Az Úré vagyunk

Megyek az járdán az emberek között, és erős bizonyosság van a szívemben, hogy én már nem vagyok a magam tulajdona. Én már egésszen az Úré vagyok. És ez a tudat nem tölt el valamiféle frusztrációval, vagy olyan érzésekkel, mintha jogaimban meg szabadságom korlátozva lennék, hanem ellenkezőleg: egy mély örömet, biztonságérzetet és méltóságot érzek. Isten embere vagyok. Mi lehet ennél értékesebb…

(1Kor 6:19) Vagy nem tudjátok, hogy testetek a bennetek levő Szentlélek temploma, akit Istentől kaptatok, és ezért nem a magatokéi vagytok?

Korábban is átéltem már ezt az érzést, ezt a nagy szeretetet, örömet és bizalmat, hogy a magasságos Isten fia lehetek. Magasztalta a lelkem az Urat, és dúdolta napokig, hogy: Abba, Atyám...

(Róm 8:14-16) Akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai. Nem a szolgaság lelkét kaptátok ugyanis, hogy ismét félelemben éljetek, hanem a fogadott fiúság Lelkét nyertétek el, általa kiáltjuk: Abba, Atya! A Lélek maga tesz tanúságot lelkünkben, hogy Isten gyermekei vagyunk.

Igen, Isten fiai vagyunk, Isten tulajdona vagyunk, mintegy rabszolgái Istennek, mert Ő igen drága áron váltott meg minket...

(1Kor 6:20) Nagy volt a ti váltságdíjatok. Dicsőítsétek meg (és hordozzátok) tehát az Istent testetekben.

Ezért bizodalmunk van az idő múlása és az élet telése iránt. Nem aggódunk a halál és a túlvilági dolgok miatt, mert tudjuk, hogy bizodalmunk lehet az ítélet napjához...

(1Ján 4:17) Azzal lesz teljessé a szeretet közöttünk, hogy bizodalmunk van az ítélet napjához, mert a mint ő van, úgy vagyunk mi is e világban.

Ima: Köszönöm Jézus, hogy Tiéd lehetek. Örülj és örvendezz Sion leánya, mert bennünk és köztünk lakózik az Úr. Ámen.