Puto sic: Az eredeti szentség

Az ember csak test

Aquinói Szent Tamás szerint, minden mozgó test mögött kell lennie egy mozgatónak. Mivelhogy a teremtés sora véges, és csak egyedül Isten végtelen, ebbõl következik, hogy valahol e sor legelején kell lennie egy elsődleges mozgatónak, amely mozdulatlan. Mivel Isten a Teremtõ, ebből következik, hogy Isten az első mozgató, Aki mozdulatlan. Hasonlóképpen, minden született embernek kell legyen egy szülõje. Mivelhogy a születések sora véges, ebbõl következik, hogy kell lennie egy első szülõnek, aki nem született, hanem Isten teremtette. Ebből következik, hogy Ádám és Éva ugyanolyan emberi természettel rendelkezõ személyek voltak, mint mi. Tehát Ádám és Éva nem valami ősi homo sapiens embercsoportot szimbólizáló fogalmak, hanem valóságos személyek, halhatatlan lélekkel és emberi természettel...

Vajon Ádám és Éva ugyanolyanok voltak mi mi? Ezzel kapcsolatosan egy igen érdekes dolgot mondott nekem egy iskolás gyerek: Hogyan ismerjük fel a mennyországban a sok ember közül, hogy melyik Ádám és Éva? Hát úgy, hogy Ádámnak és Évának nincs köldöke. Érdekes... Ez nem egy megvetendõ gondolat. Hogy miért? Hát azért, mert még a korunk pápái is tettek olyan kijelentéseket, hogy Isten nem varázspálcával teremtette az embert. Mit jelentsen ez? Azt, hogy nem hisszük a kreacionisták elképzelését, miszerint Isten közvetlenül a porból teremtette volna az embert. Márpedig, ha nem közvetlenül a porból teremtette Isten az embert, akkor csakis a fokozatos teremtés változata marad számunkra. Mit jelent az, hogy fokozatos teremtés? Azt, hogy Isten elõbb teremtette meg az alacsonyabb rendû lényeket, majd azoknak bizonyos egyedeit továbbteremtette, így fokozatosan teremtve meg az egyre magasabb rendû lényeket. Ezt nevezem én "evoluciós teremtésnek"... Tehát az élõlények nem maguktól evoluáltak, a természetes kiválasztódás által, hanem tovább lettek teremtve. Tudott dolog, hogy az állatok nem képesek átlépni a saját genetikai állományuk határait. Ha egy faj kilép a saját genetikájából, akkor vagy elpusztul, vagy nem képes szaporodni. De ha egy fajnak bizonyos egyede kiválasztatott, és egy magasabb rendû, újonnan teremtett genetikával született, akkor egy új faj jött létre...

Elképzelhetõnek tartom, hogy Ádám, test szerint, közvetlenül egy homo sapiens-féle törzs tagjaként született, de egy új és magasabbrendû genetikával teremtve. Ez a törzs pedig származhatott, egy vagy több teremtési fokozaton át egy majomtól... De az így megteremtett emberi test, mely Ádám lett, csakis akkor vált valóságos emberré, amikor Isten belelehelte lelkét. Így lett Ádám élő lélekké, amikor Istenhez hasonlatos halhatatlan lelket kapott. A homo sapiens törzs tagjai viszont, amelyből született, még nem voltak valóságos emberek, mert csak állati lelkük volt. Tehát végül, meglehet, hogy Darwin evoluciós, "fajok eredete" elméletének van egyfajta valóságtartalma, csakhogy nem maguktól jelentek meg a fajok, az evolució által, hanem Isten fokozatos teremtõ mûve által...

Ha így nézzük a dolgokat, akkor Ádámnak lehetett köldöke, azonban Évának nem lehetett, mert õt Isten Ádám oldalbordájából, vagyis csontjából és húsából teremtette. Ez a mozzanat a legcsodálatosabb az egész teremtéstörténetben. Ezt a motívumot jelenítették meg az egyik kínai filmben, amikor a sivatagi ifjú harcos mellé odaszegült egy misztikus nő, nem tudni honnan, akinek nem volt köldöke. Ádám pedig Évának nevezte az asszonyt, mert ő lett minden élő anyja, vagyis minden köldökzsinórral született ember anyja... 

A mai Ádám, vagyis a férfi, szőrösebb és durvább, mint a nő. A mai Éva, vagyis a nő, szőrtelenebb, szebb, mint a férfi, és ugyanakkor valamennyire angyali megjelenésű is... A nő alkata eltávolodik az állati vonásoktól és inkább hasonlít az angyalira. Tehát az asszony ideája közelít az angyalihoz... Képzeljük el: Ádám mély álomban merül egy lapos sziklán. Odamegy hozzá egy angyal és belenyúl a kezével az oldalába. Kiveszi az egyik oldalbordáját, mint egy psychic surgery-féle műtétnél, amely mágiával majmolja az isteni cselekvést, és leteszi azt a csupasz sziklára (Ter 2:21). Ott Ádám csontja és húsa elkezd formálódni és növekedni. Kialakul Éva teste, és amikor elkészül, Isten beleleheli lelkét. Miután Éva is élő lélekké vált, Isten odavezette őt Ádámhoz, aki örömében felujjongott: Igen! Ez már csont az én csontomból és hús az én húsomból. Ezért asszonynak nevezem...

A mai teológusok túl sokat akarnak csakis átvitt értelemben értelmezni a szentírasból. De majd egyszer fel fog kelleni ocsúdniuk, amint Péter apostol is felocsúdott, amikor kivitte az Úr angyala őt a börtönből az utcára. Ekkor döbbent Péter rá Isten hatalmára... Sok mindent szó szerint is kell értenünk, mert Istennek minden lehetséges...

(ApCsel 12:10-11) Miután átmentek az első és a második őrségen, a vaskapuhoz jutottak, amely a városba vezetett. Ez magától kinyílt előttük. Kimentek, végigmentek egy utcán, s ekkor az angyal hirtelen eltűnt mellőle. Péter pedig magához térve azt mondta: »Most már igazán tudom, hogy az Úr elküldte angyalát, és kimentett engem Heródes kezéből és mindabból, amire a zsidó nép számított.«

Víz, vér és Lélek

Az eredeti szentség állapotának megértéséhez kulcsfontosságú az, amit a szentírás elsõ soraiban olvashatunk...

(Ter 1:2) A föld puszta volt és üres, sötétség borította a mélységeket, és Isten lelke lebegett a vizek fölött.

A víz elengethetetlen az élet létezéséhez, és ugyanakkor, kezdetben Isten Lelke ott lebegett a vizek fölött. Tehát akkor, az eredeti szentség állapotában, Isten Lelke volt mindenen, ami víz által jött létre. Ez azt jelenti, hogy a teremtett élõvilág teljes egységben volt Istennel és az éggel. Úgy képzelhetjük el, hogy Isten trónjától egyésszen a földig, egységes szellemi dimenzió volt. Csak az õsbûn elkövetésekor szakadt el a föld és annak élõvilága Istentõ és az égtõl. Ezt az elszakadást utána már csak Jákób létrája kötötte össze, amelyen Isten angyalai járkáltak le és fel (Ter 28:12). Akkor még az egész teremtetés, az ég és a föld, Isten dicsõségében és világosságában fürödözött. Ebben az eredeti szentségben, különösen az elsõ emberpár, úgy tündököltek az isteni fényben, mint az angyalok. Azt is mondják, hogy az eredeti szentségben Ádám és Éva ruházata az isteni világosság és dicsõség volt. 

Ugyanakkor, az emberi test háromnegyede vízből áll; az ereiben csörgedező vér, életető lélek (MTörv 12:23); és a halhatatlan lelkét megvilágító, éltető lélek a Szentlélek. Az eredeti szentség állapotában, a vízből álló emberi test, a vérben lévő éltető lélek, az ember halhatatlan lelke és az ember lelkét betöltő Szentlélek, harmonikus egységben voltak...

Az Éden kertje

Kezdetben a szárazföld egytömbbû lehetett, akár egy sziget a vizek közepén. A levegõ megteremtése után pára szállt fel a vízbõl és megpermetezte a földet. Az egész földön dús növényzet fakadt. A fû selymes volt, nem volt semmilyen tövis meg kóró, és a fák hatalmasra növekedtek. Errõl tanuskodnak a Libanon cédrusai és a kaliforniai seqoia mamutfenyõk. De Mamré tölgyese is, meg Móre terebintje is, Josephus szerint olyan idõsek voltak, mint maga a világ...

