A test, mint szimbólum

A testet, mint szimbólumot, gyakran használják közösségi csoportok, intézmények, vagy vállalatok szervezeteinek jelölésére. Ez így van románul az egyetemi épületszárnyaknál is: “corpul A, corpul B, corpul C” (A, B, C épülettestek...), stb... Szent Pál a test szimbólumot használta az Egyház szemléltetésére, a Korintusiakhoz írt elsõ levelében...

(1Kor 12:12) Mert ahogyan a test egy, bár sok tagja van, de a test valamennyi tagja, noha sokan vannak, mégis egy test, ugyanúgy a Krisztus.

A test szimbólum azt jelképezi, hogy mindenkor, minden időben és minden körülmények között, valamilyen módon összetartozunk...

A test szimbólum az ószövetségben

Az Úr világosan szemléltette Izráel népével, hogy milyen helye lesz a népek egyeredetű testében, ha hűséges, illetve ha hűtlen lesz...

(MTörv 28:13-14)  Az Úr fejjé tesz, nem farokká; csak felül leszel, sohase alul, ha az Úr, a te Istened parancsainak, amelyeket ma adok neked, hogy megtartsd őket, engedelmeskedsz,  s attól, amit ma parancsolok neked, nem térsz el se jobbra, se balra, más isteneket követve és szolgálva.

(Mtörv 28:43-44) A körödben élő idegen egyre inkább föléd emelkedik, te pedig lejjebb süllyedsz. Kölcsönözhet neked, de te neki nem. Ő lesz a fej, te a farok.

Az ősbűn miatt, az ember elszakadt Istentől, de Isten nem hagyta őt magára, hanem kezdettől fogva megígérte a megváltást (Ter 3:15). Az üdvtörténet Ábrahám meghívásával kezdődött (Ter 12:1), majd Izsákkal meg Jákóbbal folytatódott, aki az Izrael nevet kapta (Ter 32:29). Isten csak egy családot vezetett Egyiptomba József idejében, de már egy népet hozott vissza Egyiptomból Mózes idejében. Alig több, mint 400 év alatt Izrael családjából, Izrael népe lett. Máté és Lukács evangélisták nemzetség táblázataiból (Mt 1:1-17; Lk 3:23-38) nem csak az világlik ki, hogy miként testesült bele a Megváltónk az emberiség történetébe, hanem az is, hogy mindnyájan Ádámtól és Évától származunk, és így test szerint összetartozunk...

Egy testet képez az egész emberiség, mint az új hajtásokat fakasztó szőlőtő, amelyben a választott népnek az lett volna a szerepe, hogy a fej legyen. Izrael népe a fej lett volna, ha megtartja a törvényt, de sajnos, gyakran farok lett, mert az áldás helyett, az átkot választotta (MTörv 30)...
 

Amint az ószövetség tökéletlenebb az újszövetségnél, úgy az ószövestégi test szimbólum is alacsonyabbrendűbb az újszövetségi test szimbólumnál. Míg az ószövetségi test szimbólumnak farka van, tehát állati jellegű, addig az újszövetségi test szimbólumnak Krisztus a feje, tehát egyszerre isteni és emberi jellegű...

 

A test szimbólum az újszövetségben

 

Az újszövetségi test szimbólum egyszerre isteni és emberi jellegű, mint ahogy Krisztus is egyszerre valóságos Isten és valóságos ember. Van feje, Aki a Krisztus, és van füle, szeme, keze, lába, stb, akik a krisztuskövetők, és mindezt Isten Lelke szerkeszti egybe...
 

(1Kor 12:12-27) Mert amint a test egy, bár sok tagja van, a testnek pedig minden tagja, bár sok, mégis egy test, úgy Krisztus is. Mi ugyanis mindnyájan egy Lélekben egy testté keresztelkedtünk, akár zsidók, akár görögök, akár szolgák, akár szabadok; és mindnyájunkat egy Lélek itatott át. Mert a test sem egy tag, hanem sok. Ha azt mondaná a láb: »Nem vagyok kéz, nem vagyok a test része«, vajon akkor nem lenne a test része? És ha azt mondaná a fül: »Nem vagyok szem, nem vagyok a test része», vajon akkor nem lenne a test része? Ha az egész test szem volna, hol lenne a hallás? Ha az egész test hallás volna, hol lenne a szaglás? Már pedig Isten helyezte el a tagokat a testben, egyenként mindegyiket, amint akarta. Ha valamennyi egy tag volna, hol volna a test? Márpedig sok ugyan a tag, de a test egy. Nem mondhatja a szem a kéznek: »Nincs rád szükségem!«, sem a fej a lábaknak: »Nincs rátok szükségem!« Sőt a test gyöngébbnek látszó tagjai sokkal inkább szükségesek, és a test kevésbé nemesnek tartott tagjait nagyobb tisztességgel vesszük körül. Tisztességtelen tagjainknak nagyobb tisztességük van, tisztességes tagjainknak viszont nincs erre szükségük. De Isten azért alkotta úgy a testet, hogy amelyik tagnak nem volt, annak nagyobb tisztességet adott, hogy ne legyen meghasonlás a testben, hanem a tagok egymásért kölcsönösen szorgoskodjanak. Ha tehát az egyik tag szenved, vele együtt szenved valamennyi tag; vagy ha az egyik tag tiszteletben részesül, együtt örvendezik vele valamennyi tag. Ti pedig Krisztus teste vagytok, és egyenként tagjai.

 

Az újszövetségi test, Krisztus teste, már egy magasabbrendű misztikus test, ahol nem (a hús-vér) test szerint, hanem lélek szerint rendeződnek egybe a tagok. Krisztus testében már nincs zsidó vagy görög, magyar vagy román, fehér vagy fekete, mert Krisztusban leomlott minden választófal...
 

(Kol 3:11) Itt már nincs görög vagy zsidó, körülmetélt vagy körülmetéletlen, barbár vagy szittya, szolga vagy szabad, hanem Krisztus minden mindenben.

(Ef 2:14) Mert ő a mi békességünk, aki a két népet eggyé tette, és a közöttük lévő válaszfalat, az ellenségeskedést lebontotta saját testében.

 

A test szimbólum és a házasság
 

Az Úr kezdettől fogva elrendelte a házasságot, ami testben való egyesülés, úgy a test, mint a lélek szerint...

(Ter 2:24) Ezért elhagyja a férfi apját és anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és egy testté lesznek.
 

A házasságban, a férfi és a nő nem csak a nemi aktus által válik egy testté, hanem lélekben is. Ezt Szent Pál "nagy titoknak" nevezi, amit Krisztusra meg az Egyházra vonatkoztat...

(Ef 5:28-33) Így a férj is köteles szeretni feleségét, mint saját testét. Aki feleségét szereti, önmagát szereti. A saját testét senki sem gyűlöli, hanem táplálja, gondozza, akárcsak Krisztus az Egyházat. Mert tagjai vagyunk testének. „Ezért az ember elhagyja apját, anyját, feleségével tart, és a kettő egy test lesz.” Nagy titok ez, én Krisztusra és az Egyházra vonatkoztatom. Szeresse hát mindegyiktek a feleségét, mint önmagát, az asszonyok meg tiszteljék férjüket.

 

Ugyanígy, ha valaki parázna kapcsolatot folytat, akkor a paráznával lesz egy test, nemcsak a törvénytelen nemi aktusban, hanem lélekben is...

(1Kor 6:15) Nem tudjátok-é, hogy a ti testeitek a Krisztusnak tagjai? Elszakítva hát a Krisztus tagjait, paráznának tagjaivá tegyem? Távol legyen.

 

A test mindig az összetartozás szervezete, amit igen komolyan kell venni. Mi vajon minek vagy kinek vagyunk a tagjai és teste?...

 

Ima: Uram Jézus! Segíts, hogy ne hiába mondjam: - Uram! Uram! - hanem valóságosan tested tagja legyek. Ámen.

Szentlélek litánia

 

A negyedik dimenzió

Láttam egyszer egy *.pps tipusú diavetítő fájlot, amelyben nagyon szépen bemutatták a végtelen univerzum két irányát: felfele, a kozmosz távoli végtelenjét, és lefele, az anyag mélységének mikroszkópikus végtelenjét... 

A diavetítő *.pps fájl a NASA legtávolabbi csillagkép felvételeivel kezdõdött, majd közelített a naprendszerhez, majd a Földhöz, majd leszállt a földre, egy falevélre, majd belehatolt a falevél anyagába, és végül lenyúlt a molekulák meg az atomok legapróbb részeibe. Egy igen látványos bemutatója volt a teremtett világnak.

Az említett *.pps diában, a háromdimenzíós teremtett világot egy kétdimenziós képernyőn érzékeltették. A háromdimenzíós tér lényünk és életünk egyetlen természetes közege, amelyen kívül nem tudjuk magunkat elképzelni. Akárhogyan is próbálkoznak a matematikusok négy vagy többdimenziós tereket spekulálni, az ember mindigcsak visszazuhan a háromdimenzíós, természetes látásába. Van egy X tengely jobbra-balra, van egy Y tengely fel-le és van egy Z tengely előre-hátra. A W tengelyt bármennyire is próbálják odailleszteni, az sehogyan sem akar az egy külön dimenzióvá válni...

Tudjuk, hogy kezdetben Isten megteremtette az eget és a földet (Ter 1:1). Vagyis, kezdetben, Isten megteremtette a szellemi világot, az összes seregeivel, az angyalokkal, és utána megteremtette az anyagi világot, a kozmoszt és benne a Földet, minden teremtményével. Mivel Isten végtelen betölti az egész mindenséget. De ugyanakkor tudjuk, hogy a teremtés nem azonos Istennel, hanem Isten teremtő szava által lett a semmiből, ezért egyes teológusok olyant is mondanak plasztikusan, hogy Isten „összehúzta magát” az Ő végteleségében, mindenségben, hogy helyet adjon a teremtésének: úgy a teremtett szellemi világnak, mint a teremtett anyagi világnak...

Észleljük, hogy a teremtés anyagi, látható része három dimenzíós. Ha elolvassuk a Jelenések könyvét, akkor a mi emberi látásunkkal, a harmadik égben is, vagyis a mennyben is, csak három dimenziót képzelünk el. Igaz, hogy a Jelenések könyvében, Isten képekben és szimbólumokban nyilatkoztatta ki mondanivalóját az ember számára, aki csak három dimenzíóban képes látni, de az ember ott is ember marad, és feltételezhetően, ott is csak három dimenzióban fog látni. Ha elolvassuk a Jelenések könyvét, akkor észrevehetjük, hogy ott van a mennyei Atya az Ő trónusán (Dán 7:9; Jel 4:2), ott van a Fiú, a Bárány (Jel 5:6;12), Aki méltó felnyítani a könyvet... De hol van a Szentlélek? Ott van a hét fáklya (Jel 4:5)...

Megyek az utcán, és bele vagyok mélyedve a gondolataimba... Olyan, mintha az énem kurzora leszállott volna a lelkem zsákjának legmélyére. Egy egész univerzum van bennem. Valakinek nekiütközök véletlenül a tömegben. Az mérgesen néz a szemembe és rámmordul, hogy nyissam ki a szememet. Az ő szemében lelátok lelkének zsákjába, de nem a legmélyére. Benne is egy egész univerzum van. Aztán szétnézek a piactéren, ahol emberek százai futkosnak, mindenki a maga dolga után. Mindegyikben egy-egy univerzum van. Ekkor megállok és megrendülök... Te jó ég, ebbe még bele sem tudok gondolni.... Hogyan tudod Istenem mindezt átlátni, vizsgálni, irányítani, sugallmazni, gondját viselni, éltetni és szeretni. A válasz számomra a Szentlélek. A Szentlélek az, Aki mindent, mindenkit, még Isten mélységeit is vizsgálja...

(1Kor 2:10) Nekünk pedig kinyilatkoztatta Isten a Lélek által; mert a Lélek mindent megvizsgál, még Isten mélységeit is.

Tehát a Szentlélek hasolatos egyfajta „negyedik dimenzió”-hoz, amely bárhol "átlyukasztja" a teremtett világ három dimenzióját, és ott lép be, ahol akar. És nemcsak belép, hanem össze is kapcsol. A bennem lévő univerzumot, a Szentlélek összekapcsolja Krisztus testében, minden hívő ember lelkében lévő univerzummal, a "negyedik dimenzióban". És ez hasonlóképpen történhet odaát is, a szellemi világban... Ott vannak a hatalmas szeráfok, kerubok és főangyalok. Ott vannak megváltott emberi lelkek milliói... Mindnyájan Istenben élnek a Szentlélek által. Mindez a Szentlélek egyesítő erejében történik, mintegy a „negyedik dimenzióban”. Mi csak annyit tudunk, hogy Isten trónja előtt hét láng van, a Báránynak hét szeme van, és ezek Isten Lelkének hét szelleme, amely mindent, mindenhol és mindenkor átlát, az egész teremtett világban...

(Zak 4:10) Mert akik gúnyolódtak a kicsiny kezdet napján, azok is örülni fognak, ha meglátják Zerubbábel kezében a zárókövet. Az a hét mécses pedig az ÚR szemeit jelenti, amelyek áttekintik az egész földet.

(Jel 4:5) A trónból zengő, mennydörgő villámok csapkodtak. A trón előtt hét lobogó fáklya lángolt: Isten hét szelleme.

(Jel 5:6) Akkor láttam, hogy íme, a trón és a négy élőlény között és a vének között a Bárány állt mintegy megölve. Hét szarva és hét szeme volt, amelyek Istennek az egész földre küldött hét szelleme.

A Szentlélek olyan, mint a „negyedik dimenzió”, Aki bárhol és bármilyen számban, de ugyanabban a személyben tud behatolni és megjelenni ebben a háromdimenzíós világban. Az egy láng egy személy, de a tizenkét lángnyelv is ugyanaz az egy személy...

 
(ApCsel 2:3) Majd valami lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre.

Sőt, nemcsak a Szentlélek létezhet a „negyedik dimenzióban”, hanem a három dimenzióban lévő embert is el tudja ragadni oda. Ezekiel próféta és Fülöp diákónus esete példa arra, hogy emberek lettek elragadva az ég és a föld közé. Ha az ég és a föld közé ragadtattak el (Ter 1:1), akkor nem voltak sem a teremtett szellemi világban, sem a teremtett anyagi világban, hanem a Lélek átrepítette őket egyféle "negyedik dimenzióba", az ég és föld közé. Így Fülöp diákónus, egy szempillantás alatt Asdódban teremhetett. Ez aztán az igazi teleportálás! És ez a bilokáció módja is...

(Ez 8:3) És kinyújta egy kézformát, és megragada engem fejem üstökénél fogva, és fölemelve vitt engem a lélek a föld és az ég között, és bevive engem Jeruzsálembe isteni látásokban a belső kapu bejáratához, a mely északra néz, a hol vala helye a bosszúság bálványának, a mely bosszúságra ingerel vala;

(Ap Csel 8:39) Amikor kijöttek a vízből, az Úr Lelke elragadta Fülöpöt, és nem látta őt többé az udvari főember, de örvendezve haladt tovább az útján.

Big-Bang volt, meg õsrobbanás? Végtelen az univerzum?... Ábrázoljuk a koordináta rendszer nyílait, és a végtelen matematikai szimbólimait ( - ∞; +∞ )?... Gondoljuk meg: egyedül Isten végtelen. Minden teremtett dolog véges. Ebben az értelemben, amikor a koordináta rendszer nyilai mellett lévő jeleket látjuk, gondolatban helyetesítsük be azokat Istennel...

Az emberi gondolkodásnak, háttér-tudásának, van egy „fal csapdája”. Az ember elrepül gondolatban a végtelenbe egy falig, és azt mondja, hogy eddig van... De ekkor rögtön jön a kérdés: De mi van ezen túl?... Ha továbbrepül a végtelenben, akkor megint azt mondja, hogy na jó, akkor eddig van... De ekkor megint jön a kérdés: Mi van ezen túl?.. És ez így megy tovább a végtelenségig. Ez megbolondítja az embert, és az emberi elme megbomlik... Ez egy „fal csapda” az ember véges elméjének...

A „fal csapdának” csak egyetlen egy megnyugtató megoldása van: A fal mögött az örök, végtelen, mindenható és mindenhol jelenlévõ Isten van, aki szeret minket és vár reánk. Benne megáll minden kérdés és minden keresés. Az ateista tudósok gyötrelme az, hogy a végtelen matematikai jelében hisznek és nem a végtelen, személyes és jóságos Istenben, Aki a maga "negyedik dimenzió"...

Ima: Vezess Uram bennünket gyermeki alázatosságra, amelyben megelégszünk az óvóda négy falai között. Ámen.

Az Oltáriszentségre tekintünk

Az Oltáriszentség a legnagyobb szentség, minden szentség forrása, amelyre csak akkor tekinthetünk illendően és megbotránkozás nélkül (Mt 11:6; Lk 7:23), ha alázatosságra és gyermeki lelkületre fegyelmezzük szívünket (Mt 18:3). Az Oltáriszentség meghaladja az emberi értelmet és felfogóképességet, egy misztikus függöny, amelyen képtelenek vagyunk áthatolni értelmünkkel ebből a világból. Az Oltáriszentség az Egyház csúcsa és forrása, Főpapja és az egyházirend oka...

Hogyan lehet elképzelni azt, hogy az Oltáriszentség Krisztus valóságos teste és vére?... Képzeljünk el, hogy egy egyiptomi múmia, valamikor élõ és mozgó ember volt. Ha megdaráljuk a múmiát, akkor kapunk belõle néhány kilogram port. Ha kielemeztetjük ezt a port egy laboratóriumban, akkor megkapjuk annak elemeit, felsorolva egy listában, mennyiségekben és százalékokban. Hasonlóképpen, ha veszünk egy át nem változtatott ostyát és ezt is kielemezzük a laboratóriumban, akkor annak is megkaphatjuk az elemeit. Mi a lényegi különbség egy múmia és egy át nem változtatott ostya laboratoriumi eredményei között? Semmi...

Ha azonban a Szentlélek leszáll, akkor minden életre kel (Róm 8:11)... Ha az Úr Jézusnak volt hatalma feltámasztani a négy napja halott Lázárt, akkor van hatalma feltámasztani a múmifikálódott testű egyiptomit is, függetlenül a teste halmazállapotától. Ha az egyiptomi múmia megdarált porhalmaza feltámadhat és mozoghat, akkor a mozdulatlan, átlényegült ostyában is ott él a feltámadt és megdicsőült Jézus Krisztus szent teste és vére. Ez nem egy mozgó, hús-vér test, hanem a kenyér és a bor színe alatt rejtőzködő, feltámadt és megdicsõült szent test...

Ha Istennek volt hatalma a Szentlélek által, hogy Mária méhében testet alkosson az örök Igének, akkor van hatalma bármennyi helyen és bármennyi kenyérben meg borban átlényegülni Krisztus valóságos testévé és vérévé.  A Szentlélek hasonlatos egyfajta “negyedik dimenzió”-hoz. A Szentlélek által, mindenki, egyidőben tud megjelenni bárhol és bármennyiszer. Ezért az Oltáriszentség mindig csak szaporodik és soha nem osztódik. Az Oltáriszentség legkisebb morzsája is akkora, mint egy tányérnyi ostya és Isten teljesen jelen van benne...

Az Oltáriszentség a tabernákulumban soha sem magányos, nem unatkozik és nem szomorú, mert Isten mindenhol jelen van. Krisztus teste és vére, a Szentháromság boldog szeretetközösségében, egyszerre szenvedő és boldog...

Ima: Áldott légy Urunk Jézus Kristus a legméltóságosabb Oltáriszentségben. Ámen.

Tapogatózás a démonológiában – Hatodik és befejezõ rész

Tehát láthattuk, hogy a Sátán országa feltételezhetõen olyan gonosz (tisztátalan) lelkekbõl áll, akik:

- Vagy bukott angyalok;

- Vagy a régi idõk óriásainak elkárhozott lelkei;

- Vagy elkárhozott emberek kóborló lelkei.

De a Sátán országa kiterjed a földön élõ emberekre is, még a megkereszteltekre is, akik formálisan az egyház tagjai. Azokról az emberekrõl van szó, akik vallástól, nemzettõl és származástól függetlenül, a Sátánt szolgálják a világban és a társadalomban...

A magvetõ példázatában illetve a konkoly és a búza példázatában láthatjuk (Mt 13:1-30), hogy a szívben történõ dolgok, testi valósággá válnak, a „ki mit eszik, azzá válik” elv szerint. Ha valaki Isten igéjének búzáját fogadja szívébe és azzal táplálkozik, az búza lesz és a feltámadáskor, megdicsõûlt testben emeltetik fel. Ha valaki pedig a hitetlenség konkolyát fogadja szívébe és e bûnös világ szerint él, az konkolly válik és kárhozatra fog feltámadni, hogy odalent a mélységekben égjen, örökre, a kárhozat tûzében...

Tehát, amint az Isten országa eljött és megnyilvánult, úgy a Sátán országa is megnyilvánul ebben a világban. A két ország között, lelki síkon, létezik egy vastag, fekete határvonal, mintegy kb. 40 cm széles, földre festett, fekete csík. Aki ezen a fekete csíkon túl van, az lelkileg halott, és a holtak birodalmához tartozik. Habár ebben a világban él, mégis élõ halott (1Tim 5:6). Ez egy olyan borzalmas állapot, amelyrõl a bûnös embernek fogalma sincs. Hasonlatos az oszladozó emberi tetemek és a rohadó húsdarabok rakásához... Aki csak megpillantja, rettenetében azonnal felébred a lelki halál mély álmából és elnyeri az istenfélelem ajándékát...

(Ef 2:1-10) És titeket is, akik halottak voltatok vétkeitek és bűneitek miatt, amelyekben jártatok egykor ennek a világnak szokása szerint, a levegőben uralkodó fejedelemnek engedelmeskedve, annak a léleknek, amely most a hitetlenség fiaiban működik. Egykor mi is mindnyájan ezek között forgolódtunk, mikor követtük testünk vágyait, és teljesítettük a test és az érzékek kívánságait. Természetünknél fogva a harag fiai voltunk, akárcsak a többiek. De Isten, aki gazdag az irgalmasságban, igen nagy szeretetéből, mellyel szeretett minket, noha bűneink miatt halottak voltunk, Krisztussal együtt életre keltett – kegyelemből üdvözültetek –, vele együtt feltámasztott, és a mennyeiek közé helyezett el Jézus Krisztusban, hogy megmutassa a jövendő időkben kegyelmének bőséges gazdagságát hozzánk való jóvoltából Krisztus Jézusban. Mert kegyelemből üdvözültetek a hit által. Ez nem tőletek van, hanem Isten ajándéka: nem tettek által, hogy senki se dicsekedjék. Hiszen az ő műve vagyunk, Krisztus Jézusban jótettekre teremtve, amelyeket Isten előre elkészített, hogy azokat gyakoroljuk.

(1 Tim 5:6) Aki ugyanis feslett életet él, eleven halott.

Ha keresztényként, megkereszteltként, valaki nem hisz Jézus Krisztusban, ha megveti az Egyházat, ha hitetlen és istentelen életet él, ha feslett életû, buja, parázna és házasságtörõ, ha maszturbál vagy fajtalankodik, ha részegeskedik, ha pénzimádó, ha tolvaj, rabló vagy csaló, hûlen és áruló, vagy ha varázsló, bûbájoló és boszorkány, akkor az a Sátán országához tartozik és elkárhozik, hacsak meg nem tér és meg nem mosakodik Jézus Krisztus Szent Vérében (Mk 16:16; 1 Kor 6:9-10; Jel 21:8)...

Az ilyenek közül egyesek gonoszabbak, mint mások, mert nemcsak, hogy nem szolgálnak Istennek, hanem tudatosan szolgálják is az ördögöt. Ezek azok a szerencsétlenek, akiknek teljesen fekete lett a lelkük, akik már egésszen kiteljesedtek konkoly mivoltukban és a Sátánt szolgálva, területileg is szellemi sötétséget terjesztenek (Jel 18:2). Ezek éjjeli denevérek, a sötétség országának vijjogó éjmadarai, akik csakis Isten végtelen irgalma által menekülhetnek meg az örök haláltól. Azonban Istennek minden lehetséges (Mt 10:27)...

Minket azonban nem erre hívott meg a mennyei Atyánk, hanem arra, hogy újjá szülessünk az Õ Szent Fiában, Jézus Krisztusban, Aki a világ világossága és Aki legyõzte a bûnt meg a halált. A hívõk egész életre szóló küldetése, hogy küzdjenek a Sátán országa ellen, hittel, alázatossággal és Krisztus világosságával. Erre képesít bennünket a Szentlélek, megadva nekünk a lelki fegyverzetetet (Ef 6:10-20), ami az igazságosság, a megigazulás, a béke, a hit kardja, az üdvösség reménye és a szeretet Lelke...

 

Felhívás a küzdelemre

(Ef 6:10-20) Végezetül pedig: erősödjetek meg az Úrban és az ő hathatós erejében! Öltsétek fel Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög cselvetéseivel szemben! Mert nem a vér és a test ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, a sötétség világának kormányzói ellen, a gonoszságnak az ég magasságaiban lévő szellemei ellen. Vegyétek fel tehát Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, s megállhassatok, mert mindent megtettetek. Úgy álljatok tehát, hogy derekatokat övezzétek fel igazságossággal, s öltsétek magatokra a megigazulás vértjét! Lábatok saruja legyen a béke evangéliumának hirdetésére való készség. Mindezekhez vegyétek a hit pajzsát, amellyel kiolthatjátok a gonosz minden tüzes nyilát. Vegyétek fel az üdvösség sisakját is, és a Lélek kardját, vagyis az Isten igéjét. Mindenkor esedezzetek a Lélekben, minden imádságban és könyörgésben, s őbenne virrasszatok teljes állhatatossággal könyörögve az összes szentért, és értem is, hogy Isten adjon nekem szavakat, amikor megnyitom ajkamat, hogy bátran hirdessem az evangélium titkát, aminek hírnöke vagyok a bilincsekben is; hadd beszéljek bátran, amint kötelességem.

A Sátán tiszta szellemi lény, aki jónak lett teremtve, de saját hibájából megromlott a kevélysége miatt, mert Isten fölé akarta helyezni magát. Emberileg annyit foghatunk fel, hogy az anyagi világ és benne az asszony megteremtése, aki által Isten megajándékozta az embert az utódnemzés képességével, megkísérthette a Sátánt, mivel az angyaloknak ez nem adatott meg (1Kor 11:10). A Sátán túlságosan gõgös és türelmetlen lehetett és nem bírta kivárni azt, hogy az emberiség kibontakozzon és beteljesedjen az angyalokhoz hasonló állapotában (Mt 22:30)...

A másik magyarázat az, miszerint a Sátán nem tudta elfogadni a Megtestesülést, hogy a Magasságbeli egyesüljön a testtel, az emberi természettel, és hogy egy alacsonyabbrendû szubsztancia elõtt kelljen hódolnia. Eszerint, a Megtestesülésnek mindenképpen meg kellett vona történnie, a bûnbeesés eseményétõl függetlenül, hogy Isten teljesen magához tudja ölelni a porból alkotott teremtményét...

A lelkek tulajdonságai és a szellemek titkai átláthatatlanok az emberi értelem számára. Megsejtünk dolgokat, feltételezünk és tapogatózunk. Tudjuk a szentírásból, hogy a Sátán országa és az Antikrisztus megnyilvánulnak az utolsó idõkben, hogy lesz egyházszakadás, hogy lesz hamis próféta, aki istenként fog beûlni Isten templomába (2Thessz 2:4), de most mi csak tekintsünk a megfeszített Jézus Krisztusra és megszabadulunk...

Ima: Krisztus oldalsebébõl kicsorduló kegyelem, amely örökké folyik a kegyelem kifogyhatatlan forrásából, moss tisztára engem életem minden napján. Ámen.

Tapogatózás a démonológiában – Ötödik rész

Láthattuk a korábbi részekben, hogy a Sátán tisztátalan, gonosz lekek seregeibõl áll, akik gonosz esküvel vannak összekötve.

Ezek a lelkek, valószínüleg, kétféle származásúak lehetnek:

- Tisztan szellemi lénynek teremtett bukott angyalok;

- Testbe született, és elhunyt teremtmények elkárhozott lelkei ( óriasok és emberek).

A tisztátalan, gonosz lelkek, lehetnek szabadon a levegõégben (Ef 6:12; Jel 20;13) vagy lehetnek bezártak és megkötözöttek. 

Láthatjuk a Tóbiás esetében vagy a Jelenések könyvében, hogy démonokat kötöznek meg ( Tób 8:3) vagy oldanak el (Jel 9:15; 20:7). Láthattuk a légió és a disznócsorda esetében, hogy a démonok inkább szeretnek kószálni szabadon, mintsem bezárják õket a pokolba (Mk 5:9; Lk 8:30)...

Fohász: Dicsőség az Atyának és a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen.

Mi van az elkárhozott emberekkel?... Tudjuk, hogy az elkárhozottak lelkek a pokolra jutnak, de mind be vannak zárva?...

(Lk 16:1-13) Aztán a tanítványokhoz fordult: „Egy gazdag embernek volt egy intézõje. Bevádolták nála, hogy eltékozolja vagyonát. Magához hívatta, és így szólt hozzá: Mit hallok felõled? Adj számot vagyonomról, mert nem maradhatsz tovább intézõ. Az intézõ így gondolkodott magában: Mitévõ legyek? Uram elveszi tõlem az intézõséget. Kapálni nem bírok, koldulni szégyellek. Tudom már, mit teszek, hogy befogadjanak az emberek házukba, amikor elcsap az intézõségbõl. Egyenként magához hívatta urának minden adósát. Megkérdezte az elsõt: Mennyivel tartozol uramnak? Száz korsó olajjal - felelte. Erre azt mondta neki: Fogd adósleveledet, ülj le hamar, és írj ötvenet. Aztán megkérdezett egy másikat: Te mennyivel tartozol? Száz véka búzával - hangzott a válasz. Fogd adósleveledet - mondta neki -, és írj nyolcvanat. Az úr dicsérte a mihaszna intézõt, hogy okosan járt el. - Igen, a világ fiai a maguk módján okosabbak a világosság fiainál. Azt mondom hát nektek: Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogyha majd elfogy, befogadjanak benneteket az örök hajlékokba. Aki a kicsiben hû, az a nagyban is hû. Aki a kicsiben hûtlen, az hûtlen a nagyban is. Ha tehát a hamis mammont nem kezeltétek hûen, ki bízza rátok az igazit? És ha a máséban nem voltatok hûek, ki adja oda nektek a tiéteket? Egy szolga sem szolgálhat két úrnak. Mert az egyiket gyûlöli, a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, a másikat megveti. Nem szolgálhattok az Istennek és a mammonnak.”

Valamikor 2001-ben, ezt a magyarázatot írtam ehhez a szentírási részhez:

Kedves X Y,

Röviden leírok néhány gondolatot a hamis sáfár példabeszédérõl, ami bennem van.

A hamis sáfár az én meglátásomban az az ember, akit Isten kiválasztott szolgálatára és megadta a kenetet neki ennek a szolgálatnak elvégzésére. Ez a kenet nem föltétlenül az egyházirend, hanem a Szentlélek bizonyos kenete, egy akárki laikuson is, aki bizonyos
szolgálatra van elhiva...

Ez a felkent ember, valamilyen okból kifolyólag eltér az Úrtól, és itt
leginkább a világ és a gazdagság, a Mammon csábitására gondolok. Közben ez az ember a Szentlélek kenete által hirdeti az Úr Jézus tanítását, az

evangéliumot. De a szavai és az élete nem egyeznek. Az élete nem fedezi, nem ellensúllyozza azt, amit hirdet.

Ekkor, amikor már egy határon túllép, az Úr megvonja tőle a kenetet, a Szentlelkét, a hamisan sáfárkodótól, és ekkor történik az, hogy a hamis sáfár kezdi érezni a Szentlélek erejének hiányát, és hogy igazolja az õ
hûtlen életét, mások elõtt is megrontja az igazságot. 

Így a hamis sáfár már nem nevez minden bûnt bűnnek, adóságot adóságnak, hanem ezt is, azt is kezd kimagyarázni, és kezdi felmenteni azokat, akik bûnben élnek,
ahelyett, hogy megfeddené õket és nevén nevezné a bűnt. Ezáltal a maga
barátjává tesz sok bűnöst, elaltatja õket a bûnben és az emberek elismeréssel vannak iránta, mert kedvez nekik.

Ezálatal a hamis sáfár elvesziti az örök életet, mert elszakadt az örök
élet forrásától, (ahelyett hogy megtérne az Úrhoz) és beállott a lelki halottak sorai közé, hogy ott barátokat szerezzen magának.
Õ is okoskodik a világiakban, mint a világ fiai, akiknek nincs beírva a
nevük az élet könyvében, akik a maguk nemében itt a világban okosabbak
a világosság fiainál, de az okosságuk elhervad, mert a halálba mennek.

A hamis sáfár hûtlen volt a Szentlélek ajándékainak, adományainak
használatával, ezért nem kapja meg azt, ami sokkal több, az angyalihoz hasonló, örök életbeni lelki "felszereltséget", amit az Istennel való közösségben, az örök életben mint sajátját nyerhetett volna el.

Tehát amint a példabeszéd vége is mutatja, a legfõbb próbléma a világgal és az anyagiakkal, vagyis a Mammonnal való elvegyülés. A hűséges ember szereti Istent és gyűlöli a vagyont, a világiakat, vagyis a Mammont, míg a hûtlen ember szereti a világiakat és elhanyagolja Istent, amint Szent Pál kérdezi: Nem tudjátok-e hogy a világgal való barátkozás ellenségeskedés Istennel?

A kérdés itt, ami itt felvetõdik, hogy kik és milyen örök hajlékukba fogadják őt be?... Hát nem a hûtlenségrõl, a hûtlenekrõl és a világ fiairól van szó? Akkor nem lehetséges az, hogy itt nem az üdvözültekrõl és a menyországról van szó, hanem az elkárhozottakról és a Sátán országáról?...

Lehetséges, hogy nem minden elkárhozott emberi lélek zárattatik be azonnal a pokolba, amint azt a gazdag ember és a szegény Lázár eseténél láthattuk (Lk 16:22-23), hanem vannak olyanok, akiket befogad a Sátán az örök hajlékába, az õ országába és most még szabadon kószálnak?... Ezek a lelkek aztán gonosz lelkek lesznek és szabadon mozognak? Tehát az feltételezhetõ, hogy vannak olyanok, akik korábban Isten szolgái voltak, de elbuktak a próbatételen, eladták lelküket a Sátánnak és haláluk után ördögök lettek...

A szabadon kószáló gonosz lelkek, amelyek eredetileg testbe születtek, természetüknél fogva visszavágyódnak a testbe, a testi megtapasztalásokhoz, ezért pusztának élik meg a testenkívüli állapotot (Lk 11:24). Még azt is szivesebben elfogadják, hogy egy állatba (disznóba) bújjanak bele, mintsem hogy a pusztában legyenek vagy netán bezárják õket a pokolba.

Van aki a démonokat rendjük, fokozatuk és hatásuk szerint osztályozza, de talán nem is az a fontos, hogy milyen pozíciójuk és feladatuk a Sátán országának hierarhiájában, hanem az, hogy milyen a származásuk. 

Láthatjuk, hogy az exorcizmusban egy dolog fontos: az ördög neve. Ha az exorcista megtudja az ördög nevét, akkor máris legyõzte azt. Tóbiás könyvében láthatjuk, hogy Rafael arkangyal személyesen ismerte a démont és tudta, hogy mi annak a személyes gyengesége (Tób 8). Tehát szükséges, hogy az ember felismerje a démont, annak származását, hatását, hogy hatékonyan fel tudjon lépni ellene a szabadító imával. Ezt a képességet a Szentlélek adja meg a szellemek megkülönböztetésének karizmája által (1Kor 12:10)...

Kérdések

1. Hányféléek lehetnek a démonok számazásuk szerint?

2. Tényleg vannak emberek, akik eladják lelküket a démonnak és ördögökké válnak?

Ima: Uram, Jézus Krisztus, Élő Isten Fia, könyörülj rajtam bűnös emberen! Ámen.

Tapogatózás a démonológiában – Negyedik rész

Amikor a Sátán a földre szállt, akkor nemcsak feleségeket vett magának, nemcsak ivadékokat nemzett, hanem országot is alapított magának. Ez a Sátán országa. A Sátán országáról, az Úr Jézus, explicit beszél az evangéliumokban (Mt 12:26; Lk 11:18)...

A Sátán országával kapcsolatosan több kérdés vetõdik fel:

1. Hol volt, illetve hol van ma?

2. Hogyan hozták létre és hogyan mûködik?

3. Kik annak a tagjai?

Fohász: Krisztus gyõz, Krisztus uralkodik, Krisztus a Király. Ámen.

1. a). A korábbi részekből sejthetõ, hogy amikor a Sátán a földön tartózkodott, akkor a Sátán országa egy bizonyos térben és idõben létezett, amelyet leginkább az õsi, özönvíz elõtti Egyiptomba tájolhatunk be. Itt lakhattak a bukott angyalok, feleségeikkel és ivadékaikkal, az óriásokkal, az emberek között. 

A bukott angyalok földi élete és országa, olyan nagy bajt, és oly sok bûnt hozott a földre, hogy Isten "megbánta", hogy embert teremtett a földre (Ter 6:6). Valószínûnek tûnik az is, hogy amíg a bukott angyalok testben voltak a földön, addig nem létezett sem fa, sem pedig kõbálvány, mert akkor ők itt voltak valósagosan, és nem volt ezekre szükség... 

Azokban az idõkben még egy nagyon világos és eleven istenismeret volt a földön, és egyébbként is, a bukott angyalok maguk voltak az istenek (Zsolt 82:6). Õk akkor itt jártak-keltek a földön, ezért hát nem kellett ábrázolni õket. Tehát lehetséges, hogy az õsi, özönvíz elõtti egyiptomi alkotások, csakis ivadékaikat, az óriásokat és feleségeiket ábrázolják. Lehetséges, hogy a fa és kõbálványok (Bölcs 13:13), csak később,  a földrõl eltávózott, láthatatlan, bukott angyalok imádása miatt váltak szükségessé...

b). Az özönvíz eltörölte a korábbi bûnös világot, tehát a Sátán látható országát is, meg az ivadékaikat is. Tehát a Sátán földi jelenlétének, valamint az óriások hatalmának is, az özönvíz vetett gátat. De a Sátán nem adta fel, hanem Istent majmolva, átvitte földi dominanciáját egy harárok nélküli és fölötti, evilági országba. Amint Isten országáról nem mondhatjuk, hogy itt van, vagy ott van (Lk 17:21), úgy az özönvíz utáni Sátán országa is betájolhatatlan lett...

Ezért aztán később, a Sátán országa felbukkant Görögországban, Nagy Sándornál, aki Egyiptomban halt meg; a Ptolemáioszoknál, a Szeleukidáknál Pergamonban, ahol a Zeusz-oltár volt; majd Rómában, ahol a császárok istenítették magukat (Dán 7:17) és mészárolták a keresztényeket...

Amint az Úr Jézus Krisztusban eljött Isten országa az emberek közé és az elsõ pünkösdkor kiáradt a Szentlélek, úgy a Sátán is kiárasztotta az Antikrisztus lelkét (1Jn 4:3), amely egybegyûjti az õ fiait. Az utolsó idõkben csapások fogják érni a Sátán országát, trónját és ivadékai szenvedni fognak (Jel 16:10-14)...

2. Amikor a bukott angyalok elhagyták az egeket és a földre jöttek, akkor egy újabb visszavonhatatlan lépésre szánták el magukat. Ez a döntésük azzal a következménnyel járthatott, hogy mivel még inkább elszakadtak Istentõl, ezért erejük és hatalmuk még inkább korlátozva lett. Ez azt jelenthette, hogy egy alkalommal, öncélúan, anyagi testet ölthettek magukra, de ezt már másodszor nem tehették meg. Visszamehettek ugyan a mennybe, de csakis elhagyva anyagi testüket. Ha az elenyészett vagy elpusztult, akkor már nem ölthettek fel egy másikat.

Azt, hogy visszajártak a mennybe, onnan sejthetjük, hogy Isten, nem a visszavonás Istene (1Kor 14:33). Továbbá láthatjuk Jób könyvébõl, hogy a lázadás után, a Sátán még ott járt-kelt Isten színe elõtt (Jób 2:1), és csak Isten országának földi eljövetele után lett kiűzve a mennybõl, Szent Mihály arkangyal és seregeivel által (Jel 12:7)...

Ezért gondolom, hogy a Sátánnak szüksége volt egyfajta „féreglyukra” az immanens és a transzcendens között. Ha megfigyeljük a kaukázusi dolmeneket, akkor észrevehetjük, hogy azokon mindig van egy kerek lyuk az ajtó helyett. Gondolom, hogy ezek lélek-járatok lehetnek, szellemidézés céljából... Ebbõl azt sejthetjük, hogy a lelkek nem tudnak, vagy nem szeretnek áthatolni a tömör köveken. Ha megvizsgáljuk a Gízai nagy piramisokat, a Szakkarai Szerapeumot és az egyiptomi Halottak könyvét, akkor arra gondolhatunk, hogy ezeket a bukott angyalok alkották és ezek lényegesek voltak az országuk életében. Ha a nagy piramisokat nézzük, akkor világos, hogy azok semmiképpen sem lehettek sírhelyek... 

Szerintem a lényeg a királyi kamrában és az ott található, ég felé kivezetõ, szûk járatokban van. Ezek azt sejtetik, hogy a bukott angyalok ezeket halottak feltámasztására vagy "féreglyuknak" használhatták önmaguk számára, amin keresztül felmentek a mennybe, majd visszatértek az anyagi testükbe. Talán ezért nincs fedele a királyi kamrában talált kõládának, mert az csak ideiglenes pihenõhely volt. Talán ez a titka az királyi kamra különös akusztikájának, különös geometriájának és kozmikus betájoltságának. Nem az a lényeg, hogy milyen csillagokra néznek a járatok, hanem az, hogy egy koborló lélek, az égbolt csillagainak pusztájában, egyből betájolhassa msgat és megtalálhassa a piramisban nyúgovó testét... 

Ne feledjük, hogy a szó és a hang, lélek és élet (Jn 6:63). Hangokkal, inkántációkkal vihettek végbe dolgokat? Mostanában fedezték fel, hogy valakik bedugták ezeket a szûk, ég felé vezetõ járatokat, kb. 45 m magasban, egy elérhetetlen helyen, hármas kõlapokkal, amelyeken két bronzfogantyú van. Vajon kik tehették ezt, hogyan és miért?... Vajon nem Isten angyalai tették ezt (Ter 7:16), hogy a Sátán ne tudjon többé ûzérkezni a holtak feltámasztásával, és onnan ki meg bejárni ?...

Az egyiptomi Halottak könyvéről egy laikus is észreveheti, hogy az a halál országának egyfajta alkotmánya, belsõ ítéletkönyve... Talán azért volt ez megírva, mert a Sátán életerõ képesssége korlátozott volt és csakis azokat támasztotta fel, akik hasznot hajtottak neki. Láthatjuk az egyiptológiában, hogy azért tartósították a holttesteket, mert tudták, hogy csakis olyan valakit lehet feltámasztani, akinek épen marad a holtteste. Miért? Azért, mert a Sátánnak még volt ereje egy halottat feltámasztani, de arra már nem, hogy egy új, azonos testet alkosson...

Ha figyelembe vesszük, hogy a lelkek nem tudnak a köveken áthatolni és az egyiptomi halottak konzerválási szertartásait, akkor gondolhatjuk, hogy a Szakkarai Szerapeumban található hatalmas kõszarkofágok nem sírhelyek voltak, hanem börtönök. Mindegyik kõdoboz üres volt, kivéve az egyik óriási kõdozbozt, amelyben apró, darabokra tört csontokat találtak, szurokba öntve. Miért?... Hát ha olyan fontos volt a test konzerválása a feltámadás reményében, akkor az összetört csontok a szurokban, egy lezárt hatalmas kõszarkofágban, csakis egy szörnyû büntetést sugallhatnak. Annak a valakinek, akinek a csontjai a szurokban voltak, soha nem volt szabad feltámadnia. A teste is, meg a lelke is be lett zárva a kõdobozba... Miért? Talán azért, mert esküszegõ és árulóvá lett a Sátánnal szemben?... Tehát, ebbõl is látszik, hogy a gonosz eskû a Sátán országának összekötõ ereje (Mt 5:37; Mt 12:25)...

