Tele voltak szemekkel

(Ez 10:9-17) Megfigyeltem: Négy kerék volt a kerubok mellett, mindegyik kerék egy kerub mellett, s a kerekek úgy ragyogtak, mint a krizolit. Úgy látszott, hogy mind a négy egyforma, s mintha az egyik kerék a másikban lett volna. Amikor mentek, négy irányban haladtak, s nem fordultak meg menet közben, hanem abban az irányban mentek, amerre a fej irányította őket, és nem fordultak meg menet közben. Egész testük, hátuk, kezük és szárnyuk, valamint a kerekek körös-körül tele voltak szemekkel, mind a négyüknek. Hallottam, hogy a kerekeknek ezt a nevet adták: "galgal". Mindegyiknek négy arca volt: az első bikaarc volt, a második emberi arc, a harmadik oroszlánarc, a negyedik sasarc. A kerubok fölemelkedtek; ugyanaz az élőlény volt, amelyet a Kebár folyónál láttam. Amikor a kerubok járkáltak, a kerekek haladtak mellettük, amikor a kerubok fölemelték szárnyukat, hogy fölemelkedjenek a földről, a kerekek ottmaradtak mellettük. Amikor megálltak, azok is megálltak, amikor fölemelkedtek, azok is fölemelkedtek velük, mert az élőlény lelke volt bennük.

Október 13-án volt az EKKM éves találkozója, ahol Dr.Johannes Hartl teológus, az augsburgi Imádság Háza vezetõje tartott tanítást. Ez az ember egy „keresztény zseni”, egy kristálytiszta elme, egy lángoló szív, aki csak amúgy sziporkázik elõadásaiban. 

Õt hallgatva elszégyelhetjük magunkat, hogy csak ennyire hiszünk, hogy csak így állunk a szentírás ismeretével, hogy csak ennyit imádkozunk, hogy csak ilyen silány a tanuságtételünk. Fel lehet háborodni, lehet ignorálni, le lehet legyinteni, ki lehet kacagni... De az igazság akkor is az, hogy Erdélyben aligha létezik egyházi vagy világi krisztuskövetõ, aki az õ színtjét ütné.

Vannak olyanok akik hisznek, de helytelenül hisznek, vannak olyanok aki szolgálnak, de helytelenül szolgálnak és vannak olyanok akik tanítanak, de helytelenül tanítanak. Miért van ez így? Mit tehetünk életünkben és könyezetünkben, hogy ne legyen ez így, kiváltképpen most, amikor a hit éve van?...

Sokminden megragadott a tanításában, de csak néhányat emelek ki:

1. Elõadását Isten teremtõ munkájának dicséretével kezdte és azzal, hogy a teremtés szépségébõl meg lehet sejteni Isten szépségét. Isten dicsõsége nemcsak a hatalmában áll, hanem az Õ felfoghatatlan szépségében is. Ezt a szépséget szemlélni kell, mert a szépség vágyik arra, hogy megmutassa önmagát. Amint a halak, ahoz, hogy otthon érezzék magukat a vizekben, uszonyokkal és kopoltyukkal vannak ellátva, úgy a kerubok is, akik Isten felfoghatatlan szépsége elõtt vannak, tele vannak szemekkel. 

Isten elképzelhetelen szépségének befogadására sok szem kell, ezért a kerubok teste telis-tele van szemekkel. Ez a gondolat imára kell serkentsen bennünket, hogy mi is tele legyünk szemekkel Isten dicsõségének szemlélésére. Szent Pál szerint, a bûnös ember nélkülözi Isten dicsõségét: 

(Róm 3:23) Mert mindnyájan vétkeztek, és nélkülözik az Isten dicsőségét. 

Ahoz, hogy megláthassuk Isten szépségét, meg kell térni az élõ hitre. Isten olyan szépségeket tartogat az Õt szeretõknek, amelyet fel sem bírunk fogni: 

(1Kor 2:9) Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív föl nem fogta, amit Isten azoknak készített, akik őt szeretik.

2. A hitben élõ ember, az elsõ zsoltár szerint, három dolgot tesz:

a). Van bátorsága más lenni, mint a környezete;

b). Megdicsõíti Istent azáltal, hogy Istent minden problémája fölé magasztalja;

c). Örömét leli Isten törvényének megélésében.