Az akkori világ és az Éden kertje teljesen sík volt, és benne lassan folydogált a nagy folyó. Éden kerjében a nagy folyó négy ágra szakadt (Ter 2:10): Pison, Gichon, Tigris (Dekkel vagy Hidekkel) és Eufrátesz. Pison és Gihon k¥zött az Éden kertje állt, és a Tigris meg az Eufrátesz között az Édentõl keletre lévõ termékeny föld, ahová aztán az ember kiûzetett. Az Éden kertjében két szent fa állott: az élet fája, és a jó meg a rossz tudásának fája. Míg az elsõrõl ennie kellett az embernek, hogy örökké éljen, addig a másodikról tilos volt ennie. Míg az elsõnek gyümölcse hasonlatos volt az Eucharisztiához, mely életet ad, addig a másodiknak gyümölcse hasonlatos volt a mágiához, egyfajta ellen-eucharisztiához, vagy a "pusztító utálatosság"-hoz ( Mt 24:15). A két fa természet szerint hasonlatos lehetett Krisztus megdicsõült testéhez, Akinek valóságos, tappintható, hús és csont teste volt, Aki enni tudott, de mégis szellemi volt, Aki átment a zárt ajtókon, megjelent és eltûnt tetszése szerint (Lk 24:36-42)...

Ádám és Éva teljesen mezítelenek voltak és nem szégyelték mezítelenségüket. Ezt egyesek azzal magyarázzák, hogy az elsõ emberpár csakis értelmi lény volt, és nem volt bennük érzékiség. Az érzékiség azt jelenti, hogy az ember felfogja a külsõ világ benyomásait. Mi a szégyenérzet? Az ember önmagával szemben, vagy a környezetével szemben érzi a szégyenérzetet? A környezetével szemben. Amikor kicsik voltunk, édesanyánk gyakran engedett el minket mezítelenül homokozni. Aztán, úgy ötéves korunk felé, egyszer csak észrevettük játszás közben, hogy mezítenek vagyunk, és odaszaladtunk édesanyánkhoz, hogy húzzon már ránk bugyit. A mi szellemi látásunk és lelki érzésünk ilyen pillanat alatt bekövetkezõ változása, valamilyen lelki folyamat eredménye... Hirtelen felébred bennünk az érzékiség. Miért? Mert így örököltük lélekben az õsszülõktõl az áteredő bűn által. Egyszerre csak azt érezzük, hogy látnak minket, rajtunk a világ szeme... 

Szerintem, a valóságban, a két szent fa gyümölcse valamilyen ehetõ, de szellemi természetű dolog lehetett, amely hatással bírt az ember lelkére. Az élet fája a megfeszített Úr Jézus Krisztus előképe, vagyis az Eucharisztiáé, míg a tiltott fa a bálványimádás és a mágia előképe, vagyis az önistenítésé...

Hol lehetett az Éden kertje? Egyesek ezt is csak egyfajta szimbólumnak gondolják. Ahogyan Isten megteremtette a világot, és az van, úgy az Éden kertje is valóságosan volt... Ha pedig volt, akkor itt a földön volt, és a helye ma is megtalálható a térképen. Az Éden kertje nem olyan volt, mint ma az Isten országa, mely csak az emberi lelkekben van, és nincs rajta a térképen. 

Ahoz, hogy ezt megértsük, fel kell idéznünk az ősbűn utáni eseményeket. Az ősbűn után, Isten kiűzte az embert az Éden kertjéből, Édentől keletre, és ezzel megkezdődött az emberiség Istentől elszakadt élete. Az emberiség bölcsője Mezopotámia, a Tigris és az Eufrátesz folyók környéke. Tehát ez a hely, Édentől keletre esik... Ugyanakkor, Isten megszólította Ábrahámot, és elvezette őt Mezopotamiából arra a földre, amelyet neki adott. Ez Kánaán földje volt. Ugyanakkor, Ábrahámban nyert áldást a föld minden nemzete (Ter 28:14). Tehát Ábrahámmal kezdődik el Isten üdvözítő terve, amely által visszavezeti az embert az elveszített Éden kertjébe, vagyis üdvösséget szerez az ember számára. Ez azt jelenti, hogy Isten, Ábrahám által, visszavezeti az emberiséget az elvesztett Édenbe, amely hely szerint leginkább az ígéret földje... Abban a látogatásban, amikor az Úr meglátogatta két angyalával Ábrahámot Mamré tölgyesénél (Ter 18), Isten felvette Ábrahámban azt az elejtett fonalat, amelyet az ember, az Édenből való kiűzetésekor veszített el. Tehát az Éden kertje részben az ígéret földjén volt, az ókori Judea és Izrael területén. Isten következetes. Ő ott veszi fel az események fonalát, ahol elmaradtak, és úgy folytatja, ahogyan korábban is akarta... 

Ezek után jogos feltételezni azt, hogy az élet fája Jeruzsálem városánál volt. Azt mondják, hogy az Úr Jézus Szent Keresztje Ádám sírja fölé lett emelve, és az Úr Jézus Szent Vére Ádám koponyáját és csontjait öntözte. Hát bizony, ez logikus... Amikor 960 év multán Ádám meghalt, ugyan hová temethették volna õt leginkább? Hát nem oda, ahol korábban az élet fája állt? Hát nem a feltámadás és az örök élet reményében temették oda?...

Tehát láthatjuk, hogy az Éden kertje valóságosan létezett, betájolható, és az a két nagy folyó között helyezkedett el, amint azt az Ábrahamnak tett igéretben is láthatjuk, vagyis a Nilus és az Eufrátesz között...

(Ter 15:18) Ezen a napon kötött az Úr szövetséget Ábrámmal, ezekkel a szavakkal: »Utódodnak adom ezt a földet, Egyiptom folyójától egészen a nagy folyóig, az Eufráteszig...

Eszerint, az Éden kertjének nyugati része valószínüleg a Földközi tenger alá került... 

Kőbe ne üsd a lábad

Az Éden kertjében az első emberpár, Ádám és Éva, halhatatlan és sérthetetlen volt. Van aki azt állítja, hogy az embernek az ősbűn előtti eredeti szentség állapotában is egyszer meg kellett volna halnia, hogy Istenhez távózzon az égbe. Ez butaság... Ha az embernek az eredeti szentség állapotában is meg kellett volna tapasztania a halált, akkor hogyan mondhatta volna neki Isten a tiltó paranccsal kapcsolatosan, hogy "azon a napon meghalsz"? Nem... Ha az ember nem bukott volna el az ősbűnben, akkor nem ismert volna halált, hanem élve dicsőült volna meg, és emelkedett volna az égbe, mint Énok is, aki Istennel járt (Ter 5:24), vagy Illés, akit tüzes szekéren ragadtak el (2Kir2:11), vagy János apostol, akinek megígérte az Úr Jézus, hogy nem fog meghalni (Jn 21:22-23). Maga az Úr Jézus mondta, hogy bizonyos tanitványai nem tapasztalják meg a halált (Mk 9:1)...

(Mt 16:28) Bizony, mondom nektek: vannak néhányan az itt állók közül, akik nem ízlelik meg a halált, amíg meg nem látják az Emberfiát, amint eljön az ő országában.

A másik kérdés az, hogy az első emberpár megsérülhetett volna-e? Pl. belefuladhatott volna-e a folyóba, vagy leeshetett volna-e valamilyen kőről? Olvashatjuk az evangéliumban, hogy maga a Sátàn idézi a kezdeti parancsot, amelyet Isten angyalainak adott, hogy őrizzék az embert:

(Mt 4:6) Ha Isten Fia vagy, vesd le magadat, mert meg van írva: „Angyalainak parancsot ad, és kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben.”

Tehát az első emberpár nem sérülhetett meg: nem üthette meg magát, nem vághatta meg magát, nem fuladhatott folyóba, sem valamilyen állat nem okozhatott nekik sérülést és nem ismerte a fájdalmat s a könnyet, mert a "Virrasztók" (értsd "vigyázó angyalok", lásd Énok könyve) egy pillanatig sem engedték, hogy valami árthasson nekik...

Isten országa

Isten országát nem lehet behatárolni a térképen, mert az bennünk és köztünk van...

(Lk 17:21) Nem fogják azt mondani: ‘íme itt van,’ vagy ‘amott’. Mert az Isten országa köztetek van.

(Lk 17:21, Károli) Sem azt nem mondják: Ímé itt, vagy: Ímé amott van; mert ímé az Isten országa ti bennetek van.

A kegyelem nem olyan, mint az eredeti szentség. Az eredeti szentség állapotában az ember nem ismerte a bűnt, a kegyelmi állapotban megmarad a bűnre való hajlam. Az eredeti szentség állapotában az egész világ Isten fényében és dicsőségében volt, a kegyelem által pedig a világosság ragyog a sötétségben. A Megváltás nem adja vissza a világnak az eredeti szentség állapotát, hanem meghívja a választottakat, hogy jõjjenek ki a világ sötétségébõl Krisztus világosságára. A kegyelem által a megváltottak világítók lesznek a bûn sötétségében senyvedõ világban. A kezdeti halhatatlanságot nem kapjuk vissza, meghalunk, de Krisztusban feltámadunk az örök életre. Ez a világ pedig elmúlik és minden ami benne van. Isten így szól: Mindent újjáteremtek! (Jel 21:5). Tehát ez a világ nem  tér vissza az eredeti szentség állapotába, hanem elmúlik. Isten országa által, Krisztus kimenti követõit az új életbe, az Új Jeruzsálembe (Jel 21:2), mely Krisztus Menyasszonya. Akkor majd Isten feleségül veszi az õ népét, ahogyan kezdettõl fogva tervezte. Isten tervét nem lehet megakadályozni, mert Õ mindenképen véghez viszi akaratát. Dicsõség és hála legyen Neki örökkön-örökké. Ámen.

(Kol 1:11-13) Dicsőséges hatalmában szilárdítson meg titeket nagy erővel, hogy mindvégig kitartsatok és állhatatosak legyetek. Örömmel adjatok hálát az Atyának, aki arra méltatott benneteket, hogy részetek legyen a szentek örökségében, a világosságban; kiragadott minket a sötétség hatalmából, és áthelyezett szeretett Fia országába.

Veni, veni, Emmanuel... Gaude! Gaude Israel...

Ima: Hála és dicsõség Neked Uram, hogy feltártad elõttünk titkaidat, azért, hogy értelmes hívõk legyünk. Add, hogy növekedjünk a hitben, az értelemben, a tudományban és a bölcsességben. Ámen.

Puto sic: A lázadások

Az Egyház tanításából tudjuk, hogy léteznek angyalok. De olvashatjuk már a Szentírás legelején is, hogy kezdetben Isten megteremtette az eget és a földet (Ter 1:1). Tehát, amikor Isten megteremtette az eget, vele együtt megteremtette az ég seregeit is, vagyis az angyali karokat.

(Zsolt 33:6) Az Úr szavára lettek az egek, s szája leheletére az ég seregei.

Az angyaloknak nincs testük, hanem tisztán szellemi teremtmények (KEK 330). Az angyalokról szóló tanítást az Egyház elénk tárta néhány teológus munkája által, mint pl. Nagy Szent Gergely pápa, Aquinói Szent Tamás vagy Temesvári Boldog Pelvárt. Külön figyelmet érdemel Temesvári Pélbárt angyaltana, amelyben felsorolja a kilenc angyali kart...

A próbatétel

Úgy néz ki, hogy Isten próbára teszi teremtményeit. Így próbára lettek téve az angyalok is, meg az emberek is... 

Az angyalok próbatétele egy titok felfedése lehetett, amelyet egyes angyalok engedelmességgel fogadtak, míg mások lázadva elutasítottak. Van aki azt gondolja, hogy a bukott angyalok aránya egyharmad része a teremtett angyalok összlétszámának. Ezt a Jel 12:4 igerészre alapozzák, amely azt mondja, hogy az ősi sárkány lesöpörte az ég csillagainak harmadrészét. Amikor Isten közölte a titkot angyalaival, akkor egyes angyalokban pillanatszerűen megszületett a döntés, hogy nem engedelmeskednek Istennek. Mivelhogy az angyalok tisztán szellemi lények, nem kell testben növekedniük és formálódniuk, mert az állapotuk végleges, ezért a döntésük is végleges és visszavonhatatlan. A titok, amelyet Isten közölt az angyalokkal, valószínüleg a Szenthátomságnak az a benső terve volt, amelyről a Zsidókhoz írt levélben olvashatunk...

(Zsid 10:5) Ezért, amikor eljön a világba, így szól: „Áldozatot és ajándékot nem kívánsz, de testet alkottál nekem...

Tehát, a bukot angyalok lázadásának oka a megtestesülés titkának kinyilatkoztatása lehetett. Úgy tűnik, hogy az Úr mindenképpen megtestesült volna azért, hogy az embert, aki csak test (Ter 6:3), magához ölelje és örök boldogságban részesítse. Akár az eredeti szentség állapotában, akár megdicsőülten, az embernek teste van, és az ember lelke csakis a testével egyesülve lehet megállapodott boldogságban. Mivel Isten lélek, ezért csak úgy tudja érezhetően és teljesen magához ölelni az embert, ha leereszkedik hozzá és felveszi az emberi természetet. Isten és ember egy asztalhoz ül. Kevélysége miatt nem tudta elviselni a Sátán, hogy egy alacsonyrendű, megtestesült, emberi természettel rendelkező Úr előtt hódoljon.

Az ember is próbatétel elé lett állítva. Egy parancsot kapott, éspedig a jó és a rossz tudásának fájáról való evés tilalmát (Ter 2:16-17). Amíg az angyalok mind egyszerre lettek megpróbálva, addig az ember csak egy emberpárban, vagyis az ősszülőkben. A többi ember már az ősbűn állapotát örökölte születésileg. Vagyis Isten teremté Ádámot az Ő képére és hasonlatosságára, és Ádám nemzé Séthet, az õ fiát, az ő képére és hasonlatosságára (Ter 1:27; 5:3). Innen van az ősbűn állapotának továbböröklése. De mi is, mindnyájan, megpróbáltatunk legalább egyszer életünk során, hogy lám méltók vagyunk-e Isten végtelen szeretetéhez...

(Sir 4:17) Kanyargós utakon vezeti először, hagyja, hogy félelem s rettegés szállja meg. Addig fegyelmezi, míg megbízhat benne, és próbára teszi törvényei révén. 

Van akit hatalomvággyal próbálnak meg, van akit anyagiakkal, van akit a házassági hűségben, és van akit a tisztaságos életben...

1. Az első lázadás

A Sátán első lázadása belső forumon történt, az õ szívében. Magában így gondolta: Non serviam... Azt hitte, hogy gondolatai rejtve maradnak, és oktalanságában nem tudta, hogy Isten mindent lát. Isten minden tud ma, holnap, és az idők végezetéig... E magatartása miatt írja a szentírás, hogy a kígyó ravaszabb volt minden állatnál (Ter 3:1). Figyeljünk mi is a gondolatainkra, mert az Isten iránti hûtlenség és lázadás az ember szívében jön létre...

(Mt 15:19) A szívből törnek elő a gonosz gondolatok, a gyilkosság, a házasságtörés, a kicsapongás, a lopás, a hamis tanúság, a káromlás.

2. A második lázadás

A második lázadás az elsõ emberpár megkísértése volt, az ősbűn elkövetésere való csábítás (Ter 3:1-5). Itt az õskígyó már nem csak, hogy nem akar Istennek szolgálni, hanem el is akarja rabolni az Õ tulajdonát. Az ördög hazudik, a hazugság atyja, és csak ölni meg pusztítani akar...

(Jn 8:44) Ti atyátoktól, az ördögtől valók vagytok, és atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Embergyilkos volt kezdettől fogva, és nem állt meg az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor a hazugságot szólja, a magáéból szól, mert hazug, és a hazugság atyja.

A Sátán, aki ördög, elrabolta Isten tulajdonát, az embert, olyannyira, hogy az a megtestesült Isten Fiát sem fogadta be, amikor a tulajdonába jött...

(Jn 1:10-11) A világba jött, a világban volt, általa lett a világ, mégsem ismerte föl a világ. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. 

3. A harmadik lázadás

A harmadik lázadás akkor történt, amikor a Sátán és angyalai elhatározták, hogy elhagyják az egeket, leszállnak a földre, és testben élve feleségeket vesznek maguknak és gyermekeket nemzenek.

(Ter 6:14) Amikor azután az emberek sokasodni kezdtek a földön, és leányokat nemzettek, látták az Isten fiai, hogy az emberek leányai szépek, és feleségül vették közülük mindazokat, akiket kiszemeltek. Isten ekkor így szólt: »Ne maradjon lelkem örökké az emberben, mivel test: százhúsz esztendő maradjon meg napjaiból!« Óriások voltak a földön azokban a napokban – azután, hogy az Isten fiai bementek az emberek leányaihoz, és azok szültek –, ezek az ősidők erős, híres férfiai.