 

3. Don Gabrielle Amoth exorcista atya egy lényeges dolgot vetett fel... Van az Egyház, és az Egyház három részre osztható: 

1. A földön vándorló Egyház;

2. Az üdvözültek sokassága (Jel 7:9), vagyis a dicsõséges Egyház;

3. A tisztítótûzben szenvedõ Egyház (Mt 5:25; Lk 12:58). 

De mi van az elkárhozottakkal?... Tudjuk, hogy az elkárhozottak a pokolba jutnak. De mi a pokol? Azt is mondják, hogy a pokol nem egy hely, hanem egy állapot. Nekünk a pokolról az a kép alakult ki, amit a gazdag és a Lázár példabeszédébõl tudunk (Lk 16:23). A pokolra jutott gazdag be van oda zárva, kínzó lángokban és nem képes visszajönni a földre (Lk 16:24). 

De úgy néz ki, hogy a gazdag ember pokla, az alvilág, nem a végleges pokol. Eljön majd a végsõ ítélet és akkor, aki nincs beírva az élet könyvébe, azt a tüzes tóba dobják, ami a második halál, az örök és végsõ pokol... Ennél a szentírási résznél olvashatjuk, hogy az elkárhozottak nemcsak az alvilágból, a pokolból adatnak elõ, hanem a tengerbõl is...

(Jel 20:13) A tenger visszaadta a halottakat, akik benne voltak, és a halál és az alvilág visszaadták a halottakat, akik náluk voltak, és mindegyiket megítélték tettei szerint.

Mivel az üdvözültek már pálmaágakkal a kezükben, fehér ruhában állnak Isten trónja elõtt, azt lehet gyanítani, hogy az elkárhozott lekek nemcsak bezárva vannak az alvilágban (pokolban), hanem szabadon is, a felsõ vizekben, a tengerben, vagyis a levegõégben. Ez lehetett a légió és a disznócsorda esetében is (Lk 8:31; Mt 8:31; Mk 5:12). Olvashatjuk, hogy a Sátán a tenger fövenyére áll és harcba rendezi erõit (Jel 12:18; 20:8). Innen gondolhatjuk, hogy a Sátán nemcsak bukott angyalokból áll, hanem olyan démonokból is, akik elkárhozott óriások, illetve emberek lelkei, akik összeesküdtek Isten ellen...

Kérdések

1. A gízai piramisok a bukott angyalok alkotásai?

2. A levegõégben bolyongó démonok nem tudnak áthatolni a kõfalakon?

3. Az õskori óriások a mai gonosz lelkek?

4. Vannak szabadon kószáló elkárhozott emberi lelkek?

Ima: Dicsõség neked Uram Jézus, dicsõség Szent Nevednek, és Szent Vérednek, mert általa szabadítottad meg a világot a Sátán rabságából. Ámen.

Tapogatózás a démonológiában – Harmadik rész

Habár biztosra vehetjük, hogy a bukott angyalok a kevélységük miatt romlottak meg, a maguk hibájából, mivel Isten fölé akarták helyezni magukat, mégis fontos lenne megvizsgállni, hogy mit is vettek célba és melyek voltak tevékenységük kollaterális következményei...

Fohász: Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged, mert szent kereszted által megváltottad a világot. Ámen.

A Szentírásból a következõket tudhatjuk meg a Sátánról:

1. A szívében megromlott Sátán nagyon ravasz volt (Ter 3:1), elkezdett hazudni és így õ lett a hazugság atyja (Jn 8:44).

 
2. Tudta, hogy Éva alkatilag alkalmasabb a megkísértésre (Ter 3:6; 1Kor 11:10; 1Tim 2:14), ezért õt környékezte meg. Ugyanakkor azt is tudta, hogy mivel Éva, Ádám csontjából és húsából származik (Ter 2:23) és egy test vele (Ter 2:24), ezért tudta, hogy Ádám hajlani fog Éva szavára.

3. Megkívánta a nõt, a testi élvezeteket és az utódnemzést. Látták a bukott angyalok, hogy az emberek leányai szépek, bementek hozzájuk és velük háltak (Ter 6:1-4). Judás apostol egy sorban említi a bukott angyalok paráznaságát, idegen test utáni járását, Szodoma és Gomorra bûnével (Jud 1:7).

Tehát a sátán három dolgot ragadott magához:

1. Megkísértve az elsõ emberpárt, magához ragadta az uralmat a bûn halálába bukott emberiség és a világ felett;

2. Elhagyva az egeket és testet öltve, magához ragadta a testi élvezeteket;

3. Feleséget vévén magának, magához ragadta az utódnemzés képességét.

Meg kell vizsgálni a bukott angyalok utódnemzési képességét és annak következményeit. Az angyalok tiszta szellemi lénynek lettek teremtve és nekik nem adatott meg az utódnemzés képessége (Mt 22:30), mégis, olvashatjuk, hogy a lázadó angyalok, az emberek leányaival folytatott viszonyuk által óriásokat nemzettek, az õsi idõk híres-neves hõseit...

Az óriásokkal kapcsolatosan a következõ kérdések vetõdnek fel:

1. Testben, képességekben vagy lélekben voltak óriások? 

Összevetve más szentírási részletekkel és egyes külsõ forrásokkal, azt gyaníthatjuk, hogy ezek az óriások testben voltak óriások. Valószínüleg igencsak nagyok voltak, erõszakosak és nagy volt a fiziológiai szükségletük. Ha képességeik kiemelkedõek is voltak, de lélekben nem voltak nagyok, nem voltak bölcsek (Sir 16:8; Bölcs 14:6).

Valószínüleg valamilyen genetikai rendellenesség keletkezett az emberi sejt és az angyali test sejtjének keresztezõdése által, ami aztán a túltengő kelki erő által, az utódok nagy növetelét eredményezte. Az óriások növekedésének két magyarázata is lehet: a nagy növetelû utódok, két-három nemzedéken át, egymással párosodva lettek egyre nagyobbak és nagyobbak, vagy pedig a gigantiznus betegségében szenvedtek és folyamatosan növekedtek. 

Mivel akkoriban az átlag életkor 900 év körül volt (Ter 5) és ezek az óriások folyamatosan növekedhettek, ezért elérhették akár a 10 méteres magasságot is. Az egyiptomi kõtitánok jobb lábszára mellett legtöbbször ott áll egy nõ, aki láthatólag nagy tiszteletnek örvend. Ez a nõ lehetett valószinüleg az óriás anyja, a bukott angyal felesége és a méretek valóságosak lehetnek, mivel a nõ mérete is normalis emberméret. 

Tehát az õskori óriások évszázadokig éltek és folyamatosan növekedtek, egészen addig, amig az özönvíz el nem törölte õket a föld színérõl. Mivel folyamatosan növekedtek és életkoruk is különbözött, ezért a méreteik is különbözõek lehettek, úgy általában 4 és 11 m között.

2. Valóságos emberek voltak az óriások? 

Az Úr Jézus valóságos Isten és valóságos ember. A második isteni személy, a Fiú, a Szentlélek közremûködésével magára öltötte Mária méhében a valóságos emberi természetet. Ezért az Emberfia valóságos ember. Mindenben olyanná lett mint mi, kivéve a bűnt. 

De az óriások, az emberek leányai és a testet öltött angyalok keverékei voltak. Testi, emberi és szellemi, angyali természetek keverékei. Testük is, de talán a lelkük is, olyan formákat és elemeket tartalmaztak, amelyeket nem Isten teremtett és nem Isten akarata szerint valók voltak. 

Ezeket a korcs lelki és testi formákat, kimerákat, az özönvíz eltörölte és Noéban meg családjában, kapott új erõre az emberiség magja. Ugyanakkor, láthatjuk a szentírásban, hogy az óriások nem tûntek el teljesen és még Mózes (Szám 13:33) és Dávid idejében is ( 1Kron 20:5; 1Sám 17:23) az emberek között éltek. 

Sõt, a mai napig látunk olyan embereket, akik a gigantizmus betegségében szenvednek és amíg élnek, addig növekednek. Vannak olyan emberek, akik hat ujjal születnek a kezükön meg a lábukon. Tudjuk, hogy Isten minden ember születésekor, mint teremtõ és gondviselõ Atya jelen van. Ha megszülethettek az óriások, akkor Isten megengedte, hogy megszülethessenek. A kérdés az, hogy az óriások embereknek minõsülnek-e?...

3. Üdvözülhetnek-e az óriások? 

A protoevangéliumban, az Úr, Ádám és Éva ivadékainak, vagyis az embereknek igérte meg az üdvösséget (Ter 3:15-19). Sõt azt mondta az Úr, hogy ellenségeskedést fog támasztani az asszony ivadékai és az õskígyó, vagyis a Sátán ivadékai között. 

Ez lelki értelemben világos: az Asszony az Egyház és az ivadékai a hívõk. A Sátán ivadékai az ördögök, másként démonok, gonosz vagy tisztátalan lelkek. Testi értelemben azonban, ez vonatkozhat az emberi faj és az óriások közötti ellenségeskedésre is. Lehetséges, hogy amíg az emberek az üdvösségre vannak rendelve, addig a törvénytelen ivadékok a kárhozatra?... 

Énok könyve, amely apokrif írás, tehát a keresztények nem fogadják el sugallmazottnak, az áll, hogy ezek az óriások, másként nephilimek, gonosz, tisztátalan lelkek. Tudjuk, hogy a Sátán nemcsak, hogy fellázadt Isten ellen, hanem gonosz esküvel szövetséget is kötött a bukott angyalok seregében, amit a Sátán országának (Mt 12:26; Lk 11:18) neveznek. Ezért tiltja az Úr Jézus az esküdözést, ezért int arra, hogy beszédünk legyen csak igen igen vagy nem nem, mert minden, ami ezen felül van az a gonosztól való ( Mt 5:37). Ha a sátán, gonosz esküvel, szövetségbe vonta a bukott angyalokat, akkor mennyivel inkább szövetségbe vonhatták a feleségeiket és az ivadékaikat. De Sirák fia könyvében is olvashatjuk, hogy az óriások nem nyertek bocsánatot, mert az erejükben bíztak (Sir 16:8)...

Kérdések

1. Valóban éltek óriások a földön?

2. Az egyiptomi kõtitánok, egy az egyhez méretben ábrázolják az óriásokat?

3. Embernek minõsülnek-e az óriások?

4. Üdvözülhetnek-e az óriások?

Ima: Jézus véred megtisztít / Véred ad új életet /  Véred tesz ma szabaddá /  Értem folyt e drága vér / Így a lelkem fehér mint a hó / Úr Jézus, Te megölt Bárány!

Tapogatózás a démonológiában – Második rész

A Bibliában, a Sátánnal, vagyis a bukott angyalokkal, második alkalommal a Teremtés könyvének hatodik fejezetében találkozunk. Itt olvashatunk arról, hogy Isten fiai megkívánták az emberek leányait és feleségeket vettek maguknak. Ezektõl születtek az óriások, a régi idõk hõsei (Ter 6:1-4).

Fohasz: Jézusom bízom benned! Ámen.

Itt két probléma vetõdik fel:

1. Az Isten fiai a transzcendesbõl, míg az emberek leányai az immanensbõl valók. Ahoz, hogy egy intim találkozás jöhessen létre közöttük, az egyiknek át kellett lépnie a másik dimenziójába. Mivel az emberek leányainak nem volt hatalmuk átlépni a transzcendesbe (Ter 3:24), ezért csakis az Istenek fiai léphettek át az immanensbe. Tehát az Isten fiai, vagyis az angyalok, beléptek ebbe a világba, egy bizonyos testbe, egy meghatározott helyre és idõbe.

2. Ahoz, hogy az Isten fiai utódokat hozzanak létre, valamilyen módon egyesülniük kellett az emberek leányaival, akikhez „bementek“. Ez az egyesülés vagy  „megismerés“, milyen jellegû lehetett? Lelki vagy testi? Lelki nem lehetett, mert akkor a megismerés egy teremtõ aktus kelett volna legyen és erre egyedül csak Isten képes. Tehát a megismerés csakis testi jellegû lehetett, vagyis szexuális aktus.

Tehát az Isten fiai, akik itt a bukott angyalok voltak, elhagyták az egeket, a transzcendest és beléptek ebbe a világba, egy bizonyos idõben és egy bizonyos helyre. Errõl tesz említést Judás apostol is...

(Jud 1:6) Az angyalokat pedig, akik nem őrizték meg méltóságukat, hanem elhagyták lakóhelyüket, a nagy nap ítéletére örök bilincseken, sötétségben tartja.

Valahogyan, úgy léphettek be ebbe a világba, Isten akaratával ellenkezve, mint ahogyan az Úr Jézus fog majd eljönni a felhõkön angyalaival (Mt 16:27; Mk 13:26; Jel 1:7)...

A szentírás alapján (Ter 5:22), de külsõ forrásokra támaszkova is, gondolhatjuk, hogy a bukott angyalok Járed idejében, Énok gyermekkorában jöttek a földre és Egyiptomba telepedtek le. Ezeket az Énok könyve aprokrif írásokból is, de az egyiptológiai feltárásokból is gyaníthatjuk.

Az egyiptomi megalitikus épitmények és ottani elképesztõ nekropoliszok világosan sugározzák, hogy itt volt az özönvíz elõtti õsi világ szellemi, kulturális és hatalmi központja. Pl. az egyiptomi Dendera templomban, amely az egyiptomi papi beavatások és mágia legmagasabb iskolája volt, a mennyezeten ábrázolva van az ég, annak csillagképe, asztrológiai beosztása és az istenek leszállása csónakokban a felsõ vizekbõl...

Azt, hogy Egyiptom volt a Sátán elsõ székhelye a következõkbõl gyaníthatjuk:

1. Az egyiptomi megalitikus épitmények, templomok és föld alatti nekropoliszok, amelyek nagyobbak, kifinomultabbak és titokzatosabbak minden más õskori épitménynél;

2. Egyiptomból hívtam el fiamat. ( Mt 2:15); és: Azért jelent meg Isten Fia, hogy az ördög műveit lerontsa (1Jn 3:8);

4. Az egyiptomi papok meg tudták mondani a fáráónak, hogy nem Ábrahámnak a nõvérét, hanem a feleségét vette nõûl (Ter 12:19);

5. Az egyiptomi papok is át tudták változtatni a botjukat kígyóvá ( Kiv 7:12);

6. Az egyiptomi csapások és a kivonulás története (megverem Egyiptomot, Kiv 3:20);

7. A Tóbiás menyasszonyát támadó démon Egyiptomba repült haza ( Tóbiás 8:3).

A Sátán második lakhelye Pergamon volt:

(Jel 2:13) Tudom, hol laksz: ott, ahol a sátán székhelye van; és kitartasz nevem mellett, és nem tagadtad meg hitemet még azokban a napokban sem, amikor Antipászt, az én tanúmat, az én hívemet megölték nálatok, ahol a sátán lakik.

Menjünk ismét a külsõ forrásokhoz és vizsgáljuk meg, mi történt Pergamonban. Pergamon az ókori görög birodalom egyik városa volt Kis-Ázsia északnyugati részén. Pergamonban volt a híres Zeus-oltár, amelyet aztán egy német kutató talált meg és a pergamoni könyvtár, amelyet II. Eumenész alapított az alexandriai könytár mintájára. 

Láthatjuk, hogy a hatalmi központtal, a szellemi központ is áttelepedett Egyiptomból a görög birodalomba. Sok évszázaddal késõbb, a Pergamonban kiásott Zeus-oltárt átszállították Németországba, Berlinbe, és 1910 és 1930 között   restauráltva azt,  meglétesítették a híres Pergamonmuseum-ot.  

És láss csudát, 1930 után erõre kapott Berlinben egy okkult, szektás jellegû, politikai-félkatonai szervezet, amely végül Adolf Hitlert, a német kancellári pozícióba juttatta. Ez az eseménysorozat aztán, több mint 50 millió ember életébe került, amelybõl több mint 6 millió, kivégzõ táborokban halt meg...

Ezekbõl a dolgokból sejthetjük, hogy habár Isten a történelem ura, a Sátán végigkiséri a történelmet és korumpálja a birodalmakat. Már Nebukadnezárnak megjelent álmában az a nagy szobor és a szikla, amely legurul a hegyrõl, és szétzúz minden földi bizodalmat (Dán 2:34). Ez a szikla Jézus Krisztus, Aki legyõzi a Sátánt...

Kérdések

1. Az õsi egyiptomi megalitikus alkotásokat, piramisokat, nekropoliszokat, szerapeumokat a bukott angyalok létesítették?

2. Éltek-e itt a földön magukra szedett, anyagi testben a bukott angyalok?

3. Milyen volt ez a test és mi történt a maradványaikkal?

4. Vajon, az újonnan felfedezett "elnyújtott koponyák", amelyek nem tûnnek emberinek, nem a bukott angyalok testi maradványai?

4. Ma is van a Sátánnak lakhelye, székhelye, s ha igen hol lehet?...

Ima: Jézus drága Szent Vére, boríts be minket! Jézus Szent Neve oltalmazz minket! Ámen.

Tapogatózás a démonológiában - Elsõ rész

Észrevehetjük, hogy a Sátán ellenkezésének, lázadásának van egy bizonyos fokozatossága és dinamikája. 

