2005 nyarán történt. Nem voltunk üdülni tengerpartra már évek óta, mert a kisebbik gyerekünkkel nem mertünk nekindulni. Végre 2005 nyarára összeszedtük a bátorságunkat és elmentünk. Az elsõ két nap esõs idõ volt, de utána meleg jött és végig jól éreztük magunkat. A hazaindulásunk elõtti nap, amikor feljöttünk a partról a szállódába és odamentem a recepcióhoz, hogy elvegyem a szoba kulcsát, a tekintetem a napilapokra esett, amelyek ki voltak rakva a pultra. Ma is emlékszem, hogy a România liberã napilap elsõ oldalán Románia térképe volt ábrázolva a megyékkel. Az volt furcsa nekem, hogy vérvörös színû volt az egész ország és benne minden megye. Úgy futólag rácsodálkoztam a képre, de nem volt idõm elolvasni a cikket. Abban az idõben, még nem ismertem a veszélyeket jelzõ színkódokat…
Este
lefeküdtünk azzal, hogy reggel pakolunk, mert 12 óráig le kell adni a
szobát. Éjjel egy érdekes álmom volt. Egy égig érõ, többlépcsõs pódiumot
álmodtam, amely lila színû vászonnal volt bevonva. Ez a pódium emlékeztetett
azokra, amelyeket akkor állítottak fel, amikor a kommunista ünnepeken, a pártvezetõség elõtt kellett felvonuljon a munkásosztály. De ez a pódium
sokkal inkább magas volt, mint széles. Teteje a felhõkig ért. Amint
feltekintettem a magasba, egész közelrõl láttam, hogy a pódium csúcsán, egy lila színû, püspöki
palástot viselõ, püspöki süveges aggastyán hajol ki a korláton és haragosan, parancsolva mutat le a földre a mutatóujjával, egy bizonyos helyre. Amikor fölébredtem, egy
ideig tûnõdtem az álmomon, hogy vajon mit jelenthet, de aztán az események továbbsodortak…
Elindultunk
hazafelé. Akkor még a régi úton jártunk, a Slobozia-Urziceni útvonalon. Volt egy
bizonyos község Ilfov megyében, ahol igencsak félve mentünk át... Mindenféle
sötét emberek, fõleg fiatalok, ott álltak az úton és zavarták a forgalmat. Valahogy továbbmentünk és estére már otthon is voltunk. Másnap, amikor fölkeltünk,
bekapcsoltam a TV-t, s nagy ámulatomtra, láttam a azokat a házakat, amelyek között
félve jöttünk át, hogy szó szerint úsznak a vízben. A községet három méteres víz
borította el. A vályogházak falai szétmállottak, megomoltak és a cifra cínfedelek, mint valami
tutajok, úsztak a víz színén... Késõbb közvetítették, hogy a vízek kiterjedtek egész Moldva
déli részére is…
Eddig is
sejtettem, hogy a természeti csapásokat az égiek intézik, hogy az emberek
megtérjenek bûneikbõl, de most ez az álom végleg meggyõzött...
Késõbb,
megismertem a Temesvári Pélbárt angyaltanát és elkezdtem figyelni az
eseményeket. A dolgok akkor kezdtek fokozódni, amikor egyre több hír jelent meg
a TV-ben vagy az interneten, az égi kürtök jelenségérõl. Sokan beszéltek arról,
hogy ezek az apokalipszis kürtjei, de kevesen hittek benne. Megnézték,
meghallgatták, egy ideig beszéltek róla, s utána rörtön túltették magukat rajtuk
és elfeledték. Pedig ezekre a kürthangokra nagyon oda kellett volna figyeljen a
világ, de fõleg az egyház.
(Jel 8:6) A hét angyal, akiknél a hét
harsona volt, felkészült, hogy megfújja a harsonát.
Aztán jött
a pandémia és a misék betiltása az egész világon. A 2020-as és a 2021-es húsvét
gyakorlatilag akadályoztatva volt. A Vatikánban a nagycsütörtököt nem is tudom,
hogy mikor ünnepelték meg rendesen. Rómában be akarták zárni az összes
templomot. Kb. egy év múlva a Szent Péter bazilikában betiltották a
magánmisézést. Eközben, pontosan a 2021-es feltámadási szertartás ideje alatt,
18 egyiptomi fáráót és 4 egyiptomi fáráónõt jelképesen felélesztettek és állami
diszelgéssel és nagy pompával ünnepeték…
Ezután, úgy
május végén, június elején, amikor folyton csak esett és hideg volt, azt
éreztem, hogy a Szentlélek tudatja velem: Csapás, csapás után fog jönni…
Drágulások és nehézségek lesznek. Ezt rögtön el is mondtam a feleségemnek…
Nem kellett
sokat várni. Kezdõdött a jégesõkkel. Aztán jött a csehországi tornádó, amely egy
egész falút tépett darabokra. Aztán jött a magyarországi gyermekvédelni törvény,
mire egy bizonyos holland politikus, hájdászkodva térdre akarta kényszeríteni Magyarországot.
Aztán társult ehez egy proeminens német politikus asszony is... Aztán eltelt két hét és
elmosta a víz Németországot és a többieket, egésszen Belgiumig. Csak az
infrastrukturában több milliárd euró kár keletkezett. Még ma sincs eltakarítva
az árvíz okozta törmelék… Aztán Olaszország egyik fõ autópályáján, teniszlabda
nagyságú jéggömbök hulltak. Az autók ablakai pillanatok alatt betörtek. A nap
kisütött, a jég elolvadt, de az autók hosszú sora ott állt tehetetlenül, várva
hogy elvigyék õket... Kanadában a miniszterelnök vádolta az
egyházat, hogy indián gyermekeket öltek meg az ottani iskolákban, otthonokban.
A felbújtott helyiek elkezdték felgyújtani a templomokat. Erre aztán, Lytton
és Edmonton környékén, ahol eddig mindig hideg volt és alig volt nyár, egyszerre
csak 49,6 celsius fokos hõség lett. Lytton egy pillanat alatt lángra lobbant és leégett. Szibériában, ahol mindig fagy volt, hasonló forróság lett, de minálunk, sokkal délebbre, a hõmérséklet ha kell még mérsékeltebb volt, mint máskor. Aztán jöttek a
nagy tüzek Görögországban, Törökországban, Sziciliában, Kaliforniában és más helyeken...
És még nem említettem a földrengéseket és az utána keletkezett nagy lyukakat Szibériában és Horvátországban…
(Bár 6:61-62) Teljesítik a parancsot
a felhők is, ha Isten
azt parancsolja nekik, hogy járják be az egész földkerekséget. Teljesíti a
parancsot a felülről küldött tűz is: megemészti a hegyeket és az
erdőket.
(Jel 8:7) Megfújta a harsonát az első
angyal. Erre vérrel vegyes jégeső és tűz záporozott a földre. A föld harmada
elégett, a fák harmada elégett, s a zöld fű mind felperzselődött.
(Jel 16:8-9) És a negyedik angyal is kiöntötte csészéjét a napra, erre
annak megadatott, hogy forrósággal gyötörje az embereket, és tűzzel. És
az embereket égette a nagy forróság, s káromolták Isten nevét, akinek hatalma
van e csapások fölött, s mégsem tértek meg, hogy őt megdicsőítsék.
(Jel 16:20-21) És eltűnt minden sziget,
a hegyek sem voltak találhatók sehol, talentum nagyságú jég esett az
emberekre, és káromolták az emberek az Istent a jégeső csapása miatt. Ez a
csapás ugyanis igen nagy volt.
Azt állítják, hogy mindez a globális felmelegedés és az emberi tevékenység miatt van. Hát én kétlem… Elõször is nem globális, hanem mindig helyi jelenségekrõl van szó. Egyik helyen forróság van és pár száz kilométerrel arrébb mérsékelt idõjárás van. Egyik helyen árvíz van és egy picit odébb minden rendben van… Igaz, hogy a túltermelés és a sok ipar nem használ a környezetnek, de szerintem az egész klímatéma és a környezetvédelem egy nagy humbug. Méghogy ökológiai bűn és ökológiai megtérés... Hát lássuk csak, mit hirdetnek és mit támogatnak?... A kis embert megróják, ha egy mûanyag palackot nem jó helyre dob, de a szupermarket-eket, akiknek egyedül érdekük a egyenkénti csomagolás, a gyors eladás miatt, ami a szennyezést okozza és akik mindent felhápolnak, azok ellen senki sem intézkedik, mert azoknak kell a profit. Egy kis embert megadóznak, kitiltanak ha dizel autója van, de azokat akik a levegõben és az ûrben kószálnak és a sok üzemanyagot puffogtatják haszontalanságokra, azok rendben vannak. Az elektromos autókat erõltetik, de a villamos energiát szénnel és gázzal termelik, stb... Hány kútat és hány öntözõberendezést lehetne építeni csak a szatelítek meg a rakéták és egyébb oktalanságok árából?... Ha lenne víz Afrikában, akkor nem lenne elsivatagosodás, hanem fejlődnének.
Az egész világ vakságban és hazugságbuborékban él… Elámították az embereket a tudománnyal, a tehnikával és a tehnológiával. Elhitették az emberekkel, hogy néhány milliárdos bármit megtehet. És az emberek el is hiszik... Mindez a hazugság arra szolgál, hogy eltûntessék Istent a világból, hogy a transzhumanizmus ábrándjával istenítse önmagát az ember.
Csak egy út van: a bûnbánat, bûnbánbat és bûnbánat útja. De a bûnbánat életvitel változtatást kell eredményezzen, különben egyenlő a zéróval... Egyszer megkérdeztem az Urat, hogy melyik manapság a legsúlyosabb bûn. Azt a választ kaptam, hogy a legsúlyosabb az, ahogyan az emberek töltik a hétvégeket. Egész héten loholnak, hogy pénzt keressenek és a hét végén, hétvégi házakat építenek, ahová majd később elvonulnak enni-inni és dorbézolni. De Istenre meg a lelkükre nem szánnak idõt és az Úr napját nem szentelik meg. A mai ember elfordult Istentõl. Ezért szükségesek a csapások, hogy az emberek feleszméljenek és nyomorúságukban visszataláljanak Õhozzá.
Ima: Uram, add kegyelmedet, hogy soha meg ne feledkezzünk Rólad és parancsolataidról. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése