Mozdulatlan

Régen visszatérõ álmom volt, hogy kint járok valahol a mezõkön, a dombokon vagy erdõszélleken, és egyszerre csak egy medvét látok meg a közelemben. Akkor még nem is sejtettem, hogy ez valóság lesz minálunk, és hogy környékünkön ilyen sok medve fog lenni. Ma már az sem csoda, ha a város központjában sétál egy medve a bocsaival...

Ilyenkor álmomban mindig lebújtam a földre és mozdulatlanul, rettegve vártam, hogy mi fog történni. Persze a medve mindig elment, eltünt valahová, és én sértetlenül keltem fel a földrõl. Az idõ múlásával, az álmomban megjelenõ medvét a gonosz indulattal és a kisértéssel hoztam összefüggésbe.

Szent Jakab levelébõl, meg Aquinói Szent Tamás tanításából is tudjuk, hogy Isten teljesen mozdulatlan és változatlan. Benne a változásnak még csak az árnyéka sincs…

(Jak 1:17) Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, a kinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka.

Minden mozgás és minden változás Õtõle indul ki, Aki minden mozgásank és változásanak Ő az elsõdleges oka és Ura. Áldott legyen az Õ Szent Neve. Ámen.

Izrael népe, amikor kivezette õket Isten a fáráó rabságából, amint odaérkezett a Vörös tengerhez, rémülten kiáltozott, hogy miképpen szabadulhatna meg az õket követõ egyiptomi seregtõl. Szidták Mózest, hogy miért nem hagyta õket a biztonságos rabságban... Ekkor Mózes csak annyit mondott nekik: Ne féljetek...(Kiv 14:13). Ez azt jelentette, hogy ne csináljanak semmit, hanem csak várják, hogy az Úr cselekedjen...

Az Újszövetségben, Szent Jakab apostol arra buzdít, hogy engedelmeskedjük Istennek, álljunk ellen az ördögnek, és akkor az elfut tõlünk...

(Jak 4:7) Engedelmeskedjetek azért Istennek, de álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek.

Mit jelent ez az ellenállás? Hát mozdulatlanságot...  Az ördög nem képes hozzánk nyúlni, nem tud semmit se tenni, ezért kísért, hogy mi magunk cselekedjük meg a rosszat. De Isten nem engedi meg, hogy erõnkön felüli kísértés érjen minket...

(1Kor 10:13) Emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni.

Isten megengedi  a kísértést az életünkben, amint azt megengedte Ábrahám életében is, meg az Úr Jézus földi életében is (Zsid 2:18; 4:15), hogy nyilvánvaló legyen ki hûséges Őhozzá. Azonban Isten sose kisért, sose csábít a rosszra, hogy mi bûnbe essünk... 

Az ember  rendetlen vágyai azok, amelyek a rosszra viszik az embert. Ezért imádkozzuk a Miatyánkban, hogy: ...ne vigy minket a kisértésbe... Itt Isten megengedõ akaratáról van szó. Megengedi a különbözõ kisértéseket életünkben, hogy kipróbáltak legyünk...

(Jak 1:13-14) Senki se mondja, aki kísértést szenved: „Isten kísért”, mert Istent nem lehet rosszra csábítani, és ő sem csábít rosszra senkit. Minden embert a saját kívánsága vonzza és csábítja, így esik tőrbe.

Minden kísértés és lelki vihar ideje alatt, a mozdulatlanságot kell választanunk. Minden bûn, amelyre a kísértés viszi rá az embert, mozdulatból ered. Innen jön a gyilosság, az öngyilkosság, a nemi erõszak, a fajtalanság, a tisztátalanság, a tolvajlás, stb. A kísértésre, az ember elindúl, mozdítja a kezét, a lábát, a testét, és a rossz megcselekvésére adja. 

Maradjunk mozdulatlanul. Ez nem teljes fizikai mozdulatlanságot jelent, hanem azon a szellemi vagy testi téren maradjunk mozdulatlanul, amelyen a kisértés ér minket. Ezt a mozdulatlanságot el lehet érni egy környezet változtatással, egy jó társaság megkeresésével, egy közös imával, stb...

Van egy székely mondás: Nem az legény aki űti, hanem az, aki bírja... Itt is az a legény, aki kibírja mozdulatlanul a kísértést...

Ima: Uram Jézus, kérjük a lelkierõ ajándékát, hogy a kísértések viharaiban mozdulantlanul tudjunk állni. Ámen.

 

Egyedül

A hívő ember gyakran van egyedül, de sosem magányos. Nem magányos, mert amióta megszületett Emmanuel, azóta "Velünk az Isten!" (Mt 1:23), és az elsõ Pünkösd óta, bennünk van Isten Lelke és mi a Szentlélek templomai vagyunk (1Kor 6:19)...

Az üdvtörténetben több egyedüllét volt, ami bizony nem egy könnyű állapot. Ott volt az idők folyamán: Ádám egyedülléle, Illés egyedülléte, az Úr Jézus egyedülléte, a szent remeték egyedülléte, stb…

Ádám egyedülléte

Az élővilág megteremtése után, Isten megteremtette Ádámot és látta, hogy nem jó az embernek egyedül lenni (Ter 2:8)... Isten végigvonultatta Ádám előtt a föld minden állatját és ő nevet adott mindegyiknek, de nem talált közöttük magához illő társat. Ádám az Édenben, az ősszentség állapotában, nagyon egyedül volt. Ebből a helyzetből Isten emelte ki őt azáltal, hogy az oldalbordájából megteremtette Évát, és ajándékul adta neki. Éva volt Isten első és egyben a legnagyobb ajándéka az ember számára, mivel ő lett minden élő anyja…

(Ter 2:19-23) Az Úristen megteremtette még a földből a mező minden állatát, s az ég minden madarát. Az emberhez vezette őket, hogy lássa, milyen nevet ad nekik. Az lett a nevük, amit az ember adott nekik. Az ember tehát minden állatnak, az ég minden madarának és a mező minden vadjának nevet adott. De a maga számára az ember nem talált segítőtársat, aki hasonló lett volna hozzá. Ezért az Úristen álmot bocsátott az emberre, s mikor elaludt, kivette egyik oldalcsontját, s a helyét hússal töltötte ki. Azután az Úristen az emberből kivett oldalcsontból megalkotta az asszonyt, és az emberhez vezette. Az ember így szólt: „Ez már csont a csontomból és hús a húsomból. Asszony a neve, mivel a férfiből lett.”

Hasonlóképen, ma is sok ember van egyedül a világban, mint ahogyan Ádám is egyedül volt az Édenben. Az ilyen ember nézi a többieket, amint végigvonulnak előtte, mint „Isten kertjének állatai”, de nem talál magához illő társat... Isten ajándéka az, hogy mintegy "álmot bocsájtva" az egyedülálló emberre, megteremti neki a jövőben, a hozzá illő társat, aki segítőtársa lesz neki az életében...

Az Úr Jézus egyedülléte

A parabola himnuszban Szent Pál kifejti, hogy az Úr Jézus minden tekintetben olyan volt mint mi, de mégis teljesen más. Isteni természete miatt, valójában senki sem értette meg Őt a földi élete során, még az édesanyja, a Szűzanya sem (Lk 2:29)...

(Fil 2:6-7) Ő Isten formájában volt, és az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette magát, szolgai alakot öltött, és hasonló lett az emberekhez. Külsejét tekintve olyan lett, mint egy ember.

Az igaz hívők egyedülléte

Az Úr Jézushoz hasonlóan, az igaz hitű ember is egyedül van. A krisztusi közösség, és az Egyház összetartó ereje, Krisztus misztikus teste, nem mindig egy érezhető valóság, hanem gyakran csak egy eszkatológikus perspektíva. Az igaz hitű ember gyakran egyedül marad, és senki nem érti meg őt, mint ahogyan az Úr Jézust sem értették meg földi életének ideje alatt. Ez hasonlít a szigetek helyzetéhez a tengerben...

(Iz 41:1) Hallgassatok rám, szigetek! Újuljon meg a nemzetek ereje! Jöjjenek ide, azután beszéljenek, szálljunk perbe egymással!

(Iz 42:4) Nem alszik ki, és nem törik össze, míg a törvénynek érvényt nem szerez a földön; tanítására várnak a szigetek.

(Iz 51:5) Közel van igazságom, jön már szabadításom, és karommal népeket ítélek. Bennem reménykednek a szigetek, szabadulásukat az én karomtól várják.

Vízcsepp vízcseppel összeolvad, de sziget a szigettel nem találkozik. A szigetek és a csillagok, csakis világrengető kataklizmák által találkozhatnak. Hasonlóképpen, az igazak, a hívő és szent emberek is elszóródva élnek a hitetlen társadalom tengerében. Gyakran egyedül vannak, még a templomban is meg a krisztusi közösségben is. Egyedül vannak, mert az Egyházban, ugyan sokan mondják, hogy: Uram, Uram! , de kevesen cselekszik meg a mennyei Atya akaratát (Mt 7:21). Az igaz hitű szentek leginkább egyedül vannak, de nem magányosak, mert velük az Isten...

Egyedül vagy? Egyedül érzed magad a közösségben és az Egyházban? Emlékezzél Isten kegyelmi ajándékaira, amellyel elhalmozott ifjúkorod óta. Emlékezzél meg az Úr kegyelméről, vigasztalódj meg és dicsőítsed Õt!...

(Zsolt 105:1-6) Adjatok hálát az ÚRnak, hívjátok segítségül nevét, hirdessétek tetteit a népek közt! Énekeljetek, zengjetek zsoltárt neki, emlegessétek minden csodáját! Dicsőítsétek szent nevét, szívből örüljenek, akik keresik az URat! Folyamodjatok az ÚRhoz, az ő hatalmához, keressétek orcáját szüntelen! Emlékezzetek csodatetteire, amelyeket véghezvitt, csodáira és döntéseire, ti, Ábrahám utódai, kik szolgái vagytok, Jákóbnak fiai, kiket kiválasztott!

Ima: Uram Jézus, egyedül vagyok, de nem magányos, mert Te szüntelenül velem vagy. Hiszem, hogy álmomban is megadod nekem, amire szükségem van. Ámen.