Valóban, félünk mások lenni, mint ez a bûnös világ, hogy kitûnjünk hitünkkel, hívõ életformánkkal, tanuságtételünkkel... Valóban a félelmeinket magasztaljuk fel, istenítjük bálványként és a félelmeink irányítanak bennünket. Félünk a munkanélküliségtõl, a szegénységtõl, a betegségtõl, az emberek megvetésétõl, a haláltól, stb. Valóban nem leljük igazan örömünket az evangéliumban, az imában, a szentmisében, az alamizsnában, a megbocsájtásban, az alázatos életben, stb... hanem kötelességbõl tesszük ezeket...

Hallgassuk meg Johannes Hartl tanítását és merjünk ma egy döntést hozni, hogy bátran felvállaljuk hitünket a hitetlen világ elõtt. Döntsünk ma, hogy felmagasztaljuk az Urat minden problémánk fölé és akkor megtapasztaljuk, hogy Õ elveszi félelmeinket. 

Végül pedig, döntsünk ma, hogy többé semmit sem azért teszünk Istennel kapcsolatosan, mert azt meg kell tenni, hanem azért, mert szeretjük Õt és szeretetünkbõl fakadóan örvendünk mindannak, amit Istenért teszünk Krisztusban.

Ima: Uram Jézus, ajándékozd meg lelkemet sok-sok szemmel, hogy megláthassam és befogadhassam elképzelhetetlen szépségedet. Ámen.

Éhínség támad

(Mk 13:5-8) Jézus így válaszolt: "Vigyázzatok, nehogy valaki félrevezessen titeket! Sokan jönnek az én nevemben, s azt mondják, hogy én vagyok. És sokakat megtévesztenek. Ha majd háborúkról hallotok és háborús hírek terjednek, ne ijedjetek meg. Ezeknek be kell következniük, de még nem jelentik a véget. Nemzet nemzet ellen, ország ország ellen támad. Némely vidéken földrengés és éhínség támad. De ez még csak a kezdete lesz a gyötrelmeknek.

1996-1997 táján volt egy álmom: Azt álmodtam, hogy a tömbházunk elõtti útkeresztezõdésnél állok és át akarok menni a gyalogátjárón. Látom, amint jobbról, az úton, egy kis rozoga szekér tart felém. A szekér olyan volt, mint amilyeneket a cigányok szoktak összetákolni, hogy guberáljanak. Alacsony volt, rövid és idétlen. Kerekei kisebbek voltak mint egy rendes szekereké. A szekeret egy sovány gebe húzta, szomorúan lógatva fejét. Alig lehetett lónak nevezni, annyira csökött és girhes volt. A bakon egy öregember kuporgott, piszkos, szakadt, fekete posztókabátban és egy kopott, zsíros, báránybõr kucsmában. A kucsmától alig látszott az arca, csak a sûrû bajsza tûnt ki és a szûrõ nélküli cigarettacsikk, a nikotintól megsárgult bajsza alatt...

Amint elhaladt elõttem a szegény öreg a rozoga fogatjával, egyszerre csak történt valami au úton... Mintha az öreg egy rossz manõvert csinált volna és a kis szekér egyszerre keresztbefordult az úton. Ekkor bennem világossá vált, hogy ebbõl nagy baj lesz. Szétnéztem, lám mi lesz ennek a következménye... Vajon egy autó fog beleszaladni a szekérbe?...

Amint néztem az útkeresztezõdést, láttam, hogy az útkeresztezõdésen autók suhannak át. Az autók mind-mind, metalizált, kávészínû amerikai Pontiac-ok voltak. A Pontiac-ok egyre gyorsabban és gyorsabban sohantak át az útkeresztezõdésen, annélkül, hogy baj lett volna. Nem tudom hogyan, de az öreg miatt, egyszerre csak elkezdtek összeütközni az autók és ettõl arrafelé mindegyik autó beléjük rohant. Így aztán, az autók halomba tórlódtak. A tórlódás fokozatosan olyan magas lett, mint a szemközti többház. Aztán fokozatosan elkezdett a roncshalmaz alább csökkenni, majd lassan-lassan eltûnt, és ismét beindult a Pontiac-ok forgalma az útkeresztezõdésenben. Az egész olyan volt, mintha egy filmezõ vette volna fel az egésszet, hoszabb idõ alatt, és aztan felgyorsítva játszodták volna le...

