Elmélkedés Szent Brigitta 15 imájáról

1. Krisztus szenvedése az Olajfák hegyén, egésszen a tövissel való megkoronáztatásáig

Uram Jézus, Te mindent elõre tudtál és mindent kinyilatkoztatál tanitványaidnak, de õk mégsem sem értettek meg semmit az eljövendõ kínszenvedésedbõl. Amíg Te györtõdtél, õk elaludtak és amikor elfogtak, õk elfutottak. Három bíró elé hurcoltak: Annás, Kajafás és Pilátus. De vajon mi történt az éjjeli elfogattatásod és a reggeli elítélésed között? Hányszor bántalmaztak, hányszor ütöttek meg? Judás, Kajafás és a Fõtanács beteljesítették sorsukat. Pilátus eleget akart menteni, de legfeljebb csak a megostoroztatásoddal menthetett volna meg. Még õ sem tudott ellene állni a zsidók követelõzõ dühének. A Te véred az õ fejükön és gyermekeik fején mindmáig, míg el nem fogadnak Téged és nem mondják, hogy: “Áldott Aki jön az Úr nevében!”. Te mindvégig hallgattál… Add Uram, hogy ha eljön az én végsõ keresztem ideje, akkor én is Hozzád méltó módon viseljem. Ámen.

2. Krisztus kigúnyolása

Uram Jézus, háromszor gúnyoltak ki: elõször a Fõtanács itélete után, méghogy lerontod a templomot és három nap alatt felépíted; másodszor a római katonák a prétoriumban, amikor tövissel megkoronáztak és zsidók királyaként csúfoltak; harmadszor, amikor a kereszten felmagasztaltak és a zsidók fejüket bólogatva mondták, hogy másokat megmentettél, hát mentsd meg magad is és szállj le a keresztrõl. Te szó nélkül tûrted a gúnyáradatot, mint egy levágásra szánt bárány. Add, Uram, hogy amikor eljön majd az én kigúnyoltatásom napja, én is szótlanul tudjam azt elviselni. Ámen.

3. Krisztus keresztre feszítése

Uram Jézus, amikor felértél a Golgotára, megízlelted és elutasítottad az epével megkeserített bort. Ott megfosztottak ruháidtól, könyörtelenül letepertek a keresztfára, odakötözték szent kezeidet és lábaidat durva kötelekkel. Míg három katona lefogta szent kezeidet és lábaidat, addig a negyedik katona körbejárt és durva acélszegekkel szorosan odaszegezett a keresztfához. Tudtad, hogy Te onnan már nem fogysz élve leszállni. Vajon túl szélesre feszítették karjaidat? Kaptál-e levegõt? Szent lábaidat egymásra szegezték vagy egymás mellé? Támaszt, ahogy õk “sede”-nek hívták, tettek a lábad alá vagy tomporod alá? Hóhéraid súlyosították vagy könnyebítették kínszenvedésed? Uram, ha eljön majd a végsõ keresztem, akkor Szentlelked által adj erõt nekem is keresztem panasz nélküli elviselésére. Ámen.

4. Krisztus imája megfeszítõiért.

Uram Jézus, miután a keresztfához szegeztek, felmagasztaltak, hogy Te mindeneket magadhoz vonzzál. Ekkor szent tested teljes súlya ránehezedett a kemény vasszegekre és elkezdõdtek a kínjaid kínjai… A két gonosztevõ, jobbodon és balodon, üvöltöttek a fájdalomtól és átkozódtak, de Te ekkor imádkoztál ítélõidért és hóhéraidért. Add Uram, hogy a Te példádra és Szent István diákónus példájára, ha majd eljön az én idõm, én is tudjam mondani: “Uram, bocsáss meg nekik, mert nem tudják mit cselekszenek.” Ámen.

5. Krisztus irgalma a töredelmes bünösök iránt

Uram Jézus, Te beálltál a Jordán folyónál a bûnös emberek közé, Keresztelõ János keresztségéhez, holott Te bûnt nem ismertél. A Golgotán két gonosztevõ közé feszíttetted magad keresztre, hogy egy légy közülünk. Mindenki káromolt Téged a kereszten, még a veled együtt keresztre feszített gonosztevõk is. De az egyik gonosztevõ magába szállt, megrótta társát, belátta saját bûneit és Beléd vetette reményét. “Nem féled Istent! Hiszen mi bûneink méltó jutalmát nyertük el, de ez semmi rosszat nem tett.” És “Jézus emlékezz meg rólam, amikor eljõsz uralmadba.” Ez a megfeszített gonosztevõ hitte, hogy az õmelléje megfeszített Názáreti Jézus megmentheti õt! És ekkor, ez a lator azonnal elnyerte az üdvösséget. Add Uram, hogy halálom óráján én is ezt halljam: “Még ma velem leszel a paradicsomban.”Ámen.

6. Krisztus végrendelete a kereszten

Uram Jézus, a kereszten szenvedve Szent János apostolra bíztad szentséges Édesanyádat, a Szûzanyát. Õt Anyául rendelted Szent Jánosnak és Szent Jánost pedig gyermekéül õneki. Drága jó Szûzanyánk, Szent János apostol által mindnyájunk égi Édesanyja lettél, mi pedig a te gyermekeid. Te vagy az Egyház Anyja. Amint egykor Szent János apostol házába költöztél, kérlek költözz a mi házunkba is, fogadj be minket szent palástod alá, oltalmazz minket, táplálj minket misztikus szent tejeddel, vezess minket kézenfogva Szent Fiadhoz és mint Fõ Közbenjáró, könyörögj értünk a mennyei Atyánál, hogy elnyerjük az üdvösséget. Ámen.

7. Krisztus szomjúsága

Uram Jézus, az Utolsó Vacsorán elbúcsúztál a bortól, mondván, hogy nem iszol többé a szõlõtõ gyümölcsébõl, amíg el nem érkezik Isten országa. Felérvén a Golgotára, megízlelted az epével megkeserített bort, hogy beteljesedjenek az írások, miszerint epével itatnak, de aztán elutasítottad azt. Szomjaztál fizikailag is, meg lelkileg is… Szomjaztad a Beléd vetett bizalmunkat és szeretetünket. Szomjaztad a mi üdvösségünket. Mi pedig Uram, nem bírunk ki egy kis nélkülözést se panasz nélkül... Add meg nekem Uram az önmegtagadás kegyelmét. Ámen.

8. Krisztus itala

Uram Jézus, a mi gonoszságunk mérhetetlen. Ott volt a kereszt tövében egy vödör tele ecettel. Miért volt ott? Az elítélt vérzésének csillapítására. De miért csillapították a vérzést? Hogy hosszabítsák kinszenvedéseit. Ebbõl az ecetbõl mártott az az ember az izsópszálra tûzött szivaccsal és tömte szentséges szájadba… Amikor oly jól esett volna ajkaidnak egy kis friss víz, akkor ecettel itattak. Beteljesedett az az írás is, hogy eceted adnak Neked inni. Add, Uram, hogy soha senkinek ne okozzak keserüséget és ha nekem okoznak keserüséget, ne panaszkodjak. Ámen.

9. Krisztus félelemkiáltása a kereszten

Uram Jézus, Te vagy az Isten Báránya, Aki elveszi a világ bûneit! Te vagy az Új Ádám, Aki értünk éltetõ Lélekké lettél, s Aki helyrehozza Ádám atyánk bűnét. Az elsõ Ádám õsszentségbe lett teremtve, Istennel közösségben, de az õsbûn által, Évával együtt elszajadt Istentõl. Õ és minden leszármazottja, elhagyatva és reménytelenségben haltak meg: “Éli, Éli lamma szabaktani?” De a megváltó nagy mûved beteljesedése óta boldog mindaz aki Tebenned hal meg. Add meg nekem Uram, hogy halálom óráján örvendezhessek dicsõséges jelenlétednek, Te és a Szûzanya fogjátok kezemet, õrangyalom, védõszentjeim és kedvenc szentjeim legyenek körülöttem vigasztalásomra. Add meg nekem Uram a boldog halál kegyelmét. Ámen.

10. Krisztus sok sebe

Uram Jézus, Te tudod, hogy keresztségünk által nem szûnt meg a bûnre való hajlandóságunk. Gyakran elbukunk és vétkezünk. Bûneink által megsebzünk másokat és megsebezzük önmagunkat is. De te azért töretettél össze, hogy szent sebeid által nyerjünk gyógyulást. Kérlek Uram, gyógyítsd be sebeinket, hogy minél jobban szerethessünk Téged, hogy legyünk alkalmasak Isten országának építésére és hogy tudjuk szeretni családunkat, felebarátainkat és ellenségeinket. Ámen.

11. Krisztus mély sebei

Uram Jézus, a Te mély sebeid az öt szent sebhely, amelyeket megdicsõült szent testeden viselsz és amelyeket megmutattál Szent Tamás apostolnak, hogy lásson és higgyen. Én Uram, én Istenem! Boldog aki nem lát és hisz Tebenned. Kérlek Uram, fogadj be engem is szent oldalsebedbe és Szent Szíved sebének szentélyébe, hogy megmeneküljek az ítélettõl. Kérlek ments át engem Országodba és részesíts az örök boldogságban. Ámen.

12. Krisztus vérzõ sebei

Uram Jézus, a szentképeken és a díszes feszületeken, szent testedet patyolat tisztán ábrázolják. Csak az öt szent sebedet jelenítik meg. Igen, mert az ember képtelen rátekinteni saját gonoszságának és kegyetlenségének mértékére. Pedig Szent Tested tele volt az ostorcsapások által okozott hasogatásokkal és az ostorszíjba rögzített csontdarabok meg olomgolyók által okozott szaggatásokkal és zúzódásokkal. Szent Testedet beborította az hasítások, szaggatások, zúzódások, kékségek, az alvadt vér és a lefolyó élõ vércseppek. Szent Véred lefolyt, csepegett a keresztfán és lábujaidról le a földre. Add Uram, hogy életem minden napján megemlékezzek szent vércseppjeidről, tiszteljem és imádjam azokat életem minden napján. Ámen.

13. Krisztus második felkiáltása

Uram Jézus, utolsó erõfeszítéseddel, még egy lélegzetvétellel, kimodtad végsõ szavad: Beteljesedett!... Ez volt végsõ megnyugvásod, igazolásod és gyõzelmi kiáltásod. Beteljesedett minden, amit a szent próféták megjövendöltek Rólad az írásokban, amint azt kifejtetted az emausszi tanítványoknak, hogy csak amúgy lángolt a szívük: Ruháidat szétosztották és köntösödre sorsot vetettek. Felnéztek Rád akik átütöttek. Csontjaidat megszámlálhattad. Szíved szétfolyt mint a víz. Epét és ecetet adtak neked inni… Elvégezted a Megváltás nagy mûvét!... Örök gyõzelmet arattál! Add Uram, hogy halálom óráján én is mondhassam: Mennyei Atyám, elvégeztem mindent, amit az életeben rám bíztál. Ámen.

14. Krisztus halála

Mély csend... Minden térd hajoljon meg a égben, a földön és az alvilágban. Meghalt Isten Fia, a valóságos Isten, azért hogy nekünk életünk legyen. Add Uram, hogy a Te példádra és Szent István diakónus példájára és is tudjam mondani, amikor eljön az órám, hogy: “Uram, kezeidbe ajánlom lelkemet!” Add meg nekem is Uram, a jó halál kegyelmét. Ámen.

15. Krisztus utolsó és teljes vérontása

Uram Jézus, meghaltál a keresztfán, de jobbodon és balodon még élt a két gonosztevõ. A zsidók, a szombat végett, kérték, hogy vegyék le a testeket a keresztrõl. Mivel még életben voltak, a két latornak eltörték lábszárcsonjaikat, hogy ne tudják többé fenntartani magukat és fuladjanak meg. Mily szomorú a haláluk… Mivel Te már halott voltál, ezért nem törték csontodat és beteljesedett az írás, hogy: “Csontját ne törjék.” Ekkor Longinus átdöfte szentséges oldaladat és Szent Szívedet lándzsájával. Szent János apostol látta, hogy szent oldalsebedbõl vér és víz omlott ki a földre. Ekkor pattant ki a világba az isteni kegyelem kiapadhatatlan forrása, mert Te magadra vetted emberi természetünket, hogy részesíts isteni természtedbõl. Add Uram, hogy minden nap hófehérre mossam lelki ruhámat Szent Véred súgarában. Tisztelem, csókolom Szent Véredet életem minden napján. Add, hogy táplálkozzam életem napján Szent Testeddel és szükség idején, add Uram a rejtett mannát, amit a Jelenések könyvében megígértél a Pergamoni egyház angyalának. Ámen.

Imádunk Jézus és áldunk Téged, mert Szent Kereszted által megváltottad a világot. Ámen.

Miatyánk…, Üdvözlégy…, Dicsõség… Személyes könyörgés.

Szent Brigitta 15 imája.

Az Úr Jézus Krisztus keresztje

Az egész egy lelkigyakorlattal kezdõdött, úgy kb. 20 évvel ezelõtt. A lelkigyakorlaton, a szentgyónásban, lelki életem megjavításáról beszélgettünk a gyónató atyával. Én elmondtam neki sok problémámat, mire õ azt tanácsolta, hogy egyszerre csak egy dolgot próbáljak kijavítani. Ez az egy az lett volna, hogy minden nap korán kelek és reggel 6 órakor elvégzem a reggeli imámat. Ez nagyjából azóta sincs teljesen megvalósítva az életemben, de akkor, az elsõ reggel, amikor felkeltem és hat órakor térdelve imádkoztam a családi feszület elõtt, egyszerre csak, csukott szemmel, egy nagyon tiszta és furcsa látomásom volt...

Látomásomban, ahogy ott térdeltem, magam elõtt, a talaj egy fényesre kopott mészkõszikla volt. Világosan látszottak a sziklán az egyenetlenségek, de azért a szilkapadlózat nagyjából egyenes volt. Azt gondoltam, hogy a sok járkálástól kophatott ilyen szép sima-fényesre a szikla. Amint lehajtott fejjel figyeltem, hogy milyen simára van koptatva a szikla, egyszerre csak valami sötét, vastag folyadék kezdett odafolyni előmbe. Az a sötét folyadék egy zsebkendõnyi tócsát alkotott elõttem, úgy ahogy a szikla mélyedései vezették. Amint néztem ezt a folyadékot, egyszerre csak rádöbbentem, hogy vért látok. Beleborzadtam… Erre felemeltem tekintetemet és láttam, hogy egy picit odébb, a sziklába, egy nényszögletû gerenda van beleállítva. Amint fennebb néztem, hát az Úr Jézust láttam a kereszten, úgy kb. 60 cm magasságban a lábfejével az alaptól. Az Õ Szent Vére folyt ki hirtelen oda elõmbe... Ekkor, egyszerre csak eltünt előlem ez a látomás…

Mielõtt eltünt volna a látomás, néhány dologot azért megfigyelhettem és megmaradtak a szememben. Az Úr Jézus termete nem volt magas... Úgy leginkább egy mai 14-15 éves gyermek mérete lehetett, kb. 1,5-1,6 m magasságú. A teste sovány volt, de szikár és izmos. Ahoz, amit láttam, leginkább a Iasi-i, püspöki körkatedrálisban látható feszület korpusza hasonlít. Ami igencsak megdöbbentett, az volt, hogy az Úr Jézus bokája fölött egy használt, rücskös, vékonyabb lenkötelet láttam lazán rábogozva… A keresztfának vastagsága úgy kb. 12-13 cm lehetett, négyszögletű keresztmetszettel...

Sokáig nem értettem, ezt a látomást. Ma már értem… Szerintem, Szent Brigitta imái is segítettek ennek megértésében… A látomást és más tényezőket is figyelembe véve, az Úr Jézus Szent Keresztjét ma én így látom:

1. Az Úr Jézus test szerint nem volt magas termetű, hanem csak akkora, mint az akkori emberek átlaga, úgy 1,5-1,6 méter magas. Szerintem  a Torinói lepelnek semmi köze az Úr Jézushoz, mert abban egy magas, termetes ember volt eltemetve;

2. Az Úr Jézus keresztje szerintem tölgyfából készült, ami a Mamré tögyesébõl származott és amelynek fája még az Éden kertjében is ott állt, a kezdetektől fogva. Ezek a fák nagyon szívósak és túlélték a Vízözönt;

3. Az Úr Jézus keresztjének méreteit kb. 2,7x1,7 m nagyságúra becsülöm, arányosan keresztbe illesztve és összeszegezve ( nem összekötözve). A gerenda keresztmetszete négyszögû lehetett, kb. 12-13 cm lehetett minden oldalon. Ha vesszük a tölgyfa fajsúlyát, akkor a megbecsült volumenű tölgyfa, a szárazságától függõen, úgy kb. 50-70 kg. súlyú lehetett. Szó se lehet, arról, amit valahol olvastam, hogy a kereszt súlya 120-130 kg-os lehetett... Egy megkorbácsolt ember azt meg sem tudta volna mozdítani;

4. Kizárt dolognak tartom, hogy az Úr Jézus vállára csak egy keresztgerendát köttek volna és úgy vitték volna a Koponyák helyére. Egyészt, János apostol világosan leírja, hogy maga az Úr Jézus vette fel a keresztjét és indult el vele ( Jn 19,17). Néhány száz méter után már kimerült, mert legyengült az ostorozástól és a város kapujánál már nem bírta vinni a keresztjét. Ezért kényszerítették Cirenei Simont, aki éppen akkor jött haza a mezőről, hogy vigye az Úr Jézus keresztjét. Akkor mi van?... Levágták a köteleket Jézus karjáról és egy szimpla gerendát helyeztek Cirenei Simon vállára?...

5. Szerintem a felállított kereszteknek nem volt semmilyen faállványa vagy egyébb tartó szerkezete a Koponyák helyén. Nem kellett gödröt se ásniuk a kereszteknek, hanem méretre vésett, 25-30 cm mélységû négyszögletû lyukak lehettek a sziklában, amibe beleillett a kereszt gerendája. Amikor beleállították a keresztet, valószínüleg két faék segítségével merőlegesre rögzítették a keresztet. Valószínüleg, a római hadseregnek mindig volt készleten standard méretre elõkészített gerendája a logisztikához. Amikor elhangzott a Gabbatában az ítélet, akkor perceken belül, minden elítéltnek egy személyes keresztet szabtak és szegeztek össze. Szerintem minden elítéltnek saját, személyes keresztje volt és egy keresztfát sosem használtak kétszer. Az Úr Jézus is mindenki személyes keresztjérõl beszélt (Mt 10:38)…

6. A Koponyák helyén az elítélteket megfosztották ruháiktól és csak egy ágyékkötőt hagytak rajtuk. Ezután az elítéltet leteperték a kereszfára. Mivel sok elítélt rugkapálózhatott halálfélelmében, ezért rövid kötelekkel odakötözték az elítélt kezét és lábát a keresztfához. Ezután, míg három katona fogta az elítélt két kezét és lábát, addig a negyedik körbejárt és vaskos vasszegekkel odaszegezte az áldozatot a gerendához. Mindig négy katona hajthatta végre az itéletet, amint errõl az Úr Jézus ruháinak a szétosztása is tanuskodik (Jn 19:23);

7. Az áldozat elhelyezése a ketesztfán, pozícionálása, rángatása, kifeszítése, karjainak fesztávolsága és a “sede”-k, vagyis a támaszok elhelyezése, lényegesen meghatározhatták az elítélt szenvedéseinek mértékét. A szegeknek elég nagy fejük lehetett, hogy az áldozat ne szabadulhasson le a gerendáról és a kezekről levették a köteleket, hogy karból mozdulhasson az áldozat a lélegzetvétel miatt;

8. Az Úr Jézusnak háromszor tehették a fejére a töviskoronát. Elõször amikor megfonták a koszorút és bíbor palástba öltöztették Jézust a pretoriumban. Másodszor, amikor újból ráadták ruháit a római katonák, ugyanis a köntöse egybe volt fonva és bele kellett bújtatni (Jn 19:23-24). Harmadszor, amikor megfosztották ruháitól a Golgotán, keresztre szegezték és visszatették a töviskoronát a fejére. Ugyanis ez jelképezte elitélésnek okát: Názáreti Jézus a zsidók királya;

9. Az Úr Jézus megostorozása borzalmas volt, de szerintem nem annyira, mint ahogy azt Mel Gibson megjelenítette a Passió című filmjében. Az evangéliumokból kiviláglik, hogy Pilátus mindenképpen meg akarta menteni az Úr Jézust csak egy fenyítéssel, és még a megostoroztatás után is menteni próbálta. Tehát, ha Pilátus menteni akarta Jézust, akkor nem akarhatta, hogy az ostorozás végzetes legyen. Márpedig, a Passió filmben megjelenített ostorozás egyértelmûen halálos kimenetelűnek látszik;

10. Az Úr Jézus, az elõre meghatározott időben, hamarabb meghalt, mint a jobbjára és a baljára megfeszített gonosztevõk. Mivel a katona lándzsadöfése után vér és víz folyt ki szent oldalsebéből, ezért a halál oka az lehetett, hogy a sorozatos sokkok miatt, amit elszenvedett csütörtök éjszakától péntek délutánig (a kilencedik óráig), a mellhártya meg a szívburok feltelhetett vízzel, ami a vérveszteséggel együttvéve szívstophoz vezethetett. Az Úr Jézus halála a Tábor hegyétől, egésszen a kereszthalálig, pontosan el volt tervezte, Isten akarata szerint, hogy minden egésszen beteljesedjen.

11. A testeket le kellett venni a szombat miatt. A gonosztevők még éltek. A lábszárcsont törés célja az volt, hogy a megfeszített ne tudja tovább magát megemelni lábaival és ne tudjon lélegzetet venni. Ezért, a gonosztevõknél a halál oka a fuladás lehetett. Azoknak, akiknek a testét nem kérte ki senki, valamilyen módon elemészthették és a koponyák, vagy azok maradványai oda lettek összegyûjtve, valami félreesõ helyre. Innen a Koponyák helye elnevezés;

12. A Szent Ilona legenda, miszerint a császárnõ megtalálta volna a három keresztet, nem tartom hitelesnek, mert pont a leglényegesebb bizonyíték hiányzik. Azt írja a legenda, hogy a három keresztet azért hitték az igaziaknak, mert megtalálták mellettük Pilátus tábláját. Utána egy kisérleti gyógyítással beazonosították az Úr Jézus keresztjét. Itt csak két probléma van: hová lett a legfőbb bizonyíték, az INRI feliratos tábla és az akkori történészek, meg Jeruzsálemi Szent Cirill miért nem tesznek említést mindezekről?...

Elmélkedjünk a Szent Keresztről... A Szent Kereszt felmagasztalása nem egy korpusz nélküli kereszt, fátyollal átborítva. Az a feltámadás. Igaz, hogy a legnagyobb örömhír és hitünk sarokpontja a feltámadás. Igaz, hogy a Húsvét a legnagyobb ünnepünk. De a kereszt botránya, amelyről Szent Pál beszél, az a kereszt, amelyen Krisztus felmagasztaltatik és megdicsőül, az a kereszt, amelyen Krisztus mindeneket magához vonz, a szenvedő és meghalt Isten Fiának Szent Keresztje. Ezt a keresztet mi is el kell viseljük egyféleképpen és elkerülhetetlenül, legkésőbb halálunk óráján, mielőtt részesülnénk a feltámadásban.

Ima: Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged, mert Szent Kereszted által megváltottad a világot! Ámen.

A mi Urunk Jézus Krisztus szenvedésének története

Úgy láttam jónak, hogy a négy evangéliumból sorba rakjam a mi Urunk Jézus Krisztus szenvedésének eseményeit, hogy jobban át tudjuk elmélkedni a megváltás nagy mûvét, amit az Úr Jézus véghez vitt, hogy kifizesse adóslevelünket és lemossa a mi bűneinket.

A szenvedéstörténet pontjai:

Júdás elment, hogy megbeszélje a fõpapokkkal meg a templomõrség vezetõivel, hogy miként és mennyiért szolgáltassa ki nekik Jézust ( Mt, MK, Lk);

Az utolsó vacsora ( Mt, MK, Lk, Jn);

A lábmosás szertartása és annak tanítása (Jn);

Jézus vágyva-vágyott az utolsó vacsorára ( Lk);

Az Oltáriszentség alapítása ( Mt, MK, Lk);

Jézus kijelenti, hogy egyvalaki el fogja árulni (Mt, MK, Lk, Jn);

Judásba beleszáll a Sátán az utolsó vacsora alatt, amikor magához veszi a falatot (Jn);

Judás kezelte az apostolok pénzét, tolvaj volt és hamarabb elhagyta az utolsó vacsorát (Jn);

Jézus elbúcsúzik az utolsó vacsorától (Lk);

Jézus elbúcsúzik a bortól, a szõlõtõ gyümölcsétõl (Mt, Mk);

Jézus elbúcsúzik a tanitványoktól (Jn);

Jézus kijelenti, hogy már nem sok ideje van, mert jön e világ fejedelme (Jn);

Jézus új parancsot ad a tanitványoknak és elmondja utolsó tanítását (Jn);

Jézus egy az Atyával, az Atyához megy és helyet készít nekünk (Jn);

Jézus megígéri a Szentlelket (Jn);

Jézus fõpapi imája (Jn);

A hálaadó zsoltár elimádkozása, eléneklése útközben (Mt, Mk);

Jézus és az apostolok elindultak az emeleti terembõl és átkeltek a Kidron patakán (Jn);

Az Olajfák hegyére, a Getszemáni majorba való megérkezés (Mt, MK, Lk, Jn);

Versengés a tanitványok között (Lk);

Jézus kijelenti Simonnak, hogy a Sátán kikérte õket és hogy imádkozott érte (Lk);

Péter tagadásának megjövedölése (Mt, MK, Lk, Jn);

Az erszény és a kard elõkészítésére való felszólítás (Lk);

Jézus gyötrõdése, szomorúsága és háromszori imája (Mt, Mk);

A virrasztásra való figyelmeztetés (Mt, Mk, Lk);

Egy angyal megerõsíti Jézust (Lk);

A halálfélelem és a vérrel való verejtékezés (Lk);

Megérkezik egy felfegyverkezett csapat Judás vezetésével (Mt, Mk, Lk, Jn);

Jézus megkérdezi, hogy kit keresnek. Amikor Jézus azt mondja „Én vagyok”mindenki meghátrál és a földre rogyik (Jn);

Judás csókkal árulja el a Mestert (Mt, Mk, Lk);

Jézust elfogják (Mt, Mk, Lk, Jn);

Péter apostol kardot rántott és levágta a fõpap szolgájának fülét (Mt, Mk, Lk, Jn);

Jézus kéri, hogy tegye el a kardot, ne védjék meg, hanem hagyják beteljesedi az írásokat (Mt, Mk, Jn);

Jézus meggyógyítja a szolga fülét (Lk);

Jézus kéri, hogy az apostolokat engedjék el (Jn);

A tanítványok elszaladnak (Mt, Mk);

Egy ifjú mégis követte (Márk) Jézust. El akarták fogni az ifjút, de az kibújt a gyolcslepelbõl és elszaladt (Mk);

Jézust elõször Annás fõpaphoz viszik (Jn);

Jézust Annástól Kajafáshoz fõpaphoz viszik, ahol már ott voltak az írástudók és a nép vénei (Mt, Mk, Lk, Jn);

Kajafás azt, mondta, hogy jobb ha egy ember hal meg a népért, mindhogy az egész nép elvesszen (Jn);

Péter és egy másik tanitvány (János) követte Jézust (Mt, Mk, Jn);

Péter kint maradt a kapunál (Jn);

A másik tanítvány (János) ismerõs volt a fõpapnál és bevitte Pétert az udvarra (Jn);

A kapunál õködõ lány ( vagy asszony) felismerte Pétert és Péter itt elõször tagadja meg a Mestert (Lk, Jn);

Péter beáll a szolgák közé a tûz mellé (Mt, Mk, Lk, Jn);

Kajafás kikérdezi Jézust, még akkor este, tanitványairól és tanitásáról (Jn);

Jézus válaszára a poroszló arcul üti az Urat (Jn);

Jézus rendre utasítja a poroszlót (Jn);

Sok hamis tanú jelentkezik, de tanuságuk nem egyezik. Tanusítják, hogy azt mondta, három nap alatt felépíti a templomot (Mt, Mk);

A fõpap feláll/középre áll és kényszeríti Jézust, hogy tegyen tanuságot önmagáról (Mt, Mk);

Jézus megvallja, hogy Õ az Isten Fia (Mt, Mk);

A fõpap ekkor megszaggatja ruháját, káromkodással vádol és a tanács halálra ítéli Jézust (Mt, Mk);

Ekkor sokan leköpdösték és arcát letakarva arcul ütötték Jézust. Még az õrség tagjai is arcul verték. Csúfolták, hogy találja el, ki ütötte meg (Mt, Mk, Lk);

Péter kint ül az udvaron és a szolgák vádjára megtagadja a Mestert (Mt, Mk, Lk);

Péter a kakas hangjára sírva fakad (Mt, Mk, Lk, Jn);

Reggel a fõpapok és a vének tanácsot tartottak, halálra ítélték Jézust és megkötözve Pilátushoz vezetik (Mt, Mk, Jn);

Közben Judás megbánja tettét és visszaviszi a pénzt a fõpapoknak és a véneknek. Judást vigasztalanul elküldik a fõpapok és õ erre bedobja a pénzt a templomba. Judás felakasztja magát. A fõpapok felszedték a pénzt, kivitték a templomból és temetõt vásároltak belõle az idegeneknek (Mt);

Pilátus rögtön tudja, hogy Jézust irigységbõl hozták, hogy elítélje (Mt, Mk);

Pilátus nem akarja elítélni Jézust és el akarja utasítani a zsidókat, hogy itélkezzenek õk (Jn);

A zsidók erõsködnek Pilátus elõtt (Mt, Mk, Lk, Jn);

Ekkor Jézust azzal vádolják, hogy megtiltja, hogy adót fizessenek a császárnak és hogy királynak adja ki magát (Lk);

Pilátus megkérdezi Jézust, hogy Õ-e a zsidók királya (Mt, Mk, Lk, Jn);

Jézus és Pilátus párbeszéde a királyságáról és az igazságról (Jn);

A fõpapok és a zsidók vádolják Jézust Pilátus elõtt, de Jézus nem védekezik. Pilátus erre meglepõdik (Mt, Mk);

Pilátus nem találja Jézust bûnösnek (Jn);

Pilátus választás elé állitja a zsidókat: Barabás vagy Krisztus? (Mt, Mk, Lk, Jn);

Pilátust figyelmezteti a felesége, hogy ne legyen köze eme igaz ember dolgához (Mt);

Pilátus megkérdezi a néptõl, hogy mit tegyen Jézussal és hogy mi rosszat tett (Mt, Mk);

A nép követeli Krisztus keresztre feszítését (Mt, Mk, Jn);

Pilátus mossa kezét a nép elõtt. A zsidók magukra és fiaikra vállalják Krisztus vérét (Mt);

Pilátus megostoroztatja Jézust (Mt, Mk, Jn);

Jézus megfosztják ruháitól a pretoriumban, bíborba öltöztetik, töviskoronát tesznek a fejére, nádszálat adnak a jobb kezébe, kigúnyolják, leköpdösik és nádszállal verik a fejét a római katonák (Mt, Mk, Jn);

Pilátus ismét kijelenti, hogy Jézust nem találja bûnösnek (Jn);

Jézust kivezetik és Pilátus rámutat: Íme az ember! (Jn);

Pilátus meghallja, hogy Jézus Isten Fiának vallja magát. Pilátus erre igen megijed. Pilátus meg akarja tudni, hogy ki Jézus és honnan való (Jn);

Ezután Pilátus igyekszik Jézust megmenteni, de a zsidók megfenyegetik, hogy bepanaszolják a császárnál, hogy nem a császár barátja (Jn);

Pilátus kivezetteti Jézust az udvarra és helyet foglal a Gabbatában, azaz az ítélõszékben (Jn);

Pilátus rámutat Jézusra, hogy Õ a zsidók királyára (Jn);

A nép kiáltja, hogy nincsen királyuk, hanem csak császáruk (Jn);

Pilátus átadja Jézust, hogy keresztre feszítsék (Mt, Mk, Lk, Jn);

Jézus maga kezdte el vinni keresztjét a Golgotára, vagyis a Koponyák helyére (Jn);

Amint kifelé vonultak, valószínüleg a város kapujánál, találkoztak Cirenei Simonnal és kényszeritették, hogy vigye a keresztet (Mt, Mk, Lk);

A két gonosztevõt is vittek vele (Lk);

Jézust nagy tömeg követte. Az asszonyok síratták Jézust. Jézus odaszól nekik, hogy magukat és gyermekeiket sirassák (Lk);

Amint felértek a Golgotára, vagyis a Koponyák helyére, epével elegyített borral kínálták Jézust. Miután megízlelte, elutasítja a bort (Mt);

A Koponya-helyen keresztre feszítik Jézust és két oldalára a két gonosztevõt (Lk);

Három óra volt amikor keresztre feszítették Jézust (Mk);

Jézus imádkozik kivégzõiért (Lk);

Jézus feje fölé rögzítik a táblát, az elítélésének okával: INRI (Mt, Mk, Lk, Jn);

A fõpapok követelik Pilátustól, hogy javítsa ki az írást a táblán. Pilátus ezt megtagadja (Jn);

A katonák megosztoznak Jézus ruháin. A köntöse egybe volt szõve, ezért arra sorsot vetettek rá (Jn);

Az õrség leheveredik és õrzik Jézust (Mt);

A kereszt alatt ott állt Mária, a másik Mária és Mária-Magdolna. Jézus végrendelkezik és édesanyját Jánosra bízza (Jn);

Jézust gúnyolják, gyalázzák a zsidók meg a fõpapok, a katonák, sõt még a megfeszített gonosztevõk is (Mt, MK, Lk);

A két lator vitája. Az egyik lator megfeddi a másikat, megvallja bûnét, bízik Jézusban, kegyelmét kéri és elnyeri az üdvösséget: Még ma velem leszel a Paradicsomban (Lk);

A hatodik órától a kilencedik óráig sötétség borul a földre (Mt, MK, Lk);

Kilenc óra tájában Jézus felkiálltott: Eli, Eli, lamma szabaktani? (Mt, Mk);

Jézus tudta, hogy beteljesedett az Ő megváltó mûve, de hogy minden teljesen beteljesedjék, azt mondta: „Szomjazom.” (Jn);

Ott volt egy ecettel teli edény ( valószinűleg az elítéltek vérzésének csillapítására, hogy hosszabban sznvedjenek a kereszten) (Jn);

Egy ember odaszaladt és egy nádszálra (vagy izsopra) tûzött szivaccsal, ecettel itatja meg Jézust (Mt, Mk, Jn);

Jézus az Atya kezébe ajánlja lelkét (Lk);

Jézus kilehelte lelkét (Mt, Mk, Lk, Jn);

+++

Ekkor a templom függönye kettéhasadt (Mt, Mk, Lk);

A föld megrendült és a sziklák megrepedtek (Mt, Mk);

A százados és római õrség a történtekre nagyon megijedt és elismerték, hogy ez valóban Isten fia volt (vagy igaz ember volt) (Mt, Mk, Lk);

Távolról figyelték a történteket Mária Magdolna, Mária, az ifjabb Jakab és József anyja és Szalome (Mk, Lk);

Jézus feltámadása után, a megnyílt sírokból sok régi szent feltámadt és sokaknak megjelentek a városban (Mt);

A zsidók kérték, hogy a szombat miatt vegyék le a testeket a keresztrõl (Jn);

A két másiknak megtörték a lábszáraikat (még éltek). Mivel Jézus már halott volt, nem törték lábszárát (hogy beteljesedjék az írás), hanem az egyik katona oldalába döfte lándzsáját. Vér és víz fakadt ki Jézus oldalából (Jn);

Arimatiai József, a zsidóktól félve, titokban elkérte Pilátustól Jézus testét (Mt, Mk, Jn);

Pilátus elcsodákozott, hogy Jézus már meghalt. Miután kikérdezte a századost, Pilátus kiadta Jézus testét (Mk);

József levette Jézus testét a keresztrõl, gyolcsba göngyölte fűszerekkel és egy szilkába vájt új sírboltba helyezte (Mt, Mk, Lk, Jn);

József a sír bejáratához egy nagy követ hengerített és elment (Mt, Mk);

A sírbolt, a keresztre feszítéshez közel álló kerben volt (Jn);

Mária Magdolna és a másik Mária ott maradtak és a sírral szembe leültek (Mt, Mk, Lk);

Másnap, a készület napja elmúltával, a fõpapok Pilátushoz mentek. A föpapok kérték, hogy legyen a sír õrizve, nehogy ellopják a testet és a feltámadást színleljék. Pilátus elküldi õket, hogy õrizzék a saját õrségükkel. A föpapok lepecsételték a sír bejáratát és odaállították õrségüket (Mt).

Ima: Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged, mert Szent Kereszted által megváltottad a világot. Ámen.

A jászvárosi püspökség

A jászvárosi, vagyis a Iasi-i katolikus püspökség, az európai katolikusság egyik gyöngyszeme. A román ortodox Biserica Trei Ierarhi és a Mitropolia Iasului közé van beékelõdve és az utóbbi két évtizedben építették ki és újitották fel. A munka önmagáért beszél. Aki szépet akar látni, hallani és gyönyörû liturgián akar részt venni, az menjen fel egy hétvégére. A kórus olyan, mint a menyország és a liturgia minden toldásoktól és foltozásoktól mentes. Minden méltósággal, szellemi tisztasággal és szép rendben történik. Valóban felemelõ... 

A képek az õstemplomot, az alatta lévõ ferences múzeumot és az új püspöki katedrálist mutatják be. A stilus, a használt anyagok önmaguktól beszélnek. A iasi-iak Márton Áronja, Anton Durcovici, akit 2014-ben avattak boldoggá. Mindazok akik mellveregetve mutogatják kulturájukat, menjenek el és egy hétvégére Iasi-ba és egy picit "mea culpa"-zzanak...

A továbbiakhoz no comment...

A püspökség udvara

A régi püspöki templom restaurálva

A régi püspöki templom alsókápolnája

A püspökség régi székhelye

Az új püspöki katedrális

Ima: Köszönjük Uram, hogy elõtted minden nemzet kedves, aki féli és tiszteli a Te szent neved. Ámen.

St.Mary Cathedral of Edinburgh

A katedrális Edinburgh központjában áll és elmondható, hogy a sok elhagyott anglikán templomépület között szépen virágzik.

Van egy oldalsó melléképület bejárata, de vasárnap a központi ajtó is nyitva van. Van szenteltvíz tartó, van rendszeres gyóntatási program és a liturgia szép rendben történik.

A misére a szent kereszttel vonulnak be, két gyertyával és mögöttük jönnek be a ministránsok meg a papság. A cibóriumot, a szentséggel, ugyancsak gyertyák között, ünnepélyesen hozzák be. A szentáldozás a korlátnál, térdelve és leginkább nyelvre történik. Elvétve van olyan is, aki kézbe áldozik. A pap, a korláton belül, szerre végigjárva áldoztat. Két világi nő is áldoztatott... Az olvasmányt is nő olvasta fel.

A kántori szolgálat egy jó zongorával és vonósokkal történik, egy kiváló énekes csoporttal. A dicsőítő énekek inkább modernek, de nagyon igényesen vannak előadva. A liturgia szép rendben és kellő méltósággal történik, helyesen ötvözve a régit az újjal.

A templom búcsúja Nagyboldogasszony napján van, agusztus 15-én. A skótoknál nagy tisztelben tartják Szent András apostolt, akinek itt is van egy kápolnája.

A mise után be lehet menni a plébánia úgynevezett "Szentek kávézójába", ahol hamar barátokra lehet lelni...

Az edinburgh-i St. Mary egyházközség oldala

Ima: Köszönöm Uram mindazt a kegyelmet amelyel megáldottál engem és családomat ebben a templomban. Add, hogy még sok kegyelemben részesüljünk itt és eljussunk a Te országodba. Ámen.