Az aranyszabály

(Mt 7:12) Mindazt, amit szeretnétek, hogy megtegyenek nektek az emberek, tegyétek meg ti is nekik. Mert ez a törvény és a próféták.

Sokan ismerik ezt az igét, amit aranyszabálynak is neveznek, de vajon hányan alkalmazzák? Így szép elolvasni,  könnyû róla emélkedni, de mit is jelent ez valójában, a gyakorlatban?... 

Most tanuságot teszek néhány esetrõl azért, hogy mindenkit buzdítsak az Isten iránti bizalomra és parancsainak megtartására.

1. Ha valamit kölcsönkérsz, add vissza idejében

A feleségemnek volt egy idõsebb kolleganõje. Ahogy összebarátkoztak, meghívtak, hogy látogassuk meg õket. El is mentünk hozzájuk. Jómódú emberek voltak, nagy, emeletes házzal, egy gazdag negyedben. Mivel jóval idõsebbek voltak mint mi, a gyerekeik már el voltak rendezve. A látogatás során kiderült, hogy a férj jól ismeri édesapámat és valamikor munkatársak voltak. Amint megtudta, hogy kinek vagyok a fia, az elsõ dolga az volt, hogy üzenjen rajtam keresztül édesapámnak. Már több mint tizenöt éve kölcsönkért tõle egy könyvet és nem adta vissza. Mondjam meg neki, hogy legyenszives juttassa azt vissza. Én nem foglalkoztam a dologgal, gondoltam, hogy az õ dolguk... Nemsokára édesapám meghalt. Amikor osztozkodtunk a testvéremmel az apám dolgain, az a bizonyos könyv hozzám került. Ekkor, az elsõ alkalommal, amikor találkoztam azzal az emberrel, visszaadtam neki a könyvet. Láttam, hogy mennyire megörült a majdnem húsz év után visszakerült tulajdonának. Az emberek ragaszkodnak tulajdonukhoz, bármilyen kicsi dolog is legyen az, ezért vissza kell adni a kölcsönkért dolgokat...

Egy másik történet, amit az egyik ismerõsöm mesélt és ami tragikusan végzõdött:  Volt két koma, akik tõszomszédok voltak. A közös kerítésen keresztül volt egy kiskapujuk, amin úgy jártak be egymáshoz, mintha hazajártak volna. Ez így ment évtizedeken keresztül. Egyszer, amikor már idõsebbek voltak, az egyik bement és elvette a másiknak a fejszéjét. Valamilyen oknál fogva nem vitte vissza. A fejsze tulajdonosa várta, hogy a koma mikor hozza vissza a fejszéjét, de az nem akart hazakerülni. Addig ette-rágta magát, hogy egyszer, amikor a szomszéd koma jött haza, odavágta neki a kapuban, hogy immár visszaadhatná azt a fejszét. Biztosan sértõ hangnemben mondhatta, mert a másik úgy megharagudott és úgy elkezdte hergelni magát, hogy egy alkalommal, amikor a komája jött hazafelé, úgy fejbeütötte a kapú elõtt, hogy az szörnyethalt. Tehát, nem szabad közösködni, nem szabad senki holmiját elvenni és mindent vissza kell adni idejében, fõleg a kölcsönkért pénzt.

(Sir 20:15) Amit ma kölcsönad, holnap visszakéri. Milyen ellenszenves az efféle ember!

2. Ha valami találsz, add vissza a tulajdonosának

Egy alkalommal, a feleségem talált a járda mellett, a zöld övezeten egy nagyon jó Nokia telefont. Az a telefon kb. háromszor olyan drága volt, mint amilyent mi megengedhettünk magunknak. Gondolkodtunk rajta, hogy csak egy töltõt kellene vegyünk és lenne egy szuper telefonunk. De nem hagyott a lelkiismeret. Beletettem a telefonba a telefonom kártyáját, elindítottam, kikerestem a lementett SMS-ek telefonszámait és elkezdtem azokat szerre felvíhni. A harmadik hívásnál máris célba találtam, mert annak a fiatalembernek a barátnõje vette fel, aki elveszítette a telefont. Megbeszéltük a találkát, kikérdeztem a telefonban lévõ részletekrõl, a dolog passzoltak és visszaadtam nekik a telefont. Aznap és másnap, legalább három SMS-ben köszönték meg és áldottak, hogy visszajuttattam nekik a telefont, mert bizony nagyon drága volt és a fiatalember nemrég vette. Ezért nem szabad megtartani más elveszített dolgát, mert az bánkódik utána. Átkozza azt, aki megtalálta és nem adja vissza, de viszont áldja azt, aki jót tesz vele és visszajuttatja...

Egy másik esetnél az történt, hogy egy céges férfi, amikor kiszállt az autójából, az ülés mellõl kiverte az kistáskáját a földre. Bezárta az autót az automata zárral és elment a dolgára. Valaki arra járt, megtalálta a táskát, kivette belõle a pénzt és a táskát, meg az ítratokat, szétszórta a szemetesbe és a garázsok háta mögé a földre. Valaki, aki megtalálta a személyazonosságiját, feltûzte az egyik garázsajtóra. A szegény károsult, amikor észrevette, hogy odalett a kistáskája az értékeivel, elkezdett keresgélni és a dokumentumai egy részét innen-onnan összeszedte, de sok cégpapír, akta és pénz nem került elõ. Ekkor gondoltam, hogy a bajba került károsult átkozta azt, aki így kihasználta az õ szerencsétlenségét és szétherdálta a dolgait...

(Lk 15:8) Vagy ha egy asszonynak tíz drahmája van, és elveszít egy drahmát, vajon nem gyújt-e lámpást, nem söpri-e ki a házát, és nem keresi-e gondosan, míg meg nem találja?
 

3. Más megvásárolt tulajdonát ne vitasd el

Örököltem egy kis földet édesanyám után, de a sok rokon miatt és az õ érdektelenségük miatt, sokáig nem haladt az ûgy elõre és nem irathattam magamra földet. Közben, az egyik unokatestvér felébredt, hogy nem veszi figyelembe a szülõk eggyezségét, hanem a polgári törvénykönyv szerint újraosztassa a földeket. Addig intézték a papirokat, hogy a végén egy földdel több jutott nekem, mint ami volt korábban. Amikor intéztük a parcellákat, akkor gondoltam, hogy ha már kaptam, akkor nem mondok le róla. Ki is fizettem értük az illetékeket. Amikor hazamentem, csak nem hagyott békén a Szentlélek. Eszembe jutatta, hogy kb. tíz évvel ezelõtt az unokatestvérem, akinek most kevesebb föld jutott, azt mondta, hogy megvásárolta a szóban forgó földett a nagynénjétõl, egy kézzel írott papír alapján. Másnap reggel felhívtam és megkérdeztem tõle, hogy jól emlékszem-e a dologra. Õ azt mondta, hogy igen. Akkor kértem, hogy mutassa meg nekem azt az írást. Megmutatta és valóban az állt benne, hogy a nagynénénk eladta neki a földet “örök használatra” egy bizonyos összegért. Ekkor megkérdeztem tõle, hogy miért nem vette elõ ezt a papírt, amikor az örökség elfogadásáról volt szó. Hát azért – mondta õ - mert a másik unokatestvér nem fogaja el csak azt, amit a polgári törvénykönyv ír elõ. Én erre azt mondtam neki, hogy én nem így gondolom. Ha valaki megvásárolt valamit, bárhogyan is egyezték meg, én ahoz nem nyúlok hozzá. Ne átkozzon engem senki, az õseink se a porból vagy a túlvilágról, azért hogy megszegtem, amit megegyeztek.

Egy másik esetben, egy papirilag tisztázatlan földûgyben, egy ember elkertelt egy darabot a szomszéd földjébõl. Eleget kérlelték és bizonygatták, hogy az az õk kertjükhöz tartozik, de a másik hajthatatlan volt. Tudta, hogy õ már birtokon belül van és ha per lesz, akkor a szomszédnak nincs elég bizonyítéka, hogy visszaszerezze azt a földdarabot. A megkárosított is felfogta, hogy nincs semmi esélye, ezért feladta és lemondott a földdarabról. Telt-múlt az idõ és a megkárosított ember, aki már régóta kútat akart ásatni az udvarára, megszerezte az engedélyeket és megásatta a kútját. Amint a víz felfakadt az õ kútjában, azon nyomban elkezdett apadni a víz a szomszéd kútjában. Néhány nap alatt, teljesen kiszáradt a szomszéd kútja. Így aztán nemsokára jött szomszéd a kapujára és kérlelte, hogy hordhasson vizet az õ kútjából, mert nincs mit inni adjon az állatainak. Így szégyenült meg a csaló. Ne a polgári törvényeket nézzük, hanem az igazságot. Ha valami dolog valakié, akkor azt ne akarjuk elvenni tõle emberi törvények fondorlataival.

(Péld 22:28) Ne mozdítsd el az ősi határt, amelyet őseid jelöltek ki!

4. A hivatalban ne írj hamisságot

Egyszer egy földmérõ kimért valamilyen földeket. Nem tudni, hogy mit-hogyan osztott és milyen szándékkal, de annyi bizonyos, hogy egy asszony sokat járt a nyakára, mert állítólag igazságtalanul osztotta el a földeket. A hibát akkor már nem lehetett kiigazítani vagy nem is akarták kiigazítani. Az asszony igen-igen átkozta a földmérõt. Nemsokára a földmérõre súlyos betegség és nagy kínok törtek rá. Mivel a birtokfosztást és megrövidítést nem lehet helyrehozni, azért a bûntetés sem múlik el egyhamar... Vigyázzunk nagyon, amikor hivatalos papirokat készítünk, amelyek egy életre szólnak, illetve életeket befolyásolnak, mert azoknak következményei súlyosak lehetnek és átkos módon vissszahatnak életünkre.

Egy alkalmazottnak konfliktusa volt a fõnökével. A fõnök haragtartó, rosszindulatúember ember volt és mindig orrolt arra az alkalmazottra. Teltek-múltak ez évek, és egy bizonyos ûgy kapcsán, megint ellentétbe kerûl az alkalmazott a fõnökével. Ekkor fellángolt a fõnökben a régi harag és habár a az alkalmazottnak volt igaza, mégis kemélyen megbüntette. A lehetõ legsúlyosabb anyagi szankciót rótta ki rá, amit a törvény megengedett neki. Az alkalmazott fellebezett és a fegyelmi bizottság kifogásolta a túl nagy szankciót. Csak egy minimális egyhavi bûntetéssel értett egyet a bizottság. Ennek ellenére, a fõnök fenntartotta álláspontját és a hatalmával visszaélve, keményen megbûntette azt, akire haragudott. Lassan közeledett a nyudijkorhatár a fõnöknek, de nem örvendhetett annak, mert mire az elsõ nyugdiját megkapta volna, elvitte egy nagyon súlyos betegség. Az elsõ ember aki odaérkezetta halálos ágyához és holtan láthatta, az az alkalmazott volt, akit õ annyira gyûlölt és oly keményen megbûntetett. A temetésén, amikor a mikrofonba mondták a búcsúztató beszédet, olyan hatalmas villámlás és esõ lett hirtelen, hogy egyetlen szót se hallott senki. A búcsúztató beszéd utolsó szavánál, mintha egy karmester intett volna, egyszerre csak elállt az esõ és a szertartás folytatódott tovább. Erre a természeti jelre a temetésen résztvevõk is felfigyeltek...

 

(Iz 10:1) Jaj azoknak, akik gonosz törvényeket hoznak, akik csak elnyomó rendeleteket írnak.  

5. A más tévedését, vétkét ne kürtöld világgá

Egy alkalommal, az egyik kollegám, akinek minden jópofasága mellett van egy rossz szokása, átejtett a hivatalban egy papír aláírásakor. Ezt valaki más észrevette és figyelmeztetett. Nem lepõdtem meg, mert nem ez volt az elsõ ilyen esete. Visszakerült hozzám a dokumentum, kijavítottuk és kész. A pletyka által, a dolog eljutott egy másik bennfenteshez is. Az magánban rámkérdezett, hogy igaz-e a dolog. Én, mivel õt is érintette a dolog, megmondtam neki, hogy igaz. Erre aztán, valamivel késõbb, az egész osztály elõtt felvetette a problémát és nyilvános ûgyet akart csinálni a dologból. Én ekkor leállítottam õt és figyelmeztettem, hogy ez nem egy olyan horderejû probléma, ami miatt nyilvános botrányt kellene csinálni. Egyesek könyörtelenül lecsapnak a mások vétkeire és egyhamar ki akarják pellengérezni azokat. Ez nem helyes… A dolgot csak akkor kell nyilvánosságra hozni, ha az az egész közösséget érinti vagy veszélyezteti.

