Te vagy a mezõ virága

Jó dolog a hagyomány és buzdító a szentek élete. Vezetõ korlát a Tízparancsolat, de ugyanakkor korlátozó is. Amint a megigazulás a személyes, élõ hit kegyelméből van, ugyanúgy a lelki életünk is olyan, mint egy egyedi, csodálatos virág folyamatos nyílogatása...

A mezõ tele van sok-sok szép virággal. Tudjuk, hogy mind nagyon szépek és mindegyik különbözik a többitõl. De ugyanakkor hinnünk kell, hogy mi vagyunk a legszebb virág. Az én személyem, az én lelkem a legszebb  és legegyedibb virág az egész teremtett világban...

Nem nyugodhatunk bele a sablonokba, az átlagoságba. Még a legnagyobb szent életének másolata is alantas a mi saját életszentségünkhöz mérve, mert az a miénk. 

Az életem csakis az enyém és olyan több nincs... Olyan szirmokat senki nem tud nyílni amilyent én tudok és ahogy én pompázok, azt senki nem tudja leutánozni... 

Hinnünk kell egyediségünkben, megismételhetetlen szépségünkben és életszentségünkben...