A Szentlélek kegyelme

(ApCsel 10:42-45) Megparancsolta, hogy hirdessük a népnek, és tanúsítsuk, hogy ő az, akit Isten az élők és a holtak bírájává rendelt. Róla tesz tanúságot az összes próféta, hogy az ő neve által mindenki, aki hisz benne, elnyeri a bűnei bocsánatát.” Miközben Péter ezeket a szavakat mondta, a Szentlélek leszállt mindazokra, akik az igét hallgatták. A körülmetéltségből származó hívek, akik Péterrel jöttek oda, elcsodálkoztak, hogy a Szentlélek kegyelme a pogányokra is kiáradt.

Amikor megismertem N.-t, mindig olyan álmodozó és homályos szemű volt. Ha beszélgettünk, gyakran elhallgatott és hagyta, hogy csak én beszéljek. Én pedig meséltem neki, és gyakran kifejtettem a hit dolgait. Ilyenkor, ha egy idő után elhallgattam, kért, hogy még beszéljek. Aztán egyszer csak azt mondta, hogy úgy érzi magát, amikor beszélek hozzá, mintha egy homály, vagy egy köd szállna fel a fejéről. Később az ő, néhány évnyi lelki tisztulása és növekedése után, amikor az utcán menve ismét kifejtettem neki az írásokat az Úr Jézusról, az ószevetségtől az újszövetségig, jelezte nekem, hogy szavaimat hallgatva nagyon eltöltötte a Szentlélek. Olyan melegséget érzett a szívében, hogy még az arca is kipirosodott. Ekkor N. szemei valóságosan ragyogtak. Ugyanaz történt vele is, mint azokkal a népekkel, akik egykor Péter apostol szavait hallgatták (ApCsel 10:42-45), annyi különbséggel, hogy mi már részesültünk a keresztség és a bérmálas szentségeiben...

Aztán, a minap, bementem az egyik üzletbe, és az elárusítók az időjárásról beszéltek egymás között:

- Ismét jön a vihar - mondta az egyik elárusító a másiknak -, s elveri a jég a veteményesemet. 

- Ott, immá verje el - folytatta beletörődve - úgyis azt csinál, amit akar...

Én, amikor ezt hallottam, ellenkezést éreztem a szívemben, és rászóltam:

- Miért tetszik ebbe így beletörödni? Hát ne verje el...

- De hát mit tehetnék? - csodálkozott rám az asszonyság.

- Hát imádkozzon, és higgye, hogy a jég nem fogja elverni a kertjét - válaszoltam.

A nő rámnézett kételkedve, és hitetlenül folytatta:

- Mit csináljak, immá verje el...

Láttam rajta, hogy nem hisz nekem. Nem hitte el, hogyha hittel imádkozik és kér, akkor a rossz idő elkerüli a kertjét...

Elmeséltem ezt az esetet N-nek. Elmagyaráztam neki, hogy ez olyan, mint Káleb esete az ószövetségben, amikor kémeket küldött Mózes Kánaán földjére. Amikor azok visszatértek, azt jelentették, hogy a földet lehetetlen elfoglalni a lakóinak ereje miatt, mivelhogy azok óriások voltak. Csak egyedül Káleb volt az, aki hitt az Úrban, és azt mondta, hogy igenis el lehet foglalni (Szám 13:30)...

(Szám 13:30) Zúgolódni kezdett erre a nép Mózes ellen, de Káleb csendesítette őket, és azt mondta: „Csak menjünk fel, s foglaljuk el azt a földet, mert el tudjuk foglalni.”

Mivel a nép hitetlen volt, és nem bízott az Úrban, ezért negyven évig kellett kóborolniuk a pusztában, és mindnyájuknak ott kellett meghalniuk. Senki közülük nem léphetett be az ígéret földjére, csak egyedül Káleb, Nun fia (Szám 14:28-30)...

(Szám 14:28-30) Mondd meg tehát nekik: Amilyen igaz, hogy én élek – ezt üzeni az Úr –, olyan igaz, hogy amint szólni hallottalak benneteket, úgy fogok tenni veletek. Ebben a pusztában fog heverni holttestetek. Senki, akit megszámláltak a húszesztendősök s az idősebbek közül, aki zúgolódott ellenem, be nem megy arra a földre, amely felől esküre emeltem kezem, hogy lakóivá teszlek titeket, kivéve Kálebet, Jefóne fiát és Józsuét, Nún fiát.

És valóban, csak egyedül Káleb maradt meg közülük (Szám 14:38), és negyvenöt év múlva is fiatalos erővel, lóháton vonult be az ígéret földjére, hogy megkapja a maga részét...

(Szám 14:38) Azok közül a férfiak közül, akik elmentek, hogy az országot kifürkésszék, csak Nun fia, Józsue és Jefunne fia, Kaleb maradt életben.

Kaleb része

Káleb elnyerte örökségét az ígéret földjén (Józs 14:6-13), a tejjel és mézzel folyó földön, és mi is elnyerjük örökségünket a mennyek országában, hogyha hozzá hasonlóan bízunk az Úrban...

