2017. március 31., péntek

A Szentlélek arca – Isten szeme

(Jo 3:1-2) Aztán pedig kiárasztom lelkemet minden emberre, és prófétálni fognak fiaitok és leányaitok; álmokat álmodnak véneitek, és látomásokat látnak ifjaitok. Sőt szolgáimra és szolgálóimra is kiárasztom azokban a napokban lelkemet.

Megtérésem kezdetén volt, amikor már belemerültem a szentírás olvasásába, és érezni kezdtem Isten igéjének eleven hatását. Amint egyre inkább lerakram bûneimet, úgy egyre inkább lépkedtem fölfele a lelkiélet lépcsõin. Ekkor született meg a szívemben az az elhatározás, hogy megváltoztatom életemet. Szüntelenül Isten dolgai jártak az eszembe és szívemet teljesen betöltötték az ige ismeretének összefüggései. Elhatároztam, hogy azzal kezdem életem megjobbítását, hogy elkezdek önként segíteni a feleségemnek a házi dolgokban. Amint ott sürörgtem-forogtam a konyhában, egyszerre csak megjelent elõttem, látomásban, egy hatalmas nagy szem. Nem szempár, hanem csak egy nagy szem. A mérete, kb. egy méter széles volt és a színe szürkéskék. Ott állt elõttem, nézett engem, nem fejezve ki semmit, csak mintha azt mondta volna: itt vagyok, látlak…

(Sir 11:12-13) Van olyan, aki lankad és segítségre szorul, igen szűkölködik erőben, és bővelkedik szegénységben, de Isten szeme kegyesen tekint rá, és felemeli alacsony helyzetéből, felmagasztalja fejét, úgyhogy sokan elámulnak rajta, és dicsérik Istent.

(Sir 34:15) Mert Megmentőjükbe vetik ők reményüket, és Isten szeme van azokon, akik szeretik őt.




2017. március 4., szombat

Nehogy későn jöttnek találjanak

(Zsid 4:1) Mivel tehát még érvényben van az ő nyugalmába való bemenetelünk ígérete, féljünk attól, hogy közületek bárkit is későn jöttnek találjanak! 

K. fiatal tanitónő volt. Gimnazista lányként beleszeretett egy legénybe, de az mást vett el. Dacból, ő is hozzáment valakihez, hogy megmutassa, neki is van valakije, aki szeresse... Ez aztán rosszul sült el. Nem szerette a férjét, nem találtak egymáshoz, és az hamarosan részeges, betegesen féltékeny és agresszív lett. Nemsokára annyira megromlott a viszonyuk, hogy el kellett válnia... 

Mivel K. csinos fiatalasszony volt, hamar talált magának egy jóképű férjet. Nem éltek rosszul és tisztességben élték le életük javát. K. vallásos nevelést kapott és hite is volt. Tudta, hogy Istentől elszakadva, a házasságtörés bűnében él. Bûntudata volt, de ragaszkodott Istenhez és az egyházhoz. Ezért aztán pártunk és kormányuk meg is büntette. Ettõl arrafele, óvakodnia kellett, és még a templom felé se járt, nehogy állás nélkül maradjon... 

Teltek az évek és a gyerekei felnõttek. Törekedett arra, hogy ha nem is részesíthette gyermekeit vallásos nevelésben, de legalább szentségekben részesüljenek. Miután városra költöztek, bejelentkezett a plébániára és lelkiismeretesen fizette a kepét. Halotak napján elment a temetõbe világítani és karácsonykor megpróbálta a családdal elénekeltetni a Menybõl az angyal-t. Aztán egyszer csak meghalt az elsõ férje, akivel szentségi házasságot kötött. Ekkor addig ette a nem igazán vallásos második férje fejét, amig az össze nem házasodtak egyházilag. Boldog volt, hogy rendezhette a dolgait a jó Istennel. Gyakorta szentmisére járt, rendszeresen gyónt és áldozott. Belekapcsolódott a nõszövetségbe és engesztelõ imákat is vállalt...

Teltek-múltak az évek de K.-nak az alaptermészete nem sokat változott. Lobbanékony volt, veszekedõs típus és olyan, aki dédelgeti a fiatalkori bûneit. Egy alkalommal, amikor már öregen, a leánykori barátnõjéhez ment, elkacarászták ketten a leánykori hamisságaikat, amelyeket majdnem ötven évvel azelõtt, együtt követtek el. Ugyanebben az idõben, a testvérével is veszekedett és haragba kerültek. Ekkor ezt a próféciát kapta az õ fia által:

(Hos 2:4-5) Pereljetek anyátokkal, pereljetek, mert ő nem a feleségem, és én sem vagyok a férje! Tüntesse el arcáról a paráznaság jelét, és melléről a házasságtörés jelét! Különben levetkőztetem, és olyan meztelenné teszem, amilyen születésekor volt. Olyanná teszem, amilyen a puszta, olyanná változtatom, amilyen a szikkadt föld, és hagyom, hogy szomjan haljon.

A következõ húsvétkor, a fia küldött K. testvérének, vagyis a nagynénjének, egy képeslapot a keresztre feszített, véres, szenvedõ Úr Jézusról. Húsvét után, májusban, K. megbeszélte testvérével, hogy meglátogatja. Mielõtt elutazott volna a testvéréhez, volt egy rettenetes álma... Azt álmodta, hogy a templom udvarán álló kereszt helyén, egy hatalmas kereszt magaslik, és rajta a szenvedõ, véres testû Úr Jézus. Álmában, onnan aztán elment egy utcába, egy lakásba, ahol egy imaközösség épp találkozót tartott. Amikor megérkezett oda, alig akarták beengedni és megszidták, hogy hol volt eddig és miért késett... Amikor aztán K. elment májusban a testvéréhez, megdöbbenve látta azt a húsvéti üdvözletet, amit a fia küldött és ami ki volt állítva a konyhaszekrény vitrinjében. Az üdvözlõlapon ugyanaz a megfeszített, véres testû Úr Jézus képe volt, amit álmában látott...

Az év végére K. beteg lett. Elment az orvoshoz és megmondták neki, hogy nem tudnak rajta segíteni. Még egy évig szenvedett betegségben, amelybõl fél évet ágyhoz kötve. Az év végén beteljesedett rajta a prófécia, miszerint "levetkőztetem és olyan meztelenné teszem, amilyen születésekor volt"  és hogy "olyanná változtatom, amilyen a szikkadt föld, és hagyom, hogy szomjan haljon". Minden, szó szerint beteljesedett...

Ezidõ alatt, K.. és az egész családja megtapasztalta Isten nagy kegyelmét. Isten a szenvedésben tisztítja meg gyermekeit, mert nem akarja, hogy akár egy is elvesszen közülük ( 2 Pét 3:9). Az, hogy K. álmában szidást kapott a késedelem miatt a közösségben, valószinüleg azt jelentette, hogy majdnem lekésett az üdvösségrõl, a szentek közösségébõl. Ezért int az evengéliumokban az Úr Jézus, hogy keressük idejében a szûk és keskeny utat, mert a végén sokan keresik azt, de nem találják...

(Mt 7:13-14) Menjetek be a szoros kapun! Mert tágas az a kapu, és széles az az út, amely a kárhozatba visz, és sokan vannak, akik bemennek azon. Mert szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják azt.

(Lk 13:24) Igyekezzetek a szűk kapun bemenni, mert mondom nektek: sokan akarnak majd bemenni, de nem tudnak.

Miért nem tudnak sokan bemenni a kapun?... Miért nem találják azt?... Mert nem keresik idejében... Mert késlekednek megtérni és elkezdeni a krisztuskövetést. Mivel késõn indulnak meg a krisztusi élet útján, nem kezdnek el idejében krisztusivá alakulni, ezért késõn is érkeznek meg a kapuhoz, amikor az már bezáródott. Ezek azok a balga szüzek, akiknek nincs olaj a lámpásukban, akik nem tudják égõ mécsessel várni a Võlegényt ( Mt 25:10-13). A tanulság az, hogy ne halogassuk a megtérésünket, hanem iparkodjunk, mert nem ismerjük sem a napot, sem az órát ( Mt 25:13). Úgy jön el az Úr, mint a tolvaj ( Jel 16:15).

Ima: Urunk Jézus, segíts nekünk szent kegyelmeddel, hogy viraszthassunk és éberek lehessünk, nehogy késõn jötteknek találtassunk. Ámen.