Az irgalmasság helye

Az irgalmasság szentéve volt, és naponta találkozunk egy-egy írással, homíliával vagy kegyes szlogennel, amelyben az irgalmasság témáját variálták. Ez valahogy olyan, mintha csak most fedezték volna fel az irgalmasságot. Nem tudom pontosan, hogy mit vártak el tőlünk ebben a szentévben, de úgy érzem, hogy egy folyamatos fogalomzavarban élünk...

Csak néhány példa:

1. Az irgalmasság egyfajta spotlight megvilágítása, amikor az irgalmassághoz kötelezően és szorosan hozzátartozó hitigazságok sötétben maradnak;

2. Az irgalmasságnak az igazsággal való szembeállítása;

3. A szeretet, a megbocsájtás, a kegyelem és más hadonló fogalmaknak az irgalmassággal való erőltetett behelyetesítése, abból a célból, hogy a szentév témájához kampányszerüen igazodjanak.

1. A környezetéből kiragadott irgalmasság

Az irgalmasság spotlight megvilágítása kiragadja azt a környezetéből. Innentől fogva az irgalmasság olyan értelmet kap, ami szerint a bűnben élő ember azt gondolhatja, hogy személyével együtt a bűnös élete is el van fogadva. Semmi szükség sincs arra, hogy megváltoztassa életét. 

A testi bűnökben élő emberek azt gondolhatják, hogy az ő életük most már egy elfogadott norma, mert az irgalmasság által fel vannak mentve, nemcsak hajlamaikkal, hanem életvitelükkel is. Az elváltak és újraházasodottak is azt gondolhatják, hogy az irgalmasság által fel vannak mentve a házasságtörésük felelőssége alól, nyugodtan élhetnek házasságtörésben és szentségekhez járulhatnak... 

Az irgalmasság ily módon kiragadott bemutatása, spotlight megvilágítása, azt érzékelteti a mai parázna és házasságtörő nemzedékkel (Mk 8:38), hogy nincs számára semmilyen követelmény és nem kell megtérnie. A jó öreg nagymama-egyház hirtelen nagyon engedékeny lett, és talán egy picit szenilis is... Már nem hangoztatja többé a megtérés szükégességét és a krisztusi követelményeket. De az igazság az, hogy Isten országának örömhíre az evangéliumokban már a legelején követelménnyel kezdődik...

(Mt 4:17) Ettől fogva kezde Jézus prédikálni, és ezt mondani: Térjetek meg, mert elközelgetett a mennyeknek országa.

2. Az irgalmasságnak az igazsággal való szembeállítása

Gyakran olvashatjuk, hogy az irgalmasságot az igazsággal állítják szembe. Hogyan legyünk igazságosak, hogy ne legyünk irgalmatlanok, és hogyan legyünk irgalmasok, hogy ne legyünk igazságtalanok. Pedig hát az irgalmasság nem az igazsággal áll szemben, hanem a krisztusi követelményekkel, melyek a tökéletességre, a megszentelődésre hívnak meg. Megfigyelhetjük az evangéliumokban, hogy az Úr Jézus az irgalmasságot minden esetben követelménnyel párosítja:

- A házasságtörő asszonynak azt mondja, hogy Ő sem ítéli el, de többé ne vétkezzen (Jn 8:11);

- Az irgalmas szamaritánus példázatánál, azt mondja, hogy helyesen ítéltél, de menj és te is cselekedj hasonlóképpen (Lk 10:37);

- A tékozló fiú eseténél nemcsak az van, hogy az irgalmas atya hazavárja a tékozló fiát, hanem az is, hogy a tékozló fiú megtér és hazamegy az atyai házba (Lk 15:20). A tékozló fiú hogyan találkozhatna az Atya irgalmasságával, ha nem tér meg és nem megy haza?...

- És végül, a szentgyónásban, nemcsak az irgalmasság van, hanem a követelmény is. Feloldozás előtt azt mondjuk: Szánom és bánom minden bűnömet, erőssen fogadom, hogy többé nem vétkezem és a bűnre vezető alkalmat elkerülöm. A feloldozás után pedig engesztelést rónak ki ránk, mint kövelelményt, ami életünk megváltoztatására sarkall minket. De manapság, sokan úgy járnak szentmisére és úgy járulnak a szentáldozáshoz, hogy egyáltalán nem gyónnak... Mi ez? Ez egy követelmény nélküli vallásosság...