(Jud 1:6) Az angyalokat pedig, akik nem őrizték meg méltóságukat, hanem elhagyták lakóhelyüket, a nagy nap ítéletére örök bilincseken, sötétségben tartja.

Igen, az angyaloknak megvan az a képességük, hogy testet tudnak magukra szedni a levegõbõl. A szentírásban olvashatunk arról, hogy Ábrahám megvendégelte az Urat, aki két angyallal volt együtt (Ter 18:1-5). A két angyal aztán Lóthoz ment Szodomába, ahol a szodomaiak meg akarták erőszakolni õket (Ter 19:4). Rafael arkangyal Tóbiást kísérte, és Tóbiás nem vette észre, hogy angyal...

(Tób 12:15-18) Ráfael vagyok, egy a hét angyal közül, aki mindig készen áll arra, hogy az Úr fölséges színe elé lépjen.” Erre mindkettőjüket félelem fogta el, és arcra borultak, mert nagyon féltek. (Az angyal) azonban így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! Békesség nektek! Magasztaljátok Istent, örökké. Nem magamtól jöttem, hanem Istenünk akaratából. Ezért őt dicsőítsétek minden áldott nap, mert őt illeti a köszönet. Azt hittétek, enni láttok, pedig az csak látszat volt.

Amíg az emberek teste angyagi, addig az angyalok teste szellemi (Énok könyve, 15:8). E két természet keresztezõdése létrehozott egy olyan korcsot, amely egy nagy szellemi erõvel rendelkezõ test volt. Így lettek az  óriások, a titánok, az õsidõk híres-neves férfiai...

Az a kérdés, hogy a bukott angyalok miért vettek feleségeket maguknak az emberek leányai közül? Azért mert megkívánták õket, vagy azért, hogy óriásokat nemzve megsemmisítsék genetikailag az emberiséget? T.i. lehet, hogy egy idõ után, a földön elhatalmasodó óriások, az erõszak, a bestialitás és a egyébb fajtalanságok által, megsemmisítették volna az emberi nemet, és így meggátolhatták volna a Megtestesülést, hogy Isten Fia valóságos asszonytól születéssen meg. Végül, ez is oka lehetett az özönvíznek. Azért nem akarhatott feleséget venni Izsák és Jákób Kanaán földjérõl, mert vigyáztak a királyi nemzettség (Mt 1:1-17; Lk 3:23-38) genetikájára. Valószínüleg mindkét ok fennállt: a bukott angyalok meg is kívánták az emberek leányait, és meg is akarhatták semmisíteni az emberi nemet...

4. A negyedik lázadás

A negyedik lázadás akkor történt, amikor a Sátán még bejárhatott a mennybe, Isten "udvartartásába", és szemtelenül szembeszállt Istennel, Jób igazságával kapcsolatosan...

(Jób 1:6-12) Történt egy napon, hogy az istenfiak megjelentek, és megálltak az ÚR előtt. Velük együtt megjelent a Sátán is. Az ÚR megkérdezte a Sátánt: Honnan jössz? A Sátán ezt felelte az ÚRnak: A földön barangoltam, ott jártam-keltem. Erre ezt mondta az ÚR a Sátánnak: Észrevetted-e szolgámat, Jóbot? Nincs hozzá fogható a földön: feddhetetlen és becsületes ember, féli az Istent, és kerüli a rosszat. A Sátán így felelt az ÚRnak: Megvan rá az oka, azért féli az Istent! Hiszen te oltalmazod őt, a házát és mindenét, amije csak van! Keze munkáját megáldottad, és jószága elszaporodott a földön. De nyújtsd csak ki a kezed, és tedd rá mindarra, amije van, majd káromol még téged! Az ÚR ezt felelte a Sátánnak: Mindenét a kezedbe adom, csak rá magára nem vethetsz kezet! És eltávozott a Sátán az ÚR elől.

A Sátán kétségbe vonta azt, hogy az ember érdek nélkül szeretheti Istent. Ezért megnyomorította Jóbot, aki viszont mindvégig kitartott Isten mellett...

5. Az ötödik lázadás

Az ötödik lázadás az idõk teljességében történt, amikor a Sátán arra az elképesztõ vakmerõségre vetemedett, hogy megkísértette Teremtõjét, Isten egyszülött Fiát...

(Mt 4:3-10) Ekkor odament hozzá a kísértő, és ezt mondta: Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré! Ő így válaszolt: Meg van írva: „Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik.” Ezután magával vitte őt az ördög a szent városba, a templom párkányára állította, és így szólt hozzá: Ha Isten Fia vagy, vesd le magadat, mert meg van írva: „Angyalainak parancsot ad, és kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben.” Jézus ezt mondta neki: Viszont meg van írva: „Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet!” Majd magával vitte az ördög egy igen magas hegyre, megmutatta neki a világ minden országát és azok dicsőségét, és ezt mondta neki: Mindezt neked adom, ha leborulva imádsz engem. Ekkor így szólt hozzá Jézus: Távozz tőlem, Sátán, mert meg van írva: „Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!”

Elképesztõ ez az arcátlanság!... A Teremtõ eljött az Õ tulajdonába, és a teremtmény azt mondja teremtõjének, hogy Neki adja az Õ tulajdonát. A teremtett azt mondja a Teremtõnek, hogy boruljon le elõtte és imádja õt. A Sátán annyira elvakult a saját szellemi fényétõl, hogy az emberi természetet öltõ Istent kisebbnek látta önmagánál...

(Zsid 2:9) De annyit azért már látunk, hogy Jézus, aki kevéssel lett kisebb az angyaloknál, a halál elszenvedéséért a dicsőség és nagyság koszorúját nyerte el, hiszen Isten irgalmából mindnyájunkért megízlelte a halált.

6. A hatodik lázadás

A hatodik lázadás akkor történhetett, amikor néhány görög látni szerette volna Jézust. Ezek odamentek kérésükkel Fülöphöz, aki Andrással együtt elmondta ezt Jézusnak. Ekkor jelenti ki az Úr Jézus, hogy eljött az óra, hogy Õ megdicsõüljön, hogy ítélet van, és kivetik e világ fejedelmét (Jn 12:20-32). Valószínüleg ekkor történt az, hogy Mihály arkangyal és angyali serege harcba szállt a Sátánnal és seregével, kiszorították őket a mennybõl, és letaszították őket a földre...

(Jel 12:7-12) Ezután háború támadt a mennyben: Mihály és angyalai harcra keltek a sárkánnyal, és a sárkány is harcra kelt angyalaival együtt, de nem tudott felülkerekedni, és nem maradt többé számukra hely a mennyben. És levettetett a hatalmas sárkány, az ősi kígyó, akit ördögnek és Sátánnak hívnak, aki megtéveszti az egész földkerekséget; levettetett a földre, és vele együtt angyalai is levettettek. Hallottam, hogy egy hatalmas hang megszólal a mennyben: Most jött el az üdvösség, Istenünk ereje és királyi uralma, és az ő Krisztusának hatalma, mert levettetett testvéreink vádlója, aki a mi Istenünk színe előtt éjjel és nappal vádolta őket. Legyőzték őt a Bárány vérével és bizonyságtételük igéjével azok, akik nem kímélték életüket mindhalálig. Ezért vigadjatok egek, és akik bennük lakoztok: jaj a földnek és a tengernek, mert leszállt hozzátok az ördög nagy haraggal, mivel tudja, hogy kevés ideje van.

Jaj ezért a földnek és lakóinak, mert itt van a Sátán a levegõégben, hogy ártson az embereknek. Ezért a keresztény embernek nem testtel és vérrel kell küzdenie, hanem a levegõégben kóborló hatalmasságokkal és fejedelemségekkel...

(Ef 6:12) Nem annyira a vér és a test ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek és hatalmasságok, ennek a sötét világnak kormányzói és az égi magasságoknak gonosz szellemei ellen.

7. Hetedik lázadás

A hetedik lázadás az Úr Jézus passiója alatt történt. Ekkor maga az Úr Jézus nevezi a Sátánt a világ fejedelmének...

(Jn 14:30) Már nem sokat beszélek veletek, mert eljön e világ Fejedelme. Fölöttem nincs hatalma.

A Getszemáni kert véres izzadásától, egésszen a kereszthalálig, végig ott van az õskígyó, hogy hazugságaival meghiúsítsa a Megváltást. Teljes erejéből, minden gonoszságával feszítette az Úr Jézus akaratát, hogy szétszakítsa a Benne lévõ két akaratot: az emberi akaratot, az isteni akarattól...

8. A nyolcadik lázadás

A nyolcadik lázadás akkor történik, amikor a Sátánt elengedik az ezer éves megkötözöttségbõl. Ezer év, ami Péter apostol szerint Istennek csak egy nap (2Pét 3:8), elég kellett volna legyen ahoz, hogy a Sátán elgondolkodjon és megtérjen. Isten tudja, hogy a Sátán képtelen megtérni, de azért, hogy ez mindenkinek nyilvánvaló legyen, minden lehetséges esélyt megad a Sátánnak...

(Jel 20:2-3;7-8) Megragadta a sárkányt, az ősi kígyót, aki az ördög és a Sátán, és megkötözte ezer esztendőre, levetette az alvilágba, bezárta, és pecsétet tett rá, hogy meg ne tévessze többé a népeket, amíg el nem telik az ezer esztendő: azután el kell oldoztatnia majd egy kis időre... Amikor pedig eltelik az ezer esztendő, a Sátán elbocsáttatik börtönéből, és elmegy, hogy megtévessze a népeket a föld négy sarkán, Gógot és Magógot, hogy összegyűjtse háborúra őket, akiknek annyi a száma, mint a tenger fövenye..

Egyesek ezt a millenarizmus elméletével magyarázzák, mások pedig azt mondják, hogy a Sátán ezer éves megkötözése már megtörtént. Ezt Nursziai Szent Benedek idejétõl (VI. század) a reformációig számítják (XVI. század). Ebben az idõben, ezer esztendeig, a kereszténység relatív biztonságban bontakozhatott ki és terjedt szét a viláhban. Ezután, lassan erõre kaptak a lázadó, Krisztus és egyház ellenes mozgalmak, amelyek aztán a Francia Forradalom idején nyertek társadalmi kifejezõdést...

9. A kilencedik lázadás

A kilencedik lázadás akkor történt, amikor XIII. Leó pápa hallotta a Sátánt és a Sátán azt mondta neki, hogy tönkreteszi egyházát. Ekkor a pápa lejegyezte azt az imát, amit segitségül kapott, a Szent Mihály arkanyal imáját...

Azóta láthatjuk, hogy az egyházba beáramlanak a káros eszmék, befurakodnak bizonyos romlott emberek (Jud 1:4), akik hamis tanításokkal és az egyházi szervek megszállásával rombolnak. Ezeknek az céjuk, hogy átvegyék az irányítást az egyház fölött és alárendeljék üdvösségszerzõ hajóját az Antikrisztusnak...

(2 Tessz 2:3-4) Semmiképpen meg ne tévesszen valaki titeket, hiszen előbb be kell következnie az elpártolásnak, és meg kell mutatkoznia a bűn emberének, a kárhozat fiának, az ellenségnek, aki mindenek fölé emelkedik, amit Istennek és szentnek neveznek. Sőt, Isten templomában foglal majd helyet, és istennek akar látszani.

Azokban az idõkben, ki kell majd vonulni a nagy Babilonból, és a hívõk nehezen fogják találni az üdvösség utját. Pusztító utálatosság ott lesz, ahol nem kellene lennie, és alig lesz majd "test" mely életben maradna (Jel 18;1-4; Mt 24:15)...

Megfontolások

A Sátán az ő kevélysége miatt bukott el. Azonban fontos megvizsgálnunk, hogy a kevélysége mire vezetett. Először csak gondolatban romlott meg, aztán Teremtője ellen fordult, és elrabolta teremtését. Majd visszaélt mindazzal a hatalommal, amit a Teremtőtől kapott. Később már vádaskodni kezdett testvérei ellen, és harcba szállt velük. Harcol az mindmáig Teremtőjével és minden teremtménnyel...

Ugyanez történik a mindenkori bűnös emberrel is, aki a Sátánt követi, és az ördög fia... Először csak gonoszat gondol magában, aztán atyja, vagy főnöke ellen fordul. Meglopja és kiforgatja őt. Áruló, hazug és tolvaj lesz, harcol atyja ellen és mindenki ellen, aki nem tart vele. Ezt láthatjuk a politikában, az üzleti életben és a különböző karrierista versengésekben. Imadkozzunk, hogy ne jussunk a Sátán sorsára...

(1Tim 3:6) Újonnan megtért se legyen, nehogy felfuvalkodjék, és az ördög sorsára jusson.

Ima: Szent Mihály arkangyal, védelmezz minket a küzdelemben; a sátán gonosz kísértései ellenlégy oltalmunk! Esedezve kérjük: „Parancsoljon neki az Isten!” Te pedig, mennyei seregek vezére, a sátánt és a többi gonosz szellemet, akik a lelkek vesztérekörüljárnak a világban, Isten erejével taszítsd vissza a kárhozat helyére! Ámen.

Puto sic: A teremtéstörténet

A szent tehén

A középkorban az európai keresztényföldet az Egyház dominanciája határozta meg. Nem csak a vallási meg a társadalmi szférákat uralta, hanem tudományokét is. Az egyetemek, a tudományok, a tudósok mind az Egyház felügyelete alatt voltak. Ezt a helyzetet leginkább Galileo Galilei esete világítja meg. "E pur si muove"...

Az ateisták itt szeretnek beszólni: A középkori sötét egyház, a gonosz inkvizició... Pedig hát nem volt ott semmi gonoszság. Egyszerûen a hit-erkölcsi és a természeti valóságok összeütközése történt akkor... A hit szerinti geocentrikus világkép ütközött a természet szerinti heliocentrikus vilagképpel. A hit szerint, a Föld és az emberiség a teremtett világ központja, a természet szerint pedig egy bolygó az univerzumban. Ehez adott hozzá Kopernikusz egy löketet, megszilárdítva a mai világképet...

A következõ nagy lépést Darwin tette meg "A fajok eredete" című művével. Már Kopernikusznál megfigyelhetjük, hogy a tudomány kikerül az Egyház befolyása alól. Darwin esetében azonban már azt láthatjuk, hogy az egyenesen szembemegy az Egyházzal. Darwinnal kiéllezõdött a konfliktus az Egyház és az ateista tudósok között. Elkezdõdött az evolucionista vs,. kreacionista harc. Ebben a harcban sok tárgyi bizonyíték veszett oda, mert a bizonyítékokat mindenki a maga javára akarta manipulálni...

A következõ nagy dobás a Big Bang volt, a Nagy Bumm, vagyis az Õsrobbanás , amelyet egy belga katolikus pap, Georges Lemaitre alapozott meg. Innentõl fogva nagyjából összeállt az ateista tudósok világképe. Szerintük, az anyag ott szunnyadt a semmi közepén, aztán egyszer csak felrobbant és szétterült a térben. Azóta is terjeszkedik, tágul gyorsulva, egyre nagyobb iramban... A háttérsugárzás meg szerintük mindent bizonyít. Az univerzumból pedig iderepült a földre valamiféle élõ sejt, amely a vízben, a víz által, megfelelõ környezetben, elkezdett magától fejlõdni, evoluálni és így létrejött az élõvilág...

Ezután, a modern fizika és ûrkutatás ámokfutásának bajnoka Stephen Hawking lett, aki mindent is tudott és megmagyarázott, csak azt nem tudta megmagyarázni, hogy miért volt olyan nyomorúságos az õ élete...

Azóta is kerülnek hasonló ámokfutók, mint pl. Jeff Bezos vagy Elon Musk, akik embert akarnak küldeni a Marsra... De mégis, ma, amikor már mindent is tudnak, még mindig nem nyugodnak. Keresik a vizet és az életet más bolygókon. És mivel nem igazán találják, ezért jól jön nekik az UFO téma, merthogy bizony, ebben a nagy univerzumban kell lennie valahol életnek, sõt sokkal fejlettebb civilizációknak is, mint a Földön...

Így aztán megmagyarázzák nekünk:

- Az univerzum meg a Föld keletkezését és korát (4,6 milliárd év a Földtörténet szerint);

- a Földtörténet korszakait (a föld rétegei szerint);

- Az élõvilág megjelenését, fejlõdését és evoluálását  ( jégkorszakok, dinozaurszok, becsapódó meteoritok, stb.).

- Az emberiség történetét (homo sapiens, kőkorszak, bronzkorszak, vaskorszak, stb.).

Szerintük minden úgy van ahogyan õk állítják, de az kérdéses, hogy volt-e Özönvíz a földön, holott mindenhol látszanak a nyonai. De nem, mert azt a Szentírás állítja...

Tehát a tumomány mára már mindent megmagyarázott... Mi, egyszerû flótások, nem tudunk minden tudós mellé odaállni, hogy felülbíráljuk kutatásaikat és az azokból levont következtetéseket. Az Egyház pedig rezignáltan visszavonult erről a területről, mivel történelmi kudarcot vallott. Sokkal egyszerübb engedni, hogy a tudomány szent tehén legyen. Amit a tudósok ma mondanak, fõleg a brit tudósok, az hétszentség... 

A rossz gyümölcsök

De számunkra itt van az Úr igéje:

(Mt 12:33) Vagy jó a fa, és a gyümölcsei is jók; vagy rossz a fa, és a gyümölcsei is rosszak. A fát ugyanis a gyümölcséről lehet megismerni. 

Akkor hát nézzük meg, melyek a fent említett tudományok gyümölcsei:

1. Kitágult az ember látása a világmindenség felé, de elűnt az Isten. Megfigyelhetõ, hogy ezen tudományok célja Istent nemlétezõvé tenni és teremtõ munkáját tagadni;

2. Amíg a teremtéstörténet az univerzumról az emberre mutat, addig ezek a tudományok csak az univerzumra mutatnak, és elfelejtetik velünk Istent is, meg az embert is;

3. Amíg a teremtéstörténet azt sugallja, hogy minden ami van, az emberért lett, aki a teremtés koronája, addig ezek a tudományok azt sugallják, hogy az ember jelentéktelen az univerzumhoz képest és csak a véletlen műve;

4. Ezek a tudományok elistentelenítik az embert és dehumanizálják az univerzumot. Ebben az Isten nélküli univerzumban, az elveszett és magára hagyott ember depresszióba esik... 

Ezen tudományok rendszere, szolgálóival, elméleteivel, összefüggéseivel és tudományos bizonyításaival együtt, arra enged következtetni, hogy itt egy emberek és emberöltők fölött átívelő antikrisztusi tervről van szó...

(Jel 12:9 Károli) És vetteték a nagy sárkány, ama régi kígyó, a ki neveztetik ördögnek és a Sátánnak, ki mind az egész föld kerekségét elhiteti, vetteték a földre, és az ő angyalai is ő vele levettetének. 

(Jel 13:13) Nagy csodajeleket vitt végbe, még tüzet is bocsátott le az égből az emberek szeme láttára.

Tehat egy sátáni, ateista tudomány sejlik fel, amely felhasználva a teremtett világ erõit, a tudomány nevében elkápráztatja az embereket. Gondoljunk csak az ûrbõl lebocsájtott lézersugarakra, a fúziós kísérletekre (mesterséges nap) vagy a Naphoz küldött ûrszondákra...

(Jak 3:15) Ez a bölcsesség ugyanis nem felülről származik, hanem földi, érzéki, sátáni.

(1Tim 5:1) A Lélek pedig világosan megmondja, hogy az utolsó időkben némelyek elszakadnak a hittől, mert megtévesztő lelkekre és ördögi tanításokra hallgatnak...

Jonathan Swift író és lelkész, a Guliver utazasainak írója volt az első aki a XVIII. század elején kijelentette, hogy a tudomány az emberiség pusztulásához vezet.

Miközben ezek a sátáni, ateista tudományok dominálnak, addig néhány zavaró tényező ott éktelenkedik szerteszét a világban. 

Ilyen zavaró tényezők pl:

- Az egyiptomi nagy piramisok;

- A Szakkarai Szerapeum;

- A törökországi, máltai és amerikai site-kon látható  keréknyomok a kõzetekben;

- A tengeri kagylók és növények amelyeket a Himalája kõzetében találtak 4000 méter fölött;

- A Dél-Amerikai megalitikus építmények;

- A Nazca vonalak rejtélye;

- A Star Child koponya rejtéje, stb.

Tehát, az egész tudományos rendszer valahol igencsak santít... Látjuk, hogy egyfelõl a mai tudományok segítenek nekünk a mindennapi életünkben különböző eszközökkel, gépekkel, tehnikákkal és technológiákkal, de ugyanakkor azt is látjuk, hogy ezek elidegenítenek minket Istentõl, az emberektõl és önmagunktól. Tehát van, ami hasznunkra válik, és van, ami megkülönböztetésre szorúl...

Ugyanakkor, azzal szembesülünk, hogy bármit is feltételezünk, ami szembemegy a mainstream tudományos felfogással, azt elutasítják úgy a tudósok, mint a mai teológusok is. Minden, ami eltér a mai ateista, evolucionista, progresszivista felfogástól, tudományoktól, azokat paratudományoknak, áltudományoknak vagy összesküvés elméleteknek titulálják. Aztán, ha netán mégis egy úgynevezet összeesküvés elméletet vagy áltudományt igazol a valóság, akkor majd azt is megmagyarázzák tudományosan...

Isten igéje

A hívõ ember látva a mai létkérdésekre adott tudományos magyarázatok ellentmondásait, nem menekülhet az UFO-ba vetett tévhitekhez vagy elveszett ismeretlen civilizációkhoz, hanem kezébe kell vegye a Szentírást, Isten élõ szavát és ott kell keresnie a válaszokat. A mai ember, figyelembe véve a mára kialakult világképet, ismerethalmazt, feltárásokat, megalitikus építményeket, másképpen tudja értelmezni a Teremtés könyvét, mint elõdeink...

Ha figyelmesen olvassuk a Teremtés könyvének első két fejezetét, akkor egy sor dolgot figyelhetünk meg:

1.  A Szentírást fordító biblikusok két teremtéstörténetet különböztetnek meg: az első teremtéstörténet a Teremtés könyvének első fejezet szerint, és a második teremtéstörténet, a Teremtés könyvének második fejezete szerint.

2. Tartalmilag, a két teremtéstörténet nem fedi egymást, és nem is ismétlik egymást. Inkább úgy néz ki, hogy az elsõ teremtéstörténet egy makro-teremtéstörténet, amely a világmindenség lépésekben való teremtését tárja elénk, míg a második teremtéstörténet egy mikro-teremtéstörténet, amelyben a kinyilatoztató leereszkedik az Éden kertjébe, az ott történt teremtéshez.

3. A biblikusok azt állítják, hogy az elsõ teremtéstörténet csak késõbb keletkezett, a Babiloni fogság idején, és a zsidó papok utólag rakták oda a Tóra elejére. Ugyanis jónak látták, hogy az írásoknak legyen egy koszmológiai bevezetõje, amelyet a csillagász káldeusoktól kölcsönöztek. Ha ez igaz lenne, akkor megkérdõjelezõdne a Teremtés könyvének Istentõl való sugallmazottsága. Ha a Teremtés könyvének csak egy fejezete is emberi okoskodás, akkor az nem lehetne Istentõl sugallmazott. Ha a Szentírás egyik könyve nem lenne Istentõl sugalmazott, akkor, hogyan mondhatjuk, hogy a Szentírás Istentõl sugallmazott? Márpedig mi megtapasztaltuk, hogy a Szentírás Isten élõ igéje: (Zsid 4:12) Mert Isten igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, mélyre hatol, az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait.

4. Mózes olyan próféta volt, akihez fogható többé nem támadt Izraelben. Ővele szemtől szembe beszélt az Úr. Józsue, az ő szolgája, mindent lejegyzett, amit az Úr Mózesnek kinyilatkoztatott (Kiv 33:11; Szám 11:28). Ugyan, ki számolta volna meg Ádám éveit és miért? Ádám nem gondolhatott a saját szülinapjaira, hiszen nem tudta előre, hogy az élete el fog múlni... Ki számolta meg Ádám 930 esztendejét? Hát nem az Úr, aki kinyilatkoztatta Mózesnek? Ez is bizonyítja, hogy a Teremtés könyve megbízható adatokat közöl... A évek pedig a mai csillagászati év szerint lehettek, mert Mózes a legmagasabb egyiptomi képzésben részesült a fáráó udvarában. Az egyiptomi papok jól ismeték a Nap,  Hold és a csillagok járását. Az ősatyák első gyermekének születési ideje és a teljes életkoruk ideje kizarja azt, hogy rövidebb évekről legyen szó. Pl. ha tízzel elosztjuk az ősatyák éveit, akkor egy 80-90 éves embernek 6-10 éves korában kellett volna születnie az első gyermeke. Ezt pedig lehetetlen...

