Igen is, meg nem is

(2Kor 1,18-22) Isten hűségére mondom, hogy beszédünkben, amelyet hozzátok intéztünk, nincs: ,,igen’’ is meg ,,nem’’ is. Mert Isten Fia, Jézus Krisztus, akit köztetek hirdettünk, én, Szilvánusz és Timóteus, nem volt ,,igen’’ is meg ,,nem’’ is, hanem az ,,igen’’ valósult meg benne. Mert ahány ígérete csak van Istennek, mind ,,igen,, lett őbenne. Ezért az ,,ámen’’ is általa hangzik fel tőlünk Isten dicsőségére. Aki pedig megerősít minket veletek együtt Krisztusban, és aki felkent minket, az Isten, és ő az, aki pecsétjével megjelölt minket, s a Lélek zálogát adta szívünkbe.

Milyen sokszor mondjuk imáink végén, hogy „Ámen”. Gyakran az az érzésem, azt se tudjuk, hogy mit mondunk és miért mondjuk. Csak mondjuk, mert hát így szoktás. Pedig hát az „Ámen”, azt jelenti, hogy igent mondunk arra, amit kiejtünk a szánkon, igent mondunk arra, hogy hisszük amit imádkozunk, igent mondunk arra, hogy e hit szerint fogunk élni... 

De lássuk be, gyakran az van a lelkünkben, hogy "igen is, meg nem is". Amint az a bizonyos nóta szól: „Seveled, se nélküled, élni nem tudok”... A kettősség, sőt, a „szürke 50 árnyalata” van a szíveinkben, holott a fehéret kellene választanunk, és a feketét el kellene vetnünk...

Legyünk hát az igen emberei, akik a fehéret választják, és akik ellene mondanak a feketének. Nem egyezhetünk bele, nem nyugtatgathatjuk magunkat a szürke 50 árnyalatával. A Lélek pecsétje van bennünk, ezért hát igazoljuk e pecsét erejét életünk igenjével...

Ima: Uram Jézus, irgalmad minden reggel megújul. Remélek Benned, szeretlek Téged. Ámen.

Add át mindenedet

Volt egyszer egy király aki hetente, egy bizonyos napon, körbejárta kiséretével a fõváros utcáit. Ilyenkor, ha látott egy szegény embert vagy egy koldust, odadobott neki egy aranypénzt. Egyik alkalommal, amikor így körbejárt a városban, meglátott egy koldust, aki ott ült a föld porában, mellette a szatyrával. A király leszállt a hintójáról és egész az kiséretével odament a koldushoz. Ekkor nem dobott oda a koldusnak egy aranyat, ahogyan szokta, hanem lehajolt hozzá és szótlanul eléje nyújtotta a kitárt tenyerét. A koldus meghökkenve nézte a király üres tenyerét. De mivel a király kitartóan tartotta a tenyerét, a koldus rájött, hogy a király nem adni akar, hanem kérni. Ekkor, zavarában, nem tudta, hogy mit tegyen. Mit adjon ő a királynak? Ott volt a szatyrában egy maroknyi rézpénz, amit összekoldult lisztre meg olajra. Kényszeredetten belenyúlt a szatyrába, kikotort egy rézpénzt és a király tenyerébe tette. A király megnézte a rézpénzt, megköszönte, majd kiséretével visszament a hintójához és továbbhajtott. A koldus zavarodottan ment haza... Este, amikor kiborította a szatyrát, a rézpénzekkel együtt egy aranytallér is kigurult az asztalra. A koldus meglepetten bámulta az aranytallért, majd megértette, hogy azt a királynak adott rézpénzért kapta. Ekkor a fejéhez kapott és sajnálkozni kezdett. Miért is nem adta oda a királynak az összes rézpénzét?... Igen. Így van az életben is… Amennyit odaadunk a miénkbõl Istennek, Õ annyit változtat arannyá, azaz romolhatatlan kinccsé. Adjuk hát át Istennek a szívünket, az életünket és mindenünket és Õ majd arannyá változtatja azokat...

Térj meg ma

 Jézus ült a fa alatt. Egy férfi odalépett hozzá és megkérdezte: 

- Mester! Elég, ha egy nappal a halálom előtt megtérek és bűnbánatot tartok? 

- Elég – válaszolta Jézus. 

A férfi ezután elment. Kis idő múlva visszatért, és újra megkérdezte: 

- Mester! De mikor halok meg? 

- Nem tudom – válaszolta Jézus. Talán holnap...

A tévtanítók

A tévtanítók témája amennyire kényes, annyira fontos... A tévtanítók veszélyesek a lelkek üdvösségére, ezért van szükség a megkülönböztetés adományára. A megkülönböztetés adománya a legáltalánosabb adomány az egyházban. Azért a legáltalánosabb, mert mindenkinek szüksége van rá, mint a testnek az immunrendszerre. Tehát a megkülönböztetés adománya egyfajta lelki immunitás, amely segít, hogy megóvjuk lelkünket a fertõzésektõl. Ezek a lelki fertõzések a káromlások és az eretnekségek...

A megkülönböztetés adománya, meglátásom szerint, egyszerre a Szentlélek adománya is, meg emberileg kiművelt ismeret, tudás is. Attól függõen, hogy ki hol jár a lelki élet létráján, a Szentlélek megérezteti vele a Jó Pásztor hangjától elütő disszonanciákat (Jn 10;16), Krisztus édes szavaitól különböző fanyar ízeket (Jel 10:9), az Ő egészséges tanításától eltérő beteges beszédeket (1Tim 6:3) és az Ő jó illatát elűző rossz szagokat (2 Kor 2:15). Késõbb, a Szentlélek meg is szólal az ember szívében, és konkrét kijelentésekkel figyelmeztet. Ugyanakkor, ha az ember már megismeri a Szentírást, akkor a Szentlélek rávilágít Isten igéire, hogy melyik a helyes út, amelyről el akarnak téríteni...

