Tapogatózás a démonológiában – Hatodik és befejezõ rész

Tehát láthattuk, hogy a Sátán országa feltételezhetõen olyan gonosz (tisztátalan) lelkekbõl áll, akik:

- Vagy bukott angyalok;

- Vagy a régi idõk óriásainak elkárhozott lelkei;

- Vagy elkárhozott emberek kóborló lelkei.

De a Sátán országa kiterjed a földön élõ emberekre is, még a megkereszteltekre is, akik formálisan az egyház tagjai. Azokról az emberekrõl van szó, akik vallástól, nemzettõl és származástól függetlenül, a Sátánt szolgálják a világban és a társadalomban...

A magvetõ példázatában illetve a konkoly és a búza példázatában láthatjuk (Mt 13:1-30), hogy a szívben történõ dolgok, testi valósággá válnak, a „ki mit eszik, azzá válik” elv szerint. Ha valaki Isten igéjének búzáját fogadja szívébe és azzal táplálkozik, az búza lesz és a feltámadáskor, megdicsõûlt testben emeltetik fel. Ha valaki pedig a hitetlenség konkolyát fogadja szívébe és e bûnös világ szerint él, az konkolly válik és kárhozatra fog feltámadni, hogy odalent a mélységekben égjen, örökre, a kárhozat tûzében...

Tehát, amint az Isten országa eljött és megnyilvánult, úgy a Sátán országa is megnyilvánul ebben a világban. A két ország között, lelki síkon, létezik egy vastag, fekete határvonal, mintegy kb. 40 cm széles, földre festett, fekete csík. Aki ezen a fekete csíkon túl van, az lelkileg halott, és a holtak birodalmához tartozik. Habár ebben a világban él, mégis élõ halott (1Tim 5:6). Ez egy olyan borzalmas állapot, amelyrõl a bûnös embernek fogalma sincs. Hasonlatos az oszladozó emberi tetemek és a rohadó húsdarabok rakásához... Aki csak megpillantja, rettenetében azonnal felébred a lelki halál mély álmából és elnyeri az istenfélelem ajándékát...

(Ef 2:1-10) És titeket is, akik halottak voltatok vétkeitek és bűneitek miatt, amelyekben jártatok egykor ennek a világnak szokása szerint, a levegőben uralkodó fejedelemnek engedelmeskedve, annak a léleknek, amely most a hitetlenség fiaiban működik. Egykor mi is mindnyájan ezek között forgolódtunk, mikor követtük testünk vágyait, és teljesítettük a test és az érzékek kívánságait. Természetünknél fogva a harag fiai voltunk, akárcsak a többiek. De Isten, aki gazdag az irgalmasságban, igen nagy szeretetéből, mellyel szeretett minket, noha bűneink miatt halottak voltunk, Krisztussal együtt életre keltett – kegyelemből üdvözültetek –, vele együtt feltámasztott, és a mennyeiek közé helyezett el Jézus Krisztusban, hogy megmutassa a jövendő időkben kegyelmének bőséges gazdagságát hozzánk való jóvoltából Krisztus Jézusban. Mert kegyelemből üdvözültetek a hit által. Ez nem tőletek van, hanem Isten ajándéka: nem tettek által, hogy senki se dicsekedjék. Hiszen az ő műve vagyunk, Krisztus Jézusban jótettekre teremtve, amelyeket Isten előre elkészített, hogy azokat gyakoroljuk.

(1 Tim 5:6) Aki ugyanis feslett életet él, eleven halott.

Ha keresztényként, megkereszteltként, valaki nem hisz Jézus Krisztusban, ha megveti az Egyházat, ha hitetlen és istentelen életet él, ha feslett életû, buja, parázna és házasságtörõ, ha maszturbál vagy fajtalankodik, ha részegeskedik, ha pénzimádó, ha tolvaj, rabló vagy csaló, hûlen és áruló, vagy ha varázsló, bûbájoló és boszorkány, akkor az a Sátán országához tartozik és elkárhozik, hacsak meg nem tér és meg nem mosakodik Jézus Krisztus Szent Vérében (Mk 16:16; 1 Kor 6:9-10; Jel 21:8)...

Az ilyenek közül egyesek gonoszabbak, mint mások, mert nemcsak, hogy nem szolgálnak Istennek, hanem tudatosan szolgálják is az ördögöt. Ezek azok a szerencsétlenek, akiknek teljesen fekete lett a lelkük, akik már egésszen kiteljesedtek konkoly mivoltukban és a Sátánt szolgálva, területileg is szellemi sötétséget terjesztenek (Jel 18:2). Ezek éjjeli denevérek, a sötétség országának vijjogó éjmadarai, akik csakis Isten végtelen irgalma által menekülhetnek meg az örök haláltól. Azonban Istennek minden lehetséges (Mt 10:27)...

Minket azonban nem erre hívott meg a mennyei Atyánk, hanem arra, hogy újjá szülessünk az Õ Szent Fiában, Jézus Krisztusban, Aki a világ világossága és Aki legyõzte a bûnt meg a halált. A hívõk egész életre szóló küldetése, hogy küzdjenek a Sátán országa ellen, hittel, alázatossággal és Krisztus világosságával. Erre képesít bennünket a Szentlélek, megadva nekünk a lelki fegyverzetetet (Ef 6:10-20), ami az igazságosság, a megigazulás, a béke, a hit kardja, az üdvösség reménye és a szeretet Lelke...

 

Felhívás a küzdelemre

(Ef 6:10-20) Végezetül pedig: erősödjetek meg az Úrban és az ő hathatós erejében! Öltsétek fel Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög cselvetéseivel szemben! Mert nem a vér és a test ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, a sötétség világának kormányzói ellen, a gonoszságnak az ég magasságaiban lévő szellemei ellen. Vegyétek fel tehát Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, s megállhassatok, mert mindent megtettetek. Úgy álljatok tehát, hogy derekatokat övezzétek fel igazságossággal, s öltsétek magatokra a megigazulás vértjét! Lábatok saruja legyen a béke evangéliumának hirdetésére való készség. Mindezekhez vegyétek a hit pajzsát, amellyel kiolthatjátok a gonosz minden tüzes nyilát. Vegyétek fel az üdvösség sisakját is, és a Lélek kardját, vagyis az Isten igéjét. Mindenkor esedezzetek a Lélekben, minden imádságban és könyörgésben, s őbenne virrasszatok teljes állhatatossággal könyörögve az összes szentért, és értem is, hogy Isten adjon nekem szavakat, amikor megnyitom ajkamat, hogy bátran hirdessem az evangélium titkát, aminek hírnöke vagyok a bilincsekben is; hadd beszéljek bátran, amint kötelességem.

A Sátán tiszta szellemi lény, aki jónak lett teremtve, de saját hibájából megromlott a kevélysége miatt, mert Isten fölé akarta helyezni magát. Emberileg annyit foghatunk fel, hogy az anyagi világ és benne az asszony megteremtése, aki által Isten megajándékozta az embert az utódnemzés képességével, megkísérthette a Sátánt, mivel az angyaloknak ez nem adatott meg (1Kor 11:10). A Sátán túlságosan gõgös és türelmetlen lehetett és nem bírta kivárni azt, hogy az emberiség kibontakozzon és beteljesedjen az angyalokhoz hasonló állapotában (Mt 22:30)...

A másik magyarázat az, miszerint a Sátán nem tudta elfogadni a Megtestesülést, hogy a Magasságbeli egyesüljön a testtel, az emberi természettel, és hogy egy alacsonyabbrendû szubsztancia elõtt kelljen hódolnia. Eszerint, a Megtestesülésnek mindenképpen meg kellett vona történnie, a bûnbeesés eseményétõl függetlenül, hogy Isten teljesen magához tudja ölelni a porból alkotott teremtményét...

A lelkek tulajdonságai és a szellemek titkai átláthatatlanok az emberi értelem számára. Megsejtünk dolgokat, feltételezünk és tapogatózunk. Tudjuk a szentírásból, hogy a Sátán országa és az Antikrisztus megnyilvánulnak az utolsó idõkben, hogy lesz egyházszakadás, hogy lesz hamis próféta, aki istenként fog beûlni Isten templomába (2Thessz 2:4), de most mi csak tekintsünk a megfeszített Jézus Krisztusra és megszabadulunk...

Ima: Krisztus oldalsebébõl kicsorduló kegyelem, amely örökké folyik a kegyelem kifogyhatatlan forrásából, moss tisztára engem életem minden napján. Ámen.

Tapogatózás a démonológiában – Ötödik rész

Láthattuk a korábbi részekben, hogy a Sátán tisztátalan, gonosz lekek seregeibõl áll, akik gonosz esküvel vannak összekötve.

Ezek a lelkek, valószínüleg, kétféle származásúak lehetnek:

- Tisztan szellemi lénynek teremtett bukott angyalok;

- Testbe született, és elhunyt teremtmények elkárhozott lelkei ( óriasok és emberek).

A tisztátalan, gonosz lelkek, lehetnek szabadon a levegõégben (Ef 6:12; Jel 20;13) vagy lehetnek bezártak és megkötözöttek. 

Láthatjuk a Tóbiás esetében vagy a Jelenések könyvében, hogy démonokat kötöznek meg ( Tób 8:3) vagy oldanak el (Jel 9:15; 20:7). Láthattuk a légió és a disznócsorda esetében, hogy a démonok inkább szeretnek kószálni szabadon, mintsem bezárják õket a pokolba (Mk 5:9; Lk 8:30)...

Fohász: Dicsőség az Atyának és a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen.

Mi van az elkárhozott emberekkel?... Tudjuk, hogy az elkárhozottak lelkek a pokolra jutnak, de mind be vannak zárva?...

(Lk 16:1-13) Aztán a tanítványokhoz fordult: „Egy gazdag embernek volt egy intézõje. Bevádolták nála, hogy eltékozolja vagyonát. Magához hívatta, és így szólt hozzá: Mit hallok felõled? Adj számot vagyonomról, mert nem maradhatsz tovább intézõ. Az intézõ így gondolkodott magában: Mitévõ legyek? Uram elveszi tõlem az intézõséget. Kapálni nem bírok, koldulni szégyellek. Tudom már, mit teszek, hogy befogadjanak az emberek házukba, amikor elcsap az intézõségbõl. Egyenként magához hívatta urának minden adósát. Megkérdezte az elsõt: Mennyivel tartozol uramnak? Száz korsó olajjal - felelte. Erre azt mondta neki: Fogd adósleveledet, ülj le hamar, és írj ötvenet. Aztán megkérdezett egy másikat: Te mennyivel tartozol? Száz véka búzával - hangzott a válasz. Fogd adósleveledet - mondta neki -, és írj nyolcvanat. Az úr dicsérte a mihaszna intézõt, hogy okosan járt el. - Igen, a világ fiai a maguk módján okosabbak a világosság fiainál. Azt mondom hát nektek: Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogyha majd elfogy, befogadjanak benneteket az örök hajlékokba. Aki a kicsiben hû, az a nagyban is hû. Aki a kicsiben hûtlen, az hûtlen a nagyban is. Ha tehát a hamis mammont nem kezeltétek hûen, ki bízza rátok az igazit? És ha a máséban nem voltatok hûek, ki adja oda nektek a tiéteket? Egy szolga sem szolgálhat két úrnak. Mert az egyiket gyûlöli, a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, a másikat megveti. Nem szolgálhattok az Istennek és a mammonnak.”

Valamikor 2001-ben, ezt a magyarázatot írtam ehhez a szentírási részhez:

Kedves X Y,

Röviden leírok néhány gondolatot a hamis sáfár példabeszédérõl, ami bennem van.

A hamis sáfár az én meglátásomban az az ember, akit Isten kiválasztott szolgálatára és megadta a kenetet neki ennek a szolgálatnak elvégzésére. Ez a kenet nem föltétlenül az egyházirend, hanem a Szentlélek bizonyos kenete, egy akárki laikuson is, aki bizonyos
szolgálatra van elhiva...

Ez a felkent ember, valamilyen okból kifolyólag eltér az Úrtól, és itt
leginkább a világ és a gazdagság, a Mammon csábitására gondolok. Közben ez az ember a Szentlélek kenete által hirdeti az Úr Jézus tanítását, az

evangéliumot. De a szavai és az élete nem egyeznek. Az élete nem fedezi, nem ellensúllyozza azt, amit hirdet.

Ekkor, amikor már egy határon túllép, az Úr megvonja tőle a kenetet, a Szentlelkét, a hamisan sáfárkodótól, és ekkor történik az, hogy a hamis sáfár kezdi érezni a Szentlélek erejének hiányát, és hogy igazolja az õ
hûtlen életét, mások elõtt is megrontja az igazságot. 

Így a hamis sáfár már nem nevez minden bûnt bűnnek, adóságot adóságnak, hanem ezt is, azt is kezd kimagyarázni, és kezdi felmenteni azokat, akik bûnben élnek,
ahelyett, hogy megfeddené õket és nevén nevezné a bűnt. Ezáltal a maga
barátjává tesz sok bűnöst, elaltatja õket a bûnben és az emberek elismeréssel vannak iránta, mert kedvez nekik.

Ezálatal a hamis sáfár elvesziti az örök életet, mert elszakadt az örök
élet forrásától, (ahelyett hogy megtérne az Úrhoz) és beállott a lelki halottak sorai közé, hogy ott barátokat szerezzen magának.
Õ is okoskodik a világiakban, mint a világ fiai, akiknek nincs beírva a
nevük az élet könyvében, akik a maguk nemében itt a világban okosabbak
a világosság fiainál, de az okosságuk elhervad, mert a halálba mennek.

A hamis sáfár hûtlen volt a Szentlélek ajándékainak, adományainak
használatával, ezért nem kapja meg azt, ami sokkal több, az angyalihoz hasonló, örök életbeni lelki "felszereltséget", amit az Istennel való közösségben, az örök életben mint sajátját nyerhetett volna el.

Tehát amint a példabeszéd vége is mutatja, a legfõbb próbléma a világgal és az anyagiakkal, vagyis a Mammonnal való elvegyülés. A hűséges ember szereti Istent és gyűlöli a vagyont, a világiakat, vagyis a Mammont, míg a hûtlen ember szereti a világiakat és elhanyagolja Istent, amint Szent Pál kérdezi: Nem tudjátok-e hogy a világgal való barátkozás ellenségeskedés Istennel?

A kérdés itt, ami itt felvetõdik, hogy kik és milyen örök hajlékukba fogadják őt be?... Hát nem a hûtlenségrõl, a hûtlenekrõl és a világ fiairól van szó? Akkor nem lehetséges az, hogy itt nem az üdvözültekrõl és a menyországról van szó, hanem az elkárhozottakról és a Sátán országáról?...

Lehetséges, hogy nem minden elkárhozott emberi lélek zárattatik be azonnal a pokolba, amint azt a gazdag ember és a szegény Lázár eseténél láthattuk (Lk 16:22-23), hanem vannak olyanok, akiket befogad a Sátán az örök hajlékába, az õ országába és most még szabadon kószálnak?... Ezek a lelkek aztán gonosz lelkek lesznek és szabadon mozognak? Tehát az feltételezhetõ, hogy vannak olyanok, akik korábban Isten szolgái voltak, de elbuktak a próbatételen, eladták lelküket a Sátánnak és haláluk után ördögök lettek...

A szabadon kószáló gonosz lelkek, amelyek eredetileg testbe születtek, természetüknél fogva visszavágyódnak a testbe, a testi megtapasztalásokhoz, ezért pusztának élik meg a testenkívüli állapotot (Lk 11:24). Még azt is szivesebben elfogadják, hogy egy állatba (disznóba) bújjanak bele, mintsem hogy a pusztában legyenek vagy netán bezárják õket a pokolba.

Van aki a démonokat rendjük, fokozatuk és hatásuk szerint osztályozza, de talán nem is az a fontos, hogy milyen pozíciójuk és feladatuk a Sátán országának hierarhiájában, hanem az, hogy milyen a származásuk. 

Láthatjuk, hogy az exorcizmusban egy dolog fontos: az ördög neve. Ha az exorcista megtudja az ördög nevét, akkor máris legyõzte azt. Tóbiás könyvében láthatjuk, hogy Rafael arkangyal személyesen ismerte a démont és tudta, hogy mi annak a személyes gyengesége (Tób 8). Tehát szükséges, hogy az ember felismerje a démont, annak származását, hatását, hogy hatékonyan fel tudjon lépni ellene a szabadító imával. Ezt a képességet a Szentlélek adja meg a szellemek megkülönböztetésének karizmája által (1Kor 12:10)...

Kérdések

1. Hányféléek lehetnek a démonok számazásuk szerint?

2. Tényleg vannak emberek, akik eladják lelküket a démonnak és ördögökké válnak?

Ima: Uram, Jézus Krisztus, Élő Isten Fia, könyörülj rajtam bűnös emberen! Ámen.

Tapogatózás a démonológiában – Negyedik rész

Amikor a Sátán a földre szállt, akkor nemcsak feleségeket vett magának, nemcsak ivadékokat nemzett, hanem országot is alapított magának. Ez a Sátán országa. A Sátán országáról, az Úr Jézus, explicit beszél az evangéliumokban (Mt 12:26; Lk 11:18)...

A Sátán országával kapcsolatosan több kérdés vetõdik fel:

1. Hol volt, illetve hol van ma?

2. Hogyan hozták létre és hogyan mûködik?

3. Kik annak a tagjai?

Fohász: Krisztus gyõz, Krisztus uralkodik, Krisztus a Király. Ámen.

1. a). A korábbi részekből sejthetõ, hogy amikor a Sátán a földön tartózkodott, akkor a Sátán országa egy bizonyos térben és idõben létezett, amelyet leginkább az õsi, özönvíz elõtti Egyiptomba tájolhatunk be. Itt lakhattak a bukott angyalok, feleségeikkel és ivadékaikkal, az óriásokkal, az emberek között. 

A bukott angyalok földi élete és országa, olyan nagy bajt, és oly sok bûnt hozott a földre, hogy Isten "megbánta", hogy embert teremtett a földre (Ter 6:6). Valószínûnek tûnik az is, hogy amíg a bukott angyalok testben voltak a földön, addig nem létezett sem fa, sem pedig kõbálvány, mert akkor ők itt voltak valósagosan, és nem volt ezekre szükség... 

Azokban az idõkben még egy nagyon világos és eleven istenismeret volt a földön, és egyébbként is, a bukott angyalok maguk voltak az istenek (Zsolt 82:6). Õk akkor itt jártak-keltek a földön, ezért hát nem kellett ábrázolni õket. Tehát lehetséges, hogy az õsi, özönvíz elõtti egyiptomi alkotások, csakis ivadékaikat, az óriásokat és feleségeiket ábrázolják. Lehetséges, hogy a fa és kõbálványok (Bölcs 13:13), csak később,  a földrõl eltávózott, láthatatlan, bukott angyalok imádása miatt váltak szükségessé...

b). Az özönvíz eltörölte a korábbi bûnös világot, tehát a Sátán látható országát is, meg az ivadékaikat is. Tehát a Sátán földi jelenlétének, valamint az óriások hatalmának is, az özönvíz vetett gátat. De a Sátán nem adta fel, hanem Istent majmolva, átvitte földi dominanciáját egy harárok nélküli és fölötti, evilági országba. Amint Isten országáról nem mondhatjuk, hogy itt van, vagy ott van (Lk 17:21), úgy az özönvíz utáni Sátán országa is betájolhatatlan lett...

Ezért aztán később, a Sátán országa felbukkant Görögországban, Nagy Sándornál, aki Egyiptomban halt meg; a Ptolemáioszoknál, a Szeleukidáknál Pergamonban, ahol a Zeusz-oltár volt; majd Rómában, ahol a császárok istenítették magukat (Dán 7:17) és mészárolták a keresztényeket...

Amint az Úr Jézus Krisztusban eljött Isten országa az emberek közé és az elsõ pünkösdkor kiáradt a Szentlélek, úgy a Sátán is kiárasztotta az Antikrisztus lelkét (1Jn 4:3), amely egybegyûjti az õ fiait. Az utolsó idõkben csapások fogják érni a Sátán országát, trónját és ivadékai szenvedni fognak (Jel 16:10-14)...

2. Amikor a bukott angyalok elhagyták az egeket és a földre jöttek, akkor egy újabb visszavonhatatlan lépésre szánták el magukat. Ez a döntésük azzal a következménnyel járthatott, hogy mivel még inkább elszakadtak Istentõl, ezért erejük és hatalmuk még inkább korlátozva lett. Ez azt jelenthette, hogy egy alkalommal, öncélúan, anyagi testet ölthettek magukra, de ezt már másodszor nem tehették meg. Visszamehettek ugyan a mennybe, de csakis elhagyva anyagi testüket. Ha az elenyészett vagy elpusztult, akkor már nem ölthettek fel egy másikat.

Azt, hogy visszajártak a mennybe, onnan sejthetjük, hogy Isten, nem a visszavonás Istene (1Kor 14:33). Továbbá láthatjuk Jób könyvébõl, hogy a lázadás után, a Sátán még ott járt-kelt Isten színe elõtt (Jób 2:1), és csak Isten országának földi eljövetele után lett kiűzve a mennybõl, Szent Mihály arkangyal és seregeivel által (Jel 12:7)...

Ezért gondolom, hogy a Sátánnak szüksége volt egyfajta „féreglyukra” az immanens és a transzcendens között. Ha megfigyeljük a kaukázusi dolmeneket, akkor észrevehetjük, hogy azokon mindig van egy kerek lyuk az ajtó helyett. Gondolom, hogy ezek lélek-járatok lehetnek, szellemidézés céljából... Ebbõl azt sejthetjük, hogy a lelkek nem tudnak, vagy nem szeretnek áthatolni a tömör köveken. Ha megvizsgáljuk a Gízai nagy piramisokat, a Szakkarai Szerapeumot és az egyiptomi Halottak könyvét, akkor arra gondolhatunk, hogy ezeket a bukott angyalok alkották és ezek lényegesek voltak az országuk életében. Ha a nagy piramisokat nézzük, akkor világos, hogy azok semmiképpen sem lehettek sírhelyek... 

Szerintem a lényeg a királyi kamrában és az ott található, ég felé kivezetõ, szûk járatokban van. Ezek azt sejtetik, hogy a bukott angyalok ezeket halottak feltámasztására vagy "féreglyuknak" használhatták önmaguk számára, amin keresztül felmentek a mennybe, majd visszatértek az anyagi testükbe. Talán ezért nincs fedele a királyi kamrában talált kõládának, mert az csak ideiglenes pihenõhely volt. Talán ez a titka az királyi kamra különös akusztikájának, különös geometriájának és kozmikus betájoltságának. Nem az a lényeg, hogy milyen csillagokra néznek a járatok, hanem az, hogy egy koborló lélek, az égbolt csillagainak pusztájában, egyből betájolhassa msgat és megtalálhassa a piramisban nyúgovó testét... 

Ne feledjük, hogy a szó és a hang, lélek és élet (Jn 6:63). Hangokkal, inkántációkkal vihettek végbe dolgokat? Mostanában fedezték fel, hogy valakik bedugták ezeket a szûk, ég felé vezetõ járatokat, kb. 45 m magasban, egy elérhetetlen helyen, hármas kõlapokkal, amelyeken két bronzfogantyú van. Vajon kik tehették ezt, hogyan és miért?... Vajon nem Isten angyalai tették ezt (Ter 7:16), hogy a Sátán ne tudjon többé ûzérkezni a holtak feltámasztásával, és onnan ki meg bejárni ?...

Az egyiptomi Halottak könyvéről egy laikus is észreveheti, hogy az a halál országának egyfajta alkotmánya, belsõ ítéletkönyve... Talán azért volt ez megírva, mert a Sátán életerõ képesssége korlátozott volt és csakis azokat támasztotta fel, akik hasznot hajtottak neki. Láthatjuk az egyiptológiában, hogy azért tartósították a holttesteket, mert tudták, hogy csakis olyan valakit lehet feltámasztani, akinek épen marad a holtteste. Miért? Azért, mert a Sátánnak még volt ereje egy halottat feltámasztani, de arra már nem, hogy egy új, azonos testet alkosson...

Ha figyelembe vesszük, hogy a lelkek nem tudnak a köveken áthatolni és az egyiptomi halottak konzerválási szertartásait, akkor gondolhatjuk, hogy a Szakkarai Szerapeumban található hatalmas kõszarkofágok nem sírhelyek voltak, hanem börtönök. Mindegyik kõdoboz üres volt, kivéve az egyik óriási kõdozbozt, amelyben apró, darabokra tört csontokat találtak, szurokba öntve. Miért?... Hát ha olyan fontos volt a test konzerválása a feltámadás reményében, akkor az összetört csontok a szurokban, egy lezárt hatalmas kõszarkofágban, csakis egy szörnyû büntetést sugallhatnak. Annak a valakinek, akinek a csontjai a szurokban voltak, soha nem volt szabad feltámadnia. A teste is, meg a lelke is be lett zárva a kõdobozba... Miért? Talán azért, mert esküszegõ és árulóvá lett a Sátánnal szemben?... Tehát, ebbõl is látszik, hogy a gonosz eskû a Sátán országának összekötõ ereje (Mt 5:37; Mt 12:25)...

 

3. Don Gabrielle Amoth exorcista atya egy lényeges dolgot vetett fel... Van az Egyház, és az Egyház három részre osztható: 

1. A földön vándorló Egyház;

2. Az üdvözültek sokassága (Jel 7:9), vagyis a dicsõséges Egyház;

3. A tisztítótûzben szenvedõ Egyház (Mt 5:25; Lk 12:58). 

De mi van az elkárhozottakkal?... Tudjuk, hogy az elkárhozottak a pokolba jutnak. De mi a pokol? Azt is mondják, hogy a pokol nem egy hely, hanem egy állapot. Nekünk a pokolról az a kép alakult ki, amit a gazdag és a Lázár példabeszédébõl tudunk (Lk 16:23). A pokolra jutott gazdag be van oda zárva, kínzó lángokban és nem képes visszajönni a földre (Lk 16:24). 

De úgy néz ki, hogy a gazdag ember pokla, az alvilág, nem a végleges pokol. Eljön majd a végsõ ítélet és akkor, aki nincs beírva az élet könyvébe, azt a tüzes tóba dobják, ami a második halál, az örök és végsõ pokol... Ennél a szentírási résznél olvashatjuk, hogy az elkárhozottak nemcsak az alvilágból, a pokolból adatnak elõ, hanem a tengerbõl is...

(Jel 20:13) A tenger visszaadta a halottakat, akik benne voltak, és a halál és az alvilág visszaadták a halottakat, akik náluk voltak, és mindegyiket megítélték tettei szerint.

Mivel az üdvözültek már pálmaágakkal a kezükben, fehér ruhában állnak Isten trónja elõtt, azt lehet gyanítani, hogy az elkárhozott lekek nemcsak bezárva vannak az alvilágban (pokolban), hanem szabadon is, a felsõ vizekben, a tengerben, vagyis a levegõégben. Ez lehetett a légió és a disznócsorda esetében is (Lk 8:31; Mt 8:31; Mk 5:12). Olvashatjuk, hogy a Sátán a tenger fövenyére áll és harcba rendezi erõit (Jel 12:18; 20:8). Innen gondolhatjuk, hogy a Sátán nemcsak bukott angyalokból áll, hanem olyan démonokból is, akik elkárhozott óriások, illetve emberek lelkei, akik összeesküdtek Isten ellen...

Kérdések

1. A gízai piramisok a bukott angyalok alkotásai?

2. A levegõégben bolyongó démonok nem tudnak áthatolni a kõfalakon?

3. Az õskori óriások a mai gonosz lelkek?

4. Vannak szabadon kószáló elkárhozott emberi lelkek?

Ima: Dicsõség neked Uram Jézus, dicsõség Szent Nevednek, és Szent Vérednek, mert általa szabadítottad meg a világot a Sátán rabságából. Ámen.

Tapogatózás a démonológiában – Harmadik rész

Habár biztosra vehetjük, hogy a bukott angyalok a kevélységük miatt romlottak meg, a maguk hibájából, mivel Isten fölé akarták helyezni magukat, mégis fontos lenne megvizsgállni, hogy mit is vettek célba és melyek voltak tevékenységük kollaterális következményei...

Fohász: Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged, mert szent kereszted által megváltottad a világot. Ámen.

A Szentírásból a következõket tudhatjuk meg a Sátánról:

1. A szívében megromlott Sátán nagyon ravasz volt (Ter 3:1), elkezdett hazudni és így õ lett a hazugság atyja (Jn 8:44).

 
2. Tudta, hogy Éva alkatilag alkalmasabb a megkísértésre (Ter 3:6; 1Kor 11:10; 1Tim 2:14), ezért õt környékezte meg. Ugyanakkor azt is tudta, hogy mivel Éva, Ádám csontjából és húsából származik (Ter 2:23) és egy test vele (Ter 2:24), ezért tudta, hogy Ádám hajlani fog Éva szavára.

3. Megkívánta a nõt, a testi élvezeteket és az utódnemzést. Látták a bukott angyalok, hogy az emberek leányai szépek, bementek hozzájuk és velük háltak (Ter 6:1-4). Judás apostol egy sorban említi a bukott angyalok paráznaságát, idegen test utáni járását, Szodoma és Gomorra bûnével (Jud 1:7).

Tehát a sátán három dolgot ragadott magához:

1. Megkísértve az elsõ emberpárt, magához ragadta az uralmat a bûn halálába bukott emberiség és a világ felett;

2. Elhagyva az egeket és testet öltve, magához ragadta a testi élvezeteket;

3. Feleséget vévén magának, magához ragadta az utódnemzés képességét.

Meg kell vizsgálni a bukott angyalok utódnemzési képességét és annak következményeit. Az angyalok tiszta szellemi lénynek lettek teremtve és nekik nem adatott meg az utódnemzés képessége (Mt 22:30), mégis, olvashatjuk, hogy a lázadó angyalok, az emberek leányaival folytatott viszonyuk által óriásokat nemzettek, az õsi idõk híres-neves hõseit...

Az óriásokkal kapcsolatosan a következõ kérdések vetõdnek fel:

1. Testben, képességekben vagy lélekben voltak óriások? 

Összevetve más szentírási részletekkel és egyes külsõ forrásokkal, azt gyaníthatjuk, hogy ezek az óriások testben voltak óriások. Valószínüleg igencsak nagyok voltak, erõszakosak és nagy volt a fiziológiai szükségletük. Ha képességeik kiemelkedõek is voltak, de lélekben nem voltak nagyok, nem voltak bölcsek (Sir 16:8; Bölcs 14:6).

Valószínüleg valamilyen genetikai rendellenesség keletkezett az emberi sejt és az angyali test sejtjének keresztezõdése által, ami aztán a túltengő kelki erő által, az utódok nagy növetelét eredményezte. Az óriások növekedésének két magyarázata is lehet: a nagy növetelû utódok, két-három nemzedéken át, egymással párosodva lettek egyre nagyobbak és nagyobbak, vagy pedig a gigantiznus betegségében szenvedtek és folyamatosan növekedtek. 

Mivel akkoriban az átlag életkor 900 év körül volt (Ter 5) és ezek az óriások folyamatosan növekedhettek, ezért elérhették akár a 10 méteres magasságot is. Az egyiptomi kõtitánok jobb lábszára mellett legtöbbször ott áll egy nõ, aki láthatólag nagy tiszteletnek örvend. Ez a nõ lehetett valószinüleg az óriás anyja, a bukott angyal felesége és a méretek valóságosak lehetnek, mivel a nõ mérete is normalis emberméret. 

Tehát az õskori óriások évszázadokig éltek és folyamatosan növekedtek, egészen addig, amig az özönvíz el nem törölte õket a föld színérõl. Mivel folyamatosan növekedtek és életkoruk is különbözött, ezért a méreteik is különbözõek lehettek, úgy általában 4 és 11 m között.

2. Valóságos emberek voltak az óriások? 

Az Úr Jézus valóságos Isten és valóságos ember. A második isteni személy, a Fiú, a Szentlélek közremûködésével magára öltötte Mária méhében a valóságos emberi természetet. Ezért az Emberfia valóságos ember. Mindenben olyanná lett mint mi, kivéve a bűnt. 

De az óriások, az emberek leányai és a testet öltött angyalok keverékei voltak. Testi, emberi és szellemi, angyali természetek keverékei. Testük is, de talán a lelkük is, olyan formákat és elemeket tartalmaztak, amelyeket nem Isten teremtett és nem Isten akarata szerint valók voltak. 

Ezeket a korcs lelki és testi formákat, kimerákat, az özönvíz eltörölte és Noéban meg családjában, kapott új erõre az emberiség magja. Ugyanakkor, láthatjuk a szentírásban, hogy az óriások nem tûntek el teljesen és még Mózes (Szám 13:33) és Dávid idejében is ( 1Kron 20:5; 1Sám 17:23) az emberek között éltek. 

Sõt, a mai napig látunk olyan embereket, akik a gigantizmus betegségében szenvednek és amíg élnek, addig növekednek. Vannak olyan emberek, akik hat ujjal születnek a kezükön meg a lábukon. Tudjuk, hogy Isten minden ember születésekor, mint teremtõ és gondviselõ Atya jelen van. Ha megszülethettek az óriások, akkor Isten megengedte, hogy megszülethessenek. A kérdés az, hogy az óriások embereknek minõsülnek-e?...

3. Üdvözülhetnek-e az óriások? 

A protoevangéliumban, az Úr, Ádám és Éva ivadékainak, vagyis az embereknek igérte meg az üdvösséget (Ter 3:15-19). Sõt azt mondta az Úr, hogy ellenségeskedést fog támasztani az asszony ivadékai és az õskígyó, vagyis a Sátán ivadékai között. 

Ez lelki értelemben világos: az Asszony az Egyház és az ivadékai a hívõk. A Sátán ivadékai az ördögök, másként démonok, gonosz vagy tisztátalan lelkek. Testi értelemben azonban, ez vonatkozhat az emberi faj és az óriások közötti ellenségeskedésre is. Lehetséges, hogy amíg az emberek az üdvösségre vannak rendelve, addig a törvénytelen ivadékok a kárhozatra?... 

Énok könyve, amely apokrif írás, tehát a keresztények nem fogadják el sugallmazottnak, az áll, hogy ezek az óriások, másként nephilimek, gonosz, tisztátalan lelkek. Tudjuk, hogy a Sátán nemcsak, hogy fellázadt Isten ellen, hanem gonosz esküvel szövetséget is kötött a bukott angyalok seregében, amit a Sátán országának (Mt 12:26; Lk 11:18) neveznek. Ezért tiltja az Úr Jézus az esküdözést, ezért int arra, hogy beszédünk legyen csak igen igen vagy nem nem, mert minden, ami ezen felül van az a gonosztól való ( Mt 5:37). Ha a sátán, gonosz esküvel, szövetségbe vonta a bukott angyalokat, akkor mennyivel inkább szövetségbe vonhatták a feleségeiket és az ivadékaikat. De Sirák fia könyvében is olvashatjuk, hogy az óriások nem nyertek bocsánatot, mert az erejükben bíztak (Sir 16:8)...

Kérdések

1. Valóban éltek óriások a földön?

2. Az egyiptomi kõtitánok, egy az egyhez méretben ábrázolják az óriásokat?

3. Embernek minõsülnek-e az óriások?

4. Üdvözülhetnek-e az óriások?

Ima: Jézus véred megtisztít / Véred ad új életet /  Véred tesz ma szabaddá /  Értem folyt e drága vér / Így a lelkem fehér mint a hó / Úr Jézus, Te megölt Bárány!

Tapogatózás a démonológiában – Második rész

A Bibliában, a Sátánnal, vagyis a bukott angyalokkal, második alkalommal a Teremtés könyvének hatodik fejezetében találkozunk. Itt olvashatunk arról, hogy Isten fiai megkívánták az emberek leányait és feleségeket vettek maguknak. Ezektõl születtek az óriások, a régi idõk hõsei (Ter 6:1-4).

Fohasz: Jézusom bízom benned! Ámen.

Itt két probléma vetõdik fel:

1. Az Isten fiai a transzcendesbõl, míg az emberek leányai az immanensbõl valók. Ahoz, hogy egy intim találkozás jöhessen létre közöttük, az egyiknek át kellett lépnie a másik dimenziójába. Mivel az emberek leányainak nem volt hatalmuk átlépni a transzcendesbe (Ter 3:24), ezért csakis az Istenek fiai léphettek át az immanensbe. Tehát az Isten fiai, vagyis az angyalok, beléptek ebbe a világba, egy bizonyos testbe, egy meghatározott helyre és idõbe.

2. Ahoz, hogy az Isten fiai utódokat hozzanak létre, valamilyen módon egyesülniük kellett az emberek leányaival, akikhez „bementek“. Ez az egyesülés vagy  „megismerés“, milyen jellegû lehetett? Lelki vagy testi? Lelki nem lehetett, mert akkor a megismerés egy teremtõ aktus kelett volna legyen és erre egyedül csak Isten képes. Tehát a megismerés csakis testi jellegû lehetett, vagyis szexuális aktus.

Tehát az Isten fiai, akik itt a bukott angyalok voltak, elhagyták az egeket, a transzcendest és beléptek ebbe a világba, egy bizonyos idõben és egy bizonyos helyre. Errõl tesz említést Judás apostol is...

(Jud 1:6) Az angyalokat pedig, akik nem őrizték meg méltóságukat, hanem elhagyták lakóhelyüket, a nagy nap ítéletére örök bilincseken, sötétségben tartja.

Valahogyan, úgy léphettek be ebbe a világba, Isten akaratával ellenkezve, mint ahogyan az Úr Jézus fog majd eljönni a felhõkön angyalaival (Mt 16:27; Mk 13:26; Jel 1:7)...

A szentírás alapján (Ter 5:22), de külsõ forrásokra támaszkova is, gondolhatjuk, hogy a bukott angyalok Járed idejében, Énok gyermekkorában jöttek a földre és Egyiptomba telepedtek le. Ezeket az Énok könyve aprokrif írásokból is, de az egyiptológiai feltárásokból is gyaníthatjuk.

Az egyiptomi megalitikus épitmények és ottani elképesztõ nekropoliszok világosan sugározzák, hogy itt volt az özönvíz elõtti õsi világ szellemi, kulturális és hatalmi központja. Pl. az egyiptomi Dendera templomban, amely az egyiptomi papi beavatások és mágia legmagasabb iskolája volt, a mennyezeten ábrázolva van az ég, annak csillagképe, asztrológiai beosztása és az istenek leszállása csónakokban a felsõ vizekbõl...

Azt, hogy Egyiptom volt a Sátán elsõ székhelye a következõkbõl gyaníthatjuk:

1. Az egyiptomi megalitikus épitmények, templomok és föld alatti nekropoliszok, amelyek nagyobbak, kifinomultabbak és titokzatosabbak minden más õskori épitménynél;

2. Egyiptomból hívtam el fiamat. ( Mt 2:15); és: Azért jelent meg Isten Fia, hogy az ördög műveit lerontsa (1Jn 3:8);

4. Az egyiptomi papok meg tudták mondani a fáráónak, hogy nem Ábrahámnak a nõvérét, hanem a feleségét vette nõûl (Ter 12:19);

5. Az egyiptomi papok is át tudták változtatni a botjukat kígyóvá ( Kiv 7:12);

6. Az egyiptomi csapások és a kivonulás története (megverem Egyiptomot, Kiv 3:20);

7. A Tóbiás menyasszonyát támadó démon Egyiptomba repült haza ( Tóbiás 8:3).

A Sátán második lakhelye Pergamon volt:

(Jel 2:13) Tudom, hol laksz: ott, ahol a sátán székhelye van; és kitartasz nevem mellett, és nem tagadtad meg hitemet még azokban a napokban sem, amikor Antipászt, az én tanúmat, az én hívemet megölték nálatok, ahol a sátán lakik.

Menjünk ismét a külsõ forrásokhoz és vizsgáljuk meg, mi történt Pergamonban. Pergamon az ókori görög birodalom egyik városa volt Kis-Ázsia északnyugati részén. Pergamonban volt a híres Zeus-oltár, amelyet aztán egy német kutató talált meg és a pergamoni könyvtár, amelyet II. Eumenész alapított az alexandriai könytár mintájára. 

Láthatjuk, hogy a hatalmi központtal, a szellemi központ is áttelepedett Egyiptomból a görög birodalomba. Sok évszázaddal késõbb, a Pergamonban kiásott Zeus-oltárt átszállították Németországba, Berlinbe, és 1910 és 1930 között   restauráltva azt,  meglétesítették a híres Pergamonmuseum-ot.  

És láss csudát, 1930 után erõre kapott Berlinben egy okkult, szektás jellegû, politikai-félkatonai szervezet, amely végül Adolf Hitlert, a német kancellári pozícióba juttatta. Ez az eseménysorozat aztán, több mint 50 millió ember életébe került, amelybõl több mint 6 millió, kivégzõ táborokban halt meg...

Ezekbõl a dolgokból sejthetjük, hogy habár Isten a történelem ura, a Sátán végigkiséri a történelmet és korumpálja a birodalmakat. Már Nebukadnezárnak megjelent álmában az a nagy szobor és a szikla, amely legurul a hegyrõl, és szétzúz minden földi bizodalmat (Dán 2:34). Ez a szikla Jézus Krisztus, Aki legyõzi a Sátánt...

Kérdések

1. Az õsi egyiptomi megalitikus alkotásokat, piramisokat, nekropoliszokat, szerapeumokat a bukott angyalok létesítették?

2. Éltek-e itt a földön magukra szedett, anyagi testben a bukott angyalok?

3. Milyen volt ez a test és mi történt a maradványaikkal?

4. Vajon, az újonnan felfedezett "elnyújtott koponyák", amelyek nem tûnnek emberinek, nem a bukott angyalok testi maradványai?

4. Ma is van a Sátánnak lakhelye, székhelye, s ha igen hol lehet?...

Ima: Jézus drága Szent Vére, boríts be minket! Jézus Szent Neve oltalmazz minket! Ámen.

Tapogatózás a démonológiában - Elsõ rész

Észrevehetjük, hogy a Sátán ellenkezésének, lázadásának van egy bizonyos fokozatossága és dinamikája. 

Sokan sokfélét mondanak a Sátán lázadásának okáról és idejérõl, de két dolog valószínûnek látszik:

1. A Sátán, az anyagi világ és az ember teremtésével kapcsolatosan lázadt fel;

2. A Sátán, az édenkerti õsbûn esetekor, már Isten ellen volt fordulva.

Ezekre abból sejthetünk rá, hogy mit céloz meg a Sátán tevékenysége. Kezdetben Isten megteremtette az eget és a földet (Ter 1:1). Ez magában hordozza a szellemi világ és az angyali seregek, illetve az anyagi világmindenség és az emberek teremtésének történetét. Ugyanakkor tudjuk, hogy a mi Istenünk az ajándékozás Istene, aki bevonja teremtményeit az Õ tervébe, megosztja önmagát és munkatársaivá teszi gyermekeit. Innen gondolhatjuk, hogy az angyalok már munkatársai voltak Istennek az anyagi világ megteremtésekor. 

Ebben a csodálatos munkában, a Sátánban valahogyan felülkerekedett a kevélység és úgy tûnik, hogy magáénak kívánta a teremtés mûvét, vagy legalábbis annak az anyagi, evilági részét. Ezt abból sejthetjük, hogy a Sátán ellopta Istentõl az embert az asszony által, majd magáévá tette az emberi nemet, ugyancsak az asszony által. Végül pedig uralmat igényelt az egész földkerekség fölött ( Jn 12:31; 14:30).

Hogyan tette meg ezeket? Az õsbûn esetében ( Ter 3) megrontotta Évát. Éva által meggyőzte Ádámot us, és a megrontott emberi természet által, ellopta Istentõl az egész tőlük leszármazó emberiséget.

Késõbb, elhagyva az egeket (Jud 1:6), asszonyokat vett magának az emberek leányai közül (Ter 6:4) és az óriások születése által megrontotta az emberi faj tisztaságát. Végül pedig még Isten Fiának, az Úr Jézusnak is, a világ uraként lépett fel a pusztai kisértésben ( Lk 4:5-6), olyannyira, hogy maga az Úr Jézus is a világ fejedelmének nevezte (Jn 12:31; 14:30). 

Irányadók a Miatyánk szavai : ...jõjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is...(Mt 6:10, Lk 11:2)...

Láthatjuk, hogy a Sátán meg akarja hiúsítani Isten akaratát és országát a világban és az emberek életében...

A Sátán ellenkezése és lázadása, láthatóan több fokozatban bontakozott ki:

1. Az elsõ, a szívbéli lázadása és ellenkezése volt. A Sátán akkor még csak a szívében forralt gonoszat Istennel és az Ő dolgaival kapcsolatosan, és nem értett egyet Vele, de mivel tiszta szellemi lény, ezért gondolata, döntése már egyfajta cselekedet volt, egyfajta „kattanásszerû” és visszafordíthatatlan lelki változás.

2. A második a szóbeli ellenkezése volt, amelyben kijelentette nyilvánosan, hogy  “non serviam”, azaz “nem szolgálok”.

3. A harmadik Isten mûvének megrontása és elrablása volt az édenkerti bûneset által, amikor a Sátán rávette az embert, hogy egyen a tiltott fáról és elszakadjon Istentõl.

4. A negyedik az volt, amikor engedetlenül elhagyta a neki rendelt lakhelyet és méltóságát, a mennyet, és leszállott a földre, hogy testi élvezeteknek adja magát és asszonnyal éljen.

5. Az ötödik az volt, amikor arra vetemedett, hogy megkísértse a Megváltót, magát az Isten Fiát, ott a pusztában, majd a getcemáni kertben és a keresztfán.

6. A hatodik az volt, amikor harcba szállt Szent Mihály arkangyallal és seregeivel, amikor azok  kitaszították õt a mennybõl (Jel 12:7).

7. A hetedik az volt, amikor az Asszony ellen támadt vagyis az Egyház ellen, Krisztus misztikus teste ellen ( Jel 12:4).

8. A nyolcadik Krisztus második eljövetelekor van, a nagy öszecsapásban, amikor a Sátán legyõzettetik és megkötöztetik ( Jel 19:19).

9. A kilencedik akkor van, amikor a Sátánt megint eloldozzák és újból elcsábítja az embereket ( Jel 20:8).

Tudjuk, hogy mi, itt az anyagi világban, térben és idõben élünk. A szellemvilágban, ahol nincsen anyag, a szellemi dolgok nincsenek alávetve a tér és idõ korlátainak. Mégis, a transzcendesben is, beszélhetünk egyfajta idõrõl, mint a dolgok keletkezésének, vekövetkezésének sorrendjérõl. Az Úr Jézus azt mondja, hogy Õ elõbb van, mint Ábrahám: 

(Jn 8:58) Jézus így felelt nekik: „Bizony, bizony, mondom néktek, mielőtt Ábrahám lett volna: én vagyok.”   

Tehát az Úr Jézus, összeméri a transzcendesben való létezést az evilági, történelmi létezéssel. Ebben az értelemben, habár a Sátán kárhozata már a korábbi egyes pontnál nyilvánvaló, sõt, a hármas pontnál, Éva és Ádám megrontásánál, Isten átokkal is kijelenti ezt, mégis azt olvashatjuk, hogy Jób idejében, a Sátán még ott jön-megy a mennyben, Isten színe elõtt, Isten angyalai között (Job 2:1). 

Habár a Sátán végsõ és teljes romlottsága nyilvánvaló, a mennybõl való kivettetése csak akkor következik be, amikor elõször nyilvánul meg a pogányok hite és üdvössége is. Amikor az föld végsõ határainak hódolata is megnyilvánul, akkor kezdõdik el a Sátán ítélete és kitaszítása...

(Jn 12:20-31) Néhány görög is volt azok között, akik felmentek az ünnepre, hogy imádják az Istent. Ezek odamentek Fülöphöz, aki a galileai Bétsaidából való volt, és ezzel a kéréssel fordultak hozzá: „Uram, Jézust szeretnénk látni.” Fülöp elment, és szólt Andrásnak, András és Fülöp elment, és szólt Jézusnak. Jézus így válaszolt nekik: „Eljött az óra, hogy megdicsőíttessék az Emberfia. Bizony, bizony, mondom néktek: ha a búzaszem nem esik a földbe, és nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz. Aki szereti az életét, elveszti; aki pedig gyűlöli az életét e világon, örök életre őrzi meg azt. Ha valaki nekem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is; és ha valaki nekem szolgál, azt megbecsüli az Atya. Most megrendült az én lelkem. Kérjem azt: Atyám, ments meg ettől az órától engem? De hiszen éppen ezért az óráért jöttem! Atyám, dicsőítsd meg a te nevedet!” Erre hang hallatszott az égből: „Már megdicsőítettem, és ismét megdicsőítem.” A sokaság pedig, amely ott állt, és hallotta, azt mondta, hogy mennydörgés volt; mások azonban így szóltak: „Angyal beszélt vele.” Jézus megszólalt: „Nem énértem hallatszott ez a hang, hanem tiértetek. Most megy végbe az ítélet e világ felett, most vettetik ki e világ fejedelme.

(Lk 10:18) Ő pedig monda nékik: Látám a Sátánt, mint a villámlást lehullani az égből.

(Jel 12:7-9) Ekkor harc támadt az égben: Mihály és angyalai harcoltak a sárkánnyal. A sárkány és angyalai harcoltak de nem diadalmaskodtak, sem helyük nem volt többé az égben. Ekkor letaszították a nagy sárkányt, az őskígyót, akit ördögnek és sátánnak hívnak, aki elcsábítja az egész világot. Letaszították a földre, és vele együtt angyalait is letaszították.

A Sátán itt van közöttünk és tudatosítanunk kell, hogy nem vér és test ellen küzdünk, hanem megromlott égi fejedelemségek ellen...

(Ef 6:12) Mert nem a vér és a test ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, a sötétség világának kormányzói ellen, a gonoszságnak az ég magasságaiban lévő szellemei ellen.

Megfontolás 

Jusson mindig eszünkbe, hogy a halálos bûn a gondolatban kezdõdik, amint ez a Sátánnal is történt (az egyes pont). Bennünk is egy megromló folyamat mehet végbe, ami után  "kattanásszerûen" megtörténik a rosszra való hajlás, a rossz mellett való döntés. Mivel mi még testben vagyunk és nem vagyunk beteljesedve, ezért még van lehetõségünk "visszakattanni" az igazságba, azaz még van idõnk megtérni. Azonban, emlékezzünk mindig arra, hogy az embernek sincs több megtérés a halála után...

Kérdések

1. Mi volt a sátán ellenkezésének és lázadásának közvetlen oka?

2. Az emberiség megrontása és elrablása közvetlen cél volt-e vagy ez csak az irigységének és a bosszújának következménye?

3. Miért férfi nemûként jelennek meg az angyalok, így a bukott angyalok is? Miért az asszony által rontották meg az emberiséget? Miért a nõket, az emberek leányait kívánták meg és vették maguknak feleségül? Miért nem lehetett mindez fordítva, nõként, a férfit környékezve meg?

4. Mi az összefüggés az Isten férfiképe, az angyalok férfi formája, Megváltónk, Fõpapunk és a szolgálati papság férfi neme között és az asszony protoevangéliumi szerepe között?

Ima: Ó Jézusom, bocsásd meg bûneinket, ments meg minket a pokol tüzétõl, különösen azokat, akik leginkáb rászorulnak irgalmadra. Ámen.

Tapogatózás a démonológiában - Bevezetõ rész

Az Úr Jézus Krisztus, a földi működése során, három dolgot cselekedett: tanította a népet (hirdette Isten országának eljövetelét), gyógyította a betegeket  és ördögöket ûzött. Ezért az ördögök témája és a démonológia, az evangélium és hitünk egyik legfontosabb része. 

Az ördögûzésben nyilvánul meg Urunk Jézus Krisztus világosságának hatalma és Isten országának gyõzelme a Sátán mûvei fölött (1Jn 3:8). Aki tagadja az ördög létezését, és a világban létezõ rosszat csakis a jó hiányának állítja be, az nem hisz az evangéliumokban és tagadja Isten örömhírét...

A Sátán bukott angyal (vagy a bukott angyalok serege), aki habár jónak lett teremtve, tiszta szellemi lény és személy, azonban saját hibájából megromlott. 

Isten nem vonja meg teljesen idő előtt a Sátán hatalmát, mert Õ nem a visszavonás Istene (1Kor 14:33, Károli), de nem is táplálja azt, mivel a Sátán a lehetõ legmesszébb távolodott Istentõl. Ezért, tudatában kell lennünk, hogy egy állandó szellemi harc van a világban, egésszen a világ végezetéig. 

Amikor a démonológiával foglalkozunk, a Sátánról meg a gonosz lelkekrõl beszélünk, akkor az Istentõl legtávolabb esõ dolgokra tekintünk. Ezért szükséges, hogy a démonológiával kapcsolatos elmélkedésünk során szüntelen imában legyünk. Ez a téma a szakadék széle és nem szabad alábecsülni veszélyességét. Az elmélkedés során folyamatosan imákat, fohászokat és röpimákat fogok beilleszteni a szövegbe...

Szent Mihály arkangyal, védelmezz minket a küzdelemben; a sátán gonosz kísértései ellen légy oltalmunk! Esedezve kérjük: «Parancsoljon neki az Isten!» Te pedig, mennyei seregek vezére, a sátánt és a többi gonosz szellemet, kik a lelkek vesztére körüljárnak a világban, Isten erejével taszítsd vissza a kárhozat helyére! Amen. 

Szent Pál arra figyelmeztet, hogy ne többet annál, ami írva van (1Kor 4:6). Másfelõl, az Úr Jézus arra int, hogy ne temessük el az egy talentumunkat, mert Õ ott is arat, ahol nem vetett (Mt 25:26-28). 

A gyakorlatban azt is láthatjuk, hogy Don Gabrielle Amorth ördögûzõ atya hivatkozik a rabbinikus hagyományokra, tehát külsõ forrásokra is. Mivel a végsõ gyõzelemig, az egész világot befolyása alatt tartja a Sátán, ezért az egész világnak van egy bizonyos démonológiai ismerete és emlékezete. 

Sokmindent meg lehet sejteni a démonológiával kapcsolatosan, ha megfigyeljük az egyiptológiát, a görög mitológiát, a távolkeleti vallásokat, az amerikai indiánok és az ázsiai sámánok hitvilágát. Minden bizonytalanság közepette, viszonyítási alap a kanonikus szentírási részek és a Katolikus Egyház Katekizmusának tanítása.

Egy másik fontos szempont a démonológia tanulmányozásában az értelem alázata. Soha sem nyújtózhatunk a feltételezések színtjérõl a biztos állításokig. Ha Istent nem tudjuk kifürkészni, aki kinyilatkoztatta nekünk magát Szent Fia által, akkor hogyan tudnánk a sötétség titkait kifûrkészni, amelyek rejtõzködnek, cseleznek, álcázzák magukat és minden hazugságot, félrevezetést bevetnek az emberek ellen. Ezért aztán bármire is jutunk, az csakis feltételezés és tapogatózás. Ezek csak képek és megfogalmazott kérdések, amelyek kutatás tárgyai lehetnek...

Végül pedig vigyázzunk, mert aki sötétben tapogatózik, nem tudhatja mit fog meg, kiváltképpen ha démonológiáról van szó.

Ezért kérjük az Úr Jézus világosságát:

Jézusom, bízom benned!