Testvérek vagyunk?

Egy idõ óta divat lett az, hogy mindnyájan testvérek vagyunk. Azok kell legyünk, ha akarjuk, ha nem, vallástól függetlenül, de mégis vallásos alapon... Tényleg?...

A Egyház nem néhány emberbõl áll, és az Egyház Tanítóhivatalát sem sajátíthatja ki néhány ember... Az Egyház Tanítóhivatalának két fõ oszlopa van: a Szentírás és a Szenthagyomány. Azt hiszem nem tévedek, ha azt mondom, hogy a Szentírás, kiváltképp az Újszövetség, általánosan elfogadott alap minden keresztény számára. Ezért bármilyen keresztény tanítás, bárkitõl is származzon, ha nyilvánvalóan szembemegy a Szentírással, akkor az elfogadhatatlan...

Mit jelent egy kereszténynek vallási szempontból az, hogy „testvér”? Ha nem világos, akkor nézzük meg mit mond a Szentírás...

1. Isten fogadott gyermekei, akik hisznek Jézus Krisztusban, azok testvérek...

(Jn 1:12-13) Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek; azoknak, akik hisznek az ő nevében, akik nem a vérből, sem a test ösztönéből, sem a férfi akaratából, hanem Istenből születtek.

2. Krisztus beavatott tanítványai testvérek Őbenne...

(Jn 21:23) Elterjedt tehát a testvérek között az a mondás, hogy ez a tanítvány nem hal meg. Pedig Jézus nem azt mondta neki, hogy nem hal meg, hanem ezt: Ha akarom, hogy megmaradjon, amíg eljövök, mit tartozik rád?

3. A megkeresztelt krisztuskövetők, a Lélek által testvérek...

(Róm 8:29-20) Mert akiket eleve ismert, azokat eleve arra is rendelte, hogy hasonlók legyenek Fia képmásához, s így ő elsőszülött legyen a sok testvér között. Akiket pedig eleve elrendelt, azokat meg is hívta; és akiket meghívott, azokat megigazultakká is tette; akiket pedig megigazultakká tett, azokat meg is dicsőítette.

4. A krisztusi közösség tagjai testvérek...

(1Kor 5:11) Most azonban ezt írom nektek: Ne érintkezzetek azzal, akit testvérnek hívnak, de kicsapongó, kapzsi, bálványimádó, átkozódó, részeges vagy rabló. Az ilyennel ne is étkezzetek együtt.

5. Akik Krisztusban testvérek, azok szolgálják egymást...

(2Kor 11:26-27) Gyakran voltam úton, veszélyben folyókon, veszélyben rablók között, veszélyben népem között, veszélyben pogányok között, veszélyben városban, veszélyben a vidéket járva, veszélyben a tengeren, veszélyben hamis testvérek között, fáradozva és robotolva, gyakori virrasztásban, étlen-szomjan, gyakori böjtölésben, hidegben elegendő ruha nélkül.

6. Krisztus, az övéit, akik elfogadták a megváltást, testvéreinek nevezi...

(Zsid 2:10-12) Mert az volt méltó Istenhez, akiért van a mindenség, és aki által van a mindenség, hogy őt, aki számtalan fiát vezeti dicsőségre, üdvösségük szerzőjét szenvedések által tegye tökéletessé. Mert a megszentelő és a megszenteltek mind ugyanattól származnak, ezért nem szégyelli őket testvéreinek nevezni, amikor így szól: „Hirdetem nevedet testvéreimnek, a gyülekezet körében dicsérlek téged.”

A fenti igékbõl egyértelmûen látszik az, amire habozás nélkül rá kell mutatni, hogy egy kereszténynek, vallási alapon, csakis az lehet testvére, aki hisz az evangéliumban, aki befogadta az örök Igét, aki újjászületett a Jézus Krisztusba vetett hit által, aki a keresztség által bele lett oltva Krisztusba, Isten egyszülött Fiába, s így Krisztus testvére lett és az Atyaisten fogadott fia lett, nem test és vér szerint, hanem a Lélek szerint...