Péter, Pál és Judás apostolok különösen óvnak bennünket leveleikben a tévtanítóktól. Ezeknél az apostoli leveleknél fontos figyelembe venni, hogy kinek címezték azokat. Amint Péter apostol kérdezte az Úr Jézustól: Uram, nekünk mondod, vagy mindenkinek? (Lk 12:41)... 

Ezek az intelmek elsõsorban az õsegyház püspökeinek szóltak. De mivel ezeket a leveleket felolvasták a gyülekezetekben, ezért szóltak a presbitereknek is, diákónusoknak is, meg a híveknek is... Ezért olvassuk el mi is figyelmesen ezeket az intelmeket...

A tévtanítók föllépése

(2Pér 2:1-22) De akadtak a nép körében hamis próféták is, ahogy a ti körötökben is föllépnek majd hamis tanítók, akik romlásba döntő tévtanokat terjesztenek, s még megváltó Urunkat is tagadják, s ezzel gyors pusztulást vonnak magukra. Sokan követik majd őket erkölcstelenségükben, s miattuk szidni fogják az igaz vallást. Kapzsiságukban megkísérlik, hogy hízelgő szavakkal becsapjanak majd titeket. De már rég kimondatott az ítélet, s pusztulásukat nem kerülik el. Mert Isten az angyaloknak sem kegyelmezett, amikor vétkeztek, hanem az alvilág sötét mélyébe taszította őket, hogy maradjanak őrizetben az ítéletre, és a régi világnak sem kegyelmezett, hanem csak Noét, az igazság hírnökét mentette meg nyolcadmagával, amikor az istentelen világra rázúdította a vízözönt, vagy amikor Szodoma és Gomorra városát elhamvasztotta, és végpusztulással büntette, hogy példát adjon a későbbi korok bűnöseinek. Ugyanakkor megmentette az igaz Lótot, aki ezeknek a gonoszoknak kicsapongó életmódja miatt annyira szenvedett. Az igaznak ugyanis, aki köztük élt, napról napra látnia és hallania kellett a törvénysértő tetteket, s ez vallásos lelkének nagy gyötrelmet okozott. Ért hozzá az Úr, hogy az Isten szerint élőket kiragadja a kísértésből, a gonoszok büntetésével pedig várjon az ítélet napjáig, főként azokéval, akik szennyes testi vágyakat hajszolnak és (Isten) felsőbbségét nem ismerik el. Vakmerők, önhittek, nem félnek káromolni (az égi) hatalmasságokat, noha a náluknál erősebb és hatalmasabb angyalok igazságtalanul nem vádolják őket az Úr előtt. De ezek, mint az oktalan állatok, amelyek természetüknél fogva megfogásra és levágásra valók, azt káromolják, amit nem ismernek. Mint azok, ezek is elpusztulnak, az igazságtalanok az igazságtalanság bérét kapják. Élvezetnek tartják világos nappal a dőzsölést, szenny­ és piszokfoltok, kéjelegnek az élvezetekben, amikor veletek együtt lakmároznak. Szemük tele van azzal, akivel házasságot törnek, és éhes a bűnre. Csábítgatják az állhatatlan lelkeket, szívük hozzá van szokva a kapzsisághoz: az átok gyermekei! Az egyenes utat elhagyták és eltévelyedtek, Beor fiának, Bileámnak útjain járnak, aki igazságtalan bérre vágyott, de igazságtalansága miatt kapott feddést: a néma teherhordó állat emberi hangon szólalt meg, és megakadályozta a próféta esztelenségét. Kiszáradt források, szélvész kergette fellegek, akikre a sötétség homálya vár. Mert nagyhangú, üres szólamokkal buja testi vágyakra csábítják azokat, akik éppen csak hogy kiszabadultak azok közül, akik tévúton járnak. Szabadságot ígérnek nekik, jóllehet a romlottság rabjai, hisz mindenki annak a rabja, aki legyőzte. Mert akik a világ romlottságából kimenekültek az Úrnak és Megváltónak, Jézus Krisztusnak megismerése útján, aztán újra belemerültek és hatalmába estek, azoknak ez az utóbbi állapotuk rosszabb, mint az azelőtti volt. Mert jobb lett volna nekik, ha nem ismerték volna a nekik adott szent parancsokat, mint hogy aztán hűtlenek lettek hozzájuk. Illik rájuk, amit a közmondás mond: „Visszatért a kutya a hányadékához” és: „A megfürdött disznó pocsolyában hentereg.”

 

A tévtanítók visszautasítása

(1Tim 1:3-11) Amikor elindultam Macedóniába, arra kértelek, maradj Efezusban, és figyelmeztess bizonyos embereket, hogy ne tanítsanak téves dolgokat, ne vesződjenek mesékkel és vég nélküli családfákkal, amelyek csak vitatkozásra adnak alkalmat, de a hiten alapuló üdvrendet nem szolgálják. A tanítás célja a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és őszinte hitből fakadó szeretet. Ettől némelyek eltértek, és üres fecsegésre adták magukat. A törvény tanítói szeretnének lenni, de nem értik, amit mondanak, és amit olyan csökönyösen állítanak. Mi tudjuk, hogy a törvény jó, ha valaki helyesen alkalmazza; de tudatában kell lennünk, hogy a törvényt nem az igaz emberért hozták, hanem a gonoszokért, a lázadókért, az istentelenekért, a bűnösökért, a vallástalanokért, a közönséges lelkűekért, az apa­ és anyagyilkosokért, a vérengzőkért, a tisztátalanokért, a fajtalanokért, a rabszolga-kereskedőkért, a hazugokért, a hamisan esküvőkért, és mindazért, ami még ellenkezik az igaz tanítással, a boldog Isten dicsőségéről szóló evangéliummal, amelynek hirdetésére megbízást kaptam.

Az utolsó idők tévtanítói

(2Tim 3:1-9) Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők jönnek. Az emberek ugyanis önzők, pénzsóvárak lesznek, dicsekvők, gőgösek, istenkáromlók, szüleikkel szemben engedetlenek, hálátlanok, szentségtelenek, szeretetlenek, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, féktelenek, jóra nem hajlandók, árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, akik inkább az élvezeteket szeretik, mint Istent. Az ilyenek a kegyesség látszatát megőrzik ugyan, de annak az erejét megtagadják. Fordulj el tehát ezektől. Mert ezek közül valók azok, akik belopakodnak a házakba, és rabul ejtik a bűnökkel terhelt és sokféle vágytól űzött asszonykákat. Ezek mindig tanulnak, de az igazságot sohasem ismerik meg. Ahogyan Jannész és Jambrész ellenszegültek Mózesnek, úgy álltak ellent az igazságnak ezek a megromlott értelmű, hit szempontjából megbízhatatlan emberek is. De nem jutnak messzire, mert esztelenségük nyilvánvaló lesz mindenki előtt, mint ahogy amazoké is az lett.

 

A tévtanítók tanítása

(Jud 1:3-16) Szeretteim, minden igyekezettel azon vagyok, hogy közös üdvösségünkről írjak nektek. Szükségesnek véltem, hogy írásban kérjelek titeket, küzdjetek a hitért, amely egyszer s mindenkorra szóló öröksége a szenteknek. Mert bizonyos emberek befurakodtak közétek, akiknek az ítéletük már rég megíratott; ezek az istentelenek Istenünk kegyelmét kicsapongásra fordítják, az egyetlen Urat, Urunkat, Jézus Krisztust pedig megtagadják. Emlékezetetekbe szeretném idézni, bár egyszer s mindenkorra tudtok mindent, hogy az Úr Egyiptomból kiszabadította a népet, de később azokat, akik nem hittek, elpusztította. Az angyalokat is, akik nem becsülték meg méltóságukat, elhagyták lakóhelyüket, a nagy nap ítéletére örök bilincsekben, sötétségben tartja. Ugyanígy Szodoma és Gomorra, valamint a szomszédos városok, amelyek hozzájuk hasonlóan kicsapongó életet éltek, és természetellenes gyönyöröket hajhásztak, intő példák a számunkra: az örök tűz lett a büntetésük. Ennek ellenére ezek az álmodozók is ugyanúgy megfertőzik a testet, megvetik az (isteni) fölséget, káromolják az (égi) hatalmasságokat, jóllehet még Mihály főangyal sem mert káromló ítéletet kimondani, amikor Mózes holtteste miatt heves vitába szállt az ördöggel, csak ennyit mondott: „Büntessen meg az Úr!” Ezek pedig káromolják azt, amit nem ismernek; azok meg, amiket mint az oktalan állatok, ösztönösen ismernek, romlásukra válnak. Jaj nekik, mert Kain útján járnak, haszonlesésből Bileám tévedésébe esnek, és mint Korach, halálukat lelik a lázadásban. Ezek szennyfoltok szeretetlakomáitokon, akik nem szégyellnek veletek enni, és csak hizlalják magukat; széltől űzött, esőtlen felhők; kétszeresen kiszáradt, gyökerestül kitépett, késő őszi, gyümölcstelen fák; saját gyalázatukat tajtékzó, vad tengeri hullámok; bolygó csillagok, amelyekre az örök sötétség homálya vár. Ezekről jövendölt Hénoch, Ádám után a hetedik pátriárka: „Nézzétek, közeleg az Úr szentjeinek tízezreivel, hogy ítéletet tartson mindenek fölött, és megbüntessen minden istentelent minden istentelenségért, amelyet istentelenül elkövetett, és minden káromló szóért, amit az istentelen bűnösök a szájukon csak kiejtettek.” Ezek, akik zúgolódnak, siránkoznak a sorsuk miatt; szenvedélyeiktől vezettetve élnek, nagyképű szavakkal dobálóznak, és hajbókolnak az embereknek, csak hogy hasznot húzzanak.

A tévtanítók jellemzõi

A tévtanítókról a következő jellemzőket lehet felismerni és szintetizálni:

- A legveszedelmesebb tévtanítók a püspökök körébõl kerülnek ki, akik hivataluk szerint apostolutódok, és akik tekintélyükkel sokakat rántanak magukkal a mélybe (bizonyos modernisták, progesszivisták, liberálisok, szabadkőmüvesek, ferde hajlamúak, stb.);

- A tévtanítók lehetnek papok, teológusok, de világiak vagy szekták vezetõi, akik a Katolikus Egyház ellen beszélnek (romlott pásztoraik méltó követői, vagy önmegváltást hirdető mesterek, ezoterikusok, okkultisták, stb.);

- A tévtanítók erkölcstelenek, és sokakat vezetnek az erkölcstelenség széles útjára (szexualitás, házasságtörés, abortusz, euthanázia, stb.);

- A tévtanítók káromlásokat mondanak, tanítanak, és megvetik az égi hatalmasságokat (pl. Krisztus istenségét, a Szûzanya istenanyaságát, a szentek közösségét, az Egyház dogmáit, a Tízparancsolatot, a szentségeket: az Oltáriszentség méltetlan kezelése, női papság, stb.);

- A tévtanítók kapzsik és haszonlesõk (korrupciós botrányok, sikkasztások, az egyház javainak elcsalása, stb.);

- A tévtanítók hízelgõ szavakkal csapják be az embereket (fülcsiklandozó beszédekkel, népszerüséggel, sztárpapok, stb.);

- A tévtanítók szenvedélyeiktõl vezérelve élnek bujaságban, paráznaságban, kéjelgésben, házasságtörésben és fajtalanságban (szexuális visszaélések plébániákon, szerzetekben, szemináriumokban: homoszexuális kapcsolatok, paráznaság, pedofilia);

- A tévtanítók tisztátalan szívûek, romlott lelkiismeretûek és szeretetlenek (állandó belső harcok a testvéri szeretet helyett);

- A tévtanítók eltévelyedett eretnekek, amint egykor eltévelyedett Bileám, Beor fia is (tévúton járnak és tévhitre vezetik a kicsinyeket);

- a tévtanítók testvérgyilkosok lelki értelemben, mint Káin, aki megölte az oltárnál testvérét, az igaz Ábelt (lelki romlásba döntik a híveket);

- A tévtanítók titokban lázadnak Krisztus ellen, amint Korach is lázadt Mózes ellen, és megtagadják Õt (antikrisztusi lelkületűek);

- A tévtanítók kiszáradt források, akik nem birtokolják a Szentlelket, és nincs meg bennük az örök életre buzogó vízforrás (elveszítették Isten kegyelmét);

- A tévtanítók miatt az emberek megbotránkoznak, és az igaz hitet káromolják (az ateisták okot kapnak, hogy gyalázzák a Katolikus Egyházat és az Egyház hitét);

- A tévtanítók már el vannak ítélve, és pusztulásukat el nem kerülhetik: olyanok, mint a hulló csillagok, mint a gyökerestől kitépett fák vagy mint a tenger tajtékozó hullámai.

Megtapasztalásaim

Amikor egy kanadai magyar jezsuita írását olvastam, amelyben összemosta a krisztusi hitet az iszlámmal, a Szentlélek haraggal szólalt meg bennem: Ez utálatosság...

Amikor egy bizonyos főpap tévtanításáról beszélgettünk, a Szentlélek azt az igerészt adta szívembe, hogy: A hollók vájják ki a szemeit (Péld 30:17). Ez a főpap ravasz tévtanításokkal káromolta Istent, és rombolta az Anyaszentegyházat...

Amikor egyszer felnőtt hitoktatás órán voltam és meghallottam egy ismert angol énekes toplistás számát a szomszéd épületből, amelynek videóklippjében egy Moloch-szerű lényhez visznek egy gyermeket, megkérdezte tőlem a Szentlélek: Tudod-e micsoda utálatosságot énekel?...

Mit kér tõlünk Judás apostol a levelében?

Küzdjetek a hitért, amely egyszer s mindenkorra a szenteknek adatott! 

Miben áll a szentek hite? Mindenki tudja ha akarja: a Niceai hitvallás, Isten parancsolatainak megtartása (Mt 22:37-40), a Hegyi beszéd ( Mt 5-7), a gyermeki lelkület (Mt 18:3), a hit, remény és szeretet (1Kor 13) és a Lélek jó gyümölcsei (Gal 5:22)...

Csak egy kiútat látok: bármilyen magasrangú is legyen egy egyházi előljáró, ha tisztan és világosan látjuk, hogy tévtanítást tanít, akkor ne bizonytalankodjunk, ne nézzük a személyét, tisztségét vagy tekintélyét, hanem határolodjunk el csendben tőle és óvakodjunk. Ne itélkezzünk, ne kárhoztassuk az ilyent, de inkább kell engedelmeskednünk Istennek mint az embereknek (ApCsel 5:29). Ha lehetséges, intsünk, óvjunk, feddjünk, és ragadjuk ki a tűzből, akit tudunk...

Ha a tengeren elromlik a hajó motra, akkor nem az a megoldás, hogy beleugrunk a vízbe, hogy elússzunk az elérhetetlen part felé, hanem a hajón maradunk, és várjuk a segítséget. Hasonlóképpen az egyházban is. Ha az egyházunk vezetése olyan amilyen, azért nem ugrunk ki belőle, hanem imádkozunk, és türelmesen várjuk Isten segítségét...

Mindezek ellenére szeressük az Egyházat, Krisztus Menyasszonyát, de legfőképpen Vőlegényét, a mi Urunkat, Jézus Krisztust.

Ima: Uram Jézus, Te megígérted nekünk az Igazság Lelkét, Aki majd mindent eszünkbe juttat, amit tanítottál. Kérünk ments meg minket az eltévelyedéstõl és a romlástól. Ámen.

Számszimbólika

Mivel láttam, hogy egyesek bizonytalanul és homályosan használják a számszimbolikát, ezért egy picit utánaolvastam a Magyar Katolikus Lexikonban. Nem tévesztendő össze a számszimbólika a számmisztikával, ami egy okkult tudomány... Ha hasznosnak találod, nézd át ezt a témát...

Számszimbolika: a számok gyakorlati használatán túlmenő, titokzatos jelentésüket kutató, ősi természetfilozófiai és vallási gondolkodásra támaszkodó értelmezés. Ősi tapasztalatokból született elgondolás szerint a →kozmosz és a rá jellemző rend számokkal leírható, ezért a szám kifejezi azt, amit a szavak nem képesek kifejezni. A babiloni műveltség a számoknak isteni eredetet tulajdonított, s ez hatással volt az összes ókori kultúrára és vallásra Indiában, Perzsiában, Görögországban, Izraelben, sőt még a kereresztény ~ra is (vö. Szardeszi Melito: Clavis S. Scripturae). A kk. iszlám és újkori ~ elképzeléseket erősen befolyásolta a →kabala.  A vallástörténetben a kisebb számoknak (→egy, →kettő, →három, →négy, →öt, →hat, →hét) szinte minden vallásban őstípus jellege van. A három (az emberi család kezdete) világméretben szerepel a mágikus hagyományban, mesékben, mítoszokban, de a nagy vallásokban is (→Szentháromság), a hindu trimurti az isteni elv hármas alakja. Főként német nyelvterületen ismert jókívánság: „minden jóból három legyen”, ennek megfelelője a „három a magyar igazság”. A kettő egyszerre kifejez egyesülést és széthúzást, polaritást és dualizmust, ellentétet (régi Iránban: Ahura Mazda-Ahriman) és kiegészítést (Kínában: Yin-Yang), s a különböző eretnekségek közvetítésével (bogumilok, katarok) erősen befolyásolta az európai népi vallásosságot (népiesen: az ördög mint a „második teremtő” Isten ellenlábasa). A 25 a kerekség és a jubileum, a 28 a Hold, a 33 a teljesség (Krisztus életkora), a 40 a várakozás és az előkészület (böjt és bűnbánat) száma. A 60 a babiloni számrendszerben fontos. A 72 csillagászati szám (a 360 napos teljes körforgás 1/5-e), a nagyság és a sokaság száma (Jézus 72 tanítványa). A 99: a legszebb istennév számértéke az iszlámban, a 666 a Jel szerint a vadállat (Jel 13,18), az 1000 a beteljesedés száma. 2. A Szentírásban fontos szimbolikus tartalma van következő számoknak: →három (Isten 3 vándor képében jelent meg Ábrahámnak; Ter 18); →hét: Isten 6 nap alatt teremtette a világot, a hetediken megpihent; a rabszolgának 6 évig kellett dolgoznia, a hetedikben vissza kellett kapnia a szabadságát (Kiv 21,2); a 7. évben nem volt szabad vetni aratni, szüretelni (Lev 25,1-7); 2 x 7 é. szolgált Jákob Lábánnál 2 feleségéért, Leáért és Ráchelért (Ter 29); a hétszer hetedik év, a „jóbel-év” Isten parancsa szerint a teljes gazdasági és társadalmi megújulás éve (25,8-17). Jézus tanítványainak hetvenszer hétszer kell megbocsátaniuk (Mt 18,22). 7 levél ment Kisázsia egyhközségeihez; 7 arany gyertyatartó, 7 csillag, 7 harsonás angyal szerepel stb. „hétpecsétes könyv” szerepel a Jel-ben (1-2; 5,1); A →tizenkettő Jákob fiainak és Izrael tizenkét törzsének (Ter 49,28), s Jézus tanítványainak (Mt 10,1) és a mennyei Jeruzsálem kapuinak száma (Jel 21,12). A tizes csoportok közül kiemelkedik a →negyven, az ÓSz-ben 9x, az ÚSz-ben 4x fordul elő: 40 é. vándorolnak az izraeliták a pusztaságban (Kiv 16,35), 40 napot töltött Mózes a Sínai-hegyen (Kiv 24,18), Jézus a pusztában böjtölve (Mt 4,2; Lk 4,2), s mennybemenetele előtt a tanítványaival (ApCsel 1,3). →nyolc, →kilenc, →tíz, →tizenegy, →tizenhárom, →tizennégy, →tizennyolc **