Amint ez a látomás befejezõdött, átmentem az úton a túlsó járdára. Ott találkoztam az egyik munkatársammal és együtt mentünk tovább a göröngyeges útszélen. Ekkor egy szózatot hallottam: „Ebben az idõben, nagyon nehéz lesz azoknak, akiknek nem lesz a kamrában.”

Értelmezés:

Amikor felébredtem, nagyon meg voltam rendülve... Világosan éreztem, hogy a Szentlélek szólt hozzám. A látomást egybõl megértettem. Két kérdés maradt számomra függõben: Mikor lesz? Hogyan lesz?...

Világos volt, hogy nagy nyomorúság lesz és a nyomorúság a szegény emberek igazságtalan elnyomása miatt fog bekövetkezni. A Pontiac-ok rohanásából és ütközéseibõl megértettem, hogy az amerikai modellű, kapitalista, matarialista és individualista gazdasági életõl van szó.

Egy hatalmas és történelmi mértékű krízisen fogunk átmenni, amely közvetelenül fog bennünket érinteni. Továbbá megértettem, hogy a krízis be fog következni, egy darabig el fog tartani és utána egy másfajta világ lesz. A prófécia errõl az idõrõl szól. Arra akar figyelmeztetni, hogy a gazdasági krízist egy sor olyan esemény fogja követni, amely miatt az élet nagyon nehéz lesz...

Nem tudom biztosan , hogy a „kamra” szót, szó szerint vagy átvitt értelemben kell érteni. Amikor 2009-ben eljutott hozzánk a krízis, láttam, hogy az álom valóra vált. Bekövetkezett a krízis. A krízis az Egyesült Államokból indult ki és átterjedt Európára. A krízis a bakszektorból indult, majd érintette a beruházókat és majd elérte az országok költségvetéseit és az egész gazdaságot...

Azt gondoltam, hogy elég lesz ha pénztartalékaink lesznek és a „kamra” szót, nem kell szó szerint értelmezni. De lehet, hogy tévedtem. 2012 október 6-án Regina Collins nővér a tanításában átadott egy próféciát, miszerint az Úr azt mondja, hogy a gyermekei óvják meg magukat az éhinségtõl, amely be fog következni. Hallgasd meg a Lelkinap Regina collins nõvérrel 2012.október 6.  Azt mondta, hogy vásároljunk fel hosszú lejáratú élelmiszereket és töltsük meg kamráinkat és éléstárainkat. A szárazság és a gazdasági krízis miatt, az élelmiszer árak meg fognak növekedni és ami még rosszabb, hogy nem fog lenni elég élelem...

Ez nem egy szektás riogatás, hanem egy prófécia. A Szentírásban olvashatjuk, hogy az elsõ keresztényeket is figyelmeztette az Úr, hogy segítsenek egymáson...

(ApCsel 11:28-30) Elõállt közülük az egyik, név szerint Agabusz, és a Lélek sugallatára elõre megmondta, hogy nagy éhínség fog támadni az egész földön, s ez be is következett Klaudiusz idejében. A tanítványok elhatározták, hogy tehetségükhöz mérten segítik anyagilag a júdeai testvéreket. Ezt meg is tették: Saullal és Barnabással adományokat küldtek a presbitereknek.

A prófécia beteljesedhet vagy sem, attól függõen, hogy az emberek jóra térnek-e vagy sem. De ha arra várunk, hogy beteljesedik-e, akkor már késõ lesz cselekedni. Ezért van a prófécia... 

Mit tehetünk? Tárolhatunk tartós élelmiszereket, mint pl. búza, kukorica, rizs, stb. Tarthatunk házi állatokat, amelyeket levághatunk a megfelelõ idõben. Vásárolhatunk fagyasztó ládát. Vásárolhatunk 3-4 éves lejáratú konzerveket, mint pl. paszuly, borsó, stb. Ránk van bízva... De valójában, saját erőnkből nem tudunk megnenekülni. Csakis az Úr, a mi gondviselőnk tud megmenteni.

Ima: Uram, köszönjük, hogy gondoskodsz a tieidrõl, gondoskodsz rólunk. Köszönjük, hogy mindenben velünk vagy. Ámen.

Álmok az egyház szakadásáról

Az egyház valós helyzetét nem a hírek vagy az emberi vélemények határozzák meg, sőt nem is az egyházi közlemények, hanem Isten ígéje, ami soha meg nem csal és a Szentlélek, az Igazság Lelkének megvilágosító ereje, Aki felfedi az igazságot és az idők jeleit a tiszta szívű hívőknek. És ez nem valamiféle neoprotestáns, önkényes szentírás értelmezés, hanem egy hitben való ráhagyatkozás a Szentlélek sugallataira. Ezeknek a sugallatoknak hiszünk ugyan, azonban soha nem lehettünk biztosak a részletek alakulásában...

Már az ószövetségi írásokban meg vannak írva mindazok a viszontagságok, amelyeken át kell mennie az egyháznak utolsó időkben. A Bírák könyvében, az Izajás könyvében, vagy a Dániel könyvében, több helyen meg van jövendölve Izrael és Jeruzsálem pusztulása az utolsó napokban... Ezek a jövendölések, lelki síkon, a keresztényekre és az Egyházra vonatkoznak. Az újszövetségi írásokban is megtaláljuk ezeket a jövendöléseket az evangéliumokban, Szent Pál leveleiben és a Jelenések könyvében. A kérdés az, hogy mikor fog bekövetkezni mindez a pusztulás. Ezek felismerésében a Szentlélek segít, mert a Szentlélek feltárja a tiszta szívű hívőknek az idők jeleit. Isten kinyilatkoztatja övéinek terveit és az Ő igazságát, amint Ábrahámnak is kinyilatkoztatta Szodoma pusztulását (Ter 18:17). Az Igazság Lelke feltárja előttünk az eljövendő dolgokat (Jn 16:13)...

1. 1996 táján imádkoztam a főegyházmegyei zsinattal kapcsolatosan. Ekkor a Szentlélek a következõket mutatta meg nekem egy álom által: 

Egy gyönyörű zöld mezőn találtam magam és egy üres fürdőkádban álltam. Mellettem egy fehérköpenyes egészségűgyi nővér állt, hogy megfürdessen engem. Az ég színtiszta volt, felhőtlen és gyönyörűen kék. Amint a kék eget néztem, egyszer csak azt látom, hogy egy óriási, méltóságteljes, hasonlóan kék zeppelin lebeg az égen. A látvány leírhatatlanul szép volt. Amint figyeltem a zeppelint, egyszer csak azt vettem észre, hogy a közepénél van egy összekötő, csapszeggel ellátott csatlakozás, mint a vonatszerelvényeknél. Ez a csatlakozás meg a csapszeg, egy idő után elkezdett magától izegni-mozogni és félő volt, hogy kiesik a csapszeg és a zeppelin kettétválik... Nemsokára ki is esett az összekötő csapszeg és a zeppelin kettévált. A zeppelin első fele, ahol a kormányrúd volt, eltávolodott balra és a hátsó fele jobbra. Amikor a zeppelin első része elérkezett az ég bal szélére, áthatolt az égen. Amikor áthatolt az ég függönyén, a körvonalai olyanok lettek formára, mint egy óriási cethal körvonala, és a körvonala fényszikrákat szórt. Ekkor, ez a cethal fájdalmában akkorát bőgött, hogy az egész ég és föld beleremegett... A bőgése olyan volt, mint a borját elveszítő megsebzett bálna bőgése...

- Az álom értelme szerintem: A zöld mező Isten ígéjének legelőjét jelképezi ( Jn 10:9). A kád és a mosdató egészségűgyi nővér pedig Isten kegyelmét, a Szentlélek mosdató és gyógyító művét az életemben (1Kor 6:11; Tit 3:5). A zeppelin az Egyházat jelképezi ( Lk 17:26, 1Pét 3:20), a zeppelin kék színe, meg a kék ég, a hajó isteni jellegére utal. Ez az égi hajó valamiféle rettenetes szakadáson megy át. A bal felé haladó kormányrúdas rész az, amely a krisztusi felhatalmazást és a kormányzási jogot birtokolja. Erről leszkad az Egyháznak mintegy fele, ami hatalnas veszteséget jelent... Tehát, ha a prófécia igaz, akkor a mi időnkben, mialatt a Szentlélek megtanít Isten ígéinek titkaira, megmosdat és meggyógyít lélekben, hogy alkalmas legyek Isten országáért munkálkodni, az Egyház, egy eddig nem tapasztalt drámai szakadáson fog keresztülmenni. Az Egyház egy nagy szakadást és pusztulást fog megélni. Jaj a leszakadt résznek... Ez lehet a nagy egyházszakadás vagy aposztázia, de mindenképpen erősen nagy lesz a veszteség... Feltételezem, hogy ez az az elpártolás, amelyről Szent Pál beszél, amely megelőzi az Antikrisztus színrelépését:

(2Tessz 2,3-4) Semmiképpen meg ne tévesszen valaki titeket, hiszen előbb be kell következnie az elpártolásnak, és meg kell mutatkoznia a bűn emberének, a kárhozat fiának, az ellenségnek aki mindenek fölé emelkedik, amit Istennek és szentnek neveznek. Sőt, Isten templomában foglal majd helyet, és istennek akar látszani.

2. Valamikor 2013-2014 táján, a feleségem, rövid idő alatt, kétszer is ugyanazt álmodta: 

Sok emberrel volt kint egy réten a félhomályos alkonyatban. Egyszer csak megjelent az égen egy óriási hajó. A hajó fekete volt és az alja lapos, mint egy teherszállító uszálynak. A hajó egyre közeledett és az emberek feje fölé ért. Olyan nagy volt, hogy a lapos alja az egész eget eltakarta. Az emberek megrettenve nézték az óriási hajót és amint nézték, az egyszerre csak elkezdett a közepe táján keresztbe össze-vissza repedezni. Majd lassan a hajó kettétörött. Mivel a hajó ereje az első felében volt, a leszakadt hátsó része elkezdett darabokban a födre zuhanni... A földre eső darabok egyre csak hulltak az égből, mindent és mindenkit odanyomva... Az emberek fejvesztve menekültek, hogy rájuk ne essenek a zuhanó roncsdarabok. Nagy volt a katasztrófa és a pusztulás...

Az álom értelme szerintem hasonló az előbbihez: az egyház egy része, a hátsó fele, ekszakad az isteni küldetéstől. Ezért, ez a rész leszakadozik, és mivel elhagyja isteni küldetését, a földre zuhan és sokak romlását okozza...

Később, valamikor 2022-es év utolsó napjaiban, Benedek emeritusz pápa állapotáról és az egyház dolgairól beszélgettünk a feleségemmel. Egy pár nap múlva rosszat álmodtam, amit a korábbiakhoz asszociálok: 

Egy trónust láttam. Arra gondoltam, hogy ez Dávid trónja lehet. Ráült a trónra egy nagyon szép fiatal nő selyem ruhában. Ekkor valamiféle gonosz emberek, ravasz csellel, egy hegyes valamivel átütötték hátulról a trónust és a rajta ülő úrnő ágyékát alulról. Az úrnő ekkor fájdalmában felállt a trónról, néhány lépésnyit tántorgott, majd előttem, háttal a földre zuhant. Láttam elől, az ágyéka táján, hogy a vér átázik a selyemruhán keresztül... Iszonyattal néztem, amint szótlanul vonaglott fájdalmában, majd rövidesen kilehelte lelkét. Amint elszörnyedve felemeltem a tekintetem, tőlem jobbra, egy nagy oszlopot láttam a földre döntve és a végénél egy fiatal férfi állt egy kivont, kétéllű palossal a kezében. A kardot hegyével lefele tartotta maga előtt, mint aki a dolgát már elvégezte...

-Az álom értelme szerintem: A fiatal nő az Úrnő, vagyis az Egyház (2Jn 1,1). Gonosz emberek, ravaszul, csellel megölik az Úrnőt, ott sújtva őt ahol a legbecsesebb, hogy ne szülhessen többé (keresztség szentsége, a hit továbbadása). A kidöntött oszlop egy fontos egyházi személy lehetett, aki meghal (a fa ott marad ahová dől, Préd 11:3). A fiatal férfi a palossal, a halált hozó angyal. Pár napra rá, meghalt Benedek pápa...

Ima: Uram, növeld bennünk a hitet, hogy megállhassunk ezekben a nehéz idõkben. Ámen.



Víziók és módszerek csapdájában

A krisztusi közösségben való szolgálathoz 1999-be vezetett el az Úr. Ezt megelõzõen, kb. öt évig, imádkoztam, szentírást olvastam, elmélkedtem, lelki tisztuláson mentem keresztül és közeledtem az egyházhoz...

Abban az idõben, mindnyájan gyermeki lelkülettel álltunk a közösségi szolgálathoz. Az imaalkalmak egyszerűek voltak, de ragyogtak a szeretettõl. A dicsõítés akadozott, a gitár ócska volt, kihangosításról még csak nem is álmodtunk és a tanítások is csíszolatlanok voltak, de lelkesek. A lelki kurzusok, a lelkigyakorlatok és a nagytalálkozók olyanok voltak, mint a nagy ünnepek. Ha eljuthattunk egyre, akkor abból évekig táplálkoztunk...

1999-ben olyan helyzet alakult ki, hogy több testvér távozott egy idõre a közösségbõl. A közösségi szolgálatok nagy része rám hárult kb. egy fél évig. Hétrõl-hétre készültem egy-egy témából, amelyet leírtam egy nóteszbe. Egy fél év után, amikor visszatekintettem, büszke voltam a munkámra. Amikor elhatároztam, hogy rendszerezni fogom azokat, hogy még ügyesebben megszerkesszem, rendezzem tanításaimat, akkor arra lettem figyelmes, hogy mintha a Szenlélek vonakodna támogatni ezt a törekvésemet. Ekkor elakadtam és terveim felborultak. Azt éreztem, hogy az Úrnak nem tetszik az, hogy nagyobb, rendszerezettebb és átfogóbb tevékenységet tervezek. Talán azért, mert az önmagam dicsõítése lett vona?...

Volt, hogy dogmatika könyvet kölcsönöztem, hogy teológiai tudásomat csíszoljam. Erre egy olyan jelt kaptam, ami mélyen megrendített és arra figyelmeztetett, hogy az okoskodással letérek az Úr által kijelölt útról. Késõbb viszont, amikor egy Katolikus Egyház Katekizmusa könyv útán vágyódtam, alig szóltam ki a számon, egy hét múlva már valaki a kezembe is adta azt, teljesen ingyen...

Abban az idõben, mivel még nem voltak szervezkedések, nem voltak megosztottságok és pártoskodások sem... Amikor imádkoztunk, a Szentlélek rögtön válaszolt imáinkra. A profétálás és az ismeret szava akadálytalanul működött.

Aztán eljött a nagy szervezkedések ideje. Az elsõ megbeszélésre egy üres kantinba került sor. Ezen az egy megbeszélésen én is részt vettem. Az volt a furcsa, hogy mi nagy tervekkel mentünk oda, de a Szentlélek hallgatott. Semmi prófécia, semmi jel, semmi útmutatás… Azt éreztem, hogy a Szentlélek “elkomolyodott”, elhallgatott... Arra gondoltam, hogy nem tetszett az Úrnak a szervezkedésekkel járó burkolt versengések, titkos, nagyravágyó gondolatok, stb...

Késõbb, ebből a vezető stábból, leáradt a közösségekre a felsõ szervezés: a vízió. A vízió fontosabb lett mindennél, és leginkább a szeretetnél. A víziót követte a szervezési struktura. A szervezési strukturát követte a szabályzat. A szabályzatott követte a tagság. A tagságot pedig követte a tagsági dij. Aki ezek valamelyikében kételkedik, ezek ellen szól vagy akadékoskodik, az eleve “kiesik a testvéri szeretetbõl”. Azaz kiesik a víziónálók kegyeibõl... 