Minden más "testvériség", ami egyfajta globalista, egyházpolitikai korrektség nevében hangzik el, egy hamis béke nevében, amely által kiegyezést akarnak a muszlimokkal, a buddhistákkal, a délamerikai indiánokkal, és más pogány néppekkel, a keresztség követelménye nélkül, hamis. Ez szembemegy a Szentírással és a Krisztustól kapott küldetéssel, amely szerint mindenkit meg kell hívni a keresztségre, mert nincs békesség a hitetleneknek (Iz 57:21, Jer 6:14; 8:11, 1Pét 2:6-8)...

(Mt 28:19) Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében...

(1Tim 2:4) ... aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére. 

E hamis testvériség hirdetése, vallási alapon, és Jézus Krisztus egyedüli megváltó és üdvözítõ áldozatának elhallgatása, feljogosítja a nem keresztényeket, hogy megnyugodjanak pogány vallásuk igaz voltában, és a keresztség végleges elutasításában. Ennek súlyos következményei lehetnek, melyek sok lelket taszíthatnak a kárhozatba, mert ma már mindenhol hirdetve van az evangélium, az egész földkerekségen...

(Mk 16:16) Aki hisz, és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik.

Fölösleges minden bizonygatás... Még a legegyszerűbb ember is kimondta a NEK-en, Budapesten, a riporternek, hogy egy muzulmánnak nem puszilgatjuk a lábát. Isten a "gyermekek" által mondatja ki az igazságot...

Bármivel is szédítenek, nekünk nem lesznek testvéreink vallásos szempontból sem az Európában meghonosodott muzulmánok, sem az egyiptomi imámok, sem a Szaud-Arábiai sejkek, sem a tálibok, sem az ISIS-esek, hacsak meg nem térnek és meg nem keresztelkednek. 

A muzulmán csak egy dolgot tud: a dzsihádot. Amíg kevessen vannak, addig meghúzzák magukat a vallásukban, de amikor megerõsödnek, azonnal ráerőszakolják a sária törvényüket mindenkire, a leginkább nemkivánatos eszközeikkel. Az soha nem probléma, ha az Úr Jézust, a mi Megváltónkat gyalázzák, de ha a Mohamed prófétájukról csak egy rossz szót is szól valaki, akkor az máris méltó a halálra... 

Láthatjuk Svédország, Franciaország, Németország, Ausztria vagy Anglia bizonyos részein, hogy mit jelent a tömbbe verődött muszlim közösség, és mit jelent egy muzulmánnak a testvériség. És kérem, ne hozakodjanak elő azzal a néhány moderált muszlimmal... 

Nincs más igaz hit, csak a szentek hite, melyért küzdenünk kell (Jud 1:3), amely a Jézus Krisztusba, a mi Megváltónkba vetett hit. Rajta kívül nincs más Üdvözítõ. Melyik vallásalapító halt még meg a keresztfán az emberekért, és melyik vallásalapító igazolta megváltó művét feltámadásával Mohamed? Buddha? Konfuciusz?...

(1Tim 2:5) Hiszen egy az Isten, egy a közvetítő Isten és ember közt: az ember Krisztus Jézus...

Nyissuk ki lelki szemünket és értelmünket. Jőjjünk elő a sötétségből a világosságra. Ne ámítsuk magunkat a mai divatos, globalista szóllamokkal. Higgyünk az Úr Jézus Krisztus evangéliumában, és ismerjük meg a Szentírást, hogy ne hitethessenek el minket mindenféle hazugsággal...

Ima: Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged, mert Szent Kereszted által megváltottad a világot. Ámen.

 

Uram, nekünk mondod ezt a példázatot, vagy mindenkinek?

Az okos és a gonosz szolga példázatánál (Lk 12:41), Péter apostol észleli, hogy az Úr Jézus különbséget tesz az apostolok és a tömeg között, ezért megkérdezi, hogy kinek mondja a tanítást: 

(Lk 12:41) Péter ekkor megkérdezte: Uram, nekünk mondod ezt a példázatot, vagy mindenkinek?...

A válaszból láthatjuk, hogy a példázat egy szûk körnek szól, a sáfároknak, a szolgáknak, vagyis az apostoloknak, azok utódainak és munkatársaiknak. Õk azok a szolgák, akik kiosztják a táplálékot a nyájnak a maga idejében... Tehát itt a megbízott szolgákról van szó. 

Innen világosan következik, hogy az evengéliumokban, nem minden ige vonatkozik mindenkire. Van, ami csakis a felkent szolgákra vonatkozik és van, ami mindenkire vonatkozik. Van, ami az apostolokra és utódaikra vonatkozik, de analóg módon tanítja a híveket is. Aztán van, ami minden krisztuskövetõre vonatkozik, de nem vonatkozik a pogányokra. És van, ami a krisztuskövetõkre vonatkozik, de meghívja a pogányokat is...

Ezek után érdemes megvizsgálnunk, hogy az utolsó vacsora eseményei, és az Úr Jézus ott elhangzott utolsó tanításai kire vonatkoznak... 

Az Úr Jézus három éven át vezette és képezte az apostolokat, és megalapította a Tizenkettõ intézményét. Tanításának koronája az utolsó vacsora beszéde, az Õ végrendekezése, és Fõpapi imája. János apostol evangélimának 13-17. fejezetei csakis az utolsó vacsora eseményeivel foglalkoznak. 

Ezekbõl a fejezetekbõl világosan látszik, hogy ami ott történt, az az Egyház legbensõbb szobája. Az ott történt dolgok az apostolokra vonakoznak, az õ utódaikra, a püspökökre és mindazokra, akik az egyházi rendhez tartoznak. Az utolsó vacsora termében alapította az Úr Jézus az egyházirendet, vagyis az újszövetségi papságot, és az Oltáriszentséget. A fõpapi ima végén, az Úr Jézus belefoglalja a hívõket is az imájába és könyörög mindazokért, akik hinni fognak Õbenne, az apostolok és utódaik szavára...

A kérdés az, hogy lehet-e, szabad-e, alkalmazni az utolsó vacsora eseményeit a globalizált, hitetlen világra: keresztényekre és pogányokra egyaránt?

Ez a kérdés három okból vetõdik fel:

1. Az utolsó vacsora lábmosási szertartásának gesztusát kiterjesztették a pogányokra is, mint a szolgáló szeretet és az irgalmasság jelét;

2. A szeretet új parancsolatát (Jn 13:34; Jn 15:13;17) kiterjesztették a pogányokra is, mint kötelezõ érvet, a muzulmán migránsok befogadására;

3. A Teremtõ Isten közös imádatát sürgetik a világbéke nevében (Ábrahám háza), közös imahelyeket hozva létre több helyen a világon, a három egyisten hívõ vallásnak: a kereszténységnek, az iszlámnak és a judaizmusnak ( lásd. Abu-Dzabi, Berlin, Irakban az Ur, Ghána, stb.). 

Megfontolások

1. A lábmosás szertartása nem csak egy példa az alulról szolgáló, irgalmas szeretetnek, hanem a legfontosabb jele az Úr Jézushoz való tartozásnak, és az apostolok egymáshoz való tartozásának...

(Jn 13:8) Ha nem moslak meg – felelte Jézus –, nem lehetsz közösségben velem.

(Jn 8:14) Ha tehát én, az Úr és Mester megmostam lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát.

Tehát a lábmosás szertartása összeköti az apostolokat az Úr Jézussal, és öszeköti a Tizenkettõt egymással. Tehát a lábmosás szertartása, kegyelmi szempontból, nem vonatkozik a külsõkre, szorosabb értelemben még a hívõkre sem, sõt, még az iskarióti Judásra sem, mert ő nem volt tiszta...

(Jn 13:10-11) De Jézus ezt felelte: „Aki megfürdött, annak csak a lábát kell megmosni, s akkor egészen tiszta lesz. Ti tiszták vagytok, de nem mindnyájan.” Tudta, hogy ki árulja el, azért mondta: „Nem vagytok mindnyájan tiszták.”

Akkor hát, vajon helyes ezt a titkot kiszórni a pogányok elé csak úgy, mint egy szimbólikus gesztust, egy bizonyos irgalmasság nevében?...

2. A (Jn 15:1-17)-ben elhangzottakat kiragadni és kiterjeszteni a muzulmán migrásokra nem lehetséges, mert ez a szakasz a szõlõtõ és a szõlõvesszõk példázatáról szól. A szõlõtõ az Úr Jézus és a szõlõvesszõk a krisztuskövetõk. Még azokra a szõlõvesszõkre sem vonatkozik, akik nem maradnak a szõlõtõben.

Láthatjuk, hogy ha a szõlõvesszõ nem marad a szõlõtõn, akkor elszárad és a tûzre kerül. Akkor hogyan akarják ezt azokra alkalmazni, akik soha nem is akartak beleoltódni a szõlõtõbe? Vagyis, hogyan akarják alkalmazni a muszlimokra, akik habár ismerik Jézust és a kereszténységet, káromolják az igaz hitet?...

Tehát, a pogányokra, de fõleg a muzulmánokra, nem alkalmazható vallásos alapon a testvér kifeljezés, hanem csakis a felebarát kifejezés. Nem a (Jn:1-17)-t kell alkalmazni, hanem az irgalmas szamaritánus esetét (Lk 10:25-37). Itt az a parancs áll, hogy szeresd felebarátodat, mint saját magadat.

A felebarát nem testvér

(Lk 10:27) Így válaszolt: „Szeresd Uradat, Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, felebarátodat pedig, mint saját magadat.”

Tehát a testvér és a felebarát, a testvéri szeretet és a felebaráti szeretet összemosása, csak egy csalafinta csúsztatás... 

3. A három egyistenhívõ vallásnak összeeszkabálása nemcsak egyfajta szinkretizmus, hanem annál komplexebb dolog. Nézzük meg, hogy ki mit hisz és kit kit imád:

- Mi keresztények, a kinyilatkoztatás szerint, a Szentháromság egy Istenben hiszünk, aki Atya, Fiú és Szentlélek. A három személy egylényegû, három személy, de egy Isten. Az Atya elküldte szent Fiát, a Megváltót, Aki meghalt értünk a keresztfán, feltámadt, felment a mennybe és ott ül az Atyának jobbján. Ő elküldte nekünk a Szentlelket, amelybõl mindnyájan részesültünk, és várjuk hitünk céljának elérését, az üdvösséget, a teljes megváltást...

- A judaizmus, mint a Tóra és az ószövetségi írások népe, hisz a mi teremtõ Istenünkben, de elveti a Fiút, a Megváltónkat, Jézus Krisztust, és még mindig várja a messiást. Meghazudtolják az Úr Jézust, az apostolokat a keresztre feszítéssel és a feltámadással kapcsolatosan, és ragaszkodnak az elavult törvényeikhez meg hagyományaikhoz. Szent Pál kinyílatkoztatta, hogy az utolsó idõkben õk is felismerik majd az Üdvözítõt (Róm 9-11)...

- Az iszlám pedig csak egy hamis vallás, ami egy hamis kinyilatkoztatáson alapszik. Maga Szent Pál mondja, hogy átkozott legyen bárki, aki más evangéliumot hirdet:

(Gal 1:8) De ha akár mi, akár egy mennyei angyal más evangéliumot hirdetne nektek, mint amit mi hirdettünk: átkozott legyen!

Az isteni kinyilatkoztatás végleges lezárulása után ( kb. K.u. 100, János evangéliuma), Mohamed próféta kapott egy újabb kinyilatkoztatást, valamilyen angyal által, és a muszlimok azt hiszik, hogy ezáltal ki lett igazitva minden korábbi kinyílatoztatás, és csakis az övék az egyetlen igaz hit. 

A muszlimok, nem egy mindenhol jelenlévõ istent és végképp nem a Szentháromság egy Istent imádják. Számukra Jézus csak egy próféta, akit nem feszítettek keresztre, és tagadják a Szentlelket. Ugyanakkor, szertartásaikból kiviláglik, hogy nem a mindenhol jelenlévõ Istent imádják, mert naponta ötször Mekka felé hajlongnak, és minden férfi, életében egyszer, el kell zarándokoljon Mekkába, hogy leboruljon a Kaaba elõtt. 

Ha a kinyilatkoztató angyal nem Istentõl való, ha nem ugyanazt az istent imádják mint mi, ha az õ istenük nem egy mindehol jelenlévõ isten, hanem imádata helyhez kötött (Mekka), akkor valójában kit imádnak õk?... Ki is valójában az a személy, akit õk Allahnak neveznek és aki nevében dzsihádot hirdetnek, akkár erőszakkal, gyilkolással is?...

A zsidókkal való közös ima, nem más mint egyfajta galatabeli hitehagyás (Gal 1-6), az ingyenes kegyelem megvetése, míg az iszlámmal való közös ima nem más, mint a bárányok kiszolgáltatása a farkasoknak...

Szent Pál apostol világosan beszél a belül lévõkrõl, és a kivül lévõkrõl:

(1Kor 5:12-13) Mert mit tartozik rám, hogy a kívül levők felett ítélkezzem? Nem a belül levők felett ítélkeztek-e ti is? A kívül levőket pedig Isten fogja megítélni. Távolítsátok el azért a gonoszt magatok közül!

Tehát az utolsó vacsora titkainak, az egyház legbensõségesebb dolgainak kiszórása a világba, és a pogány vallások beengedése az Egyházba, egy olyan aposztázia, amely a kereszténység és az egyház védõfalait rombolja le, hogy megnyíljék az út a farkasok elõtt...

(ApCsel 20:29-30) Tudom, hogy távozásom után ragadozó farkasok jönnek közétek, akik nem kímélik a nyájat, sőt közületek is támadnak majd férfiak, akik hazugságokat beszélnek, hogy magukhoz vonzzák a tanítványokat. 

Számomra világos, hogy a cél a keresztény Európa, az egykori Keresztényország lerombolása, mert innen áradt ki a keresztény hit az egész földkerekségre, amint a Szentlélek mutatta meg annak idején Szent Pálnak, amikor a makedon férfi látomása által Európa felé lett irányítva:

(ApCsel 16:9) Egy éjjel látomás jelent meg Pálnak: egy makedón férfi állt előtte, és ezekkel a szavakkal kérlelte őt: Jöjj át Makedóniába, légy segítségünkre!

Szerintem a végsõ cél nem más, mint a népek, fajok, vallások és nemek összevegyítése, egy identitás és erkölcsi tartás nélküli posztmodern, transzhumanista, és gépek által uralt sátáni birodalom létrehozására, ami az új Babilon... Ennek a folyamatnak hajtóereje a pénzûgyi háttérhatalom és  útegyengetője az elpártolt fõpapság. A díszes, aranypalástú fõpapok fogják Isten nevében rávenni az embereket a szörnyû bálványimádásokra, istemkáromlásokra és sátánimádásokra...

(Mt 22:14) Mert sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak.

Az a biztató, hogy soha nem volt úgy, hogy valahogy ne lett volna... Remete Szent Pál kivonult a pusztába, és szentmise meg szentáldozás nélkül élt egyedül szent életet... Nekünk is lesz valamilyen megoldás...

Ima: Remete Szent Pál, Remete Szent Antal, Nursziai Szent Benedek, Alexandriai Szent Atanáz, könyörögjetek érettünk, és siessetek segítségünkre. Ámen.

Angyalok csinálják

2005 nyarán történt. Nem voltunk üdülni tengerpartra már évek óta, mert a kisebbik gyerekünkkel nem mertünk nekindulni. Végre 2005 nyarára összeszedtük a bátorságunkat és elmentünk. Az elsõ két nap esõs idõ volt, de utána meleg jött és végig jól éreztük magunkat. A hazaindulásunk elõtti nap, amikor feljöttünk a partról a szállódába és odamentem a recepcióhoz, hogy elvegyem a szoba kulcsát, a tekintetem a napilapokra esett, amelyek ki voltak rakva a pultra. Ma is emlékszem, hogy a România liberã napilap elsõ oldalán Románia térképe volt ábrázolva a megyékkel. Az volt furcsa nekem, hogy vérvörös színû volt az egész ország és benne minden megye. Úgy futólag rácsodálkoztam a képre, de nem volt idõm elolvasni a cikket. Abban az idõben, még nem ismertem a veszélyeket jelzõ színkódokat…

Este lefeküdtünk azzal, hogy reggel pakolunk, mert 12 óráig le kell adni a szobát. Éjjel egy érdekes álmom volt. Egy égig érõ, többlépcsõs pódiumot álmodtam, amely lila színû vászonnal volt bevonva. Ez a pódium emlékeztetett azokra, amelyeket akkor állítottak fel, amikor a kommunista ünnepeken, a pártvezetõség elõtt kellett felvonuljon a munkásosztály. De ez a pódium sokkal inkább magas volt, mint széles. Teteje a felhõkig ért. Amint feltekintettem a magasba, egész közelrõl láttam, hogy a pódium csúcsán, egy lila színû, püspöki palástot viselõ, püspöki süveges aggastyán hajol ki a korláton és haragosan, parancsolva mutat le a földre a mutatóujjával, egy bizonyos helyre. Amikor fölébredtem, egy ideig tûnõdtem az álmomon, hogy vajon mit jelenthet, de aztán az események továbbsodortak…

Elindultunk hazafelé. Akkor még a régi úton jártunk, a Slobozia-Urziceni útvonalon. Volt egy bizonyos község Ilfov megyében, ahol igencsak félve mentünk át... Mindenféle sötét emberek, fõleg fiatalok, ott álltak az úton és zavarták a forgalmat. Valahogy továbbmentünk és estére már otthon is voltunk. Másnap, amikor fölkeltünk, bekapcsoltam a TV-t, s nagy ámulatomtra, láttam a azokat a házakat, amelyek között félve jöttünk át, hogy szó szerint úsznak a vízben. A községet három méteres víz borította el. A vályogházak falai szétmállottak, megomoltak és a cifra cínfedelek, mint valami tutajok, úsztak a víz színén... Késõbb közvetítették, hogy a vízek kiterjedtek egész Moldva déli részére is…

Eddig is sejtettem, hogy a természeti csapásokat az égiek intézik, hogy az emberek megtérjenek bûneikbõl, de most ez az álom végleg meggyõzött...

Késõbb, megismertem a Temesvári Pélbárt angyaltanát és elkezdtem figyelni az eseményeket. A dolgok akkor kezdtek fokozódni, amikor egyre több hír jelent meg a TV-ben vagy az interneten, az égi kürtök jelenségérõl. Sokan beszéltek arról, hogy ezek az apokalipszis kürtjei, de kevesen hittek benne. Megnézték, meghallgatták, egy ideig beszéltek róla, s utána rörtön túltették magukat rajtuk és elfeledték. Pedig ezekre a kürthangokra nagyon oda kellett volna figyeljen a világ, de fõleg az egyház.

(Jel 8:6) A hét angyal, akiknél a hét harsona volt, felkészült, hogy megfújja a harsonát.

Aztán jött a pandémia és a misék betiltása az egész világon. A 2020-as és a 2021-es húsvét gyakorlatilag akadályoztatva volt. A Vatikánban a nagycsütörtököt nem is tudom, hogy mikor ünnepelték meg rendesen. Rómában be akarták zárni az összes templomot. Kb. egy év múlva a Szent Péter bazilikában betiltották a magánmisézést. Eközben, pontosan a 2021-es feltámadási szertartás ideje alatt, 18 egyiptomi fáráót és 4 egyiptomi fáráónõt jelképesen felélesztettek és állami diszelgéssel és nagy pompával ünnepeték…

Ezután, úgy május végén, június elején, amikor folyton csak esett és hideg volt, azt éreztem, hogy a Szentlélek tudatja velem: Csapás, csapás után fog jönni… Drágulások és nehézségek lesznek. Ezt rögtön el is mondtam a feleségemnek…

Nem kellett sokat várni. Kezdõdött a jégesõkkel. Aztán jött a csehországi tornádó, amely egy egész falút tépett darabokra. Aztán jött a magyarországi gyermekvédelni törvény, mire egy bizonyos holland politikus, hájdászkodva térdre akarta kényszeríteni Magyarországot. Aztán társult ehez egy proeminens német politikus asszony is... Aztán eltelt két hét és elmosta a víz Németországot és a többieket, egésszen Belgiumig. Csak az infrastrukturában több milliárd euró kár keletkezett. Még ma sincs eltakarítva az árvíz okozta törmelék… Aztán Olaszország egyik fõ autópályáján, teniszlabda nagyságú jéggömbök hulltak. Az autók ablakai pillanatok alatt betörtek. A nap kisütött, a jég elolvadt, de az autók hosszú sora ott állt tehetetlenül, várva hogy elvigyék õket... Kanadában a miniszterelnök vádolta az egyházat, hogy indián gyermekeket öltek meg az ottani iskolákban, otthonokban. A felbújtott helyiek elkezdték felgyújtani a templomokat. Erre aztán, Lytton és Edmonton környékén, ahol eddig mindig hideg volt és alig volt nyár, egyszerre csak 49,6 celsius fokos hõség lett. Lytton egy pillanat alatt lángra lobbant és leégett. Szibériában, ahol mindig fagy volt, hasonló forróság lett, de minálunk, sokkal délebbre, a hõmérséklet ha kell még mérsékeltebb volt, mint máskor. Aztán jöttek a nagy tüzek Görögországban, Törökországban, Sziciliában, Kaliforniában és más helyeken... És még nem említettem a földrengéseket és az utána keletkezett nagy lyukakat Szibériában és Horvátországban…

(Bár 6:61-62)  Teljesítik a parancsot a felhők is, ha Isten azt parancsolja nekik, hogy járják be az egész földkerekséget. Teljesíti a parancsot a felülről küldött tűz is: megemészti a hegyeket és az erdőket. 

(Jel 8:7) Megfújta a harsonát az első angyal. Erre vérrel vegyes jégeső és tűz záporozott a földre. A föld harmada elégett, a fák harmada elégett, s a zöld fű mind felperzselődött.

(Jel 16:8-9) És a negyedik angyal is kiöntötte csészéjét a napra, erre annak megadatott, hogy forrósággal gyötörje az embereket, és tűzzel. És az embereket égette a nagy forróság, s káromolták Isten nevét, akinek hatalma van e csapások fölött, s mégsem tértek meg, hogy őt megdicsőítsék.

(Jel 16:20-21) És eltűnt minden sziget, a hegyek sem voltak találhatók sehol, talentum nagyságú jég esett az emberekre, és káromolták az emberek az Istent a jégeső csapása miatt. Ez a csapás ugyanis igen nagy volt.

Azt állítják, hogy mindez a globális felmelegedés és az emberi tevékenység miatt van. Hát én kétlem… Elõször is nem globális, hanem mindig helyi jelenségekrõl van szó. Egyik helyen forróság van és pár száz kilométerrel arrébb mérsékelt idõjárás van. Egyik helyen árvíz van és egy picit odébb minden rendben van… Igaz, hogy a túltermelés és a sok ipar nem használ a környezetnek, de szerintem az egész klímatéma és a környezetvédelem egy nagy humbug. Méghogy ökológiai bűn és ökológiai megtérés... Hát lássuk csak, mit hirdetnek és mit támogatnak?... A kis embert megróják, ha egy mûanyag palackot nem jó helyre dob, de a szupermarket-eket, akiknek egyedül érdekük a egyenkénti csomagolás, a gyors eladás miatt, ami a szennyezést okozza és akik mindent felhápolnak, azok ellen senki sem intézkedik, mert azoknak kell a profit. Egy kis embert megadóznak, kitiltanak ha dizel autója van, de azokat akik a levegõben és az ûrben kószálnak és a sok üzemanyagot puffogtatják haszontalanságokra, azok rendben vannak. Az elektromos autókat erõltetik, de a villamos energiát szénnel és gázzal termelik, stb... Hány kútat és hány öntözõberendezést lehetne építeni csak a szatelítek meg a rakéták és egyébb oktalanságok árából?... Ha lenne víz Afrikában, akkor nem lenne elsivatagosodás, hanem fejlődnének.

Az egész világ vakságban és hazugságbuborékban él… Elámították az embereket a tudománnyal, a tehnikával és a tehnológiával. Elhitették az emberekkel, hogy néhány milliárdos bármit megtehet. És az emberek el is hiszik... Mindez a hazugság arra szolgál, hogy eltûntessék Istent a világból, hogy a transzhumanizmus ábrándjával istenítse önmagát az ember.

Csak egy út van: a bûnbánat, bûnbánbat és bûnbánat útja. De a bûnbánat életvitel változtatást kell eredményezzen, különben egyenlő a zéróval... Egyszer megkérdeztem az Urat, hogy melyik manapság a legsúlyosabb bûn. Azt a választ kaptam, hogy a legsúlyosabb az, ahogyan az emberek töltik a hétvégeket. Egész héten loholnak, hogy pénzt keressenek és a hét végén, hétvégi házakat építenek, ahová majd később elvonulnak enni-inni és dorbézolni. De Istenre meg a lelkükre nem szánnak idõt és az Úr napját nem szentelik meg. A mai ember elfordult Istentõl. Ezért szükségesek a csapások, hogy az emberek feleszméljenek és nyomorúságukban visszataláljanak Õhozzá.

Ima: Uram, add kegyelmedet, hogy soha meg ne feledkezzünk Rólad és parancsolataidról. Ámen.