2015. július 1., szerda

Idők és a korszakok

(ApCsel 1:6-7) Erre az egybegyűltek megkérdezték tőle: »Uram, talán most állítod helyre Izrael országát? Ő azonban azt mondta nekik: „Nem a ti dolgotok, hogy ismerjétek az időket és a korszakokat, amelyeket az Atya saját tetszése szerint határozott meg.”

Gyakran hibázunk, amikor kiragadunk egy szentírási részt és úgy értelmezzük, hogy nem vetjük össze más szentírási részekkel. Ebben ez esetben is vannak olyan szentírási részek, amelyek direkt buzdítanak az idõk és a korszakok megfigyelésére, kutatására...

(MTörv 4:32)  Kutasd a régi időket, amelyek előtted voltak, attól a naptól kezdve, hogy Isten embert teremtett a földre – vajon az ég egyik határától a másikig történt-e valaha ilyen nagy dolog, lehetett-e hallani hasonlóról?!

(Mt 16:3) Reggel pedig: Ma zivatar lesz, mert vörös és borús az ég. Képmutatók! Az ég arcát meg tudjátok ítélni, az idők jeleit pedig nem tudjátok?

(Lk 21:29-31) Mondott nekik egy példázatot is: „Nézzétek meg a fügefát és a fákat mind: amikor látjátok, hogy kihajtanak, már magatoktól is tudjátok, hogy közel van a nyár. Így ti is, amikor látjátok, hogy mindezek bekövetkeznek, tudjátok meg: közel van az Isten országa. Bizony, mondom néktek: nem múlik el ez a nemzedék addig, amíg mindez meg nem lesz.

Az idõ

Mi az idõ? Létezik egyáltalán idõ?...  A hétköznapi ember számára, az idõ nem más, mint az egyik test mozgásának, a másik test mozgásával való összevetése. Pl. míg egy autó eljut az A pontból a B pontba, addig az óra mánusa körbefordul X számú fokozatot. Mivel a második test mozgása egyelõ fokozatokra van osztva, ezért azt mondjuk, hogy az autó megtette az útat az A pontból a B pontba, X fokozatnak megfelelõ idõ alatt... 

De ez is egy relatív dolog. Ha a második test anyagának megváltoznak a tulajdonságai, esetleg a hõmérséklet drasztikus változása miatt, akkor már nem bíztos a mérés. Ezért az ember, egy biztosabban mozgó test ciklusát választja magának referenciául, mint pl. a Föld mozgása a Naphoz viszonyítva vagy a modern világban, az atomórát. De végsõ soron ezek is relatív dolgok, mert elméletileg ezek belsõ tulajdonságai is megváltozhatnak, ha egy magadabbrendű erő hat rájuk. Akkor hát mi is az idõ?...

Aquinói Szent Tamás úgy bizonyítja Isten mozulatlanságát és változatlanságát, hogy minden mozgó dolognak kell legyen egy mozgatója, amihez viszonyítva mozog. Ebbõl szükségszerûen következik, hogy kell lennie egy elsõ mozgatónak, amely mozdulatlan és változatlan. Ez maga Isten. 
Tehát minden teremtett dolog mozgó, változó, azaz a beteljesedése felé evoluáló, ahol aztán majd egyszer beteljesedik a változatlanságban. Innen következik, hogy az "abszolut idõ" nem más, mint a teremtett dolgok evoluálása, a végsõ beteljesédése felé tartó útján, Istenhez viszonyítva és Isten felé haladva...




Az örökkévalóság

Isten örök. Létének nincs kezdete és nincs vége. Isten idõ és tér fölötti és mérhetetlen. Isten változatlan és mozdulatlan. Ebben az örökkévalóságban teremtette Isten a mindenséget és a teremtéssel együtt elkezdõdtek az idõk. 

Az idõket - mivel Isten hatalmas mûvének szakaszait mérik és sorolják - örök idõknek is nevezzük (Jn 9:32; 2Tim 1:9, stb.). Az idõk kezdete, amikor elkezdõdött a teremtés és az idõk végezete, amikor beteljesedik a teremtés a teljes megváltásban (Róm 8:24, az eszkatonban). Az idõk teljessége az, amikor a megtestesült Ige, Isten Fia, Jézus Krisztus megváltotta a kereszten a világot (Gal 4:4; Ef 1:10).

Tehát az örökkévalóságban három szakaszt figyelhetünk meg: 

1. A teremtés elõtti örökkévalóságot; 

2. Az idõket, az idõk kezdetétõl az idõk végezetéig;

3. Az eszkatoni örökkévalóságot. 

Mivel minden Krisztusban és Krisztus által lett és a középsõ szakasz Krisztussal kezdõdik és Krisztussal végzõdik, ezért Krisztus az Alfa és az Omega, azaz a kezdet és a vég (Kol 1:16:20).

(Jel 1:8) Én vagyok az alfa és az ómega (a kezdet és a vég)” - mondja az Úr, az Isten, aki van, aki volt és aki eljõ, a Mindenható.

(Jel 22:13) Én vagyok az alfa és az ómega, az elsõ és az utolsó, a kezdet és a vég.

(Kol 1:17) Õ elõbb van mindennél, és minden benne áll fenn.

Megfigyelhetjük, hogy az örökkévalóságban is van egyfajta "idõ", mint az események sorrendjének megnyilvanulása. A Fiú született, de nem teremtmény (Niceai hitvallás). A Fiú az Atyától született, míg a Szentlélek az Atya és a Fiú Lelke. Tehát a Fiú nem lehet az Atya elõtt. Ezt nem a mi idõfogalmunk szerint kell értenünk, hanem sorrend és alárendeltség szerint, az örökkévalóságban. Az Atya teljesen beleleheli szeretetét és dicsõségét a Fiúba, és a Fiú, szeretebõl, az Atya akaratát cselekszi és így teljesen aláveti magát az Atyának. Így, a Fiú teljesen visszaleheli szeretetét és dicsõségét az Atyába. Ez a lehelet-körforgás, maga a Szentlélek, a harmadik isteni személy. Így van az, hogy az Atya a Fiúban van és a Fiú az Atyában (Jn 10:38; Jn 14:11). A Fiú pedig elküldte nekünk a Szentlelket, a Vigasztalót, az Igazság Lelkét...

(1Kor 15:24) Azután következik a vég, amikor is (Krisztus) átadja az Istennek, az Atyának az uralmat, miután minden felsõbbséget, hatalmat és erõt megsemmisített.

(Zsid 10:9) Azután így folytatta: „Megyek, hogy teljesítsem akaratodat.

(Jn 16:7) De az igazságot mondtam: Jobb nektek, ha elmegyek, mert ha nem megyek el, akkor nem jön el hozzátok a Vigasztaló. Ha azonban elmegyek, akkor elküldöm.

Mégis – és ez nagyon érdekes – az Úr Jézus, összeveti az Õ isteni személyének születését, Ábrahám születésével, holott Õ örökkévaló Isten és Ábrahám csak teremtmény. Összeveti az örökkévalóságot (az 1.-es szakaszt) a múlandó idõkkel ( 2.-es szakasszal)...

(Jn 8:58) Jézus így válaszolt: „Bizony, bizony, mondom nektek: Mielõtt Ábrahám lett, én vagyok.

(2Tim 1:9) ...aki megváltott és a szent hivatásra meghívott minket, nem tetteink alapján, hanem saját elhatározásából és kegyelmébõl, amelyet Krisztus Jézusban örök idõk óta nekünk ajándékozott...

Az idõk kezdete

Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy az idõk kezdete az anyagi világ teremtésével kezdõdött, pedig a teremtés nem az anyagi világ teremtésével kezdõdött, hanem a szellemi világ, az ég megteremtésével.

(Ter 1:1) Kezdetkor teremtette Isten az eget és a földet.

Amikor Isten megteremtette az eget, akkor megteremtette benne az ég seregeit is, az angyali karokat is. Tudjuk, hogy az angyalok egy része, habár jóknak lettek teremtve, megromlottak és Isten ellen fordultak. Tehát változás állt be bennük.

Mivel az angyalok is csak teremtmények, ezért meg is változhattak.  Ha pedig megváltozhattak, akkor õk is evoluálnak a végsõ beteljesedésük felé. A jó angyalok haladnak az Isten dicsõségben való beteljesedésük felé, míg a bukott angyalok, az ördögök, haladnak az örök tûzben való végleges pusztulásuk felé (Jel 20:10). 

Az emberek, mind a legkisebb teremtmények, vagy az egyiket oldalt, vagy a másik oldalt követik, aszerint, hogy Jézus Krisztus mellett, vagy a Sátán mellett döntenek (Jel 20:15). Ez egyfajta „Adj király katonát!” drámai  színjáték, az idõk végezetéig...

A föld teremtése és a nagy szakadék

Az anyagi világ teremtése fölött leginkább a keracionisták és az evolucionisták vitatkoznak. Az igaz, hogy Isten nem varázspálcával teremtette az anyagi világot 6x24 óra alatt, de az is igaz, hogy az evolucionisták ki akarják zárni Istent szerepét a világ eredetébõl és azt állítják, hogy a világ magától lett. 

Gyümölcseirõl ismerni meg a fát (Mt 7:16). Ha az evolucionisták azt állítják, hogy a világ magától lett, akkor ezzel tagadják Istent. Ha pedig tagadják Istent, akkor az eszméjük nem Istentõl való. Ha az eszméjük nem Istentõl való, akkor az csakis az ördög cselvetése lehet, mert a szellemvilágban nincs köztes terület. Darwin még csak tévedhetett emberileg, de azok akik Darwin tévedésébõl, egy egész korszakot meghatározó eszmerendszert hoztak létre, azok már sátáni tanításokat követnek (1Tim 4:1)...
 
Több elmélet magyarázza a világ keletkezését. Ezek közül az egyik az ősrobbanás elmélete, amelyet Georges Lemaître (1894–1966) belga pap, a Louvaini Római Katolikus Egyetem fizika és csillagászat tanára dolgozott ki először 1931-ben „ősatom” név alatt. Ezt az elméletet az akkori pápa is dijjazta és a késõbb felfedezett, elõre leírt háttérsugárzások is bizonyítani látszanak. Einstein relativitás elmélete és az E=mc2 is összevág ezzel. 

Az ember fel tudja szabadítani az energiát az anyagból az atombombával, de visszapréselni az energiát anyaggá már nem tudja. Erre egyedül csak Isten képes. Tehát lehetséges, hogy Isten, az Õ teremtõ szavával, a semmibõl összenyomta az erõt és az erõ anyaggá lett. De valójában, ki tudja, hogy a termetésnek hány változata lehetséges Isten számára?... A súgárzások, a quantumfizika, a fénysebesség vagy a szénizotropos kormeghatározások, mind-mind relatív dolgok, mert ha egy fénysúgarat megmérünk is, az nem jelent biztosan X millió fényévet, hiszen Isten a fénysugarat is megteremtheti, már készen célba érkezve. Olvashatjuk a szentírásban, hogy Isten megállította a napot az égen, vagy visszafordította a nap árnyékát a falon...

(Józs 10.12-13) Akkor így szólt Józsue az Úrhoz, azon a napon, amelyen az Úr kiszolgáltatta neki az amoritákat -, Izrael szeme láttára fölkiáltott: „Nap, állj meg Gibeon fölött, s Hold, Ajalon völgye fölött!” S a Nap megállt, a Hold is megállt, amíg a nép bosszút nem állt ellenségein. De nincs-e megírva az Igazak könyvében? A Nap megállt az ég közepén, s csaknem egy egész napig halogatta lenyugtát.
(Iz 38:8) Nos, visszatérítem az árnyékot annyi fokkal, amennyit már lement a nap az Acház-féle lépcsõfokokon, vagyis tíz fokkal.” Vissza is tért a nap tíz fokkal azokon a fokokon, amelyeken már lement.

Ezeken sokat lehetne filozófálni, de a lényeg, hogy van egy „nagy szakadék” az anyag megteremtése és az ember megteremtése között, amely lehet több milliárd év is, de lehet akár néhány év vagy akár nap is... Nem tudhatjuk mekkora ez az idõ, és nincs is semmi gyakorlati haszna ezt tudni.

Az ember teremtése

Valószínû, hogy Isten nem közvetlenül a föld porából, az élettelen anyagból teremtette Ádámot, hanem sok evoluciós teremtõ aktus által, egymásra épûlõ, újabb és újabb, alkalmasabb és alkalmasabb lények egyikébõl. Ez ad értelmet az állatok létének, amelyekre már nem lesz szükség az eszkatonban. Ezért nem lehet elvetni az õsember elméleteket sem és Darwin elméletét sem teljesen. Ha a tudomány megtalálta az õsember koponyákat és csontvázakat, akkor az valóban létezett, de ez nem jelenti azt, hogy minõségi ember is volt az az õsember. A minõségi ember alatt azt értem, hogy a lelke Isten képére és hasonlatosságára alkotott lélek volt és nem állati lélek. Az õsemberbõl valószínüleg akkor lett valóságos ember, amikor Isten kiválasztotta Ádámot és belelehelte az Õ lelkét (Ter 2:7)...

Kezdetben csak egyetlen egy valóságos ember volt a földön: Ádám. Ádám magányossága hasonlatos az Úr Jézus Krisztus magányosságához itt a földön. Amint Isten Fia magányosan, egyedül bûntelenül, senkihez sem hasonlítva és senki által meg nem értve világított ebben a világban, földi életének ideje alatt, úgy Ádám is magányosan járt kelt az élõlények között, kibökve azok neveit, úgy, ahogyan Isten lelke adta azokat az õ szájára ( lásd Szent Pál párhúzamát: Új Ádám, Róm 5:14-19; 1Kor 15:45). Ha nem lett volna Ádám magányos egy ideig, akkor hogyan láthatta volna Isten, hogy nem jó az embernek egyedül lenni (Ter 2:18)?...

Éva teremtése már egésszen más volt, mint Ádám teremtése, mert Éva Ádámból vétetett (Ter 2:21-22). Bármennyire is akar kinõni a mai modern emberiség a teremtett test korlátai közül, és el akarja törölni a nemek közötti különbségeket (gender-elmélet), tudomásul kell vennünk, hogy nem lehetünk egésszen olyanok mint az angyalok, sem itt a földön, sem pedig a mennyben. Még a mennyben is a férfi férfi marad és a nõ nõ... Igaz, hogy a nemiség ott már nem fog számítani, de nem múlik el (lásd a Szûzanya megdicsõülése, Nagyboldogasszony...)....

(Mk 12:25) Hiszen, amikor feltámadnak, nem nõsülnek és férjhez sem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok az égben.

Az õszentség állapota

Kezdetben csak egy emberpár volt: Ádám és Éva. Nem szabad azt gondolni, hogy Ádám és Éva valami õsember csoportot szimbolizál. Õk tényleg az emberiség atyja és anyja testileg. Mindenki tõlük származik ( v.ö. Ter 3:20). Ha nem így lenne, akkor lehetne-e mindenki ugynolyan bûnös természetû?... Lenne-e értelme Krisztus nemzetségi táblázatának, amelyet Lukács evangélista feljegyzett ( v.ö. Lk 3:38)?...
 
Az õsszentség állapotában, Ádám és Éva olyan egységben voltak Istennel, amelyben halhatalanok és sérthetetlenek voltak. Ez az állapot azonban csak egy nagyon rövid ideig tarthatott, és az õsbûnnek meg kellett történnie még mielõtt megszülethettek volna Ádám és Éva elsõ gyermekei. Ha Ádámnak és Évának gyermekei lehettek volna az õsbûn elõtt, akkor lehetséges lett volna, hogy több utód is továbbszármazzon az õsszentség állapotában. A Sátán szándéka az volt, hogy megrontsa és elrabolja az egész emberiséget, ezért nagyon hamar cselekedett, hogy elnyelhesse az asszony, azaz ebben az esetben Éva magzatát ( v.ö. Jel 12:4)...

Az õsatyák ideje

Az elsõ emberek magukban hordozták még egy ideig az õsszentség erejének "inerciáját". Ezért aztán hosszú életet éltek (900 év fölött) , keveset vétkeztek, élõ istenismeretük volt és a testi életük egységes volt. A Sátán azonban tovább müködött, hogy egyre inkább lerombolja az ember életét és annak egységét. Mára az ember élete gyakorlatilag atomizálódott...

Az engedetlen angyalok földreszállása

A Sátán nemcsak, hogy elcsábította az elsõ emberpárt, hanem teljesen magáénak is akarta a földet és az embereket. Testet szedvén magára a levegõégbõl, leszállott a földre. A földre szállt angyalok feleségeket vettek maguknak és ivadékokat nemzettek (Ter 6:2-4), akik az óriások voltak. Ezek félig angyali és félig emberi természettel rendelkeztek. Ezáltal egy olyan folyamatot inditottak el a földön, amely a bûn rettenetes szaporodásához, az emberek megrontásához és elnyomásához vezetett. Mindez Járed és Énok idejében történt.

Az óriások korszaka

Az óriások korszaka kb. 2500 évet tartott, Járed és Énok idejétõl egésszen Dávid király idejéig. 

Az óriások korszaka két részre osztható: 

1. Az Özönvíz elõtti korszka ( kb. 1000 év) – a dicsõséges korszak; 

2. Az Özönvíz utáni korszak (kb. 2000 év – a pusztulás korszaka.  

Az óriások elsõ korszaka volt a bûn, az erõszak és az elfajzás sötét korszaka, amely miatt muszály volt eltörülni az egész élõ világot az Özönvízzel. Énok könyve szerint ezek lettek a tisztátalan, gonosz lelkek...

Az Özönvíz utáni korszak

Isten kiválasztotta Noét és családját, mint az emberiség igaz magját, hogy általuk továbbvigye és megmentse az Õ mûvét. Az Özönvíz után az egész föld felszíne megváltozott. Szigetek, kontinensek és tengerek jöttek létre. Kitisztult az ég, megjelent az elsõ szivárvány ( v.ö. Ter 9:13) és beindultak a szelek, a tengeri áramlatok meg az évszakok ( v.ö. Ter 8:22).  Lettek jól termõ vidékek és lettek sivatagok. Nem gondolom, hogy minden élõlény elpusztult volna az özönvízben. Valószínüleg ez csak az akkori civilizációra vonatkozik: Egyiptom, Mezopotámia, Kis-Ázsia, Perzsia vidékei. Itt pusztulhatott el minden, de több helyen maradhattak túlélõk. 

Noé családjának leszármazottai hamar elszaporodtak és erõre kaptak. Az óriások túlélõ maradéka (mint pl. Enak fiai; Szám 13:33) már nem tudtak hatalmaskodni az emberek fölött. Az õ koruk hanyatlani kezdett és pusztulásra lettek ítélve. Ugyanakkor, az özönvíz után, az emberi élet hossza gyakorlatilag megfelezõdött és így elkezdõdött az emberi élet 120 évre való korlátozódása ( v.ö. Ter 6:3). Az özönvíz utáni emberiség valószínüleg utánozni akarta az özönvíz elõtti korszakot, az óriások híres-neves korszakát és nevet akartak szerezni maguknak (Ter 11:4). Tornyot akartak építeni maguknak, amely az égig ér. Ezért jött aztán a Bábeli nyelvzavar...

A Bábeli nyelvzavar és a nemzetek korszaka

A Bábeli nyelvzavar elõtt minden ember ugyanazt a nyelvet beszélte. Hogy milyen volt az a nyelv? Egy nyelvész, aki magyarázni tudja a nyelvek fejlõdését és dinamikáját, bizonyítani tudja, hogy egy nyelv pár száz év alatt olyan sokat változik, hogy alig lehet megérteni a korábbi kifejezéseit. Tehát ma már nincs értelme keresni azt az õsnyelvet, amelyet az õsatyák beszélték. 

A bábeli nyelvzavar Héber és Péleg idejében történt. Péleg idejében kellett szétosztani a földet (Ter 10:25; 1 Kron 1:19), mert a nyelvzavar miatt már nem élhettek az emberek ugyanabban a gazdaságban. Megszûnt az emberiség egysége és elkezdõdött a nemzetek korszaka. A mai tudományok, kutatók, archeológusok és történészek nem tudnak egésszen biztosan visszanyúlni eddig a korszakig. Ebbõl a korszakból csak egy biztos dolog maradt fenn: Héber nyelve. Héber gyakorlatilag mindenkit túlélt, még Ábrahámot is. A héber nyelv lett az Ószövetség és a Törvény szent nyelve. A Bábeli nyelvzavar után, az emberi élet hossza megint megfelezõdött és így, a kezdeti õsatyák élethosszának egynegyedére csökkent.

A pátriárkák korszaka

Ábrahámmal kezdõdött el az üdvtörténet. Isten Ábrahám által felveszi a fonalat az emberrel, ott ahol elhagyta, vagyis Móré terebintjénél, az Éden maradványánál... Ábrahám, Izsák és Jákób az ígéretek birtokosai és az élő Isten lett az õ istenük (Kiv 3:6). Õbennük nyert áldást a föld minden nemzetsége (Ter 26:4; 28:14; Gal 3:8). Jákóbnak, aki az Izráel nevet kapta, megnyílik az ég álmában és látja az égig érõ létrát, amelyen angyalok járnak le és fel (Ter 28:12). Ez az elsõ visszakapcsolódás az ég és a föld között az õsbûn esete után. Jákób háza Egyiptomba telepszik át az éhinség idején, ahol József csodálatos sorsa által, jó dolguk lesz hosszú ideig.

Az Egyiptomi fogság ideje

A kb. 400 éves egyiptomi tartózkodás ideje alatt, Jákób háza igencsak elszaporodott a Gósen földjén. Az ottani politikai hatalom, a fáráó, nem nézte ezt jó szemmel és mivel félt tõlük, rabságba hajtotta õket. Ugyanakkor, írtani kezte magzatjaikat, hogy ne szaporodjanak tovább. Nagy volt ekkor Izráel népének nyomorúsága.

Mózes és a Törvény korszaka

Isten kiválasztotta Mózest és felkészítette õt a nagy feladatra. Mózes kivezette Izráel népét az egyiptomi fogságból, végigvezette a népet a pusztai vándorlásban és közvetítette a Törvényt. Isten szövetséget kötött népével Mózes által (Kiv 24:8). Egyiptomba még Jákób családja vonult be, de Egyiptomból már Izráel népe vonult ki. Isten népet szerzett magának kb. 450 év alatt. Törvényt adott Isten Izráel népének, hogy világossága legyen a nemzeteknek és elõkészítse a Megváltó befogadására (Lk 2:32). Izráel népe letelepedett az ígéret földjére és elkezdõdött Izrael története.

Az idõk teljessége

Az idõk színpadának közepén és csúcsán, az örök Ige, Isten Fia megtestesülése (Jn 1:14) és megváltó keresztáldozata áll. Az Emberfia, Jézus Krisztus, asszonytól született, akit Máriának hívnak. Hirdette Isten örömhírét, az evangéliumot, hogy elérkezett hozzánk Isten országa (Mk 1:15). Isten Fia, Jézus Krisztus, teljesen kinyilatkoztatta az Atyát, majd megváltotta a világot. Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött fiát adta érte, hogy aki hisz bene el ne vesszen, hanem örök élete legyen (Jn 3:16). Krisztus betöltötte a Törvényt, ártatlanul átok lett értünk, felvitte adóslevelünket a keresztfára és Szent Vérével lemosta bûneinket. Az õ sebei által nyertünk gyógyulást (Iz 53:5; 1Pét 2:24) és az õ fájdalmas testében lettünk új teremtmények. Krisztus teste az Õsszentség, amelybõl kibuggyant az Egyház és a kegyelem. Feltámadásával igazolta Õt Isten és teljessé tette örömünket, mert legyõzte a bûnt és a halált. Mennybemenetele után elküldte a Szentlelket és elindult az Egyház élete, az apostolok és azok utódai által. Isten, az Õ Szent Fia által, új és örök szövetséget kötött az emberiséggel.

A mártirok korszaka

Az egyház és a világ történetében fontos helyet foglal a mártírok korszaka. Ez az apostolokkal kezdõdött és Szent Konstantin császárig tartott. Ebben az idõben sok keresztény halt vértanúhalált. Tanuságot tettek Krisztusról és kitartottak a hitükben a vérük árán is. Az õ vérük öntözte az Egyház fájának gyökerét. Életük példa és bátorítás minden mártírnak az idõk végezetéig...

A világi hatalommal rendelkezõ egyház korszaka

Konstantin császár után, az apostolutódok egyre inkább kezdtek politikai és társadalmi befolyással bírni. Fokozatosan, létrejött a Pápai Állam, amely közel ezer évig koronázta a királyokat. Ez az Egyház fejlõdésének korszaka volt, amelynek a nyelve a görög, majd a latin volt...

A forradalmak korszaka

A forradalmak korszaka az Amerikai Függetlenségi Háborúval (1775) kezdõdött, a Francia Forradalommal (1789) és az 1848-as forradalomakkal folytatódott, míg végül a Nagy Októberi Forradalommal (1917) teljesedett ki. Minderre rárakodott az Ipari Forradalom (1814), a munkamegosztás és a polgárosodás. Utolsó felvonásként jött a szocializmus és a kommunizmus.

Mindezek nagyban úgy néznek ki, hogy a szabadkõmüvesek ténykedései által jöttek létre, akik az Egyház ellenségei. Ebben a korban nagy romlás kezdõdött el a világban. A forradalmak célja nem az volt, hogy az emberek szabadabban vagy jobban éljenek, hanem az, hogy a hatalom átkerüljön az Egyházról és az Isten nevében felkent monarchiákról, a részvénytársaságokra és a pénzre. A korona és kard helyét, a pénz vette át... 

Kivégezték a királyokat, elvették a királyok és az egyház birtokait és létrehozták a részvénytársaságok által, az önmagát gerjesztõ gazdagság mechanizmusát. Ettõl kezdve az igazi királyok, akik a világot vezetik, a tőkések, a bankárok, meg a hasonló mágnások. Az országok, a nemzetek, a kormányok és az intézmények, lassan csak másodlagosak lettek...

A Mária korszak

A forradalmak korszákának közepén, a Lourdesi jelenésekkel (1858) és Szent Bernadettel elkezdõdött a Mária korszak. A Mária korszak legdrámaibb idõszaka a Fatimai jelenések (1917) ideje és azok üzenetei... Ebben a korszakban a Szûzanya megjelenik a világ számos pontján és próbálja menteni az embereket, visszaterelve õket Szent Fiához és az Egyházhoz. 

A Mária korszak, valószínleg egy, a forradalmak korszakára adott kegyelmi válasz (Róm 5:20). Ebbõl is látszik, hogy a forradalmaknak milyen tragikusok voltak a következményei és milyen nagy veszélyben van az Egyház és az emberek üdvössége. Több Mária jelenés van, amelyet kivizsgált és elismert az Egyház, de még több, amely kivizsgálására nem volt lehetõség. A Mária jelenések terén is ûzi a Sátán a megtévesztõ tevékenységét, ezért lehet sok hamis Mária jelenés is...

A modern és posztmodern korszak

A modern kor kezdete a Francia Forradalomra vezethetõ vissza, de leginkább a XX. század elején bontakozott ki. Ebben a korszakban az ember elkezdi saját önistenítését, a tudományok által, az ateizmus és a liberális szabadosság által.

Elkezdõdik a nõk jogaiért való harc, ami aztán átcsap feminizmusba, majd a gender-ideológiába. A modern korban elkezdõdik az hittõl és az Egyháztól való tömeges elszakadás (2Thessz 2: 3-4), ami aztán a posztmodern korban világméretû jelenséggé válik. Mára már egész országok és azok törvénykezései szakadtak el Istentõl és az örök szövetségtõl. Ebben a korszakban rombolják le a családot és az életet. Létrehozzák az abortusz, az euthanázia és az egynemûek házassága törvényeit...




A digitális korszak

A tranzisztor feltalálása (1948), a PC személyi számítógépek kifejlesztése és az internet megalkotása (1974) által, elkezdõdött a világban az emberi élet teljes ellenõrzés alá vonása. Alig 40 év alatt, olyan "fenevadat" hoztak létre a földbõl, amely képes ellenõrizni teljesen az emberek életét. A földbõl kivont homokból, kõolajból, ásványi angyagokból kivonták, elõállították a sziliciumot, az aranyat, az ezüstöt, a rezet, az alumíniumot, a vasat, a mûanyagokat, az ûvegszálakat, a szigetelõanyagokat, cementet, stb. amelyekbõl létrehozták a számítgépeket, a villamos betáplálókat, a szervereket, a szerverközpontokat, a kábeleket, a csatlakozásokat, a szateliteket, a hullámokat, a Wi-Fi, Bluetooth kapcsolatokat, stb. Létrehozták a sokféle készüléket, amelyek programjai automatikusan kapcsolódnak mindenhez és így mindent tudnak látni és követni. Ezáltal mindent hatalmuk alá vontak. Mindent uralnak és figyelnek, különösen a pénzt (a bankok), az élelmet (a szupermarketek) és a gazdaságot (a GDP). 

Ezt lehetne jól is értelmezi, hiszen a Teremtés könyvében az áll, hogy hajtsátok uralmatok alá a földet (Ter 1:28), de sajnos egyre inkább csak rosszként lehet felfogni, mint az Antikrisztus korszakának elõjelét (Dán 7:23; Jel 13:16). Az AI vagyis a mesterséges inteligencia és a quantum komputer ezt olyannyira felgyorította, hogy pár éven belõl mindent fognak ellenõrizni.

Az utolsó idõk és a katasztrófák

Látható, hogy az utolsó idõket éljük. Az õrúlt profithajsza, az anyagiak bálványozása, az emberek telhetetlensége és a növekvõ emberszaporulat, mind-mind egyre inkább felemésztik a föld tartalékait. Az ember lassan mindent megmérgez és elpusztít. A föld tartalékainak, a víznek megfogyatkozása olyan konfliktusokat fog gerjeszteni, amelyek elkerülhetetlenül háborúhoz fognak vezetni. Csak idõ kérdése és bekövetkezik mindaz, amit az Úr Jézus megmondott az apostoloknak...

(Mt 24:7-8) Mert nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad, éhínségek és földrengések lesznek mindenfelé. De mindez a vajúdás kínjainak kezdete!

(Mk 13:8) Mert nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad, többfelé földrengések és éhínségek lesznek: a vajúdás kínjainak a kezdete mindez!”

(Lk 21:10-11) Azután így folytatta: „Nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad, mindenfelé nagy földrengések, járványok és éhínségek lesznek, rettenetes dolgok történnek, és hatalmas jelek tűnnek fel az égen.

(Iz 24:3-6) Teljesen elpusztul a föld, és egészen kifosztott lesz. Bizony, az Úr mondta ezt az igét. Gyászba borul, lepusztul a föld, elfonnyad, elhervad a földkerekség, elfonnyad a magasság a földdel együtt. A föld gyalázatossá lett lakói alatt, mert áthágták a törvényeket, megszegték a rendelkezéseket, felbontották az örök szövetséget. Ezért átok emészti meg a földet, és megbűnhődnek lakói; ezért elfogynak a föld lakói, és csak kevés ember marad meg.

Az aposztázia és az Antikrisztus korszaka

Hamarosan elszakad a földi egyház Isten parancsolataitól. Mint a megbabonázott béka, úgy sétál be a kígyó szájába. Mindenki beavul az új rendbe, amit létrehoznak. De az elszakadt egyháznak és az embereknek jaj lesz a földön. A csapások elkezdõdtek és folytatódni fognak, de az emberek hitetlenségükben nem térnek meg. (láthatjuk az egészségûgyi diktatura, a transzhumanizmus, a globális digitalizáció, az ûrtevékenység, a totális személykövetés, stb. kibontakozását...)

Az Antikrisztus korszakában, az ördögi tehnika és tehnológia által megvalósulhat a transzhumanista korszak, amelyben az emberek félig robotokká válnak és a robotok félig emberekké válnak. A gazdagok halhatatlanok és szuperemberek akarnak lenni Isten nélkül és csak az vásárolhat meg adhat el, aki testére vagy testébe ültetteti a fenevad bélyegét...

A paruzia

A paruzia Krisztus második és dicsõséges eljövetelét jelenti. A második eljövetelnek idõpontja titok, de ez nem jelenti még a világ és az idõk végét. Krisztus második eljövetele vigasztalás lesz a hívõknek, mert helyreállítja az igazságot. Krisztus „ezeréves uralmát” (Jel 20:4) sokféle téves millenarista felfogás tárgyalja, eretnek felfogásnak minõsítik, de soha nem volt zsinaton dogmában eretnekségnek ítélve. Állítólag, a millenarizmus kérdése, Szent Ágoston óta nyitott maradt...  

Szent Pál szerint, a paruziát, az Antikrisztus, a hamis próféta fellépése fogja megelõzni, aki istenként mutogatja majd magát Isten templomában. Ekkor Isten templomában ott lesz az a bizonyos pusztító utálatosság, amelynek nem szabadna ott lennie... 

