Megtérésem kezdetén volt, amikor már belemerültem a szentírás olvasásába, és érezni kezdtem Isten igéjének eleven hatását. Amint egyre inkább lerakram
bûneimet, úgy egyre inkább lépkedtem fölfele a lelkiélet lépcsõin. Ekkor született meg a szívemben az az elhatározás, hogy megváltoztatom életemet.
Szüntelenül Isten dolgai jártak az eszembe és szívemet teljesen betöltötték az
ige ismeretének összefüggései. Elhatároztam, hogy azzal kezdem életem
megjobbítását, hogy elkezdek önként segíteni a feleségemnek a házi dolgokban. Amint ott sürörgtem-forogtam a konyhában,
egyszerre csak megjelent elõttem, látomásban, egy hatalmas nagy szem. Nem szempár, hanem csak egy nagy szem. A mérete, kb. egy méter széles volt és a
színe szürkéskék. Ott állt elõttem, nézett engem, nem fejezve ki semmit,
csak mintha azt mondta volna: itt vagyok, látlak…
(Sir 11:12-13) Van olyan, aki lankad és segítségre szorul,
igen szűkölködik erőben, és bővelkedik szegénységben, de Isten szeme
kegyesen tekint rá, és felemeli alacsony helyzetéből, felmagasztalja fejét, úgyhogy sokan elámulnak rajta, és dicsérik Istent.