Az Egyház Isten népe

(ApCel 10:34-35) Péter így kezdte beszédét: „Valóban el kell ismernem, hogy az Isten nem személyválogató, mindenki kedves előtte, aki féli és az igazságosságot cselekszi, bármely nép fia is.

Úgy tetszett Istennek, hogy ne külön-külön valtsa meg, szentelje meg és üdvözítse az embereket, hanem néppé tegye õket, néppé, amely Őt igazságban elismeri és szentül szolgál neki. Így történt, hogy kiválasztotta Izrael népét, szövetséget kötött vele és fokozatosan felkészítette, kinyilatkoztatva neki magát és az Ő szándékát. Errõl szól az ószövetségi szentírás...

Izrael azonban hûtlenné vált “jegyeséhez”, mert nem fogadta be a Megváltót, a várva-várt Messiást... 

(Oz 1:9) Erre így szólt az Úr: „Nevezd el »Nem népem«-nek, mert nem vagytok többé az én népem, és én sem vagyok többé a ti Istenetek.” 

Csak a “maradék” fog megtérni és a többi népbõl meghívottakkal együtt, új, igazi és végleges népe lesz Istennek – hirdetik a próféták...

(Iz 10:20-22; 45:20-25) Azon a napon Izrael maradéka és Jákob házának menekültjei többé nem arra támaszkodnak, aki veri őket, hanem hűségesen az Úrra támaszkodnak, Izrael Szentjére. A maradék megtér! Jákob maradéka az erős Istenhez. Izrael, ha annyi volna is a néped, mint a tenger partján a fövény, csak a maradék tér meg belőle.  Gyűljetek egybe, gyertek és lépjetek elő mind, akik a nemzetek közül megmenekültetek. Mind esztelenek, akik fából faragott bálványokat hurcolnak magukkal, és olyan istenhez könyörögnek, aki nem tud segíteni rajtuk. Fejtsétek ki és hozzátok elő érveiteket, sőt tanácskozzátok meg együtt: Ki hirdette ezt régtől fogva, s ki mondta meg már jó előre? Nemde én, az Úr? És rajtam kívül nincsen más; igazságos Isten és Szabadító nincsen rajtam kívül. Térjetek hozzám és megszabadultok, ti, határai a földnek, mind! Mert én vagyok az Isten, és nincsen más. Megesküszöm önmagamra, igaz beszéd fakad ajkamon, egy visszavonhatatlan szó: Előttem hajlik meg minden térd, és rám esküszik minden nyelv. Ezt mondják majd: Csak az Úrban van üdvösség és erő. Hozzá térnek megszégyenülve mind, akik lázadoztak ellene. Ám Izraelnek minden nemzetsége győzelmet és dicsőséget arat az Úrban!”

Ez az ígéret az újszövetségi szentírás szerint, a Jézus Krisztusban hívõk közösségében teljesedett be...

(ApCsel 15:14-17) Simon elmondta, miként gondoskodott róla Isten először, hogy a pogányok soraiból népet szerezzen nevének. Ezzel megegyeznek a próféták szavai, hiszen meg van írva: Aztán visszatérek és újra fölverem Dávidnak bedőlt sátrát. Roncsait helyrehozom és a sátrat felállítom, hogy a többi ember is keresse az Urat, minden nép, mely hívja nevemet.

(1Pét 2:9-10) Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, tulajdonul kiválasztott nép vagytok, hogy annak dicsőségét hirdessétek, aki a sötétségből meghívott benneteket csodálatos világosságára. Ti valamikor nem voltatok nép, most pedig Isten népe vagytok; régen nem nyertetek kegyelmet, most pedig irgalomra találtatok.

Isten igazi és végleges népét azok alkotják, akiket az Úr Jézus a saját vére árán szerzett meg magának...

(Tit 2:14)...aki önmagát adta értünk, hogy minden gonoszságtól megváltson, megtisztítson, és jótettekben buzgolkodó, választott népévé tegyen. 

(Zsid 13:12) Jézus is a kapun kívül szenvedett, hogy vérével megszentelje a népet.

 

A következõket kell megfontolnunk:

1. Isten üdvözítõ tervének kibontakozása üdvtörténetet eredményez 

Isten egyetemes üdvözítõ akaratának megnyilatozása végigvonul az ószövestégi és az újszövetségi történelmen, a kettõt összefogja és mindkettõt egy üdvtörténetté teszi...

2. Néprõl az Újszövetségben átvitt értelemben beszélünk

a). Izraelben, csaknem kizárólag Ábrahám ivadékai tartozhattak, míg az “új Izraelbe” (az Egyházba), vagyis az Úr Jézusban hívõk közösségébe, különféle származásúak...

(Róm 3:29) Vajon csak a zsidóké az Isten, s nem a pogányoké is? Bizony a pogányoké is.            

         

(Kol 2:11) Benne vagytok körülmetélve, nem kézzel, hanem az érzékies test levetésével, a krisztusi körülmetéléssel.

b). Ennek a népnek nincs földrajzilag körülhatárolt országa és tagjai nem vonják ki magukat saját országuk fennhatósága alól. Isten országa, Isten uralmának és törvényeinek elfogadása. Hogy ez megvalósulhasson, ennek eszköze lett az Egyház.

c). Az Egyház egy nemzetek fölötti intézmény. Feladata az evangélium (az örömhír) hirdetése az egész világon. Nem a világ eszközeivel, hatalommal, hanem az igazságról tanúskodva.

3. Isten népe egy vándor egyház

a). Az Egyház céljai csak a világ végén valósulnak meg teljesen. Isten országa Jézus eljövetelével már közöttünk van, de teljes megvalósulásáért még küzdenünk és imádkoznunk kell. 

(Mt 12:28) De ha én Isten Lelkével űzöm ki az ördögöket, akkor már elérkezett hozzátok az Isten országa.

b). Lényege változatlan ugyan, de intézményei, értelmezései, megfogalmazásai koroktól függõek.

4. Kik tartoznak Isten népéhez?

A II. Vatikáni Zsinat szerint, elsõsorban a Katolikus Egyház tagjai. De oda vannak rendelve Krisztus más felekezetű hívei is, mint általában az összes ember, akiket Isten segítő kegyelme meghívott az üdvösségre, de még nem ismerhették meg az igazságot...

Ima: Uram Jézus, add, hogy minden keresztényt testvéremnek és a Te népednek tudjak tekinteni. Ámen.