Öltsétek magatokra

(Kol 3: 9-14) Ne hazudjatok egymásnak. Vessétek le a régi embert szokásaival együtt, és öltsétek föl az újat, aki állandóan megújul Teremtőjének képmására a teljes megismerésig. Itt már nincs görög vagy zsidó, körülmetélt vagy körülmetéletlen, barbár vagy szittya, szolga vagy szabad, hanem Krisztus minden mindenben.  Mint Istennek szent és kedves választottai, öltsétek magatokra az irgalmasságot, a jóságot, a szelídséget és a türelmet. Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza van a másik ellen. Ahogy az Úr megbocsátott nektek, ti is bocsássatok meg egymásnak. Legfőként pedig szeressétek egymást, mert ez a tökéletesség köteléke.

A megtérésem utáni években, folyamatosan a Szentlélek vigasztaló, örömteli jelenlétében éltem. Ezek voltak a megtérésem „mézeshetei”. Egy idõ után már felvetõdött bennem a kérdés: vajon ez mindig így marad? Figyelmeztetett is az egyik testvér, hogy vigyázzak, mert a bennem buzogó élõ vízek forrása el is apadhat... 

Néhány év közösségi élet után, amikor az egyik közösségi tag folyamatosan visszaélt a jóságommal és folyamatosan álnokságot mûvelt ellenem, kitörtem, és ekkor beengedtem szívembe a harag "fekete bogarát". Lélekben, egy pillanat alatt szaladt fel a testemen, és hatalmába vette a szívemet. 

Ezután már gyötrő kígyók, csúszó-mászók özönlötték el lelkemet, hogy kínozzanak... Ekkor már csak az én igazamat láttam, és nem kerülhettem el a nyílt vitát. Az indulat és a harag eluralkodott rajtam. Ekkor bizonyos álmaim voltak... Azt álmodtam, hogy atyám meglátogatott és visszavette a nyakéket, amelyet tõle örököltem. Majd azt álmodtam, hogy magamat nézem egy álló tûkörben. Teljesen meztelen voltam és a hátamot hosszúszõrû bunda borította (Dán 4:30). 

Ettõl kezdve odalett belõlem a kedvesség, a bízalom, a szeretet, az elnézõ irgalmasság, és helyébe lépett a kritika, a keserûség, a bizalmatlanság és a megszólás. Aztán, sok évre rá, azt álmodta a feleségem, hogy meztelenül járok egy család színe elõtt, akik igen bûnös életet élnek és akiket gyakran megszólunk, de nem zavartatom magamat. Ekkor újragondoltam a lelkem állapotát... Az álom prófétikusnak tûnt.Mit jelenthetett ez a meztelenség?...

A test meztelensége

Az ember a test és szellemi-lélek szétválaszthatatlan egységébõl áll. A szentírásban a meztelenség fogalma, a hús-vér test meztelenségétõl, a szellemi-lélek meztelenségéig terjed. Ádám és Éva történeténél (Ter 2:25) és Noé történeténél (Ter 9:27) még a hús-vér test meztelensége kerül elõtérbe, de a Jelenések könyve már a lélek meztelenségére utal (Jel 16:15)...

A test meztelenségénél a következõket kell figyelembe vennünk:

- A test szó alatt érthetjük a hús-vér testet is, de a szellemi-lélek testet is (a testnek mindig elsődleges mozgatóra van szüksége);

- A test meztelensége mindkét testre vonatkozik: a hús-vér testre és a lelki-szellemi testre;

- A szellemi-lélek test állapota kihat a hús-vér test álapotára.

Ezeket figyelembe véve, az õsbûn eseténél (Ter 3) a következõ dolgok történtek:

- Az elsõ emberpár elszakadt Istentõl, az élet forrásától és elveszítette az õsszentség állapotát;

- Az elsõ emberpár azonnal meghalt lélek szerint, elveszítették halhatatlanságukat, sérhetetlenségüket és testük romlandóvá és halandóvá vált (1Kor 15:42);

- Az elsõ emberpár beszennyezte lelkét fekete foltokkal, mert a sötétséget választotta.

A teremtéskor Isten különválasztotta a világosságot a sötétségtõl (Ter 1:4). Az embernek mindig a világosságot kellett volna választania, vagyis Istent, de az õskígyó, aki a sötétséget választotta, megtévesztette az embert és így, az ember is a sötétséget választotta. Ekkor az ember elpártolt Istentõl meg a nappaltól és szakított a tiltott fáról. Ettõl kezdve az ember a sötétség hatalmába került és lelkét sötét foltok szennyezték be (Lev 18:24).

Isten teremtette Ádámot a saját képére és hasonlatosságára, de Ádám nemzé Séthet a saját képére és hasonlatosságára. Mivel Ádám Séthet a maga képére nemzette (Ter 5:3), ezért Séth örökölte atya lelkének fekete foltjait. Hasonlóképpen, minden ember részesül lélekben a fekete foltokból és szeplõkből... Csak egy ember lett mentes a fekete foltoktól és szeplőktől, éspedig a Boldogságos Szûzanya, Mária, Isten Anyja. Szent Bernadette-nek a Szûzanya így mutatkozott be: Conception immaculée, vagyis a  "Szeplõtelen fogantatás". IX. Pius pápa 1854-ben hirdette ki a Szeplõtelen fogantatás dogmáját.

Tehát, amikor Ádám és Éva ettek a tiltott gyümölcsbõl, egyrészt megnyíltak a szemeik (Ter 3:7), másrészt észre is vették szellemi-lelki testük rútságát. Ennek az elrútulásnak, testi, érzelmi és értelmi kifejezõdése lett a szégyenérzet és a lelkiismeretfurdalás. Ez volt az, ami bujkálásra késztette õket (Ter 3:7-8). Hasonlóképen, a kisgyerek is, amig kicsi, úgy 4-5 éves koráig, nincs szégyenérzete és fesztelenül játszik nyáron a bugyikája nélkül. De amint növekszik, megnyílnak szemei és többé már nem szaladgál meztelenül, hanem szégyelni kezdi magát.

(Ter 2:25) Mind az ember, mind az asszony meztelen volt, de nem szégyenkeztek egymás előtt.

(Ter 3:7-11) Erre felnyílt a szemük, észrevették, hogy meztelenek. Fügefaleveleket  fűztek össze, és kötényt csináltak maguknak. Azután meghallották az Úristen lépteit, aki a nappali szellőben a kertben járkált. Az ember és az asszony elrejtőztek az Úristen elől a kert fái között. De az Úristen hívta az embert és így szólt hozzá: „Hol vagy?” Ő így válaszolt: „Hallottam lépteidet a kertben, s féltem, mert meztelen vagyok, tehát elrejtőztem.” De ő így szólt: „Ki adta tudtodra, hogy meztelen vagy? Ettél a fáról, amelyről megtiltottam, hogy egyél?

A meztelenség szégyene, a lélek bûnössége

(Ter 9:20-27) Noé, a földműves, szőlőt kezdett telepíteni. Amikor bort ivott, megrészegült, és meztelenül feküdt sátrában. Kám, Kánaán atyja látta apja meztelenségét, és elmondta két testvérének.  Akkor Szem és Jáfet fogták a felöltőt, mindketten a vállukra terítették, háttal bementek és betakarták apjuk meztelenségét. Arcukat elfordították, így nem látták apjuk meztelenségét. Amikor Noé fölébredt részegségéből és megtudta, mit tett vele legkisebb fia, így szólt: Legyen átok Kánaánon, legyen a legkisebb szolga testvérei között. Azután ezt mondta: Áldott legyen az Úr, Szem Istene és Kánaán legyen a szolgája. Isten adjon tág teret Jáfetnek, lakjék Szem sátraiban, és Kánaán legyen a szolgája.

Noé története egy hétköznapi jelenet, amelynek prófétikus és szimbólikus tartalma van. A meztelen Noé, a bûnös emberi lelket szimbolizálja. Noé sátra, az emberi test és a testi élet sátrát szimbolizálja (2Pét 1:13-14). Noé részegsége a bűn részegségére utal ( Jel 17:2). Khám felfedi atyja bûnét és szégyenét, ezért utóda átokban részesül. Séth és Jáfet viszont már könyörületesen és tisztelettudóan, befedik atyjuk szégyenét és ezért áldásban részesülnek. 

Hiszem, hogy az õsatyáknál a test és a lélek egysége sokkal szorosabb volt mint ma és Isten kenete által, áldásuknak vagy átkuknak nemzedékekre kiható hatása volt. Figyeljük meg Noé áldását vagy akár Izsák (Ter 27:33) és Jákób áldását (Ter 48).

A test befedése

A test befedése lehet testi értelemben öltözködés vagy lehet lelki értelemben a bűnök elfedése. A Károli bibliából fogok idézni, mert az a legjobb kifejezést használlja: az „elfedez” szót. Más szentírások a befed, fátylat borít, stb. kifejezéseket használják, amelyek nem passzolnak annyira:

(Péld 10:12) A gyűlölség szerez versengést; minden vétket pedig elfedez a szeretet.

(Jak 5:20) Tudja meg, hogy a ki bűnöst térít meg az ő tévelygő útjáról, lelket ment meg a haláltól és sok bűnt elfedez.

(1Pét 4:8) Mindenek előtt pedig legyetek hajlandók az egymás iránti szeretetre; mert a szeretet sok vétket elfedez.

(1Kor 13:7) Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr.

(Zsolt 32:1) Boldog az, a kinek hamissága megbocsáttatott, vétke elfedeztetett.