Minden ellenvélemény támadásnak számít az Úr űgye ellen. A támadás pedig mindig jó jel, ami megerõsödésre, nagyobb összefogásra sarkall az űgy érdekében (micsoda csapda és önbezártság!...). Az ellenlábasok pedig távózhatnak... Azért kell imádkozni, hogy az Úr tartsa õket távol ezeket a közösségtõl, hogy ne zavarják Isten országának építését. A közösség aztán aszalódik a szeretetlenségben és csak a víziók fújdogálnak... A viziónálók pedig néha-néha, elkomolyodva gondolnak az elveszített, kitaszított másfajta víziónalókra, és ha netalán találkoznak velük, akkor egy erõltetett múmia mosollyal mímelik a testvéri szeretetet. Õk is érzik, hogy valami elromlott és hogy a régi szeretet-egység jobb volt, mint ezeknek a nagy vízióknak eredményei...

A vízió aztán hozott módszereket a tanításban és az evangelizációban. Érdekes, kreatív példákat láthatunk, amelyek leginkább a fiatalságot akarják megcélozni. Ilyenek az ifi-misék, a dicsõitõ koncertek, dicsõítõ táncok, dicsõítõ animációk, dicsõítõ-képzés, animátor-képzés, stb. Ezek mind jók... most, pillanatnyilag... Arra számítanak, hogy valahogyan meg kell szólítani a fiatalságot. Ez igaz is egy pontig... De az élet azt bizonyítja, hogy ki amibe beleszokik fiatal korában, azt elhúzza-nyúzza úgy jó késõ középkorú életéig... Az ember hajlamos nosztalgiázni, vissza-vissza térni ahoz, amiben jól érezte magát fiatal korában. Ez pedig leragaszthatja, lecövekelheti az embert a lelki fejlõdésben. Mindez elrejtheti az igazi megtérés útját és az igazi keresztény életet a modern módszereken felcseperedett keresztények elõl. A mûanyag szidefes menyország-kép elrejtheti az igazi menyország-képet...

Márton Áron püspökünk rámutatott: Nem az számít, hogy mit mondunk vagy mit cselekszünk, hanem az, hogy kik vagyunk, mert a legnagyobb szavak is lehetnek kongó üresek és a legnagyobb tettek is lehetnek nevetségesen teátrálisak. Keresztény életünk nem a víziókban és a módszerekben áll, hanem a testünkben-lelkünkben megvalósult istengyermekségben...

Az idõk kezdete elõtt, az egyszülött Fiú az Atyánál volt és nézték egymást... Nem tettek semmit, csak nézték és szerették egymást. Ez a szeretet, amely köztük VAN, a harmadik isteni személy, a Szentlélek. Minden vízió és módszer alapja a Szentháromság mozdulatlansága a szeretetben. Nekünk is ezzal kellene újrakezdenünk, hogy leüljünk és csak nézzük egymást a csendben... Csak nézzük  és nézzük egymást, addig amíg felfogjuk, meglátjuk a testvérünk jelenlétét, lényét, személyét, életét, cipõjét, blúzát, szeme színét, fényét, mindenét... Addig kellene hallgatni, amíg meg nem értjük, ki nem találjuk testvérünk gondolatait, és amíg meg nem tanuljuk tisztelni azokat. Kellene hallgatni mindaddig, míg meg nem tanuljuk szeretni a testvérünket mindenestõl, úgy, ahogy van, lényével, életével, gondolataival, véleményével, mindenével együtt. Ha ez sikerült, akkor már nincsen több vízió és módszer, hanem csak egység és szeretet. Ebbõl az egységbõl és szeretetbõl lehetne aztán hitelesen hirdetni kifele az evangéliumot, és az ilyen evangelizációt megáldhatná a mennyei Atya...

 
Kirill, az orosz pátriárka is, nemrég figyelmeztetett a víziók és módszerek csapdájára. A keresztényeknek nem arra kell válaszolniuk, amire a tömegek, a média vagy amire a lájkolások sarkallják, hanem arra, amire Isten hívja őket egységben, mint szolgáló testvéreket. Nekünk is le kellene mondanunk a víziókról, a módszerekrõl és mindarról ami ezekbõl származik: a vélemény különbségekrõl. Vissza kellene térnünk a szentháromságos közösséghez, ahol ketten vagy hárman összegyülnek Jézus Krisztus nevében, egységben, egyszerüségben és gyermeki lelkületben.

Ima: Uram Jézus, add meg nekünk a gyermeki egyszerűséget és a testvéri egységet. Ámen.