Egy olyan kollegával hozott össze a sors, akinek rossz természete volt és sokan pikkeltek rá. Ha bementem egy másik iródába, akkor elkezdtek kérdezgetni viccelõdve, hogy milyen vele az élet. Ilyenkor jól kiteregették a viselt dolgait és rossz természetét. Eleinte és is belekapcsolódtam ezekbe a megszólásokba és elmondtam a rossz tapasztalataimat vele kapcsolatban. Egy idõ után azt vettem észre, hogy nem jó nekem ha rosszat mondok a kollegámról, még akkor is, ha igazam van. A Szentlélek rávezetett arra, hogy kollegám rossz tulajdonságait, hibáit, ellenem elkövetett sértõ dolgait ne beszéljem ki...  

(Mt 7:1) Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek!

(Zsolt 50:19-21) Szád féktelenül szórta a gonoszságot, nyelved ontotta az álnokságot. Leültél és szidtad testvéreidet, anyád fiát gyalázattal illetted. Ezt művelted, és én hallgassak? Vélted, hogy hozzád hasonló vagyok?

 

6. Ne ócsárolj és gyalázz soha senkit

Egyszer a fõnököm ellenõrzött egy másik ellenõrrel az alegységeknél. A másik ellenõr, bármelyik osztályról is volt szó, mindig tudott mondani valamilyen lebecsülõ véleményt. Hogy az a tevékenység egy "sóhivatal", vagy hogy annak az osztálynak a fõnöke semmit se csinál, stb. Amikor kettesben maradtunk és értékeltük a tevékenységeket, akkor mi arra a következtetésre jutottunk, egyetértésben, hogy azért azoknak sincs könnyû dolguk, ott ahol vannak. Ekkor megjegyezte a fõnököm a másik ellenõrrõl: Ez mindekirõl lebecsülõen beszél. Ki tudja, hogy rólunk is mit mond másoknak…

Egy idõben, gyakran megírtam a véleményemet bizonyos vitatott közûgyekben az internetes fórumokon. Mivel sokat leveleztem, kulturált környezetben elsajátítottam, hogy mindig csak a tárgyról írok véleményt, soha sem a hozzászólóról. Ahogy kikerültem a nyílt, személytelen fórumokra, azt kellett tapasztalnom, hogy az elsõ vagy a második érvelésem után, rögtön került egy forumozó, aki már nem a vita tárgyához írt hozzászólást, hanem belegázolt az emberi méltóságomba és a véleményem miatt kezdett gyalázni. Ez sajnálatos, primitív dolog…

(Zsolt 39:9) Ragadj ki engem minden gonoszságomból, ne tégy ki az esztelenek gyalázatának.

(Job 16:10) Feltátották ellenem szájukat, gyalázkodva arcul vertek, együtt vonulnak ellenem.

 

7.  A kölcsönkérõt ne utasítsd el és a kölcsönt ne kérd vissza

Egy alkalommal, az egyik rokonom szélhámosságba keveredett és nagy összeget kellett visszafizetnie. Hozzánk fordult, hogy adjunk neki pénzt kölcsön. Én tudtam, hogy ha pénzt adok neki, annyi mintha a kútba dobnám, ezért hát imádkoztam és megkérdeztem az Urat, hogy ilyen esetben mit tegyek? Azt a választ kaptam, hogy: Az orvosoknak akarod inkább adni? Persze a pénzt nem kaptam vissza soha. Eltelt kb. hét év és a feleségem nagybeteg lett. Az orvosoknak nagyon sok pénzt kellett fizetni, de akkor sem mentem megkérni a kintlévõ adósságokat, hanem kifizettem abból, amim volt. Egy jó autó árát adtam oda akkor az orvosoknak. Néhány hónap múlva, azt álmodtam kétszer is egymás után, hogy bejön édesapám a szobámba és egy köteg pénzt tesz le mellém az ágyamra. Nem telt bele két hónap és az összeg, amit az orvosoknak adtam, majdnem hajszálpontosan visszakerült a számlámra. Nem kértünk senkitõl, de gyûjtöttek és adtak, s amit azt gondoltuk, hogy figyelembe se vesznek, jóváhagyták és megkaptuk a segélyt. A jó Isten visszafizeti nagylelküségünket, csak mernünk kell bízni az Õ gondviselésében...
 

(Sir 29:1-7) Aki másnak kölcsönad, irgalmat gyakorol, aki kezét nyújtja, megtartja a törvényt. Adj kölcsön, ha rászorul, embertársadnak, és fizesd vissza idejében, hogyha magad kaptál. Tartsd meg szavadat, légy megbízható, s amire szükséged lesz, mind megkapod. Sokan talált pénznek tekintik a kölcsönt, és aki segített rajtuk, azt zavarba hozzák. Amíg meg nem kapja, kezet csókol neki, és a pénz kedvéért alázattal beszél. A törlesztés idején szép szavakkal tartja, panaszkodik, sír-rí, s az időt okolja. Ha végre elszámolnak, alig adja meg a felét, s a kölcsönadó még ennek is örülhet. Ha nem tud fizetni, kútba esik a pénz, s eggyel még több lesz az ellensége. Szidja és átkozza, ezzel fizet neki, tisztelet s köszönet helyett gyalázattal. Sokan nem adnak kölcsön, de nem gonoszságból, hanem mert irtóznak a hasztalan viszálytól.
 

(Mt 5:42) Aki kér tőled, annak adj, és ne fordulj el a kölcsönt kérőtől!

(Lk 6:30) Mindennek pedig, a ki tőled kér, adj; és attól, a ki elveszi a tiédet, ne kérd vissza.

(Lk 6:34) És ha azoknak adtok kölcsönt, akiktől remélitek, hogy visszakapjátok, mi a jutalmatok? Bűnösök is adnak kölcsönt bűnösöknek, hogy visszakapják azt, ami jár nekik.

Még sok példát lehetne írni az aranyszabályról, de azt hiszem, hogy ennyi elég a lényeg megértéséhez. Higgyünk Isten gondviselésében és szeretetében. A hit erõsít meg abban, hogy rá merjünk állni az aranyszabály útjára. 

Ima: Mennyei Atyánk, kérünk bocsásd meg, hogy nem hiszünk eléggé Neked és nem bízunk Benned, hanem görcsösen ragaszkodunk a dolgainkhoz. Ámen.

 

 

 

Az egészséges férfi-izmus

Férfi-izmus. Ilyen állat nincs es! – mondta a székely bácsi az állatkertben, mikor meglátta a zsiráfot. Nohát, ilyen a férfi-izmus is... A férfi-izmust, a feminizmus ellentétének találtam ki, mert a hivatalos hímsovinizmus (hétköznapi hímsovinizmus) kifejezést nem találom megfelelőnek. Miért férfi-izmus? Azért mert mára - fõleg a keresztény gyökerű postmodern társadalmakban - amellett, hogy egyfajta botrányos feminizmus virágzik, a férfi identitás elûnõben van. A mai feminizmus mértéktelenül és egészségtelen módon árasztotta el az egész társadalmat, a politikát és az egyházi életet is. Erre aztán rátelepedett a gender ideólógia, meg a mindenfajta izmus is... Ez a túltengõ, orcátlan feminizmus és gender ideológia, elsorvasztja a férfi szerepet és identitást, a férfiasságot és torz családi, társadalmi, politikai meg egyházi strukturákat hoz létre. Ezért lenne szükségük a férfiaknak, mármint azoknak, akik még valóban férfiak szeretnének lenni, egy egészséges férfi-izmusra...

Mit is jelent valójában férfinak lenni?

Egy férfi nézzen mindig elõre

A férfi ne nézegessen se jobbra, se balra, hanem tekintsen előre, a céljai felé, a jövõbe és a mindennnapi dolgai után. Ne nézegessen a nők szemébe se kiváncsian, se érdeklődően, se csábítóan és ne nézegesse idomaikat meg bájaikat. Csupán ennyi kell egyes rosszféle nőszemélyeknek és máris azt gondolják, hogy nyeregben vannak és bájaik által hatalmuk van a férfi fölött. Egyesek csakis ezért kenceficézik magukat, ezért vasaltatják, ondoláltatják hajukat, építtetik körmeiket és viselnek hiányos, idomra símúló ruhákat...

(Sir 9:8-9) Takaros asszonytól fordítsd el arcodat, és ne nézz szépséget, amely nem illet téged! Sokan mentek már tönkre asszony szépsége miatt, mert mint a láng, úgy gyúl ki ettől a kívánság.

(Mt 5:28) Én viszont azt mondom nektek, hogy mindaz, aki asszonyra néz azért, hogy megkívánja őt, már házasságot tört vele a szívében.

Egy tisztességes nő azért nem túlozza el a cicomát és azért öltözködik szerényen, hogy ne kísértse a férfit. Vigyáz a saját jóhírére és Isten szeretetéért nem kisérti a férfiakat gondolatbeli vagy cseleked általi vétkezésre, mert õk testvérei Krisztusban...

(1Tim 2:9) Kívánom azt is, hogy az asszonyok tisztességes ruhában járjanak, szemérmesen és szerényen ékesítsék magukat: ne göndörített hajjal, arannyal, gyöngyökkel és drága ruhában...

A férfi ne idõzzön nők társaságában

Csak annyit üljön a férfi nők társaságában, amennyit a kötelessége megkívánja. Ezalatt csak úgy beszélgessen a nővel, mintha csak a szomszéd férfival beszélgetne. Ne udvarolgasson, ne flörtölgessen, ne bókolgasson és ne mókázzon fölöslegesen. Ez elsősorban helytelen dolog, másodsorban pedig méltatlan a férifira nézve. Ha rosszféle a nő, azon nyomban félreérti a helyzetet és komolyra veszi a mókát...

(Sir 42:12-14) Ne nézd senkinek szépségét, és ne időzz asszonyok között, mert a ruhából jön elő a moly, s az asszonyból a férfi rosszasága. Jobb a férfi keménysége az asszony kedvességénél, az ocsmány asszony pedig gyalázattá válik.

A férfi ne hagyja, hogy uralkodjon a nő

A mai világban minden nőnek meg van adva a lehetõség, hogy azzá válljon, ami csak lenni akar... Személyisége, egyéni fejlõdése, karrierje csakis őrajta múlik. Feszegetik a feministák, hogy még mindig nincs elég joguk a nőknek, hogy kisebb fizetést kapnak, hogy nincs elég nõi vezetõ, stb. de ezek gyakran csak túlzások.

A nő bármi lehet, de nem uralkodhat a férfi fölött... Illetve, nem szabadna, hogy uralkodjon. Nem uralkodhat a nő sem családi szinten, sem társadalmi szinten, sem politikai szinten, sem egyházi szinten. Ahol hagyják, hogy a nő uralkodjon, legyen az család, társadalom, politika vagy egyház, ott a dolgok alája mennek. Természettel ellenkezõ, egészségtelen dolog, ha a nő uralkodik a férfi fölött. Az uralkodó nő a családban beteg lelkű gyermekeket nevel, a társadalomban fejetlenséget eredményez, politikában zűrzavart hoz létre és az egyházban pedig érdektelenséget, kiüresedést okoz. Mindez azért van, mert azt a strukturát, amelyet egy nő dominál a férfi fölé helyezjedve, maguk a nők sem veszik komolyan. Ez nem jelenti azt, hogy nem lehet egy nő vezető pozícióban. Vannak rátermett nők, akik kitünő vezetők, de a kivétel nem lehet szabály, fõleg nem kötelezõ kvóta szerint...

(1Tim 2:12) Azt nem engedem meg, hogy az asszony tanítson, sem azt, hogy a férfin uralkodjék, hanem maradjon csöndben.

(1Kor 14:33-35) Miként a szentek összes egyházában, az asszonyok hallgassanak az összejöveteleken, mert nem szabad nekik szólniuk; hanem legyenek engedelmesek, amint a törvény is mondja. Ha pedig tanulni akarnak valamit, kérdezzék meg otthon a férjüket; mert nem illik asszonynak a közösségben beszélni.

( 1Pét 3:1-2) Ugyanígy az asszonyok is legyenek engedelmesek férjüknek, hogy ha egyesek nem hisznek is az igének, az asszonyok magaviselete beszéd nélkül is megnyerje őket, mikor látják istenfélő, tiszta életeteket.

    

    Forrás: The Big Country (1958) mûvészfilm - Gregory Peck szereplésével

A férfi ne udvariaskodjon fölöslegesen

A férfi ne udvariaskodjon, ne játsza meg a gentlement, ne hajlongjon és csókolgassa a nő kezét. Ezek a gesztusok mára már kiüresedtek, tartalmukat vesztették és nevetségesek. Egyes nők szeretik, ha udvariaskodik a férfi, kezet csókol neki, előre engedi az ajtónál (és egyébbként mindenhol... ) de aztán hátbadöfik a férfit az elfajzott feminzimusukkal. A piactereken meg az üzletekben - a nekik kijáró udvariasság okán - szó szerint félretaszigálnak a pultoktól, elkapkodnak mindent az ember elől és ha esel is össze a fáradtságtól, ők kell helyet foglaljanak a várótermekben meg a tömegközlekedési eszközökön. Óvni kell õket, mint gyengébb nemet és anyákat, másfelől pedig függetlenítik magukat anyagilag, faképnél hagyják férjüket vagy az abortuszért kardoskodnak... Elég udvariasságból ha a férfi enyhe főhajtással vagy egyszerû kézfogással köszönti a nőt. De a nő kell érezze ebben a köszöntésben, hogy a férfi tiszteli és komolyan veszi őt. Ugyanakkor, mindezt úgy kell éreztetnie vele, hogy a nőben is tisztelet ébredjen a férfi iránt...

(Ef 5:25) Ti férjek, szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat!

A férfi ne legyen se piperkőc, se macsó

A férfi legyen normális... Nem a kirívó frizura, nem a cuccos öltözet, nem az autója, nem a telefonja vagy egyébb csecsebecséi teszik a férfit férfivá. Az a férfi, aki ezekben bízik, csak annyit ér, amennyit a cuccai meg a csecsebecséi. De ugyanakkor a férfi lehet elegáns és ízléses. A lófarokba kötött haj, a fülbevalók, a piercingek, a tetoválások, stb. elkorcsítják azt a hímnemû lényt, amely férfi kellene, hogy legyen... Az izomtömegek, a konditerembe kigyúrt széles vállak nem teszik férfivá az embert, hanem inkább csak egy nagykasznis, motor nélküli autóvá, amely végül nem visz sehová...

(1Kor 11:14-15) Nem tanít-e titeket maga a természet is arra, hogy ha a férfi hosszú hajat növeszt, szégyenére válik, ha pedig az asszony növeszt hosszú hajat, dicsőségére szolgál? Mert a haj fátyol gyanánt adatott neki.

(Jud 16:6) Hősük nem fiatalok kezétől esett el, nem titánok fiai verték meg, nem büszke hősök terítették le. Merári leánya, Judit fegyverezte le, arcának szépségével.

A férfi legyen férfi

Mitől férfi a férfi? Attól, hogy izmos? Attól hogy erõs fizikailag? Attól, hogy a nők kegyeltje? Attól, hogy sokat dolgozik?... A férfi attól férfi, ha egészséges férfilelkû, ha tisztaszívû, ha istenfélõ, ha bölcs, ha kezdeményezõ, ha állhatatos és megbizható...

(Péld 24:5) A bölcs férfi erős, s a tudós férfi izmos és erőteljes.

(Préd 9:14-16) Volt egy kis város, és abban csak kevés férfi. Egy hatalmas király felvonult ellene, bekerítette, és erősségeket épített körös-körül, úgyhogy teljessé lett a megszállás. Volt benne egy szegény és bölcs férfi, s az bölcsességével megmentette a várost – de senki sem emlegeti már azt a szegény férfit. És azt mondtam: Többet ér a bölcsesség az erőnél, akkor miért nézik le mégis a szegény ember bölcsességét, és miért nem hallgatnak szavára?

Egyesek azt hiszik, hogy férfi attól a férfi, mert elvei vannak. Valaki egyszer azt mondta, hogy az elvek olyanok, mint a vizelet: az ember addig tartja, ameddig bírja... Az igazi férfi nem elvek szerint él, hanem Isten parancsolatai szerint. Attól férfi a férfi, ha a szeretet nagy parancsolata és annak folyódmányai szerint rendezi minden dolgát...

(Jn 15:13)  Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mint ha valaki életét adja barátaiért.

A férfi válasszon jól feleséget

Ha feleséget keres magának a férfi, akkor ne csak a nő arcát, termete szépségét nézze, hanem a lelkét is. Főleg azt… Persze azt sem lehet, hogy csak a "belcsint" nézi az ember és a "külcsint" elhanyagolja, mert a szemének és a szívének is kell tetszedjen az a nő, akivel leéli majd az életét. De hiábavaló a szépség, ha az asszony nem istenfélő. Nincs gonoszabb dolog a világon, mint egy istentelen nő... Ezért ajánlatos a férfinak, hogy a templomban keressen magának feleséget.

(Péld 31:30) A kedvesség csal, a szépség mulandó, de az istenfélő asszony dicséretet érdemel!

(Sir 26:1-3) Ha jó az asszony, boldog ember a férj, s kétszer annyi lesz napjainak száma.  A férjnek öröm a derék asszony: békességben töltheti életét. A jó feleség jó osztályrész: aki féli az Istent, az részesül benne.

(Sir 26:13-17) Az asszony szerelme elbájolja férjét, okossága erőt önt a tagjaiba. A hallgatag asszony Isten ajándéka, a jól nevelt asszonyt nem lehet megfizetni. A szemérmes asszony igen nagy kegyelem, és az erkölcsösnek nincs ellenértéke. Az egek magasából világító naphoz hasonlít az asszony, ha jó, s dísze a házának. Mint az égő mécses a szent mécstartón, olyan a csinos arc az egyenes termeten. Aranyoszlopokhoz ezüsttalapzaton hasonlít a szép láb karcsú bokák fölött.

Egy jó feleséget csak istenfélelemmel és imával lehet elnyerni. A jó feleség Isten ajándéka. Jaj annak a férfinak, akinek gonosz asszony jut osztályrészül... Bármennyire is szép egy nő, ha rossz hajlamú, gonosz és ellenkezik, nem szabad elvenni, hanem azonnal el kell bocsájtani, mert ha nem összetöri az ember szívét (lásd Gárdonyi Géza életét)...

(Sir 25:13-25, Szent István féle) Nincs seb, amely úgy fájna, mint a szívnek sebe, a legnagyobb gonoszság a nő gonoszsága. Nincs olyan fájó csapás, mint amit a gyűlölet szül, a legszörnyűbb bosszú az ellenség bosszúja. Nincs erősebb méreg a kígyó mérgénél, nincsen tajtékzóbb düh, mint az ellenségé. Inkább oroszlánnal vagy sárkánnyal lakni, semmint gonosz nővel közös fedél alatt. Elsötétül a gonosz asszony arca, olyan lesz az ábrázatja, akár a medvéé; amikor a férje baráti körben ül, akaratlanul is egyre sóhajtozik. Nincs nagyobb baj, mint ha baj van az asszonnyal, szakadjon hát rá a bűnösök végzete. Mint homokos lejtő vén ember lábának, a csendes férjnek ilyen a nagyszájú asszony. Ne vigyen vesztedbe az asszonyi szépség, ne is kívánkozz utána sohase. Mert harag, szégyen és gyalázat egyszerre, hogyha egy férfinek asszony ad kenyeret. Nyomott kedélyt jelent és szomorú arcot, meg sebet a szívben a rossz asszony. Lankadt kezek jelzik és megroggyant térdek, ha férjét az asszony nem teszi boldoggá. Asszonytól indul el útjára a vétek, az ő bűne miatt halunk meg mindnyájan. Ne nyiss utat a víznek (mert kiárad), a gonosz asszonyt ne hagyd szóhoz jutni. Ha ujjad vagy szemed intésére nem ad, szakíts meg vele minden kapcsolatot.

