Mozdulatlan

Régen visszatérő álmom volt, hogy kint járok valahol a mezőkön, a dombokon, vagy erdõszélleken, és egyszerre csak egy medvét látok meg a közelemben. Akkor még nem is sejtettem, hogy ez majd valóság lesz minálunk, és hogy a környékünkön ilyen sok medve fog lenni. Ma már az se csoda, ha a város központjában sétál egy medve a bocsaival... Ilyenkor, álmomban, mindig lebújtam a földre, és mozdulatlanul, rettegve vártam, hogy mi fog történni. Persze a medve mindig elment és eltűnt valahová, és én sértetlenül keltem fel a földről. Az idő múlásával, az álmomban megjelenõ medvét egy gonosz indulattal és kisértéssel hoztam összefüggésbe...

Szent Jakab levelébõl, meg Aquinói Szent Tamás tanításából is tudjuk, hogy Isten egésszen mozdulatlan és változatlan. Benne nincs változás, még a változásnak árnyéka sincs…

(Jak 1:17) Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, a kinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka.

Minden mozgás és minden változás Őtõle indul, Aki minden mozgásank és változásanak elsődleges oka és Ura. Áldott legyen az Ő Szent Neve mindörökké. Ámen.

Izrael népe, - amikor kivezette őket Isten az egyiptomi rabságából - amint megérkezett a Vörös tengerhez, rémülten kiáltozott, hogy miképpen menekülhetne meg az őket követő egyiptomi seregtől. Szidták Mózest, hogy miért nem hagyta őket a biztonságos rabságban. Ekkor Mózes csak annyit mondott nekik: Ne féljetek...(Kiv 14:13). Ez azt jelentette, hogy ne csináljatok semmit, hanem csak várjátok, hogy az Úr cselekedjen...

Az Újszövetségben, Szent Jakab apostol arra buzdít, hogy engedelmeskedjük Istennek, álljunk ellen az ördögnek, és akkor az elfut tõlünk...

(Jak 4:7) Engedelmeskedjetek azért Istennek, de álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek.

Mit jelent ez az ellenállás? Hát leginkább mozdulatlanságot...  Az ördög nem képes hozzánk nyúlni, nem tud semmit se tenni, ezért kísért, hogy mi magunk cselekedjük meg a rosszat. De Isten nem engedi meg, hogy erőnkön felül kísértsen minket...

(1Kor 10:13) Emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni.

Isten megengedi  a kísértést a mi életünkben, amint megengedte azt Ábrahám életében is, meg az Úr Jézus földi életében is (Zsid 2:18; 4:15), hogy nyilvánvaló legyen ki hűséges Őhozzá. Azonban Isten sose kisért, sose csábít a rosszra, hogy mi bűnbe essünk. Az ember  rendetlen vágyai azok, amelyek a rosszra viszik. Ezért imádkozzuk a Miatyánkban, hogy: ne vigy minket a kísértésbe... Itt Isten megengedő akaratáról van szó. Megengedi a különbözõ kísértéseket életünkben, hogy kipróbáltak legyünk...

(Jak 1:13-14) Senki se mondja, aki kísértést szenved: „Isten kísért”, mert Istent nem lehet rosszra csábítani, és ő sem csábít rosszra senkit. Minden embert a saját kívánsága vonzza és csábítja, így esik tőrbe.

Minden kísértés és lelki vihar ideje alatt, a mozdulatlanságot kell választanunk. Minden bűn, amelyre a kísértés veszi rá az embert, egyfajta mozdulatból ered. Innen jön a gyilosság, az öngyilkosság, a nemi erőszak, a fajtalanság, a tisztátalanság, a tolvajlás, stb. A kísértés hatására az ember elindúl, megmozdítja kezét, lábát, és a rossz megcselekvésére adja a testét...

Maradjunk mozdulatlan... Ez nem teljes fizikai mozdulatlanságot jelent, hanem azon a szellemi vagy testi téren maradjunk mozdulatlanul, amelyen a kisértés ér minket. Ezt a mozdulatlanságot el lehet érni elmélkedéssel, rózsafűzér imádsággal, környezet változtatással, egy jó lelki társaság megkeresésével, közös imával, stb. Van egy székely mondás: Nem az legény aki űti, hanem aki bírja... Itt is, nem az a legény, aki kisért, hanem az, aki kibírja mozdulatlanul a kísértést Krisztusban.

Ima: Uram Jézus, kérjük a lelkierő ajándékát, hogy a kísértések viharaiban mozdulantlanul tudjunk maradni lélekben. Ámen.

 

Egyedül

A hívő ember gyakran van egyedül, de sohasem magányos. Nem magányos, mert amióta megszületett Emmánuel, azóta "velünk az Isten" (Mt 1:23), és Pünkösd óta, bennünk van Isten Lelke, hogy mi a Szentlélek templomai legyünk (1Kor 6:19)...

Az üdvtörténetben sok egyedüllét volt, ami bizony nem egy könnyű állapot. Az idők folyamán, ott volt Ádám egyedülléte, Illés egyedülléte, az Úr Jézus egyedülléte, a szent remeték egyedülléte, stb…

Ádám egyedülléte

Az élővilág megteremtése után Isten megteremtette Ádámot, és látta, hogy nem jó az embernek egyedül lenni (Ter 2:8)... Isten végigvonultatta Ádám előtt a föld minden állatát, és ő nevet adott mindegyiknek, de nem talált közöttük magához illő társat. Ádám, az Édenben, az eredeti szentség állapotában, nagyon egyedül volt... Ebből a helyzetből Isten emelte ki őt, azáltal, hogy oldalbordájából megteremtette Évát, és ajándékul adta neki. Ezért Éva neve Asszony... Éva volt Isten legnagyobb ajándéka az ember számára, mivel ő lett minden "élő anyja" (Ter 3:20)…

(Ter 2:19-23) Az Úristen megteremtette még a földből a mező minden állatát, s az ég minden madarát. Az emberhez vezette őket, hogy lássa, milyen nevet ad nekik. Az lett a nevük, amit az ember adott nekik. Az ember tehát minden állatnak, az ég minden madarának és a mező minden vadjának nevet adott. De a maga számára az ember nem talált segítőtársat, aki hasonló lett volna hozzá. Ezért az Úristen álmot bocsátott az emberre, s mikor elaludt, kivette egyik oldalcsontját, s a helyét hússal töltötte ki. Azután az Úristen az emberből kivett oldalcsontból megalkotta az asszonyt, és az emberhez vezette. Az ember így szólt: „Ez már csont a csontomból és hús a húsomból. Asszony a neve, mivel a férfiből lett.”

Hasonlóképen, ma is sok ember van egyedül a világban, ahogyan Ádám is egyedül volt az Édenben. Az ilyen ember nézi a többieket, amint végigvonulnak előtte, mint „Isten kertjének állatai”, de nem talál magához illő társat... Csakis Isten ajándéka az, hogy mintegy "álmot bocsájtva" az egyedülálló emberre, előteremti számára a hozzá illő társat, aki majd segítője lesz neki életében...

Az Úr Jézus egyedülléte

A parabola himnuszában (Fil 2:6-11), Szent Pál kifejti, hogy az Úr Jézus minden tekintetben olyan volt mint mi, de mégis teljesen más... Isteni természete miatt, valójában senki sem érthette meg, az Ő emberi, földi élete során, még az édesanyja, a Szűzanya sem (Lk 2:29)...

(Fil 2:6-7) Ő Isten formájában volt, és az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette magát, szolgai alakot öltött, és hasonló lett az emberekhez. Külsejét tekintve olyan lett, mint egy ember...

Az igaz hívő egyedülléte

Az Úr Jézushoz hasonlóan, az igaz hivő ember is egyedül van a világban. A krisztusi közösség és az egyház összetartó ereje, Krisztus misztikus testében, nem mindig egy érezhető valóság, hanem gyakran csak egy eszkatológikus perspektíva (1Kor 12:15). Az igazhitű ember gyakran magára marad, és senki nem érti meg őt, mint ahogyan az Úr Jézust sem értették meg földi élete során. Ezek hasonlítanak a szigetek helyzetéhez a tengerekben...

(Iz 41:1) Hallgassatok rám, szigetek! Újuljon meg a nemzetek ereje! Jöjjenek ide, azután beszéljenek, szálljunk perbe egymással!

(Iz 42:4) Nem alszik ki, és nem törik össze, míg a törvénynek érvényt nem szerez a földön; tanítására várnak a szigetek.

(Iz 51:5) Közel van igazságom, jön már szabadításom, és karommal népeket ítélek. Bennem reménykednek a szigetek, szabadulásukat az én karomtól várják.

Vízcsepp vízcseppel összeolvad, de sziget a szigettel nem találkozik. A szigetek és a csillagok, csakis világrengető kataklizmák által találkozhatnak. Hasonlóképpen, az igazak, a hívő és szent emberek is elszóródva élnek a hitetlen világ tengerében... Gyakran egyedül vannak, még a templomban is, meg a krisztusi közösségben is. Egyedül vannak, mert az egyházban sokan mondják, hogy: Uram, Uram, de kevesen cselekszik meg a mennyei Atya akaratát (Mt 7:21). Az igazhitű szentek leginkább egyedül vannak, de nem magányosak, mert velük az Isten...

Egyedül vagy? Egyedül érzed magad a krisztusi közösségben és az egyházban? Emlékezzél Isten kegyelmi ajándékaira, amellyel elhalmozott ifjúkorod óta. Emlékezz meg az Úr kegyelméről, amellyel elhalmoz nap mint nap, és vigasztalódj meg. Dicsőítsed az Urat!...

(Zsolt 105:1-6) Adjatok hálát az ÚRnak, hívjátok segítségül nevét, hirdessétek tetteit a népek közt! Énekeljetek, zengjetek zsoltárt neki, emlegessétek minden csodáját! Dicsőítsétek szent nevét, szívből örüljenek, akik keresik az URat! Folyamodjatok az ÚRhoz, az ő hatalmához, keressétek orcáját szüntelen! Emlékezzetek csodatetteire, amelyeket véghezvitt, csodáira és döntéseire, ti, Ábrahám utódai, kik szolgái vagytok, Jákóbnak fiai, kiket kiválasztott!

Ima: Uram Jézus, egyedül vagyok, de nem magányos, mert Te szüntelenül velem vagy. Hiszem, hogy álmomban is megadod nekem, amire szükségem van. Ámen.