A szentolvasó napi rendje

Beliál fiai

Ahoz, hogy megértsük ezt a témát, el kell olvasnunk a Bírák könyve utolsó három fejezetét (Bír 19-21). Most csak a 19-ik fejezetet hozom ide, mert abban jelenik meg leginkább a Beliál fiai fogalom...

Gibea lakóinak gaztette

Amikor Jebuzhoz értek, a nap már lehanyatlott. A szolga ezért így szólt urához: „Gyere, térjünk le és menjünk be a jebuzitáknak ebbe a városába, és töltsük ott az éjszakát.” Ura azonban így válaszolt neki: „Nem megyünk be idegen városba, ahol nem Izrael fiai laknak, hanem továbbmegyünk Gibeáig. Menjünk – mondta szolgájának –, igyekezzünk elérni egyet ezekből a helységekből, és töltsük az éjszakát Gibeában vagy Rámában.” Elindultak és folytatták útjukat. Amikor Benjamin Gibeája elé értek, a nap lenyugodott. Letértek hát az útról, hogy Gibeában töltsék az éjszakát. A levita bement, leült a város terére, de senki sem ajánlott föl neki szállást éjszakára. Egyszer csak jött egy öregember. A mezőről igyekezett hazafelé, munkája végeztével, az est beálltával. Efraim hegységéről való ember volt, s csak betelepedett ide Gibeába, a környékbeliek ugyanis Benjamin fiai közül valók voltak. Amint fölemelte tekintetét, meglátta az embert a város terén. Az öregember megkérdezte: „Honnan jössz és hová mész?” Így válaszolt neki: „Júda Betleheméből jövünk, s Efraim hegységének szélére tartunk, mert odavaló vagyok. Júda Betlehemébe mentem és visszatérek házamba, de nincs senki, aki szállást adna házában. Pedig van szalma és széna szamarainknak, van kenyér és bor magamnak, szolgálódnak és a legénynek, aki szolgádat kíséri. Semmire sincs szükségünk.” „Légy üdvöz! – mondta neki az öregember. – Hadd gondoskodjam mindenről, amire szükséged van, ne töltsd az éjszakát az utcán!” Bevezette tehát házába, szénát adott a szamaraknak, ők maguk pedig megmosták a lábukat, majd ettek és ittak. Míg erőt gyűjtöttek, a városbeli emberek – Beliál fiai – körülvették a házat, megzörgették az ajtót, és így szóltak az öregemberhez, a ház gazdájához: „Hozd ki az embert, aki betért házadba, hadd ismerjük meg.” Az ember azonban, a ház gazdája kiment, és így szólt hozzájuk: „Nem úgy van az, testvéreim, ne legyetek ilyen elvetemültek! Ez az ember betért házamba, ne kövessetek hát el ekkora aljasságot. Van egy érintetlen lányom, kihozom nektek, éljetek vissza vele és tegyetek úgy, ahogy jónak látjátok, de ezzel az emberrel ne kövessetek el ilyen aljasságot.” Mivel ezek az emberek nem hallgattak rá, a levita fogta mellékfeleségét és kivitte nekik. Megismerték és erőszakot követtek el rajta egész éjszaka, egészen reggelig, hajnalban aztán elengedték. Reggel felé az asszony összeesett annak az embernek a háza kapujánál, ahol a férje volt, és ott maradt, amíg ki nem világosodott. Férje reggel fölkelt, kinyitotta a ház kapuját s kiment, hogy folytassa útját. Akkor meglátta az asszonyt, a mellékfeleségét, amint ott feküdt a ház kapujában, keze a küszöbre téve. „Kelj föl – mondta neki –, és induljunk!” De nem kapott választ. Akkor föltette szamarára, útra kelt és hazatért. Amikor hazaért, kést fogott, megragadta mellékfelesége holttestét és tagonként feldarabolta tizenkét részre, s elküldte Izrael minden határába. Utasította követeit: „Ezt mondjátok Izrael összes fiainak: látott valaki ilyen dolgot attól a naptól kezdve, hogy Izrael fiai feljöttek Egyiptom földjéről a mai napig? Gondolkozzatok, tanácskozzatok és beszéljetek.” Aki csak látta, így szólt: „Ilyen dolog soha nem történt és nem is láttak ilyet a mai napig attól a naptól kezdve, hogy Izrael fiai eljöttek Egyiptomból.”

