A talentumok értelme

(Mt 25:14-30) A talentumok (v.ö. Lk 19:12-27)

Mert úgy van ez, mint amikor egy idegenbe készülő ember hívatta szolgáit, és rájuk bízta vagyonát. Az egyiknek adott öt talentumot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek képessége szerint, és elment idegenbe. Az, aki az öt talentumot kapta, azonnal elindult, vállalkozásba fogott vele, és másik ötöt keresett hozzá. Ugyanígy a két talentumos is másik kettőt keresett hozzá. Aki pedig az egyet kapta, elment, gödröt ásott a földbe, és elrejtette ura pénzét. Hosszú idő múlva azután megjött ezeknek a szolgáknak az ura, és számadást tartott velük. Eljött az, aki az öt talentumot kapta, hozott másik öt talentumot, és így szólt: Uram, öt talentumot bíztál rám: nézd, másik öt talentumot kerestem. Ura így szólt hozzá: Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, jöjj, és osztozz urad örömében! Eljött az is, aki a két talentumot kapta, és ezt mondta: Uram, két talentumot bíztál rám: nézd, másik két talentumot kerestem. Ura így szólt hozzá: Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, jöjj, és osztozz urad örömében! És amikor eljött az, aki az egy talentumot kapta, ezt mondta: Uram, tudtam, hogy könyörtelen ember vagy, aki ott is aratsz, ahol nem vetettél, és onnan is gyűjtesz, ahová nem szórtál. Félelmemben elmentem tehát, és elástam a talentumodat a földbe: nézd, itt van az, ami a tied. Ura így válaszolt neki: Te gonosz és rest szolga, tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem, és onnan is gyűjtök, ahova nem szórtam? Ezért el kellett volna vinned a pénzemet a pénzváltókhoz, és amikor megjöttem, kamatostul kaptam volna vissza azt, ami az enyém. Vegyétek el tőle a talentumot, és adjátok annak, akinek tíz talentuma van! Mert mindenkinek, akinek van, adatik, és bővelkedni fog; attól pedig, akinek nincs, még az is elvétetik, amije van. A haszontalan szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre: ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás.

Amikor ezt a példázatot olvassuk, arra gondolunk, hogy vajon nekünk hány talentumunk van? Kamatoztattuk-e azokat? Nem ástuk-e el talentumainkat? Mi lesz a jutalmunk talentumaink kamatoztatásáért Vajon nem feszegettük-e a vakmerõség határát a túlzott talentum kamatoztatással?... 

Pedig a talentumok értelme, lényege valójában nem ez. Ha igazán szeretjük az Úr Jézust, és az Õ munkálkodását, akkor egy idõ után megértjük, hogy a talentumok valójában nem rólunk szólnak, hanem az Egyházról, Krisztus misztikus testérõl, és a hit jövõbeli nemzedékeknek való átadásáról.

A megtestesült Ige, Jézus Krisztus, itt élt közöttünk az idõk teljességében, átadta tanítását, megváltott minket a kereszten, kiárasztotta ránk kegyelmét szent oldalsebébõl, az Õsszentségbõl, majd feltámadt a halálból, és elküldve a Szentlelket, a Tizenkettõvel megalapította Egyházát. 

Megtörtént a Krisztus esemény. De ahhoz, hogy Krisztus megváltó mûvének gyümölcsei továbbadódjanak az idõk folyamán, nemzedékrõl nemzedékre, szükség van még valamire.... És ez a valami a talentumok és aok kamatoztatása... A telentumok, a hit kegyelme által, Krisztus Egyházáért vannak, amelyek a következõ nemzedékekben fog kamatozni. Ezért fontos az, hogy mennyire kamatoztatjuk akár azt az egy talentumunkat is, mert ezen áll vagy bukik a hit továbbadása...

A hit hallásból van, mondja Pál apostol (vagy írásból, vagy a megélt krisztusi életbõl). Ezért keresztelkedünk meg a halottakért. Ezért kiállt fel aggódva az Úr Jézus, amikor azt kérdezi, hogy vajon talál-e még hitet a földön, amikor visszatér...

(Róm 10:17) Eszerint a hit hallásból van, a hallás pedig Krisztus szava által.

(1Kor 15:29 Különben mi értelme van annak, hogy a halottakért megkeresztelkednek? Ha a halottak egyáltalán nem támadnak fel, miért keresztelkednek meg értük?

(Lk 18:8) Mondom nektek, hogy igazságot szolgáltat nekik hamarosan. De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?

Aki kõbe véshet egy feszületet és nem teszi meg, vétkezik; aki írhat egy istenes verseket és nem írja meg, vétkezik; aki festhet egy ikont de nem festi meg, vétkezik; aki hirdetheti az evangéliumot és nem hirdeti, vétkezik; aki taníthatja Krisztus tanítását, de nem tanítja, vétkezik... Aki bármi jót tehet Krisztus ûgyéért, de nem teszi, vétkezik... Ha mi nem adjuk át a hitet a következõ nemzedéknek, akkor ki fogja megtenni? Ha a felvonó láncból kiesik egy szem, mi fogja felhúzni a lánc alsóbb részét?...

(Jak 4:17) Aki tehát tudja, mi a jó, de nem teszi, az vétkezik. 

Tehát, amikor a talentumokra gondolunk, akkor felejtsük el önmagunkat, jutalmunkat, saját dicsõségünket, de ugyanakkor felejtsük el félelmeinket és aggodalmainkat is. Ha igazán szeretjük Jézust, akkor az iránta való szeretetbõl kamatoztatjuk talentumainkat, hogy az Úr dicsõsége felragyogjon az Egyházban, a következõ nemzedékekben, az idõk végezetéig.

Ima: Uram Jézus! Add, hogy lankadatlanul szeresselek és irántad való nagy szeretetbõl szorgalommal kamatoztassam a nekem kölcsönzött talentumaidat. Ámen.

Az Õ parancsai nem nehezek – harmadik rész

(1Ján 5:3) Mert az az Isten szeretete, hogy parancsait megtartjuk; és az ő parancsai nem nehezek.

Továbbá olvashatjuk:

(Jn 14:15) Ha szerettek engem, megtartjátok az én parancsolataimat…

(Jn 15:10) Ha parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok a szeretetemben, ahogyan én mindig megtartottam az én Atyám parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében.

Miért ismételem ezeket az igéket? Hogy rögzüljenek a lelkünkben... Ezt a módszert Joseph Bill indiai atya tanította, aki nagy erővel evangelizált térségünkben.

A fiatalok nem szeretik ha parancsolgatnak nekik. Lázadnak minden kényszer ellen, különösen a mai X, Y vagy Z generációk. Pedig ez ilyen egyszerû... A parancs, az parancs... A szeretet a parancsolatok megtartásában áll. Nem érzésekből, nem lelkizésekből, hanem parancsolatokból. Ha tetszik, ha nem, az a parancsolat, hogy szeressünk. Ha tetszik, ha nem, be kell tartanunk a parancsolatokat, és ez lesz számunkra a bennünk lévõ szeretet bizonysága...

Uram! Ne emlékezz meg ifjúkorom bűneiről, bolondságairól! – könyörög a zsoltáros...

(Zsolt 25:7) Ifjúkorom vétkeire és bűneimre ne emlékezz! Kegyelmesen gondolj rám, mert te jóságos vagy, Uram! 

Melyek az ifjúkor bolondságai, amelyeket késõbb szeretnénk elfeledni? Jobb lenne ugyebár, ha nem lenne, amit elfeledni…

1.  Ne nyúlj magadhoz tisztátalanul

Az, hogy ne nyúlj magadhoz tisztátalanul, azt jelenti, hogy ne maszturbálj. A maszturbáció sokkal szélesebb körben elterjedt szokás, mint ahogyan azt gondolnánk. Egyes felmérések azt állítják, hogy az embereknek 60-70 százaléka maszturbált néha vagy maszturbál aktívan, szokásszerûen. Van akinél a maszturbáció csak egy ifjúkori múló csintalanság, de van olyan, aki haláláig, a házasélet ideje alatt is, rabja marad ennek a bűnös szokásnak. A maszturbációnak az a nagy veszélye, hogy titkos, intim bûn, amely rejtve marad a szégyen fedezetében és így, az ilyenek nincsenek felvilágosítva, megintve és nem is tudatosítják lelkük romlott állapotát. Az ilyenek aztán szégyenlik meggyónni bûnûket és ebben a bűnben fetrengenek.  Ezért, a maszturbáció, az ördög egyik legerõsebb lánca. Tönkreteszi a személyiséget, a testi-lelki kiegyensúlyozottságot és az egészséges szexulális életet, mivel a megromlott ösztönök eluralják a testet. 

Azt, hogy a maszturbáció bûnös cselekedet, három dolog is tanusítja: 

a). Onan esete az ószövetségben ( Ter 38:9), amikor Onan, a levirátus házasságban, a földre engedte a magját és meg kellett halnia. Egy picit sántít ez az érv, mert itt a családfa megőrzéséről van szó és nem bujaságról... Ma már nem annyira fontos a családfa kérdése; 

b). Az egyház tanítása, a Katolikus Egyház Katekizmusa, a tisztaság elleni bûnök,  2352. cikkely.;

c). Az ember lelkiismerete, amely világosan érezteti ennek a bûnnek szégyenét és bújkálásra készteti az embert.

Le kell gyõzni az ördögnek ezt a csapdáját, a szégyent, meg kell gyónni ezt a bûnt és meg kell térni belõle.

2. Ne paráználkodj házasság elõtti párkapcsolatban

A mai globalizált világban, ahol a fiatalokat egyre inkább megfosztják az életben való kibontakozás lehetõségétõl, a szexuális érettség és a házasság közötti idõ nagyon kinyúlik. Ma már a 16 éves fiatalok teljesen készen állnak a szexuális kapcsolatokra, de a lehetõségek, a tanulmányok meg az otthonteremtés nehézségei miatt, a családalapításra leginkább csak 26-28 éves kor után kerülhet sor. Ebben az idõszakban, a fiatalok többsége nem él, nem tud élni, önmegtartoztató életet, hanem nyilvánvalóan paráználkodnak. Van mentség a bûnre? Enyhítõ körülmény van, de mentség nincs... 

Az õskeresztények tanusítják, hogy a római korban is nagyok voltak a kényszerek és romlott volt a világ, de õk inkább választották a halált, mintsem vétkezzenek. A paráznaság olyan bûn, amely meggyengíti a lelket, lerántja a testiség silányságába, gyengíti a termékenység erejét és blokkolhatja a női petefészket, a megfoganástól való rettegés miatt. Azt mondják, hogy ezért van annyi meddõ nõ, mert a parázna kapcsolatokban rettegnek, hogy nehogy teherbe essenek, vagy mert ennek következményeként abortuszt kell végrehatsanak. Boldog az a fiatal, aki el tudja határozni, hogy megtartóztatja magát. Az ilyen sok bûntetéstõl szabadul meg és nagy jutalomban lesz része, már ebben az életben, és aztán odaát is...

3. Ne állj össze törvénytelen együttélésbe

Úgy kb. 20 év óta betört a társadalomba az a magatartás, hogy a fiatalok, legtöbbször a szülõk támogatásával, csak úgy összeköltöznek. Azt szokták erre mondani, hogy csak úgy “összeállnak, mint a lovak az istállóban”. Sokféle érvet hozunk fel erre: hogy hát ki kell próbálják az életet, hogy összeillenek-e, hogy kijönnek-e egymással, hogy mûködik-e a kapcsolatuk, hogy találnak-e az ágyban, hogy még nincs pénz lakodalomra, stb. Ezalatt telnek az évek, gyakran nem jön létre egy végleges elkötelezõdés. Botrányos, parázna életet élnek, nem tudnak családként tervezni és gyakran nem jutnak sehová… Ha nincs jószándék, akkor az ilyen kapcsolatokon nincs rajta Isten áldása és gyakran meg is látszik ez, mert nem haladnak az életben. A fiatalok az életben, csak Istentõl megáldott családban képesek elõre haladni, közös teherrel, közös tervekkel és felelõségteljesen vállalt gyermekekkel.

4. Ne légy hiú vagy szemérmetlen

Az utóbbi 20 évben hatalmas átalakulások jöttek a divatban és a divatot elõállító iparágakban. Megjelentek az új, rugalmas, simuló ruhák, a merész szabások, a különbözõ, hajvasaló és hajgöndörítõk készülékek, a ragasztott körmök vagy szempillák, az arc és szemfestékek, a kozmetikusok, a szemöldökformálók és a fodrászok. A fiatalok külseje egyre inkább egy neopogány irányzatot vett, amelyben dacosan tüntetnek a meztelenséggel, a kigyúrt testies szépséggel, a hivalkodó frizurákkal, öltözékekkel, tetoválásokkal meg a piercingekkel. Aki Istennek tetszõ életet akar élni, az kerüli az ilyen dolgokat. Egy fiatal lehet nagyon szép illedelmes ruhában is, egyhe szépítõszerekkel, tiszta szemekkel, tiszta bõrrel és tiszta testtel. Legyél tiszta és szemérmetes ( 1Tim 2:9; 1Pét 3:3). A test és a lélek egységet kell hogy alkosson. Nem mondhatod, hogy a lelked tiszta, ha a tested tele van mindenféle szemérmetlenségekkel és tisztátalanságokkal...

5. Ne a testedet építsd, hanem a lelkedet

Ne a testedet építsd kulturizmussal meg szteroidokkal, hanem a lelkedet, hittel és imával...

A Katolikus Egyház Katekizmusa világosan elítéli ezt a neopogány kultuszt:

KEK 228: Az erkölcs felszólít ugyan a testi élet tiszteletére, de nem tekinti abszolút értéknek. Szembeszáll az újpogány fölfogással, amely a testkultuszt hirdeti, feláldozva annak mindent, bálványozva a fizikai tökéletességet és a sportteljesítményeket. Ez a szemlélet - a válogatás miatt, amit az erősek és a gyengék között folytat - az emberi kapcsolatok eltorzulásához vezethet. 

Ha a testedet építed, akkor halálodkor, vele együtt a teljesíményed is a porba száll, de ha a lelkedet építed, akkor az örök életedet építed. Ne testileg légy izmos, hanem lelkileg Krisztusban. Milyen gyászos látni, hogy egy nagy, malák, kigyúrt férfiban annyi lélek és tartás sincs a megpróbáltatások idején, mint egy kisgyerekben...

6. Ne mulatérozz és ne duhajkodj

Mivel manapság igencsak kinyúlik a legénykedés meg a leánykodás idõszaka, és késik a család meg a felelõsségvállalás, ezért gyakran életformává válik a rendszeres kiruccanás, a bulizás meg ivászat. Ez odáig fajult egyes országokban, mint pl. Angliában, hogy hétvégeken, a fiatalok, hajnalban, tömegesen fetrengenek részegen az utcákon. 

Mi a megoldás? Az, hogy ha elmész szórakozni, legyél mértéktartó, józan, illedelmes, ne részegeskedj, és tudj elköszönni idejében.... Fõleg akkor ne mulatérozz, ha nõ vagy... Milyen förtelmes dolog egy részegen fetrengõ nõ az utcán… Részegségében feltárja szemérmét és kiszolgáltatja magát a nyílt utcán... Boldog vagy, ha megtartóztatod magad, nem mész el minden mulatérozásba, ha nem részegeskedsz, ha mértéktartó és józan vagy...

7. Ne imádd a luxust

Valamikor a kereszténység dicsérete a szegénység szeretete volt. Mára már általános lett a kereszténységben a gazdagság szeretete. Mindenki gazdag akar lenni, nagy házzal, drága autóval, drága üdülésekkel, télen az osztrák síparadicsomokban, és nyáron az egzotikus csendes óceáni szigeteken. Jól mondta Szent János apostol. Három nagy kisértés van az életben: a test kivánsága, a szemek kivánsága és az élet kevélysége (1Ján 2:16). 

Kerüld a gazdagságot és a luxust, kerüld a nagy házakat, a csillógó limuzinokat, a gazdag üdülõket, a kirívó divatot, a csillogó ékszereket meg a drága kütyüket. Mindezek egyszer majd vádlóid lesznek, halálod óráján... 

Ami a lelkedhez nõ, az majd tépni, nyúzni és égetni fogja azt a tisztulás idején... Boldog aki mértéktartó, és csak annyit fogad el az élettõl, amennyi föltétlenül szükséges az emberhez méltó élethez.

Ifjú vagy? Gondold meg, hogyan akarsz élni. Nagy a kisértés az önmegvalósításra, de ha engedelmeskedsz az evangéliumnak, akkor Krisztus kegyelme segíteni fog, hogy megéld a tiszta életet.

Olvasd az alábbi igéket és elmélkedj el rajtuk:

(2Tim 3:1-5) Tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők következnek. Az emberek önzők, kapzsik, elbizakodottak, kevélyek, szüleik iránt engedetlenek, hálátlanok, istentelenek, szeretetlenek, összeférhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, kegyetlenek, lelketlenek, árulók, vakmerők és felfuvalkodottak lesznek. Inkább az élvezetet keresik, mint az Istent; a jámborságnak a látszatát még megtartják, de a lényeget megtagadják. Kerüld az ilyen embereket.

(Gal 5:19-21) A test cselekedetei nyilvánvalók: kicsapongás, tisztátalanság, fajtalanság, bálványimádás, babonaság, ellenségeskedés, viszálykodás, vetélkedés, harag, veszekedés, szakadás, pártoskodás, irigykedés, gyilkosság, részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonlók. Mint már előbb mondtam, most ismét kijelentem: Akik ilyeneket művelnek, nem öröklik Isten országát.

Ima: Uram Jézus, látod, hogy mennyire ki van szolgáltatva a mai fiatalság. Ne engedd, hogy lehulljanak az alvilágba, hanem áraszd ki rájuk segítõ kegyelmedet és mentsd meg õket az örök életre. Ámen.

