Mozdulatlan

Régen visszatérõ álmom volt, hogy kint járok valahol a mezõkön, a dombokon vagy erdõszélleken, és egyszerre csak egy medvét látok meg a közelemben. Akkor még nem is sejtettem, hogy ez valóság lesz minálunk, és hogy környékünkön ilyen sok medve fog lenni. Ma már az sem csoda, ha a város központjában sétál egy medve a bocsaival...

Ilyenkor álmomban mindig lebújtam a földre és mozdulatlanul, rettegve vártam, hogy mi fog történni. Persze a medve mindig elment, eltünt valahová, és én sértetlenül keltem fel a földrõl. Az idõ múlásával, az álmomban megjelenõ medvét a gonosz indulattal és a kisértéssel hoztam összefüggésbe.

Szent Jakab levelébõl, meg Aquinói Szent Tamás tanításából is tudjuk, hogy Isten teljesen mozdulatlan és változatlan. Benne a változásnak még csak az árnyéka sincs…

(Jak 1:17) Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, a kinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka.

Minden mozgás és minden változás Õtõle indul ki, Aki minden mozgásank és változásanak Ő az elsõdleges oka és Ura. Áldott legyen az Õ Szent Neve. Ámen.

Izrael népe, amikor kivezette õket Isten a fáráó rabságából, amint odaérkezett a Vörös tengerhez, rémülten kiáltozott, hogy miképpen szabadulhatna meg az õket követõ egyiptomi seregtõl. Szidták Mózest, hogy miért nem hagyta õket a biztonságos rabságban... Ekkor Mózes csak annyit mondott nekik: Ne féljetek...(Kiv 14:13). Ez azt jelentette, hogy ne csináljanak semmit, hanem csak várják, hogy az Úr cselekedjen...

Az Újszövetségben, Szent Jakab apostol arra buzdít, hogy engedelmeskedjük Istennek, álljunk ellen az ördögnek, és akkor az elfut tõlünk...

(Jak 4:7) Engedelmeskedjetek azért Istennek, de álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek.

Mit jelent ez az ellenállás? Hát mozdulatlanságot...  Az ördög nem képes hozzánk nyúlni, nem tud semmit se tenni, ezért kísért, hogy mi magunk cselekedjük meg a rosszat. De Isten nem engedi meg, hogy erõnkön felüli kísértés érjen minket...

(1Kor 10:13) Emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni.

Isten megengedi  a kísértést az életünkben, amint azt megengedte Ábrahám életében is, meg az Úr Jézus földi életében is (Zsid 2:18; 4:15), hogy nyilvánvaló legyen ki hûséges Őhozzá. Azonban Isten sose kisért, sose csábít a rosszra, hogy mi bûnbe essünk... 

Az ember  rendetlen vágyai azok, amelyek a rosszra viszik az embert. Ezért imádkozzuk a Miatyánkban, hogy: ...ne vigy minket a kisértésbe... Itt Isten megengedõ akaratáról van szó. Megengedi a különbözõ kisértéseket életünkben, hogy kipróbáltak legyünk...

(Jak 1:13-14) Senki se mondja, aki kísértést szenved: „Isten kísért”, mert Istent nem lehet rosszra csábítani, és ő sem csábít rosszra senkit. Minden embert a saját kívánsága vonzza és csábítja, így esik tőrbe.

Minden kísértés és lelki vihar ideje alatt, a mozdulatlanságot kell választanunk. Minden bûn, amelyre a kísértés viszi rá az embert, mozdulatból ered. Innen jön a gyilosság, az öngyilkosság, a nemi erõszak, a fajtalanság, a tisztátalanság, a tolvajlás, stb. A kísértésre, az ember elindúl, mozdítja a kezét, a lábát, a testét, és a rossz megcselekvésére adja. 

Maradjunk mozdulatlanul. Ez nem teljes fizikai mozdulatlanságot jelent, hanem azon a szellemi vagy testi téren maradjunk mozdulatlanul, amelyen a kisértés ér minket. Ezt a mozdulatlanságot el lehet érni egy környezet változtatással, egy jó társaság megkeresésével, egy közös imával, stb...

Van egy székely mondás: Nem az legény aki űti, hanem az, aki bírja... Itt is az a legény, aki kibírja mozdulatlanul a kísértést...

Ima: Uram Jézus, kérjük a lelkierõ ajándékát, hogy a kísértések viharaiban mozdulantlanul tudjunk állni. Ámen.