A szellemi-lelki testünket, mi, a magunk erejébõl nem tudjuk elfedni. Erre egyedül Isten kegyelme képes, a Szentlélek által, Aki felruház. Ezért aztán, a lélekben való öltözködést nem úgy kell elképzelnünk, hogy az emberi lélek egy szebb burkot kap, hanem úgy, hogy a Szentlélek által, Aki átjárja, megvilágosítja és feldíszíti lelkünket, egy egész lelket betöltõ új szépséget, ajándékot ad. A Szentlélek kegyelme által, az emberi lélek magára ölti az isteni tulajdonságokat: az irgalmasságot, a megbocsájtást, a jóságot, a szelídséget, a türelmet, a szeretetet, stb... 

(Kol 3: 9-14) Ne hazudjatok egymásnak. Vessétek le a régi embert szokásaival együtt, és öltsétek föl az újat, aki állandóan megújul Teremtőjének képmására a teljes megismerésig. Itt már nincs görög vagy zsidó, körülmetélt vagy körülmetéletlen, barbár vagy szittya, szolga vagy szabad, hanem Krisztus minden mindenben.  Mint Istennek szent és kedves választottai, öltsétek magatokra az irgalmasságot, a jóságot, a szelídséget és a türelmet. Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza van a másik ellen. Ahogy az Úr megbocsátott nektek, ti is bocsássatok meg egymásnak. Legfőként pedig szeressétek egymást, mert ez a tökéletesség köteléke.

(Kol 3:9-14, Károli) Ne hazudjatok egymás ellen, mivelhogy levetkeztétek amaz ó embert, az ő cselekedeteivel együtt. És felöltöztétek amaz új embert, melynek újulása van Annak ábrázatja szerint való ismeretre, a ki teremtette azt: A hol nincs többé görög és zsidó: körülmetélkedés és körülmetélkedetlenség, idegen, scithiai, szolga, szabad, hanem minden és mindenekben Krisztus. Öltözzetek föl azért mint az Istennek választottai, szentek és szeretettek, könyörületes szívet, jóságosságot, alázatosságot, szelídséget, hosszútűrést; Elszenvedvén egymást és megbocsátván kölcsönösen egymásnak, ha valakinek valaki ellen panasza volna; miképen a Krisztus is megbocsátott néktek, akképen ti is; Mindezeknek fölébe pedig öltözzétek föl a szeretetet, mint a mely a tökéletességnek kötele.

Szent Pál nem követelményként mondja, hogy "öltsétek magatokra" hanem inkább áldásként, mint ahogyan az Úr Jézus sem követelményként mondta az apostoloknak, hogy "Vegyétek a Szentlelket!" (Jn 20:22). A Szentlélek által nyerjük el ezeket az isteni tulajdonságokat, mint pl. az irgalmasság, a megbocsájtás, a jóság, a szelídség, a türelem, a szeretet, stb. Birtokoljuk a Szentlélek gyümölcseit (Gal 5:22), de ezeket bármikor el is veszíthetjük, ha megszomorítjuk a Szentlelket ( Ef 4:30)...

A lelki ruházat fontossága

A lelki ruházat és annak ékessége nagyon fontos az üdvösség elnyerésében. Maga az Úr Jézus, a menyegzõs példázatában figyelmeztet, hogy nem elég a meghívás az üdvösségre. Még csak a hit sem elegendõ, mert az ördög is hisz és mégis retteg. Az üdvösséghez szükséges a lélek menyegzõs ruhája. Ez azt jelenti, hogy fel kell legyünk ékesítve mindazzal a tulajdonsággal, amelyet Szent Pál megírt nekünk. 

Ezért törekedjünk a könyörületességre, az irgalmasságra, a békülékenységre, a türelemre, a szelídségre, a nagylelküségre, az alázatosságra, az igazságosságra, a becsületességre, a szeretetre és minden más jóra, amelyek nemessé teszik lelkünket. És mindenképpen vigyázzunk, hogy a harag, a megbántódás, a sértõdöttség, a neheztelés, a lelki keserûség, a rossz kritika, a megszólás vagy bármi egyéb becstelenség, el ne rabolja lelkünk ruházatát... 

(Mt 22:11-14) Amikor a király bement, hogy megtekintse a vendégeket, meglátott ott egy embert, aki nem volt menyegzői ruhába öltözve; így szólt hozzá: Barátom, hogyan jöhettél be ide, hiszen nincs menyegzői ruhád? Az pedig hallgatott. Akkor a király ezt mondta szolgáinak: kötözzétek meg kezét-lábát, és vessétek ki a külső sötétségre; ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás. Mert sokan vannak az elhívottak, de kevesen a választottak.

Jusson eszünkbe, hogy Isten mindig lát minket, a szent angyalok is látnak minket és az összes szentek is látnak minket. Ne valljunk hát szégyent...

(Jel 16:15) Íme, úgy jövök, mint tolvaj. Boldog, aki virraszt és vigyáz ruhájára, hogy ne járjon mezítelenül és ne lássák szégyenét.

Ima: Mennyei Atyám, vétkeztem ellened és az ég ellen, amikor megszomorítottalak és elveszítettem a kegyelem ruházatát. Kérlek Szent Fiad érdemeiért, hogy bocsáss meg nekem, ruházz fel ismét és add vissza nekem ékszereidet. Ámen.