A történet, a továbbiakban, azzal folytatódik, hogy Izrael népe felbőszül és majdnem kiírtja Benjámin törzsét. Ha figyelmesen elolvassuk az említett fejezeteket, akkor elcsodálkozhatunk, hogy vajon miért és hogyan kerülhetett a Szentírás kánonjába ez a történet?... Gondoljunk bele. Testi szempontból, a mai filmvilág híres rendezõi, micsoda filmet készíthetnének ebbõl a történetbõl. Van itt minden... Thriller, szex, horror, akció, háború, stb...

Akkor most nézzük meg, hogy mit jelent a Beliál név, és kik lehetnek azok, akik annak fiai?...

A Magyar Katolikus Lexikon a következõképpen defineálja Beliált:

„Beliál (gör. Beliár): az Ószövetségben az Istennel szembeforduló szellemi lény, "a gonosz" (P. Joüon), tehát azonos a Sátánnal. G. R. Driver a szót elemeire bontva "a zűrzavar"-nak mondja. - Az ÚSz-ben Krisztus ellenfele (2Kor 6,15). A kumráni szövegekben ált. a rossz és a gonosz, de Isten ellen lázadó szellemi lény is. Több apokrif iratban egy démon neve. Idővel az →Antikrisztus neveként is használták. →ördögök”

Tehát Béliál, valójában, ördögök, démonok csoportja, akik felelõsek a zûrzavarért, az aljas szexuális perverzitásért és az erőszakért. Beliál fiai pedig azok az ördöngös emberek, akik az ördög atyjuk befolyása alatt, annak késztetésére, cselekedik a gonosz dolgokat...

Figyeljük meg a történetben: a vendéglátó ember, a vendége iránti tiszteletből, a vendéglátó becsületéből, még azt is felajánlja, hogy az érintetlen lányát adja oda nekik, de Beliál fiai inkább a levita férfit akarják megismerni. A szentírás nyelvezetében „megismerni” annyit jelent, mint szexuális kapcsolatot létesíteni. Végül, Beliál fiai, beérik a férfi feleségével, akit halálra erőszakolnak. De igazából, a perverz kivánságuk szerint, a férfit kívánták...

Ugyanezzel a jelenséggel találkozunk a szodomai történetnél is. A szodomai férfiak is a fiatal férfi kinezetelű angyalokat kívánták... Hiába kínálta Lót az érintetlen lányait, azok csakis az azonos neműnek tetsző idegeneket akarták. Olvassuk el figyelmesen az alábbi szentírási részt...

Szodoma pusztulása (Ter 19:1-11)

A két angyal este ért Szodomába, amikor Lót éppen a város kapujánál ült. Mikor Lót meglátta őket, felállt, eléjük ment, földig hajolt előttük, és így szólt: „Kérlek benneteket, uraim, térjetek be szolgátok házába éjszakára és mossátok meg lábatokat. Holnap reggel aztán elindultok és folytatjátok utatokat.” Azok így válaszoltak: „Nem, a szabadban akarunk éjszakázni.” De unszolta őket, azért betértek hozzá és beléptek házába. Ő pedig vacsorát készített nekik, kovásztalan kenyeret süttetett, s azok ettek. Még nem tértek nyugovóra, amikor a város férfiai, fiatalok és öregek, az egész nép az utolsó férfiig körülvették a házat. Kihívták Lótot és így szóltak: „Hol vannak a férfiak, akik ma este érkeztek hozzád? Hozd ki nekünk, hadd ismerjük meg őket.” Lót kiment hozzájuk a bejárat elé, de az ajtót bezárta maga mögött, és így szólt: „Testvéreim, ne kövessetek el ilyen gonoszságot. Itt van a két lányom, még nem voltak együtt férfival, kihozom őket nektek és tegyetek velük, amit akartok. A férfiaknak azonban nem árthattok, mert ők az én tetőm árnyékában vonták meg magukat.” Erre azok így kiabáltak: „El veled! Idegenként jött ide és már a bírót akarja játszani! Veled még jobban elbánunk, mint velük.” Hevesen rátámadtak az emberre, Lótra, s már azon voltak, hogy betörik az ajtót. De a férfiak kinyújtották kezüket és behúzták Lótot magukhoz a házba, és bezárták az ajtót. Az ajtó előtt álló embereket pedig vaksággal sújtották, apraját és nagyját, úgy, hogy hiába keresték a bejáratot.

