Nem elég jónak lenni

Egy alkalommal elgondolkodtam valakinek az életén, és erre fel lett egy álmom azon az éjjelen. Azt álmodtam, hogy a régi kis templomunk udvarán vagyok, az impozáns, régi, márványsírok mellett. Amint ott állok, azt látom, hogy a földön két kupac avar van összegerebélve, fû, gaz és levelek vegyesen. Az avarkupacok tetején, egy öregember meg egy öregasszony feküdt háttal, tehetetlenül, mint valami elgyengült cserebogarak, egyik az egyik kupacon és a másik a másikon. Az öregek töpörödöttek voltak, régies, tehetõs embereknek való gunyában és amint néztem õket, egyszer csak azt veszem észre, hogy alóluk füst jön ki az avarból. Az avar lassan, csendesen, fellobbanó láng nélkül emésztõdött és vele együtt az öregek is. Zavartan néztem a jelenetet és arra gondoltam, hogy szegényeknek lassú és hosszú lessz a szenvedésük. Amint sajnálattal és rettenettel néztem õket, egyszerre csak az Úr Jézust látom az égõ avarkupacok mellett. Hallottam, amint mély részvéttel és sajnálattal mondta: “Pedig milyen jó emberek voltak…”

Álom, s esõs idõ?... De vajon van-e mondanivalója ennek az álomnak? Szerintem igen. A mondanivalója az lehet, hogy ezek az emberek azt gondolták, hogy elég ha jók lesznek embertársaikhoz, viszont életük végéig elutasították az Isten Fiába, Jézus Krisztusba, a Megváltóba vetett hitet...

Tudomásul kell vennünk, hogy senki sem üdvözülhet azáltal, hogy jó próbál lenni önerõbõl, vagy jónak gondolja magát, miközben emegveti a hitet, hiszen egyedül csak Isten jó. Mi mindnyájan gonoszak vagyunk és nélkülözzük Isten dicsõségét, azaz, nem látjuk Istent...

(Róm 3:23) Mindnyájan vétkeztek ugyanis és nélkülözik Isten dicsőségét.

(Ef 2:8-9) Mert kegyelemből üdvözültetek a hit által. Ez nem tőletek van, hanem Isten ajándéka: nem tettek által, hogy senki se dicsekedjék.

(Lk 18:19) Jézus ezt mondta neki: »Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egyedül az Isten.

Mi a bûnük ezeknek az embereknek? Az a bûnük, hogy Isten Fia, a világ világossága, eljött a világba, hogy tanuságot tegyen az igazságról, de õk nem fogadták be. Inkább szerették a sötétséget. Mivel azt mondták magukról, hogy õk nem bûnösök, vétkük megmaradt...

(Jn 1:10-11) A világban volt, a világ őáltala lett, de a világ nem ismerte fel őt. A tulajdonába jött, övéi azonban nem fogadták be.

(Jn 3:19) Az ítélet pedig ez: a világosság a világba jött, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mivel cselekedeteik gonoszak voltak.

(Jn 9:41) Jézus ezt mondta nekik: „Ha vakok volnátok, nem lenne bűnötök, mivel azonban most azt mondjátok: látunk, megmarad a bűnötök.”

Hit nélkül, nincs üdvösség, mert az üdvösség kegyelembõl van. Ugyanakkor, az is igaz, hogy a hit cselekedetek nélkül halott. De ezek a jócselekedetek nem önerõbõl vannak, és nem hit nélkül, hanem az élő hit által, a Szentlélek segítõ és megszentelõ kegyelméből...

(Mk 16:16) Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül; aki nem hisz, elkárhozik.

(Jak 2:26) Mert ahogyan halott a test lélek nélkül, úgy a hit is halott tettek nélkül.

(Mt 5:16) Úgy világítson a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jótetteiteket és dicsőítsék Atyátokat, aki a mennyekben van.

(2Tim 2:1) Fiam, légy tehát erős a Jézus Krisztusban levő kegyelem által...

Ima: Urunk Jézus Krisztus, kérjük a hit kegyelmét, hogy mindvégig megállhassunk a küzdelemben. Ámen.