Az én örömöm legyen bennetek

Mi az öröm? Egy ideigtartó érzés? Kapunk egy ajándékot, és örülünk. Sikerül egy vizsgánk, és örülünk. Elérjük egy célunkat, és örülünk... De vajon ez az igazi öröm? Bizonyos dolgok elnyerése vagy birtoklása adja nekünk az igazi örömet? Persze, persze, ezek is örömök, mégpedig nem is lebecsülendő örömök. Nélkülük az életünk nagyon szürke és sívár lenne. De hány megszentelt életű ember volt, akinek lelke betelt örömmel, de semmit sem birtokolt az előbb felsorolt világi dolgokból?...

Az igazi öröm evangéliumi, amely Krisztus öröme...

(Mt 25:21) Jól van, te hűséges, derék szolga! – mondta neki ura, mivel kevésben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe.

(Jn 15:11) Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök teljes legyen.

(Jn 17:13) Most pedig hozzád megyek, és ezeket elmondom a világban, hogy az én örömöm teljes legyen bennük.

Ma nagy divat a „vidám vasárnapos” közösségekben, hogy az istentisztelet és a dicsőítés alatt örvendezzenek. Örülni kell... Muszály... Örülni kell, ha van kedved, ha nincs, mert ha nem, akkor az annak a jele, hogy valami baj van veled, tehát „nem vagy az Úrral”... 

Az egyik újonnan felszentelt katolikus püspök is azt tűzte ki célúl, hogy a hívei derüs, vonzó keresztények legyenek, akik másokat is megnyernek az egyháznak. Nem, nem Krisztusnak akarnak megfelelni, hanem az embereknek... 

A szomorú keresztény nem jó reklám. Ezért hát az a jó, ha a hívek behúnyt szemekkel, mosolyogva, kitárt karokkal és exaltáltan, majdnemhogy extázisban tárulkoznak az ég felé, mintha levitálni akarnának... Eeez igeeen!... Nézd, mennyire betöltötte őket a Szentlélek!... Meglehet, hogy egyeseket tényleg betöltött a Szentlélek, de az is lehet, hogy másokat csak egyfajta öngerjesztő, érzelmi állapot ragadott el. Aztán, amint vége a dicsőítésnek és kijönnek a valós életbe, visszazuhannak a kishitűségbe meg az önáltatásba...

Az igazi öröm, nem egy külső, és nem is egy feltétlenül látható öröm. Van aki látszólag folyton örömben van, de tulajdonképpen megjátszodja magát, és az élete tele van sebzettségekkel meg frusztrációkkal. Az ilyen nem is tud másokat boldogítani. Aztán van aki látszólag szomorú és mogorva, de a lelkében ott repes egy megmagyarázhatatlan, ok nélküli öröm, amelyet ugyan nem mutat ki, de ott van a szívében. Az ilyen kimegy a világba, és jót cselekedve másokat boldogít...

Épp a második Szentlélek szemináriumon vettem részt. Ekkor már elő lettem léptetve, hogy egy kiscsoportot vezessek. A bűnbánati liturgiánál felügyelni kellett a résztvevőket, mert ilyenkor gyakran volt valamiféle kisértés vagy zűrzavar. A „fickó” sosem alszik... Ekkor is ez volt. Valahogy elkerültünk egy botrányt, és az egyik gyóntató papunkat megóvtuk egy felgerjedt eszelőstől. Aztán valahogyan visszatérítettünk egy-két olyan résztvevőt, akik meg akartak futamodni az életgyónás elől. Szóval, ilyenkor egy szellemi harc dúl... Az életgyónások végén, én is beálltam a sorba gyónni. A gyóntató fülkében maga a püspök úr volt. Az imakönyv lelki tükre szerint, nem mondhatom, hogy a gyónásom egy jó gyónás volt. Nem készültem fel a szentgyónásra, nem is tudom, hogy tartottam-e bűnbánatot, de amikor a szentgyónás végén a püspök úr megadta a feloldozást, és a kezét fölém emelve imádkozott, éreztem, hogy betölt a Szentlélek. Erőteljesen éreztem, hogy személyesen találkoztam a feltámadt Úr Jézus Krisztussal. Kijöttem a gyóntatófülkéből, és percekig alig tudtam magamhoz térni. Még egy félóra múlva is olyan megmagyarázhatatlan, ok nélküli öröm volt bennem, hogy madarat lehetett volna fogatni velem. Vigyorogtam, mint egy fakutya... Amikor megkérdezték, hogy minek örülök annyira, csak vonogattam a vállam. Nem tudtam megmagyarázni... Bementem gyónni, imádkoztak értem, megáldottak, és egy olyan öröm költözött a szívembe, hogy legszivesebben szárnyra keltem volna. Azt hiszem, ez az igazi öröm. Ez Krisztus öröme...

Az igazi öröm nem egy mulandó érzés, hanem betöltekezés a Szentlélekkel. A krisztusi öröm, akárcsak a krisztusi béke, a Szentlélek egy másik „arca”. Ezért a Szentlélekkel való betöltekezésnek lehetnek különbözõ megnyilvánulásai: érezhet az ember egy nagy örömet, vagy érezhet az ember egy nagy csendet és békességet. Láttam olyant is, hogy valakinek kacagógörcse lett, de olyant is, aki földre zuhanva gyönyörűletbe esett, mintha szerelmes lenne... A Szentlélek a harmadik isteni személy, Aki vigasztalva cselekszik. Amikor örömet ad, megajándékoz; amikor békét ad, magához ölel; amikor megkacagtat, boldogít; amikor lélekben elnyugatat, gyógyít...

Krisztus örömét megtérés és ima által kapjuk meg, és leginkább egy testvér szolgálata által. Ez azért van így, mert Krisztus testének tagjai vagyunk (1Kor 12:12), és nincs privát kereszténység. És végül, Krisztus öröme fölgerjed bennünk, valahányszor jót cselekszünk szeretettel, vagy ártatlanul szenvedünk Krisztusért...

Ima: Urunk Jézus Krisztus, tanúságot teszünk Rólad, hogy feltámadtál és élsz. Kérünk Téged, legyenek ezek sorok elevenek, hogy akik elolvassák, elnyerjék örömödet. Ámen.