Az utóbbi időben, olvashattuk több egyházi fórumon is, hogy a pokol nem hely, hanem állapot. Pl. a Magyar Kurír-on, de más teológiai fejtegetésekben is, mint pl. ITT... De csak rá kell keresni a neten és sok anyagot találni ebben a témában...
A hely, mint szó, mint fogalom, úgy a köznyelvben, de irodalmilag vagy filozófiailag is, meg van határozva. A hely egy pont, egy felület, egy űr, egy lokáció, térben vagy idõben, vagy azon túl, amelyben egy anyagi vagy szellemi entitás tartózkodik, vagy egy esemény történik. De miért erõködjek, amikor a hely fogalma meg van határozva pontosan ...
Már az elsõ pillantásra gyanús volt nekem ez a téma. Olyan újszerű, divatos, fülcsiklandozó... Már megint feltalálta valaki a spanyolviaszt... Az evangéliumok által, az apostolok idejétől kezdve, az Egyház mindig is azt tanította, hogy az igazak jó helyre kerülnek, vagyis a mennybe, míg a gonoszok rossz helyre kerülnek, vagyis a pokolba. Most pedig megtudtuk, hogy nem kerülünk semmilyen helyre, hanem csak egy bizonyos lelki állapotba... Akkor a menny sem egy hely és a mennybe sem kerülünk? Ott sincs nekünk hely készítve? Vagy Aquinói Szent Tamás, amikor az ítéletre és a végsõ dolgokra, helyekre utalt teológiájában, vajon mire gondolt?
Vegyük akkor sorra a rendekezésünre álló kinyilatkoztatásokat ezekkel a dolgokkal kapcsolatosan...
1. Az Úr Jézus maga mondta, hogy helyet készít számunkra, hogy amikor meghalunk, ott lehessünk Vele, ahol Õ van. Tehát az üdvözült lelkeknek helyet készített az Úr, hogy abban a természetellenes állapotban, amelyben a halhatatlan lélek különválik testétõl, egy teljesen boldog, üdvözült állapotban várhassa a feltámadást, amikor a lélek újra egyesül a megdicsõült testével...
(Jn 14:2-4) Az én Atyám házában sok hajlék van; ha nem így volna, vajon mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni a számotokra? És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek. Ahova pedig én megyek, oda tudjátok az utat.
2. Ha az üdvözült lelkek egy bizonyos helyre kerülnek a mennyben, akkor nyilvánvaló, hogy azok a lelkek, akik nem üdvözülnek, azok is valamilyen helyre kerülnek...
Sokan tagadják a a tisztítótûz létezését, de sajnos csalódniuk kell, mert meg kell tapasztalják a fájdalmas valóságot, hiszen a legtöbb hívő keresztény ember arra a helyre fog kerülni egy bizonyos időre. Még egy-két évtízed és eljön a halál angyala, eljön a különítélet ideje (ami nem az utolsó ítélet), és az ember lelke máris odakerül a tisztítótűzbe. A tisztítótűzet az evangéliumok és az Egyház leginkább börtönnel szemlélteti...
(Mt 5:25-26) Ellenfeleddel szemben légy békülékeny idejében, amikor még az úton vagy vele, nehogy átadjon ellenfeled a bírónak, a bíró pedig a poroszlónak, és börtönbe kerülj. Bizony mondom neked, nem szabadulsz ki, amíg az utolsó fillért is meg nem fizeted.
A börtön nyilvánvalóan egy hely és csakis egy zárt helyrõl szokott az ember kiszabadulni (nem megszabadulni)...
3. A pokol az a hely ahová az elkárhozott lelkek kerülnek. De mi is a pokol? A pokol a gyehenna, vagyis magyarul dögkút. Az a hely, ahová a kárba veszett állatok tetemét dobták és elégették. A gyehenna szó egy helyre utal. Van bizony ott állapot is, az elkárhozott állapot, de van hely is, ahol az elkárhozott ember örökre szenvedni fog...