Az Õ parancsai nem nehezek – második rész

(1Ján 5:3) Mert az az Isten szeretete, hogy parancsait megtartjuk; és az ő parancsai nem nehezek.

Ismételjük meg: Mi a szeretet? A szeretet a parancsolatok megtartása. Onnan tudjuk, hogy szeretjük Istent, hogy megtartjuk parancsolatait. Ha megtartjuk az Ő parancsolatait, akkor szeretjük az Urat... El, és vissza...

(Jn 14:15) Ha szerettek engem, megtartjátok az én parancsolataimat…

(Jn 15:10) Ha parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok a szeretetemben, ahogyan én mindig megtartottam az én Atyám parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében.

Isten szeretete könnyen elérhető, mert az Õ parancsolatai nem nehezek. 

Néhány példa a parancsolatok megtartására, mindnyájunk serkentésére:

1.  Az Istennek tett fogadalmad tartsd meg

Isten szent színe elõtt az ember háromféle fogalamat szokott tenni: a házassági fogadalom (a házasság szentsége), a papság fogadalma (az egyházirend fölvétele meg a cölibátusi fogadalom) és a szerzetesi fogadalom, a megszentelt életre (az engedelmesség, a szegénység és a szüzesség hármas fogadalma). Ezek bizony szent dolgok és ha megfogadtad õket, akkor tartsd is meg, mert majd számonkérik azokat (Préd 5:3). 

Van aki a szentségi házasság után egyet gondol, már nem szereti többé házastársát és elválik. Mit sem gondol az oltár elõtt kimondott esküjére, fogadalmára. Az ilyen vakmerõ álmodozó, aki egy kis testi örömért az örökkévalóságot kockáztatja. Aztán van olyan pap, aki miután pappá lett szentelve és kimondta a cölibátusi fogadalmat, felfedezi, hogy a szentírás sehol sem kötelez cölibátusra, nem írja elő a papi nõtlenséget. Az igaz, hogy a cölibátusnak nincsen kötelező szentírási alapja, de az is igaz, hogy ettõl függetlenül, őt ílyen feltétellel szentelték pappá, és a cölibátusra tett fogadalmat Isten szent színe elõtt. Itt nincs helye a vitának, nem is beszélve a paráznaság elkövetésérõl... Amit megfogadtál, tartsd meg. A szerzetesek, többszöri ideiglenes, éves fogadalom után, leteszik az örök fogadalmat. Aztán néhány év után kialszik egyesekben a hivatás lángja, és ki akar lépni a szerzetbõl. És az örök fogadalommal mi lesz?... Hát majd valamelyik elõljáró felmenti a fogadalom alól... Hát ha két ember házasságát nem lehet felbontani, akkor Krisztus és a szerzetes közötti „jegyességet” hogyan bontják fel?... Igaz, hogy a szerzetesi fogadalom nem szentség, de az is fogadalom, amit meg kellene tartani... Elveszítette a lelkületét és már nem találja helyét a szerzetben? Szenved ettõl? Persze, egy rossz házasságban is hasonlóképpen kell szenvedni...

2. Az életszövetségedhez légy hûséges

Van házasember, akinek titokban van viszonya... Van pap, aki távoli üdülőkön, civilben szórakozik a szeretõjével... És van szerzetes, aki titokban kijár a szerelméhez... Azt hiszik, hogy az Úr alszik és az emberek sem látnak... Az emberek látják, tudják, beszélik és pletykálnak róluk. Ez botrány... S a botrány csak akkor dagad igazán nagyra, amikor valamilyen véletlen, valamilyen tragédia vagy szerencsétlen esemény által, mindezek a titkos együttlétek napvilágra kerülnek. Az ilyen hûtlen szolgák nem állhatnak meg az Úr elõtt és jaj azoknak a fehérnépeknek, akik papokra vagy szerzetesekre vetik ki a hálójukat. Ezért aztán légy mindig hûséges az életszövetségedhez és fogadalmad tartsd meg. Ha netán eddig megcsaltad az Urat, vagy élettársadat, akkor bánd meg, gyónd meg és többé ne vétkezz...

3. Ne légy oktalanul a gazdagok pártján

Mennyire visszataszító, amikor valaki állandóan a gazdagoknak hízeleg, az õ társaságukat keresi, abban a reményben, hogy profitálhat társaságukból, kapcsolataikból vagy befolyásukból. Ez fõleg akkor szomorú, ha egy pap vagy egy szerzetes teszi, az õ sikere, karrierje, elõrehaladása érdekében. Szövetségre lép mindenféle dubiózus, kétes erkölcsû, gazdag emberrel, akiknek keresztényi magatartása igencsak megkérdõjelezhetõ. Az is elõfordul nem egyszer, hogy maffiózó-szerû bûnözõk a főszponzorok, hogy Isten szolgája által megvásárolják maguknak az emberek előtt a templomi, vallásos tisztességet. Az ilyen papok fittyet hánynak a szegény, istenfélõ emberek hûséges életére (Jak 2:6) és akkor csodálkozunk, hogy gyakran, az úgynevezett „templomi szolgáltatásokért” csillagászti árakat szabnak meg. Hát persze hogy igen, ha már rég elidegenedtek a nyájtól és annak valós életétõl. Honnan is tudhatnák, hogy mi az elviselhetõ anyagi teher az egyszerû szegénynek? Mérjétek magatokat a szegényekhez, a kicsinyekhez és az alázatosokhoz (Róm 12:2;16)...

4. Ne gyûjts vagyont

Egyszer valakit belekényszerítettek egy boldogtalan házasságba. Mivel nem volt más terület, ahol megtalálta volna boldogságát, ezért beleélte magát a szakmájába. Történt aztán, hogy a szakmája igencsak jövedelmezõ lett. Ekkor aztán beindult a pénzgyártó gépezet, amelynek teljesen rabja lett és egyúttal, ennek rabjává tette a gyermekeit is. A gyermekei már nem járhatták a saját életútjukat, hanem az ő pénzgyárának munkásai lettek. A végén már sem neki, sem gyermekeinek, nem volt Isten akarata szerinti életük, hanem csak a pénzszerzés, a romokba heverő családi életek és a boldogságot pótló futó kalandok... A munka, a pénzharácsolás mániája nagy betegség. Aztán van olyan is, aki vett egy lakást és kiadta azt bérbe. Utána vett még egyet és azt is kiadta... Aztán egy idõ után már harminc kiadó lakása volt. Mit sem gondol az ilyen ember Krisztus hegyi beszédére, amelyben arra int, hogy ne gyűjtsünk magunknak kincset a földön (Mt 6:19), vagy Izaiás próféta intelmére, hogy jaj azoknak, akik házhoz házat ragasztanak (Iz 5:8). Tartsuk hát meg az Úr Jézus tanítását és akkor lelkünk, életünk, sziklára épült ház lesz (Lk 6:48)...

5. Ne képzeld magad valakinek

Az, hogy a világ fiai nagyok akarnak lenni, nagynak képzelik magukat, az egy „normális” dolog a maga nemében (Lk 16:8)...  De az, hogy a világosság fiai, akik már megtértek és megismerték Krisztus evangéliumát, átmentik megtért életükbe az önmegvalósítást, a karrierizmust és a „kivagyokén” magatartást, az tényleg érdekes... 

Legyen az pap, szerzetes vagy világi, lelkiségi vezetõ, egy idõ után abba a hibába esnek, hogy önmagukat kezdik keresni és valakik akarnak lenni hivatásukban vagy lelkiségükön belül. Megvalósításokat, hírnevet, dicsõséget, elismerést és pozíciót akarnak szerezni maguknak, mintha egyáltalán létezne ilyen Krisztusban. Krisztusban nincs más név csak Jézus, nincs más dicsõség, csak Isten dicsõsége és nincs más pozíció csak az, amit Isten ajándékoz ingyenesen a szentek hierarhiájában. A többé merő hiábavalóság...

6. Ne légy önfejû

Az önfejüség hajtóereje a kevélység... A kevélység a hét fõbûn legrosszabbikja, mert ezáltal romlott meg a Sátán és ezáltal rontotta meg az Sátán az egész emberiséget. Az, hogy nem vagyunk önfejűek, nem jelenti azt, hogy széltõl lengedezõ nádszálak vagyunk (Mt 11:7), amelyet oda hajlítanak, ahová akarnak. Nem... Az alázatos, engedelmes ember úgy tud szilárd maradni, hogy közben nem lesz sem kevély, sem engedetlen. Az alázatos ember elfogadja a tekintélyt, az intelmet és a jó tanácsot. A kevély ember minden üdvös figyelmeztetést személye elleni közvetlen támadásnak tekint, és azt gondolja, hogy minél inkább támadják, annál inkább a jó úton halad, mert az ellenség (mármint az ördög) támadja ezzel. Az ilyen ember csapdába zárja önmagát és lassan belemumifikálódik életének téves felfogásaiba. Ez egy sajnálatos és veszedelmes lelki állapot. Legyünk nyitottak a kritikára és az üdvös figyelmeztetésekre, mert az örök sorsunk múlhat ezeken...

7. Ne légy se gyáva, se áruló

Jaj annak aki gyáva és aki elárulja embertársát. Az ilyen iskarisóti Judás nyomdokain jár, és igen gyászos lesz a sorsa. Mindnyájan félünk, mindnyájan izgulunk, remegünk és rettegünk, de ha kérjük a Szentlelket, akkor Õ betölt minket bátorsággal és átsegít a megpróbáltatásokon. Ahogyan Péter apostol gyáva volt nagycsütörtök estéjén, de bátor lett Pünkösdkor, a Szentlélek eljövetele után, úgy mi is bátrak tudunk lenni minden félelmeinkben a Szentlélek segítsége által. A bátorság kulcsa a Szentlélek birtoklása, Aki átformálja jellemünket és kitámasztja rogyadozó térdeinket a nehéz pillanatokban. Kérjük a Szentlélek ajándékát, hogy soha fel ne adjuk...

A továbbiakban olvassuk el és szívleljük meg Szent Pál apostol intelmeit:

(Róm 1:28-32) Nem méltatták az Istent arra, hogy megismerjék, az Isten is romlott eszükre hagyta hát őket, hogy alávaló tetteket vigyenek végbe. Tele is vannak mindenféle gonoszsággal, hitványsággal, kapzsisággal, ravaszsággal, tele irigységgel, gyilkossággal, vetélkedéssel, ármánykodással, rosszindulattal. Megszólók, rágalmazók, istengyűlölők, gyalázkodók, fennhéjázók, kérkedők, agyafúrtak, szüleik iránt engedetlenek, értetlenek, hitszegők, lelketlenek, könyörtelenek. Bár fölismerték Isten rendelkezését, hogy aki effélét művel, méltó a halálra, mégis ilyeneket tesznek, sőt a tetteseknek még helyeselnek is.

(1Kor 6:9-11) Nem tudjátok, hogy a gonoszok nem öröklik Isten országát? Ne ámítsátok magatokat! Sem tisztátalan, sem bálványimádó, sem házasságtörő, sem kéjenc, sem kicsapongó, sem tolvaj, sem kapzsi, sem részeges, sem átkozódó, sem rabló nem örökli Isten országát. Néhányan bizony ilyenek voltatok, de megtisztultatok, szentek lettetek, és megigazultatok Urunk, Jézus Krisztus nevében, Istenünk Lelke által.

(2Tim 3:1-5) Tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők következnek. Az emberek önzők, kapzsik, elbizakodottak, kevélyek, szüleik iránt engedetlenek, hálátlanok, istentelenek, szeretetlenek, összeférhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, kegyetlenek, lelketlenek, árulók, vakmerők és felfuvalkodottak lesznek. Inkább az élvezetet keresik, mint az Istent; a jámborságnak a látszatát még megtartják, de a lényeget megtagadják. Kerüld az ilyen embereket.

Ima: Uram Jézus, kérünk add kegyelmedet, hogy Szentlelked által mindvégig meg tudjunk állni a küzdelemben. Ámen.

