Mozdulatlan

Régen visszatérő álmom volt, hogy kint járok valahol a mezőkön, a dombokon, vagy erdõszélleken, és egyszerre csak egy medvét látok meg a közelemben. Akkor még nem is sejtettem, hogy ez majd valóság lesz minálunk, és hogy a környékünkön ilyen sok medve fog lenni. Ma már az se csoda, ha a város központjában sétál egy medve a bocsaival... Ilyenkor, álmomban, mindig lebújtam a földre, és mozdulatlanul, rettegve vártam, hogy mi fog történni. Persze a medve mindig elment és eltűnt valahová, és én sértetlenül keltem fel a földről. Az idő múlásával, az álmomban megjelenõ medvét egy gonosz indulattal és kisértéssel hoztam összefüggésbe...

Szent Jakab levelébõl, meg Aquinói Szent Tamás tanításából is tudjuk, hogy Isten egésszen mozdulatlan és változatlan. Benne nincs változás, még a változásnak árnyéka sincs…

(Jak 1:17) Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, a kinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka.

Minden mozgás és minden változás Őtõle indul, Aki minden mozgásank és változásanak elsődleges oka és Ura. Áldott legyen az Ő Szent Neve mindörökké. Ámen.

Izrael népe, - amikor kivezette őket Isten az egyiptomi rabságából - amint megérkezett a Vörös tengerhez, rémülten kiáltozott, hogy miképpen menekülhetne meg az őket követő egyiptomi seregtől. Szidták Mózest, hogy miért nem hagyta őket a biztonságos rabságban. Ekkor Mózes csak annyit mondott nekik: Ne féljetek...(Kiv 14:13). Ez azt jelentette, hogy ne csináljatok semmit, hanem csak várjátok, hogy az Úr cselekedjen...

Az Újszövetségben, Szent Jakab apostol arra buzdít, hogy engedelmeskedjük Istennek, álljunk ellen az ördögnek, és akkor az elfut tõlünk...

(Jak 4:7) Engedelmeskedjetek azért Istennek, de álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek.

Mit jelent ez az ellenállás? Hát leginkább mozdulatlanságot...  Az ördög nem képes hozzánk nyúlni, nem tud semmit se tenni, ezért kísért, hogy mi magunk cselekedjük meg a rosszat. De Isten nem engedi meg, hogy erőnkön felül kísértsen minket...

(1Kor 10:13) Emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni.

Isten megengedi  a kísértést a mi életünkben, amint megengedte azt Ábrahám életében is, meg az Úr Jézus földi életében is (Zsid 2:18; 4:15), hogy nyilvánvaló legyen ki hűséges Őhozzá. Azonban Isten sose kisért, sose csábít a rosszra, hogy mi bűnbe essünk. Az ember  rendetlen vágyai azok, amelyek a rosszra viszik. Ezért imádkozzuk a Miatyánkban, hogy: ne vigy minket a kísértésbe... Itt Isten megengedő akaratáról van szó. Megengedi a különbözõ kísértéseket életünkben, hogy kipróbáltak legyünk...

(Jak 1:13-14) Senki se mondja, aki kísértést szenved: „Isten kísért”, mert Istent nem lehet rosszra csábítani, és ő sem csábít rosszra senkit. Minden embert a saját kívánsága vonzza és csábítja, így esik tőrbe.

Minden kísértés és lelki vihar ideje alatt, a mozdulatlanságot kell választanunk. Minden bűn, amelyre a kísértés veszi rá az embert, egyfajta mozdulatból ered. Innen jön a gyilosság, az öngyilkosság, a nemi erőszak, a fajtalanság, a tisztátalanság, a tolvajlás, stb. A kísértés hatására az ember elindúl, megmozdítja kezét, lábát, és a rossz megcselekvésére adja a testét...

Maradjunk mozdulatlan... Ez nem teljes fizikai mozdulatlanságot jelent, hanem azon a szellemi vagy testi téren maradjunk mozdulatlanul, amelyen a kisértés ér minket. Ezt a mozdulatlanságot el lehet érni elmélkedéssel, rózsafűzér imádsággal, környezet változtatással, egy jó lelki társaság megkeresésével, közös imával, stb. Van egy székely mondás: Nem az legény aki űti, hanem aki bírja... Itt is, nem az a legény, aki kisért, hanem az, aki kibírja mozdulatlanul a kísértést Krisztusban.

Ima: Uram Jézus, kérjük a lelkierő ajándékát, hogy a kísértések viharaiban mozdulantlanul tudjunk maradni lélekben. Ámen.