(Mk 9:47-48) Ha a szemed bűnre visz, vájd ki! Mert jobb fél szemmel bemenned az Isten országába, mint ha két szemmel vetnek a gyehennára, ahol a férgük el nem pusztul, és a tűz ki nem alszik.
(Mt 10:28) Ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, de a lelket meg nem ölhetik. Inkább attól féljetek, aki mind a lelket, mind a testet elpusztíthatja a gyehennában.
4. A menny és a pokol között nincs átjárás. Lázár és a gazdag ember esete világosan beszél bizonyos helyekrõl: a mennyrõl, a pokolról és a földrõl. Ábrahám keble is egy hely, a szakadék túlsó oldala is egy hely, és a föld is egy hely...
(Lk 16:22-28) Történt pedig, hogy meghalt a koldus, és az angyalok Ábrahám kebelére vitték. Meghalt a gazdag is, és eltemették. Amikor a pokolban a kínok közt föltekintett, meglátta messziről Ábrahámot, és a keblén Lázárt. Ekkor felkiáltott neki: ‘Atyám, Ábrahám! Könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva hűsítse a nyelvemet, mert kínlódom ebben a lángban!’ Ábrahám ezt felelte neki: ‘Fiam! Emlékezz csak vissza, hogy életedben elnyerted javaidat, Lázár pedig ugyanígy a rosszat; ő most itt vigasztalódik, te pedig gyötrődsz. Ráadásul köztünk és köztetek nagy szakadék is van, hogy akik innen át akarnának menni hozzátok, ne tudjanak, se onnan hozzánk ne jöhessen senki.’ Erre az így szólt: ‘Akkor hát arra kérlek, atyám, küldd el őt apám házába, mert öt testvérem van. Tegyen előttük tanúságot, nehogy ők is ide jussanak, e gyötrelmek helyére.’
5. A pokolban a lélek nem semmisül meg, nem oszlik fel, hanem ég a büntetõ tûz által, annélkül, hogy elemésztõdne. A feltámadás után, az elkárhozottak, a kárhozatra feltámadt testükkel egyesülve szenvednek az örök tűben. Ezt látni fogják az üdvözült szentek, és borzadni fognak tõlük, annélkül, hogy ez megzavarná örök boldogságukat...
(Iz 66:22-24) Mert ahogy az új ég és az új föld, amelyeket majd alkotok, fennmarad színem előtt – mondja az Úr, úgy fennmarad a ti nemzedéketek és nevetek is. Akkor majd újholdról újholdra, szombatról szombatra minden ember eljön, hogy imádkozzék a színem előtt – mondja az Úr. És amikor kimennek, látni fogják azok holttestét, akik fellázadtak ellenem. Férgük nem pusztul el, és tüzük nem alszik ki. Iszonyodni fog tőlük minden ember.
6. Vannak elkárhozott lelkek, akik nem kerülnek egybõl a pokolra, mert a Sátán befogadja õket seregébe. Ezek a lelkek azok, akik a Sátánhoz tartoznak származásilag vagy azok, akik eladták lelküket a Sátánnak. Ezek tisztátalan, gonosz lelkek, amelyek ott kóborolnak a levegõégben a bukott szellemi fejedelemségekkel, keresve, hogy kinek ártsanak... Ezek között vannak a bukott angyalok ivadékai, a régmúlt idõk óriásainak lelkei (Ter 6:4, Énok könyve) és továbbá azoknak az emberek lelkei, akik eladták magukat a Sátánnak. Sajnos, ezek között sok elbukott pap és szerzetes is van...
(Mk 5:8-13) Jézus ugyanis ezt mondta neki: „Menj ki, tisztátalan lélek ebből az emberből!” És megkérdezte tőle: „Mi a neved?” Az így felelt: „Légió a nevem, mert sokan vagyunk.” És nagyon kérte, hogy ne űzze el őket arról a vidékről. Ott a hegyoldalban volt egy nagy legelésző disznónyáj, ezért a tisztátalan lelkek azt kérték tőle: „Küldj minket a disznókba, hadd menjünk beléjük!” Megengedte nekik, a tisztátalan lelkek pedig kijöttek, és a disznókba költöztek; mire a nyáj, mintegy kétezer állat, a meredekről a tengerbe rohant, és belefulladt a vízbe.
(Tob 8:3) A hal füstje távol tartotta a démont, s elmenekült Felső-Egyiptomba, Ráfael üldözőbe vette, megkötözte ott, és nyomban visszatért.
(Lk 16:8-9) Az ura pedig megdicsérte a hamis sáfárt, hogy okosan cselekedett, mert e világ fiai a maguk nemében okosabbak, mint a világosság fiai. Én is mondom nektek: szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonnal, hogy amikor elfogy, befogadjanak titeket az örök hajlékokba.
(Ef 2:1-2) Ti is halottak voltatok vétkeitek és bűneitek következtében, amelyekben azelőtt éltetek a világ szokása szerint, a levegőégben uralkodó fejdelemnek a hatalma alatt. Ez a lélek most a hitetlenség fiaiban dolgozik.
7. Az alvilág lent van, a menny pedig fent... Sámuel próféta, habár szent ember volt, Saul királynak a föld alól jelent meg. Az Úr Jézus, amikor a mennybe emelkedett, a felhõk fölé emelkedett. Tehát itt is helyekrõl van szó, ahonnan vagy ahová tart a mozgás... Ez nem jelenti azt, hogy ha jó mélyre fúrunk a föld alá, akkor lejutunk az alvilágba és azt sem, hogy rakétával felmehetünk a mennybe. Ezek az irányok helyek felé mutatnak a szellemi dimenzióban, a transzcendesben.
(1Sám 28:12-14) Mikor pedig az asszony Sámuelt meglátta, hangosan felkiáltott. És szóla az asszony Saulnak, mondván: Miért csaltál meg engem? hiszen te vagy Saul! És monda néki a király: Ne félj! Ugyan mit láttál? Az asszony pedig monda Saulnak: istenfélét látok feljőni a földből. És ő monda néki: Milyen ábrázata van? Ő pedig monda: Egy vén ember jő fel, és palást van rajta. És megismeré Saul, hogy az Sámuel, és meghajtá magát arczczal a föld felé, és tisztességet tőn néki.
(ApCsel 1:9-11) Azután, hogy ezeket mondta, a szemük láttára fölemelkedett, és felhő takarta el szemük elől. Amint merőn nézték, hogyan emelkedik az égbe, egyszerre két férfi termett mellettük fehér ruhába öltözve. Ezt mondták nekik: „Galileai férfiak! Mit álltok itt égre emelt tekintettel? Ez a Jézus, aki tőletek az égbe vétetett, úgy jön el ismét, amint szemetek láttára a mennybe ment.”
8. A Fatimai titok is egyértelmûen helyrõl beszél a pokolról való látomásban...
Az első fatimai titok
A Pokol Látomása:
"Szűzanya egy hatalmas tűztengert mutatott, ami a föld alatt látszott. Emberi formájú démonok és lelkek voltak alámerülve, mint égő, átlátszó széndarabok, mind megfeketedett vagy bronz színben ragyogott, a tűzvészben lebegtek, majd az égbe emelkedtek a lángok segítségével, amelyek belőlük indultak füstfelhőket okádva, majd körülvéve minket súlytalanul, fájdalmas és kétségbeesett sikolyok és nyögések közepette visszahulltak. Nagyon megrémültünk, reszkettünk a félelemtől. A démonokat meg lehetett különböztetni, ijesztő és visszataszító hasonlóságukról a félelmetes és ismeretlen állatokhoz, mind fekete és átlátszó. A látomás hosszúnak tűnt, de pillanatnyi volt. Hogyan hálálhatnánk meg szeretett mennyei Anyánknak, aki első Megjelenésének útmutatásaival felkészített minket a Mennybe utazásra. Úgy gondolom, máskülönben meghaltunk volna a félelemtől és rettegéstől."