5. Kezdetben Isten megteremtette az eget és a földet. Itt világosan látszik, hogy ég megteremtésében benne kell lennie az egész szellemi dimenziónak, minden seregével, vagyis a menny és az angyali karok megteremtése (Iz 45:12).

6. Kezdetben csak a földkerekség volt, amelyet víz borított be teljesen. A Nap, a Hold és  csillagok csak a harmadik nap lettek megteremtve. Tehát a teremtéstörténet szöges ellentéte a Big Bang elméletnek. A teológusok igencsak tiltakoznak, amikor valaki természettudományos szempontból vizsgálja a teremtéstörténetet. Miért? Hát a második teremtéstörténetben megemlített folyók, a Tigris (Dekkel vagy Hidekkel) és Eufrátesz, nincsenek rajta a térképen? Vagy a földrajz nem természettudomány? Aztán hová lettek a Pison meg a Gichon folyók? Talán közük lehet a Nilushoz, amely Kus földjét öntözi, meg a Jordánhoz? Vagy ha nem, akkor az egész teremtéstörténet csak egy mese?...

7. A kezdetben teljes sötétség volt a földön, kietlen és puszta volt. A földkerekséget víz borította és Isten Lelke lebegett a vizek fölött. A húsvéti feltámadási szertatásban, a keresztelővíz megszentelésekor, felemlegetik ezt a kezdeti állapotot, és ez a világmindenség eredeti szentség állapotára utal. Ebben az állapotban a teremtett anyagi világ teljes egységben volt Isten Lelkével, a szellemi világgal, vagyis az éggel.

8. Aztán Isten megteremtette a világosságot és különválasztotta a világosságot a sötétségtõl. Ez a világosság lehet szellemi világosság, de lehet fizikai világosság is. Ez a világosság megelõzte a Nap világosságát, amely csak a harmadik napon jött létre, és meghatározta a teremtés napjainak időszakát... 

9. A teremtés napjainak idõszaka a mai idõszámítás szerint ismeretlen. Péter apostol utalást tesz ugyan ennek a napnak az idõtartalmára: (2Pét 3:8) Az az egy azonban ne legyen rejtve előttetek, szeretteim, hogy az Úr előtt egy nap annyi, mint ezer esztendő, és ezer esztendő annyi, mint egy nap. Ha ezt megemlíti az ember, akkor a teológusok egybõl ugranak és millenarizmust (eretnekség) kiáltanak. De hát itt nem errõl van szó... Az Úr azt mondta az embernek, hogy ha szakít a tiltott fáról, akkor még azon a napon meghal (Ter 2:17). Péter apostol, valószínüleg látta hogy az õsatyák, egésszen az Özönvízig, közel ezer évig éltek (a legtöbbjük 900 év felett). Ugyanakkor, nem téveszthetjük szem elõl azt, hogy az egyszerû halász Simon, akibõl Péter apostol lett, a világmindenség kozmológiai pusztulását prófétálta meg: (2Pét 3:10) Akkor az egek nagy robajjal elmúlnak, az elemek a hőségtől elolvadnak, ugyanígy a föld is, és annak minden műve, mely rajta található. Tehát, ott van az a lehetõség, hogy a teremtés hat napja 6000 év volt. Ha figyelembe vesszük, hogy az emberiség története 6000 év, hiszen az egyház is az advent 4 hetét a Krisztusra való várakozás 4000 évéhez igazította, akkor valójában lehet, hogy a világ csak 12000 éves. Ja, hogy nem hisszük el? És miért hinnénk el a 4,6 milliárd évet? Egy sugárzás értelmezése alapján, amelyet Isten teremtett meg, sõt, készen megérkezve is odateremthette? Miért kellene várnia Istennek, hogy egy sugár millió fényévek alatt érkezzen meg a Földre? Neki minden kehetséges, tehát készen oda is teremthette. Ha egy autó az A város felõl a B város felé tart egy bizonyos sebességgel, az még nem jelenti azt, hogy az autó az A városból indult el, hogy végig ugyanaz a sebessége volt, vagy, hogy biztosan a B városba tart...

10.  A szilárd mennyezet az alsó vizek és a felsõ vizek között világosan ábrázolja az atmoszférát, vagyis a levegõt. A föld tûz által emelkedett ki a vízbõl, ahogyan ma is keletkeznek a vulkanikus szigetek. Tehát kezdetben megjelent a világban a négy anyagi elem: a víz, a levegõ, a tûz és a föld. Ezek alkotják az anyagi világ alapjait, amelyeket az õserõ hozott létre, Isten teremtõ szava által...

11. Isten párát bocsájtott a földre, és a földet dús növényzet lepte el. Megfigyelhetõ, hogy a növényzet keletkezése megelõzi a Nap megteremtését és annak éltetõ sugarait. Vajon ez egy szarvas hiba lenne a Teremtés könyvében? Az izraelita papok hogy nem vették észre, hogy a növényzet létezése nem elõzheti meg a Nap létezését? Biztosan õk is megtapasztalták, hogy a pincében vagy egy barlangban nem lehet virágokat növeszteni. És évszázaokon át olvasták, másolták ezt a tévedést? Nem lehet az, hogy a kezdeti szellemi világosság éltette a növényeket? Figyeljük csak meg az õsrégi növényeket és állatokat: a fák, a csigák, a dinozauruszok, stb. mind-mind nagyok voltak. Miért? Talán mert az akkori ökoszisztéma, az akkori õserõ, az akkori felhõkkel borított, meleg, párás környezet favorizálta a növekedést? A  seqoia óriás mamutfenyõk hogyan nõttek meg akkorára? Ma miért nem nõnek olyan nagyra a fák? A kőzetekben talált óriás csigák meg a dinozauruszok hogyan nõttek akkorára? Honnan volt olyan nagy életerejük?...

12. Az Éden kertjében egy folyó folyt és az négy ágyra szakadt (Ter 2:10). Ja, ezt se kell szó szerint venni? Akkor miért beszél az írás két ma is ismert folyóról, a Tigrisről meg az Eufráteszről? Nézzük meg a térképet. Láthatjuk, hogy a folyók általában összegyûlnek és nagyobb folyókat alkotnak. Csakis a deltáknál láthatjuk azt, hogy egy folyó több ágra szakad. Nézzük meg a Nilus vagy a Duna deltáját. Tehát a föld, és rajta az Éden kertje, egy sík terület volt, ahol a folyó lassan folyt és több ágra szakadt. Tehát az õkontinensnek, a Pangea vagy Gondwana egytömbbû földnek, nem voltak hegyei. Azok csakis az Özönvíz kataklizmája  által alakultak ki...

13. A Nap, a Hold és a csillagok megteremtése után beindulhatott az univerzum ma ismert mozgása. Létrejöttek a bolygók közötti erõk és a bolygók mozgása. A Nap és a Hold mozgása meghatározta az általunk ismert csillagászati idõt és annak mérését. Az idõ nagyon csalóka dolog a mai ember számára. Egyesek odáig mennek, hogy az idõt független valóságnak gondolják, amely meghatározza a létet. Végtelen párhúzamos idõket és világokat képezelnek el, meg időutazást... Ez egy hiábavalóság. Az idõ csak egy elméleti dolog, amely az anyagi események sorát mutatja, és csakis az anyag létezése és annak evoluálása határozza meg. Minden evilági, anyagi dolog a végsõ állapota felé evoluál, ami a megdicsőült állapot a megváltásban, mert az ember idők feletti örök életre teremtetett (Róm 8:19-23). Anyag nélkül nincsen idõ. Ha az embernek nincs homokórája, karórája vagy atomórája, ha nem látja a Napot, a Holdat meg a csillagokat, akkor gyakorlatilag nem tudja meghatározni az idõt...

14. Az élõvilág teremtésének sorrendje valahogyan összevág Darwin megállapításaival. Elõször lettek a tengeri állatok, majd a levegõég állatai és végül a szárazföld állatai. A szárazföldi állatok mintha felfejlődtek volna emlõsökké meg hàziállatokká, hogy végül meg legyen teremtve az ember. 

