- Vagy bukott angyalok;
- Vagy a régi idõk óriásainak elkárhozott lelkei;
- Vagy elkárhozott emberek kóborló lelkei.
De a Sátán országa kiterjed a földön élõ emberekre is, még a megkereszteltekre is, akik formálisan az egyház tagjai. Azokról az emberekrõl van szó, akik vallástól, nemzettõl és származástól függetlenül, a Sátánt szolgálják a világban és a társadalomban...
A magvetõ példázatában illetve a konkoly és a búza példázatában láthatjuk (Mt 13:1-30), hogy a szívben történõ dolgok, testi valósággá válnak, a „ki mit eszik, azzá válik” elv szerint. Ha valaki Isten igéjének búzáját fogadja szívébe és azzal táplálkozik, az búza lesz és a feltámadáskor, megdicsõûlt testben emeltetik fel. Ha valaki pedig a hitetlenség konkolyát fogadja szívébe és e bûnös világ szerint él, az konkolly válik és kárhozatra fog feltámadni, hogy odalent a mélységekben égjen, örökre, a kárhozat tûzében...
Tehát, amint az Isten országa eljött és megnyilvánult, úgy a Sátán országa is megnyilvánul ebben a világban. A két ország között, lelki síkon, létezik egy vastag, fekete határvonal, mintegy kb. 40 cm széles, földre festett, fekete csík. Aki ezen a fekete csíkon túl van, az lelkileg halott, és a holtak birodalmához tartozik. Habár ebben a világban él, mégis élõ halott (1Tim 5:6). Ez egy olyan borzalmas állapot, amelyrõl a bûnös embernek fogalma sincs. Hasonlatos az oszladozó emberi tetemek és a rohadó húsdarabok rakásához... Aki csak megpillantja, rettenetében azonnal felébred a lelki halál mély álmából és elnyeri az istenfélelem ajándékát...
(Ef 2:1-10) És titeket is, akik halottak voltatok vétkeitek és bűneitek miatt, amelyekben jártatok egykor ennek a világnak szokása szerint, a levegőben uralkodó fejedelemnek engedelmeskedve, annak a léleknek, amely most a hitetlenség fiaiban működik. Egykor mi is mindnyájan ezek között forgolódtunk, mikor követtük testünk vágyait, és teljesítettük a test és az érzékek kívánságait. Természetünknél fogva a harag fiai voltunk, akárcsak a többiek. De Isten, aki gazdag az irgalmasságban, igen nagy szeretetéből, mellyel szeretett minket, noha bűneink miatt halottak voltunk, Krisztussal együtt életre keltett – kegyelemből üdvözültetek –, vele együtt feltámasztott, és a mennyeiek közé helyezett el Jézus Krisztusban, hogy megmutassa a jövendő időkben kegyelmének bőséges gazdagságát hozzánk való jóvoltából Krisztus Jézusban. Mert kegyelemből üdvözültetek a hit által. Ez nem tőletek van, hanem Isten ajándéka: nem tettek által, hogy senki se dicsekedjék. Hiszen az ő műve vagyunk, Krisztus Jézusban jótettekre teremtve, amelyeket Isten előre elkészített, hogy azokat gyakoroljuk.
(1 Tim 5:6) Aki ugyanis feslett életet él, eleven halott.
Ha keresztényként, megkereszteltként, valaki nem hisz Jézus Krisztusban, ha megveti az Egyházat, ha hitetlen és istentelen életet él, ha feslett életû, buja, parázna és házasságtörõ, ha maszturbál vagy fajtalankodik, ha részegeskedik, ha pénzimádó, ha tolvaj, rabló vagy csaló, hûlen és áruló, vagy ha varázsló, bûbájoló és boszorkány, akkor az a Sátán országához tartozik és elkárhozik, hacsak meg nem tér és meg nem mosakodik Jézus Krisztus Szent Vérében (Mk 16:16; 1 Kor 6:9-10; Jel 21:8)...
Az ilyenek közül egyesek gonoszabbak, mint mások, mert nemcsak, hogy nem szolgálnak Istennek, hanem tudatosan szolgálják is az ördögöt. Ezek azok a szerencsétlenek, akiknek teljesen fekete lett a lelkük, akik már egésszen kiteljesedtek konkoly mivoltukban és a Sátánt szolgálva, területileg is szellemi sötétséget terjesztenek (Jel 18:2). Ezek éjjeli denevérek, a sötétség országának vijjogó éjmadarai, akik csakis Isten végtelen irgalma által menekülhetnek meg az örök haláltól. Azonban Istennek minden lehetséges (Mt 10:27)...
Minket azonban nem erre hívott meg a mennyei Atyánk, hanem arra, hogy újjá szülessünk az Õ Szent Fiában, Jézus Krisztusban, Aki a világ világossága és Aki legyõzte a bûnt meg a halált. A hívõk egész életre szóló küldetése, hogy küzdjenek a Sátán országa ellen, hittel, alázatossággal és Krisztus világosságával. Erre képesít bennünket a Szentlélek, megadva nekünk a lelki fegyverzetetet (Ef 6:10-20), ami az igazságosság, a megigazulás, a béke, a hit kardja, az üdvösség reménye és a szeretet Lelke...
Felhívás a küzdelemre
(Ef 6:10-20) Végezetül pedig: erősödjetek meg az Úrban és az ő hathatós erejében! Öltsétek fel Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög cselvetéseivel szemben! Mert nem a vér és a test ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, a sötétség világának kormányzói ellen, a gonoszságnak az ég magasságaiban lévő szellemei ellen. Vegyétek fel tehát Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, s megállhassatok, mert mindent megtettetek. Úgy álljatok tehát, hogy derekatokat övezzétek fel igazságossággal, s öltsétek magatokra a megigazulás vértjét! Lábatok saruja legyen a béke evangéliumának hirdetésére való készség. Mindezekhez vegyétek a hit pajzsát, amellyel kiolthatjátok a gonosz minden tüzes nyilát. Vegyétek fel az üdvösség sisakját is, és a Lélek kardját, vagyis az Isten igéjét. Mindenkor esedezzetek a Lélekben, minden imádságban és könyörgésben, s őbenne virrasszatok teljes állhatatossággal könyörögve az összes szentért, és értem is, hogy Isten adjon nekem szavakat, amikor megnyitom ajkamat, hogy bátran hirdessem az evangélium titkát, aminek hírnöke vagyok a bilincsekben is; hadd beszéljek bátran, amint kötelességem.
A Sátán tiszta szellemi lény, aki jónak lett teremtve, de saját hibájából megromlott a kevélysége miatt, mert Isten fölé akarta helyezni magát. Emberileg annyit foghatunk fel, hogy az anyagi világ és benne az asszony megteremtése, aki által Isten megajándékozta az embert az utódnemzés képességével, megkísérthette a Sátánt, mivel az angyaloknak ez nem adatott meg (1Kor 11:10). A Sátán túlságosan gõgös és türelmetlen lehetett és nem bírta kivárni azt, hogy az emberiség kibontakozzon és beteljesedjen az angyalokhoz hasonló állapotában (Mt 22:30)...
A másik magyarázat az, miszerint a Sátán nem tudta elfogadni a Megtestesülést, hogy a Magasságbeli egyesüljön a testtel, az emberi természettel, és hogy egy alacsonyabbrendû szubsztancia elõtt kelljen hódolnia. Eszerint, a Megtestesülésnek mindenképpen meg kellett vona történnie, a bûnbeesés eseményétõl függetlenül, hogy Isten teljesen magához tudja ölelni a porból alkotott teremtményét...
A lelkek tulajdonságai és a szellemek titkai átláthatatlanok az emberi értelem számára. Megsejtünk dolgokat, feltételezünk és tapogatózunk. Tudjuk a szentírásból, hogy a Sátán országa és az Antikrisztus megnyilvánulnak az utolsó idõkben, hogy lesz egyházszakadás, hogy lesz hamis próféta, aki istenként fog beûlni Isten templomába (2Thessz 2:4), de most mi csak tekintsünk a megfeszített Jézus Krisztusra és megszabadulunk...
Ima: Krisztus oldalsebébõl kicsorduló kegyelem, amely örökké folyik a kegyelem kifogyhatatlan forrásából, moss tisztára engem életem minden napján. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése