A Szentlélek arca - Figyelmeztet

(1Tim 4:1) A Lélek azonban világosan mondja...

Már a második Szentlélek szeminárium volt, amelyen részt vettem. Ekkor már én is kiscsoport vezető lettem, és el voltam telve magammal az új szerepemben. Hamar megszoktam a közösséget, a szolgálatot, és magamévá tettem egyfajta elitista magatartást. Szenteskedő fesztelenséggel mozogtam a közösségben és a templomban...

Éppen a szeminárium vége volt, amely a küldetési szentmisével zárul. Ilyenkor mindig ünnepélyes hangulat van. A hozzátartozók virágokat hoznak, akár egy kortárstalákozó misére. Mivel ez egy ünnepélyes esemény volt, két szín alatt áldozatott a papunk. 

Nehéz mindent pontosan megszervezni és minden feladatot jól leosztani. Sokszor menet közben alakulnak ki a dolgok. Így aztán, amikor sor került az áldoztatásra, a pap eléjött a kehellyel és az Oltáriszentséget tartalmazó nagyobbik cibóriummal. Nem tudta mindkét edényt fogni is, meg áldoztatni is. Mivel nem volt segítsége, körülnézett a közelállókon, mintegy segítséget kérve. Mivel én álltam legközelebb hozzá, hát bátran pattantam, és elvettem tőle a cibóriumot. A pap vette a szent ostyákat, belemártotta a kehelybe és megáldoztatta a szemináriumot végzőket. Alighogy elkezdte az áldoztatást, egy hangot hallottam a bensőmben: “Ember! Tudod te hogy mit fogsz a kezedben?...” Ekkor döbbentem rá, hogy a szenteskedő, meggondolatlan bennfentességemben, csak a cibóriumot láttam. Csak arra gondoltam, hogy fogom a templomi edényt, és segítkezek, de egyáltalán nem tudatosítottam magamban, hogy én az élő, feltámadt Krisztust, az ég és föld Teremtőjét, a világ megváltóját, végső bírámat és nagy Királyomat tartom a kezemben...

A Szentlélek figyelmeztetett a szent istenfélelemre. Nem süröghetünk-foroghatunk az oltár körül, akár egy konyhában, mert itt az eledel maga az Isten...

(Jn 5:53-56) Jézus így szólt hozzájuk: Bizony, bizony, mondom nektek: ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok a vérét, nincsen élet tibennetek.  Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. Mert az én testem igazi étel, és az én vérem igazi ital. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az énbennem marad, és én őbenne.