Az Egyház Isten népe

(ApCel 10:34-35) Péter így kezdte beszédét: „Valóban el kell ismernem, hogy az Isten nem személyválogató, mindenki kedves előtte, aki féli és az igazságosságot cselekszi, bármely nép fia is.

Úgy tetszett Istennek, hogy ne külön-külön valtsa meg, szentelje meg és üdvözítse az embereket, hanem néppé tegye õket, néppé, amely Őt igazságban elismeri és szentül szolgál neki. Így történt, hogy kiválasztotta Izrael népét, szövetséget kötött vele és fokozatosan felkészítette, kinyilatkoztatva neki magát és az Ő szándékát. Errõl szól az ószövetségi szentírás...

Izrael azonban hûtlenné vált “jegyeséhez”, mert nem fogadta be a Megváltót, a várva-várt Messiást... 

(Oz 1:9) Erre így szólt az Úr: „Nevezd el »Nem népem«-nek, mert nem vagytok többé az én népem, és én sem vagyok többé a ti Istenetek.” 

Csak a “maradék” fog megtérni és a többi népbõl meghívottakkal együtt, új, igazi és végleges népe lesz Istennek – hirdetik a próféták...

(Iz 10:20-22; 45:20-25) Azon a napon Izrael maradéka és Jákob házának menekültjei többé nem arra támaszkodnak, aki veri őket, hanem hűségesen az Úrra támaszkodnak, Izrael Szentjére. A maradék megtér! Jákob maradéka az erős Istenhez. Izrael, ha annyi volna is a néped, mint a tenger partján a fövény, csak a maradék tér meg belőle.  Gyűljetek egybe, gyertek és lépjetek elő mind, akik a nemzetek közül megmenekültetek. Mind esztelenek, akik fából faragott bálványokat hurcolnak magukkal, és olyan istenhez könyörögnek, aki nem tud segíteni rajtuk. Fejtsétek ki és hozzátok elő érveiteket, sőt tanácskozzátok meg együtt: Ki hirdette ezt régtől fogva, s ki mondta meg már jó előre? Nemde én, az Úr? És rajtam kívül nincsen más; igazságos Isten és Szabadító nincsen rajtam kívül. Térjetek hozzám és megszabadultok, ti, határai a földnek, mind! Mert én vagyok az Isten, és nincsen más. Megesküszöm önmagamra, igaz beszéd fakad ajkamon, egy visszavonhatatlan szó: Előttem hajlik meg minden térd, és rám esküszik minden nyelv. Ezt mondják majd: Csak az Úrban van üdvösség és erő. Hozzá térnek megszégyenülve mind, akik lázadoztak ellene. Ám Izraelnek minden nemzetsége győzelmet és dicsőséget arat az Úrban!”

Ez az ígéret az újszövetségi szentírás szerint, a Jézus Krisztusban hívõk közösségében teljesedett be...

(ApCsel 15:14-17) Simon elmondta, miként gondoskodott róla Isten először, hogy a pogányok soraiból népet szerezzen nevének. Ezzel megegyeznek a próféták szavai, hiszen meg van írva: Aztán visszatérek és újra fölverem Dávidnak bedőlt sátrát. Roncsait helyrehozom és a sátrat felállítom, hogy a többi ember is keresse az Urat, minden nép, mely hívja nevemet.

(1Pét 2:9-10) Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, tulajdonul kiválasztott nép vagytok, hogy annak dicsőségét hirdessétek, aki a sötétségből meghívott benneteket csodálatos világosságára. Ti valamikor nem voltatok nép, most pedig Isten népe vagytok; régen nem nyertetek kegyelmet, most pedig irgalomra találtatok.

Isten igazi és végleges népét azok alkotják, akiket az Úr Jézus a saját vére árán szerzett meg magának...

(Tit 2:14)...aki önmagát adta értünk, hogy minden gonoszságtól megváltson, megtisztítson, és jótettekben buzgolkodó, választott népévé tegyen. 

(Zsid 13:12) Jézus is a kapun kívül szenvedett, hogy vérével megszentelje a népet.

 

A következõket kell megfontolnunk:

1. Isten üdvözítõ tervének kibontakozása üdvtörténetet eredményez 

Isten egyetemes üdvözítõ akaratának megnyilatozása végigvonul az ószövestégi és az újszövetségi történelmen, a kettõt összefogja és mindkettõt egy üdvtörténetté teszi...

2. Néprõl az Újszövetségben átvitt értelemben beszélünk

a). Izraelben, csaknem kizárólag Ábrahám ivadékai tartozhattak, míg az “új Izraelbe” (az Egyházba), vagyis az Úr Jézusban hívõk közösségébe, különféle származásúak...

(Róm 3:29) Vajon csak a zsidóké az Isten, s nem a pogányoké is? Bizony a pogányoké is.            

         

(Kol 2:11) Benne vagytok körülmetélve, nem kézzel, hanem az érzékies test levetésével, a krisztusi körülmetéléssel.

b). Ennek a népnek nincs földrajzilag körülhatárolt országa és tagjai nem vonják ki magukat saját országuk fennhatósága alól. Isten országa, Isten uralmának és törvényeinek elfogadása. Hogy ez megvalósulhasson, ennek eszköze lett az Egyház.

c). Az Egyház egy nemzetek fölötti intézmény. Feladata az evangélium (az örömhír) hirdetése az egész világon. Nem a világ eszközeivel, hatalommal, hanem az igazságról tanúskodva.

3. Isten népe egy vándor egyház

a). Az Egyház céljai csak a világ végén valósulnak meg teljesen. Isten országa Jézus eljövetelével már közöttünk van, de teljes megvalósulásáért még küzdenünk és imádkoznunk kell. 

(Mt 12:28) De ha én Isten Lelkével űzöm ki az ördögöket, akkor már elérkezett hozzátok az Isten országa.

b). Lényege változatlan ugyan, de intézményei, értelmezései, megfogalmazásai koroktól függõek.

4. Kik tartoznak Isten népéhez?

A II. Vatikáni Zsinat szerint, elsõsorban a Katolikus Egyház tagjai. De oda vannak rendelve Krisztus más felekezetű hívei is, mint általában az összes ember, akiket Isten segítő kegyelme meghívott az üdvösségre, de még nem ismerhették meg az igazságot...

Ima: Uram Jézus, add, hogy minden keresztényt testvéremnek és a Te népednek tudjak tekinteni. Ámen.

Krisztus Egyházának megalakulása

Jézus Krisztus Egyháza hivatalosan az elsõ pünkösdkor alakult meg. A Szentlélek kiáradása rettenthetetlen bátorságot adott az apostoloknak. A korábban rettegõ apostolok most kiléptek a nyilvánosság elé és hirdették, hogy igenis, a názáreti Jézus a Messiás, az élő Isten Fia, mert az Atyaisten feltámasztotta Őt a halálból, ezzel igazolva az Õt. Péter apostol olyan erõvel beszélt, hogy szavára mindjárt háromezer lélek keresztelkedett meg és csatlakozott hozzájuk...

(ApCsel 2:1-4) Amikor elérkezett pünkösd napja, ugyanazon a helyen mindnyájan együtt voltak. Egyszerre olyan zúgás támadt az égből, mintha csak heves szélvész közeledett volna, és egészen betöltötte a házat, ahol ültek. Majd lángnyelvek jelentek meg nekik szétoszolva, és leereszkedtek mindegyikükre. Mindannyiukat eltöltötte a Szentlélek, és különböző nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogy a Lélek szólásra indította őket.

(ApCsel 2:14) Péter a többi tizeneggyel előlépett, és zengő hangon beszédet intézett hozzájuk…

(ApCsel 2:41) Akik megfogadták szavát, megkeresztelkedtek. Aznap mintegy háromezer lélek megtért.

Csodálatraméltó természetfölötti élet sarjadt az új közösségben: “egy szív és egy lélek” voltak...

(ApCsel 2:46) Egy szívvel-lélekkel mindennap összegyűltek a templomban.

Az új közösség olyanná vált, amilyennek az Úr Jézus szánta: egyrészt kegyelmi közösség volt, másrészt intézményesen megszervezett társaság. Így Krisztus Egyháza egy hivatástudattal rendelkezõ, intézményes, szociális képzõdmény lett...

Fokozatosan bontakozott ki a tanítás (az evangéliumok, az apostoli levelek, az ószövetségi és újszövetségi kánonok), az igehirdetés módszere és az Egyház szentségi élete (a püspökök, a presbiterek, a kenyértörés liturgiája, a bûnbánat szentsége, a keresztelés, stb).

Megtapasztalták és átélték, hogy maga az Úr Jézus mûködik általuk...

(ApCsel 3:16) Mert hittel segítségül hívtuk a nevét, erőt öntött ebbe az emberbe, akit itt láttok és akit ismertek.

A Szentlélek, nemcsak létrehozta az Egyházat, de élteti és vezeti is az idõk folyamán...

(Mt 28,20)  S én veletek vagyok mindennap, a világ végéig.

Van aki azt mondja, hogy az Egyház akkor pattant ki Krisztus oldalsebébõl, amikor a római katona szíven szúrta a lándzsaval. Amikor a római katona az Úr Jézus testét átszúrta, az isteni kegyelem forrását fakasztotta ki. A vér és víz amely az Úr oldalsebéből folyt ki, az a kegyelem, amely Krisztusból, az Õsszentségbõl csörgedezik a vilagba...

(Jn 19:34) …az egyik katona oldalába döfte a lándzsáját. Nyomban vér és víz folyt belőle.

(1Ján 5:7) Tehát hárman tanúskodnak: a Lélek, a víz és a vér, és ez a három egy.

(Jn 1:16) Mindannyian az ő teljességéből részesültünk, kegyelmet kegyelemre halmozva.

Van aki azt mondja, hogy az Egyház születése már elõvételeztetett az utolsó vacsorán, az elsõ áldozati liturgiában, amikor az Úr Jézus átváltoztatta elõször a kegyeret és a bort, az Õ testévé és vérévé. Akkor, abban már benne volt, elõvételezett formában, az Õ keresztáldozata is, meg az megalakulandó Egyház is...

(Kol 1,16-20)  Mert benne teremtett mindent a mennyben és a földön: a láthatókat és a láthatatlanokat, a trónusokat, uralmakat, fejedelemségeket és hatalmasságokat. Mindent általa és érte teremtetett. Ő előbb van mindennél, és minden benne áll fenn. Ő a testnek, az Egyháznak a feje. Ő a kezdet, az elsőszülött a halottak közül, hogy övé legyen az elsőség mindenben. Úgy tetszett (az Atyának), hogy benne lakjék az egész teljesség, s hogy általa békítsen ki magával mindent a földön és a mennyben, minthogy Ő a kereszten vérével békességet szerzett.

Ima: Uram Jézus, hálát adok, hogy Egyházat alapítottál, amely engem is megszült az örök életre és részesít megváltó mûved gyümölcseiben. Ámen.

Péter primátusa

A primatusra utaló érvek:

Péter apostol kedettõl fogva kiemelkedik a többiek közül

- Több alkalommal az apostol nevében beszél: 

(Mk 8:29) Erre megkérdezte tőlük: „Hát ti mit mondotok, ki vagyok?” Péter válaszolt: „A Messiás vagy.”  

(Mt 15:15) Péter megkérte: „Magyarázd meg nekünk ezt a példabeszédet!”

- A szinoptikusok mindig az első helyen említik az apostolok névsorában: 

(Mt 10, 2) A tizenkét apostol neve a következő: Az első Simon, más néven Péter, aztán testvére András, Zebedeus fia, Jakab és testvére János…

- A feltámadás legfontosabb tanujának Péter tartották: 

(1Kor 15, 5) Megjelent Péternek, majd a tizenkettőnek.

Péter a szikla

Az Úr Jézus új nevet adott Simonnak és Kéfás, azaz Petros-nak (jelentése kõszikla) nevezte: 

(Mt 18:18) Én is mondom neked: Péter vagy, erre a sziklára építem egyházamat, s az alvilág kapui sem vesznek rajta erőt.

Azzal, hogy Simon Péter lett, azaz kõszikla, azt is megígérte az Úr Jézus, hogy az Egyházon nem vesznek erõt az álvilág kapui, azaz a sátáni erõk. Ez vonatkozik mindarra, ami az Egyházat tönkretehetné, beleértve a belsõ bajokat is...

 

Péter a kulcsok hordozója

A kulcsok átadása az akkori nyelvhasználat szerint a hatalom teljes átruházását jelentette. Ezt nyomatosítja az oldó-kötõ hatalom kifejezés is :   

(Mt 16:19) Neked adom a mennyek országa kulcsait. Amit megkötsz a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldasz a földön, a mennyben is fel lesz oldva.”
 

 

Észrevételek :

- A Máté evangélium szövege az ekklézsia = gyülekezet = egyház kifejezést használja. Ez nem azonos Isten országával, hanem csak elõkészítõje és eszköze annak.

- Figyelemre méltó az, hogy az Úr Jézus az ekklézsia szó mellé birtokos némást tett: egyházamat. Tehát Péter nem a maga nevében vagy a közösség megbízásából  fogja gyakorolni a primátust, hanem Jézus Krisztus megbízásából, Krisztus Egyháza biztonságának érdekében.

- Az Úr Jézus külön imádkozott Péterért, hogy megerõsödjön a hite és képes legyen társait erõsíteni : 

(Lk 22:32) De imádkoztam érted, nehogy megfogyatkozz a hitedben. Amikor megtérsz, te erősíted majd meg testvéreidet.” 

- A föltámadt Úr Jézus megadja Péternek a fõpásztori tisztséget. Péter háromszori tagadására, háromszor kérdezte meg azt, hogy: Szeretsz-e engem ?

(Jn 21:15-17) Miután ettek, Jézus megkérdezte Simon Pétertől: „Simon, János fia, jobban szeretsz engem, mint ezek?” „Igen, Uram – felelte –, tudod, hogy szeretlek.” Erre így szólt hozzá: „Legeltesd bárányaimat!” Aztán másodszor is megkérdezte tőle: „Simon, János fia, szeretsz engem?” „Igen, Uram – válaszolta –, tudod, hogy szeretlek.” Erre azt mondta neki: „Legeltesd juhaimat!” Majd harmadszor is megkérdezte tőle: „Simon, János fia, szeretsz?” Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte: „Szeretsz engem?” S így válaszolt: „Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek.” Jézus ismét azt mondta: „Legeltesd juhaimat!”

- Az elsõ pünkösdkor megalakult Egyház elfogadta Péter elsőbbségét. Az Apostolok cselekedetei szerint és az apostoli levelek szerint, Péter kezdettõl fogva úgy viselkedett, mint aki vezetõi hatalommal és felelõséggel irányítja az egyházat: 

(ApCsel 2:14) Péter a többi tizeneggyel előlépett, és zengő hangon beszédet intézett hozzájuk.

A primátus az 1054-es egyházszakadás óta, mind a mai napig vitatéma. Mi hisszük, hogy Róma püspöke, Szent Péter utóda, a primátus hozdozója és gyakorlója...

 

Ima: Uram Jézus, add nekünk kegyelmedet, hogy egyre szorosabb egységben legyünk a pápaval, a püspökök testületével, a papsággal és az egész Egyházzal. Ámen.

Jézus Krisztus egyházat alapított

Az Úr Jézus egyházalapító szándékát három fő mozzanat mutatja világosan:

 1. Az utolsó vacsora eseményei

- Az Úr Jézus olyan közösséget szándékozott létrehozni, amely részese a próféták által megjövendölt eszkatologikus lakomának: 

(Iz 25:6) A Seregek Ura minden nemzetnek bőséges lakomát rendez e hegyen. Lakomát, ahol lesz finom bor, zsíros, legjava falat, és erős színbor. 

- Amikor testét és vérét eledelül adta, akkor az apostolokat nemcsak önmagával, hanem egymással is a legszorosabb kapcsolatba hozta. Szent Pál errõl így ír: 

(1Kor 10:17) Mi ugyanis sokan egy kenyér, egy test vagyunk, mivel mindnyájan egy kenyérből részesülünk. 

- Új szövetségrõl beszélt, amely már más, mint a Mózes által megkötött szövetség: 

(Lk 22:20) Ugyanígy a vacsora végén fogta a kelyhet is, és azt mondta: „Ez a kehely az új szövetség az én véremben, amelyet értetek kiontanak.

- Jézus utolsóvacsorai utasításai: 

(Lk 22:19) “ Ezt tegyétek az én emlékezetemre.” 

Arra utal, hogy egy egésszen új dolgot hozott létre az addigi istentiszteleti formákkal szemben.

 

2. A tizenkét apostol meghívása és felhatalmazása

- A Tizenkettõ kiválasztása: Márk evangéliuma szerint, fölment a hegyre és magához hívta, akiket akart. Õk csatlakoztak hozzá és Tizenkettõvé tette õket: 

(Mk 3:13-15) Ezután fölment a hegyre, és magához hívta azokat, akiket akart. Azok hozzá mentek. Tizenkettőt rendelt, akiket apostoloknak nevezett, hogy vele legyenek, s hogy elküldje őket hirdetni az igét. Hatalmat adott nekik, hogy kiűzhessék az ördögöket. 

A tizenkettes szám szimbólikus jelentõséggel bír: Izrael 12 törzsére utal és a teljességet jelképezi.

- Az Úr Jézus azt vallotta, hogy az Õ személyében elérkezett Isten országa. Ezért kívánta, hogy a Tizenkettõ “Vele legyen” és “Tõle kapja” küldetését: 

(Mt 12:28) De ha én Isten Lelkével űzöm ki az ördögöket, akkor már elérkezett hozzátok az Isten országa.

(Jn 20:21) Jézus megismételte: „Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” 

(Lk 10:16) Aki titeket hallgat, engem hallgat, aki titeket elutasít, engem utasít el, aki pedig engem elutasít, azt utasítja el, aki küldött.” (Jn 15:20) Nem nagyobb a szolga uránál. Ha tehát engem üldöztek, titeket is üldözni fognak. Ha az én tanításomat megtartották, a tieteket is megtartják.

3. A Tizenkettõ megbízása

- Az oldás-kötés hatalom átadása: először Péternek, aztán a Tizenkettõnek is átadta az Úr Jézus az oldás-kötés hatalmát: 

(Mt 16:19) Neked adom a mennyek országa kulcsait. Amit megkötsz a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldasz a földön, a mennyben is fel lesz oldva.” 

(Mt 18:18) Bizony mondom nektek: amit megköttök a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldotok a földön, a mennyben is fel lesz oldva.

- A bûbocsájtó hatalom átadása: Feltámadása után, az Úr Jézus átadta az apostoloknak a bûbocsájtó hatalmat. 

(Jn 20:23) Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bűnben marad.

- A keresztelési parancs elrendelése: az Úr Jézus kapott minden hatalmat és ezzel a hatalommal ruházta fel az apostolokat, hogy menjenek el minden néphez és tegyék azokat tanitványokká. 

(Mt 28:18-20) „Én kaptam minden hatalmat égen és földön.  Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére, és tanítsátok meg őket mindannak a megtartására, amit parancsoltam nektek.”

- Az eucharisztikus átváltoztatás elrendelése: Jézus elrendelte a kenyér és a bor átváltoztatását és felruházta az apostolokat ezzel a hatalommal. 

(Lk 22:19-20) Most a kenyeret vette kezébe, hálát adott, megtörte és odanyújtotta nekik ezekkel a szavakkal: „Ez az én testem, amelyet értetek adok. Ezt tegyétek az én emlékezetemre.” Ugyanígy a vacsora végén fogta a kelyhet is, és azt mondta: „Ez a kehely az új szövetség az én véremben, amelyet értetek kiontanak. 

(1Kor 11:23-25) Én ugyanis az Úrtól kaptam, amit közöltem is veletek: Urunk Jézus elárulásának éjszakáján fogta a kenyeret, hálát adott, megtörte, és így szólt: „Vegyétek és egyétek, ez az én testem értetek. Ezt tegyétek az én emlékezetemre.” Ugyanígy vacsora után fogta a kelyhet, és így szólt: „Ez a kehely az új szövetség az én véremben. Ezt tegyétek, valahányszor isztok belőle, az én emlékezetemre.”

Ima: Uram Jézus, csodálatos dolgot hoztál létre mûved által az Egyházban. Add, hogy minél szorosabb egységben legyünk Tebenned Egyházadban. Ámen.