Tehát Beliál fiaira jellemző (az ellenkezés és a zûrzavar mellett) a perverz, és a homoszexuális hajlam. Innen látszik, hogy a homoszexualitás nem egy veleszületett hajlam, nem egy genetikai elváltozás, nem egy pszihés betegség, hanem egy ördögi befolyás, és egy szellemi elnyomás következménye. Beliál serege az, akik lelki rabságban tartjak a homoszexuális hajlamú embereket...

Ha meg akarjuk érteni ezt, akkor el kell olvasni azt az esetet, amikor az Úr Jézus kiűzi az ördögi légiót, akik aztán a disznókba szállnak (Mt 8:32). El kell olvasni a Ter 6-ban (és más ósz. részben) a bukott angyalok házasodásának történetét és fiaiknak, az óriásoknak létezését...

Amint Hénoch megírta könyvében, haláluk után, az óriások gonosz, tisztátalan lelkek lettek. Ezek földi életük során, nem találva magukhoz való társat, mindeféle fajtalanságban és bestialitásban éltek. Haláluk után, a gonosz lelkek lettek, a levegőégben kószálnak (Ef 2:1-2; 6:12) és ártanak a védteleneknek, akiken nincs Krisztus Szent Vérének védelme. Innen származnak a fajtalan hajlamok...

Két személyes tapasztalatom:

- Lelkigondozói kurzuson voltunk. Mindenkinek elvégezték a személyes lelki gondozását, mindenkiért imádkoztak és mindenki szabadult, gyógyult, amennyire lehetett, amennyire nyitott volt a szabadulásra és a gyógyulásra. A kurzus végén kihangsúlyozták, hogy ez egy folyamat és a további gyógyulásért, további lelkigondozásra, további imára lesz szükség... 

Az egyik testvér, akivel együtt voltam a kurzuson, nemsokára meghívott egy kávéra, mert hogy beszélnivalója van velem. A kávézóban döbbenten hallgattam végig, amint tökéletes nyugalommal elmesélte, hogyan rontotta meg őt egy idõsebb férfi, és hogyan lett belőle házasemberként aktív homoszexuális.

Megígértem neki, hogy segítek a lelkigondozásában, és imádkozni fogok érte. Ez meg is történt. Amikor egy Szentlélek szemináriumon, a Szentlélek kiáradásáért imádkoztak a közösségben, én egy másik szobában, térdelve, kézrátétellel imádkoztam a tesvérem szabadulásáért. A szabadulása megtörtént. A testvér megszabadult a homoszexuális hajlamának rabságából, és azután tiszta életet élt és él feleségével, mind a mai napig...

- Nem sokkal ezután, elmentem egy áruházba és a pultnál valami képeslapokat nézegettem. Egyszercsak egy olyan képeslap került elém, amely egy kockásra gyúrt hasizmú, szexi fiatalembert ábrázolt, félig lecsúszó farmernadrággal. A kép - gondoltam - a nők szemének volt szerkesztve, de amint figyeltem a képet, egyszer csak azt éreztem, hogy megtámad a gonosz lélek a ferde hajlamú kívánság kisértésével... A gonosz lélek minden áron belém akart furakodni a hasam tájékán. Olyan érzés volt, mint amikor a filmekben látjuk, hogy egy agresszív,  hernyószerű valami furakodik az ember hasába, hogy aztán oda bejutva, átvegye az irányítást a megtámadott személy fölött... Azonnal észrevettem a támadást és rögtön elkezdtem imádkozni a Szent Mihály arkangyal szabadító imát. Kb. 15 percig imádkoztam, amíg vissza nem vertem ezt a szellemi támadást...

Sokféle ferde hajlamot tartanak számon. Azzal érvelnek, hogy sokuk már így született, egész pici koruktól ezzel a hajlammal élnek... Hát persze... A boszorkányok, az okkult csodatevők, a fémhajlítók, a bióenergiások is mind-mind, egyszerre csak felfedezik magukban a rendkívüli hajlamot, akár egész kisgyerek korukban. Miért? Mert már generációs vonalon öröklik a szellemilegban ezeket az okkult hajlamokat (Kiv 20:5; Kiv 34:7; Szám 14:18). Nem genetikailag öröklik, hanem szellemileg... Az ördöngösök vagy öröklik tulajdonságaikat, vagy saját akaratukból nyítanak szellemileg a gonosz előtt, és adják át magukat az ördögnek...

Fontos leszögezni, hogy a homoszexuális hajlamú embereket ugyanúgy kell tisztelni és szeretni, mint bármelyik más embert. Emberi és istengyermeki méltóságuk sérthetetlen. Ez azonban nem jelenti azt, hogy el van fogadva az ő életvitelük és viselkedésük, ha nem élnek tisztán. Ugyanakkor, azt is ide kell hoznunk, hogy mit mond az egyház ezeknek az embereknek és milyen megfontolásokkal akarja javukat szolgálni.

A fentiek szerint azt gondolom, hogy a homoszexuálisok vagy öröklik hajlamukat vagy megrontja őket valaki testileg és szellemileg. Minden egyes ilyen esetben, létezik egy bizonyos rés a lelkük szellemi "védőpáncélján", amelyen keresztül beléjük hatol a Beliál szelleme. Így lesznek ők a "Beliál fiai"... Pl. ha egy fiút az apja vagy a tanítója, folyamatosan bántalmaz, megaláz kicsi korában, akkor ez egy olyan sebzettséget okozhat benne, amely később kiszolgáltatottá teszi őt, és így megnyílik a szíve a Béliál szelleme előtt. Meglehet, hogy később, majd azonos nemű kapcsolatokban próbálja enyhíteni a sebzettségéből fakadó lelki fájdalmait...

Mit tehet egy ember, ha ilyen nehéz sorsban részesül? Hát először is szembe kell nézzen a problémájával. Utána kérnie kell az Úrtól a hitet. Kell, hogy higgyen Jézus Krisztusban, a Szabadítóban, Aki képes őt megszabadítani problémájától. Ha hisz Jézusban, akkor azt is elhiszi, hogy létezik az ördög. Akkor elhiszi, hogy az ő problémájának okozója az ördög, a Beliál szelleme, akitől egyedül csak Jézus tudja megszabadítani. Ha ezen túl van, akkor kérnie kell a szabadulást. A szabadulást bűnbánat által, a bűnbánat szentsége által, a lelkigondozás által, és a szabadító imaszolgálat által érheti el az ember.

A homoszexuális hajlamú ember szabadulásának útja

1). Belátja és elismeri, hogy az aktív homoszexuális életállapot egy bűnös állapot és bűnbánatot tart;

2). Jézus Krisztusban veti bizalmát, elhiszi, hogy Ő meg tudja szabadítani problémájától, dicsőíti Istent és hálát ad az életéért;

3). A szentgyónásban megvallja fajtalan bűneit szám és fajta szerint, átadja problémáját Jézusnak, hogy Ő mossa le azokat az Ő Szent Vérével;

4). A szentgyónás után, lelkigondozásra és szabadító imára van szüksége;

5). A szabadító ima után, rögtön kérnie kell a Szentlelket, hogy töltse be a korábbi, aktív homoszexuális élet, sérült területeit;

6). Erős elhatározást kell hoznia, hogy szakít minden korábbi bűnös kapcsolatával, és ezután csak a tiszta, önmegtartóztató életet fog élni;

7). Folyamatosan imádkozik: leginkább a Rózsafûzér imádságot meg a Szent Mihály arkangyal imádságot, hogy mentes legyen a kisértésektől és a támadásoktól, nehogy visszaessen a bűnbe és az utolsó állapota még rosszabbá ne váljon a korábbinál (Mt 12:44-45).

Amint egy alkoholistából soha sem lehet többé szociális ivó, úgy szerintem, a homoszexuális emberből sem lesz heteroszexuális... Szerintem az egyetlen bíztos út számukra az önmegtartóztatás. Fontos a türelem, a kitartás és az esetleges elbukás esetén, mindig vissza kell térni a szentgyónáshoz. A lényeg az, hogy sohase eggyezzen bele, fogadja el többé ezt az állapotot és mindig küzdjön ellene...

Akkor kik is Beliál fiai? Azok az egyének, akik szégyentelen orcátlansággal vonulnak fel az utcákon, fesztiválokon, félmeztelenül, alsónemüben táncolva, dicsekedve romlottságukkal és gyalázva az egyházat, a szentírást, a szentségeket, a papi és szerzetesi ruhákat... Bemennek a templomokba és ott is szentségtelen ocsmányságokat művelnek. Õk azok, akik nemhogy belátnák szörnyűséges állapotukat, hanem még inkább, kifordulva önmagukból, hivalkodnak romlottságukkal. Ha meg nem térnek, biztosan elvesznek...

(Róm 1:25-28) Isten igazságát hamissággal cserélték fel, s inkább a teremtmény előtt hódoltak, mint a Teremtő előtt, aki mindörökké áldott. Ámen. Ezért szolgáltatta ki őket Isten a saját gyalázatos szenvedélyeiknek. Asszonyaik a természetes szokást természetellenessel váltották fel. A férfiak hasonlóképpen abbahagyták az asszonnyal való természetes életet, egymás iránt gerjedtek vágyra, vagyis férfi férfival űzött ocsmányságot. De meg is kapták tévelygésük megszolgált bérét. Nem méltatták az Istent arra, hogy megismerjék, az Isten is romlott eszükre hagyta hát őket, hogy alávaló tetteket vigyenek végbe.

(2 Pét 2:12) Ezek azonban, akárcsak a természettől elfogásra és levágásra szánt állatok, azt káromolják, amit nem ismernek. El is pusztulnak majd, éppúgy mint azok, és ezzel megkapják gonoszságuk jutalmát.                                                                                                  

(Fil 3:19-20) Hiszen – mint már többször mondtam, most meg könnyek közt mondom – sokan úgy élnek, mint Krisztus keresztjének ellenségei. Végük a pusztulás, istenük a hasuk, azzal dicsekszenek, ami gyalázatukra válik, s eszüket földi dolgokon járatják.

Beliál fiai azok is, akik rengeteg pénzzel, propagandával és csalárdságokkal elérték, hogy a homoszexuális házasságokat államilag törvényesítsék és jognak állítsák be. Beliál fiai azok is, akik arra törekednek, hogy a homoszexuális párok meg legyenek áldva a templomokban, és hogy ezek szentáldozáshoz is járulhassanak megtérés nélkül. Sajnos, ezek teljesen legalizálni akarják az egyházban az aktív homoszexuális életformát, házasságot... Meg akarják változtatni az időket, Isten örök törvényeit (Dán 7:25)…

Visszatérve a levita történetére (Bír 19-21), megkockáztatnék még egy gondolazot. Arra gondolok, hogy ha ez a történet egy prófétikus kép, akkor ezt értelmezni is kell... 

A szimbólumok a következõk lehetnek:

- A levita = Isten szolgája – Ebed Jahve, ami Jézusra utal, Aki a Võlegény;

- A mellékfeleség, az asszony = az Asszony, Úrnő (2Ján 1:5), aki az Egyház, vagyis a Menyasszony;

- Beliál fiai = a mindenkori Judások, akikbe belement az ördög (Jn 13:27), egyháziak és világiak;

- Az erõszak elkövetése = Isten törvényeinek megrontása, főleg az Egyházban;

- A ház ahol megszálltak = Isten háza (1Pét 2:1);

- Az asszony feldarabolása = a küzdõ, földi egyház szétdarabolása;

- A Benjámin törzsének megbüntetése = ezeknek a felelősöknek bünhődése.

Valaki azt mondta, hogy ez egy merész asszociáció, de mára már azt látom, hogy egyre inkább valóság... 

Fõpapok, papok, szerzetesek erőszakolják meg nap mint nap tekintélyükkel, tisztségükkel és teológiájukkal az Egyházat és Isten örök törvényeit...

Mára a fajtalanságot szentesíteni akarják az egyházban. A szentségeket meggyalázzák és folyamatosan szentségtörést követnek el. Az isteni törvényeket lábbal tiporják. Bíboros bíboros ellen, püspök püspök ellen fordult… Az egyház szakadása lélekben már meg is történt. Aki el akart szakadni, az lélekben már el is szakadt...

Ennek következményei lavinaként zúdulnak az emberekre. Az emberek ma már semmin sem lepődnek meg, semmin sem csodálkoznak... Az álszeretet és az álirgalmasság nevében mindent és mindenkit el kell fogadni. Mindent eltörölnek, mindent összemosnak, mindent megváltoztatnak. Aki nem felel meg ennek a nyomásnak, azt megbélyegzik, az negatív beállítottságú, az merev, az ultrakonzervatív vagy fundamentalista...

A “cuki egyház”, elveszítve isteni jellegét, a földre zuhan és kegyes mosollyal temeti maga alá a gyanútlan tömegeket. Veszedelmes eretnekségeket csempésznek be az egyházba és sokakat elveszítenek...

(2Pét 2:1) De voltak a nép körében hamis próféták is, mint ahogyan közöttetek is lesznek hamis tanítók, akik veszedelmes eretnekségeket fognak közétek becsempészni. Ezekkel megtagadják az Urat, aki őket megváltotta, így gyors pusztulást hoznak magukra.

Amikor a hívők, az igazak, eltűnnek az egyház vezetéséből, nehogy beteljesedjen a Benjámin törzse elleni bosszú... Ha végigmegyünk a szimbolisztika logikáján, akkor mindezt az elpártolást, aposztáziát egy nagy bosszú követheti, amely azok ellen fog irányulni, akik ezt a gonoszságot művelik: elsősorban a romlott főpapok és papok ellen... 

Megtörténhet, hogy egy olyan hivatáskrízis és üldözés jön majd az egyházra, hogy egész országokban nem lesz pap aki szentmisét mutathatna be... Ez Németországban, Belgiumban és máshol is, már szemmel látható jelenség. Havonta szűnik meg egy-egy templom vagy kolostor, vagy adnak fel egy-egy templomot, hogy pub-ot vagy más szórakozó helyet csináljanak belőle...

(Lk 18:8) De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?...

(Lk 17:22) Aztán tanítványaihoz fordult: „Jönnek napok, amikor az Emberfiának egyetlen napját is szívesen látnátok, de nem fogjátok látni.

Mit tehetünk? Hát elsősorban azt, hogy ne ítélkezzünk, ne bélyegezzünk meg senkit és ne harcoljunk senki és semmi ellen. Minden ember méltóságát tiszteletben kell tartani, legyen az bármilyen hajlamú is... Különbséget kell tenni a gyarló ember személye és tettei között. Ne ítélj, hogy ne ítéltess. Amint mértek, úgy mérnek nektek is (Mt 7:1-2)...

Véleményem szerint, a hívők számára, a járható út az, ha a pusztába menekülünk a Szűzanyához...

(Jel 12:6) Az asszony a pusztába menekült, ahol az Isten helyet készített számára, hogy ott éljen ezerkétszázhatvan napig.

Ha visszavonulunk a magunk pusztájába, naponta szentmisére járunk és imádkozzuk a Rózsafûzért, hiszem, hogy Mária, Isten Anyja, az Egyház Anyja, és mindnyájunk égi Édesanyja, túlsegít ezeken a nehéz idõkön (Dán 9:27)...

Ima: Asszonyunk Szûz Mária, Istennek Szent Anyja, imádkozzál érettünk bûnösökért, most és halálunk óráján. Ámen.

 

 

 

 

További ajánlott oldalak:
Church Militant;
Katolikus válasz;
Gloria TV.

 

Az Úré vagyunk

Megyek az úton, és erõs bizonyosság van a szívemben, hogy nem vagyok a magam tulajdona. Én már egésszen az Úré vagyok. És ez a tudat nem tölt el frusztrációval, vagy olyan érzésekkel, mintha jogaimban, szabadságom korlátozva lennék, hanem ellenkezõleg, egy mély örömet, biztonságérzetet és méltóságot érzek. Isten embere vagyok. Mi lehet ennél értékesebb…

(1Kor 6:19) Vagy nem tudjátok, hogy testetek a bennetek levő Szentlélek temploma, akit Istentől kaptatok, és ezért nem a magatokéi vagytok?

Korábban már megéltem ezt az érzést, amikor átéreztem azt a nagy örömet, szeretetet és bizalmat, hogy a magasságos Isten fia lehetek. Lelkem azt dúdolta napokig, hogy: Abba, Atyám...

(Róm 8:14-16) Akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai. Nem a szolgaság lelkét kaptátok ugyanis, hogy ismét félelemben éljetek, hanem a fogadott fiúság Lelkét nyertétek el, általa kiáltjuk: Abba, Atya! A Lélek maga tesz tanúságot lelkünkben, hogy Isten gyermekei vagyunk.

Igen, Isten fiai vagyunk, Isten tulajdona vagyunk, mintegy rabszolgái Istennek, mert Õ igen drága áron váltott meg minket...

(1Kor 6:20) Nagy volt a ti váltságdíjatok. Dicsőítsétek meg (és hordozzátok) tehát az Istent testetekben.

Ezért bizodalmunk van az idõ és az élet elmúlását ilketően, a halálhoz és a túlvilági dolgokhoz, mert tudjuk, hogy bizodalmunk lehet az ítéletkor...

(1Ján 4:17) Azzal lesz teljessé a szeretet közöttünk, hogy bizodalmunk van az ítélet napjához, mert a mint ő van, úgy vagyunk mi is e világban.

Ima: Köszönöm Uram Jézus, hogy Tiéd lehetek. Örülj és örvendezz Sion leánya, mert bennünk és köztünk lakózik az Úr. Ámen.