Móre terebintje

(Ter 12:1-7) Az Úr így szólt Ábrámhoz: „Vonulj ki földedről, rokonságod köréből és atyád házából arra a földre, amelyet majd mutatok neked. Nagy néppé teszlek. Megáldalak és naggyá teszem nevedet, s te magad is áldás leszel. Megáldom azokat, akik áldanak téged, de akik átkoznak téged, azokat én is megátkozom. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége.” Ábrám tehát elköltözött, ahogy az Úr megparancsolta neki, s vele ment Lót is. Ábrám 75 éves volt, amikor Háránból elindult. Ábrám vette feleségét, Sárait, az unokaöccsét, Lótot, minden vagyonukat, amijük volt és az összes szolgát, akiket Háránban szereztek. Azután elindultak, hogy Kánaán földjére menjenek, s meg is érkeztek Kánaán földjére. Ábrám végigvonult az országon Szichem városáig, Móre terebintjéig. A vidéken kánaániták laktak. Akkor az Úr megjelent Ábrámnak és így szólt hozzá: „Ezt a földet utódaidnak adom.” Erre ő oltárt épített ott az Úrnak, aki megjelent neki.

Az õsbûn elkövetésével (Ter 3.) megszakadt az ember kapcsolata Istennel és többé nem láthatta Õt. Ennek ellenére Isten nem hagyta magára az embert. Kinyilatkoztatta neki a protoevangéliumát (Ter 3:15), az ígéretet, hogy megszabadítja a bûnbesett embert az õsellenségtõl. Isten kiûzte az embert Édentõl kertjétõl keletre és õrzõ angyalokat, kerubokat állított, hogy ne közelíthessen többé az élet fájához (Ter 3:24), de ugyanakkor Ábel áldozatát kegyesen fogadta (Ter 4:4). Isten végtelenül jóságos...

Ezt a megszakadt kapcsolatot ember nem állíthatta helyre a saját erejébõl. Ez csakis Isten kegyelme által volt lehetséges. Csakis Õ léphetett az ember felé. Ezért Isten kiválasztotta Ábrahámot, hogy legyen az Õ minden népre kiáradó, üdvözítõ mûvének kezdete. Terach, Ábrahám apja, már korábban felköltözött Ábrahámmal, Lóttal és egész házanépével Háránba (Ter 11:31). Terach és Ábrahám valószínüleg arám kereskedõk lehettek, akik folyamatosan járták a termékeny félhold városait, Urból fel Háránba, majd Kánaánon keresztül le egésszen Egyiptomig. Szerintem jól ismerhették az egész vidéket...

Isten megszólította Ábrahámotma Lélek által Háránban és elhívta, hogy hagyja el földjét és apja házát, és menjen arra a földre, amelyet majd mutat neki. Ábrahám hitt Istennek és elindult arra a földre, amelyre vezette õt. És hová vezette õt az Úr? Móre terebintjéhez, Szichem városa mellé. Miért pont ehez a bizonyos terebinthez?...

Mi is a terebint? A terebint nem más, mint egyfajta õsi, mediterán térségben található tölgy, amelynek igen szívós és tartós a fája. Másik dolog, amit tisztáznom kellett, hogy a Móre (Moreh) terebintje, vagyis Móre tölgye, nem azonos a Mamre terebintjével, azaz Mamre tölgyesével. Mamre tölgyese, egy Mamre nevezetû amorita férfi tulajdona volt (Ter 14:13) és Hebron mellett helyezkedett el néhány kilóméterre. Móre tölgye viszont Szichem városa mellett volt (Sekem, Sechem) és úgy néz ki, hogy egy Móre (Moreh) nevû kananeus ember tulajdona volt (földjén volt). Hebron és Szikhem között kb. 60 km távolság van. Hebron a Holt-tengertõl nyugatra fekszik, míg Szichem, Hebrontól északra. Hebron és Jeruzsálem között  úgy 25-30 km lehet.

Isten elvezette Ábrahámot Móre tögyéig és ott megjelent neki. Hasonlóképpen, másodszor is, az õsi tölgyesben, a Mamre tölgyesében jelenik meg az Úr Ábrahámnak (Ter 18:1). Ábrahám ekkor oltárt épített az Úrnak és segítségül hívta az Õ nevét. Ábrahám felveszi Istennel azt a kapcsolatot, amelyet az elsõ emberpár elveszített az õsbûn által  (azaz Isten veszi fel a kapcsolatot Ábrahámmal, megjelenve neki). 

Nem Ábrahám volt az elsõ, aki az õsbûn után elkezdte segítségül hívni az Úr nevét, mert Séth és fia Énos is már megtette ezt (Ter 4:26), de mivel a kegyelem az Úrtól van, ezért az Úr Ábrahámnak jelent meg és Ábrahámmal kezdõdött el újra a párbeszéd Isten és ember között. Tehát, Ábrahám által kezdett el újból áramlani az áldás az egész emberiségre (Ter 12:3; Mt 8:11; Mt 22:32). Ezért áldás Ábrahám és ezért kell õt ma is áldani. Áldott legyen Ábrahám. "Áldott legyen Isten angyalaiban és szentjeiben. Ámen." ( Engesztelés az istenkáromlásokért ima vége).

Néhány igerész, amely Isten és Ábrahám talákozásáról szól, az õsi tölgyek alatt, különbözõ szentírás fordításokból...

(Ter 12:6-7) Ábrám átvonult az országon, egészen a szíchemi helyig, a Móre Tölgyéig. – Akkor még kánaániak laktak azon a földön. – Ekkor az Úr megjelent Ábrámnak, és azt mondta neki: »Ezt a földet a te utódodnak adom!« Erre ő oltárt épített ott az Úrnak, aki megjelent neki.