15. Az egész teremtéstörténet olyan, mintha minden csakis az emberért lett volna teremtve. Tehát az állatok egyre magasabbredûbb megjelenése, az ember teremtésére mutat. Ha pedig az állatok az ember miatt lettek, akkor nem-e az van, hogy ezekre épûlt az emberi test megteremtése, és nemcsak az van, hogy az ember hasznára lettek teremtve? Tehát gondolhatunk itt egyfajta "evoluciós teremtésre", amelyben az egyik faj megteremtése, egy korábbi, alacsonyabbrendűbb faj genetikájának továbbteremtésébõl történt. Ebben az értelemben, lehet, hogy Darwin közel járt az igazsághoz, és az, amit ma õsembernek neveznek, a majomból lett továbbteremtve. De bárhogyan is volt, bármennyi õsember csontvázat is találnak, csakis akkor beszélhetünk emberrõl, amikor az ember elkészült testileg, kiválasztatott, és Isten az Õ lelkét lehelte orrába (Ter 2:7). Ekkor lett az ember Isten képmására teremtett lény. Ha ma látjuk, hogy egy macska vagy egy kutya, egy majom vagy egy holló, képes értelmesen cselekedni, akkor semmi okunk azt gondolni, hogy az õsember nem tudott volna értelmesen cselekedni. De ez nem jelenti azt, hogy Isten képére és hasonlatosságára teremtett ember lett volna. Csakis akkor lett az ember emberré, amikor Isten az orrába lehelte az Ő lelkét (Ter 2:7).

16. Éva megteremtése egy különleges történet. Itt gyakorlatilag egyfajta "teremtő mûtétrõl" lehet szó. Isten mély álmot bocsájtott az emberre és kivette az egyik oldalbordáját. Gondoljunk csak bele... Ma honnan vághatnánk ki egy emberbõl, melyik csontják vehetnénk ki, úgy, hogy ép és egészséges maradjon. Szerintem csakis a legalsó oldalborda jöhet számításba. Ha valakinek kivennénk az egyik oldalbordáját, akkor annak gyerekei borda nélkül születnének? Nem... A génörökség szerint, teljes oldalbordaszámmal születnek. Tehát logikus, hogy itt egy genetikailag passzoló társlény "klónozásáról" van szó... Persze, hogy ez a "klónozás" egy teremtõ aktus volt, de ezt csak így tudom elképzelni. Ha Ádámnak egy állati nőnemű ősember egyeddel kellett volna egyesülnie, akkor az genetikailag visszarántotta volna õt az állati kondícióba. Ezért volt szükséges, hogy az ő génjeibõl, az õ csontjából és húsából legyen teremtve Éva.

17. A háziállatokat nem a vadállatokból szelíditette meg az ember, hanem azokat Isten kezdettől fogva az embernek teremtette. Az ember már Ábel idejében (kb. K.e. 4000) juhokat tartott (Ter 4:2). A háziállatok tartása az Özönvíz után válhatott általánossá (kb. K.e. 2500), amikor Isten az állatokat rendelte az embernek eledelül (Ter 9:3)...

18. Az emberiségnek nem kellett évezredek alatt fejlődjön a kőkorszakból a bronzkorszakba, meg a vaskorszakba. Ezek a feltárások és leletek az emberiség különböző ősi életformáját mutatják. Az ú.n. kőkorszaki leletek: a kőmozsarak, kőmalmak, stb. az eredeti szentség utáni élet maradványai, amikor az emberek csak magokat, vagyis búzából készített kovásztalan kenyeret ettek. Mivel Isten bőruhába öltöztette az Éden kertjéből kiűzött embert (Ter 3:21), megjelentek az éles pattintott kőszerszámok, az állatok levágására és a bőrök kikészítésére. Káin hatodik leszármazottja, Tubalkain, ismerte a bronz és a vas kovácsolását (Ter 4:22). Tehát kb. K.e. 3300-ban már az ember megmunkálta a bronzot is, meg a vasat is. Akkor hogyan beszélgetünk bronzkorszakról meg vaskorszakról? A vas oxidálódik és a rozsda által teljesen szertefoszlik. Meg lehet megállapítani azt, hogy mikortól vannak vaseszközök?...

19. Az Éden kertjében két szent fa volt: az élet fája és a jó meg a rossz tudásának fája (Ter 2:9).  Ezekkel a szent fákkal sok a félreértés... A tiltást az emberek gyakran mind a két fára vonatkoztatják, holott a tiltás csakis a jó meg a rossz tudásának fájára vonatkozott. Szerintem az elsõ emberpár rendszeresen odajárult az élet fájához és táplálkozott gyümölcsével. Erre utal a mai szentáldozás, meg az eszkatológiai élet fája is (Jel 22:2). Csak miután az ember elkövette az õsbûnt, akkor lett eltiltva az élet fájától, a kerubok lángoló kardja által, hogy ne ehessen az élet fájáról és ne éljen örökké (Ter 3:22; 24)...

20. Kezdetben az állatok füvet ettek, az emberek pedig magot termõ gyümölcsöket (Ter 1:29-30). Abban az idõben, még sokáig nem volt szokásban a húsevés. Sõt, az ősbûn esete után is, Ábel állatáldozata nem azért volt, mert ő állathúst fogyasztott volna. Az õsbûn után, az Úr állatbõbõl készített ruhákat a szégyenkező embernek (Ter 3:21). Tehát Ábel juhpásztorkodása az öltözet előállításáért volt ( juhbõr, gyapjú). Abban az idõben és még sokáig létezett a termékeny félhold, ahol a föld magától hozta a búzatermést. Tehát az õsbûn utáni átok következményei (Ter 3:17), vagyis a föld elgyomosodása, csak lassan, idõvel vált valóra...

21. Nagy kérdés, hogy mi történt a teremtés napjainak világosságával és a két szent fával. Szerintem azok szellemi dolgok voltak, lathatók és tappinthatók, mint a megdicsőült test, és addig voltak velünk, amíg e világ külön nem vált a szellemi diminziótól, az eredeti szentség állapotától. Ez akkor a két dimenzió lassú különválása lehetett, a szellemi és az anyagi dimenziók szétválása. Ezeket a diminziókat aztán csak a Jákób létrája kötötte újra egybe (Ter 28:12), amikor az Úr, Ábrahám, Izsák és Jákob által ujra fel nem vette a fonalat a bűnbe esett emberiséggel. Tehát, amikor ez a világ belemeredt a halandóságba, akkor fokozatosan elhomályosodtak és eltüntek a szellemi dolgok: a mennyei világosság, a szent fák, az isteni táplálék és a virrasztó angyalok (Énok könyve 6.)...

Még sokáig elidõzhetnénk az Éden kertjében, de szerintem ennyi is elég ahoz, hogy elgondolkozzunk: magától lett ez a világ, vagy Isten teremtette és formálta azt az idõk folyamán?...

A mai tudományok, amelyek egy Isten nélküli, magától keletkező világról beszélnek, leginkább a sugárzásokra hagyatkoznak. Akár teleszkópba néznek, akár rádióspektrumokat analizálnak, akár radiómetrikus kórmeghatározást végeznek, mind-mind sugarakkal dolgoznak. Az ember ma a sugarakban és a fénysebességbe veti bizalmát. Pedig hát az Úr a sugarakat is készen odateremtette... Hogyan hihetnek inkább egy sugárban, mint Istenben, annak teremtőjében?... 

Az Úr ma is cselekszik és létrehozza az Oltáriszentség csodákat, amikor az átváltoztatott szentostyában, a valóságosan jelen lévő Krisztus testét élő hússá és vérré változtatja. Aki a szentostyát Krisztus élõ szívizomjává és élő vérévé változtatja, nem tudta a világot megteremteni? Ne legyünk hitetlenek, hanem legyünk hívõk...

(Jn 3:16-21) Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen. Nem azért küldte el Isten a Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvösséget szerezzen a világnak. Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá, aki azonban nem hisz, már ítéletet vont magára, mert nem hitt az Isten egyszülött Fiában. Ez az ítélet: a világosság a világba jött, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert tetteik gonoszak voltak. Mert mindenki, aki gonoszat tesz, gyűlöli a világosságot, s nem megy a világosságra, nehogy kiderüljenek a tettei. Aki ellenben az igazsághoz szabja tetteit, a világosságra megy, hadd derüljön fény a tetteire, amelyeket az Istenben vitt végbe.

Ahogyan most látom a dolgokat az egy dolog, és amit majd odaát az Úrnál fogunk látni, az teljesen más dolog. Ott majd mindent úgy fogunk ismerni, ahogy van és nem lesz már több kérdésünk (Jn 16:23).

Ima: Uram Jézus, Te általad lett a világ, Te vagy a mi Teremtőnk és Megváltónk. Őrizz meg minket szent hitünkben és szabadíts meg minket a hitetlenség sivárságától. Ámen.