Jézus Szíve, életünk forrása

Isten végtelen nagy szeretete a Megtestesülés misztériumában jelent meg az idők teljességében (Gal 4:4), hogy aztán az a Megváltásban teljesedjen be (Jn 19:30)... 

(Gal 4:4) De amikor elérkezett az idők teljessége, az Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született, és ő alávetette magát a törvénynek...

(19:30) Amikor Jézus az ecetet megízlelte, azt mondta: „Beteljesedett!” És fejét lehajtva kilehelte lelkét.

Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte, hogy mindaz, aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen (Jn 3:16)... 

(Jn 3:16) Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy mindaz, aki őbenne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

És az Ige testté lett, és miköztünk lakott (Jn 1:14). Az örök Ige elvállalta odafent a mennyben, hogy eljön, és teljesíti a mennyei Atya akaratát (Zsid 10:5-7). A Szentlélek által alkotott emberi testben jelent meg e sötét világban, víz és vér által (1Ján 5:6), hogy a mi szívünk világossága legyen (Jn 8:12)...

(Jn 1:14) Az Ige testté lett, és köztünk lakott. Mi láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya Egyszülöttjének dicsőségét, aki telve volt kegyelemmel és igazsággal.

(Jn 8:12) Jézus ismét megszólalt, és azt mondta nekik: „Én vagyok a világ világossága. Aki engem követ, nem jár sötétben, hanem övé lesz az élet világossága.”

(Zsid 10:5-7) Ezért amikor a világba jön, így szól: „Áldozatot és ajándékot nem akartál, de testet alkottál nekem; az égő- és engesztelő áldozatok nem tetszettek neked. Akkor azt mondtam: Íme, eljövök,a könyvtekercsben rólam írva áll,hogy megtegyem Isten, a te akaratodat!”

(1Ján 5:6) Ő az, aki víz és vér által jött, Jézus Krisztus. Nem csupán víz által, hanem víz és vér által. És a Lélek tesz tanúságot róla, mert a Lélek igazság.

Az Atya akaratából, a Fiú engedelmessége által, a Szentlélek Úristen megalkotta Mária méhében Jézus Szent Szívét. A Szentlélek ereje borította be árnyékával Szűz Máriát (Lk 1:35), és elárasztotta erejével az ő szeplőtlen testének és lelkének csodálatos édenkertjét (Sir 24:22-24), hogy megalkossa méhében az isten-embert, Aki egy személyben valóságos Isten és valóságos ember... 

(Lk 1:35) Az angyal ezt válaszolta és mondta neki: „A Szentlélek száll rád, s a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért a születendő Szentet is az Isten Fiának fogják hívni.

(Sir 24:22-24) Kiterjesztem ágaimat, mint a terebint, ágaim pompásak és szépségesek. Jó illatot árasztok, mint a szőlőtő, és virágomból pompás, dús gyümölcs terem. Anyja vagyok a szép szeretetnek, az istenfélelemnek, a megismerésnek és a szent reménynek.

Az Úr Jézus Szent Szívében egyesült az isteni természet az emberi természettel, hogy emberi természete hordozója legyen isteni természetének. A második isteni személy kiüresítette önmagát, hogy szolgai alakot öltsön (Fil 2:7), és mindenben olyan legyen mint mi, kivéve a bűnt (Zsid 4:15)...

(Fil 2:7) ...hanem kiüresítette magát, szolgai alakot öltött, és hasonló lett az emberekhez. Külsejét tekintve olyan lett, mint egy ember.

(Zsid 4:15) Mert nem olyan főpapunk van, aki nem tud részvéttel lenni gyöngeségeink iránt, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan mindenben kísértést szenvedett, de bűnt nem követett el.

Az Úr Jézus Krisztus, Isten egyszülött Fia, egy személyben két természetet és két akaratot birtokol. Amint az emberi természete hordozója lett isteni természetének, aképpen simult bele emberi akarata az Ő isteni akaratába. Mint második isteni személy, mindkét akaratában, teljes egységben és tökéletességben vetette magát alá a mennyei Atya akaratának, és annak teljesítése volt az Ő eledele (Jn 4:34)...

(Jn 4:34) Jézus pedig így folytatta: „Az én eledelem az, hogy annak akaratát cselekedjem, aki küldött engem, hogy elvégezzem az ő művét.

A mennyei Atya akarata szerint, alávetette magát szüleinek, Józsefnek és Máriának, és ahogy növekedett testben, úgy növekedett bölcsességben és kedvességben is az Ő Szent Szívében, emberi természete szerint (Lk 2:46-52)...

(Lk 2:46-52) Három nap múlva megtalálták őt a templomban, amint a tanítók közt ült, hallgatta és kérdezte őket. Mindnyájan, akik hallották, csodálkoztak okosságán és feleletein. Amikor meglátták őt, elcsodálkoztak, és anyja ezt mondta neki: „Fiam! Miért tetted ezt velünk? Íme, apád és én bánkódva kerestünk téged.” Ő pedig ezt felelte nekik: „Miért kerestetek? Nem tudtátok, hogy nekem az én Atyám dolgaiban kell lennem?” De ők nem értették meg, amit nekik mondott. Akkor hazatért velük. Elment Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Anyja megőrizte szívében mindezeket a szavakat. Jézus pedig növekedett bölcsességben, korban és kedvességben Isten és az emberek előtt.

Jézus Szíve az élő vizek kiapadhatatlan forrása, az Ő nagy szeretetének és irgalmának tárháza. E forrás az Ő Szent Szívéből fakad, ahol egyesül isteni természete az emberi természetével, mert megadta Őneki a mennyei Atya, hogy élete legyen önmagában, amint az Atyának is élete van önmagában (Jn 5:26). Ezért az Úr Jézus Szent Szívéből fakadó igék Lélek és élet (Jn 6:63)...

(Jn 5:26) Mert amint az Atyának élete van önmagában, ugyanúgy megadta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában...

(Jn 6:63) A Lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit. Az igék, amelyeket én mondtam nektek, Lélek és élet.

A Lélek pedig az Atya és a Fiú Lelke, az az élő víz, amely betölti az Őbenne hívők szívét, hogy őket is örök életre szökkelő vízforrásá tegye (Jn 4:13-14). Mindaz, aki éhezi és szomjazza az igazságot (Mt 5:6), az Úr Jézushoz vonzódik (Jn 6:44), hogy elteljen az Ő Szent Szívéből fakadó kegyelemmel, és a Szentlélek által, tanúságtevő, örök életre buzogó vízforrásá váljon (Jn 7:37-38)...

(Mt 5:6) Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert eltelnek majd vele.

(Jn 1:16) Mindannyian az ő teljességéből részesültünk, kegyelmet kegyelemre halmozva.

(Jn 4:13-14) Jézus azt mondta neki feleletül: „Aki ebből a vízből iszik, újra megszomjazik. De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne.”

(Jn 6:44) Senki sem jöhet hozzám, hacsak az Atya, aki engem küldött, nem vonzza; és én feltámasztom őt az utolsó napon.

(Jn 7:37-38) Az ünnep utolsó, nagy napján Jézus a templomban volt és fennhangon hirdette: „Aki szomjazik, jöjjön hozzám és igyék, aki hisz bennem: belsejéből, az Írás szava szerint, élő víz folyói fakadnak.”

Az ember, az eredeti bűn óta, nélkülözte Isten dicsőségét (Róm 3:23), és szívének kiszáradt kútjából csak a föld porát merítette élő víz helyett. Józsefet is, Jákób szeretett fiát, aki az Úr Jézus előképe volt, egy kiszáradt kútba vetették, hogy majd onnan, egy dicsőséges jövőre húzzák majd ki (Ter 37:23-24)...

(Ter 37:24; 28) Azután fogták, és beledobták a kútba. A kút üres volt, nem volt benne víz... Közben azonban midjáni kereskedők mentek arra, fölhúzták Józsefet a kútból, és eladták Józsefet az izmaelieknek húsz ezüstért.

(Róm 3:23) Mert mindnyájan vétkeztek, és nélkülözik az Isten dicsőségét.

Ez a kiszáradt kút, az ősbűn miatt kiszáradt emberi szívet jelképezi, amelyből most már a hit és megtérés által, élő víz szökkel fel az Úr Jézus Krisztusban... 

Egyszer, egy lelkiségben, valaki tanúságot tett, hogy megtérése után a szíve olyan lett, mint egy vízzel teli kút. Egy tapasztaltabb testvér figyelmeztette őt: Igen testvér, de vigyázz, mert ez a kút ki is tud ám száradni... Igen, van lelki szárazság, amely a bűnbe való visszaesés következménye, és van olyan lelki szárazság is, amely az Úrhoz való hűség próbatétele...

Az Úr már az ószövetségben megígérte a választott népnek, hogy elhozza szabadulását az igazság által (Jn 8:32), és szabadon bocsájtja fogjait (Lk 4:18) a bűnös emberi szív kiszáradt kútjából (Zak 9:11). Mindez a szabadulás az Úr Jézus Szent Szíve által érkezett el hozzánk, Aki maga az Igazság (Jn 14:6), és minden igazság kútfője...

(Zak 9:11) A veled kötött szövetség véréért szabadon bocsátom foglyaidat a kiszáradt kútból.

(Lk 4:18-19) „Az Úr Lelke van rajtam, azért kent fel engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek. Elküldött, hogy hirdessem a foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást, hogy szabadon bocsássam az elnyomottakat, és hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét.”

(Jn 8:32) ...megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket.

(Jn 14:6) „Én vagyok az út, az igazság és az élet – válaszolta Jézus. – Senki sem juthat el az Atyához, csak általam.

A Gecsemáne kertjében, amikor eljött e világ fejedelme (Jn 14:30), hogy megbírkózzon az Úr Jézussal, akkor az Ő véres veríték cseppjeinek hullása (Lk 22:44) nemcsak a halálfélelemről szólt, nemcsak a világ bűneinek súlyáról, nemcsak a Megváltás meghiúsításának megkísérléséről, hanem arról is, hogy a Sátán megpróbálta elszakítani az Úr Jézus emberi akaratát az Ő isteni akaratától, és mindkettőt a mennyei Atya akaratától... 

