Az Úr Jézus Krisztus keresztje

Az egész egy lelkigyakorlattal kezdõdött, úgy kb. 20 évvel ezelõtt. A lelkigyakorlaton, a szentgyónásban, lelki életem megjavításáról beszélgettünk a gyónató atyával. Én elmondtam neki sok problémámat, mire õ azt tanácsolta, hogy egyszerre csak egy dolgot próbáljak kijavítani. Ez az egy az lett volna, hogy minden nap korán kelek és reggel 6 órakor elvégzem a reggeli imámat. Ez nagyjából azóta sincs teljesen megvalósítva az életemben, de akkor, az elsõ reggel, amikor felkeltem és hat órakor térdelve imádkoztam a családi feszület elõtt, egyszerre csak, csukott szemmel, egy nagyon tiszta és furcsa látomásom volt...

Látomásomban, ahogy ott térdeltem, magam elõtt, a talaj egy fényesre kopott mészkõszikla volt. Világosan látszottak a sziklán az egyenetlenségek, de azért a szilkapadlózat nagyjából egyenes volt. Azt gondoltam, hogy a sok járkálástól kophatott ilyen szép sima-fényesre a szikla. Amint lehajtott fejjel figyeltem, hogy milyen simára van koptatva a szikla, egyszerre csak valami sötét, vastag folyadék kezdett odafolyni előmbe. Az a sötét folyadék egy zsebkendõnyi tócsát alkotott elõttem, úgy ahogy a szikla mélyedései vezették. Amint néztem ezt a folyadékot, egyszerre csak rádöbbentem, hogy vért látok. Beleborzadtam… Erre felemeltem tekintetemet és láttam, hogy egy picit odébb, a sziklába, egy nényszögletû gerenda van beleállítva. Amint fennebb néztem, hát az Úr Jézust láttam a kereszten, úgy kb. 60 cm magasságban a lábfejével az alaptól. Az Õ Szent Vére folyt ki hirtelen oda elõmbe... Ekkor, egyszerre csak eltünt előlem ez a látomás…

Mielõtt eltünt volna a látomás, néhány dologot azért megfigyelhettem és megmaradtak a szememben. Az Úr Jézus termete nem volt magas... Úgy leginkább egy mai 14-15 éves gyermek mérete lehetett, kb. 1,5-1,6 m magasságú. A teste sovány volt, de szikár és izmos. Ahoz, amit láttam, leginkább a Iasi-i, püspöki körkatedrálisban látható feszület korpusza hasonlít. Ami igencsak megdöbbentett, az volt, hogy az Úr Jézus bokája fölött egy használt, rücskös, vékonyabb lenkötelet láttam lazán rábogozva… A keresztfának vastagsága úgy kb. 12-13 cm lehetett, négyszögletű keresztmetszettel...

Sokáig nem értettem, ezt a látomást. Ma már értem… Szerintem, Szent Brigitta imái is segítettek ennek megértésében… A látomást és más tényezőket is figyelembe véve, az Úr Jézus Szent Keresztjét ma én így látom:

1. Az Úr Jézus test szerint nem volt magas termetű, hanem csak akkora, mint az akkori emberek átlaga, úgy 1,5-1,6 méter magas. Szerintem  a Torinói lepelnek semmi köze az Úr Jézushoz, mert abban egy magas, termetes ember volt eltemetve;

2. Az Úr Jézus keresztje szerintem tölgyfából készült, ami a Mamré tögyesébõl származott és amelynek fája még az Éden kertjében is ott állt, a kezdetektől fogva. Ezek a fák nagyon szívósak és túlélték a Vízözönt;

3. Az Úr Jézus keresztjének méreteit kb. 2,7x1,7 m nagyságúra becsülöm, arányosan keresztbe illesztve és összeszegezve ( nem összekötözve). A gerenda keresztmetszete négyszögû lehetett, kb. 12-13 cm lehetett minden oldalon. Ha vesszük a tölgyfa fajsúlyát, akkor a megbecsült volumenű tölgyfa, a szárazságától függõen, úgy kb. 50-70 kg. súlyú lehetett. Szó se lehet, arról, amit valahol olvastam, hogy a kereszt súlya 120-130 kg-os lehetett... Egy megkorbácsolt ember azt meg sem tudta volna mozdítani;

4. Kizárt dolognak tartom, hogy az Úr Jézus vállára csak egy keresztgerendát köttek volna és úgy vitték volna a Koponyák helyére. Egyészt, János apostol világosan leírja, hogy maga az Úr Jézus vette fel a keresztjét és indult el vele ( Jn 19,17). Néhány száz méter után már kimerült, mert legyengült az ostorozástól és a város kapujánál már nem bírta vinni a keresztjét. Ezért kényszerítették Cirenei Simont, aki éppen akkor jött haza a mezőről, hogy vigye az Úr Jézus keresztjét. Akkor mi van?... Levágták a köteleket Jézus karjáról és egy szimpla gerendát helyeztek Cirenei Simon vállára?...

5. Szerintem a felállított kereszteknek nem volt semmilyen faállványa vagy egyébb tartó szerkezete a Koponyák helyén. Nem kellett gödröt se ásniuk a kereszteknek, hanem méretre vésett, 25-30 cm mélységû négyszögletû lyukak lehettek a sziklában, amibe beleillett a kereszt gerendája. Amikor beleállították a keresztet, valószínüleg két faék segítségével merőlegesre rögzítették a keresztet. Valószínüleg, a római hadseregnek mindig volt készleten standard méretre elõkészített gerendája a logisztikához. Amikor elhangzott a Gabbatában az ítélet, akkor perceken belül, minden elítéltnek egy személyes keresztet szabtak és szegeztek össze. Szerintem minden elítéltnek saját, személyes keresztje volt és egy keresztfát sosem használtak kétszer. Az Úr Jézus is mindenki személyes keresztjérõl beszélt (Mt 10:38)…

6. A Koponyák helyén az elítélteket megfosztották ruháiktól és csak egy ágyékkötőt hagytak rajtuk. Ezután az elítéltet leteperték a kereszfára. Mivel sok elítélt rugkapálózhatott halálfélelmében, ezért rövid kötelekkel odakötözték az elítélt kezét és lábát a keresztfához. Ezután, míg három katona fogta az elítélt két kezét és lábát, addig a negyedik körbejárt és vaskos vasszegekkel odaszegezte az áldozatot a gerendához. Mindig négy katona hajthatta végre az itéletet, amint errõl az Úr Jézus ruháinak a szétosztása is tanuskodik (Jn 19:23);

7. Az áldozat elhelyezése a ketesztfán, pozícionálása, rángatása, kifeszítése, karjainak fesztávolsága és a “sede”-k, vagyis a támaszok elhelyezése, lényegesen meghatározhatták az elítélt szenvedéseinek mértékét. A szegeknek elég nagy fejük lehetett, hogy az áldozat ne szabadulhasson le a gerendáról és a kezekről levették a köteleket, hogy karból mozdulhasson az áldozat a lélegzetvétel miatt;

8. Az Úr Jézusnak háromszor tehették a fejére a töviskoronát. Elõször amikor megfonták a koszorút és bíbor palástba öltöztették Jézust a pretoriumban. Másodszor, amikor újból ráadták ruháit a római katonák, ugyanis a köntöse egybe volt fonva és bele kellett bújtatni (Jn 19:23-24). Harmadszor, amikor megfosztották ruháitól a Golgotán, keresztre szegezték és visszatették a töviskoronát a fejére. Ugyanis ez jelképezte elitélésnek okát: Názáreti Jézus a zsidók királya;

9. Az Úr Jézus megostorozása borzalmas volt, de szerintem nem annyira, mint ahogy azt Mel Gibson megjelenítette a Passió című filmjében. Az evangéliumokból kiviláglik, hogy Pilátus mindenképpen meg akarta menteni az Úr Jézust csak egy fenyítéssel, és még a megostoroztatás után is menteni próbálta. Tehát, ha Pilátus menteni akarta Jézust, akkor nem akarhatta, hogy az ostorozás végzetes legyen. Márpedig, a Passió filmben megjelenített ostorozás egyértelmûen halálos kimenetelűnek látszik;

10. Az Úr Jézus, az elõre meghatározott időben, hamarabb meghalt, mint a jobbjára és a baljára megfeszített gonosztevõk. Mivel a katona lándzsadöfése után vér és víz folyt ki szent oldalsebéből, ezért a halál oka az lehetett, hogy a sorozatos sokkok miatt, amit elszenvedett csütörtök éjszakától péntek délutánig (a kilencedik óráig), a mellhártya meg a szívburok feltelhetett vízzel, ami a vérveszteséggel együttvéve szívstophoz vezethetett. Az Úr Jézus halála a Tábor hegyétől, egésszen a kereszthalálig, pontosan el volt tervezte, Isten akarata szerint, hogy minden egésszen beteljesedjen.

11. A testeket le kellett venni a szombat miatt. A gonosztevők még éltek. A lábszárcsont törés célja az volt, hogy a megfeszített ne tudja tovább magát megemelni lábaival és ne tudjon lélegzetet venni. Ezért, a gonosztevõknél a halál oka a fuladás lehetett. Azoknak, akiknek a testét nem kérte ki senki, valamilyen módon elemészthették és a koponyák, vagy azok maradványai oda lettek összegyûjtve, valami félreesõ helyre. Innen a Koponyák helye elnevezés;

12. A Szent Ilona legenda, miszerint a császárnõ megtalálta volna a három keresztet, nem tartom hitelesnek, mert pont a leglényegesebb bizonyíték hiányzik. Azt írja a legenda, hogy a három keresztet azért hitték az igaziaknak, mert megtalálták mellettük Pilátus tábláját. Utána egy kisérleti gyógyítással beazonosították az Úr Jézus keresztjét. Itt csak két probléma van: hová lett a legfőbb bizonyíték, az INRI feliratos tábla és az akkori történészek, meg Jeruzsálemi Szent Cirill miért nem tesznek említést mindezekről?...

Elmélkedjünk a Szent Keresztről... A Szent Kereszt felmagasztalása nem egy korpusz nélküli kereszt, fátyollal átborítva. Az a feltámadás. Igaz, hogy a legnagyobb örömhír és hitünk sarokpontja a feltámadás. Igaz, hogy a Húsvét a legnagyobb ünnepünk. De a kereszt botránya, amelyről Szent Pál beszél, az a kereszt, amelyen Krisztus felmagasztaltatik és megdicsőül, az a kereszt, amelyen Krisztus mindeneket magához vonz, a szenvedő és meghalt Isten Fiának Szent Keresztje. Ezt a keresztet mi is el kell viseljük egyféleképpen és elkerülhetetlenül, legkésőbb halálunk óráján, mielőtt részesülnénk a feltámadásban.

Ima: Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged, mert Szent Kereszted által megváltottad a világot! Ámen.