Egyedül

A hívő ember gyakran van egyedül, de sosem magányos. Nem magányos, mert amióta megszületett Emmanuel, azóta "Velünk az Isten!" (Mt 1:23), és az elsõ Pünkösd óta, bennünk van Isten Lelke és mi a Szentlélek templomai vagyunk (1Kor 6:19)...

Az üdvtörténetben több egyedüllét volt, ami bizony nem egy könnyű állapot. Ott volt az idők folyamán: Ádám egyedülléle, Illés egyedülléte, az Úr Jézus egyedülléte, a szent remeték egyedülléte, stb…

Ádám egyedülléte

Az élővilág megteremtése után, Isten megteremtette Ádámot és látta, hogy nem jó az embernek egyedül lenni (Ter 2:8)... Isten végigvonultatta Ádám előtt a föld minden állatját és ő nevet adott mindegyiknek, de nem talált közöttük magához illő társat. Ádám az Édenben, az ősszentség állapotában, nagyon egyedül volt. Ebből a helyzetből Isten emelte ki őt azáltal, hogy az oldalbordájából megteremtette Évát, és ajándékul adta neki. Éva volt Isten első és egyben a legnagyobb ajándéka az ember számára, mivel ő lett minden élő anyja…

(Ter 2:19-23) Az Úristen megteremtette még a földből a mező minden állatát, s az ég minden madarát. Az emberhez vezette őket, hogy lássa, milyen nevet ad nekik. Az lett a nevük, amit az ember adott nekik. Az ember tehát minden állatnak, az ég minden madarának és a mező minden vadjának nevet adott. De a maga számára az ember nem talált segítőtársat, aki hasonló lett volna hozzá. Ezért az Úristen álmot bocsátott az emberre, s mikor elaludt, kivette egyik oldalcsontját, s a helyét hússal töltötte ki. Azután az Úristen az emberből kivett oldalcsontból megalkotta az asszonyt, és az emberhez vezette. Az ember így szólt: „Ez már csont a csontomból és hús a húsomból. Asszony a neve, mivel a férfiből lett.”

Hasonlóképen, ma is sok ember van egyedül a világban, mint ahogyan Ádám is egyedül volt az Édenben. Az ilyen ember nézi a többieket, amint végigvonulnak előtte, mint „Isten kertjének állatai”, de nem talál magához illő társat... Isten ajándéka az, hogy mintegy "álmot bocsájtva" az egyedülálló emberre, megteremti neki a jövőben, a hozzá illő társat, aki segítőtársa lesz neki az életében...

Az Úr Jézus egyedülléte

A parabola himnuszban Szent Pál kifejti, hogy az Úr Jézus minden tekintetben olyan volt mint mi, de mégis teljesen más. Isteni természete miatt, valójában senki sem értette meg Őt a földi élete során, még az édesanyja, a Szűzanya sem (Lk 2:29)...

(Fil 2:6-7) Ő Isten formájában volt, és az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette magát, szolgai alakot öltött, és hasonló lett az emberekhez. Külsejét tekintve olyan lett, mint egy ember.

Az igaz hívők egyedülléte

Az Úr Jézushoz hasonlóan, az igaz hitű ember is egyedül van. A krisztusi közösség, és az Egyház összetartó ereje, Krisztus misztikus teste, nem mindig egy érezhető valóság, hanem gyakran csak egy eszkatológikus perspektíva. Az igaz hitű ember gyakran egyedül marad, és senki nem érti meg őt, mint ahogyan az Úr Jézust sem értették meg földi életének ideje alatt. Ez hasonlít a szigetek helyzetéhez a tengerben...

(Iz 41:1) Hallgassatok rám, szigetek! Újuljon meg a nemzetek ereje! Jöjjenek ide, azután beszéljenek, szálljunk perbe egymással!

(Iz 42:4) Nem alszik ki, és nem törik össze, míg a törvénynek érvényt nem szerez a földön; tanítására várnak a szigetek.

(Iz 51:5) Közel van igazságom, jön már szabadításom, és karommal népeket ítélek. Bennem reménykednek a szigetek, szabadulásukat az én karomtól várják.

Vízcsepp vízcseppel összeolvad, de sziget a szigettel nem találkozik. A szigetek és a csillagok, csakis világrengető kataklizmák által találkozhatnak. Hasonlóképpen, az igazak, a hívő és szent emberek is elszóródva élnek a hitetlen társadalom tengerében. Gyakran egyedül vannak, még a templomban is meg a krisztusi közösségben is. Egyedül vannak, mert az Egyházban, ugyan sokan mondják, hogy: Uram, Uram! , de kevesen cselekszik meg a mennyei Atya akaratát (Mt 7:21). Az igaz hitű szentek leginkább egyedül vannak, de nem magányosak, mert velük az Isten...

Egyedül vagy? Egyedül érzed magad a közösségben és az Egyházban? Emlékezzél Isten kegyelmi ajándékaira, amellyel elhalmozott ifjúkorod óta. Emlékezzél meg az Úr kegyelméről, vigasztalódj meg és dicsőítsed Õt!...

(Zsolt 105:1-6) Adjatok hálát az ÚRnak, hívjátok segítségül nevét, hirdessétek tetteit a népek közt! Énekeljetek, zengjetek zsoltárt neki, emlegessétek minden csodáját! Dicsőítsétek szent nevét, szívből örüljenek, akik keresik az URat! Folyamodjatok az ÚRhoz, az ő hatalmához, keressétek orcáját szüntelen! Emlékezzetek csodatetteire, amelyeket véghezvitt, csodáira és döntéseire, ti, Ábrahám utódai, kik szolgái vagytok, Jákóbnak fiai, kiket kiválasztott!

Ima: Uram Jézus, egyedül vagyok, de nem magányos, mert Te szüntelenül velem vagy. Hiszem, hogy álmomban is megadod nekem, amire szükségem van. Ámen.