Sokan sokfélét mondanak a Sátán lázadásának okáról és idejérõl, de két dolog valószínûnek látszik:

1. A Sátán, az anyagi világ és az ember teremtésével kapcsolatosan lázadt fel;

2. A Sátán, az édenkerti õsbûn esetekor, már Isten ellen volt fordulva.

Ezekre abból sejthetünk rá, hogy mit céloz meg a Sátán tevékenysége. Kezdetben Isten megteremtette az eget és a földet (Ter 1:1). Ez magában hordozza a szellemi világ és az angyali seregek, illetve az anyagi világmindenség és az emberek teremtésének történetét. Ugyanakkor tudjuk, hogy a mi Istenünk az ajándékozás Istene, aki bevonja teremtményeit az Õ tervébe, megosztja önmagát és munkatársaivá teszi gyermekeit. Innen gondolhatjuk, hogy az angyalok már munkatársai voltak Istennek az anyagi világ megteremtésekor. 

Ebben a csodálatos munkában, a Sátánban valahogyan felülkerekedett a kevélység és úgy tûnik, hogy magáénak kívánta a teremtés mûvét, vagy legalábbis annak az anyagi, evilági részét. Ezt abból sejthetjük, hogy a Sátán ellopta Istentõl az embert az asszony által, majd magáévá tette az emberi nemet, ugyancsak az asszony által. Végül pedig uralmat igényelt az egész földkerekség fölött ( Jn 12:31; 14:30).

Hogyan tette meg ezeket? Az õsbûn esetében ( Ter 3) megrontotta Évát. Éva által meggyőzte Ádámot us, és a megrontott emberi természet által, ellopta Istentõl az egész tőlük leszármazó emberiséget.

Késõbb, elhagyva az egeket (Jud 1:6), asszonyokat vett magának az emberek leányai közül (Ter 6:4) és az óriások születése által megrontotta az emberi faj tisztaságát. Végül pedig még Isten Fiának, az Úr Jézusnak is, a világ uraként lépett fel a pusztai kisértésben ( Lk 4:5-6), olyannyira, hogy maga az Úr Jézus is a világ fejedelmének nevezte (Jn 12:31; 14:30). 

Irányadók a Miatyánk szavai : ...jõjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is...(Mt 6:10, Lk 11:2)...

Láthatjuk, hogy a Sátán meg akarja hiúsítani Isten akaratát és országát a világban és az emberek életében...

A Sátán ellenkezése és lázadása, láthatóan több fokozatban bontakozott ki:

1. Az elsõ, a szívbéli lázadása és ellenkezése volt. A Sátán akkor még csak a szívében forralt gonoszat Istennel és az Ő dolgaival kapcsolatosan, és nem értett egyet Vele, de mivel tiszta szellemi lény, ezért gondolata, döntése már egyfajta cselekedet volt, egyfajta „kattanásszerû” és visszafordíthatatlan lelki változás.

2. A második a szóbeli ellenkezése volt, amelyben kijelentette nyilvánosan, hogy  “non serviam”, azaz “nem szolgálok”.

3. A harmadik Isten mûvének megrontása és elrablása volt az édenkerti bûneset által, amikor a Sátán rávette az embert, hogy egyen a tiltott fáról és elszakadjon Istentõl.

4. A negyedik az volt, amikor engedetlenül elhagyta a neki rendelt lakhelyet és méltóságát, a mennyet, és leszállott a földre, hogy testi élvezeteknek adja magát és asszonnyal éljen.

5. Az ötödik az volt, amikor arra vetemedett, hogy megkísértse a Megváltót, magát az Isten Fiát, ott a pusztában, majd a getcemáni kertben és a keresztfán.

6. A hatodik az volt, amikor harcba szállt Szent Mihály arkangyallal és seregeivel, amikor azok  kitaszították õt a mennybõl (Jel 12:7).

7. A hetedik az volt, amikor az Asszony ellen támadt vagyis az Egyház ellen, Krisztus misztikus teste ellen ( Jel 12:4).

8. A nyolcadik Krisztus második eljövetelekor van, a nagy öszecsapásban, amikor a Sátán legyõzettetik és megkötöztetik ( Jel 19:19).

9. A kilencedik akkor van, amikor a Sátánt megint eloldozzák és újból elcsábítja az embereket ( Jel 20:8).

Tudjuk, hogy mi, itt az anyagi világban, térben és idõben élünk. A szellemvilágban, ahol nincsen anyag, a szellemi dolgok nincsenek alávetve a tér és idõ korlátainak. Mégis, a transzcendesben is, beszélhetünk egyfajta idõrõl, mint a dolgok keletkezésének, vekövetkezésének sorrendjérõl. Az Úr Jézus azt mondja, hogy Õ elõbb van, mint Ábrahám: 

(Jn 8:58) Jézus így felelt nekik: „Bizony, bizony, mondom néktek, mielőtt Ábrahám lett volna: én vagyok.”   

Tehát az Úr Jézus, összeméri a transzcendesben való létezést az evilági, történelmi létezéssel. Ebben az értelemben, habár a Sátán kárhozata már a korábbi egyes pontnál nyilvánvaló, sõt, a hármas pontnál, Éva és Ádám megrontásánál, Isten átokkal is kijelenti ezt, mégis azt olvashatjuk, hogy Jób idejében, a Sátán még ott jön-megy a mennyben, Isten színe elõtt, Isten angyalai között (Job 2:1). 

Habár a Sátán végsõ és teljes romlottsága nyilvánvaló, a mennybõl való kivettetése csak akkor következik be, amikor elõször nyilvánul meg a pogányok hite és üdvössége is. Amikor az föld végsõ határainak hódolata is megnyilvánul, akkor kezdõdik el a Sátán ítélete és kitaszítása...

(Jn 12:20-31) Néhány görög is volt azok között, akik felmentek az ünnepre, hogy imádják az Istent. Ezek odamentek Fülöphöz, aki a galileai Bétsaidából való volt, és ezzel a kéréssel fordultak hozzá: „Uram, Jézust szeretnénk látni.” Fülöp elment, és szólt Andrásnak, András és Fülöp elment, és szólt Jézusnak. Jézus így válaszolt nekik: „Eljött az óra, hogy megdicsőíttessék az Emberfia. Bizony, bizony, mondom néktek: ha a búzaszem nem esik a földbe, és nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz. Aki szereti az életét, elveszti; aki pedig gyűlöli az életét e világon, örök életre őrzi meg azt. Ha valaki nekem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is; és ha valaki nekem szolgál, azt megbecsüli az Atya. Most megrendült az én lelkem. Kérjem azt: Atyám, ments meg ettől az órától engem? De hiszen éppen ezért az óráért jöttem! Atyám, dicsőítsd meg a te nevedet!” Erre hang hallatszott az égből: „Már megdicsőítettem, és ismét megdicsőítem.” A sokaság pedig, amely ott állt, és hallotta, azt mondta, hogy mennydörgés volt; mások azonban így szóltak: „Angyal beszélt vele.” Jézus megszólalt: „Nem énértem hallatszott ez a hang, hanem tiértetek. Most megy végbe az ítélet e világ felett, most vettetik ki e világ fejedelme.

(Lk 10:18) Ő pedig monda nékik: Látám a Sátánt, mint a villámlást lehullani az égből.

(Jel 12:7-9) Ekkor harc támadt az égben: Mihály és angyalai harcoltak a sárkánnyal. A sárkány és angyalai harcoltak de nem diadalmaskodtak, sem helyük nem volt többé az égben. Ekkor letaszították a nagy sárkányt, az őskígyót, akit ördögnek és sátánnak hívnak, aki elcsábítja az egész világot. Letaszították a földre, és vele együtt angyalait is letaszították.

A Sátán itt van közöttünk és tudatosítanunk kell, hogy nem vér és test ellen küzdünk, hanem megromlott égi fejedelemségek ellen...

(Ef 6:12) Mert nem a vér és a test ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, a sötétség világának kormányzói ellen, a gonoszságnak az ég magasságaiban lévő szellemei ellen.

Megfontolás 

Jusson mindig eszünkbe, hogy a halálos bûn a gondolatban kezdõdik, amint ez a Sátánnal is történt (az egyes pont). Bennünk is egy megromló folyamat mehet végbe, ami után  "kattanásszerûen" megtörténik a rosszra való hajlás, a rossz mellett való döntés. Mivel mi még testben vagyunk és nem vagyunk beteljesedve, ezért még van lehetõségünk "visszakattanni" az igazságba, azaz még van idõnk megtérni. Azonban, emlékezzünk mindig arra, hogy az embernek sincs több megtérés a halála után...

Kérdések

1. Mi volt a sátán ellenkezésének és lázadásának közvetlen oka?

2. Az emberiség megrontása és elrablása közvetlen cél volt-e vagy ez csak az irigységének és a bosszújának következménye?

3. Miért férfi nemûként jelennek meg az angyalok, így a bukott angyalok is? Miért az asszony által rontották meg az emberiséget? Miért a nõket, az emberek leányait kívánták meg és vették maguknak feleségül? Miért nem lehetett mindez fordítva, nõként, a férfit környékezve meg?

4. Mi az összefüggés az Isten férfiképe, az angyalok férfi formája, Megváltónk, Fõpapunk és a szolgálati papság férfi neme között és az asszony protoevangéliumi szerepe között?

Ima: Ó Jézusom, bocsásd meg bûneinket, ments meg minket a pokol tüzétõl, különösen azokat, akik leginkáb rászorulnak irgalmadra. Ámen.