A Szentlélek arca – Isten szeme

(Jo 3:1-2) Aztán pedig kiárasztom lelkemet minden emberre, és prófétálni fognak fiaitok és leányaitok; álmokat álmodnak véneitek, és látomásokat látnak ifjaitok. Sőt szolgáimra és szolgálóimra is kiárasztom azokban a napokban lelkemet.

Megtérésem kezdetén volt, amikor már belemerültem a szentírás olvasásába, és érezni kezdtem Isten igéjének eleven hatását. Amint egyre inkább lerakram bűneimet, úgy egyre inkább lépkedtem fölfele a lelkiélet lépcsőin. Ekkor született meg a szívemben az az elhatározás, hogy megváltoztatom életemet. Szüntelenül Isten dolgai jártak az eszembe, és a szívemet teljesen betöltötték az ige ismeretének összefüggései. 

Elhatároztam magamban, hogy azzal kezdem életem megjobbítását, hogy elkezdek önként segíteni a feleségemnek a házi dolgokban. Amint ott sürörgtem-forogtam a konyhában, egyszerre csak megjelent előttem látomásban egy nagy szem. Nem szempár volt, hanem csak egy nagy szem. A mérete, kb. egy méter széles lehetett, és a színe szürkéskék... Ott állt előttem, nézett engem, nem fejezve ki semmit, csak mintha azt mondta volna: Itt vagyok, látlak…

(Sir 11:12-13) Van olyan, aki lankad és segítségre szorul, igen szűkölködik erőben, és bővelkedik szegénységben, de Isten szeme kegyesen tekint rá, és felemeli alacsony helyzetéből, felmagasztalja fejét, úgyhogy sokan elámulnak rajta, és dicsérik Istent.

(Sir 34:15) Mert Megmentőjükbe vetik ők reményüket, és Isten szeme van azokon, akik szeretik őt.