Az Egyház Isten népe

(ApCel 10:34-35) Péter így kezdte beszédét: „Valóban el kell ismernem, hogy az Isten nem személyválogató, mindenki kedves előtte, aki féli és az igazságosságot cselekszi, bármely nép fia is.

Úgy tetszett Istennek, hogy ne külön-külön valtsa meg, szentelje meg és üdvözítse az embereket, hanem néppé tegye õket, néppé, amely Őt igazságban elismeri és szentül szolgál neki. Így történt, hogy kiválasztotta Izrael népét, szövetséget kötött vele és fokozatosan felkészítette, kinyilatkoztatva neki magát és az Ő szándékát. Errõl szól az ószövetségi szentírás...

Izrael azonban hûtlenné vált “jegyeséhez”, mert nem fogadta be a Megváltót, a várva-várt Messiást... 

(Oz 1:9) Erre így szólt az Úr: „Nevezd el »Nem népem«-nek, mert nem vagytok többé az én népem, és én sem vagyok többé a ti Istenetek.” 

Csak a “maradék” fog megtérni és a többi népbõl meghívottakkal együtt, új, igazi és végleges népe lesz Istennek – hirdetik a próféták...

(Iz 10:20-22; 45:20-25) Azon a napon Izrael maradéka és Jákob házának menekültjei többé nem arra támaszkodnak, aki veri őket, hanem hűségesen az Úrra támaszkodnak, Izrael Szentjére. A maradék megtér! Jákob maradéka az erős Istenhez. Izrael, ha annyi volna is a néped, mint a tenger partján a fövény, csak a maradék tér meg belőle.  Gyűljetek egybe, gyertek és lépjetek elő mind, akik a nemzetek közül megmenekültetek. Mind esztelenek, akik fából faragott bálványokat hurcolnak magukkal, és olyan istenhez könyörögnek, aki nem tud segíteni rajtuk. Fejtsétek ki és hozzátok elő érveiteket, sőt tanácskozzátok meg együtt: Ki hirdette ezt régtől fogva, s ki mondta meg már jó előre? Nemde én, az Úr? És rajtam kívül nincsen más; igazságos Isten és Szabadító nincsen rajtam kívül. Térjetek hozzám és megszabadultok, ti, határai a földnek, mind! Mert én vagyok az Isten, és nincsen más. Megesküszöm önmagamra, igaz beszéd fakad ajkamon, egy visszavonhatatlan szó: Előttem hajlik meg minden térd, és rám esküszik minden nyelv. Ezt mondják majd: Csak az Úrban van üdvösség és erő. Hozzá térnek megszégyenülve mind, akik lázadoztak ellene. Ám Izraelnek minden nemzetsége győzelmet és dicsőséget arat az Úrban!”

Ez az ígéret az újszövetségi szentírás szerint, a Jézus Krisztusban hívõk közösségében teljesedett be...

(ApCsel 15:14-17) Simon elmondta, miként gondoskodott róla Isten először, hogy a pogányok soraiból népet szerezzen nevének. Ezzel megegyeznek a próféták szavai, hiszen meg van írva: Aztán visszatérek és újra fölverem Dávidnak bedőlt sátrát. Roncsait helyrehozom és a sátrat felállítom, hogy a többi ember is keresse az Urat, minden nép, mely hívja nevemet.

(1Pét 2:9-10) Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, tulajdonul kiválasztott nép vagytok, hogy annak dicsőségét hirdessétek, aki a sötétségből meghívott benneteket csodálatos világosságára. Ti valamikor nem voltatok nép, most pedig Isten népe vagytok; régen nem nyertetek kegyelmet, most pedig irgalomra találtatok.

Isten igazi és végleges népét azok alkotják, akiket az Úr Jézus a saját vére árán szerzett meg magának...

(Tit 2:14)...aki önmagát adta értünk, hogy minden gonoszságtól megváltson, megtisztítson, és jótettekben buzgolkodó, választott népévé tegyen. 

(Zsid 13:12) Jézus is a kapun kívül szenvedett, hogy vérével megszentelje a népet.

 

A következõket kell megfontolnunk:

1. Isten üdvözítõ tervének kibontakozása üdvtörténetet eredményez 

Isten egyetemes üdvözítõ akaratának megnyilatozása végigvonul az ószövestégi és az újszövetségi történelmen, a kettõt összefogja és mindkettõt egy üdvtörténetté teszi...

2. Néprõl az Újszövetségben átvitt értelemben beszélünk

a). Izraelben, csaknem kizárólag Ábrahám ivadékai tartozhattak, míg az “új Izraelbe” (az Egyházba), vagyis az Úr Jézusban hívõk közösségébe, különféle származásúak...

(Róm 3:29) Vajon csak a zsidóké az Isten, s nem a pogányoké is? Bizony a pogányoké is.            

         

(Kol 2:11) Benne vagytok körülmetélve, nem kézzel, hanem az érzékies test levetésével, a krisztusi körülmetéléssel.

b). Ennek a népnek nincs földrajzilag körülhatárolt országa és tagjai nem vonják ki magukat saját országuk fennhatósága alól. Isten országa, Isten uralmának és törvényeinek elfogadása. Hogy ez megvalósulhasson, ennek eszköze lett az Egyház.

c). Az Egyház egy nemzetek fölötti intézmény. Feladata az evangélium (az örömhír) hirdetése az egész világon. Nem a világ eszközeivel, hatalommal, hanem az igazságról tanúskodva.

3. Isten népe egy vándor egyház

a). Az Egyház céljai csak a világ végén valósulnak meg teljesen. Isten országa Jézus eljövetelével már közöttünk van, de teljes megvalósulásáért még küzdenünk és imádkoznunk kell. 

(Mt 12:28) De ha én Isten Lelkével űzöm ki az ördögöket, akkor már elérkezett hozzátok az Isten országa.

b). Lényege változatlan ugyan, de intézményei, értelmezései, megfogalmazásai koroktól függõek.

4. Kik tartoznak Isten népéhez?

A II. Vatikáni Zsinat szerint, elsõsorban a Katolikus Egyház tagjai. De oda vannak rendelve Krisztus más felekezetű hívei is, mint általában az összes ember, akiket Isten segítő kegyelme meghívott az üdvösségre, de még nem ismerhették meg az igazságot...

Ima: Uram Jézus, add, hogy minden keresztényt testvéremnek és a Te népednek tudjak tekinteni. Ámen.

Krisztus Egyházának megalakulása

Jézus Krisztus Egyháza hivatalosan az elsõ pünkösdkor alakult meg. A Szentlélek kiáradása rettenthetetlen bátorságot adott az apostoloknak. A korábban rettegõ apostolok most kiléptek a nyilvánosság elé és hirdették, hogy igenis, a názáreti Jézus a Messiás, az élő Isten Fia, mert az Atyaisten feltámasztotta Őt a halálból, ezzel igazolva az Õt. Péter apostol olyan erõvel beszélt, hogy szavára mindjárt háromezer lélek keresztelkedett meg és csatlakozott hozzájuk...

(ApCsel 2:1-4) Amikor elérkezett pünkösd napja, ugyanazon a helyen mindnyájan együtt voltak. Egyszerre olyan zúgás támadt az égből, mintha csak heves szélvész közeledett volna, és egészen betöltötte a házat, ahol ültek. Majd lángnyelvek jelentek meg nekik szétoszolva, és leereszkedtek mindegyikükre. Mindannyiukat eltöltötte a Szentlélek, és különböző nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogy a Lélek szólásra indította őket.

(ApCsel 2:14) Péter a többi tizeneggyel előlépett, és zengő hangon beszédet intézett hozzájuk…

(ApCsel 2:41) Akik megfogadták szavát, megkeresztelkedtek. Aznap mintegy háromezer lélek megtért.

Csodálatraméltó természetfölötti élet sarjadt az új közösségben: “egy szív és egy lélek” voltak...

(ApCsel 2:46) Egy szívvel-lélekkel mindennap összegyűltek a templomban.

Az új közösség olyanná vált, amilyennek az Úr Jézus szánta: egyrészt kegyelmi közösség volt, másrészt intézményesen megszervezett társaság. Így Krisztus Egyháza egy hivatástudattal rendelkezõ, intézményes, szociális képzõdmény lett...

Fokozatosan bontakozott ki a tanítás (az evangéliumok, az apostoli levelek, az ószövetségi és újszövetségi kánonok), az igehirdetés módszere és az Egyház szentségi élete (a püspökök, a presbiterek, a kenyértörés liturgiája, a bûnbánat szentsége, a keresztelés, stb).

Megtapasztalták és átélték, hogy maga az Úr Jézus mûködik általuk...

(ApCsel 3:16) Mert hittel segítségül hívtuk a nevét, erőt öntött ebbe az emberbe, akit itt láttok és akit ismertek.

A Szentlélek, nemcsak létrehozta az Egyházat, de élteti és vezeti is az idõk folyamán...

(Mt 28,20)  S én veletek vagyok mindennap, a világ végéig.

Van aki azt mondja, hogy az Egyház akkor pattant ki Krisztus oldalsebébõl, amikor a római katona szíven szúrta a lándzsaval. Amikor a római katona az Úr Jézus testét átszúrta, az isteni kegyelem forrását fakasztotta ki. A vér és víz amely az Úr oldalsebéből folyt ki, az a kegyelem, amely Krisztusból, az Õsszentségbõl csörgedezik a vilagba...

(Jn 19:34) …az egyik katona oldalába döfte a lándzsáját. Nyomban vér és víz folyt belőle.

(1Ján 5:7) Tehát hárman tanúskodnak: a Lélek, a víz és a vér, és ez a három egy.

(Jn 1:16) Mindannyian az ő teljességéből részesültünk, kegyelmet kegyelemre halmozva.

Van aki azt mondja, hogy az Egyház születése már elõvételeztetett az utolsó vacsorán, az elsõ áldozati liturgiában, amikor az Úr Jézus átváltoztatta elõször a kegyeret és a bort, az Õ testévé és vérévé. Akkor, abban már benne volt, elõvételezett formában, az Õ keresztáldozata is, meg az megalakulandó Egyház is...

(Kol 1,16-20)  Mert benne teremtett mindent a mennyben és a földön: a láthatókat és a láthatatlanokat, a trónusokat, uralmakat, fejedelemségeket és hatalmasságokat. Mindent általa és érte teremtetett. Ő előbb van mindennél, és minden benne áll fenn. Ő a testnek, az Egyháznak a feje. Ő a kezdet, az elsőszülött a halottak közül, hogy övé legyen az elsőség mindenben. Úgy tetszett (az Atyának), hogy benne lakjék az egész teljesség, s hogy általa békítsen ki magával mindent a földön és a mennyben, minthogy Ő a kereszten vérével békességet szerzett.

Ima: Uram Jézus, hálát adok, hogy Egyházat alapítottál, amely engem is megszült az örök életre és részesít megváltó mûved gyümölcseiben. Ámen.

Péter primátusa

A primatusra utaló érvek:

Péter apostol kedettõl fogva kiemelkedik a többiek közül

- Több alkalommal az apostol nevében beszél: 

(Mk 8:29) Erre megkérdezte tőlük: „Hát ti mit mondotok, ki vagyok?” Péter válaszolt: „A Messiás vagy.”  

(Mt 15:15) Péter megkérte: „Magyarázd meg nekünk ezt a példabeszédet!”

- A szinoptikusok mindig az első helyen említik az apostolok névsorában: 

(Mt 10, 2) A tizenkét apostol neve a következő: Az első Simon, más néven Péter, aztán testvére András, Zebedeus fia, Jakab és testvére János…

- A feltámadás legfontosabb tanujának Péter tartották: 

(1Kor 15, 5) Megjelent Péternek, majd a tizenkettőnek.

Péter a szikla

Az Úr Jézus új nevet adott Simonnak és Kéfás, azaz Petros-nak (jelentése kõszikla) nevezte: 

(Mt 18:18) Én is mondom neked: Péter vagy, erre a sziklára építem egyházamat, s az alvilág kapui sem vesznek rajta erőt.

Azzal, hogy Simon Péter lett, azaz kõszikla, azt is megígérte az Úr Jézus, hogy az Egyházon nem vesznek erõt az álvilág kapui, azaz a sátáni erõk. Ez vonatkozik mindarra, ami az Egyházat tönkretehetné, beleértve a belsõ bajokat is...

 

Péter a kulcsok hordozója

A kulcsok átadása az akkori nyelvhasználat szerint a hatalom teljes átruházását jelentette. Ezt nyomatosítja az oldó-kötõ hatalom kifejezés is :   

(Mt 16:19) Neked adom a mennyek országa kulcsait. Amit megkötsz a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldasz a földön, a mennyben is fel lesz oldva.”
 

 

Észrevételek :

- A Máté evangélium szövege az ekklézsia = gyülekezet = egyház kifejezést használja. Ez nem azonos Isten országával, hanem csak elõkészítõje és eszköze annak.

- Figyelemre méltó az, hogy az Úr Jézus az ekklézsia szó mellé birtokos némást tett: egyházamat. Tehát Péter nem a maga nevében vagy a közösség megbízásából  fogja gyakorolni a primátust, hanem Jézus Krisztus megbízásából, Krisztus Egyháza biztonságának érdekében.

- Az Úr Jézus külön imádkozott Péterért, hogy megerõsödjön a hite és képes legyen társait erõsíteni : 

(Lk 22:32) De imádkoztam érted, nehogy megfogyatkozz a hitedben. Amikor megtérsz, te erősíted majd meg testvéreidet.” 

- A föltámadt Úr Jézus megadja Péternek a fõpásztori tisztséget. Péter háromszori tagadására, háromszor kérdezte meg azt, hogy: Szeretsz-e engem ?

(Jn 21:15-17) Miután ettek, Jézus megkérdezte Simon Pétertől: „Simon, János fia, jobban szeretsz engem, mint ezek?” „Igen, Uram – felelte –, tudod, hogy szeretlek.” Erre így szólt hozzá: „Legeltesd bárányaimat!” Aztán másodszor is megkérdezte tőle: „Simon, János fia, szeretsz engem?” „Igen, Uram – válaszolta –, tudod, hogy szeretlek.” Erre azt mondta neki: „Legeltesd juhaimat!” Majd harmadszor is megkérdezte tőle: „Simon, János fia, szeretsz?” Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte: „Szeretsz engem?” S így válaszolt: „Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek.” Jézus ismét azt mondta: „Legeltesd juhaimat!”

- Az elsõ pünkösdkor megalakult Egyház elfogadta Péter elsőbbségét. Az Apostolok cselekedetei szerint és az apostoli levelek szerint, Péter kezdettõl fogva úgy viselkedett, mint aki vezetõi hatalommal és felelõséggel irányítja az egyházat: 

(ApCsel 2:14) Péter a többi tizeneggyel előlépett, és zengő hangon beszédet intézett hozzájuk.

A primátus az 1054-es egyházszakadás óta, mind a mai napig vitatéma. Mi hisszük, hogy Róma püspöke, Szent Péter utóda, a primátus hozdozója és gyakorlója...

 

Ima: Uram Jézus, add nekünk kegyelmedet, hogy egyre szorosabb egységben legyünk a pápaval, a püspökök testületével, a papsággal és az egész Egyházzal. Ámen.

Jézus Krisztus egyházat alapított

Az Úr Jézus egyházalapító szándékát három fő mozzanat mutatja világosan:

 1. Az utolsó vacsora eseményei

- Az Úr Jézus olyan közösséget szándékozott létrehozni, amely részese a próféták által megjövendölt eszkatologikus lakomának: 

(Iz 25:6) A Seregek Ura minden nemzetnek bőséges lakomát rendez e hegyen. Lakomát, ahol lesz finom bor, zsíros, legjava falat, és erős színbor. 

- Amikor testét és vérét eledelül adta, akkor az apostolokat nemcsak önmagával, hanem egymással is a legszorosabb kapcsolatba hozta. Szent Pál errõl így ír: 

(1Kor 10:17) Mi ugyanis sokan egy kenyér, egy test vagyunk, mivel mindnyájan egy kenyérből részesülünk. 

- Új szövetségrõl beszélt, amely már más, mint a Mózes által megkötött szövetség: 

(Lk 22:20) Ugyanígy a vacsora végén fogta a kelyhet is, és azt mondta: „Ez a kehely az új szövetség az én véremben, amelyet értetek kiontanak.

- Jézus utolsóvacsorai utasításai: 

(Lk 22:19) “ Ezt tegyétek az én emlékezetemre.” 

Arra utal, hogy egy egésszen új dolgot hozott létre az addigi istentiszteleti formákkal szemben.

 

2. A tizenkét apostol meghívása és felhatalmazása

- A Tizenkettõ kiválasztása: Márk evangéliuma szerint, fölment a hegyre és magához hívta, akiket akart. Õk csatlakoztak hozzá és Tizenkettõvé tette õket: 

(Mk 3:13-15) Ezután fölment a hegyre, és magához hívta azokat, akiket akart. Azok hozzá mentek. Tizenkettőt rendelt, akiket apostoloknak nevezett, hogy vele legyenek, s hogy elküldje őket hirdetni az igét. Hatalmat adott nekik, hogy kiűzhessék az ördögöket. 

A tizenkettes szám szimbólikus jelentõséggel bír: Izrael 12 törzsére utal és a teljességet jelképezi.

- Az Úr Jézus azt vallotta, hogy az Õ személyében elérkezett Isten országa. Ezért kívánta, hogy a Tizenkettõ “Vele legyen” és “Tõle kapja” küldetését: 

(Mt 12:28) De ha én Isten Lelkével űzöm ki az ördögöket, akkor már elérkezett hozzátok az Isten országa.

(Jn 20:21) Jézus megismételte: „Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” 

(Lk 10:16) Aki titeket hallgat, engem hallgat, aki titeket elutasít, engem utasít el, aki pedig engem elutasít, azt utasítja el, aki küldött.” (Jn 15:20) Nem nagyobb a szolga uránál. Ha tehát engem üldöztek, titeket is üldözni fognak. Ha az én tanításomat megtartották, a tieteket is megtartják.

3. A Tizenkettõ megbízása

- Az oldás-kötés hatalom átadása: először Péternek, aztán a Tizenkettõnek is átadta az Úr Jézus az oldás-kötés hatalmát: 

(Mt 16:19) Neked adom a mennyek országa kulcsait. Amit megkötsz a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldasz a földön, a mennyben is fel lesz oldva.” 

(Mt 18:18) Bizony mondom nektek: amit megköttök a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldotok a földön, a mennyben is fel lesz oldva.

- A bûbocsájtó hatalom átadása: Feltámadása után, az Úr Jézus átadta az apostoloknak a bûbocsájtó hatalmat. 

(Jn 20:23) Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bűnben marad.

- A keresztelési parancs elrendelése: az Úr Jézus kapott minden hatalmat és ezzel a hatalommal ruházta fel az apostolokat, hogy menjenek el minden néphez és tegyék azokat tanitványokká. 

(Mt 28:18-20) „Én kaptam minden hatalmat égen és földön.  Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére, és tanítsátok meg őket mindannak a megtartására, amit parancsoltam nektek.”

- Az eucharisztikus átváltoztatás elrendelése: Jézus elrendelte a kenyér és a bor átváltoztatását és felruházta az apostolokat ezzel a hatalommal. 

(Lk 22:19-20) Most a kenyeret vette kezébe, hálát adott, megtörte és odanyújtotta nekik ezekkel a szavakkal: „Ez az én testem, amelyet értetek adok. Ezt tegyétek az én emlékezetemre.” Ugyanígy a vacsora végén fogta a kelyhet is, és azt mondta: „Ez a kehely az új szövetség az én véremben, amelyet értetek kiontanak. 

(1Kor 11:23-25) Én ugyanis az Úrtól kaptam, amit közöltem is veletek: Urunk Jézus elárulásának éjszakáján fogta a kenyeret, hálát adott, megtörte, és így szólt: „Vegyétek és egyétek, ez az én testem értetek. Ezt tegyétek az én emlékezetemre.” Ugyanígy vacsora után fogta a kelyhet, és így szólt: „Ez a kehely az új szövetség az én véremben. Ezt tegyétek, valahányszor isztok belőle, az én emlékezetemre.”

Ima: Uram Jézus, csodálatos dolgot hoztál létre mûved által az Egyházban. Add, hogy minél szorosabb egységben legyünk Tebenned Egyházadban. Ámen.

Elmélkedés a teremtéstörténetrõl

Kérdések

1. Kell-e elmélkedni a teremtéstörténterõl?...

Isten elénk tárta a teremtéstörténetet, hogy minden idõk embere meg tudja érteni azt valamilyen szinten, a maga módján. A posztmodern embernek is kötelessége, hogy megismerje Isten üzenetét, a mai tudományokban és felfedezésekben elõrehaladott, körülmények között...

2. Hogyan kell elmélkedni a teremtéstörténetrõl?

Elsõsorban kérnünk kell a Szentlélek segítségét és az értelem alázatát, hogy el ne ragadtassuk magunkat hiábavaló bölcselkedésekkel. A teremtéstörténetet az Egyház Tanítóhivatalának tanításával és a Szentírással összhangban kell elmélkedni. Igaz, hogy jómagam figyelembe veszek olyan apokrif irásokat is, mint pl. Énok könyve...

3. Milyen lelki haszonnal van ránk nézve a teremtéstörténet átelmélkedése?

Jobban megismerhetjük Teremtõnket,  a Szentháromság egy Istent. Jobban megfigyelhetjük a bűn eredetét, lényegét, hogy felismerve azt elkerüljük. Nagyobb világosságot kaphatunk a teremtett világgal és az élettel kapcsolatosan, hogy méginkább dicsõíthessük az Urat. Erõsíti a hívõben az istenfélelemet, ami a Szentlélek egyik ajándéka...

Bevezetõ

A teremtéstörténetben minden szónak, minden igének, jelentõsége van. Amíg nem találtuk meg a bizonyos igének jelentõségét, addig csak úgy olvassuk a Teremtés könyvét, mint valami tanító mesét, annélkül, hogy megértenénk a lényeges dolgokat. 

Jómagam a teremtéstörténetet nem tekinthetem valamiféle tanító mesének, vagy csakis üdvtörténeti események szimbólikus árbázolásának, mert túl sok benne a testi, evilági konkrétum, amelyeket nem lehet mellõzni és nem lehet elválasztani a teremtéstörténet lelki mondanivalójától. A teremtéstörténet körül sok vita van (kreacionisták vs. evolucionisták), ezért elõrebocsájtom, hogy elmélkedésem csakis a személyes meglátásaimat vázolja fel...

Csak lelki vagy testi jellegû is?

A hivatalos szentírás kommentárok leszögezik, hogy a teremtéstörténetet csakis üdvtörténeti, lelki szempontból kell vizsgálni és annak nincsen semmilyen természettudonyányos értelmezése. Ha ez valóban igaz, akkor elfogadom, de amíg nem értem meg, addig ez az érv nem gyõz meg engem. Ha test szerint minden ember Ádám és Éva leszármazottja, ha Éva minden élõ ember anyja (Ter 3:20), akkor nekik valóságos, emberi természetük kellett legyen. Ha Ádámnak és Évának valóságos emberi természetük volt, akkor kellett létezniük valahol a térben és idõben. Ha Ádám és Éva az Édenben voltak, akkor az Édennek léteznie kellett valahol a térben és idõben. Ha az Éden kertejének két folyama ma is fellelhetõ a térképen (a Hiddekel, vagyis a Tigris és az Eufrátesz, Ter 2:14), akkor semmi okom azt hinni, hogy ezek csak szimbólikusan vannak a teremtéstörténetben. 

Ha az Úr Jézus az új Ádám (Róm 5) és ha az Úr Jézusnak valóságos emberi természete van, akkor a kölcsönösség elve szerint Ádámnak is valóságos emberi természete kellett hogy legyen. Mindezek összefüggésében, nem értem, hogy miért ne vizsgálhatnám a teremtéstörténetet természettudományos szempontból is. Hol volt? Mikor volt? Milyen volt? Mikor élt Ádám és Éva? Milyenek voltak? stb. És végül, ha az "elsõ teremtéstörténetet" oly sok képzett izraelita pap és írástudó rendezte versekbe az évszázadok során, akkor hogy nem tûnt fel nekik, hogy értelmetlen dolog a növényvilág megteremtése és létezése, a Nap megteremtése elõtt (Ter 1:11-14)? Hiszen õk is jól tudták, hogy napfény nélkül a növények nem élhetnek...

Az ég és a föld

(Ter 1:1) Kezdetkor teremtette Isten az eget és a földet. 

Ebben a mondatban a kulcsszó, az “eget” … Mit értünk az “ég” szó alatt?...

- Az elsõ ég, az a kék ég, amelyet a földrõl felnézve láthatunk: az atmoszféra.

- A második ég, a csillagos ég, amit a földrõl felnézve láthatunk, vagy az a csillagos ég, amelyet az asztronauták láthatnak az ûrbázisról: a világegyetem, vagyis a kozmosz.

- A harmadik ég, az az ég, ahová az Úr Jézus Krisztus felemelkedett a tanitványok szeme láttára, illetve ahová elragadtatott az a tanítvány, aki állítólag Szent János apostol volt: ez pedig a menny. 

(ApCsel 1:9) Azután, hogy ezeket mondta, a szemük láttára fölemelkedett, és felhő takarta el szemük elől. 

(2Kor 12:2) Tudok egy emberről Krisztusban, aki tizennégy évvel ezelőtt - testben-e, nem tudom, testetlenül-e, nem tudom, csak az Isten tudja - elragadtatott a harmadik égig.

Melyik égrõl van szó a (Ter 1:1)-ben? Az elsõ égrõl nem, mert az késõbb lett megteremtve a (Ter 1:6-7)-ben. A második égrõl sem, mert az is késõbb lett megteremtve, a (Ter 1:14-16)-ban. Tehát itt a harmadik égrõl, a menny megteremtésérõl lehetett szó...

A (Ter 1:1) szerintem arról szólhat tömören, hogy kezdetben Isten megteremtette a szellemi világot, azaz mennyet és az anyagi világot, vagyis a kozmoszt. Mivel az ég van elõl, ezért elõbb a szellemi világ lett megteremtve és csak azután az anyagi világ. Isten nemcsak megteremtette a szellemi és az anyagi világot, hanem be is népesítette azokat. Amint elsõsorban a szellemi világot teremtette meg, úgy azt is népesítette be elõször...

(Ter 2:1) Így készült el a föld és az ég minden bennelevővel együtt. ( Károliban: seregével)…

(Neh 9:6) Te vagy, Uram, az Egyetlen! Te alkottad az eget, az egek egét és minden seregét, a földet és mind, ami rajta van, a tengereket és mind, ami bennük van. Te éltetsz mindent, és az égi sereg hódol előtted.

A Teremtés könyve nem fejti ki részletesen a menny és az angyalok karainak teremtését, de világosan utal rájuk. A teljes szentírásból tudomást szerezhetünk az angyalokról. Tudjuk, hogy azok karokba, hierarhiákba és seregekbe vannak rendezve és hogy vannak szerafok, kerubok, trónusok, uralmak, fejedelemségek és hatalmasságok (Kol 1:16). 

Négy arkangyal van: Mihály (Mihail), Gábor (Gabriel), Rafael és Uriel. Ugyanakkor Énok könyve egy sor angyalt említ meg. Ezek között Mihály és Gábor arkangyalok a kiemelkedõbbek. Az arkangyalokon kívül még le vannak írva a kerubok és a szeráfok, akik Isten közvetlen környezetében szolgálnak. Aztan ott van Azazel a bukott angyal, amely szerepel az Énok könyvében is, meg a Torában is (Lev 16:8-26)... Az angyaltant Dionüsziosz Areopagitész, Szent Ágoston, Nagy Szent Gergely és Aquinói Szent Tamás dolgozták ki az idõk folyamán, de megemlíthetjük a Temesvári Pélbártot is...

A katekizmus világosan tanítja, hogy Isten a semmibõl teremtett. Nem az isteni subsztanciából ragadott ki és alakította a világot, mert akkor Õ nem lenne különb egy alkotó teremtményeknél. Mégis, a (Zsid 11:3) azt írja, hogy Isten a láthatót a láthatatlanból teremtette. A láthatatlan nem semmi, csak nem látható. Ez arra utalhat, hogy Isten elõször a láthatatlan dolgokat teremtette meg a semmibõl és csak utána alkotta a látható dolgokat a láthatatlan dolgokból...

(Zsid 11:3)  A hitből ismerjük meg, hogy a világot az Isten szava alkotta, vagyis a látható a láthatatlanból lett.

Én ezt egyfajta mindent felölelõ, öngerjesztõ teremtésnek képzelem, amely folyamatosan halad a beteljesedése felé. Amint Isten nem csak közvetlenül világosítja meg teremtményeit, hanem a nagyobb lelki teremtmények is megvilágosítják a kisebbeket, úgy a nagyobb lelki teremtmények is, létrejöttük után, hozzájárulhattak a teremtés késõbbi munkájához, nem mind mind teremtõk, hanem mint segítõk. 

Hasonlóképpen, minek a semmibõl atomokat teremteni, ha az erõt anyaggá lehet sûríteni, illetve, minek a semmibõl bolygókat teremteni, ha az atomokat bolygókká lehet préselni... Tehát Isten a semmibõl teremtett, de lehet, hogy nem közvetelnül mindent a semmibõl, hanem a teremtés fázisai egymásra épülnek, mint egy mindent felölelõ folyamat. Ez picit hasonlíthat a számítógépes stratégiai játékokhoz, amelyben van amit létrehozol és van létrehozott dolog, amelyet munkába állítasz, hogy sokszorozza az építés hatékonyságát...

KEK 302 A teremtésnek megvan a maga jósága és tökéletessége. Azonban nem egészen készen került ki a Teremtő kezéből. Úgy lett teremtve, hogy még "úton van" (in statu viae) az elérendő végső teljesség felé, amit Isten gondolt el róla. Azokat a rendelkezéseket, amelyekkel Isten a teremtését e tökéletességre vezeti, nevezzük isteni "gondviselésnek".

A “föld” teremtése, az anyagi világ, vagyis az univerzum teremtésére útalhat. Az univerzum azonban, itt még nem úgy néz ki, ahogyan mi ismerjük. Az univerzum ekkor még kietlen, sötét, hideg és mozulatlan. Nincs benne se Nap, se Hold, sem fénylõ csillagok és semmi hõ vagy mozgás...

A teremtés napjai

Nagyon leköti a figyelmünket az, hogy mit teremtett Isten és ez elvonja a figyelmünket arról, hogy hogyan teremtett. Fontos az, hogy Isten a teremtést napokra osztotta, és a napokat is nappalra és éjszakára osztotta.

 
Ezek a napok a következõek:

- Elsõ nap: Isten megteremti a világosságot, különválasztja a világosságot a sötétségtõl és létrehozza a világosság és a sötétség váltakozását. A világosság és a sötétség váltakozásának ciklusát napnak nevezi. Az elsõ este és reggel után, eltelik az elsõ nap és kezdõdik a második nap.

- Második nap: Isten megteremti az atmoszférát és így, a vizek egy részét felemeli az elsõ égbe, felhõ formájában, hogy megöntözze a földet. Így megteremtette a körülményeket a leendõ flórának, amely akkor még nem létezett...

(Ter 2:4-5) Azon a napon, amikor az Úristen a földet és az eget megalkotta, még nem volt a földön semmiféle vad bozót, és nem nõtt semmiféle mezei növény, mert az Úristen még nem adott esõt a földnek, s nem volt ember sem, hogy a földet mûvelje.

- Harmadik nap: Isten megteremti a százazföldet, kiemelve azt a vizekbõl és megteremti rá a növényeket.

- Negyedik nap: Isten megteremti az égi, világító testeket: a Napot, a Holdat és a fénylõ csillagokat. Mozgásba lendíti azokat, hogy világítsanak, válasszák el a világosságot a sötétségtõl, a nappalt az éjszakától, és mozgásuk által mérjék az idõt és az ünnepeket.

- Ötödik nap: Isten megteremti a vízi állatokat és a madarakat;

- Hatodik nap: Isten megteremti a szárazföldi emlõs állatokat és legvégül az embert, mint a teremtés végcélját és koronáját.

- Hetedik nap: Isten megpihent minden munkájából, megáldá és megszentelé a hetedik napot.

Észrevételek:

- Úgy tûnik, hogy kétfajta nap van jelen a teremtéstörténetben és kétfajta világosság-sötétség által uralt napszakasz. Az elsõ nap (napszakasz) az, amely a teremtés hat napjának mértéke és amely a teremtés elsõ napján jött létre. A második a nap (napszakasz) a közönséges, ma ismert 24 órás nap, amely a negyedik nap jött létre. Az elsõ napszakasz ismeretlen hosszúságú, de feltételezhetjük a mai mérték szerint, hogy lehetett ezer év vagy akár többmillió év is. Ezt egyes kreacionisták "nagy szakadéknak", idõszakadéknak is neveznek. Nem lehet tudni mekkora és szerintem nincs is semmi jelentõsége számunkra...

- Van ahol az elsõ világosságot a létezéssel, míg a sötétséget a semmivel asszociálják. Van ahol a világosság Isten jelenléte és a sötétség annak hiánya és van ahol a világosság a magasság és a sötétség a mélység. De itt a világosság Isten szava által lett teremtve (Ter 1:3) és a teremtett dolog nem lehet azonos a Teremtõjével. A teremtett világosság elõtt már létezett a föld, mint anyagi valóság. Ez a világosság és sötétség lehetett az angyalok "tiltott fája" : õk mindig a világosságott kellett volna, hogy válasszák...

- A vízbõl kiemelkedõ szárazföld, valószínüleg egy egytömbû õskontinens lehetett (Gondwana vagy Pangea?), amely csak késõbb szakadt darabokra. Lásd, az afrikai és amerikai kontinensek közötti törésvonalat... Ennek az õskontinensnek a közepén lehetett valahol az Éden kertje. Az atmoszféra, a csapadék és a flóra, mintha korábban lett volna, mint a Nap, ha szó szerint vegyük az elsõ teremtéstörténetet. Mivel a csapadék körforgásának és a flórának, szüksége van a Nap fényére és melegére, arra gondolhatunk, hogy a teremtés napjait mérõ világosság melege éltethette ezeket. Ez itt egy nagy kérdés...

Világosság és sötétség

(Ter 1:2) A föld puszta volt és üres, sötétség borította a mélységeket, és Isten lelke lebegett a vizek fölött.

Milyen mélységekrõl van szó? A harmadik égbõl, vagyis a mennybõl nézve, csakis az anyagi világról, a kozmoszról, az univerzumról és a földrõl lehet szó. Akkor a földbolygót még teljesen beborították a vizek (az õsócean) és Isten lelke lebegett a vizek fölött. Nem-e, hogy itt egy testi értelembe vett, fizikai világosság hiányáról beszélünk? Ekkor az univerzumban, valószínüleg még teljes sötétség, mozdulatlanság és fagy volt ( 0 F fok)...

 
Isten azt mondta, hogy legyen világosság és lett világosság. Ez a világosság két módon képzelhetõ el:

- Egyfajta homogén világosság, amely betölti be az egész világegyetemet.

- Egyfajta kigyúladt fényforrás, az ûr bizonyos pontján.

- Egyfajta szellemi vilagosság, ami nem lehet elképzelni.

Ha a világosságot lelkileg értelmezzük, akkor az teljesen más. Akkor lelki-szellemi magasságokról és mélységekrõl lehet szó...

Isten különválasztotta a világosságot a sötétségtõl és így létrehozta a teremtés ciklusait. Ez nem azonos a negyedik nap létrehozott világosság-sötétség, ma ismert nap ciklusaival. 

Hogyan lehetséges ez? Az ûr egyik felébe világosságot hagyott, míg a másik felét elsötétítette? Vagy talán a világosság Isten cselekvése, míg a sötétség az Õ mozdulatlansága volt? Ha Isten világosságot teremtett, akkor a teremtését nem téveszthetjük össze a Teremtõvel, vagy az Õ megnyilvánulásával. Kinek szolgálhatott ez a fényforrás? Istennek? Nem, mert Õneki nincs szüksége sem fényforrásra, sem mércére. Az angyaloknak? Igen, lehetséges, azért, hogy mindig a világosságban cselekedjenek, szolgáljanak. A földnek, amelyet megvilágította? Igen, lehetséges, mert úgy tûnik, hogy a növények élhettek. Az embereknek? Igen, mert e napszakaszok ciklusai határozták meg az első szombatot...

A teremtés napjait mérõ "fényforrás" azt a célt is szolgálhatta, hogy egyfajta "tiltott fa" legyen az angyalok számára. Úgy látszik, hogy Isten mindent nappal teremtett és éjszaka szünetelt a munkájában. Mindig megvárta, hogy az este után reggel legyen és csak akkor kezdte el a következõ nap teremtõ munkáját. Ez talán arra taníthatta az angyalokat, hogy Istenhez hasonlóan, csakis nappal munkálkodjanak, a világosságban, és semmit se cselekedjenek éjszaka a sötétben (Jn 3:21). Az angyaloknak úgy kellett volna a világosság fiai legyenek, hogy mindent nappal, Istennel és Istenben vigyenek végbe. Az angyalok "tiltott fája" arra szolgálhatott, hogy mindig válasszák a világosságot és tartózkodjanak a sötétségtõl. És itt a világosság már lelki értelmet nyer. A bukott angyalok elhagyták a világosságot és a sötétséget választották. Az õskígyó valószínüleg éjszaka kísértette meg az elsõ emberpárt. Ezt onnan sejthetjük, hogy az õsbûn esete után, Isten, a nappali járása közben szólította meg a rejtõzködõ, bûnbeesett emberpárt...

(Ter 3:8) Azután meghallották az Úristen lépteit, aki a nappali szellőben a kertben járkált.

A teremtéstörténet misztériumai

A teremtéstörténetben négy misztériumot látok:

 
- A teremtés napjait mérõ fényforrást és napszakaszokat;

- A jó és a rossz tudásának fáját;

- Az élet fájáz;

- Az elsõ emberpár teljes tudatra való ébredését.

A teremtés napjait mérõ fényforrás, amelyet az angyalok "tiltott fájának” nevezek, a hetedik nap utan eltûnt és többé nem jelentkezik a szentírásban. A bûneset után nincs több említés a jó és a rossz tudásának fájáról. Ez a fa egy olyan valami lehetett, mint egy  valamilyen "ellen-eucharisztia", valami csábító és veszélyes dolog,  amitõl Isten óvta az embert és amelynek gyümölcséhez az õskígyó csábította õket. Az ember ehetett az Éden kertejének minden fájáról, de a tiltott fáról, a jó és a rossz tudásának fájáról nem. Tehát az ember élhetett minden természetes dologgal, de nem közelíthetett önerõbõl a természetfölötti ismerethez, a szellemi világ ismeretéhez. A tiltott gyülölcs leszakítása valami olyansmi lehetett, amely által az ember, Isten háta mögött, önerõbõl, bûnös módon szerzett magának szellemi autonómiát. Ez mintha a mágiához hasonlítana...

 
A bûnbeesett, teljes öntudatra ébredt ember, hasonló lett Istenhez és képes volt önkényesen, Istennel visszaélve közelíteni az élet fájához. Ezért Isten elzárta útját az élet fájához. Az ember így megismerte mind az Istenben lévõ, mind az Istenen kívül lévõ életet. Az egy parancsolatnak "éjszakai" megszegése, létrehozta benne a lélek fekete foltját, a bûnt, amelyet szégyenleni és takargatni kellett. Ez a helyzet hozta létre az ember számára a meztelenség fogalmát, mert csak az meztelen, akinek takargatnivalója van. A takargatnivaló miatt volt szükség ágyékkötõre meg bokorban való rejtõzködésre, mint pótcselekvésre...

(Ter 3:22-24) Azután így szólt az Úristen: „Lám, az ember olyan lett, mint egy közülünk, ismer jót és rosszat. De nem fogja kinyújtani kezét, hogy az élet fájáról is vegyen, egyék és örökké éljen!” Ezért az Úristen eltávolította az Éden kertjéből, hogy művelje a földet, amelyből lett. Amikor az embert elűzte, az Éden kertjéből keletre odaállította a kerubokat és a fenyegető tüzes kardot, hogy őrizzék az élet fájához vezető utat.

Az élet fája hasonlított az Eucharisztiához és arra útal, hogy az ember róla táplalkozott lelkileg és örök életre rendeltetett. A kert minden fájáról ehettek csak a jó és a rossz tudásának fájáról nem. Tehát ehettek és ettek is az élet fájáról, amíg el nem szakadtak az õsbûn által Istentõl. Az eredeti szentség állapotából, az evilági életbõl, fel kellett volna fejlõdnie az embernek az örök, szellemi, megdicsõült létre. Mivel az ember egy Isten nélküli szellemi autonómiára törekedett, ezért többé már nem közelíthetett az élet fájához, Istenhez és meg kellett halnia: elõbb lelkileg, aztán testileg is...

Az Éden kertjét és a két fa helyét vélhetõleg a Özönvíz törlölte el, amikor megszûnt az õsvilág és az elsõ emberrel kötött első szövetség. Isten majd egy új szövetséget kötött Noéval, amelyet egy új természeti jelenséggel, a szivárvánnyal pecsételt meg. Az új világban, az újonnan kijelentett, "szivárványos" szövetségben, a fent említett misztériumok eltünnek és csak a bûnbeesett, teljesen tudatára ébredt ember marad. Az özönvíz utáni új világban, már több kontinens létezik. Minden megváltozik, de a régi Éden kert területének egy része és környéke: Kánaán földje, Mezopotámia, Babilon, a Tigris és az Eufrátsz vidéke és Egyiptom, felismerhetõen  megmaradnak...

Két teremtéstörténet?

Két teremtéstörténetrõl beszélnek és két különálló stílusról (Ter 1 és Ter 2). Bizonytalannak látom a biblikusok magyarázatait... Jómagam, a laikus ember szemével, nem igazán látok két teremtéstörténetet, hanem egy és ugyanazon teremtéstörténet két formáját: látok egy makro és egy mikro-teremtéstörténetet.  A makro-teremtéstörténet, a hét napra osztott, nagy léptékü, egész univerzum teremtését leíró történet, míg a mikro-teremtéstörténet behatol a teremtés végcéljába, az Édenbe és közelrõl írja le az ember teremtését. 

A két történet között nem látok semmiféle elkülönülést vagy ismétlõdést, hanem mintha szerves egységet alkotnának és kiegészítik egymást. Akkor látnék két teremtéstörténet, ha például, a második teremtéstörténetben megismétlõdne a föld és az élõvilág teremtése. Tehát én úgy látom, hogy egy teremtéstörténet van, amelynek van egy makro és egy mikro-teremtéstörténet fejezete. Hogy idõben, stílusban és források szerint, hogyan alakult a két teremtéstörténet, az számomra teljesen közömbös. Számomra csakis az Elsõ szerzõ számít és csakis az üzenet végsõ formája...

A teremtéstörténet és a legendák

Különbözõ kultúrákban vagy apokrif íratokban olvasni lehet legendákat, leírásokat a teremtésrõl, az özönvízrõl, az istenekrõl, félistenekrõl, stb. Hasznos lenne mélyrehatóan megvizsgálni ezeket, a Szentírás fényében, hogy miként viszonyulnak Mózes könyveihez. Ha nem is tudnánk bizonyossággal, de rásejthenénk néhány dologra és egy képet alkothatnánk magunknak az õsrégi időkről... 

Az írás is arra buzdít, hogy kutassuk a régi idõket...

(MTörv 4:32) Kutasd a régi időket, amelyek előtted voltak, attól a naptól kezdve, hogy Isten embert teremtett a földre – vajon az ég egyik határától a másikig történt-e valaha ilyen nagy dolog, lehetett-e hallani hasonlóról?!

Az elmélkedésem gyenge pontjai

Az elmélkedésem gyenge pontjai, hogy elszakadnak imitt-amott a hivalatos szentírás kommentároktól, biblikusok magyarázataitól, azáltal, hogy a teremtéstörténetet profán, természettudományi szempontból is megközelíti. Ezt, tudomásom szerint, a mai teológusok hevesen elútasítják... 

Ugyanakkor, úgy veszem, hogy a Bibliának valójaban csak egy szerzõje van, Aki végsõ soron Isten, és azért van, hogy kinyilatkoztasson, eligazítást adjon a hit és az erkölcs kérdéseiben. Ennek ellenére, szerintem, nem káros vagy netán gnosztikus, ha ezeket végigelmélkedjük, annélkül, hogy tévedhetetlen igazságnak állítanánk be...

Lelki tanulságok

1. Isten mindent tervszerûen teremtett és semmi sincs véletlenül a világban;

2. Isten minden munkájával tanítja teremtményeit és rendet határoz meg számukra;

3. Az élet csakis Istenben van, a világosságban, azaz az õ akarata szerinti életben;

4. A legfontosabb dolog az élet, nem a tudás, a hatalom vagy a nagyság;

5. A lelkiek és a testiek párhúzamosan haladnak, mégis szétválaszthatatlan egységet alkotnak;

6. A teremtett dolgok bármennyire is nagyok, mégis végesek és korlátozottak;

7. A világegyetemet és a természettudományokat nem szabad isteniteni, mert azok ideiglenes dolgok, amelyek hamarosan elmúlnak;

8. A teremtés legfontosabb napja a hetedik nap, amikor Isten megpihent munkájából és ezért szenteljük meg a hetedik napot, ami a végsõ nyugalom;

9. Isten nagyon szereti teremtését és nem utálja azt meg soha: soha sem engedi ki kezébõl azt, ami az Övé;

10. A teremtéstörténet minden mozzanata Istent dicsõíti: dicsõséges, csodálatos és gyönyörûséges az Úr és minden mûve.

Ima: Uram Jézus, Általad, Teveled, Tebenned és Teérted teremtetett minden ami van. Ismerjék meg dicsõséged az emberek fiai. Ámen.

Kapcsolódó odal: A biblia és a természet.

Biblia és természet

Sokminden van a Szentírásban, amit az Egyház Tanítóhivatala nem szögez le tanításában a KEK-ben, hanem szabad teret enged a hívõknek arra, hogy kutassák, megértsék és kialakítsanak magukban egy világnézetet. Általában, a teológusok óvnak attól, hogy a Szentírást természettudományos szempontból közelítsük meg, de nekem az a személyes véleményem, hogy amint az Úr Jézus egyszerre valóságos Isten és valóságos ember, úgyanúgy a Szentírás is adhat nekünk útmutatást úgy a lelkiek, mint testiek területén.

Amint az Isten Fiának valóságos emberi természete van, ugyanúgy a Szentírás szólhat a testiekrõl is, a természetrõl, az emberiségről, a történelemről, átölelve az emberi élet minden dimenzióját. Ezek szerint azt gondolom, hogy a Szentírás szólhat a tudományos történelem elõtti idõkrõl, a dinozauruszokról, az õsemberekrõl, az emberiség kezdeteiről, a mûvészetekrõl, a tudományokról, a világegyetemrõl, stb...

Az alábbiakban kifejtem meglátásaimat, sejtésemet, véleményemet, bizonyos dolgokkal kapcsolatosan, azzal a figyelmeztetéssel, hogy ezek csakis személyes gondolataim és semmiképpen  sem képviselik  az egyház hivatalos tanítását.

A teremtés

A világ létrejöttével kapcsolatosan, szerintem nincs igazuk sem az evolucionistáknak, sem a kreacionistáknak. Én gyakorlati szempontból közelítem meg a dolgokat. Hinnünk kell a teremtéstörténetben, de ugyanakkor nem józan dolog elvetni az evolucionisták néhány nyilvánvaló érveit sem. A tudományt ma már nem lehet megkerülni... Ugyanakkor, nem lehet bedõlni minden tudománynak feltüntetett ateista maszlagnak sem. 

Az élõvilágban valóban szemmel látható a fajok egyfajta evoluciós rendje. Ugyanakkor, az is biztos, hogy habár minden élõlény képes bizonyos fejlõdésre, alkalmazkodásra, változásra, mégsem képes átlépni önmagától egy másik fajba. A genetikai határok átléphetetlenek... Az élõlények nem képesek önmaguktól más fajjá alakulni. Ezt a genetika mára már bebizonyította. Tehát a repülõ hal semmiképpen sem tud önmagától madár lenni és a madár sem tud önmagától, földön járó emlõs lenni. Ha kereszteznek is bizonyos állatfajolat és kimerákat hozak létre, azok képtelenek szaporodni. 

Az evolucionistáknak is szükségük van az elméletükhöz Isten teremtõ erejére... Csakis Isten tud egy halat madárrá továbbfeljeszteni, genetikailag átformálni, az Õ teremtõ erejével. Tehát lehetséges, hogy az élõlények teremtése, nem közvetlenül mind a föld porából történt, ahogyan a kreacionisták gondolják, hanem fokozatosan, sejtrõl-sejtre, élõlényrõl-élõlényre, fajról-fajra, egyiket a másikból vagy egyiket a másikra, akár elvben, akár lényegben, az evolucionisták által is meglátott sorrendben... 

Ezért, amikor azt mondja a Szentírás, hogy Isten megteremtette Ádámot a föld porából (Ter 2:7), lehetséges, hogy ebben benne van az évmilliók egyfajta "evoluciós-teremtés" sorozata, amelyben az Úr fokozatosan megteremtette az élõlényeket és a fajokat. Ezek éltek és fejlõdtek az évmilliók során és Isten mindig továbbteremthette õket fajról-fajra, egésszen az õsemberi lény megteremtéséig...

Valószínûnek tartom, hogy az a bizonyos õsember nem volt még egy "minõségi ember", azaz nem hordozta magában, az õ lelkében, Isten képét és hasonlatosságát. Feltételezhetõ, hogy ez csak egy alacsonyäbb rendû, egyfajta állati, alacsonyabb tendű lélekkel rendelkezõ, emberalkatú lény volt. Ezek élhettek közösségekben és bizonyos fokig lehetett egy értelmes életük. 

Ebben az értelemben, a teremtés legfontosabb pillanata az lehetett, amikor Isten kiválasztott egy õsember egyedet és belelehelte az Õ lelkét. Ekkor teremthette meg Isten minõségileg az elsõ embert, Ádámot, aki most már Isten lelkével, az Õ képével és hasonlatosságával rendelkezett (Ter 1:26). Számunkra, valójában ez a világ kezdete és minden, ami elõtte volt, ireleváns, mivel nem volt elõtte igazi ember, aki tudatosan megtapasztalhatta volna Istent és az életet...

A tudatra ébredt Ádám elkezdett beszélni és ekkor nevet adott minden élõlénynek (Ter 2:20). Ez idõ alatt, nyilvánvaló lett, hogy az értelemmel, érzelemmel, akarattal és öntudattal rendelkezõ Ádám, magányos volt ebben a világban. Egyedül volt, mint minõségi ember, az egész föld színén és nem volt hozzá hasonló társa (Ter 2:20). Ekkor Isten olyan társat adott Ádámnak, aki támasza lehetett neki lelkiekben is, meg testiekben is. Éva hatalmas ajándék volt Ádám számára, nemcsak azért, mert társa és támasza lett neki, hanem azért is, mert utódokkal ajándékozhatta meg õt (Ter 1:28).

Évát, Isten Ádám oldalbordájából teremtette, így Éva csont és hús, Ádám csontjából és húsából (Ter 2:21-23). Ez szerintem egyfajta "genetikai operáció" lehetett, amely által létrejött egy nõi õsember, amely Ádám génjeivel kompatibilis génekkel rendelkezett. 

Gondoljuk meg... Az embernek kb. 206 csontja van. Melyik csontot lehetne még kivenni az emberi csontvázból, annélkül, hogy ne sérülne és nem nyomorodna meg?... Ha kiveszünk valakiból egy alsó oldalbordát, akkor a gyermekének is fog hiányozni az oldalbordája? Nem... Tehát, fizikailag, biológiailag, egy ilyen operáció lehetséges... Ezután, amikor Isten megteremtette Évát is, belelehelte az Õ lelkét, és így Éva is az Õ képmása és hasonlatosságara lett alkotva.  Az így megteremtett emberpár képes volt a minõségi, emberi életre, az Istennel való kapcsolatra, a fennmaradásra és a szaporulatra...

Persze, ugyanennyi erõvel, sõt sokkal könnyebben is, el lehet képzelni a kreacionistak szerint azt is, hogy Isten közvetlenül a földbõl teremtett minden élõlényt és az embert, mert Istennek minden lehetséges. De szerintem ez nem valószínû...

Az Éden kertje

Szerintem az Éden kertje és az elsõ emberpár eredeti szentsége, nem csak egy elvont lelki fogalom, hanem egy fizikailag, térben és idõben jól meghatározott hely és állapot volt, ebben a világban. A Szentírás világosan beszél olyan viszonyítási pontokról, amelyeket ma is megtalálhatunk a térképen. Az Éden kerjében volt egy folyó, amely négy ágra szakadt: a Pison, a Gichon, a Tigris ( másképpen Hiddekel) és az Eufratesz (Ter 2:14). A Tigris és az Eufratesz ma is megtalálhatók Mezopotámiában, a mai Irak területén. A Gichon, amely Khus földjét (Etiópiát) öntözi, lehetett talan a Nilus (fordított irányban?) vagy esetleg a Jordán?... A Pison eltünhetett valahol a Földközi tenger alatt, az Özönvíz idején, de az is lehet, hogy a Jordán folyó volt, amely Kánaán földjének keleti határa... 

Tehát az Éden kertje, valahol a Nílus és az Eufratesz folyók között lehetett, míg az Édentõl keletre esõ hely, ahová a bûnbeesett ember kiûzetett, valahol Mezopotámia, Babilonia és Perzsia területein...

Mi van a Nílus és a Jordán között?... Az ígéret földje, Dávid királysága (1 Kir 5:1). Isten Ábrahám megszólításával kezdte el üdvözítõ tervét. Mit mondott Isten Ábrahámnak? Hogy hagyja el otthonát, mert elvezeti õt arra a földre, amelyet neki és utódainak ad (Ter 12:1). Ábrahám, Izsák és Jákób Istenének központi üzenete, hogy Ábrahámnak és utódaiknak adja az ígéret földjét, a tejjel és mézzel folyó földet.

Kik Ábrahám utódai? Ábrahám atyja a körülmetéteknek is, meg a körülmetéletleneknek is, mert Ábrahám a hit atyja (Rom 4:11). Ha az õsbûn következménye az volt, hogy Ádám és Éva kiûzetett az Édenbõl (Ter 3:24), akkor Isten üdvözítõ terve nem vezethetett azon keresztül, hogy visszavezeti Ábrahámot és utódait a régi Éden helyére? 

Tehát , meglehet, hogy az üdvösség útja testiekben, az evilági Éden területére való visszatéréssel kezdõdhetett, amikor az Úr meglátogatta Ábrahámot a Mamré tölgyesénél (Ter 18). Az üdvösség, Ábrahámon, Izsákon és Jákóbon, azaz Izraelen keresztül, az ígéret földjén jutott el az emberiséghez, Jézus Krisztusban. Gondolom, ezért bír Izrael és Jeruzsálem ekkora fontossággal a megváltásában és a történelemben, mert egykor, valahol ott lehetett az Éden kertje...

Még egy kérdés van az Édennel kapcsolatosan: vajon, ha bûneset nem jön közbe, akkor az emberek örökké éltek volna az Édenben, abban az eredeti szentségi állapotban, amelyben Ádám és Éva volt? Szerintem nem, hanem amikor elérték volna lelki fejlõdésük és az Istennel való járásuk megfelelõ állapotát, akkor elragadtattak volna a mennybe, amint Henoch (Énok) is elragadtatott. T.i. Hénoch nem halt meg, hanem elragadtatott, mert Istennel járt (Ter 5:24). Ez az állapot azonos lett volna azzal megdicsõült állapottal, amelyben a feltámadt régi szentek (Mt 27:52-53) vagy a Szûzanya van a mennyben.

A történelem elõtti idõk

A tudományok, amennyiben tényleg tudományok és nem ateista maszlagok, felfedték elõttünk a régi idõk dolgait. De valójában még a Bábel tornyáig sem tudnak visszanyúlni. Sokmindent felfedeztek a fizika, a kémia, a biológia, a geológia, az arheológia, a paleontológia, stb. által, és sokmindent kifejlesztettek a technikában. Mára már meg tudják határozni a korokat meg az idõket. A tudományos ásatások feltárták és osztályozták a régmúlt korszakokat. Ezek, szerintük, többmillió évre nyúlnak vissza...

Ezekben én azt látom, hogy az élettelen dolgok megteremtése, a több korszakban lezajlott élõvilág "evoluciós-teremtése", mind-mind az emberre mutatnak. Minden az emberért, a teremtés kornájáért lett. Az "evoluciós-teremtés" alatt azt értem, hogy megfigyelve a bibliai teremtéstörténet napjait, sorrendjét, láthatjuk, hogy az élõlények teremtésrendje megfelel valamennyire az evoluciós elmélet rendjével. Elõbb lettek a növények, majd lettek a halak, a hüllõk, a madarak és aztán a szárazföldi emlõsök. A hatodik napon, a teremtés koronájaként, megteremtetett az ember. 

Minden nap végén látta az Úr, hogy mindaz, amit teremtett jó. De mi jelent az, hogy JÓ? Azt jelenti, hogy Isten akarata szerint való, müködõképes, életképes, fennmaradásra és szaporulatra képes. Az, hogy a teremtésnek egy fázisa jó, önmagában hordhatja azt a lehetõséget is, hogy egy köztes állapotban, lehetett valami olyan is, ami nem volt jó. Mit jelenthet az, hogy valami NEM JÓ? Azt jelenti, hogy hosszútávon nem életképes és nem tud fennmaradni. Miért nem tud fennmaradni? Talán azért, mert túl nagyra növekedtek és az energiagazdálkodásuk nem volt eléggé hatékony a hosszútávú fennmaradásra... Ez megmagyarázhatja a dinozauruszok korszakát és azok eltûnését. Ezek talán egy NEM JÓ átmeneti fázist képezhettek a madarak és a szárazföldi emlõsök között. De az is lehetséges, hogy a dinoszauruszok is jók voltak eredetileg, egy bizonyos korszakban és csak az õbûn által elvadult világban (Ter 1:30), meg az Özönvíz által pusztultak ki... Itt megemléthetjük azt a szumér kőtáblát is, amelyen két óriás tart pórazon két hosizúnyakú dinozauruszt...

Az õsbûn

Ádám és Éva meg lettek teremtve, boldogan éltek az Éden kertjében, az eredeti szentség állapotában, de mégsem voltak teljesen készen... Azt hiszem, hiányzott belõlük valami. Hiányzott belőlük a teljes, akarati szabadságra való ébredés, és a teljes szeretetből fakadó önátadás... Mivel Isten kezdettõl fogva feleségének rendelte alkotását, az embert (Iz 62:5; Jel 21:9), ezért szerintem nem elégedhetett meg azzal, hogy az ember egyféle robot legyen, vagy állati módon ragaszkodjon hozzá, hanem azt akarta, hogy isteni módon, szabad akaratból döntsön a Vele való örök kapcsolat mellett. 

Isten azzal kezdte el az ember önmagához való felemelését, hogy kezdetben csak egyetlen egyetlen egy parancsolatot adott neki. Odahelyezte a jó és rossz tudásának fáját és megparancsolta, hogy ne egyenek róla (Ter 2:17). Gyakorlatilag 50% esély volt arra, hogy ne egyenek a fáról, és 50% esély volt arra, hogy egyenek a fáról. De Isten mindentudó és mindent elõre ismer... Azt is tudta, hogy az embert megkísérti majd a kígyó ( Ter 3:5) és azt is tudta, hogy az ember nem fog tudni ellenállni neki. Ha az elsõ emberpár meg is tartotta volna a parancsolatot, de vajon az utódaik nem buktak volna el? Akkor miért helyezte oda Isten a tiltott fát?... 

Hiszem, hogy mindkét lehetõségre Istennek volt egy jó terve, de a második variáns, a rosszabbik, mintha szebb, gyönyörûségesebb és magasztosabb lenne bizonypos szempontból... A második variánsban, habár ott van a halál és a kárhozat tragédiája, mégis, itt Isten a fõszereplõ, mert magára öltve az emberi természetet, egésszen magához ölelhette az embert, meghalhatott érte a kereszten és kimutathatta iránta az Õ végtelen szeretetét. Isten, így kijátszodhatta az Õ nagy szeretetének és irgalmának minden kártyáját, hogy így alkalmassá tegye az embert arra, hogy az Õ hûséges felesége legyen. 

Ezért aztan nézhetjük a dolgot emberileg úgy is, hogy az õsbûnnek "meg kellett történnie", hogy egésszen megismerjük Istent és így megnyilvánulhasson Isten végtelen és elképzelhetetlenül nagy szeretete. Itt egy misztérium van, ami a predesztináció és az ember szabad akarata közötti feszültségben nyilvánul meg...

De mi történhetett a jó és a rossz tudásának fájánál? Amint ettek a gyümölcsbõl, menyílt a szemük, és olyanok lettek, mint Isten: jónak és rossznak ismerõi. Ugyanakkor, szégyenkezni és rejtõzködni kezdtek. Elszakadtak Istentõl (Ter 3:7-10), az élet forrásától és ezért meghaltak (Ter 3:3), elõször lelkileg, aztán testileg is... Mi lehetett annak a fának a gyümölcse Szimbólikusan, lelki értelemben, vagy szó szerint kellene ezt értenünk? Lehetséges, hogy szimbólikusan, lelki értelemben kell értelmezni. Akkor ez azt jelenti, hogy a tudás, az ismeretszerzés, rossz következményekkel járt az emberre nézve. De az írásban nem az áll, hogy a bukott angyalok nyújtották az embernek a gyümölcsöt, hanem annak leszakítására csábítottak őt. Tehát Éva nem a kígyótól vette át a gyümölcsöt, hanem õ maga szakította le a fáról. 

Azt gondolom, hogy itt nem tanulásról, értelmi ismeretszerzésrõl van szó és mégis, a tudás miatt volt csábító a tiltott fa. A tiltott fa gyümölcse egy olyan misztérium, amely által az ember, saját döntése nyomán, szellemi megtapasztalást szerzett Isten nélkül. Egy másik lehetséges értelmezés az, hogy ténylegesen, testi módon ették meg azt a gyümölcsöt és a gyümölcs mégis lelki hatással volt rájuk nézve. Lássuk hat, létezik-e ma a világon olyan táplálék, amelyet a szájunkkal eszünk meg, de a lelkünket formálja? Igen: ez a legméltóságosabb Oltariszentség, az Eucharisztia. Krisztus valóságos testét és vérét a szánkkal vesszük magunkhoz, de a lelkünket táplálja... Fizikailag, testileg esszük meg, de hatásában, a kegyelem által, a lelket szenteli meg. 

Ha az Eucharisztiával való táplálkozás megszentel bennünket, akkor nem létezhetett-e a jó és rossz tudása fájának olyan gyümölcse, amely megnyitotta az ember lelki szemeit? Tehát a tiltott fa gyümölcse nem lehetett-e egyfajta "ellen-Eucharisztia", amely tiltott szellemi megtapasztalást szerzett? 

Mivel a bûneset után, az ember olyan lett, mint Isten, jónak és rossznak ismerõje, ezért többé nem közelíthetett az élet fájához (Ter 3:22). Az élet fája az Eucharisztiára utal és a tõle való elzárás pedig, az élettõl való elzárást...

Az õsbûn elõtt, minden állat füvet evett, míg az emberek magokat (Ter 1:29-30). Vagyis az emberek gabonafélékkel és gyümölcsökkel táplálkoztak. Az õsbûn következménye az lett, hogy Isten megátkozta a földet (Ter 3:17). Mit jelent az, hogy megátkozta? Azt, hogy részben kirekesztette a természetet az Õ éltetõ és szaporító gondviselésébõl. Megvonta a Tőle származó őserőt. Azután a föld már nem teremte meg magától olyan mértékben a hasznos növényeket, a magokat és a gyümölcsöket, hanem inkább a tövis, a bogáncs meg a burján termett többségben. Ettõl kezdve, az ember csakis fáradtságos munkával tudta elõállítani azt, ami korábban magától termet. Ez az élõvilágot éltetõ õserõ megfogyatkozásában keresendõ a fogyatkozás oka, amely a világ alapjaiban van, Isten hathatós szava által...

Milyen érdekes… A gazdálkodó embereknek nem kell ezt magyarázni. A burján magától, százszoros hatékonysággal terjed és nõ, míg a hasznos növények megtermesztéséért fáradságos munkával kell írtani a burjánokat és a kártevőket. A hasznos növények elburjánosodása egy folyamat volt. Azt állítják, hogy az egykori Éden kertje táján, a kánaáni-mezopotámiai termékeny félhodban, még az ókorban is 200-300-szoros volt a búza termése magától.

Az átok beállta után, az állatok is megzavarodtak. Nem találtak elegendõ tápláló füvet, érezték a rosszat a természetben. Sokfajta állat ragadozó lett, mérgezõ és húsevő. Betört a vérontás és az öldöklés általi halál a világba. Az állatok között is, meg az emberek között is (Ter 4:1-15). Az ember is elkezdett állatot ölni és maga Isten tanította meg az embert állatbõrbõl ruhát készíteni (Ter 3:21). Ez az állatbõrbõl készült ruha kb. olyan lehetett, mint amilyent az alpesi gleccserben talált 5000 éves, fagyott múmián találtak. 

A kõkorszaki leletekben pedig milyen tárgyakat találtak? Gabona õrlésére alkalmas kõedényeket és az állatok megölésére, bõrõk kikészítésére alkalmas éles köveket. A gabona õrlése már meglehetett az õsbûn elõtt is, de csak az õsbûn után jött be a bõrruhák készítése meg az állatok húsának fogyasztása. Ezért aztán, az ember keze által pattintott, megmunkált kõ, valahogyan az õsbûnt jelképezi. Talán ezért kérte az Úr Mózestõl, hogy olyan kõbõl emeljen oltárt a Jordán partján, az ígéret földjének határán, amelyet ember keze nem munkált meg és vas nem érintett (MTörv 27:5)...

Angyalok a földön

Vannak a Szentírás kánonjába felvett könyvek és vannak az apokrif könyvek. Az apokrif könyvek nincsenek benne a Szentírásban, de egyes részegyházak használnak néhányat közülük. Az emberek ismerik, tanulmányozzák, de az Egyház nem tartja ezeket Istentõl sugalmazottaknak. Gondolom azért nem ismeri ezeket el, mert az üdvösség szempontjából nem szükségesek. Ezek közé tartozik a Hénoch ( Énok) könyve , amelyet a Qumráni tekercsek között is megtaláltak.

Énok könyvében szó van arról, hogy a bukott angyalok testet öltöttek, a földön éltek és vétkeztek Isten parancsolatai ellen azáltal, hogy asszonyokat vettek maguknak az emberek leányai közül. Énok egyfajta követség szerepét játszotta Isten és a tanácskozó, bukott angyali sereg között. Énok, mivel Istennel járt, nem halt meg, hanem elragadtatott (Ter 5:24)...

Tehát a bukott angyalok, az emberéhez hasonló testet szedtek magukra a levegõbõl és valóságosan itt jártak-keltek a földön. Az lett volna a szerepük, hogy óvják és helyesen tanítsák az embereket, de ehelyett, megszegték a paracsolatokat és elhagyva égi helyüket, méltóságukat, testi, érzéki életre adták a fejüket. Megkívánták az emberek leányait és házasságra léptek velük...

(Ter 6:2) ... az Isten fiai látták, hogy az emberek lányai szépek. Feleségül vették mindazokat, akik tetszettek nekik.

(Júd 1:6 )  Az angyalokat is, akik nem becsülték meg méltóságukat, elhagyták lakóhelyüket, a nagy nap ítéletére örök bilincsekben, sötétségben tartja.

A szentírás szerint, az angyaloknak hatalmukban áll az emberihez hasonló testet ölteni vagy eltünni, tetszésük szerint, de az ember még a saját hajszála fölött sem uralkodik...

(Mt 6:27) Kicsoda pedig az közületek, aki aggodalmaskodásával megnövelheti termetét egy araszszal?

(ApCsel 12:10)  Átmentek az első őrségen, majd a másodikon is, aztán eljutottak a város felé nyíló vaskapuhoz, és ez magától kinyílt előttük. Kint még végigmentek az egyik utcán, aztán az angyal hirtelen eltűnt mellőle.                                 

Az angyalok által felvett test nem valami virtuális test vagy emberi alak, hanem valóságos, élõ, tappintható, de mégis szellemi test volt. Képesek voltak táplálkozni, ételt fogyasztani, de valójában nem fogyasztották el, hanem csak a látszatát keltették...

(Ter 18:9)  Míg ettek, ott állt előttük a fa alatt. Azok megkérdezték: "Hol van a feleséged, Sára?" Ezt válaszolta: "Itt a sátorban."

(Zsid 13:2) - Ne feledkezzetek meg a vendégszeretetről, hisz ilyen módon némelyek tudtuk nélkül angyalokat láttak vendégül.

(Tob 12:19)  Azt hittétek, enni láttok, pedig az csak látszat volt.          

De vajon, valóságos emberi természettel rendelkezõ testük volt az angyaloknak? Nem, csak magukra szedett anyagi és mégis szellemi testük volt, mert nem asszonytól születtek. Csakis a megtestesült Ige, Jézus Krisztus, Aki asszonytól született, csakis Õ valóságos ember. Csak Neki van valóságos emberi természete, mert Mária méhében az emberi természet szerint formálódott. Az Úr Jézus mindenben közösséget vállalt velünk, bûnös emberekkel, különösen a szenvedésben és a halálban. A feltámadt Úr Jézus, az angyalokhoz hasonlóan, megjelenik és eltûnik, majd halat eszik a tanítványok szeme láttára ( Lk 24;41-42), de Ő valóban eszik. Ezzel bizonyította, hogy valóságos testtel rendelkezik. Valóságos emberi természete csak Neki van, az angyaloknak nincs...

Miért nem öltenek ma is testet az angyalok? Szerintem, egyfelõl azért, mert ma már nincs erre szükség, másfelõl azért, mert a bukott angyalok, vagyis az ördögök, ma már nem képesek ezt megtenni. Mivel kitaszíttattak a mennybõl Szent Mihály arkangyal és seregei által (Jel 12:7-9) és Isten megvonta hatalmukat, ezért ma már nem képesek testet ölteni magukra. Az ördögök elvesztették mennyei erejüket és hatalmukat, de az idõk végezetéig, még ideig-óráig hatalommal bírnak itt a földön.

Mitológia, istenek és félistenek

A Szentírás nem csak arról szól, hogy angyalok jártak a földön, hanem arról is, hogy mit tettek. Az angyalok feleségeket vettek maguknak az emberek leányai közül és gyerekeket nemzettek...

(Ter 6:4)  Óriások éltek akkor a földön (és később is), amikor az Isten fiai az emberek lányaival összeházasodtak, és ezek gyermekeket szültek nekik; ezek a régi idők híres hősei.

Mivel az angyalok által felvett test nem volt valóságos emberi test, ezért az angyali, szellemi test sejtjei, keresztezõdve az emberi test sejtjeivel, valami újat eredményeztek. Ezek a leszármazottak nem Isten akarata szerint való teremtmények voltak. A természetük elütött a többi ember természetétõl. Sokkal nagyobbak és erõsebbek voltak, mint az emberek. Így az angyalok gyermekei, az óriások, könnyûszerrel tudtak uralkodni az embereken. Mivel az emberiség már megfertõztetett az õsbûn és a káini tesvérgyilkosság által, ezért könnyen elképzelhetõ, hogy ezek a “superman”-ek folyton háborúztak, erõszakoskodtak és elnyomták az emberiséget.

Megsokasodott a bûn a földön és teljesen megfertõztetett. A bûn, amely miatt Isten megbánta (Ter 6:6), hogy embert teremtett a földre, talán nem is annyira a paráznaság, a gyilkosságok, meg a különféle förtelmességek voltak, hanem inkább az ember természetének megrontása. Isten nem félangyal természettel rendelkezõ embereket, azaz óriásokat akart teremteni. Nem ez volt az Õ akarata. Talán az volt az Özönvíz elsõdleges célja, hogy az ember természetének elfajzását meggátolja és megmentse a teremetés tiszta magját. 

Isten kiválasztotta Noét és családját, aki vele járt és aki tiszta emberi természettel rendelkezõ teremtmény volt. Mivel Noé hûséges volt Istenhez úgy lélekben, mint természetben, kegyelmet talált Istennél, míg a többi teremtmény eltörültetett a föld színérõl...

(Szám 13:33)  Óriásokat is láttunk ott. Enak fiait, az óriások nemzetségéből, úgyhogy olyannak éreztük magunkat mellettük, mint valami szöcskék, és az ő szemükben is épp olyannak látszhattunk.

(Bölcs 14:6) Így keresett már az ősrégi időben, amikor a gőgös óriások vesztüket lelték, tutajon menedéket a világ reménysége, és új nemzedék magvát hagyta a világra, mivel a te kezed kormányozta.

(Bár 3:26) - Itt születtek az óriások, a régi kor hírességei, a daliás és harcos emberek.

Az Özönvíz leginkább az akkor ismert világot érintette, vagyis Egyiptom, a Földközi tenger, Kis-Ázsia, Kanaán, Mezopotámia, Babilónia és Perzsia vidékeit. Az Özönvizet nem föltétlenül kell az egész földbolygóra képzelni és az emberek sem, meg az óriások sem pusztultak ki teljesen a világból, hanem csak ezekben a térségekben. 

Ezt az is bizonyítja, hogy habár az óriásoknak teljesen ki kellett volna veszniük, mégis maradt belõlük Mózes idejére is. Talán az óriások maradéka és az elfajzott emberi természet volt az oka, hogy Árahám nem engedte fiának, Izsáknak, hogy Kanaán földjérõl házasodjon. Talán ez is oka volt annak, hogy Izraelnek ki kellett írtania Kanaán földjérõl a hét elfajzott, bûnös nemzetséget, amelyek nemcsak óriásokkal elegyedtek, hanem állatokkal is...

Szerintem lehet egyfajta összefüggés, folytonosság a teremtéstörténet, a mitológia és az ismert történelem között. Az emberi civilizációt kb. K.e. 4000-re lehet visszavezetni. Ha nagyon utánaszámolunk a Szentírásban feljegyzett idõknek, figyelembe véve az ősatyák, a pátriárkák életkorait, az egyiptomi fogságot, Mózes, Dávid és Herodes korszakait és ha összevetjük azt az Úr Jézus nemzetségi táblázatával (Lk 3:23-38), akkor nem nagy dolog kikövetkezteti, hogy Ádám, valamikor 6000 és néhány éve lett teremtve. És ez nem mond ellen annak, hogy a kutatók 10000 éves neandervögyi ember csontmaradványaira találtak... Azok valószínüleg még nem rendelkeztek isten képére teremtett lélekkel.

Van aki az állítja, hogy az õsatyák életkorát nem lehetett a mai évek szerint számolni. Szerintem ez egyszerűen butaság… Melyik az a primitív nép, amelyik ne tudná megszámolni, hogy hány tavaszt ért meg? Minden ember az idõt, az évszakok járásához méri. Az emberi életet mindenki a lagnagyobb ciklussal, a Nap ciklusaival, azaz az évszakokkal méri. Az ősi egyiptomiak mindent ismertek az időszámításról, meg a bolygókról. Aki azt állítja, hogy Ádám és a többi õsatya nem élhetett közel ezer évet, az csak a hitetlensége miatt teszi. Mit gondol az ilyen ember Istenrõl? Hogy Neki nincs hatalma megtartani az embert 969 évig? Vagy vajon ki számolta meg Ádám életéveit? Ádám, aki azt se tudta mikor lett teremtve vagy hogy meg kellene számolnia életkorát? Vajon nem maga Isten? Csak egy példa: vajon, ha az õsatyák életkoát elosszuk 10-el, akkor õk 6-10 éves korukban nemzettek utódokat?... 

 Végül, a bûn elszaporodása miatt, Isten azt mondta, hogy az ember élete legyen csak 120 év...

(Ter 6:3)  Ekkor az Úr így szólt: "Nem marad éltető lelkem az emberben örökké, mivel test. Életkora csak 120 év legyen."

Ez Járed és Énok idejében történt. Ettõl kezdve megfigyelhetõ, hogy az õsatyák életkora több fokozatban csökkent: kezdetben 900 év fölött volt, majd a vízözön után kb. 450 év, majd a Bábeli zűrzavar után kb. 250 éveket éltek, míg Ábrahám már csak 175 évet. Végül, Mózes pontosan 120 évet élt. Mózesen teljesedett be az ige, hogy az ember élete csak 120 év legyen...

Olvashatjuk, hogy az egyiptomi fáráók az istenek leszármazottainak tartották magukat. Olvashatjuk a görög mitológiában az istenek és gyermekeik, a félistenek, sokat harcoltak és tragikus sorsuk volt. Vajon mindezek csak mesék vagy netán a régmúlt idõk óriásainak, angyali ivadékoknak korszakát idézik. Persze, sok mese is van ezekben, de egy dolog biztos: az angyalok ivadékai, az óriások, léteztek és befolyásuk, hatalmuk kb. 2500 évig tartott a földön...

A történelem

Egyszer odajött hozzám egy fiatalember a közösségben és megkérdezte tõlem, hogy mi a bizonyítéka annak, hogy Jézus Krisztus valóságosan létezett a történelemben és nem csak egy kitalált személy. Ekkor a Szentlélek azonnal megadta nekem a bölcsességet és ezzel a kérdéssel válaszoltam: 

- Mihez viszonyítják a történelemben az idõszámítást?  

– Hát  i.e.-tti és  i.u.-ni évek – válaszolta a fiatalember. 

– Nem – mondtam - az K.e.-i és K.u.-i évek. Azaz, Krisztus elõtti és Krisztus utáni évek... Ha ez nem elég bizonyíték Jézus Krisztus történelmi valóságára, akkor mi az?... Jézus Krisztus a születésével és földi életével, felülírta a zsidó idõszámítást, a római idõszámítást és a kínai idõszámítást ... A világon ma már mindenki, akár keresztény, akár nem, 2016 ír, azaz kb. 2016-ik évet  Krisztus születésétõl...

Manapság szenzációt akarnak csinálni abból, ha valami olyant találnak az ásatások során, ami meg van írva a Szentírásban. Lázasan keresik az Úr Jézus Krisztus sírját. Ugyanakkor, a Szentírásban leírt királyokat és eseményeket, csak tanító meséknek tartják. Ezek mind hitellenes, ateista megnyilvánulások. A Szentírás történelmi feljegyzései valósak és nincs semmi szenzáció abban, ha megtalálják valamelyik pátriárka, próféta vagy király sírját. Az Úr Jézus csontjainak keresésére pedig fölösleges kutatási pénzeket pazarolni, mert Õ feltámadt és felment a mennybe...

A mûvészetek és a tudományok

A mai ember önmagának tulajdonítja tehetségét, alkotását, pedig a Szentírás világosan megmondja, hogy minden jó, amivel az ember rendelkezik, Istentõl származik. Sõt, Szent Pál megkérdezi:

 
(1Kor 4:7) Mid van, amit nem az Úrtól kaptál volna?... Ha pedig az Úrtól kaptad, miért dicsekedsz vele?..

Mózes könyve világosan leírja, hogy Isten, az Õ Lelke által adta meg az embereknek a zenéhez való érzéket, a hangszerek gyártásának tudományát és a játszáshoz, énekléshez való tehetséget. Hasonlóképpen Isten adott az embereknek, a Szentlélek által, készséget és ügyességet mindenféle mesterségre és alkotásra.

(1Kor 4:7) Ki mond különbnek másoknál? Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, miért dicsekszel, mintha nem kaptad volna?

(Ter 4:21)  Öccsét Jubálnak hívták: ez lett a lantosok és a furulyások atyja.

(Kiv 31:3) ... eltöltöttem Isten lelkével, hogy adjon neki ügyességet, értelmet és ismeretet minden mesterségre…

Ezekbõl a kezdeti áldásokból, bomlottak ki a tudományok, a mesterségek sokassága és a mûvészetek minden fajtája: a zene, a festészet, az irodalom, a színészet, a tánc, stb… Ugyanakkor, világos, hogy egyes tudományok, technikák és technológiák, amelyek istentelenségre vezetik az emberiséget, az ördögtõl származnak. Az ördög adja át a tehetséget, a bűnös ismereteket és a hatalmat egyeseknek, hogy megteremtsék a tudomány és a tehnika által a fenevadat, amely szolgaságba fog lancolni minden embert a földön...

A kozmosz

Az utóbbi pár száz év, de fõleg a modern korszak, megnyitotta elõttünk a kozmoszt, az univerzumot. Elõbb azt fedezték fel, hogy nem a Nap forog a Föld körül, hanem a Föld forog a Nap körül. Majd a csillagvizsgálókkal és a matematikával lerajzolták és kiszámították a Naprendszert. Majd, a még nagyobb csillagvizsgálókkal, meglátták a távolabbi csillagrendszereket.

Aztán rakétát építettek és az ember kiment a világûrbe. Gagarin visszajött a világûrbõl és azt mondta, hogy nem találta ott Istent. Aztán, a hatvanas évektõl, elkezdõdött a földökívüliek körüli láz. Itt is, ott is, repülõ csészealjakot véltek látni, sõt azt is állították, hogy találkoztak a földönkívüliekkel. Ezeket, különbözõ, zavaros fotókkal és felvételekkel próbálják igazolni...

Ezután, mint egy bomba, jött a kijelentés a vatikáni csillagvizsgáló jezsuita igazgatójától, miszerint lehetséges a földönkívüliek létezése. Isten annyi bolygót teremtett a világûrbe, miért ne teremthetett volna máshol is értelemes lényeket? Volt aki erre felháborodott, de volt sok olyan teológus is, aki védelmébe vette ezt a meglátást.

Személyes tapasztalatom, hogy az egész földönkívüliek körüli téma az ördögtõl van. Az lehetséges, hogy vannak UFO-k és idegen lények, ez egy kutatási téma lehet, de ezek biztosan nem Isten teremtményei. Aki azt hiszi, hogy Isten máshová is teremtett értelmes lényeket, az nem értette meg a teremtést és az üdvösségtörténet lényegét, még akkor sem, ha pap vagy teológus. Ebbõl a szempontból, a geocentrikus világnézet változatlan maradt. Ma is, a Föld a világmindenség közepe, mert ha nem is kering minden bolygó a Föld körül, de az egész világûr a Földért és a a Földön élõ emberért van...

Szerintem az idõ és a tér nem létezik önmagában, hanem az anyag létezésének, fejlõdésének, változtatási folyamatának mértékei. Minden óra müködése az anyag mozgásában áll. A kakukkórában a fogaskerekek mozognak, míg az atomórában, az anyag elemi részecskéi mozognak. Anyag és annak mozgása nélkül nincs sem óra, sem idõ. A Szentírás világosan kifelyezi, hogy a Nap, a Hold és a csillagok, azért vannak az égen, hogy jelezzék a napokat, az idõket és az ünnepeket ( Ter 1:14-15). Az Egyház ma is a Nap és Hold járásához igazítja ünnepeit.

Higyük el, hogy Isten annyira szerette az embert, hogy megteremtette neki ezt a nagy, élettelen bolygókkal teli univerzumot, azért, hogy világítsanak a feje fölött, hogy mozgásukkal jelezzék az idõt és hogy a kölcsönösen ható erejük által fenntartsák és mozgassák a Földet. Ennyi az egész… Ne higgyünk a nagy, tudományosnak tûnõ meséknek, amelyek egyáltalán nincsenek bizonyítva és amelyek csakis egyfajta áltudományos hiedelemek ( Jel 19:20)...

Miért nem lehetnek teremtett földönkívüliek? Egyszerû… Azért, mert Isten végsõ terve az, hogy feleségül vegye a népét ( Iz 62:5; Jel 21,9). Isten emberré lett, felvette az emberi természetünket, hogy ezt megtehesse. Krisztus és az Egyház, a Võlegény és a Menyasszony viszonya, misztikus és elválaszthatatlan. Ebbe a kapcsolatba nem fér bele másvalaki. János apostol sem látott a mennyben egy földönkívülit sem ( Jelenések könyve). Vagy talán Isten, egy poligám Isten lenne, akinek sok felesége van?... Krisztus nem csak az emberi természetet vette volna magára, hanem a “szürke emberkék” természetét is?... Vagy talán a “szürke emberkék” nem szakítottak volna a jó és rossz tudásának fájáról és õket nem kellene megváltani?... Hát nem azt mondja Szent Pál, hogy az egész természet, az egész világmindenség várja a megváltást (Rom 8:19-23)?... A földönkívüliek valószínüleg egyfajta ördögi "avatarok", amelyek a bukott angyalok elvesztett földi jelenlétét pótolják...

A hívõ ember számára világos, hogy minden földökívüliekrõl szoló dolog ördögi lelkektõl származnak. Azonban, a mai idõkben, sokan ördögi lelkekre hallgatnak (1Tim 4:1). Mi higgyünk Isten szeretetében, hogy Isten értünk emberré lett, megváltott minket és az egész kozmoszt értünk teremtette.

A biblia elsõsorban a lélekrõl és a léleknek szól, mert ez a világ és annak dolgai elmúlnak. De a lélekhez csakis ebben a világban és ezen a természeten keresztül szólhat. Ezért gondolom, hogy jó, ha az Isten teremtõ, megváltó és üdvözítõ mûvét, a természet dolgain keresztül is szemléljük. Mégis, ezek a dolgok mellékesek és arra kell törekedjünk, hogy Isten akaratát keresve, növekedjünk a lelkiekben.

Ima: Uram Jézus, habár keressük műveidet a múltban és a teremtett világban, egy dolog a fontos. Ég és föld elmúlnak, de a Te igéid soha el nem múlnak. Ámen.