(Sir 25:17-36, Káldi-Neovulgata) A legfájóbb seb a szív bánata, s a legnagyobb gonoszság az asszony gonoszsága. Inkább bármilyen sebet, csak szívbeli sebet ne! Bármi gonoszságot, csak asszonynak gonoszságát ne! Bármi megpróbáltatást, csak megpróbáltatást rosszakarók részéről ne! Bármilyen bosszút, csak ellenség bosszúját ne! Nincs fej, amely gonoszabb a kígyó fejénél, és nincs harag, amely felülmúlná az asszony haragját. Kellemesebb együtt lakni oroszlánnal, sárkánnyal, mint együtt élni rosszlelkű asszonnyal. Eltorzítja a gonoszság az asszony arcát, elsötétíti ábrázatát, mintha medve lenne, úgy fest, mint a gyászzsák! Barátai körében ülve, fohászkodik a férje, és ha meghallja őt, csendesen felsóhajt. Eltörpül minden gonoszság az asszony gonoszsága mellett, hadd érje a bűnösök sorsa! Homokos lejtő az öreg ember lábának: ilyen a nyelves asszony a szelíd urának! Ne nézd az asszony szépségét, és ne kívánd meg az asszonyt szépsége miatt! Az asszony haragja tiszteletlenség, egyben nagy gyalázat, az asszony, ha övé az elsőség, ellenkezik férjével. Levert kedély, szomorú arc és sebzett szív a rossz asszony. Ernyedt kéz, roskadó térd az asszony, aki nem boldogítja férjét. Asszonytól jött a bűnnek kezdete, és miatta halunk meg mindnyájan. Ne engedj a víznek kiutat, még csekélyet sem, és ne engedj rossz asszonynak szabadságot kimenőre! Ha nem jár kezedre, és szégyenbe hoz ellenségeid előtt, vágd el őt testedtől, és bocsásd el házadból.

(Péld 18:22) Aki jó feleséget talál, szerencsét talál, s az Úrtól jótéteményben részesül...

(Péld 19:13) Apjának szerencsétlensége az ostoba fiú, és mint a szüntelen csepegő háztető, olyan a zsémbes asszony.

(Péld 21:9) Jobb lakni a háztető sarkán, mint házsártos asszonnyal egy házban.

(Péld 21:19) Jobb lakni kietlen földön, mint házsártos, mogorva asszonnyal.

Mindez úgy tûnhet egy nõnek, hogy a nõk ellen szól, de valójában nem, hanem az õ érdekükben. Egy egészséges, komoly nõ egy igazi férfira vágyik, nem egy rakás szerencsétlenségre. Egészséges családot csakis egy igazi férfi és egy igazi nõ tud alapítani, és csak õk tudnak egészséges lelkû gyermekeket nevelni...

Video: Hogyan találj jó feleséget?

Ima: Úr Jézus, Szent József, férfiak példaképei, segítsetek igaz férfiakká válni! Add Uram kegyelmedet és Szent József könyörögj értünk, hogy ne legyünk üres, nádszál lelkü férfiak. Ámen.

Móre terebintje

(Ter 12:1-7) Az Úr így szólt Ábrámhoz: „Vonulj ki földedről, rokonságod köréből és atyád házából arra a földre, amelyet majd mutatok neked. Nagy néppé teszlek. Megáldalak és naggyá teszem nevedet, s te magad is áldás leszel. Megáldom azokat, akik áldanak téged, de akik átkoznak téged, azokat én is megátkozom. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége.” Ábrám tehát elköltözött, ahogy az Úr megparancsolta neki, s vele ment Lót is. Ábrám 75 éves volt, amikor Háránból elindult. Ábrám vette feleségét, Sárait, az unokaöccsét, Lótot, minden vagyonukat, amijük volt és az összes szolgát, akiket Háránban szereztek. Azután elindultak, hogy Kánaán földjére menjenek, s meg is érkeztek Kánaán földjére. Ábrám végigvonult az országon Szichem városáig, Móre terebintjéig. A vidéken kánaániták laktak. Akkor az Úr megjelent Ábrámnak és így szólt hozzá: „Ezt a földet utódaidnak adom.” Erre ő oltárt épített ott az Úrnak, aki megjelent neki.

Az õsbûn elkövetésével (Ter 3.) megszakadt az ember kapcsolata Istennel és többé nem láthatta Õt. Ennek ellenére Isten nem hagyta magára az embert. Kinyilatkoztatta neki a protoevangéliumát (Ter 3:15), az ígéretet, hogy megszabadítja a bûnbesett embert az õsellenségtõl. Isten kiûzte az embert Édentõl kertjétõl keletre és õrzõ angyalokat, kerubokat állított, hogy ne közelíthessen többé az élet fájához (Ter 3:24), de ugyanakkor Ábel áldozatát kegyesen fogadta (Ter 4:4). Isten végtelenül jóságos...

Ezt a megszakadt kapcsolatot ember nem állíthatta helyre a saját erejébõl. Ez csakis Isten kegyelme által volt lehetséges. Csakis Õ léphetett az ember felé. Ezért Isten kiválasztotta Ábrahámot, hogy legyen az Õ minden népre kiáradó, üdvözítõ mûvének kezdete. Terach, Ábrahám apja, már korábban felköltözött Ábrahámmal, Lóttal és egész házanépével Háránba (Ter 11:31). Terach és Ábrahám valószínüleg arám kereskedõk lehettek, akik folyamatosan járták a termékeny félhold városait, Urból fel Háránba, majd Kánaánon keresztül le egésszen Egyiptomig. Szerintem jól ismerhették az egész vidéket...

Isten megszólította Ábrahámotma Lélek által Háránban és elhívta, hogy hagyja el földjét és apja házát, és menjen arra a földre, amelyet majd mutat neki. Ábrahám hitt Istennek és elindult arra a földre, amelyre vezette õt. És hová vezette õt az Úr? Móre terebintjéhez, Szichem városa mellé. Miért pont ehez a bizonyos terebinthez?...

Mi is a terebint? A terebint nem más, mint egyfajta õsi, mediterán térségben található tölgy, amelynek igen szívós és tartós a fája. Másik dolog, amit tisztáznom kellett, hogy a Móre (Moreh) terebintje, vagyis Móre tölgye, nem azonos a Mamre terebintjével, azaz Mamre tölgyesével. Mamre tölgyese, egy Mamre nevezetû amorita férfi tulajdona volt (Ter 14:13) és Hebron mellett helyezkedett el néhány kilóméterre. Móre tölgye viszont Szichem városa mellett volt (Sekem, Sechem) és úgy néz ki, hogy egy Móre (Moreh) nevû kananeus ember tulajdona volt (földjén volt). Hebron és Szikhem között kb. 60 km távolság van. Hebron a Holt-tengertõl nyugatra fekszik, míg Szichem, Hebrontól északra. Hebron és Jeruzsálem között  úgy 25-30 km lehet.

Isten elvezette Ábrahámot Móre tögyéig és ott megjelent neki. Hasonlóképpen, másodszor is, az õsi tölgyesben, a Mamre tölgyesében jelenik meg az Úr Ábrahámnak (Ter 18:1). Ábrahám ekkor oltárt épített az Úrnak és segítségül hívta az Õ nevét. Ábrahám felveszi Istennel azt a kapcsolatot, amelyet az elsõ emberpár elveszített az õsbûn által  (azaz Isten veszi fel a kapcsolatot Ábrahámmal, megjelenve neki). 

Nem Ábrahám volt az elsõ, aki az õsbûn után elkezdte segítségül hívni az Úr nevét, mert Séth és fia Énos is már megtette ezt (Ter 4:26), de mivel a kegyelem az Úrtól van, ezért az Úr Ábrahámnak jelent meg és Ábrahámmal kezdõdött el újra a párbeszéd Isten és ember között. Tehát, Ábrahám által kezdett el újból áramlani az áldás az egész emberiségre (Ter 12:3; Mt 8:11; Mt 22:32). Ezért áldás Ábrahám és ezért kell õt ma is áldani. Áldott legyen Ábrahám. "Áldott legyen Isten angyalaiban és szentjeiben. Ámen." ( Engesztelés az istenkáromlásokért ima vége).

Néhány igerész, amely Isten és Ábrahám talákozásáról szól, az õsi tölgyek alatt, különbözõ szentírás fordításokból...

(Ter 12:6-7) Ábrám átvonult az országon, egészen a szíchemi helyig, a Móre Tölgyéig. – Akkor még kánaániak laktak azon a földön. – Ekkor az Úr megjelent Ábrámnak, és azt mondta neki: »Ezt a földet a te utódodnak adom!« Erre ő oltárt épített ott az Úrnak, aki megjelent neki.

(Ter 13:18) Felszedte tehát Ábrám a sátrát, elment, és letelepedett Mamre Tölgye mellett, amely Hebronban van, s ott oltárt épített az Úrnak.

(Ter 18:1) Az Úr megjelent neki Mamre terebintjénél, amikor a meleg napszakban sátra bejáratánál ült.

(Ter 18:1) Azután megjelent neki az ÚR Mamré tölgyesében, amikor a déli hőség idején a sátor bejáratában üldögélt.

Az õsi tölgyekre nézve, legyen az akár Mamre vagy akár Móre tölgye, Josephus Flavius zsidó történetíró, aki a keresztény ókorban élt, állítólag azt jegyezte le, az akkori hagyományok szerint, hogy ezek a tölgyek olyan idõsek, mint maga a világ.

Hát, ennek a kreacionisták nagyon örülnének, mert ez azt jelentené, hogy a teremtés napjai az ő nézeteik szerint vannak. Én nem mernék idáig elmenni, de azt elhiszem, hogy ezek a tölgyek már akkor is ott álltak, amikor Ádám és Éva az õsszentség állapotában voltak. Én elhiszem, hogy ezek a tölgyek az egykori Éden kertjének fái voltak...

A bûnös visszatér a bûtett színhelyére  - mondja a népi mondás. Ki mivel vétkezett, azzal kell bûnhõdnie - mondja a teológus. Azt látom, hogy van Isten logikájában egyfajta törvényszerûség: ott veteti fel velünk a Vele elhagyott kapcsolat fonalát, ahol azt mi eldobtuk. 

Isten nem hagyja magát eltéríteni eredeti tervétõl és akaratát véghezviszi. Hiszem, hogy azért kellett Ábrahámnak erre a földre mennie, ehez a tölgyhöz, mert ez az a hely, ahol az ember elveszítette egykor Istennel a kapcsolatot. Ha ez igaz, akkor ennek történelmi és térbeli vonatozása is van, mert Mamre tölgye ösi, szent kultuszhely volt minden helybéli nép számára, pogányoknak és zsidóknak egyaránt, olyannyira, hogy Nagy Heródes fallal vetette körül a szent tölgyet, amely 60x80 méteres volt és 2 méter vastag. Sõt a tölgy fennmaradt egésszen Nagy Konstantin idejéig, amikor aztán a keresztény zarándokok széthordták a tölgyet erekje darabokként. Állítólag a szent tölgy köré épült falak alapjai ma is megtaláhatóak Hebron közelében.

 

Hiszem, hogy az Éden kertjének közepe az ígéret földjén lehetett, Kánaán földjén, valahol Szichem, Hebron, és Jeruzsálem környékén. Lehet, hogy sokkal tágasabb volt, lehet hogy egy része a Földközi tenger alá került. Emellett szól az is, hogy amikor Izrael népe bevonul az ígéret földjére, akkor olyan kövekbõl kellett oltárt építenie, amelyet vas nem érintett. Ez is az õsszentség idejére utalhat, amikor még az emberi kéz csinálmányai nem fertõzték meg a földet (Kiv 32:16; Jel 9:20)...

(MTörv (27:5-6) Aztán építs ott oltárt az Úrnak, a te Istenednek, olyan kövekből, amelyeket vas nem érintett, formátlan s faragatlan kövekből, s mutass be rajta egészen elégő áldozatokat az Úrnak, a te Istenednek.

A szent hagyomány szerint, az Úr Jézus Szent Keresztje tölgybõl készült. A Szent Keresztet Nagy Konstantin idejében megtalálták és szétosztották Konstantinápoly, Róma és Jeruzsálem között. Mára a szilánkjai az egész világban szét vannak hordva. Ha valóban a Szent Keresztet találták meg, akkor nem lepõdnék meg, ha egy hiteles laborzvizsgálat által idõsebbnek találnák a fa anyagát 6000 évesnél. Hiszem, hogy a gondviselés által, a Szent Keresztnek fája a Mamre tögyesébõl lett kivágva, mert ez volt a legközelebb...

Az Úr Jézus átokká lett értünk, hogy megváltson minket a törvény átkától (Ter 1:17). Átokká lett értünk, hogy nekünk életünk legyen...

(Gal 3:13) Krisztus megváltott minket a törvény átkától úgy, hogy átokká lett értünk – mert meg van írva: „Átkozott, aki fán függ.”

Tehát az Úr Jézus, megváltó kínhalálával és feltámadásával, a Szent Keresztet az élet fájává változtatta. Bárki is felnéz erre az élet fájára, a Szent Keresztre, életben marad ( Jn 3:14; Szám 21:9; Jn 12:32)...

Móre terebintje két dologra emlékeztethet minket:

1. Isten ott veteti fel velünk a Vele elhagyott kapcsolat fonalát, ahol azt mi eldobtuk, vagyis ott és abban kell megtérnünk, amiben vétkeztünk és elszakadtunk Istentõl;

2. Isten visszaállította az élet fáját az Éden kertjébe az Úr Jézus Szent Keresztje által, de nem a régi formában, hanem egy új, egy magasabbrendûbb módon, az új Éden és az új, isteni élet szerint.

Ima: Urunk, Te a mi hûtlenségeinkre hûségeddel válaszolsz. Ha mi hűtlenek vagyunk, Te akkor is hű maradsz, mert önmagad meg nem tagadhatod. Köszönjük Uram. Ámen.

Mindennapi teljes búcsú

A búcsú

A már megbocsájtott bûnökért járó, ideigtartó büntetésnek Isten elõtt való elengedése, amelyet az Egyház segítségével az a keresztény hívõ nyerhet el, aki megfelelõen felkészült és teljesítette a meghatározott feltételeket.

A teljes búcsú

A bűnbánat, illetve a gyónás visszavezet a kegyelem állapotába, az isteni életbe. De a bűn "nyomai", a kialakult rossz szokások megmaradnak bennünk (lelkünkben, pszihénkben, reflexeinkben); ezért van szükségünk megtisztulásra, vezeklésre, illetve ezért jutnak emberek  az ideigtartó büntetésre, a "tisztítótűzbe". A teljes búcsú az "ideigtartó" büntetéstől, vagyis (ha most meghalnánk) a tisztítótűztől szabadit meg minket, illetve a tisztítótűzben szenvedőket a mennybe juttatja. A teljes búcsút így felajánlhatjuk a tisztítótűzben szenvedő lelkekért vagy önmagunkért. ( Forrás a fenti linkben)

Az év bármely napján teljes búcsú nyerhetõ az alábbi négy módon:

1. Legalább félórás szentségimádással (egyénileg vagy közösségileg, a kihelyezett Oltáriszentség elõtt);

2. Legalább félórás szentírás olvasással (Isten szavának kijáró tisztelettel, nyitott szívvel és tiszta lélekkel);

3. Keresztúti ájtatossággal (az egyáz által szabályosan felállított, templomi vagy kültéri keresztút állomásai elõtt végezve, az Úr Jézus szenvedéseirõl és haláláról való buzgó elmélkedéssel);

4. Rózsafûzér imádkozással (közösségben végzett 5 tizedes rózsafûzér, egyfolytában végigimádkozva, a titkok elmondásával).

Forrás: Bûneink elengedése - A búcsúkról, Szent István Társulat, 1989.

4 fontos info számodra

1. Szükséged van a megváltásra

(Róm 3:23) Mert mindnyájan vétkeztek, és nélkülözik Isten dicsőségét.

(Préd 7:20) Mert nincs a földön igaz ember, aki jót tenne és ne vétkeznék.

(Jer 17:9) Csalárdabb a szív mindennél és gyógyíthatatlan; ki ismeri azt?

(Iz 53:6) Mindnyájan, mint a juhok, tévelyegtünk, mindenki a maga útjára tért és az Úr őrá rakta mindnyájunk bűnét.

(Jn 3:3) Jézus azt felelte neki: „Bizony, bizony, mondom neked: aki nem születik újjá, az nem láthatja meg az Isten országát.”

2. Nem válthatod meg önmagad

(Péld 14:12) Van út, amely az ember előtt helyesnek látszik, de a vége halálba vezet.

(Jak 2:10) Aki ugyanis megtartja az egész törvényt, de egy ellen vét, valamennyiben vétkes lett.

(Gal 2:16) Mivel pedig tudjuk, hogy az ember nem a törvény cselekedeteiből igazul meg, hanem a Jézus Krisztusba vetett hit által, mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk Krisztus hite és nem a törvény cselekedetei által, mert a törvény cselekedeteiből egy ember sem igazul meg.

(Jn 14:6) Jézus azt felelte neki: "Én vagyok az út, az igazság és az élet."

(ApCsel 4:11-12) Ez az a kő, amelyet ti, az építők, elvetettetek, s amely szegletkő lett és nincs üdvösség senki másban, mert más név nem is adatott az embereknek az ég alatt, amelyben üdvözülnünk kell.

3. Jézus Krisztus neked is felajánlja a megváltást

(Jn 3:16) Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy mindaz, aki őbenne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

(1Pét 3:18) Mert Krisztus is meghalt egyszer a bűnökért, az Igaz a bűnösökért, hogy minket Istenhez vezessen.

(2Kor 5:21) Ő azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazságossága legyünk őáltala.

(Róm 10:13) Mert mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.

(2Tim 3-4) Ez jó és kedves a mi üdvözítő Istenünk színe előtt, aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére.       

4. Jézus Krisztus nélkül örökre elveszel

(Jn 8:24) Mert ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok bűneitekben.

(Mt 13:40-42) Ahogy a konkolyt összeszedik és tűzben elégetik, úgy lesz a világ végén is: az Emberfia elküldi angyalait, azok összeszednek az ő országában minden botrányt és azokat, akik gonoszságot cselekszenek és bedobják őket a tüzes kemencébe. Lesz majd ott sírás és fogcsikorgatás.          

(2Tessz 1: 8) ...lobogó tűzzel megbünteti azokat, akik Istent nem ismernek és Urunk Jézus evangéliumának nem engedelmeskednek.

(Mk 16:16) Aki hisz és megkeresztelkedik az üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik.  

(Jel 21:8) De a gyáváknak és a hitetleneknek, a megfertőzötteknek, gyilkosoknak, paráznáknak, varázslóknak, bálványimádóknak és minden hazugnak osztályrésze a tűzzel és kénkővel égő tóban lesz. Ez a második halál.

Ezért hát térj meg még ma! Hogyan?

( 1Ján 1:9) Ha megvalljuk bűneinket, ő hű és igazságos, hogy megbocsássa a bűnöket és megtisztítson minket minden gonoszságtól.

(Jn 5:24) Bizony, bizony mondom nektek: aki az én igémet hallgatja és hisz annak, aki engem küldött, annak örök élete van és nem ítéletre jut, hanem átment a halálból az életre.

(Róm 10:9) Ha tehát a száddal vallod, hogy "Jézus az Úr!" és a szívedben hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halottak közül, üdvözülsz.