A fiatalság-bohóság korszaka után, amikor az ember már megtapasztalja az élet súlyát, legtöbben megérzik, hogy szükségük van valamiféle segítségre, egy benső erőre. Tudja az ember, hogy van Isten, hogy megsegíti őt, és elkezd kapaszkodni utána. Így lassan-lassan, elkezdi az ember keresni Istent, sokmindenben, sokféleképpen. Van, aki szentképeket, kegytárgyakat kezd vásárolni, és van, aki már meg is áldatja azokat. Van, aki kegyes könyveket kezd vásárolni, és van, aki aztán el is olvassa ezeket. Van, aki imádságos füzeteket kezd vásárolni, és van, aki el is kezd imádkozni. Van, aki Szent Antal kilencedre kezd járni, és van, aki már azt gondolja, hogy az úgy ér az valamit, ha mind a kilenc alkalommal elmegy. Van, aki a keresztény értékrendet szeretne, és van, aki tesz is ennek érdekében a társadalomban...
De vajon csak ennyit tartogat számunkra
a jó Isten? Ad nekünk egy-egy pohár vizet, és aztán azzal annyi?... Kioltja szomjunkat
egy-egy hétre, és azzal kész?...
Olvassuk el a szamariai asszony esetét:
(Jn 4:6-14) Ott volt Jákob kútja. Jézus akkor elfáradva az úttól, azon nyomban leült a
kútnál. Körülbelül a hatodik óra volt. Odajött egy szamariai asszony, hogy
vizet merítsen. Jézus azt mondta neki: »Adj innom!« Tanítványai ugyanis
elmentek a városba, hogy élelmet vegyenek. A szamariai asszony erre azt mondta
neki: »Zsidó létedre hogyan kérhetsz te inni tőlem, aki szamariai asszony
vagyok?« Mert a zsidók nem érintkeznek a szamariaiakkal. Jézus azt felelte: »Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki
mondja neked: ‘adj innom’, talán te kérted volna őt, és ő élő vizet adott volna
neked.« Az asszony így szólt: »Uram, nincs is mivel merítened, a kút pedig mély;
honnan vennéd hát az élő vizet? Csak nem vagy nagyobb Jákob atyánknál, aki
nekünk a kutat adta, amelyből ő maga, fiai és jószágai is ittak?« Jézus azt
felelte: »Mindaz, aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik, de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé nem
szomjazik meg, hanem a víz, amelyet adok neki, örök életre szökellő vízforrás
lesz benne.«
(Fil 3:7-8) Ám amit akkor előnynek
tartottam, azt Krisztusért hátránynak tekintem. Sőt Uramnak, Krisztus Jézusnak
fönséges ismeretéhez mérten mindent szemétnek tartok. Érte mindent
elvetettem, sőt szemétnek tekintettem, csakhogy Krisztust elnyerhessem és hozzá
tartozzam.
(Jn 15:26) Amikor
eljön a Vigasztaló, akit az Atyától küldök nektek, az Igazság Lelke, aki az Atyától származik, ő tanúságot tesz rólam.
Olvassuk el a szamariai asszony esetét:
Tehát miről is van szó? Ha az öreg király tudta volna, hogy az élet vizének
forrását is meg lehet szerezni, akkor nem egy korsó vizet kért volna, hanem
magát a kútat, a vízforrást. Akkor azért küldte volna el a királyfit, hogy hozza el neki az
élő vizek forrását...
Nekünk nem egy-egy pohár vizet kell kérnünk a jó Istentől, nem csak oltogatnunk
kell lelki szomjunkat hetente valamiféle keresztény értékrenddel. Nekünk magát az Élő Vizek
forrását, Jézus Krisztust, az Isten Fiát kell elnyerjük. Jézus olyan vizet
ad nekünk, amely buzogóvá válik szívünk mélyén, és élő vízforrásként bugyog fel
belőlünk. Ez egy olyan nagy ajándék, amelyhez mérve minden csak szemét...
De mi is
valójában ez az élő víz, amelyet Jézus ad nekünk? Az nem mi, hanem Ki... Ő a Szentlélek
Úristen, a harmadik isteni személy, a Vigaszlató, az Igazság Lelke, Akit az Úr Jézus
megígért nekünk...
(Jn 16:7) De én az igazságot mondom nektek: Jobb nektek, ha elmegyek. Mert ha nem megyek el, a Vigasztaló nem jön el hozzátok, ha azonban elmegyek, elküldöm őt hozzátok.
Vajon a Szentlélek kiáradása csak az apostolok kiváltsága volt? Vajon csak
az apostolutódok, a mai püspökök kiváltsága? Vajon, csak a papok és szerzetesek
kiváltsága? Nem... Joél próféta szavai szerint, az utolsó időkben, a Szentlélek kiárad
mindenkire: nagyokra és kicsikre, előkelőkre és szolgákra egyaránt. A
Szentlélek kiáradt az első pünkösdkor, és egyre inkább kiárad napjainkban...
(ApCsel 2:15-21) Nem részegek ezek,
amint vélitek, hisz a napnak még csak a harmadik órájában vagyunk, hanem ez az, amiről Joel próféta szólt: A végső napokban – mondja Isten – kiárasztok
Lelkemből minden testre. Fiaitok és lányaitok prófétálni fognak, az
ifjak látomásokat látnak, az öregek álmokat álmodnak. Még szolgáimra és szolgálóimra is
kiárasztom Lelkemet ezekben a napokban, és prófétálni fognak. Csodákat teszek fenn az égben, és jeleket
adok lenn a földön: vért, tüzet és gomolygó füstöt. A nap elsötétül, a hold
vérbe borul, mielőtt eljön az Úrnak nagy és nyilvánvaló napja. Aki segítségül
hívja az Úr nevét, üdvözül.
Mi a feltétele annak, hogy elnyerjük az Élő Vizek forrását? Az, hogy higgyünk Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában, és kérjük a Szentlelket. Vágyódnunk kell a Szentlélek keresztség után. Mi a jele annak, hogy
elnyertük a Szentlélek ajándékát? Az, hogy prófétálni kezdünk... De mit jelent az,
hogy prófétálni kezdünk? Hát az, hogy késztetést és erőt érzünk magunkban arra, hogy az Úr Jézusról meg az örömhírről másoknak beszéljünk...
Amikor elkezdesz beszélni másoknak az Úr Jézusról és az Ő igéiről, amikor elkezdesz tanúságot tenni Róla, akkor bugyog
fel benned az örök életre szökkelő vízforrás.
Gondold meg mit szeretnél: vizet vagy forrást? Válaszd ma az Élő Vízek forrását, s akkor soha többé fogsz szomjazni...
Ima: Drága mennyei Atyám, add, hogy aki
olvassa ezeket a sorokat, elnyerje az Élő Vizek forrását, Szent Fiadat, Jézus Krisztust.
Ámen.