A fiatalság-bohóság korszaka után, amikor az ember már megtapasztalja az élet súlyát, legtöbben megérzik, hogy szükségük van valamiféle segítségre, bensõ erõre. Tudja az ember, hogy van Isten, hogy megsegíti õt, és elkezd kapaszkodni utána. Így lassan-lassan, elkezdi az ember keresni Istent, sokmindenben, sokféleképpen...
Van aki szentképeket, kegytárgyakat kezd vásárolni, és van aki már meg is
áldatja azokat. Van aki kegyes könyveket kezd vásárolni, és van aki aztán el is
olvassa ezeket. Van aki imádságos füzeteket kezd vásárolni, és van aki el is kezd
imádkozni. Van aki Szent Antal kilencedre kezd járni, és van aki már azt gondolja, hogy az úgy ér
valamit, ha mind a kilenc alkalommal elmegy. Van aki a keresztény értékrendet
keresi, és van aki tesz is érte a társadalomban...
De vajon csak ennyit tartogat számunkra
a jó Isten? Ad nekünk egy-egy pohár vizet és azzal kész?... Kioltja szomjunkat
egy-egy hétre és azzal kész?...
Olvassuk el figyelmesen a szamariai asszony esetét...
(Jn 4:6-14) Ott volt Jákob kútja. Jézus akkor elfáradva az úttól, azon nyomban leült a
kútnál. Körülbelül a hatodik óra volt. Odajött egy szamariai asszony, hogy
vizet merítsen. Jézus azt mondta neki: »Adj innom!« Tanítványai ugyanis
elmentek a városba, hogy élelmet vegyenek. A szamariai asszony erre azt mondta
neki: »Zsidó létedre hogyan kérhetsz te inni tőlem, aki szamariai asszony
vagyok?« Mert a zsidók nem érintkeznek a szamariaiakkal. Jézus azt felelte: »Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki
mondja neked: ‘adj innom’, talán te kérted volna őt, és ő élő vizet adott volna
neked.« Az asszony így szólt: »Uram, nincs is mivel merítened, a kút pedig mély;
honnan vennéd hát az élő vizet? Csak nem vagy nagyobb Jákob atyánknál, aki
nekünk a kutat adta, amelyből ő maga, fiai és jószágai is ittak?« Jézus azt
felelte: »Mindaz, aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik, de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé nem
szomjazik meg, hanem a víz, amelyet adok neki, örök életre szökellő vízforrás
lesz benne.«
(Fil 3:7-8) Ám amit akkor előnynek
tartottam, azt Krisztusért hátránynak tekintem. Sőt Uramnak, Krisztus Jézusnak
fönséges ismeretéhez mérten mindent szemétnek tartok. Érte mindent
elvetettem, sőt szemétnek tekintettem, csakhogy Krisztust elnyerhessem és hozzá
tartozzam.
(Jn 15:26) Amikor
eljön a Vigasztaló, akit az Atyától küldök nektek, az Igazság Lelke, aki az Atyától származik, ő tanúságot tesz rólam.
Olvassuk el figyelmesen a szamariai asszony esetét...
Tehát mirõl van szó? Ha az öreg király tudta volna, hogy az élet vizének
forrását is meg lehet szerezni, akkor nem egy korsó vizet kért volna, hanem
magát a vízforrást. Akkor azért küldte volna a királyfit, hogy hozza el neki az
élõ vizek forrását...
Nekünk nem csak egy-egy pohár vizet kell kérnünk a jó Istentõl, nem csak oltogatnunk
kell szomjunkat valamiféle keresztény értékrenddel. Nekünk magát az Élõ Vizek
forrását, Jézus Krisztust, az Élõ Isten Fiát kell elnyernünk. Jézus olyan vizet
ad nekünk, amely aktívvá válik szívünk mélyén, és élõ vízforrásként bugyog fel
belõlünk. Ez egy olyan nagy ajándék, amely mellett minden csak szemét...
Mi is
valójában ez a víz, amit Jézus ad nekünk? Nem mi, hanem Ki... Õ a Szentlélek
Úristen, a harmadik isteni személy, a Vigaszlató, az Igazság Lelke, akit Jézus
megígért nekünk...
(Jn 16:7) De én az igazságot mondom nektek: Jobb nektek, ha elmegyek. Mert ha nem megyek el, a Vigasztaló nem jön el hozzátok, ha azonban elmegyek, elküldöm őt hozzátok.
Vajon, a Szentlélek kegyelme csak az apostolok kiváltsága volt? Vajon, csak
az apostolutódok, a mai püspökök kiváltsága? Vajon, csak a papok és szerzetesek
kiváltsága? Nem... Joél próféta szerint, az utolsó idõkben, a Szentlélek kiárad
mindenkire, nagyokra és kicsikre, elõkelõkre és szolgákra egyaránt. A
Szentlélek kiáradása elkezdõdött az elsõ pünkösdkor és egyre inkább folytatódik
napjainkban...
(ApCsel 2:15-21) Nem részegek ezek,
amint vélitek, hisz a napnak még csak a harmadik órájában vagyunk, hanem ez az, amiről Joel próféta szólt: A végső napokban – mondja Isten – kiárasztok
Lelkemből minden testre. Fiaitok és lányaitok prófétálni fognak, az
ifjak látomásokat látnak, az öregek álmokat álmodnak. Még szolgáimra és szolgálóimra is
kiárasztom Lelkemet ezekben a napokban, és prófétálni fognak. Csodákat teszek fenn az égben, és jeleket
adok lenn a földön: vért, tüzet és gomolygó füstöt. A nap elsötétül, a hold
vérbe borul, mielőtt eljön az Úrnak nagy és nyilvánvaló napja. Aki segítségül
hívja az Úr nevét, üdvözül.
Mi a feltétele annak, hogy elnyerjük az Élõ Vizek forrását? Az, hogy higgyünk Jézus Krisztusban és kérjük a Szentlelket, a Szentlélek keresztséget. Mi a jele annak, hogy
elnyerted a Szentlélek ajándékát? Az, hogy prófétálni kezdesz? De mit jelent az,
hogy prófétálni kezdesz? Az, hogy késztetést és erõt érzel magadban arra, hogy
Jézusról meg az örömhírrõl beszélj másoknak. Amikor elkezdesz beszélni másoknak
Jézusról és az Õ igéirõl, amikor elkezdesz tanúságot tenni róla, akkor bugyog
fel benned az örök életre szökkelõ vízforrás.
Gondold jól végig... Mit szeretnél: vizet vagy forrást? Válaszd az Élõ Vízek forrását, s akkor soha többé nem szomjazol.
Ima: Mennyei Atyám! Add, hogy bárki
olvassa ezeket a sorokat, elnyerje az Élõ Vizek forrását, Szent Fiadat, Jézus Krisztust.
Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése