Egy
idõ után, azt vettem észre a gondolataimban, mindig ez a kérdés
ismétlõdik: “Szeretsz engem?...”
Amennyire emlékszem, ez a kérdés fõleg akkor jelentkezett bennem, amikor
egymagamban ettem, csendben, a konyhában. Egy ideig csak figyeltem erre a
sugallatra, majd egy idõ után válaszoltam rá: “Igen Uram, szeretlek…” Ekkor ez következett: “Akkor kövess engem…”
Amint késõbb imádkoztam, hogy még többet megérthessek ebbõl és kutattam, hogy mond-e még valami egyebet is a Szentlélek, azt a képet véltem látni, hogy az Úr Jézus megy elõttem fölfele egy hegyre, a sziklák között. Nem volt kereszt a vállán, tehát gondolom, hogy nem a Golgotára
vezetett - legalábbis még nem - hanem a Tábor hegyére. De tudom, hogy eljön
a Golgotának is az ideje…
(Jn 21:15-17) Miután ettek, Jézus megkérdezte Simon Pétertől: „Simon, János
fia, jobban szeretsz engem, mint ezek?” „Igen, Uram – felelte –, tudod, hogy
szeretlek.” Erre így szólt hozzá: „Legeltesd bárányaimat!”Aztán másodszor is
megkérdezte tőle: „Simon, János fia, szeretsz engem?” „Igen, Uram – válaszolta
–, tudod, hogy szeretlek.” Erre azt mondta neki: „Legeltesd juhaimat!” Majd harmadszor is megkérdezte tőle:
„Simon, János fia, szeretsz?” Péter elszomorodott, hogy harmadszor is
megkérdezte: „Szeretsz engem?” S így válaszolt: „Uram, te mindent tudsz,
azt is tudod, hogy szeretlek.” Jézus ismét azt mondta: „Legeltesd juhaimat!”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése