Az elpogányosodás lookja

Még el se volt terjedve a Facebook, csak Hi5-oztunk, de már akkor megjelent a Vatikáni Rádió honlapján egy figyelmeztetõ írás a Facebook aggasztó társadalmi hatásairól. Azóta már tele van az internet mindenféle tanulmányokkal, hogy miként és hogyan deformálja  Facebook a fiatalok életét, viselkedését és lelki életét. Ma már fiatal és öreg, kicsi és nagy, mindenki fenn van a Facebook-on. Pózólnak és megosztanak, kommentelnek és lájkonak. Ahogy mondják: ha nem vagy a Facebook-on, nem is létezel, s ha Facebook profilt kreáltál magadnak, akkor ember lett belőled…

Jómagam arra törekszem, hogy mindenben a jót keressem és lehetőleg a jót hozzam ki belőle. Így a Facebook-ban is azt kerestem, hogy mi a hasznos, mi a magasabbrendű, mi értékes információ, mi az, ami jobb és nemesebb. Kerülöm a hiábavaló, buta, semmitmondó megosztásokat. Ennek ellenére, azt tapasztalom, hogy megállíthatatlan az alantas, önámító, világias és anyagias dolgok áradata a hírfolyamban. Ezek közül csak egy dolgot emelnék ki...

A Facebook egyik sajátossága (most már főleg az Instagram-nak), hogy mindenki képeket oszt meg magáról. Nagyon szép, ha valaki diszkrét és illendő fotókat oszt meg egy családi eseményről. Azonban, ma már jelenséggé vált, főleg a fiatalok körében, a folyamatos pózolás. A lányok, hála a fejlett textiliparnak, mindenféle szlimmes, testhez álló ruhákban mutogatják idomaikat, amelyeket, persze, fitness termekben jól kimunkáltak. Özönlenek a vastagon kifestett szemek, a kunkorított szempillák és a rikítóan kirúzsozott, duzzasztott-csücsörített szájak. Akár egy barbibaba boltban, mindegyiknek egyformára van vasalva a haja és több centisre van kiépítve a babos-virágos körme. Hipersarkú, vastagtalpú, színes lakkcipőikben, kihívóan nyújtják előre formás lábaikat, hogy az ember szeme odatapadjon. És ha még nem tapadt volna oda eléggé, akkor odatetoválnak valamit, vagy esetleg felcsatolnak egy aranyláncocskát. Erre aztán, azt mondogatja az ignoránsabbja: Fiatalság, bolondság… Vajon? Tényleg az?...

Aztán láthatjuk, hogy a negyvenes nők is ugyanilyenek, elvégre nekik is eljött a második virágzás kora. Tornászni járnak fitness termekbe, szebb lesz az anyuka a lányánál és a legények azon tűnődnek: az anyja vagy a lánya?... De már az ötvenes nők is szlimmesben járnak, vasalt a hajuk és azt mondogatják, hogy nemcsak a húszéveseké a világ… Mármint ők… Mások meg azt mondják, hogy hátulról líceum, s előlről múzeum… És nem jön el későre sem a szelídülés kora, mert már a vénasszonyok is Hellen Mirren-ek akarnak lenni és hetvenévesen is pózolni akarnak…

A férfiaknál sem jobb a helyzet. Ma már normává vált a konditerem, a testépítés és a macsós izmok... Kigyúrják magukat vastagra, kockásra, a karjuk vastagabb a lábuknál és ha még ez sem eléggé lenyűgöző, akkor jönnek a vad tetkók a karon, a lábon vagy akár az egész testen. A lényeg az, hogy az egész, úgy egyben, brut erőt, vadságot és durvaságot árasszon. A ruha nem igazán lényeg, de jó ha az ujatlan minél keskenyebb, hogy jobban látszodjon a bicepsz, a mell és hát izomzata... Az öltöny csak akkor menő, ha olyan Jason Statham-os. Ehez, végül, csak a bőrfej vagy a torzsásra felnyírt katonafrizura illik... Vagy kopaszok, vagy derékig érő, befont hajúak, vagy valami liánszerű csepű lóg le a hátukon... Az obligát szakáll, akár a mellkasig, csak hab a tortán... S ha még ez sem lenne elég, akkor jön a bombasztikus BMW, Audi, Mercedes és stb. fel a csillagos égig, vagy akár egy füsiketítően burrogó csopper… A végletekig individualista, eldurvult, ego-duzzasztó és elpogányosodott hivalkodások eszköztára felsorolhatatlan...

Katolikus Egyház Katekizmusa (KEK) 

2289 Az erkölcs felszólít ugyan a testi élet tiszteletére, de nem tekinti abszolút értéknek. Szembeszáll az újpogány fölfogással, amely a testkultuszt hirdeti, feláldozva annak mindent, bálványozva a fizikai tökéletességet és a sportteljesítményeket. Ez a szemlélet -- a válogatás miatt, amit az erõsek és a gyengék között folytat -- az emberi kapcsolatok eltorzulásához vezethet.

Még sokat lehetne ezekről a lookokról beszélni, de hadd ne ostorozzuk a világot…

De mi a baj ezekkel? Hát csak annyi, hogy a világias lelkület, a testiesség kultusza és a lelki élet elutasítása, elhanyagolása biztosan nem vezet az üdvösségre...

(1 Jn 2:16) Minden, ami a világon van: a test kívánsága, a szemek kívánsága és az élet kevélysége, nem az Atyától származik, hanem a világtól.

Mutogatjuk magunkat és nézegetünk másokat… Eltelik a szemünk és a szívünk idomokkal, formákkal, színekkel, ízlésekkel, divatokkal és kivánságokkal. Idővel aztán mindez szokássá, függőséggé növi ki magát az ember lelkében és olyanok leszünk, mint egykor a római galdiátorharcokat bámuló rómaiak. Már nem tudták levenni a szemüket a vér látványáról... Hasonlóképpen, a mai nemzedék sem tudja már levenni szemeit a divatról, a look-okról meg a magamutogatás termékeiről, amelyek özönlenek a Facebookon meg az Instagram-on...

Az idő telik és mindenki rohan a saját örök sorsának beteljesedése felé… Miben akarunk kiteljesedni? A veszendő testiekben vagy az örökké boldogító lelkiekben?...

(1Tim 2:9) Kívánom azt is, hogy az asszonyok tisztességes ruhában járjanak, szemérmesen és szerényen ékesítsék magukat: ne göndörített hajjal, arannyal, gyöngyökkel és drága ruhában, hanem amint istenfélelemben élő asszonyokhoz illik, jótettekkel.

(1Pét 3:3-4) Ne a külső dísz legyen a ti ékességetek, ne a hajfonogatás, arany ékszerek felrakása vagy különféle ruhák felöltése, hanem a szív elrejtett embere a szelíd és csendes lélek el nem múló díszével: ez értékes az Isten előtt.

Van aki azzal ámítja az embereket, hogy nem a külső (külcsíny) számít, hanem a benső (belcsíny)... Vajon? Lehet a külső vad és pogány, s ugyanakkor a benső szelíd és krisztusi?... Ne áltassuk magunkat! Egyszer láttam egy evangelizációs előadást. Egy fiatalember tartott tanítást az USA-ban szabadkeresztény fiataloknak. Az elején még tapsoltak és hallelujáztak, de amikor az előadó keményen belevágott az öltözködés és magaviselet kielemzésébe, akkor nagy csend lett a teremben. Azt kérdezte a fiatal előadó: Ha a te öltözeted, viselkedésed, olyan, mint egy popsztár öltözete és viselkedése, akkor te mivel vagy jobb keresztény, mint ő?... Nem is hívták meg többé soha tanítást tartani...

A régen gyakorolt, illedelmes, keresztény öltözködés és viselkedés, valójában Nursiai Szent Benedek regulájában gyökerezik, aki Európa fővédőszentje. Abban meg van határozva a szerzetes illedelmes ruházata, testtartása és magaviselete. A külsőnek tükröznie kell a benső összeszedettséget. Ez a szellemiség aztán átragadt a kolostorok körül kialakult településekre, majd a városokra, uradalmakra és országokra. Innen származik az európai keresztény illem. A keresztény illem azt jelenti, hogy illedelmes, tisztességes ruházatban jelenek meg, összeszedett a testtartásom és szerény, tisztességtudó a magaviseletem. Innen van, hogy tiszta, vasalt inget, vasalt nadrágot veszünk fel. Illedelmes a hajviselet és levesszük a sapkát a házban meg az asztalnál. Nem tepsedünk leülve, hanem szépen ülünk a széken. Az asszonyok illedelmes, nem túl feszes, térdig érő szoknyát, ruhát viselnek. Szemérmetesek és nem látszik ki mindenük a ruhából vagy a ruhán keresztül. Főleg nem akkor, ha templomba mennek... Volt már olyan esetem, amikor főünnepen, felügyelő lévén a templomnál, zavarba jöttem amikor egy olyan pár jött be a szertartásra, amelynél a nőnek álló helyzetben kilátszott az alsóneműje a miniszoknya alól, a férfi pedig rövidnadrágban és műanyag papucsban tátotta a száját...

Ha egy osztályban a diákok rendetlen külsővel kezdenek járni iskolába, akkor az osztályfőnök figyelmezteti a szülőket és a diákokat. Fenntartja a rendet. De ha a társadalomban, sőt bent a templomban is, illetlen egyesek megjelenése, azt tolerálni kell... Örvendjünk, hogy eljön templomba - mondják... Ez olcsójános hozzáállás... Nem örvendeni kell, hogy egy félig-meddig vallásosnak tűnő elpogányosodott keresztény eljön szentmisére, hanem követelményeket kell állítani. Vajon milyen osztályfőnökök azok a pásztorok, akik nem látják az egyre eldurvuló külsőket, melyek hűen tükrözik a mai megkereszteltek belső elpogányosodását?

Választanunk kell a lookok között... Megtért keresztényi look-unk van-e vagy elpogányosodott look-unk?... Azt akarjuk, hogy olyanok legyünk, mint egyes amerikai szabadkeresztények, akik már majdnem teljesen kiüresedtek a krisztusi lelkületből? Mindenki maga választ és maga dönt. Mi döntsünk az életszentség mellett.

Ima: Urunk Jézus, add nekünk kegyelmedet, hogy megszülessen bennünk a szemérmetesség és a szerénység igénye. Ámen.