(Ter 13:18) Felszedte tehát Ábrám a sátrát, elment, és letelepedett Mamre Tölgye mellett, amely Hebronban van, s ott oltárt épített az Úrnak.

(Ter 18:1) Az Úr megjelent neki Mamre terebintjénél, amikor a meleg napszakban sátra bejáratánál ült.

(Ter 18:1) Azután megjelent neki az ÚR Mamré tölgyesében, amikor a déli hőség idején a sátor bejáratában üldögélt.

Az õsi tölgyekre nézve, legyen az akár Mamre vagy akár Móre tölgye, Josephus Flavius zsidó történetíró, aki a keresztény ókorban élt, állítólag azt jegyezte le, az akkori hagyományok szerint, hogy ezek a tölgyek olyan idõsek, mint maga a világ.

Hát, ennek a kreacionisták nagyon örülnének, mert ez azt jelentené, hogy a teremtés napjai az ő nézeteik szerint vannak. Én nem mernék idáig elmenni, de azt elhiszem, hogy ezek a tölgyek már akkor is ott álltak, amikor Ádám és Éva az õsszentség állapotában voltak. Én elhiszem, hogy ezek a tölgyek az egykori Éden kertjének fái voltak...

A bûnös visszatér a bûtett színhelyére  - mondja a népi mondás. Ki mivel vétkezett, azzal kell bûnhõdnie - mondja a teológus. Azt látom, hogy van Isten logikájában egyfajta törvényszerûség: ott veteti fel velünk a Vele elhagyott kapcsolat fonalát, ahol azt mi eldobtuk. 

Isten nem hagyja magát eltéríteni eredeti tervétõl és akaratát véghezviszi. Hiszem, hogy azért kellett Ábrahámnak erre a földre mennie, ehez a tölgyhöz, mert ez az a hely, ahol az ember elveszítette egykor Istennel a kapcsolatot. Ha ez igaz, akkor ennek történelmi és térbeli vonatozása is van, mert Mamre tölgye ösi, szent kultuszhely volt minden helybéli nép számára, pogányoknak és zsidóknak egyaránt, olyannyira, hogy Nagy Heródes fallal vetette körül a szent tölgyet, amely 60x80 méteres volt és 2 méter vastag. Sõt a tölgy fennmaradt egésszen Nagy Konstantin idejéig, amikor aztán a keresztény zarándokok széthordták a tölgyet erekje darabokként. Állítólag a szent tölgy köré épült falak alapjai ma is megtaláhatóak Hebron közelében.

 

Hiszem, hogy az Éden kertjének közepe az ígéret földjén lehetett, Kánaán földjén, valahol Szichem, Hebron, és Jeruzsálem környékén. Lehet, hogy sokkal tágasabb volt, lehet hogy egy része a Földközi tenger alá került. Emellett szól az is, hogy amikor Izrael népe bevonul az ígéret földjére, akkor olyan kövekbõl kellett oltárt építenie, amelyet vas nem érintett. Ez is az õsszentség idejére utalhat, amikor még az emberi kéz csinálmányai nem fertõzték meg a földet (Kiv 32:16; Jel 9:20)...

(MTörv (27:5-6) Aztán építs ott oltárt az Úrnak, a te Istenednek, olyan kövekből, amelyeket vas nem érintett, formátlan s faragatlan kövekből, s mutass be rajta egészen elégő áldozatokat az Úrnak, a te Istenednek.

A szent hagyomány szerint, az Úr Jézus Szent Keresztje tölgybõl készült. A Szent Keresztet Nagy Konstantin idejében megtalálták és szétosztották Konstantinápoly, Róma és Jeruzsálem között. Mára a szilánkjai az egész világban szét vannak hordva. Ha valóban a Szent Keresztet találták meg, akkor nem lepõdnék meg, ha egy hiteles laborzvizsgálat által idõsebbnek találnák a fa anyagát 6000 évesnél. Hiszem, hogy a gondviselés által, a Szent Keresztnek fája a Mamre tögyesébõl lett kivágva, mert ez volt a legközelebb...

Az Úr Jézus átokká lett értünk, hogy megváltson minket a törvény átkától (Ter 1:17). Átokká lett értünk, hogy nekünk életünk legyen...

(Gal 3:13) Krisztus megváltott minket a törvény átkától úgy, hogy átokká lett értünk – mert meg van írva: „Átkozott, aki fán függ.”

Tehát az Úr Jézus, megváltó kínhalálával és feltámadásával, a Szent Keresztet az élet fájává változtatta. Bárki is felnéz erre az élet fájára, a Szent Keresztre, életben marad ( Jn 3:14; Szám 21:9; Jn 12:32)...

Móre terebintje két dologra emlékeztethet minket:

1. Isten ott veteti fel velünk a Vele elhagyott kapcsolat fonalát, ahol azt mi eldobtuk, vagyis ott és abban kell megtérnünk, amiben vétkeztünk és elszakadtunk Istentõl;

2. Isten visszaállította az élet fáját az Éden kertjébe az Úr Jézus Szent Keresztje által, de nem a régi formában, hanem egy új, egy magasabbrendûbb módon, az új Éden és az új, isteni élet szerint.

Ima: Urunk, Te a mi hûtlenségeinkre hûségeddel válaszolsz. Ha mi hűtlenek vagyunk, Te akkor is hű maradsz, mert önmagad meg nem tagadhatod. Köszönjük Uram. Ámen.