A család lékje

Nagy nyomorúság a családnak, ha a házastárs hûtlen. Ez a házasságtörés bûne... Olyan, mint a lék a hajón, hatalmas csapás, amely a család hajótörését okozza. A házasságtörés ténye nem következik be egybõl. Sokszor és sokféleképpen figyelmeztet a lelkiismeret: ne tedd ezt, nem szabad azt... A külsõ házasságtörést, számtalan belsõ házasságtörés elõzi meg. A külsõ elbukást jóval megelõzi a belsõ elbukás...

Van aki megrészegedik és rossz társaságban kerül. Amikor felébred, akkor eszmél rá, hogy hová sülyedt és mit cselekedett. Az ilyen ember mélységesen bánja ocsmányságát és hamar tisztulni, szabadulni akar. Lelkiismerete házastársa elé viszi, megvallja neki bûnét és bocsánatáért esedezik. Ez a könnyebb eset.

Aztán van aki lelkiismeretlenül hajszolja állati ösztöneit. Amint távol lehet házától, azonnal azt keresi, hogyan elégíthetné ki bűnös vágyait és örömmel veti magát bele a bujaság mocsarába. A ilyen ember egésszen szétzúzza a házasság szentségét és csak a buja, testi élvezeteinek él. Ez a nehezebb eset...

De ott van a fádalmasabb eset, amelyik se nem az elsõ, se nem a második, hanem egy lassú, belsõ szétesése a házasságnak. Minden zajlik a maga rendjén a családban, de szép lassan megszünnek a mosolyok, aztán megszünnek a közös szórakozások, aztán megszünnek a közös programok, stb. Lassan távolodik egymástól az Isten által egybekötött két lélek, mint két evezõ nélküli sajka a vízen. Senki nem lát semmit, senki nem vesz észre semmit, senki nem tudatosít semmit, hanem egy szép nap, mint derült égbõl a villámcsapás, a egyik házastárs bejelenti, hogy válik... Nemsokára összepakol és elköltözik, vagy esetleg be sem jelenti, hanem simán lelép.

Miért történik mindez? A hitetlenség miatt, ami bálványimádás. Ezek az emberek nem hiszik, vagy elfelejtik már hinni, hogy nem véletlenül hozta össze õket a sors. Már nem hiszik, hogy Isten egymásnak rendelte õket. De az istenfélelem hiánya miatt is van. Mivel nem hisznek Istenben, azért nem is félik Őt, mikor megszegik hûségi igéretüket. Pedig Isten számonkéri az oltár elõtt kimondott esküjüket, és a házasságtörő nem örökölheti Isten országát...

(1 Kor 6:10) Nem tudjátok, hogy a gonoszok nem részesülnek Isten országában? Ne ámítsátok magatokat. Sem parázna, sem bálványimádó, sem házasságtörő, sem kéjelgő, sem fajtalan, sem tolvaj, sem kapzsi, sem részeges, sem átkozódó, sem rabló nem részesül Isten országában.

(Kol 3:5) Irtsátok ki tehát tagjaitokból azt, ami földi: a paráznaságot, a tisztátalanságot, a bujaságot, a gonosz kívánságot és a kapzsiságot, ami nem más, mint bálványimádás.

A feleségnek szakmája van. Pont olyan jól menõ, mint a férj szakmája. Céget alapít és jól megy neki. Sikeres. Ez az én cégem, ez az én pénzem - mondja ő. Elõször külön kassza, aztán külön utazások, aztán külön programok és végül külön életek. A férj kitalálja, hogy van egy hobbija. Eljár a klubba. Ott megismerkedik egy nõvel, akinek ugyanaz a hobbija van, mint neki. Olyan pontosan, mint a felesége, csak új és izgalmas... Jó lenne újrakezdeni. Ismét fiatalnak és szerelmesnek lenni. Egy másik feleség negyven után felfedezi, hogy õ még mindig szép. A gyerekek nagyok és õ most már fitness terembe járhat. Egyre inkább a fitness társaságba avul be, ahol aztán talál egy izgalmasabb férfit. És még lehetne sorololni az eseteket...

Van akiket a pénz választ el, van akiket az egymás megúnása, az újrakezdés reménye, vagy a megfiatalodás csábítása... Mindegy, hogy mi... A gyökere mindegyiknek egy: a hitetlenség. A házasságtörõ nem hisz sem Istenben, sem Isten tervében, sem az saját sorsában, sem házastársában, sem saját magában. Mivel nem hisz, azért nem is birtokolja a Szentlelket, és nem birtokolja a Szentlélek ajándékát sem, ami az istenfélelem...

A házasságtörõ ember félelem nélkül, meggondolatlanul és önző módon rombolja földig házastársa életét, munkáját, otthonát, mindenét. A házasságtörõ nem csak házasságot tör, hanem lelkeket is. Összetöri házastársa szívét és gyermekei lelkét. Az összetört család gyermekeinek összetört lelkét ki ragasztja majd össze és ki gyógyítja meg?...

Ma mindenki a családokat akarja gondozni, ápolni, hogy ne essenek szét. Álítólag ez lenne a legfontosabb feladat... Miért? Hát nem az üdvösség a legfontosabb? Nem a hitet kellene erõsíteni, növelni?... Nem a házasságot kell ápolni, hanem a hitet. Aki hisz Istenben, akinek élõ hite van és éli az evangéliumot, az sohasem fog elválni. A házasság szentsége csak egy ideigtartó szentség, amely a halállal véget ér, de az üdvösség örök...

Ha netán te is házasságtörõ vagy, akkor csak egy a menekvésed: ha megbánod bűnödet, megszakítod a házasságtörõ kapcsolatodat, és ha lehet, visszatérsz családodhoz. Ha ez nem lehetséges, mert már nem fogadnak vissza, akkor egyedül, tisztaságban kell leélned életedet. De ha nem bánod meg házasságtörésedet és nem térsz meg belőle, bizonyára el fogsz kárhozni...

(1Kor 7:10-11) Azoknak pedig, akik házasságban élnek, nem én parancsolom, hanem az Úr, hogy a feleség a férjétől el ne váljon – ha pedig elválik, maradjon házasság nélkül, vagy béküljön ki férjével –, és a férfi se bocsássa el a feleségét.

(Róm 7:3) Amíg tehát él a férje, házasságtörőnek mondják, ha más férfié lesz, de ha meghal a férje, megszabadul e törvénytől, és már nem házasságtörő, ha más férfié lesz.

Van aki házasságtörést egyházi birósággal akarja legitimizáltatni és sikerül is neki. Olyant is tudok, hogy mindketten elváltak polgárilag, vadházasságban éltek, majd mindketten elválasztatták magukat egyházi biróság által, és ismét szentségi házasságot kötöttek. Minő véletlen... Mindkettőnek érvénytelen volt a korábbi házassága. Az emberek azt tesznek, amit akarnak, de a valóság úgyis az, ami Isten szent színe elõtt van. Amit Isten egybekötött, azt a Rota Romana nem tudja szétválasztani, bárhogyan is akarják becsapni...

Ima: Uram Jézus, ma is válólevelet írnak, mint Mózes idejében, de amit Isten egybekötött, ember szét nem választhatja. Gyógyítsd meg Uram a hit által házastársi kapcsolatainkat, hogy a bûn és a betegség ne vegyen rajta hatalmat. Ámen.