(Lk 22:44) A verejtéke, mint megannyi vércsepp hullott a földre.

(Jn 14:30) Már nem beszélek soká nektek, mert közeleg a világ fejedelme. Rajtam nincs hatalma.

Mivel az Úr Jézus személyében, a valóságos isteni természet, a valóságos emberi természettel van egységben, mely hordozója isteni természetének, ezért a két akarat szétszakítása, és akaratának elszakítása a mennyei Atya akaratától (Lk 22:42), nemcsak a Megváltást célozta, hanem magát az Úr Jézus személyét is. Ennek a küzdelemnek lehetett előképe Jákób éjszakai küzdelme amelyet az Úrral folytatott (Ter 32:25-29)...

(Ter 32:25-29) Jákob egyedül maradt odaát. Akkor valaki hajnalig küzdött vele. Mikor látta, hogy nem tudja legyőzni, megérintette csípőjét úgy, hogy Jákob csípője kificamodott, miközben vele küzdött. Közben így szólt: „Engedj el, mert közeledik a virradat!” De ő így felelt: „Nem engedlek el, amíg meg nem áldasz.” Az megkérdezte: „Hogy hívnak?” „Jákobnak” – felelte. Az folytatta: „Ezentúl ne Jákobnak hívjanak, hanem Izraelnek, mivel Istennel szemben erősnek bizonyultál, és emberek fölött fogsz győzni.”

(Lk 22:42) Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a poharat; mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied.

Szent Fausztina nővér megkapta az Úr Jézustól, és megfestette az Isteni Irgalmasság ikonján a Szent Szívből kiáradó sugarakat. Ezek az Úr Jézus oldalából kifolyó vizet és vért szimbolizálják, melyek az irgalom és a megváltás kegyelmének sugarai. A fehér sugár a bűnbánat és az irgalom vizét jelképezi, amint Szent János keresztsége is vízzel történt a bűnbánatra. A vörös sugár a megváltást és a megszentelődést jelképezi, melyet elnyer mindaz, aki hisz Isten egyszülött Fiában, és megmossa ruháját a Bárány vérében (Jel 7:14)...

(Jel 7:14) Azt mondtam neki: „Uram, te tudod!” Erre ő azt mondta nekem: „Ezek azok, akik a nagy szorongatásból jöttek, és fehérre mosták ruhájukat a Bárány vérében.

Mivel az Úr Jézus szent teste az Ősszentség, minden szentség forrása, ezért oldalának és Szent Szívének megnyítása a katona lándzsája által (Jn 19:33-34), valóságosan kiontotta a világba, a kifolyó víz és vér által, a Benne lévő isteni természetét (1Ján 5:7-8), Isten irgalmának és kegyelmének csermelyét. Ha az első Pünkösd volt az Egyház születésnapja, akkor az Úr Jézus Szent Szívének megnyítása volt az Egyház fogantatása...

(Jn 19:33-34) Amikor pedig Jézushoz értek, mivel látták, hogy már halott, az ő lábszárcsontját nem törték el, hanem az egyik katona lándzsával átszúrta az oldalát, amelyből azonnal vér és víz jött ki.

(1Ján 5:7-8) Hárman vannak tehát, akik tanúskodnak: a Lélek, a víz és a vér; és ez a három egy.

Manapság a muszlimok ellepték az egykori Keresztény országot, Európát. Mindenhol vitatják szent hitünket, és azt kérik számon tőlünk nagy dühvel, hogy nekünk hány Istenünk van? Ha Jézus Isten, a Szentlélek Isten, akkor nekünk hány Istenünk van? A hitüket meg nem élő, Krisztust alig ismerő, elvilágiasodott európai keresztények, bizonytalanul válaszolnak, és a muszlimok diadalmasan dicsőítik az ő Allahjukat. Ők tagadják a Szentháromságot, mert antitrinitáriusok... 

Mindez azért van, mert az emberek nem ismerik az Úr Jézus Szent Szívét. Ha ismernék, akkor ismernék a tulajdonságok cserélhetőségét és a Szentháromságot. De vigyáznunk kell, mert nem tekinthetünk csak a Szent Szívre, az Úr Jézus teljes lényétől elvonatkoztatva, mint egy szimbólumra. Ugyanakkor, tudnunk kell, hogy a Szent Szívből árad ránk minden irgalom és kegyelem, ami leginkább a legméltóságosabb Oltáriszentségben van jelen, ami hitünk csúcsa és forrása. Aki hisz az Úr Jézusban, és szomjazza Őt, annak inni ad az élet forrásának vizéből (Jel 21:6)...

(Jel 21:6) A szomjazónak ingyen adok az élet forrásának a vizéből.

Szelíd és alázatos szívű Jézus, alakítsd szívünket a Te Szíved szerint. Ámen.