Sorba rakva a számok

egy (gör. eisz, mia, hen; lat. unus, una, unum): a természetes számsor első egész száma (1); a számok kezdete és mértéke, ezért az ős-egy az oszthatatlan →egységnek, a kezdetnek, a tökéletességnek, Istennek a jelképe. A →számmisztikában a nem ábrázolható, csak elképzelhető →pont megfelelője. →egyszerűség **

kettő (gör. düo; lat. duo, duae): a természetes számsor második egész száma (2), a legkisebb osztható szám. Az ellentét, a szembenállás, a →jó és rossz, a →jobb és bal, a férfi és a női, a Nap és a Hold, a nappal és az éjszaka, az Ó- és ÚSz, az Isten és az ember kettősségének kifejezője. A női principium száma. Püthagorasznál jele az egyenes, a →számmisztikában a →kereszt. A kereszt, amely már a kereszténység előtti formáiban kozmikus asztrál- és életjelkép volt (a füles kereszt az ókori Egyiptomban az anch = élet hieroglifa), a kereszténység fő szimbóluma lett. A középkori műv-ben a 2 szövetség jelképe, mint 2 ajtószárny, 2 gyertya stb. **

három (gör. treisz, tria, lat. tres, tria): a természetes számsor egész száma (3) a →kettő (2) után. Kezdettől az →élet jelképe (az atya-anya-gyermek hármassága, az élet továbbadása alapján), s mint ilyen a teljesség jelképe. A férfi princípium száma (a nőé a kettő). Az egyszerű népeknél a számolás (1+2=3) felső határa. A Szentírásban számos ósz-i tört-ben a Szentháromságra utaló jel (Ábrahám és a ~ angyal; Noé fiai; →három bajnok, →három ifjú a tüzes kemencében). Az ÚSz-ben ~ napkeleti bölcs keresi meg a zsidók újszülött királyát (→Háromkirályok). Mária ~ hónapig szolgált Erzsébetnél (Lk 1,56), ~ nap után találta meg a →tizenkétéves Jézust a tp-ban (Lk 2,46). Kijelentése szerint Jézus ~ nap alatt építi föl a lerombolt tp-ot (Mt 16,61; Mk 14,58). A →harmadik óra Jézus →megfeszítésének ideje (Mt 15,25). Amint Jónás ~ nap és ~ éjjel volt a hal gyomrában, Ő ~ nap és ~ éjjel volt a föld szívében (Mt 12,40). Péter ~szor tagadta meg Mesterét (Mt 26,34; Lk 22,61); a föltámadt Jézus ~szor kérdezte tőle: „Szeretsz engem?”, és ~szor ismételte: „Legeltesd bárányaimat!” (Jn 21,15-18). Többször szerepel a kettővel azonos tartalommal: Ahol ketten v. hárman összegyűlnek Jézus nevében, Ő ott van közöttük (Mt 18,20). A bizonysághoz két v. ~ tanú szükséges (Mt 18,16; Zsid 10,28; 1Kor 14,29; 2Kor 13,1; 1Tim 5,19). Pál (Saul) ~ napig nem látott az Úrral való találkozás után (ApCsel 9,9). ~ fő erény van, köztük legnagyobb a szeretet (1Kor 13,13). Hárman tanúskodnak, és a Lélek, a víz és a vér tanúsága egy (1Jn 5,7). A világ ~ kívánsága (szemek kívánsága, test kívánsága, élet kevélysége) eltávolít az Atya szeretetétől (1Jn 2,16). A →mennyei Jeruzsálemnek minden égtáj felé ~ kapuja van (Jel 21,13). - Ikgr. A 9-15. sz. műv-ében igen gyakran megjelenített →szám: a teljesség, a sztség, a tökéletesség, az egész száma. A kk-ban alig van kép, melyen a ~ ne szerepelne. A →háromszög (benne →Isten szeme), a háromlábú, háromszögletes asztalka, a templomok ~ ablaka →Szentháromság-szimbólum. Ha tömjéntartó →navicula (a hit jele) van rajta, azt jelenti: hiszek a Szentháromság egy Istenben. A →filozófiát a →Hortus deliciarumban a →hét szabad művészet központjában ~ fejjel ábrázolják (→három arc). Kedvelt ábrázolás-típus a Bölcsesség ~ leányával (→hit, remény, szeretet). A →három élő, három holt az élet és halál kapcsolatára utal. **

négy, 4 (lat. quatuor): a természetes számsor egész, páros száma. Az ember és a földi élet száma (→négy elem, →négy főerény, →sarkalatos erények, →négy vérmérséklet, ~ →égtáj, →évszak, →szél). Jele a →négyszög. A →hárommal együtt, ami az istenség száma (jele a →kör), a teljesség és tökéletesség számát (→hét) adja. - A 9-15. sz. műv-ében a világ és Isten országának száma (mind a ~ →égtájra kiterjed); a barokkban Amerika fölfedezése után ~ földrészről tudtak. A ~ az →evangélisták ill. a →négy apokaliptikus lovas, az →egyházatyák, →Virgines Capitales stb. száma: →négy ókori világbirodalom, →négy paradicsomi folyó (→számmisztika), →négy nagy keleti egyházatya, →négy nagy nyugati egyházatya **

öt (gör. pente, lat. quinque): a természetes számsor ötödik egész száma (5). - Az ókorban a bolygók száma, a →makrokozmosz és mikrokozmosz szimbóluma. Az ~ érzék (→érzékelés), az →öt ujj és a négy végtag + a fej alapján (utóbbit Leonardo da Vinci körben ábrázolta) az →ember száma. Püthagorasznál és a →püthagoreusoknál a lélek és a föld egységének tökéletes száma. - A 2+3 összegeként az egység, a harmónia és az egyensúly kifejezője, →aranymetszetes szám. - Az ÓSz-ben Mózes kv-einek száma (→Pentateuchus). A →szent sátor építésénél alapszám (vö. Kiv 36-38. f.), „az égőáldozati oltár hossza ~ könyök, szélessége ~ könyök, négyszögletes, magassága három könyök” (Kiv 38,1). Az oltár fölszentelésére minden törzs hozott 2 marhát, ~ kost, ~ bakot és ~ egyesztendős bárányt (vö. Szám 7. f.). Izáj ~ kenyeret küldött Dáviddal Saulnak (1Sám 16,20), Dávid ~ kővel a tarisznyájában ment Góliát ellen (1Sám 17,40). A salamoni tp-ban a kerubok szárnyainak hossza ~ könyök volt (2Krón 3,11) Salamon az udvar közepén ~ könyök hosszú, ~ könyök széles, három könyök magas bronzemelvényen imádkozott (2Krón 6,13). Ezekiel látomásában az új tp. méreteinek is alapszáma (Ez 40,48). - Az ÚSz-ben Jézus a →kenyérszaporításkor ~ kenyeret szaporított meg (Mt 14,17; Mk 6,41; Lk 9,13; Jn 6,9), példabeszédeiben az →okos és balga szüzek és a talentumok száma (Mt 25,15; Lk 19,18-19), ~ veréb is csak 2 fillért ér (Lk 12,6), a szamariai asszonynak ~ férje volt (Jn 4,18), Jeruzsálemben a Betheszda fürdőnek ~ oszlopcsarnoka volt (Jn 5,2). A szt sebek száma (→Krisztus sebei). - Az Egyh. erkölcstanát az →öt parancsolat, az iszlám tanítását az →öt oszlop foglalja össze. Aquinói Szt Tamás az →istenbizonyítás öt útját tanítja. A zene egyik legfontosabb rendezőelve az ~fokúság (→pentatónia). - Ikgr. Kr. e. a 3. évezredtől ismert leggyakoribb ábrázolása a →pentagramm, a világmindenség szimbóluma. A kk. műv-ben Krisztust és a 4 evangélistát, valamint Krisztus ~ szt sebét jelenti. A zárt emberi →kéz ősi varázslatot elhárító jel. Az ~öt a →csomóban is ábrázolták. **

hat (gör. hex, lat. sex): a természetes számsor hatodik egész száma (6). Sokjelentésű, szent szám: a makrokozmosz, a teremtés napjainak (→hatszög) s ezáltal a munkanapok, a szeráfok (Iz 6) és a négy élőlény (Jel 4,8) szárnyának, a világkorszakoknak, az emberi életkoroknak, kánai menyegző korsóinak (Jn 2,6) száma. A →hatodik óra Jézus szenvedésének utolsó szakasza, a teljes napfogyatkozás órája (Mt 27,45; Mk 15,33; Lk 23,44). **

hét, hetes (gör. hepta, lat. septem): tőszámnév, a természetes számsor egész száma (7). - A vallástört-ben a →három mellett a legfontosabb szám. Az ókori K világában a kozmikus-csillagászati rend száma, szent szám. Alapvető tapasztalat volt a hold négy, egyenként ~ napos fázisa, majd a bolygók hetes száma. ~ volt az életkorok, a világ csodáinak, a bölcseknek a száma (→hét bölcs). Püthagorasznál a ~ az egészséget is jelenti. - Az ÓSz-ben a ~ a zárt és tökéletes egész kifejezője: a hetedik napon készült el a →teremtés (Ter 2,3; →szombat), jelent meg Isten Mózesnek (Kiv 24,16), esett el Jerikó ~ pap hétszeres harsonaszavára, miután hétszer megkerülték Izrael fiai (Józs 6,1-16). Az egyiptomi ~ szűk és ~ bő esztendő jóslataként a fáraó álmában ~ sovány, ill. ~ kövér tehenet látott (Ter 41. f.). A →menóra ~ágú (Kiv 25,31). Bálaám ~ oltárt épített (Szám 23,14). Az Úr ~ szeme bejárja az egész földet (Zak 4,10). A Bölcsesség ~ oszlopra építette házát (Péld 9,1). - Az ÚSz-ben főként Mt-nál gyakori: a Miatyánk ~ kérése (6,9-13), Jézus ~ példabeszéde (13. f.), a kenyérszaporítás után ~ kosár maradék (15,37). Lk is hetes rendszerben szerk. →Jézus családfáját. A diákonusok hetes száma a korabeli testületszervezés szokásához igazodott (ApCsel 6,5). A ~ a Jel-ben különösen gyakori: ~ egyh. (1,11), ~ arany gyertyatartó (1,12), ~ csillag (1,16); ~ fáklya Isten trónja előtt (4,5), a Bárány ~ szarva és szeme (4,6), Isten ~ szelleme (4,6), ~ pecsét (5-6. f.), ~ harsonaszó (8-9. f.), ~ csésze (16. f.), ~fejű vadállat (17,10). A →hetven a ~ és a →tíz szorzataként jelentőségteljes szám. A hetven és a ~ szorzata, ill. a 77 a határtalanság kifejezése (Mt 18,22). - Az egyházatyáknál Szt Cipriánnál a 3 (a teremtetlen Isten) és a 4 (teremtett világ) összege. Ireneusznál és Tertuliánnál a Zsid 4,4 alapján az eszkatologikus nyugalom hordozója, Szent Ágostonnál a tökéletesség, a teljesség és a Szentlélek száma. E hagyomány folytatásaként tekinthető a →hét szentség, a →Szentlélek hét ajándéka, az →irgalmasság cselekedetei (~), a ~ erény és a ~ főbűn, a →hét szabad művészet, a zenében a ~fokúság. - Ikgr. A 9-15. sz. ker. műv-ében a ~ a végtelenség és az örökkévalóság, a teljesség jele. Gyakori képe a menóra. **

nyolc (gör. októ, lat. octo): tőszámnév, a természetes számsor nyolcadik egész száma (8). A babiloni világképben a lélek a hét bolygószféra elhagyása után érkezik meg a 8., a legmagasabb égi szférába (egek ege). Platón szerint a lélek megítélése 7 napig tart, a 8. napon szabadul. Püthagorasznál az égi harmónia, teljes egyezés (zenei oktáv), ezáltal a szeretet és a barátság száma. A Szentírásban. Az evang-okban a ~ fontos szám: a hegyi beszéd a →nyolc boldogsággal kezdődik. A zsidó napszámítás szerint Jézus a 8. napon támadt föl. Ezért a patrisztikában a 8. nap az új teremtés kezdete, az örök élet képe. Krisztus föltámadása miatt a beteljesedés száma (Zsolt 117,24: Haec dies quam fecit Dominus), dicsérete megtalálható Szt Ambrus zsoltármagyarázataiban: „Feltámadásával Ő megszentelte a nyolcadik napot, mely az első kezdett lenni, az, amelyik a nyolcadik volt, mert a számok rendjéből előnye lett, és szentsége lett az Úr feltámadásából.” Fontos Ambrus számára, hogy Jézus szenvedési jövendölése és a színeváltozás között is ~ nap telt el. A ~as szám a szellemi újjászületés szimbóluma. A Zsolt 118 magyarázatánál (mivel ~ verses egységekből áll) ismét fölmerül a ~as szám. A görögök ismert szólása volt a „panta októ”, a „minden a nyolc”, melyet talán a földet körülvevő szférákra értették. Órigenésznél a hetes szám az érzéki világot szimbolizálja, a ~as az örökkévalóságot. A ker. építészetben a 8 feltűnik oszlopok, tornyok, baptisztériumok, keresztkutak alaprajzában (→nyolszög). - A →gregorián ének ~ zsoltártónust használ. **

kilenc (gör. ennea, lat. novem): a természetes számsor kilencedik egész száma (9), tőszámnév. A ~ mint a →három többszöröse (főként kelta, germán, finnugor népeknél) a tökéletesség száma. Kínában az eget megjelenítő pagoda ~ szögletű. ~ az angyali kar. Krisztus a ~edik órában halt meg (vö. Mt 27,46; Mk 15,34; Lk 23,44). →kilencnapos ájtatosság **

tíz (gör. deka, lat. decem): tőszámnév, számrendszerünk alapja. – Isten parancsainak, s ezáltal a bölcsességnek és tökéletességnek, az életünket átfogó gyakorlati teljességnek a száma. A Szentírásban: →tízparancsolat. Az Úr ~ igazért megkegyelmezett volna Szodomának (Ter 18,32); ~ csapást mért Egyiptomra (→egyiptomi csapások). A 7. hónap ~edik napja az →engesztelés napja. Áldozatként ~edrészt kellett fölajánlani (→tized). – Az ÚSz-ben a talentumok példabeszédében a legügyesebb szolga ~ minát kapott. Jézus ~ leprást gyógyított meg (Lk 17,12–17), de a ~ből csak egy jött vissza hálát adni. (vö. még Lk 15,8) – Mint 2 x 5 az ember és emberi világ jelképe. Az →okos és balga szüzek száma 2 x 5. – Az építészetben a szabályos tízszög fele szentélyek alaprajza lehet (pl. kalocsai székesegyház). **

tizenegy (gör. endeka, lat. undecim): tőszámnév. – A →tíz ellentéteként (túlhaladja azt) a →mértéktelenség, törvény nélküliség száma. A Szentírásban egy kis ideig az apostolok száma, amikor Júdás már nem élt és Mátyást még nem választották meg (Lk 24,8–12).

tizenkettő (gör. dódeka, lat. duodecim): tőszámnév, a →három és a →négy szorzataként a tökéletesség →száma. – Kínában és Babilonban a nagy kozmikus szám, a 60-as számrendszer alapszáma és az →állatkör száma. Egyiptomban a napot ~ órára, az évet ~ hónapra osztották. A →gnosztikusok emanációs tana ~ éont ismert. A Szentírásban a tökéletesség és a szentség száma: Izraelnek ~ törzse volt, ezért a →kitett kenyerek, s az →érctengert tartó ökrök (1Kir 7,23–25) száma is ~ volt. –  Az ÚSz-ben ~ az apostolok és a mennyei Jeruzsálem kapuinak száma. Ennek szorzatai Jahve 72 neve, a Jel →huszonnégy vénje, s a →száznegyvennégyezer kiválasztott. – J. Flavius szerint a →jeruzsálemi templomban a ~ kitett kenyér a zodiákus és az esztendő szimbóluma volt. – Ikgr. A kettős →állatkör a tizenkét pátriárka jelei is a Ter 49 alapján, ahol Jákob fiait állatok tulajdonságaival jellemezte. Allegóriájában az ap-ok és tanítványok a ~ órás napot jelentik, ugyanakkor az Úr esztendejének ~ hónapját.  (Ravenna, Baptisztérium mennyezete). A kora gótikus könyvfest-ben a ~ a díszítőelemek elhelyezésében játszik fontos szerepet. – A →karácsony és  →vízkereszt közötti napok száma. →tizenkét nap **

tizenhárom (lat. tredecim): tőszámnév, a →Fibonacci-számsor 5. száma (→aranymetszés). – A pogány →számszimbolikában baljós szám, mivel a teljességet jelentő →tizenkettőhöz hozzáadódik még egy (dolog v. személy), mely megbontja a teljességet és a harmóniát, ezért el kell pusztítani, v. halált okoz. Babilonban az alvilág, a zárt rendszer fölbomlásának, a szökőévnek és a szerencsétlenségnek a száma volt. Az egyiptomi mitológiában Ozirisz testét Szet ~ darabra tépte szét. – Az ÓSz-ben Izmael ~ éves volt, amikor a 99 éves Ábrahám körülmetélte őt (→körülmetélés) (Ter 17). A sátoros ünnep áldozati rendjében ~ a föláldozandó fiatal bikák száma: az első napon ~, s utána a 7. napig minden nap eggyel kevesebb (Szám 29,12–33). Salamon kir. a saját házát ~ évig építette (1Kir 7,1). A Templom keleti kapujának a hossza ~ könyök volt (Ez 40,11). →Eszter könyvében Adar hónap 13-a először Izr. tervezett elpusztulásának a napja (Ámán sorsvetéssel ezt a napot jelölte ki a zsidók kiirtására a birod-ban); miután Eszter kir. közbenjárására Izrael megmenekült, ugyanez a nap a bosszúállásuk napja lett. – Jézust a husvéti készület napján, azaz Niszan hónap 13-án, pénteki napon feszítették keresztre. Ebből fakadt a félelem a 13-as számtól. – A →fatimai jelenések 13-án történtek. Mindszenty József bíb. rendelkezésére Mo-on minden hónap 13. napja engesztelő nap. **

tizennégy (lat. quatuordecim): tőszámnév. – 2 x 7 = 14: szerencsés szám volt már Babilonban és Egyiptomban. Az Egyházban az apostolkollégium, a Mátyással és Barnabással kiegészült apostoli közösség száma. – A keresztúton ~ stáció van. A genealógia (→nemzetségtábla) 3 x 14 nemzedékből áll; Dávid mássalhangzóinak számértéke (d=4 + v=6 + d=4) **

tizennyolc (lat. octodecim): tőszámnév. A →kabala szerint szerencsés szám, az élő Isten nevének számértéke.

negyven (lat. quadraginta): természetes, pozitív egész →szám, a →négy és a →tíz szorzata. - A keleti gondolkodásban a határtalanság szimbóluma. - A Szentírás →számszimbolikájában a tizes csoportok közül kiemelkedik, az ÓSz-ben 9x, az ÚSz-ben 4x fordul elő, és „nagyon hosszút” jelent. - a) ~ napig zuhogott az eső a vízözön előtt (Ter 7,4); volt Mózes a Sínai-hegyen (Kiv 24,18); volt úton Illés (1Kir 19,8); kellett bűnbánatot tartania Ninivének (Jón 3,4); böjtölt Jézus a pusztában (Mt 4,2); jelent meg a föltámadása után a tanítványoknak (ApCsel 1,3). A születés után ~ nappal kellett bemutatni az Úrnak az elsőszülött fiúkat (Lev 12,1-4). - b) ~ évig tartott Izrael →pusztai vándorlása (Neh 9,21; Zsolt 94,10; ApCsel 7,36). - A lit-ban ~re utal a →nagyböjt és a →negyvenórás szentségimádás. A népi megfigyeléseken alapul a →negyvenes nap és a →negyvenelés. **

Hetvenkettõ: hetvenkét tanítvány: a →tanítványok szélesebb köréből kiválasztottak, akiket az Úr kettesével küldött maga előtt utat készíteni evangéliumának (Lk 10,1-24). →hetven **.

Saját megjegyzés: a hetvenkettõ jelképezi a vízözön utáni 72 nemzettséget (Ter 10) (Erdő Péter magyarázata). A hetvenkét tanítvány száma jelképezi, hogy a föld minden nemzetségéhez van Krisztus tanitványainak küldetés...

száznegyvennégyezer: 1. Jel 7,4 szerint az Izrael →tizenkét törzséből megjelöltek száma: 12 x 12 ezer. A megjelöltek Isten pecsétjét, a →tau jelét viselik homlokukon. 2. Jel 14,1-5: a Bárány közvetlen kísérete, akik „asszonyt nem érintettek, szüzek maradtak, és mindenüvé követték a Bárányt, ahova csak ment”. Az új éneket csak ők tudták megtanulni, akik Isten és a Bárány zsengéi. **

Forrás: Magyar Katolikus Lexikon

Saját megjegyzések

százötvenhárom: Jézus feltámadása utáni csodálatos halfogás ( Jn 21,11). A nagy halak száma százötvenhárom volt. Ezek embereket jelképeznek (Mt 4,19). Halak nagysága a fogás minõségét jelképezi, vagyis szerintem az apostolutódokat, akikre átruházzák az apostolok az ősegyházat... 

hatszázhatvanhat: Isten hat nap alatt teremtette a világot és a hetedik nap megpihent. A hatszázhavanhat, a hatosnak számnak a háromszori megismétlése vagyis örökké... Salamon királynak évente 666 talentum súlyú arany folyt be ( 1 Kir 10,14). Itt a hetedik napon Isten megnyugszik. A Jelenések könyvében a 666 emberi szám, a fenevad nevének száma ( Jel 13,18). Ez lehet a hetedik nap, a nyugalom napjának ( Ter 2,1) háromszori megtagadása...