Ugyanakkor, az igazság sem az irgalmassággal áll szemben, hanem a szeretettel. A Ne osszátok meg Krisztus köntösét! című, 1993-as kiadású hitvédelmi füzetében, + Bálint Lajos érsek úr, annak idején, ezt írta: Igazi egység és igazi szeretet csak az igazság egységében valósul meg. Önmagunkat ámítjuk, ha a szeretetet emlegetjük, de az egy isteni igazság elfogadásában nem vagyunk egyek és arra nem törekszünk. 

Ez azt jelenti, hogy igazi szeretet csakis az igazságban van. Bármit is neveznek szeretetnek, ha az az igazságon kívül van, akkor csak ámítás és képmutatás. 

Habár Szent Pál a szeretethimuszban azt írja, hogy a szeretet a legnagyobb (1Kor 13:13), és Szent János apostol azt írja, hogy Isten szeretet (1Ján 4:7), mégiscsak az igazság a szeretet abroncsa. Az Igazság maga az Élet, és ez az Isten lényege. Megfigyelhetjük a szentírásban is, hogy az Úr Jézust soha sem nevezi szeretetnek vagy irgalmasságnak, hanem mindig Szentnek és Igaznak.

(Jel 3:7) A filadelfiai gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja a Szent, az Igaz... 

(ApCsel 3:14) Ti a Szentet és Igazat megtagadtátok, és azt kértétek, hogy egy gyilkost bocsásson nektek szabadon.

Az igazság olyan az életünben, mint az elektromágneses tér az iránytűnek, mint a levegő a tüdőnek vagy, mint a víz a halnak. Nélküle nem lehet élni. Még a legnagyobb gazembernek is szüksége van az igazságra, hogy ahhoz viszonyítva, hazugságaival félrevezethessen másokat. Az igazság ismeretének hiánya olyan, mint amikor egy hajó sodródik az óceán közepén a borús ég alatt, iránytű és térkép nélkül. Mivel az igazság maga az élet, ezért a szeretet is csak az igazságban van. Ha valaki azt mondja, hogy szeret, de elhagyja az Úr Jézus Krisztust, az Ő parancsait, az Egyházat és az igaz hitet, az hazudik. Ha valaki azt mondja, hogy szeret, de elveszi embertársa feleségét és házasságtörést követ el vele, az hazudik. Ugyanígy áll mindenki, aki vét a hit ellen, az igazság ellen, vagy a természet törvényei ellen...

Tehát az igazság az első, amihez minden igazodik, mert az igazság Isten lényege, és Ő önmagát meg nem tagadhatja (2Tim 2:13). Az igazság az első és legfőbb jó, a legmagasztosabb és legtisztább fényesség. Az igazság a legfönségesebb, mert benne lángol a szeretet, mint legnagyobb érték. Az irgalmasság csakis az igazság után következhet, és annak beteljesülésére alapszik...

(Mt 3:15) Jézus azonban ezt válaszolta neki: »Hagyd ezt most, mert így illik teljesítenünk minden igazságosságot.« Akkor engedett neki.

(Jn 14:15) Ha szerettek engem, megtartjátok parancsaimat.

(Jn 15:10) Ha parancsaimat megtartjátok, megmaradtok szeretetemben, mint ahogy én is megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok az ő szeretetében.

(Mt 5:20) Mert mondom néktek, hogy ha a ti igazságotok nem több az írástudók és farizeusok igazságánál, semmiképpen sem mehettek be a mennyeknek országába.

(Mt 5:6-7) Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot: majd betelnek vele. Boldogok az irgalmasok: majd irgalmat nyernek.

Az irgalmasság a szeretet egyik megnyilvánulása, ami az igazságban van. Ugyanakkor, az irgalmasság, az igazságtól való eltévelyedés átkos következményének és árának átvállalása. Az igazság megköveteli, hogy minden bűn és minden adósság ki legyen fizetve. Minden igazságtalanság bűn, és minden bűnt jóvá kell tenni. Az Úr Jézus Krisztus, az élő Isten Fia, azért jött el testben e világba, hogy önként magára vegye bűneink árát, azok átkát, és kifizesse a mi adósságainkat...

(Kol 2:13-14) Megbocsátotta minden bűnünket, a követelményeivel terhünkre szóló adóslevelet pedig eltörölte és a keresztre szögezve megsemmisítette.

(Gal 3:13) Krisztus megváltott minket a törvény átkától, amikor az átok hordozójává lett értünk. Hiszen ez is meg van írva: „Átkozott mindaz, aki a fán függ.”

Isten akár el is engedhette volna, azonnal meg is bocsájthatta volna Ádámnak és Évának az eredeti bűnt, mert Ő mindenható, és minden kezdődhetett volna előlről. De ha a bűn nem lett volna megváltva és jóvátéve az igazságban, akkor az ciklikusan megismétlődve, mintegy "begerjedt volna", és akkor az élet megállíthatatalanul elindult volna a megsemmisülés lejtőjén. Isten azonban nem hasonulhat meg önmagával... 

A következmény nélküli bűn tönkreteszi az életet. Tehát a bűnért, valakinek mindig meg kell fizetnie. Ezért minden irgalmasság, legyen az Istené, vagy az emberé, abban áll, hogy elengedik az igazság helyreállításának árát, és a megrontott igazságért nem a bűnösnek kell megfizetnie (Mt 18:27), hanem annak, aki azt magára vállalja. Isten, az Ő nagy szeretete által, az Ő végtelen irgalmával, elengedte minden adósságunkat. De ezt az adósságot a Megváltónk, az Úr Jézus Krisztus fizette ki a keresztfán. Ehhez aztán mi magunk is hozzájárulhatunk, ha társulunk az Úr Jézus Krisztus megváltó keresztjéhez (Lk 14:27; Kol 1:24). És ha Isten elengedte adósságainkat, akkor nekünk is el kell engednünk mások adóságát, illetve, nem egyszer, ki is kell fizetnünk egymás tartozását...

(Mt 9:13) Menjetek és tanuljátok meg, mi jelent: Irgalmasságot akarok, nem áldozatot.

(Kol 1:24) Örömmel szenvedek értetek és testemben kiegészítem azt, ami még hiányzik Krisztus szenvedéséből, testének, az egyháznak javára.

Az irgalmasság cselekedeteivel, mi is hozzájárulhatunk a bűn adósságának törlesztéséhez. Például, amikor valaki meglop vagy megcsal minket, és mi békében elengedjük a nekünk az okozott kárt, akkor mi is megfizetjük a kár elviselésével az elkövetett bűn árát. Vagy pl. ha valakit megfosztanak a tanulás, a munka lehetőségétől, vagy egyébb esélytől, és mi segítjük, hogy felemelkedjék, akkor annak mi is meg kell fizessük költségeit. Ha valakit evangelizálunk, megintünk vétkei miatt, és az ördög megbosszúlja ezt rajtunk, akkor annak mi is meg kell fizessük az árát...

3. A fogalmak összezavarása

A szeretet nem azonos az irgalmassággal. Az irgalmasság nem azonos a megbocsájtással. A kegyelem az, ami árad és nem az irgalom. Isten előbb szeret minket, mielőtt még mi viszontszeretnénk Őt, mert Ő árasztja szívünkbe kegyelmét a Szentlélek által. A kegyelem által belénk áradó isteni szeretet tesz minket alkamassá a szeretetre. A bennünk lévő szeretet az, ami irgalmasságra indít minket. Tehát kegyelemből jön a szeretet, a szeretetből fakad az irgalmasság, az irgalmasságból következik a megbocsájtás és a megbocsájtásból lesz a kiengesztelődés. Nem keverhetjük össze a dolgokat...

(Jn 1:16) Mindannyian az ő teljességéből részesültünk, kegyelmet kegyelemre halmozva.

(Róm 5:20) Közbejött a törvény, hogy fokozódjék a bűnözés. Amikor azonban elhatalmasodott a bűn, túláradt a kegyelem...

(Kol 3:13) Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza van a másik ellen. Ahogy az Úr megbocsátott nektek, ti is bocsássatok meg egymásnak.

(1Ján 4:19) Mi szeressük őt; mert ő előbb szeretett minket!

Van egy sor fogalom, amelyeket gyakran nehéz szavakba önteni: szeretet, jóság, megbocsájtás, kegyelem, szelídség, nagylelkűség, irgalmasság, stb. Ezekre több szinoníma létezik, de minden szónak megvan a maga értelme, jelentése, árnyalata és valósága. Nem lehet egyfajta szójátékként vagy PR fogásként ezeket behelyesítgetni az irgalmasság szóval, csakhogy egy irgalmas propagandája nyomúlhasson. Ha nem vagyunk tisztában a fogalmakkal, akkor nem ismerjük az igazságot. Ha pedig nem ismerjük az igazságot, akkor nem tudjuk azt sem, hogy mi az igazi irgalmasság. És így lesz az irgalmasságból szép lassan idegen bűn, vagyis bűnrészesség...

Urunk Jézus Krisztus, add nekünk a tudomány, az értelem és a bölcsesség lelkét, hogy ne ámítsanak el minket kegyes hazugságokkal. Ámen.