(Józs 14:6-13) Amikor Júda fiai Gilgalban Józsue elé járultak, Kaleb, a kenizita Jefunne fia így szólt hozzá: „Tudod, mit mondott rólam és rólad Mózes, az Úr szolgája Kádes-Barneában? Negyvenesztendős voltam, amikor Mózes, az Úr szolgája előreküldött Kádes-Barneából ezt az országot kikémlelni, s én hírt vittem neki róla legjobb tudásom szerint. A testvérek, akik velem együtt feljöttek, kedvét szegték a népnek, én azonban teljesítettem az Úr, az én Istenem akaratát.” Azon a napon Mózes ezt az esküt tette: „Tudd meg, a föld, amelyet lábad bejárt, a tied lesz örökségképpen, a tied és utódaidé örökre, mert teljesítetted az Úr, az én Istenem akaratát.” Az Úr, amint látod, életben hagyott engem, amint ezt megígérte. 45 esztendő telt el azóta, hogy az Úr ezt mondta Mózesnek (akkoriban vonult át Izrael a pusztán), így most 85 esztendős vagyok. Még most is olyan erős vagyok, mint akkor voltam, amikor Mózes azt a megbízatást adta; még most is megvan bennem a régi erő; harcolni, jönni és menni. Add hát ide nekem azt a hegyvidéket, amelyet azon a napon megígért nekem az Úr. Akkoriban hallottad, hogy anakiták lakják, és nagy, megerősített városok vannak rajta. Ha az Úr velem lesz, elűzöm őket, amint megmondta az Úr.” Józsue megáldotta Kalebet, Jefunne fiát, és neki adta Hebront örökrészül.

Amikor elmeséltem ezeket N.-nek, ő nagyon elcsodálkozott, és azt kérdezte: 

- Tényleg le van ez így írva? 

Amikor én bizonygattam, elhallgatott, majd egyszer csak így szólt:

- Húú, hogy eltöltött a Szentlélek! - monda kipirult arccal...

S lám, én Szentlélekkel eltelve szóltam hozzá, és mivel ő hitt nekem, őt is eltöltötte a Szentlélek, mert a kegyelmi adományok különfélék, de a Lélek ugyanaz (1Kor 12:4)...

(1Kor 12:4) A kegyelmi adományok ugyan különfélék, de a Lélek ugyanaz.

Ekkor valóra vált életünkben az írás: "amikor halljátok szavát, meg ne keményítsétek szíveteket" (Zsid 3:7:11). N. valóban nem keményítette meg a szívét (Zsid 3:7-11), hanem hitt Istenben, és a Szentlélek azonnal eltöltötte a szívét. Az ilyenek, a szívükben, máris elnyerik remény szerint az ígéret földjét, vagyis Isten országát...

(Zsid 3:7-11) Ezért, mint a Szentlélek mondja: Ma, amikor majd meghalljátok szavát, ne keményítsétek meg a szíveteket, mint a lázadáskor, a kísértés napjána pusztában tettétek. Atyáitok ott próbára tettek, megkísértettek, bár szemükkel látták negyven évig, amiket tettem. E néptől viszolyogtam és azt mondtam: Tévelygő szívűek ezek, utaimat nem ismerték meg. Megesküdtem hát haragomban,hogy nyugalmamba nem mennek be.

Csakis az lehet kedves az Úr előtt, aki hisz (Zsid 11:6), és a hitetlenek nem látják meg Isten országát (Jn 3:3-16). Hinni pedig akarni is kell, és sürgetően, erőszakosan, kitartóan kérni kell a hit ajándékát. De nemcsak hit ajándékát kell kérni, hanem a hit növekedését is (Lk 17:5)...

(Lk 17:5) Az apostolok ekkor azt mondták az Úrnak: „Növeld bennünk a hitet!”

(Jn 3:3-16) Jézus azt felelte neki: „Bizony, bizony, mondom neked: aki nem születik újjá, az nem láthatja meg az Isten országát.”  Nikodémus megkérdezte: „Hogy születhet valaki, amikor már öreg? Csak nem térhet vissza anyja méhébe azért, hogy újraszülessék?” Erre Jézus azt mondta: „Bizony, bizony, mondom neked: Aki nem vízből és Szentlélekből születik, az nem megy be az Isten országába. Ami a testből születik, az test, ami a Lélekből születik, az lélek. Ne csodálkozz azon, hogy azt mondtam: újjá kell születnetek. A szél ott fúj, ahol akar, hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hova megy. Így van vele mindenki, aki a Lélekből született.” „Hogyan lehetséges ez?” – kérdezte Nikodémus. Jézus így válaszolt: „Izrael tanítója vagy, és nem érted? Bizony, bizony, mondom neked: arról beszélünk, amit tudunk, s arról tanúskodunk, amit láttunk, mégsem fogadjátok el tanúságtételünket. Ha földi dolgokról beszélek, s azt sem hiszitek, hogy fogjátok hinni, ha majd a mennyei dolgokról beszélek? Senki sem ment föl a mennybe, csak aki alászállt a mennyből: az Emberfia, aki a mennyben van. Amint Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy fogják fölemelni az Emberfiát is, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen. Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen.

(Zsid 11:6) Hit nélkül senki sem lehet kedves előtte, hiszen aki Istenhez járul, annak hinnie kell, hogy létezik, és megjutalmazza azokat, akik őt keresik.

Drága jó mennyei Atyánk, kérünk Téged szent Fiad, a mi Urunk Jézus Krisztus nevében, add nekünk a Szentlélek kegyelmét. Add nekünk, hogy hittel kövessük Őt, és tanúságot tegyünk országod örömhíréről. Ámen.