(Péld 30:10) Ne rágalmazd a szolgát ura előtt, mert megátkoz,
és bűnhődni fogsz!
Megismerkedtem egy nagyon kedves elárusítónõvel az egyik
üzletben, akirõl késõbb kiderült, hogy kiskorunkban jártam a házukban és
játszodtunk is együtt. Ugyanabba a templomba jártunk misére és így figyelemmel követtem életét.
Egy idõ után
észrevettem valami furcsaságot a járásában. Megkérdeztem tõle, hogy mi a
probléma. Azt mondta, hogy valami gond lett a hátgerincével és kezelésre jár.
Aztán egy ideig nem láttam õt. Amikor ismét találkoztunk, akkor már sokkal rosszabb
volt a járása. Nagyon megsajnáltam. Érdeklõdtem tõle, hogy mi a baja.
Elmesélte, hogy már mindenhol jártak kivizsgálásra, de nem tudják kideríteni
a bénulás okát. Egyre gyengébben, egyre merevebben és egyre kisebbeket tudott lépni. Nagyon elszomorodtam… Drága szép asszony… Ilyen sorsra kellett, hogy
jusson…
Amint elváltunk és lelkemben fájdalommal mentem tovább, egy kép jött
be a szemeim elé. Az egyik kolleganõjét láttam magam előtt, abból az üzletbõl, ahol
dolgoztak, akit hasonlóképpen ismertem, és akirõl azt hallottam, hogy egy
borzasztóan veszekedõ, átkozódó fúria. Ahogy ezen képen gondolkodtam, eszembe
jutott, hogy az üzlet, ahol dolgoztak, már rég bezárt, de mielõtt bezárt volna,
azelõtt volt egy leépítés és az a kolleganõje eltünt az üzletbõl. Ekkor az a
gyanúm támadt, hogy azt az átkozódós asszonyt valószínüleg leépítették. A
látott kép alapján az a kérdés vetõdött fel bennem, hogy nem történt-e
valamiféle rágalmazás vagy intrika, hogy az egyik közülük megmaradjon a munkahelyén és
a másikat leépítsék?… Vajon nem átkozta-e meg az a kolleganõje az
ismerõsömet?... Persze, sohasem fogom biztosra megtudni, sohasem fogok megbizonyossodni, de azt hiszem, hogy a megérzésemet a Szentlélek sugallta…
Nem az a lényeg, hogy igazam van-e vagy sem ebben az esetben. Az a lényeg,
hogy van néhány barátom, ismerõsöm, akiknek a sorsa igencsak rosszra fordult.
Van aki sejti, hogy mitõl van a baja, és van aki azt mondja, hogy majd odaát megtudjuk… Meggyõzõdésem, hogy ezek a nagy
bajok: bénulások, el nem múló fekélyek, ízületi eltorzulások, nagy fájdalmak, elhidegülések a
családban, megbabonázott házasságtörések, sorozatos balesetek, megállíthatatlan elszegénydések, stb., amelyeket nem tudnak semmiképpen sem orvosolni,
helyrehozni, mind megátkozások következményei.
Van aki elszereti más võlegényét vagy férjét, van aki bizonyos okmányok által foszt meg jogtalanul valakit a birtokától, van aki
hamisan méri el a másik földjét, van aki rágalmazva akar érvényesülni, más kárára, stb. Ilyenkor, ha a megkárosított igazi krisztuskövetõ, akkor
elkönyveli kárát, megbocsájt
ellenfelének és áldja õt, hogy Isten kegyelme által megtérjen, bûnbocsánatot
nyerjen és üdvözüljön. Az igaz ember irgalmasan szereti, áldja kártevõjét is,
hogy neki is jó dolga legyen, és õ is részesüljön Isten szeretetében...
(Róm 12:14) Áldjátok azokat, akik üldöznek titeket; áldjátok és ne átkozzátok.
A gonosz ember azonban azonnali igazságtételt követel Istentől az elszenvedett
kár miatt. Elkezdi átkozni kártevõjét, és Isten igazságosságát megidézve,
bühõdést követel kártevõjére. És az Úr enged a követelésnek… Hogyan lehetséges
ez, hiszen Isten a szeretet (1Ján 4:6)?... Úgy, hogy Isten nem csak a
szeretet, hanem az Igazság is (Jn 14:6; Mt 5:17) és kiszolgáltatja a bűnöst a gonosznak… Vagy nem olvastátok az imakönyvben azt a fõigazságot, hogy Isten a jókat megjutalmazza és a gonoszakat megbünteti? Vagy nem olvastátok az igét, amelyben az áll, hogy Isten meghallgatja a szegény kiáltását és
kiszolgáltatja a gonoszt büntetésbõl a Sátánnak (1 Kor 5:5)?...
(Kiv 22:24-27) Ha a népemből való szegénynek, aki közötted él, pénzt
kölcsönzöl, ne viselkedj vele szemben uzsorás módjára. Ne követelj tőle
kamatot. Ha embertársad köntösét
zálogba veszed, napszálltakor add vissza neki. Ez az egyetlen takarója, amelybe
beburkolja testét. Különben mi alatt hálna? Ha hozzám kiált, meghallgatom,
mert irgalmas vagyok. Istent ne
káromold, néped vezetőjét ne átkozd.
Meg lehet szabadulni az átok
következményeitõl? Talán igen, ha az ember felismeri, hogy hol vétkezett, megköveti
ellenfelét és engesztelõ áldozatot mutat Istennek és kiengeszteli embertársát.
Sajnos az
emberek legtöbbször nem is sejtik, hogy megátkozták õket, vagy hogy miért átkozták meg őket... Vannak olyanok, akik észreveszik, hogy baj van az életükben, nem müködik rendesen az életük és szorgalmasan utánajárnak a dolognak. Imát kérnek felkent emberektõl, akik által Isten megmutatja a nekik bajt, hogy
ki és miért átkozta meg õket. Imádkoznak a szabadulásáért, és ha a megtér a megtévedt ember, bocsánatot kér és engesztel, akkor talán meg is szabadul az átok
következményeitõl...
Egy orosz szerzetestõl
hallottam, hogy a rágalmazó ember száját imádsággal tömik be. Talán az
átkozódóét is… Imádkozni kell az emberekért, áldani kell õket, és akkor mindenki
jól jár. Az élet színjátékában, egy adott ponton, van aki az igaz oldalon áll, és van aki a bûnös
oldalon, de Isten mindenkinek kegyelmezni akar. Azt akarja, hogy minden ember
eljusson az üdvösségre (1 Tim 2:4)...
Kerüljük az átkozódó embert, mert az ilyennek nincsen része Isten országában:
(Lev 24:14) Vidd ki az átkozódót a táboron kívülre,
és tegyék fejére a kezüket mindazok, akik hallották őt, azután kövezze meg őt
az egész közösség.
(1Kor 6:9-10 Nem tudjátok, hogy a gonoszok nem
részesülnek Isten országában? Ne ámítsátok magatokat. Sem parázna, sem
bálványimádó, sem házasságtörő, sem kéjelgő, sem fajtalan, sem tolvaj, sem kapzsi, sem részeges, sem átkozódó,
sem rabló nem részesül Isten országában.
Törekedjünk szeretni ellenségeinket (Mt 5:44) és áldani õket. Ha irgalmasok leszünk hozzájuk, akkor mi is reménykedhetünk
az Úr irgalmában (Mt 5:7; 7:12)...
Ima: Uram Jézus, szabadíts meg minket a gonosztól, hogy ne vétkezzünk és mások se ártsanak nekünk, hogy jól menjen sorunk itt a földön és eljussunk a mennybe. Ámen.
