Elutasítottságunk sérülései

Az életben, bárhogyan is óvjuk magunkat, elkerülhetetlenül megtapasztaljuk valamilyen formban az elutasítottságot. Minden elutasítottság bizonyos sérülést okoz az ember lelkében. Ezek a sérülések lehetnek enyhébbek, felületi sérülések vagy lehetnek súlyosak, mély sérülések. A legmélyebb sérüléseket gyökérsérülések-nek is nevezik, mert ezek alapjaiban érintik az ember lelkét, életét, és okai lehetnek további problémáinak...

A lélek sérülései

Olvashatjuk a szentírásban, hogy az ember hasonlatos egy fához...

(Mt 12:33) Ha jó a fa, jó a gyümölcse is, ha rossz a fa, rossz a gyümölcse is. Mert gyümölcséről lehet megismerni a fát.

(Lk 3:9) A fejsze pedig már a fák gyökerén van: ezért minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágatik és tűzre vettetik.

(Lk 13:7) Erre így szólt vincellérjéhez: Három év óta mindig jövök, hogy gyümölcsöt keressek ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki! Miért foglalja itt a helyet?

A fa megsérülhet enyhébben, pl. ha letörik egy ága vagy ha meghorzsolódik a kérge, de sérülhet súlyosan is, pl. ha valami ártalmas kórokozó támadja meg a gyökereit. Ilyenkor a fa hamar kiszárad. Ezeket a súlyos sérüléseket gyökérsérüléseknek is nevezik...

Amint a fának szüksége van táptalajra, vízre és napfényre, hogy élhessen és gyümölcsöt teremjen, úgy egy embernek is szüksége van szeretetre, értékelésre és elismerésre. Ha rossz a talaj, szárazság van, vagy nincs elég fény, akkor a fa nem tud fejlõdni. Hasonlóképpen, ha egy ember nem kap szeretet, nincs értékelve és elismerve, akkor azt megsínyli. A bonsai egy olyan fa, amelyet szándékosan és folyamatosan visszanyesnek, átültetnek, hogy ne nõhessen nagyra. Ehez hasonlatos az az ember is, akit egy életen át állandóan csak bántanak és elutasítanak…

Mindnyájan hordozunk magunkban sérüléseket az elutasítottságok miatt, de csak az az ember tud meggyógyulni, aki szembenéz a sérüléseivel. Gyakran, a legnagyobb sérüléseket, a legközelebbi személyek okozzák nekünk, mint pl. a szülõk, a testvérek, a pap, a tanító, stb…

Az ember harmonikus  fejlõdéséhez elengedhetetlen az egészséges önkép, amelynek három összetevõje van: a befogadottság, az értékesség és az alkamasság. Ha egy gyerek nincs befogadva, nincs értékelve, és nem segítik alkalmassága kibontakozásában, akkor megsínyli és sérült lesz...

 

A sérült embernek sérül az istenképe, sérül az önképe l, és sérül a másokról alkotott képe. Az apa, de egy pap is, nagyban befolyásolja a gyerek istenképét. A testi vagy lelki adottságaikkal kapcsolatos elégedetlenségeink, az önmagunkkal szembeni hamis elvárásaink és kudarcaink, komolyan befolyásolják az önképünket. Az emberekkel kapcsolatban szerzett rossz tapasztalataink, a védtelenségünk, a kiszolgáltatottságunk, nagyban meghatározhatják a másokról alkotott képünket...

A stressz okozói lehetnek a következõ tényezõk: nem bízunk önmagunkban, ireális elvárásaink vannak magunkkal szemben vagy nincs biztonságérzetünk. Ezeket még inkább fokozzák az egyes, önmagunkra tett negatív kijelentéseink, gondolataink vagy bensõ fogadalmaink, amelyek sértik az önképünket, megkötöznek, és egyféle burkolt átokként lehetnek jelen az életünkben. Ezek a dolgok halmozódnak, és befolyásolhatják további döntéseinket, életünket…

Elutasitottságunk formái

1. Egy nem kivánt terhesség

Ilyenkor a magzat megtapasztalja már az anyaméhben, hogy nem fogadják el, nem akarják őt, és ki akarják iktatni. Ez egy olyan sérelmet okoz a gyerek õsbizalmában, ami miatt egész életében egy megmagyarázhatatlan félelemmel fog viszonyulni a világhoz, az élethez és az emberekhez...

2. Ha más nemû gyereknek várják

Ha az apa föltétlenül fiút akar, vagy az anya föltétlenül leányt akar, és a késõbbiekben, szemrehányásként, ezt folyamatosan a gyerek szemére is vetik. Ekkor a gyerek próbál megfelelni ennek az elvárásnak. Így lesznek a nagyon fiús lányok vagy nagyon lányos fiúk. Az ilyen esetek nemiségi zavarokhoz is vezethetnek...

3. Anyagi nehézségek

Amikor egy gyerek nincs örömmel várva, nincs szivesen fogadva a szülõk által, anyagi okok miatt. Még egy száj pluszban, amit etetni kell... Még egy rend ruha, cipõ, amit meg kell venni... Stb.… A gyerek azt tapasztalja már kicsi korától, hogy õ egy teher és nem egy áldás a család számára...

4. Hiányérzet okozása

A gyerekben kialakulhat egy egész sor hiányérzet, mint pl. szeretethiány, az egyik szülõ hiánya (mert soha nincs otthon, vagy lelépett...), a dicséret és értékelés hiánya, a figyelmesség és a megajándékozottság hiánya, stb. A hiányérzet kínzó keserûséget okoz a gyerek lelkében, amit aztán megpróbál valamilyen formában pótolni, mint pl. rátapadás egy szeretõ személyre, ital, kábítószer, szex, stb…

5. Haláleset a családban 

Pl. az egyik szülõ evesztése olyan komoly sérülést okozhat egy gyerek életében, amely negatívan határozhatja meg az egész életét. Ilyen esetben komolyan oda kell figyelni a gyerek gyámolítására…

6. Bántalmazások

Ezek lehetnek akart vagy akaratlan bántalmazások, illetve fizikai, lelki  (szóbeli) vagy szexuális bántalmazások. Az ilyeneknek komoly következményei vannak. Pl. ha egy apa folyamatosan fizikailag bántalmazza a fiát akkor megtörténhet, hogy a gyerek erőszakhoz folyamodik vagy azonos nemű társhoz fog vonzódni. Ha a gyereket verbálisan bántalmazzák, folyton lehülyézik, kritizálják, kioktatják, akkor megsérül és elveszíti az önbizalmát. Ha szexuálisan bántalmaznak egy gyereket, akkor az felejtésbe menekül és elindulhat benne egy felejtési mechanizmus. Nem csak a rossz szexuális élményét felejti el, hanem sokminden egyebet is. Továbbá a gyereket bántalmazhatják érzelmileg is azáltal, hogy leuralják, érzelmileg manipulálják vagy zsarolják, egyfajta szülõi álszeretettel: Ha szeretsz engem, akkor megteszed nekem ezt vagy azt… Ez súlyos bûn, mert sérti a zsenge emberi szabad akaratot, és megkötözi a gyereket az õ életének kibontakozásában…

7. Testi rendellenességek

Ilyenek a fizikai problémák, testi rendellenességek, betegségek. Ezek miatt sok gyerek ki van csúfolva vagy ki van rekesztve a közösségbõl, a társadalomból.

 

8. A nacionalizmus vagy a faji megkülönböztetések 

Mindenki sérül, akit hátrányosan megkülönböztetnek, csak azért mert más nemzetiségû, más fajú vagy más vallású. Az egyik “bozgor”, a másik “oláh” a harmadik “zsidó”, a negyedik “cigány”, stb. Még mindig elviselhetõ, ha az ember, akár elutasítottként is, de tartozik valahová. A legnagyobb elutasítottság azonban az, amikor egy gyerek megtapasztalja a kirekesztettséget minden irányból. Ilyenek pl. a vegyes házasságok gyerekei. Ezek gyakran nem tartoznak se ide, se oda. Mindenhonnan csak az elutasítást tapasztalják meg...

Az elutasítottság sérülése átörökölhetõ nemzedékrõl nemzedékre. Ezért küzdeni kell a család lelki gyógyulásáért…

A sérülések következményei és megnyilvánulásai

A sérüléseket leginkább a tünetekbõl lehet kikövetkeztetni. A tünetek gyökérsérülésekbõl fakadnak. A gyökérsérülések beidegzõdéseket hoznak létre, amelyek folyamatosan jelen vannak a sérült személy életében, mint önvédelmi mechanizmusok. A cél az lenne, hogy Isten kegyelmébõl és az emberi segítség által, elinduljon egy gyógyulási folyamat, amely megváltoztatja a beidegzõdéseket és a mentalitást...

A tünetek

Az elutasitottság alapvetõ velejárói a félelem, a szorongás és az agresszivitas. Mivel az elutasítottság a bûn következménye, ezért ennek három irányultsága van: Isten, én és a többiek. Az elutasítottság által sérül a képünk Istenrõl, önmagunkról és másokról. A sérült istenképünk félelmeket okoz, a sérült önképünk hamis önképet hoz létre, és a másokról alkotott hamis képünk bizalmatlanságot szûl bennünk...

A hamis istenkép tünetei

1. A távoli Isten

Isten túl messze van és sok a dolga. Nincs ideje velem foglalkozni, az én kis problémáimmal.

2. A rendõr Isten 

Isten folyamatosan figyel engem és lecsap minden kihágásomra.

3. A bosszúálló Isten

Isten csak azért van fenn az égen, hogy megtorolja elkövetett bûneimet.

4. A kávéautomata Isten

Ha valamit akarok Istentõl, akkor bedobok az automatába egy imát, egy böjtöt vagy egy jócselekedetet és máris teljesíti kivánságomat.

5. A tûzoltó Isten

Csak akkor zavarom Õt imáimmal, ha valami nagy baj van, ha ég az életem háza.

Stb...

A hamis önkép tünetei másokkal való kapcsolatainkban

1. A túlreagálás

Amikor egy félelemnek nincs alapja vagy ireálisan túl van reagálva. Ez ok nélküli indulatossághoz, agresszióhoz vagy ellenkezõleg, félénkséghez, passzivitáshoz vezethet.

2. Nem tudja elfogadni a dicséretet

Amikor valaki, különös módon, nem tudja elfogadni a dicséretet és gúnynak vagy difámálásnak értelmezi azt.

3. Nem tud elfogadni a szeretetet

Amikor valaki felé szeretetgesztusokat gyakorolunk és az nem tudja azokat elfogadni. Visszhúzodik, elijed, felháborodik, stb.

4. Túlzott elõvigyázatosság 

Amikor valaki mindig probálja elõre bebiztosítani magát, hogy elkerülje az elutasítást.

5. A rátapadás

Ha talál egy olyan személyt, aki elfogadja és szereti, akkor arra rátapad és megfolytja szeretetével. Mivel az a személy nem Isten, hogy folyamatosan adja a szeretetet, egy idõ után lefárad, lemerül, mint egy akumulátor a kapcsolatukban, és elkerülhetetlenül szakítani fog.

6. A kivetítés és félreértelmezés

Amikor valaki mindig másokra vetíti ki a problémáit, és mindenben mögöttes dolgokat keres, félreértelmezve a helyzetet.

7. Az eltúlzott kritika

Ez a lázadás egyik formája, az elszenvedett elutasítások miatt. Bosszúból, kössünk bele mindenbe...

8. A visszajelzés állandó igénye

Minden akciójára visszajelzést és megerõsítést vár. Ha nincs állandóan megdicsérve, akkor az önértékelése a padlón van és depresszióba esik.

9. Képtelen bocsánatot kérni

Az elutasitott személy nehezen hiszi el, hogy neki meg fognak bocsájtani, ezért nehéz neki bocsánatot kérni.

10. Kommunikációs zavarok

A félelem gátlásokat szûl, amely kihat a párbeszédtõl, a kézfogásig, és egésszen a szexuális kapcsolatig. Egy sérült személy minden egyes kapcsolatában sérülhet.

Stb.

A hamis önkép tünetei önmagunkkal kapcsolatban

1. Félelem és szorongás

A sérült személyben egy állandó tudatalatti félelem van és folyamatosan szorong. Ez lehet oka a gyerekkori ágybavizelésnek vagy a felnõttkori pszihoszomatikus tüneteknek.

2. Depresszió

Minden ok nélküli szomorúság, sírógörcs, alvásba való menekülés, elrejtõzés takaró alá vagy egy bizonyos zúgba, ahol senki sem talál meg. Gyakori az ok nélküli fáradtság és a cselekvésképtelenség.

3. Megfelelési kényszer

Ez a lelki szabadság hiánya, hogy szabadon vállalja önmagát, döntéseit és reagálásait.

4. Kisebbrendüségi érzés

Mindig azt érzi, hogy kevesebb, mint a többiek. Neki állandóan vissza kell egyet lépnie vagy nagyon kell küzdenie, hogy elérje azt, ami a többieknek természetesen kijár.

5. Bizalomhiány

Már senkiben sem lehet bízni és az egész világ egy fenevadakkal teli dzsungel.

6. Bátortalanság

Mindennek félénken indul neki, és minden közeledõtõl visszaretten.

7. Túlérzékenység, labilitás

Minden kis fuvallatot viharnak reagál le, és reakcióit, egy kis szellõ is egyhamar befolyásolja.

8. Kiszámíthatatlanság

Mivel rejtett sérülések hordozzák elő a reakcióit, ezért kiszámíthatatlan. Súlyos esetekben, ez a kiszámíthatatlanság veszélyeket is hordozhat magában.

Stb.

Tünetek a viselkedésben

1. Állandó éberség és álarcok viselése, mert rejtõzködni kell az ellenséges környezetben.

2. Teljesítmény központúság, perfekcionizmus, maximalizmus, mert meg kell felelni azért, hogy értékeljen a környezetünk.

3. Menekülés a munkába, mert ha hasznos vagyok, akkor nem fognak elutasítani.

4. Menekülés az italba, drogba, szexbe, hogy pótolja a szeretethiányt.

5. Önmaga aláásása, amikor marcangolom, kritizálha és leírja önmagat.

Stb.

Tünetek a gondolkodásban

1. Hamis önképek kialakítása: az vagyok, amit teszek; az vagyok amit birtokolok; az vagyok amit mások gondolnak vagy mondanak rólam.

2. Önközpontuság, bezárkozottság, elszigetelõdés.

3. Merev gondolkodásmód, hajthatatlanság, önfejüség.

Stb.

A gyökerek gyógyítása és reakciók elsajátítása

1. Nem-et mondani az önsajnálatra

Az elutasítottság sérelmeit hordozó ember folyamatos önsajnálatban él: Igen, mert õk ezt tették velem… és erre nagyon elszomorodik, s aztán még jobban elszomorodik, és aztán a végén depressziós lesz. Az ilyen ember, már szinte élvezetet talál sebei nyalogatásában. El kell döntenie már az elsõ pillanatban, amikor jön az önsajnálat késztetése, hogy lélekben nemet mond az önsajnálatot gerjesztõ gondolatokra (Jak 4:7)...

2. Tudatosítani, hogy kiválasztott vagyok 

Tudatosítom, hogy Isten már születésem elõtt tudott rólam és meghívott engem az üdvösségre ( 2 Tim 1:9).

3. Tudatosítani, hogy Isten az elutasítások által is formál engem

Az Istent szeretõknek minden a javukra válik (Róm 8:28).  Így, az elutasítottság sérelmei, és azok fájdalmai is hozzájárulnak személyiségem formálásához, hogy Isten akarata szerinti ember lehessek.

4. Mindig bízni Istenben 

Soha se rendüljön meg az Istenbe vetett bizalmunk és ne lázadjunk Isten ellen (Zsolt 42:6).

5. Dicsérni Istent, és megvallani Őt igéi által

Mindig, és minden helyzetben, vegyünk erõt magunkon és dicsõítsük Istent. Mondjuk ki az igéit, amelyek igéreteket tartalmaznak számunkra (Zsolt 56:11).

6. Folyamatosan megbocsájtani és imádkozni azokért, akik megbántanak 

Az elutasítások és a sérelmek naponta jöhetnek, de ha mindig megbocsájtunk és imádkozunk ellenségeinkért, akkor gyógyulni fogunk. Ha az elutasításokra rosszúl reagálunk, akkor tovább mélyülhetnek sérelmeink (Mt 5:44).

7. Szent életet élni, szeretve Istent, önmagunkat és felebarátainkat

Ha szeretem Istent, akkor kiárad az Õ szeretete a szívemben és van amivel szeretnem környezetemet. Ha szeretem önmagamat és megbékéltem önmagammal, akkor békében élek másokkal is, és képes vagyok szeretetet adni a környezetemnek (1Pét 1:14)...

Az elutasítottság sérüléseibõl való gyógyulás a felismerésel kezdõdik, de csak folyamatos harccal valósítható meg. A gyógyulás hét pontjáért nap mint nap kell küzdeni, életünk minden napján. A rossz nem fog eltünni ebbõl a világból, de a rosszat legyõzhetjük a jóval (Róm 12:21)...

Isten igérete

(Jel 21:3-4) Íme, Isten sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga Isten lesz velük, és letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.

Ima az oltalomért

Szent Mihály arkangyal, védelmezz minket a küzdelemben; a sátán gonosz kísértései ellen légy oltalmunk! Esedezve kérjük: «Parancsoljon neki az Isten!» Te pedig, mennyei seregek vezére, a sátánt és a többi gonosz szellemet, kik a lelkek vesztére körüljárnak a világban, Isten erejével taszítsd vissza a kárhozat helyére! Amen. 

Ima: Kérlek Uram, áld meg ezeket a sorokat, hogy mindaz, aki olvassa, eljuthasson a gyógyulás forrásához, Tehozzád, Jézus Krisztushoz. Ámen.

                                                           

A pap

Mi a pap?

A pap nagykövet

Isten országának követe és Királyának, Jézus Krisztusnak, hivatalos képviselõje a világban.

A pap komornyik

Krisztus testének gondozója a konszekrációban, az úrfelmutatásban, a szentáldozásnál, az edénytisztításnál és a legméltóságosabb Oltáriszentség kezelésében az oltár, a tabernákulum és a hívek között.

A pap tanító

Tanítja Isten népét Krisztus titkaira, az Õ követésének gyakorlatára, a hit és az erkölcs dolgaira.

A pap szennyvízakna

 A szentgyóntatásban füle elnyeli a hívek minden testi és lelki szennyét.

A pap korházi ápoló

A szentgyóntatásban történõ lelki gondozásban és a feloldozásban, a ráruházott bûbocsájtó, oldó-kötõ hatalom által, részesíti a híveket a Krisztus Szent Vérében való fürdetésben és lelki sebeik bekötözésében.

A pap pásztor

Legelteti a rábízott nyájat, tudván, hogy számot kell adnia a hívekért.

A pap ablak

Rajta ragyog át Krisztus világosságának fénye a világba, az oltárnál vagy odakint a világban.

A pap ikon

Megjeleníti Krisztust a szentmisében, a legszentebb áldozat  bemutatasaban és a világban, mint Alter Christus.

A pap difuzor 

Ténylegesen közvetíti és hallatja Krisztus szavait az igeliturgiában, az evangélium felovasásakor.

A pap bíró

Ítélkezik a rábízott hívek dolgaiban, a közösség ûgyeiben, és döntéseket hoz az egyházi törvénykönyv betüje és szelleme szerint.

A pap urakodó

Habár mindenkinek szolgája, mégis, hatalma van a rábízott hívek fölött, hogy akár lelki fenyítést vagy büntetést is alkalmazzon.

A pap monstarcia 

Járó-kelõ, hús-vér szentségtartó, az egyházirend szentségének eltörölhetetlen jegye által, amelyet a lelkében hozdoz.

A pap Golgota

Kereszt a mellén, híveiért imádkozva, és kereszt a hátán, hívei bûneit hordozva...

Ima: Tartsd meg Uram papjainkat az igaz hitben, a tisztaságban és a férfias bátorságban. Ámen.

 

A Szentlélek pecsétje

Amikor egy ideig lelkiségi közösségvezetõ voltam, elmentem egy lelkigyakorlatra, amelyet Mózes kurzusnak neveznek. Itt megismerkedtem egy tapasztaltabb testvérrel, aki mindenféle lelki kurzusokat szokott szervezeni. Rögtön meghívtam a közösségünkbe, hogy nálunk is tartsanak egyet. Három hónapra rá, meg is tartották nálunk a kurzust. A szolgálatok ilyenkor reggeltõl késõ estig tartanak és gyakran eléggé kimerítõek...

A sok szervezési elfoglaltság közepette, éreztem, hogy én, személyesen, nem kapok semmit ennek a kurzusnak kegyelmeibõl. Így aztán, egyik este, megkértem a kurzus vezetõjét, hogy értem is imádkozzanak kézrátétellel. Ez már egésszen a program végén volt, mielõtt aludni mentünk volna.

A kurzus vezetõje elkezdett imádkozni értem és miután megosztott velem valamilyen próféciát, egyszer csak azt mondja, hogy nem látja lélekben világosan a homlokomat. Csak egy fekete sávot lát a homlokomnal, mintha el lenne kötve egy pánttal. Imádkozott, imádkozott, látszott rajta, hogy erõlködik. Egyszer csak abbahagyta az imát, kissé idegesen, türelmetlenül. - Nem látom – mondta – túl fáradt vagyok már…

Mondanom se kell, hogy én azon az éjjelen egy csordult cseppet sem aludtam. Ugyan miféle sötét sávot látott a homlokomon?... Gondolkodtam mindenféle homlokpántokról, az indiánoktól kezdve a karatés fejpántokig, de nem értettem, hogy mi a gond a homlokommal. Ennek a dolognak értelmét csak kb. hét év múlva értettem meg, egy másik lelki élmény által...

Abban az idõben lelki válságban voltam. T.i. összekülönböztem a közösségvezetõvel és támogatóival, mert olyan szabadkeresztény könyvek forgalmazásához járultak hozzá, amelyek nem voltak összeegyeztethetõek a katolikus hittel. A közösségi tanítások megítélése is gyakran teljesen kicsúszott a Katolikus Egyház Katekizmusának keretei közül. Hogy az ellentétet ne fokozzam tovább, kimaradtam a magcsoportból. Ezzel a fájdalommal a lelkemben mentem el egy lelkiségi nagytalálkozóra. Hogy én is csináljak valami hasznosat, magammal vittem a kamerámat, hogy filmezzek a közösségnek, és hogy talán így, a képernyõ mögé rejtõzzek…

Amint fimeztem a találkozót és haladtam elõre a tömegben, egyszer csak azt éreztem, hogy egy pecsétet ütnek a homlokomra. Még a pecsét formáját is jól láttam lélekben... Olyan volt a pecsét, mint amilyent régen a hivatalba használtunk a hónapvégi elszámolások hitelesítésére. Nagy, hosszúkás, téglalap alakú pecsét volt, mint azok a régi fafogantyus, gumimatricás tintáspecsétek. A pecsétet belülrõl, a homlokom felől láttam… Meglepetésemben egy pillanatra megálltam, és a homlokomra figyeltem. Elõször aggodva tûnõdtem, hogy mi lehet ez, majd később eszembe jutott, hogy mintha van valami errõl a szentírásban. Megnyugtattam magam, hogy majd később utánanézek ennek… Késõbb, amikor megkerestem a szentírásban, ezeket az igéket találtam:

(Jn 6:27) Ne veszendő táplálékért fáradozzatok, hanem azért a táplálékért, amelyik megmarad az örök életre, amelyet az Emberfia ad majd nektek, mert ő az, akit az Atya, Isten, pecséttel jelölt meg.

(2Kor 1:21-22) Isten az, aki minket veletek együtt megerősít és fölken Krisztusban. Pecsétjével megjelölt minket, és foglalóul a szívünkbe árasztotta a Lelket.

(Ef 1:13-14) Benne kaptátok meg ti is a megígért Szentlélek pecsétjét, miután hallottátok az igazságról szóló tanítást, üdvösségetek evangéliumát, és hittetek benne. Ő a foglaló örökségünkre, arra, hogy teljesen megváltva az övéi legyünk az Isten fölségének dicsőségére.

(Jel 7:3) Ne ártsatok a földnek, se a tengernek, se a fáknak addig, amíg homlokukon pecséttel meg nem jelöljük a mi Istenünk szolgáit.

Hiszem, hogy a Szentlélek pecsétjét kaptam meg én is. Ez az amit én láttam, és ez az, amit nem láthatott az a testvér, aki értem imádkozott, de aki nem bizonyult igaznak és hûségenek…

Az Ábrahámban való körülmetélkedés a Lélek pecsétjének elõképe volt, hogy Ábrahám atyja legyen úgy a körülmetélteknek, mint a körülmetéletleneknek (Róm 4:11) és így, sok nép atyja legyen (Róm 4:17). Az igazi zsidók azok, akik a szívüket metélik körül magukat, nem a testüket, és így a hit által igazulnak meg (Róm 2:29)...

(MTörv 10:16) Metéljétek azért körül a szíveteket, és ne legyetek többé kemény nyakúak!

"Mit tegyünk?" - kérdezték akkor is, és kérdezik ma is (Jn 6:26; ApCsel 2:37)... A válasz: Higgyetek abban, Akit az Atya küldött! Térjetek meg és keresztelkedjetek meg Urunk Jézus Krisztus szent nevében, bűneitek bocsánatára és megkapjátok a Szentlélek ajándékát.

Ima: Uram Jézus, hála és dicsõség, hogy végtelen irgalmad és kegyelmed által én is megkaphattam a Szentlélek pecsétjét. Add meg ezt Uram mindazoknak, akik tiszta szívvel keresik azt. Ámen.

Ruah

Eldöntöttük, hogy Parajdra megyünk nyaralni egy hétre. Azért is döntöttünk így, mert volt ott egy jó ismerõsöm, aki bennfentes volt a sóbányánál és aki megígérte, hogy VIP-es (azaz ingyenes) belépõket szerez nekünk a bányába meg a strandra, sõt elintézi, hogy levigyenek az alsó bányába is, ahol a sókitermelés folyik.

El is mentünk és a vendéglátónk, aki ugyancsak jó ismerõsöm volt, elszálásolt a frissen épült házába, amelyet a fiának épített lakóháznak, de ideiglenesen panziót alakított ki benne. Az elsõ nap nyugodalmason megvoltunk, de estére újabb vendégek érkeztek, és megtelt a ház...

Az újonnan érkezett vendégek egy magyar rendszámú autóval jöttek. Amint késõbb kiderült, az egyik nõ a vendégek közül, a házigazda rokona volt, a magyarországiak meg az õ barátai. Nagyon kedvesek voltak és egyhamar összebarátkoztunk. A gyerekek is egybõl szót értettek, olyannyira, hogy a kisfiam el sem akarta engedni a kislányuk kezét…

A magyarországi férfi furcsa volt. Vörösses, hosszú szakállat viselt és egy nagy barna kalapot, a júliusi hõségben... Másnap, amikor hazamentünk a bányából ebédelni, látom, hogy a férfi valamivel foglalatoskodik a lépcsõknél. Egy fazékban, valami húst áztatott, hideg vízben. Kérdem tõle, hogy mit csinál. Õ azt felete, hogy kósert… Ekkor már  kezdtem sejteni, hogy itt valami zsidó szerzettel van dolgom, de azért sehogysem értettem a dolgot, hiszen a házigazda azt mondta, hogy baptisták...

Harmadnap péntek volt. Ekkorra már egésszen összebarátkoztunk. Délben, amikor hazaérkeztünk a bányából, kérdi tõlem a férfi, hogy van-e egy ép kenyerem. Mondom, hogy van. Hogy odaadom-e neki kölcsön. Hát persze... Nekünk még van annyi, amennyi kell, hogy másnapig, amíg az üzletbe megyünk kitartson. Ekkor õ elõhozakodott, hogy szeretne meghívni minket az esti imájukra. T.i. másnap a szombat, azaz sábát következett, és az elõesti imára, szokás (vagy kell) meghívni egy vendéget. Én szivesen elfogadtam a meghívást…

Át is mentünk a szobájukba és részt vettünk az imájukon. Az asztalon két kenyér, egy üveg bor, égõ gyertyák voltak… A férfi, héber imádságos könyvbõl mondta az imát, héberül, és a felesége, egy kendõvel a fején, hajtogatta a gyertya lángját az arca felé... Az ima után vacsoráztunk és mély lelki beszélgetést folytattunk. A férfi sok zsidó tanítást és bölcsességet osztott meg velünk...

Másnap, amikor együtt voltunk, folytattuk lelki beszélgetéseinket és így megtudtam, hogy a férfit reformátusnak keresztelték. Huszonéves korában bekerült egy megújulási mozgalomba, a református gyülekezetben, ahol megkapta a Szentlélek keresztséget, és sokat buzgolkodott a parókián. Aztán, idõvel, a parókián rosszul alakultak a dolgok. Az egyik rossz tiszteletes követte a másikat, antiszemitizmus meg egyebek… Azzal telt be neki a pohár, hogy egy nõ tiszteletest helyeztek ki a parókiára. Akkor elhatározta, hogy átmegy a baptistákhoz…

Amíg zajlott benne ez a krízis a református felekezetben, addig egy véletlen folytán megtudta a nyolcvanvalahány éves nagyanyja által,  hogy õ valójában zsidó származású és csak a holokauszt ideje alatt lettek keresztények. Mindez, három generáció alatt, titokban maradt a családjukban. Így aztán a szegény férfit kettõs sok érte lelkileg: kilépett a reformátusoktól, és megtudta, hogy ő valójában zsidó...

Beszélgetéseink során kiderült, hogy a benne lévõ krízis, kettõs feszültséget okoz neki: az egyik az õ identitás zavara, hogy zsidónak született, és a másik az a fájdalom, hogy a zsidó testvérei nem fogadják el Jézus Krisztust. E két dolog között õrlõdött… Így aztán elhatározta, hogy arra szenteli életét, hogy zsidó testvéreit megnyerje Krisztusnak. Elkezdett járni a zsinagógába, kezdte élni a zsidó életmódot, vallásosságot és közben tanuságot tett Jézusról, ahogyan tudott. Sőt, elmondása szerint, még a fő rabbikkal is volt egy találkozása, hogy rávegye őket a Messiás, Jézus Krisztus elfogadásara...

Azokban a napokban, az egyik reggel, valaki kopogtat az ablakomon. Kinézek, s hát az én ismerõsöm jött, hogy levigyen a bányába, amint megigérte. Költögettem az enyéimet, de a sós levegõ miatt annyira álomszuszékok voltak, hogy nem bírtam felkölteni õket. Gondolkodtam… Ha már itt van a lehetõség, akkor szólok ezeknek a magyarországiaknak, hogy van egy ilyen lehetõség. Bementem hozzájuk és õk örömmel kaptak a lehetõségen. Végül aztán, mégis, csak a zsidó férfi meg a felesége jött el a bányába...

Amint megérkeztünk a bányához, már várt ránk a mester, hogy levigyen minket. Egy darabig egy ládás autóval ereszkedtünk lefelé egy alagúton. Amikor megérkeztünk az elsõ tárnába, kiszálltunk az autóból és egy faketreces liftbe ültünk, amivel ereszkedtünk három szintet. Amikor kiszálltunk, át kellett menjünk egy régi tárnán, ahol egy nyílegyenes szélû, korlát nélküli, sóvíz tároló mellett kellett elhaladnunk. Aki oda beleesik, az onnan magától ki nem jöhet. Onnan nyomták fel a vizet a strandhoz egy nagy pompával. Olyan hideg volt az a víz, hogy nem sokat bírhatott ki az ember benne, még akkor sem, ha a sós vízben nem lehet elmerülni...

Amint ott haladtunk a sötétben, csak a mester akumulátoros kézilámpája volt az egyetlen fényforrás. Hogy megtapasztaljuk a bánya mély sötétségét, a mester kioltotta egy rövid idõre a lámpáját. Olyan sötétséget ember máshol nem tapasztalhat... Rettenetes volt. Leírhatatlan... Olyan sötét volt, mintha nem is lett volna szemünk. Amint átjutottunk ezen a tárnan, megint autóba ültünk (amit darabokba vittek le és ott szerelték össze) és még mentünk egy szakaszt lefelé az alagúton.

Ekkor megérkeztünk azokba a tárnákba, ahol az emberek dolgoztak. Volt ott aki két méteres láncfürésszel vágta be a a sófalak alját, mások meg lyukakat fúrtak a sófalba a robbanószereknek. Éppen robbantást készítettek elõ, de mi persze, addigra már kijöttünk a felszinre...

Amint ott mentünk végig a régi tárnán, abban a szörnyû sötétségben, egyértelmûen éreztem, hogy ez nem véletlen törtênik velünk... Ez egy prófétikus cselekmény, esemény volt. Ez a Seol-t jelenítette meg nekünk. A másik érzésem az volt, hogy ezt nem nekem kellett látnom, megtapasztalnom, hanem ennek a magyarországi házaspárnak. Én csak eszköz voltam ebben az ûgyben... A esemény annyira prófétikus volt, hogy a hideg is kirázott. Vajon miért kellett ennek a házaspárnak látnia ezt a sötétséget?...

Az utolsó elõtti napon, amikor hazajöttünk az élménytárnas sóbányából, egy kicsit beszélgettem a konyhában a zsidó féfival meg a feleségével, majd az ebéd után egy percre ledõltem, mert a sós levegõ és az ebéd elernyesztett. Amint behúnytam a szemem, volt egy látomásm és egy szózatot hallottam. Sok kialudt, már kihûlt gyertyát láttam, fekete, füstös kanócokat és egy szót hallottam: RUAH!...

Felültem és a Lélekkel eltelve éreztem, értettem, hogy olyan emberekrõl van szó, akiknek megvolt a hit kegyelme, de elveszítették. Sejtettem, hogy a "ruah" valami zsidó szó lehet, de nem tudtam mit jelent. Ezért hamar felugrottam, átmentem a szomszédhoz és megkérdeztem tõle, mit jelent az a szó, hogy ruah. Õ azt mondta: Lélek… Ekkor már értettem az üzenetet. Én beszámoltam neki, hogy mit láttam és hallottam lélekben. Õ elhitte, amit neki mondtam, és szerintem meg is értette az üzenet jelentõségét…

Az utolsó nap délelõtt még kimentünk együtt a strandra. Amint elnéztem õt levetközve, a strandi napfényben, az ottani vidámságban, megéreztem rajta az õ lelkének keserûségét, ürességét és elhagyatottságát. Megsajnáltam õt…  Lehet õ azt hitte, hogy a kialudt gyertyák az õ zsidó testvérei, akiket meg kell mentenie a Seol-ból, én viszont azt éreztem, hogy õ maga is egy kialudt gyertya lett, mivel a zsidó törvényekért elhagyta Krisztus ingyenes kegyelmét. Így elveszítette a Szentlelket és nincs meg már benne az Õ lángja…

(Gal 3:2) Csak azt szeretném tudni tőletek, hogy a törvény szerinti tettek által kaptátok-e a Lelket, vagy úgy, hogy a hitet elfogadtátok?

(Gal 5:4) Ha a törvényben keresitek az igazzá válást, elszakadtatok Krisztustól és elvesztettétek kegyelmét.

Számomra az volt a tanulság, hogy vegyem nagyon komolyan Szent Pálnak a galatákhoz írt intelmeit. Ne tévelyeglyünk valamiféle mai zsidó vallásosságban és a törvény megtartásában… Felcseréljük Krisztus drága vérén szerzett szabadságunkat a törvény rabságával? Isten mentsen…

Vannak olyan lelkiségek, amelyek valamilyen módon szimpatizálnak a zsidó vallás dolgaival, mint pl.: sábát, menóra, péntek esti ima, stb… Olvassuk el Szent Pál a Galatákhoz írt levelét. Mi nem a törvénybõl igazulunk meg, hanem hitbõl és kegyelembõl.

Ima: Uram Jézus, szeretjük a zsidó testvéreinket, hisz õk a választott nép és Te is zsidónak születtél testben. Kérünk add meg nekünk a józanság lelkét, hogy el ne szakadjunk az ingyenes kegyelmedtõl. Ámen.