Mert úgy van ez, mint amikor egy idegenbe készülő ember hívatta szolgáit, és rájuk bízta vagyonát. Az egyiknek adott öt talentumot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek képessége szerint, és elment idegenbe. Az, aki az öt talentumot kapta, azonnal elindult, vállalkozásba fogott vele, és másik ötöt keresett hozzá. Ugyanígy a két talentumos is másik kettőt keresett hozzá. Aki pedig az egyet kapta, elment, gödröt ásott a földbe, és elrejtette ura pénzét. Hosszú idő múlva azután megjött ezeknek a szolgáknak az ura, és számadást tartott velük. Eljött az, aki az öt talentumot kapta, hozott másik öt talentumot, és így szólt: Uram, öt talentumot bíztál rám: nézd, másik öt talentumot kerestem. Ura így szólt hozzá: Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, jöjj, és osztozz urad örömében! Eljött az is, aki a két talentumot kapta, és ezt mondta: Uram, két talentumot bíztál rám: nézd, másik két talentumot kerestem. Ura így szólt hozzá: Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, jöjj, és osztozz urad örömében! És amikor eljött az, aki az egy talentumot kapta, ezt mondta: Uram, tudtam, hogy könyörtelen ember vagy, aki ott is aratsz, ahol nem vetettél, és onnan is gyűjtesz, ahová nem szórtál. Félelmemben elmentem tehát, és elástam a talentumodat a földbe: nézd, itt van az, ami a tied. Ura így válaszolt neki: Te gonosz és rest szolga, tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem, és onnan is gyűjtök, ahova nem szórtam? Ezért el kellett volna vinned a pénzemet a pénzváltókhoz, és amikor megjöttem, kamatostul kaptam volna vissza azt, ami az enyém. Vegyétek el tőle a talentumot, és adjátok annak, akinek tíz talentuma van! Mert mindenkinek, akinek van, adatik, és bővelkedni fog; attól pedig, akinek nincs, még az is elvétetik, amije van. A haszontalan szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre: ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás.
Amikor ezt a példázatot olvassuk, arra gondolunk, hogy vajon nekünk hány talentumunk van? Kamatoztattuk-e azokat? Nem ástuk-e el talentumainkat? Mi lesz a jutalmunk talentumaink kamatoztatásáért Vajon nem feszegettük-e a vakmerõség határát a túlzott talentum kamatoztatással?...
Pedig a talentumok értelme, lényege valójában nem ez. Ha igazán szeretjük az Úr Jézust, és az Õ munkálkodását, akkor egy idõ után megértjük, hogy a talentumok valójában nem rólunk szólnak, hanem az Egyházról, Krisztus misztikus testérõl, és a hit jövõbeli nemzedékeknek való átadásáról.
A megtestesült Ige, Jézus Krisztus, itt élt közöttünk az idõk teljességében, átadta tanítását, megváltott minket a kereszten, kiárasztotta ránk kegyelmét szent oldalsebébõl, az Õsszentségbõl, majd feltámadt a halálból, és elküldve a Szentlelket, a Tizenkettõvel megalapította Egyházát.
Megtörtént a Krisztus esemény. De ahhoz, hogy Krisztus megváltó mûvének gyümölcsei továbbadódjanak az idõk folyamán, nemzedékrõl nemzedékre, szükség van még valamire.... És ez a valami a talentumok és aok kamatoztatása... A telentumok, a hit kegyelme által, Krisztus Egyházáért vannak, amelyek a következõ nemzedékekben fog kamatozni. Ezért fontos az, hogy mennyire kamatoztatjuk akár azt az egy talentumunkat is, mert ezen áll vagy bukik a hit továbbadása...
A hit hallásból van, mondja Pál apostol (vagy írásból, vagy a megélt krisztusi életbõl). Ezért keresztelkedünk meg a halottakért. Ezért kiállt fel aggódva az Úr Jézus, amikor azt kérdezi, hogy vajon talál-e még hitet a földön, amikor visszatér...
(Róm 10:17) Eszerint a hit hallásból van, a hallás pedig Krisztus szava által.
(1Kor 15:29 Különben mi értelme van annak, hogy a halottakért megkeresztelkednek? Ha a halottak egyáltalán nem támadnak fel, miért keresztelkednek meg értük?
(Lk 18:8) Mondom nektek, hogy igazságot szolgáltat nekik hamarosan. De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?
Aki kõbe véshet egy feszületet és nem teszi meg, vétkezik; aki írhat egy istenes verseket és nem írja meg, vétkezik; aki festhet egy ikont de nem festi meg, vétkezik; aki hirdetheti az evangéliumot és nem hirdeti, vétkezik; aki taníthatja Krisztus tanítását, de nem tanítja, vétkezik... Aki bármi jót tehet Krisztus ûgyéért, de nem teszi, vétkezik... Ha mi nem adjuk át a hitet a következõ nemzedéknek, akkor ki fogja megtenni? Ha a felvonó láncból kiesik egy szem, mi fogja felhúzni a lánc alsóbb részét?...
(Jak 4:17) Aki tehát tudja, mi a jó, de nem teszi, az vétkezik.
Tehát, amikor a talentumokra gondolunk, akkor felejtsük el önmagunkat, jutalmunkat, saját dicsõségünket, de ugyanakkor felejtsük el félelmeinket és aggodalmainkat is. Ha igazán szeretjük Jézust, akkor az iránta való szeretetbõl kamatoztatjuk talentumainkat, hogy az Úr dicsõsége felragyogjon az Egyházban, a következõ nemzedékekben, az idõk végezetéig.
Ima: Uram Jézus! Add, hogy lankadatlanul szeresselek és irántad való nagy szeretetbõl szorgalommal kamatoztassam a nekem kölcsönzött talentumaidat. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése