Móre terebintje

(Ter 12:1-7) Az Úr így szólt Ábrámhoz: „Vonulj ki földedről, rokonságod köréből és atyád házából arra a földre, amelyet majd mutatok neked. Nagy néppé teszlek. Megáldalak és naggyá teszem nevedet, s te magad is áldás leszel. Megáldom azokat, akik áldanak téged, de akik átkoznak téged, azokat én is megátkozom. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége.” Ábrám tehát elköltözött, ahogy az Úr megparancsolta neki, s vele ment Lót is. Ábrám 75 éves volt, amikor Háránból elindult. Ábrám vette feleségét, Sárait, az unokaöccsét, Lótot, minden vagyonukat, amijük volt és az összes szolgát, akiket Háránban szereztek. Azután elindultak, hogy Kánaán földjére menjenek, s meg is érkeztek Kánaán földjére. Ábrám végigvonult az országon Szichem városáig, Móre terebintjéig. A vidéken kánaániták laktak. Akkor az Úr megjelent Ábrámnak és így szólt hozzá: „Ezt a földet utódaidnak adom.” Erre ő oltárt épített ott az Úrnak, aki megjelent neki.

Az eredeti bűn elkövetésével (Ter 3.) megszakadt az ember kapcsolata Istennel, és többé már nem láthatta Őt. Ennek ellenére Isten nem hagyta magára az embert. Kinyilatkoztatta neki a protoevangéliumot (Ter 3:15), az ígéretet, hogy megszabadítja a bűnbe esett embert az ősi ellenségtől. Isten kiűzte az embert Édentől keletre, és őrző angyalokat, a kerubokat állította oda, hogy őrizzék az utat, hogy az ember ne közelíthessen többé az élet fájához (Ter 3:24). Ugyanakkor, Ábel áldozatát kegyesen fogadta (Ter 4:4), mert Isten végtelenül jóságos és szereti az embert...

Ezt a megszakadt kapcsolatot ember nem állíthatta helyre a saját erejéből. Ez csakis Isten ingyenes kegyelme által volt lehetséges. Csakis Ő léphetett az ember felé. Ezért Isten kiválasztotta Ábrahámot, hogy ő legyen a minden népre kiáradó, üdvözítő isteni művének kezdete. Terach, Ábrahám apja, már korábban felköltözött Ábrahámmal, Lóttal és egész házanépével Háránba (Ter 11:31). Terach és Ábrahám valószínüleg arám kereskedők voltak, akik folyamatosan járták a termékeny félhold városait Urból fel Háránba, majd Kánaánon keresztül le egésszen Egyiptomig. Gondolom jól ismerhették az egész vidéket...

Isten megszólította Ábrahámot a Szentlélek által Háránban, és elhívta, hogy hagyja el földjét és apja házát, hogy elmenjen arra a földre, amelyet majd mutat neki. Ábrahám hitt Istennek, és elindult arra a földre, amelyre vezette őt. És hová vezette őt az Úr? Kánaán földjére, Móre terebintjéhez, Szichem városa mellé. Miért pont erre a helyre, ehez a bizonyos terebinthez?...

Mi is a terebint? A terebint nem más, mint egyfajta ősi, mediterán térségben található tölgy, amelynek igen szívós és tartós a fája. Másik dolog, amit tisztáznom kellett, hogy a Móre (Moreh) terebintje, vagyis Móre tölgye, nem azonos a Mamre terebintjével, azaz Mamre tölgyesével. Mamre tölgyese, egy Mamre nevezetû amorita férfi tulajdona volt (Ter 14:13) és Hebron mellett helyezkedett el néhány kilóméterre. Móre tölgye viszont Szichem városa mellett volt (Sekem, Sechem), és úgy néz ki, hogy egy Móre (Moreh) nevû kananeus ember tulajdona volt (földjén volt). Hebron és Szikhem között kb. 60 km távolság van. Hebron a Holt tengertől nyugatra fekszik, míg Szichem, Hebrontól északra. Hebron és Jeruzsálem között  úgy 25-30 km távolság lehet...

Isten elvezette Ábrahámot Móre tögyéig, és ott megjelent neki. Hasonlóképpen másodszor is, az ősi tölgyesben, a Mamre tölgyesében jelenik meg az Úr Ábrahámnak (Ter 18:1). Ábrahám ekkor oltárt épített az Úrnak, és segítségül hívta az Ő nevét. Tehát Isten felveszi Ábrahámmal azt a kapcsolatot, amelyet az első emberpár elveszített az eredeti bűn által...

Nem Ábrahám volt az első, aki az eredeti bűn után elkezdte segítségül hívni az Úr nevét, mert Séth, és az ő fia Énos is már megtette ezt (Ter 4:26), de mivel a kegyelem az Úrtól van, ezért az Úr Ábrahámnak jelent meg, és Ábrahámmal kezdõdött el újra a párbeszéd Isten és ember között. Tehát, Ábrahám által kezdett el újból áramlani az áldás az égből az egész emberiségre (Ter 12:3; Mt 8:11; Mt 22:32). Ezért áldás ma is Ábrahám, és ezért kell őt ma is áldani. Áldott legyen ma is Ábrahám. "Áldott legyen Isten angyalaiban és szentjeiben. Ámen." (Engesztelés az istenkáromlásokért ima vége)...

Néhány igerész, amely Isten és Ábrahám talákozásáról szól, az ősi tölgy alatt, különböző szentírás fordításokból...

(Ter 12:6-7) Ábrám átvonult az országon, egészen a szíchemi helyig, a Móre Tölgyéig. – Akkor még kánaániak laktak azon a földön. – Ekkor az Úr megjelent Ábrámnak, és azt mondta neki: »Ezt a földet a te utódodnak adom!« Erre ő oltárt épített ott az Úrnak, aki megjelent neki.

(Ter 13:18) Felszedte tehát Ábrám a sátrát, elment, és letelepedett Mamre Tölgye mellett, amely Hebronban van, s ott oltárt épített az Úrnak.

(Ter 18:1) Az Úr megjelent neki Mamre terebintjénél, amikor a meleg napszakban sátra bejáratánál ült.

(Ter 18:1) Azután megjelent neki az ÚR Mamré tölgyesében, amikor a déli hőség idején a sátor bejáratában üldögélt.

Az ősi tölgyekre nézve, legyen az akár Mamre vagy akár Móre tölgye, Josephus Flavius zsidó történetíró, aki a keresztény ókorban élt, állítólag azt jegyezte fel az akkori hagyományok szerint, hogy ezek a tölgyek olyan idősek voltak, mint maga a világ.

Hát, ennek a kreacionisták nagyon örülnének, mert ez azt jelenti, hogy a teremtés napjai az ő nézeteik szerint vannak. Én nem mernék idáig elmenni, de azt elhiszem, hogy ezek a tölgyek már akkor is ott álltak, amikor Ádám és Éva az erefeti szentség állapotában voltak. Én elhiszem, hogy ezek a tölgyek az egykori Éden kertjének fái voltak...

A bűnös visszatér a bűtett színhelyére  - mondja a népi mondás. Ki mivel vétkezett, azzal kell bűnhődnie - mondja a hit bölcsessége. Azt látom, hogy van Isten művében egyfajta törvényszerűség és logika: ott veteti fel velünk a Vele elhagyott kapcsolat fonalát, ahol azt mi ledobtuk... 

Isten nem hagyja magát eltéríteni eredeti tervétõl, és az akaratát mindenkép véghez viszi. Hiszem, hogy azért kellett Ábrahámnak erre a földre mennie, ehez a tölgyhöz, mert ez az a hely, ahol az ember elveszítette egykor Istennel a kapcsolatot. Ha ez így van, akkor ennek történelmi és térbeli vonatozása is van, mert Mamre tölgye ősi, szent kultuszhely volt minden helybéli nép számára, pogányoknak és zsidóknak egyaránt, olyannyira, hogy Nagy Heródes még fallal körülvetette a szent tölgyet, amely 60x80 méteres volt és 2 méter vastag. Sőt a tölgy fennmaradt egésszen Nagy Konstantin idejéig, amikor aztán a keresztény zarándokok széthordták a tölgyet erekjének darabonként... Állítólag a szent tölgy köré épült falak alapjai ma is megtaláhatóak Hebron közelében...

 

Hiszem, hogy az Éden kertjének közepe az ígéret földjén lehetett, Kánaán földjén, valahol Szichem, Hebron, de főleg Jeruzsálem közelében. Lehet, hogy sokkal tágasabb volt, lehet hogy egy része a Földközi tenger alá került. Emellett szól az is, hogy amikor Izrael népe bevonul az ígéret földjére, akkor olyan kövekből kellett oltárt építenie, amelyet vas nem érintett. Ez is az eredeti szentség idejére utalhat, amikor még az emberi kéz csinálmányai nem fertőzték meg a földet (Kiv 32:16; Jel 9:20)...

(MTörv (27:5-6) Aztán építs ott oltárt az Úrnak, a te Istenednek, olyan kövekből, amelyeket vas nem érintett, formátlan s faragatlan kövekből, s mutass be rajta egészen elégő áldozatokat az Úrnak, a te Istenednek.

A szent hagyomány szerint, az Úr Jézus Szent Keresztje tölgybõl készült. A Szent Keresztet Nagy Konstantin idejében megtalálták és szétosztották Konstantinápoly, Róma és Jeruzsálem között. Mára a szilánkjai az egész világban szét vannak hordva. Ha valóban a Szent Keresztet találták meg, akkor nem lepődnék meg, ha egy hiteles laborzvizsgálat által idősebbnek találnák a fa anyagát 6000 évesnél. Hiszem, hogy a gondviselés által, a Szent Kereszt fája a Mamre tögyeséből lett kivágva, mert ez volt a legközelebb Jeruzsálemhez.

Az Úr Jézus átokká lett értünk, hogy megváltson minket a törvény átkától (Ter 1:17). Átokká lett értünk, hogy nekünk életünk legyen...

(Gal 3:13) Krisztus megváltott minket a törvény átkától úgy, hogy átokká lett értünk – mert meg van írva: „Átkozott, aki fán függ.”

Tehát az Úr Jézus, a megváltó kínhalálával és feltámadásával, a Szent Keresztet az élet fájává változtatta. Bárki is felnéz erre az élet fájára, a Szent Keresztre, életben marad (Szám 21:9; Jn 3:14; Jn 12:32)...

Móre terebintje két dologra emlékeztethet minket:

1. Isten ott veteti fel velünk a Vele elhagyott kapcsolat fonalát, ahol azt mi ledobtuk, vagyis ott és abban kell megtérnünk, amiben vétkeztünk és elszakadtunk Istentõl.

2. Isten visszaállította az élet fáját az Éden kertjébe az Úr Jézus Szent Keresztje által, de nem a régi formában, hanem egy új, egy magasabbrendűbb módon, az új Éden, az új és isteni élet szerint.

Urunk Jézus, Te a mi hűtlenségeinkre hűségeddel válaszolsz. Ha mi hűtlenek vagyunk, Te akkor is hű maradsz, mert önmagadat meg nem tagadhatod. Köszönet és hála neked Uram. Ámen.