–––––––––––––––
De a helyek közötti szintkülönbséget több szentírási rész is tanusítja:
(Ter 28:12) Álmában azt látta, hogy egy létra áll a földön, a teteje pedig az eget éri, és Isten angyalai fel és le járkálnak rajta.
(Jn 3:13) Senki sem ment föl a mennybe, csak aki alászállt a mennyből: az Emberfia (aki a mennyben van).
9. A jelen idők és az eszkaton között több helyet ismerhetünk fel, ahol a lelkek tartózkodnak, illetve fognak lenni sorsuk beteljesülése után:
- A föld színe, ahol az emberek élik az életüket;
- Az alvilág, vagyis a Seol, ahová minden lélek egykor lehullott a világ kezdetétõl fogva, várva a megváltását vagy az ítéletet, és ma is hullanak a pogányok, akik nincsenek Krisztusban, várva végső ítéletüket;
- A menny, amely akkor nyílt meg, amikor beteljesedett a megváltás az Úr Jézus Krisztus kereszthalála által, amikor a templom kárpítja kettéhasadt (Mt 27:51) és megnyílt a szentek szentje, ahová beléphetnek a szentek és igazak, akik nem esnek ítélet alá (Róm 8:1; Gal 5:23);
- A tisztítótûz, ahol a Krisztusban hívő embernek (a lelke) ideigtartóan vezekelnie és tisztulnia kell bűnei miatt, mielõtt beléphetne a mennybe;
- A levegõég, amit tengernek, vagyis felső vizeknek is neveznek (Ter 1:7), ahol elkárhozott lelkek tengernyi serege kószál a Sátán fejedelemsége alatt...
(Jel 20:13) A tenger kiadta a benne levő halottakat, a Halál és a Pokol is kiadták a náluk levő halottakat, és megítéltetett mindenki a maga cselekedetei szerint.
A tenger a levegõég, a felsõ vizek (Ter 1:7), ahol a gonosz lelkek kóborolnak, de tenger a gonosz lelkek serege is. A Halál az alvilág, a Seol, ahol várakozik minden ember lelke, aki nem üdvözülhetett a Jézus Krisztusba vetett hit által, és a Pokol az a hely, ahol a már elkárhozott lelkek égnek.
Az alvilág, vagyis a Seol, sok lakója eljut majd az örök életre az utolsó ítéletkor, ha a neve be van írva az élet könyvébe (Jel 20:12), mert amikor mérlegre teszik, több benne a jó, mint a rossz. Akiben viszont több a rossz, mint a jó, az nincs beírva az élet könyvébe és a tüzes tóba vetik, ami a második halál. Ez az, amit leginkább a kárhozatnak, pokolnak gondolják...
Vigyázzunk... Manapság mindent megtesznek az ördög fiai, az antikrisztus lelke által vezérelt emberek, hogy elhitessék másokkal, hogy Isten nem ítéli el a gonoszokat, hogy a pokol csak egy õsrégi mítosz és, hogy az ördög nem is létezik...
Hamis szeretetrõl, elferdített irgalomról beszélnek színpadias optimizmussal és örömmel, hogy elfojtsák és kioltsák az emberekben az istenfélelem lelkét, nehogy higgyenek, nehogy bűnbánatot tartsanak, megtérjenek és üdvözüljenek. Mi azonban legyünk éberek, mert a Sátán itt ólálkodik, mint ordító oroszlán (1Pét 5:8), hogy kit ragadhatna el magával a pokolra, az örök tûzre, amely neki és angyalainak készítetett (Mt 25:41)...
Ima: Uram Jézus, ma amikor felbolydult a földi Egyház és az egész világ, Tehozzád futunk, Beléd kapaszkodunk, szent igéidre állunk, hogy meg ne rendüljünk és el ne vesszünk. Ámen.