Azt hiszem, hogy a paruzia idejében érkezik el konkrétan és teljességgel Isten országa a földre és az emberi szívekbe, ahogyan azt a Miatyánkban imádkozzuk: "...jõjjön el a Te országod, amint a mennyben, úgy a földön is..."

(Mt 24:15) „Amikor pedig meglátjátok a pusztító utálatosságot, ahogy Dániel próféta megmondta, ott állni a szent helyen - aki olvassa, értse meg!

(2Thessz 2: 3-4) Semmiképpen meg ne tévesszen valaki titeket, hiszen előbb be kell következnie az elpártolásnak, és meg kell mutatkoznia a bűn emberének, a kárhozat fiának, az ellenségnek, aki mindenek fölé emelkedik, amit Istennek és szentnek neveznek. Sőt, Isten templomában foglal majd helyet, és istennek akar látszani.

 (Dán 9:27)  Egy hétre szövetséget köt sokakkal, s a hét közepén megszünteti a véres­ és ételáldozatot. A templom szárnyán vészt hozó undokság lesz, egészen végig, míg a kiszabott büntetés rá nem zúdul a pusztítóra.

(Dán 11:1) Abban az időben fölkel Mihály, a nagy fejedelem, néped fiainak oltalmazója; mert olyan szorongattatás ideje következik, amilyen még nem volt soha, amióta nemzetek vannak. Abban az időben megszabadul néped, mind, aki be van írva a könyvbe.

(Jel 11:3)  És adom az én két tanúbizonyságomnak, hogy prófétáljanak, gyászruhákba öltözve, ezer kétszáz hatvan napig.

(Jel 12:6) Az asszony a pusztába menekült, ahol az Isten helyet készített számára, hogy ott éljen ezerkétszázhatvan napig.

(Jel 12:14) De adaték az asszonynak két nagy sasszárny, hogy a kígyó elől elrepüljön a pusztába az ő helyére, hogy tápláltassék ott ideig, időkig, és az időnek feléig.

(Jel 19:11-14)  Ekkor nyitva láttam az eget. Egyszerre egy fehér ló jelent meg.  Aki rajta ült, azt Hűségesnek és Igaznak hívták. Igazságosan ítél és harcol. Szeme olyan, mint a lobogó tűz, fején sok korona, ráírva a név, amelyet senki sem tud, csak ő.  Vértől ázott ruha van rajta, a nevét Isten Igéjének hívják.  Az égi seregek fehér lovon kísérik, tiszta fehér patyolatba öltözve.

(Jel 20: 4-6) Ezután trónokat láttam, azok ültek rajtuk, akikre az ítélkezést bízták. És (láttam) a lelkeket, akiket Jézus melletti tanúságtételükért és az Isten szaváért lefejeztek, akik nem borultak le sem a vadállat, sem képmása előtt, sem bélyegét nem viselték homlokukon vagy karjukon. Életre keltek, és ezer évig uralkodtak Krisztussal. A többi halott csak akkor kelt életre, amikor eltelt az ezer esztendő. Ez az első feltámadás. Boldog és szent, akinek része van az első feltámadásban. A második halálnak ezeken nincs hatalma, hanem Istennek és Krisztusnak lesznek papjai, és ezer évig uralkodnak vele.

Az utolsó itélet

A Jelenések könyvének leírása szetint, a krisztusi "ezeréves" uralom után, a Sátánt ismét elengedtetik, minha csak ismét próbára tennék. Ez a Sátán utolsó rugaszkodása. Ekkor még egyszer, utoljára, elhiteti az embereket, de már semmit sem tehet, mert hamar lejár az ideje. Seregeit tûz emészti meg, õt pedig a kénköves tüzes tóba vetik. Ezután minden teremtmény ítélet alá esik, az utolsó ítéletben (Jel 20). Ez lesz az idõk végezete...

Új ég és új föld

Az idõk végezete után Isten mindent újjáteremt. Új eget, új földet, új Jeruzsálemet teremt Isten az Õ népének (Jel 21). Isten akkor velünk és közöttünk fog lenni és innentõl fogva csak boldog örökkévalóság lesz...

(2Kor 6:16) Mert mi az élő Isten temploma vagyunk, ahogyan az Isten mondta: „Közöttük fogok lakni és járni, Istenük leszek, és ők az én népem lesznek.

Jel 21:3 Akkor hallottam, hogy a trón felől megszólal egy hangos szózat, ezt mondva: „Íme, Isten hajléka az emberek között! Velük fog lakni és ők az ő népe lesznek, és maga az Isten lesz velük.

Ima: Uram Jézus, csodálatosak a te dolgait és mi rettegéssel szemléljük azokat. Uram irgalmazz! Ámen.

Megjegyzés: Ez egy magánelmélkedés. Törekedtem a pontosságra és az igazságra, de nincs semmi garancia arra, hogy nem tévedtem valamiben...