Az Õ parancsai nem nehezek – elsõ rész

(1Ján 5:3) Mert az az Isten szeretete, hogy parancsait megtartjuk; és az ő parancsai nem nehezek.

Mi a szeretet? Egy érzelem? Sokan összekeverik ma a szeretetet a múlandó érzelmeikkel, szenvedélyekkel vagy akár bûnös vágyaikkal...

Valójában a szeretet döntés és cselekvés. De nem akármilyen cselekvés, hanem Isten akarata szerint való cselekvés. Akkor szeretünk, ha azt cselekedjük, amit Õ akar, és úgy, ahogyan Õ akarja. Onnan tudjuk meg, hogy szeretjük Istent, ha megtartjuk parancsolatait. Onnan tudjuk, hogy szeretjük embertársainkat, ha Isten akarata szerint, idõt szánunk rájuk és jót cselekszünk velük. De csakis az minõsül jócselekedetnek embertársunkkal szemben, amit Isten akarata szerint és az Õ parancsolatai szerint cselekszünk. Rosszal nem lehet jót tenni, sem pedig szeretni... Például, hiába mondjuk, hogy szeretjük embertársunkat, amikor aktív eutanáziával a „kegyes halálba” segítjük õt, mert az úgyis csak gyilkosság lesz...

Isten parancsolatai világosak és egyszerûek. Az Õ parancsolatai nem nehezek.  Csak a nyakatekert felfogású, elferdült lelkiismeretû, önmagát ámító hazug embereknek nehéz megérteni, hogy van amit szabad, és van amit nem szabad...

Vegyünk néhány példát Isten igéje szerint, hogy mit szabad és mit nem szabad tenni, mi vezet a lelki halálba és hogyan válasszuk az életet...

1. Tartsd be a jogot és az igazságot

Az élet tele van szerzõdésekkel és számlákkal. Tartsuk be tisztességesen a szerzõdéseket, a tulajdonjogot, és fizessük ki mindig és pontosan a számlákat. Ez sokaknak nagy probléma, pedig milyen egyszerû dolog. Szerzõdést szerzõdés hátára kötnek, de egyiket sem tartják be... Egyik üzlet a másik után, az egyik számla a másik hátán, de mindenhol csak adósság marad utánuk. Aztán jön a végrehajtó, a rendõr, a bilincs, a bíró meg a rácsok. De az evilági rácsokon túl, van még rosszabb is, ha nem tér meg az ilyen ember...

2. Ne egyél a hegyen

Ez egy szimbólum. Az evés az ember evilági életét jelképezi (mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma…) és a hegy Isten helyét (Sion hegye, a Hegyi beszéd…). Tehát az, hogy “ne egyél a hegyen”, azt jelenti, hogy ne magasztald fel magad, ne istenitsd magad a te hiábavaló életedben, és ne helyezd magad mások fölé. Ne játszd meg az istent, amikor "por és hamú" vagy. Sokan, akiket megfertõzött a management pénzimádó és önmagasztaló piramis elmélete, beledobják magukat a globális piacgazdaság dzsungelébe, hogy fölmásszanak egy, a világ ura által felkínált hegyre. És sokan fel is jutnak oda, és ott tömik magukat, dõzsölve, a hiábavaló életük bõségével. De meddig? Hiszen aki felmagasztalja magát az megaláztatik (Mt 23:12), mint ahogyan Kapernaumnak is: A pokol fenekéig fogsz sülyedni (Lk 10:15)...

3. Ne nézz a bálványokra

Ma két nagy bálvány van a világban: a sátáni tanítások (1Tim 4:1): az okkultizmus, a New Age gyûjtõnév alatt felsorakoztatott bálványimádások meg a õsi sámánizmus, és a Mammon, vagyis: a pénz, az anyagiasság, az anyagi javak, amelyeket a világ ura felkínál. Gyakran a kettõ együtt jár. A dúsgazdag, millíós autókban és emeletes palotában terpeszkedõ gazdag, a tévelygés vakságától szenvedve, hódól a mágiának, a boszorkányságnak, a reikinek és az ezoteriának, a reinkarnációs tévhiteknek vagy más keleti pogány vallásoknak. A megkeresztelt és megbérmált ember, aki már megismerte Krisztus evangéliumát és Egyházát, nem üdvözülhet ha elpártol a bálványokhoz...

4. Más házastársát ne kívánd el

Mit jelent ez? Azt, hogy ne kövess el házasságtörést. Sem futólag, sem életállapotilag. Manapság, úgy kb. 40 éves kor körül, sokakban nagy a kísértés, hogy újrakezdjék életüket. Újra fiatalok szeretnének lenni, újra szerelmesek akarnak lenni, és újra akarják kezdeni a házaséletet. Lecserélik a régi házastársat, mint egy használt zoknit… Elhagyják családjukat, gyerekeiket, összekínlódott javaikat és elmennek egy másikkal. Azt hiszik, hogy azzal majd boldogabbak lesznek. Saját gyerekeiket elhagyják, és helyettük más gyerekeit nevelik. S ugyanezt teszik az otthagyottak is, akik a maguk során más házasokat csábítanak el... 

Aztán jönnek most egyesek az egyházban és azt mondják, hogy semmi gond, szentségekhez járulhatsz házasságtõrõként is, ha úgy érzed, hogy békességed van rá... Ha nagyon akarod és jól utánajársz, "el is választanak" egyházilag (létre nem jöttnek nyilvánítják a házasságot), ha eléggé kitartó vagy és "kellõképpen" igazolod a körülményeket. A gond csak az, hogy amit Isten egybekötött, azt ember nem választhatja szét (Mt 19:6) és bármivel is hitegetnek egyes egyházi hivatalnokok, a házasságtörõk nem mennek be Isten országába (1Kor 6:9-10). Ezért a házasságtörõ térjen vissza házastársához, vagy ha ez nem lehetséges, akkor hagyja el a bûnös kapcsolatát, akár gyermekestõl, mint ahogyan Szent Ágoston is tette és éljen tisztaságban...

5. Ne nyomd el a szegényt

Az embernek bármije is van, azt mind Istentõl kapta (1Kor 4:7). Erre fel, a gazdagnak nem elég, hogy gazdag és hatalmas, hanem még vissza is él a gazdagságával és hatalmával, hogy a szegény ne tudjon se élni, se haladni, hogy ne emelkedhessen fel, ne fejlõdhessen és ne juthasson egy jobb életállapotba, jobb sorsra. Az ilyen lenyúzza a szegényrõl szegénysége utolsó bõrét is, és sovány testéből kisajtolja akár az utolsó csepp vért is. Ezért hal meg idõ elõtt a szegény, mert megölik őt munkával, gyenge táplálkozással, a gyenge orvosi ellásással, és az anyagi lehetõségek hiányával. Bezárják õt egy ördögi körbe, ahonnan nagyon nehéz kitörni. Dolgozni kell, hogy ne halj éhen, s ha dolgoznod kell, akkor nincs időd más lehetõségek után nézni. S ezt addig kell csinálnia, amíg bírja, s utána jöhet a gödör. Ez rettenetes dolog, s akik ilyen dolgokban megátalkodnak, azok nem látják meg Isten országát...

6. Ne kölcsönözz kamatra és ne kérj ráadást

A keresztény ember Krisztus szeretetéért ad kölcsön (Mt 5:42), nem a zálogért és nem uzsoráért. Nem fordul el embertársától, amikor kölcsön kér, és ha nem tudja megadni a kölcsönt (Lk 6:30;34), akkor nem perel és nem követelõzik a bíró elõtt. Hol van ettől a lelkülettõl az, aki számítóan és gonoszsággal, uzsorakamatra ad pénzt, kijátszodja a visszaadás napját, hogy növelje a kamatot, aki négyszer-ötször is lenyúzza adósáról a tartozást. Az ilyenek csapdába ejtik a nyomorult embertásukat és fenyegetésekkel, megfélemlitésekkel, sõt bántalmazásokkal is érvényt szereznek uzsorás nyerészkedésüknek. Vagy hol van az, aki kötelessége elvégzéséért nemhogy ajándékokat és kenõpénzt fogad el, hanem egyenesen, visszaélve hatalmával, gátolja a másikat, amíg nem ad neki ajándékot és csúszópénzt, hogy haladhasson. A ráadás követelése korrupció. Az ilyenek, akik így élnek, élõ halottak. Ha meg nem térnek, bizonyára elkárhoznak és a pokol tûzében fognak szenvedni...

7. Ne végy el semmit erõszakkal

Példaképünk lehet Sámuel próféta (1Sám 12:3), aki halála előtt kiállt Izrael népe elé és kihívta a népet, hogy tegyenek tanuságot ellene: vett-e el ő bárkitõl is akár egy madzagot?...  Õ nem, de a fiai, már igen... Mi milyenek vagyunk? Mert hát rólunk is tanuskodni fog a szentek közössége. Kinek vettük el erőszakkal földjét vagy házát, lovát vagy autóját, munkahelyét vagy karrierét, örömét vagy boldogságát, családját vagy életét?... Aki gyûlöl, az mind gyilkos, mint ahogyan Káin is az volt, és kiontotta Ábel vérét. Aki lop, az mind tolvaj, mint ahogyan az is, aki nem az ajtón jár be az akolba ( Jn 10:1)... Aki hazudik, az mind a hazugság atyjának fia ( Jn 8:44), vagyis az ördögé. Az igaz ember irtózik elvenni akár egy darab spárgát is valakitől. Inkább éhenhal...

Ezek itt néhány példa s gyakori bûnökrõl, amelyeket az Úr Ezekiel próféta által tár elénk, a mi okulásunkra. Olvassuk el Ezekiel próféta intelmeit és elmélkedjük azokon:

(Ez 18:1-32) Akkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám: »Mi dolog az, hogy közmondássá lett közöttetek Izrael földjén az a mondás, amely így szól: ‘Az atyák ették meg a savanyú szőlőt,
és a fiak foga vásik el tőle?’ Életemre mondom, én, az Úr Isten: Nem lesz számotokra többé közmondás ez a mondás Izraelben! Íme, minden lélek az enyém; miként az apa lelke, úgy a fiú lelke is az enyém; amely lélek vétkezett, az hal meg. Mert ha egy férfi igaz lesz, jog és igazság szerint jár, nem eszik a hegyeken és nem emeli szemét Izrael házának bálványaira, nem gyalázza meg társának feleségét és nem közeledik havi tisztulásban szenvedő asszonyhoz, nem nyom el senkit sem, visszaadja a zálogot az adósnak, semmit sem vesz el erőszakkal, kenyerét odaadja az éhezőnek és ruhájával betakarja a mezítelent, nem kölcsönöz kamatra és nem fogad el ráadást, elfordítja kezét a gonoszságtól és igazságos ítéletet hoz az emberek között, parancsaim szerint jár és megtartja ítéleteimet, hogy igazságot cselekedjék: az ilyen ember igaz, és biztosan életben marad – mondja az Úr Isten. –  Ha azonban a gonosz fiút nemz, aki vért ont és ezek közül bármit elkövet,  vagy ha nem is követi el mindezeket, de eszik a hegyeken és meggyalázza társának feleségét,  elnyomja a szűkölködőt és a szegényt, zsákmányt rabol, nem adja vissza a zálogot, szemét a bálványokra emeli, utálatosságokat cselekszik,  kamatra ad és ráadást fogad el: vajon élni fog-e? Nem fog élni! Mivel mindezeket az utálatos dolgokat elkövette, halállal hal meg, s az ő vére rajta lesz!  De ha ez egy olyan fiút nemz, aki apja minden elkövetett bűnének láttára félelemre gerjed és nem követ el azokhoz hasonlót, nem eszik a hegyeken és nem emeli szemét Izrael házának bálványaira, meg nem gyalázza társának feleségét, nem nyom el senkit sem, nem tartja vissza a zálogot és nem rabol zsákmányt, kenyerét az éhezőnek adja és ruhájával befödi a mezítelent, visszatartja kezét a szegénynek bántalmazásától, nem fogad el kamatot és ráadást, megcselekszi ítéleteimet és parancsaim szerint jár: az ilyen nem hal meg apja gonoszsága miatt, hanem biztosan életben marad. Az apja, mivel erőszakos volt, megrabolta testvérét és gonoszat cselekedett népe körében, íme, meghal gonoszsága miatt. Ti pedig így szóltok: ‘Miért nem viseli a fiú apja gonoszságát?’ Azért, mert a fiú jog és igazság szerint járt, minden parancsomat megtartotta és megtette; ezért biztosan életben marad. Aki vétkezik, az hal meg. A fiú nem viseli atyja gonoszságát, és az apa nem viseli fia gonoszságát; az igaznak igazsága önmagán lesz, és az istentelennek istentelensége is önmagán lesz. Ha azonban a gonosz bűnbánatot tart minden elkövetett vétke fölött, megtartja minden parancsomat, és jog és igazság szerint jár: biztosan életben marad és nem hal meg; egyetlen elkövetett gonoszságáról sem emlékezem meg; igazságáért, amelyet cselekedett, élni fog. Vajon a gonosznak halálát akarom-e – mondja az Úr Isten –, és nem inkább azt, hogy megtérjen útjairól és éljen? Ha pedig az igaz elfordul igazságától és gonoszságot cselekszik mindazon utálatosságok szerint, amiket az istentelen el szokott követni, vajon élni fog-e? Semmiféle igazsága nem lesz emlékezetben, amit cselekedett; hűtlensége miatt, amit elkövetett, és bűne miatt, mellyel vétkezett, ezek miatt meg fog halni. Ti pedig azt mondjátok: ‘Nem igazságos az Úr útja!’ Halljátok tehát, Izrael háza: Vajon az én utam nem igazságos-e, és nem inkább a ti útjaitok gonoszak? Mert ha az igaz elfordul igazságától, és gonoszságot követ el és abban hal meg, igazságtalanságában hal meg, amit elkövetett. És amikor az istentelen megtér istentelenségétől, amelyet elkövetett, és jog és igazság szerint jár el, megtartja életét. Mivel magába szállt és elfordult minden gonoszságától, amit elkövetett, biztosan életben marad és nem hal meg. De Izrael fiai mégis azt mondják: ‘Nem igazságos az Úr útja!’ Vajon az én útjaim nem igazságosak-e, Izrael háza, és nem inkább a ti útjaitok gonoszak? Azért tehát mindenkit a saját útjai szerint ítélek majd meg, Izrael háza! – mondja az Úr Isten. – Térjetek meg és tartsatok bűnbánatot minden gonoszságtok fölött, és nem lesz romlástokra a gonoszság. Vessétek el magatoktól minden törvényszegéseteket, amit elkövettetek, és szerezzetek magatoknak új szívet és új lelket! Miért is halnátok meg, Izrael háza? Mert nem akarom én a halandó halálát – mondja az Úr Isten –, térjetek meg, hogy éljetek!

Amíg élünk, minden nap választanunk kell az élet és a halál között. Az Úr elénkbe tárta az örök életet és a kárhozatot... Rajtunk áll, hogy melyiket választjuk.

Ima: Uram Jézus, add nekünk Szentlelkedet és megtartó kegyelmedet, nap mint nap, hogy féljük az Urat és az elvetemedett élettel nehogy az örök halálra jussunk. Uram, irgalmazz! Krisztus kegyelmezz! Ámen.

Bevetted a piros pirulát?

Sokan azt gondolják magukról, hogy vallásosok. És van is bennük egyfajta igaznak tartó hit. Valamikor csecsemõkorukban megkeresztelték õket, mert hát a szüleik megkereszteltették. Aztán kiskorukban voltak elsõáldozók, mert az így volt rendjén. Fiatalon megbérmázkoztak, mert hát az is egy nagy ünnep volt. Aztán szentségi házasságot kötöttek, lakodalmaztak, mert hát ez az élet rendje. S aztán szépen éldegéltek... Közben vasárnap elmentek a misére is, és többszáz prédikációt végighallgattak. S végül, amikor megöregedve, már a halált várják, azt mondogatják a túlvilágról: Ki tudja! Még senki sem jött onnan vissza... A halottaskocsit kisérve a gyászmenetben igen-igen sajnálkoznak: Beletesznek oda az agyagosba, s ott aztán vége...

Igen. Be kell vallanunk, hogy van egy probléma... Ez pedig az elő hit problémája... Lehet oktatni a vallást, lehet átörökíteni az õsök hagyományait, lehet utcát, mezõt körbejárni körmenetekkel, lehet a nemzet szentjeit dicsõíteni, de mégis marad egy kérdés: Bevetted-e a piros pirulát?

A Matrix címû filmben, Morfeus a mester, felajánl Neonak két pirulát, ami ugyanakkor két utat is jelent. Ha a kék pirulát választod, akkor maradsz az eddig ismert mindennapi valóságodban. De ha a piros pirulát választod, akkor megnyílik a szemed és átzuhansz az igazi valóságba, ahonnan nézve, az eddigi valóságod csak egy virtuális valóság. A virtuális valóság egy börtön, egy rabszolgaság, amelybõl ki kell szabadulnod. A piros pirula bevevéséhez bátorság kell és egy visszafordíhatatlan egyéni döntés. Ha a piros pirulát választod, akkor megnyílik számodra egy új valóság, amely egy nagyon csúnya valóság. S ebbõl a csúnya valóságból már nem lehet többé visszatérni a korábbi konfortos virtuális valóságba. Aki átlépett az igaz világba, az igazi látásba, az már nem tud többé a virtuális valóságban élni.

Ilyen az élő hit is... Jézus Krisztus felajánlja mindnyájunknak az élő hitet, mint a piros pirulát. Ha nem fogadjuk el és a kék pirulát vesszük be, akkor éljük tovább a mi kis konfortos világi életünket, a Sátán virtuális hitetésében. Ennek a vége legrosszabb esetben a kárhozat lehet. De ha bevesszük a piros pirulát, akkor megnyílik a szemünk az élő hitben, a kegyelem által és elkezdjük látni, élni Krisztus kegyelmi világát. Ez a látvány, ez a világ, biza nem valami konfortos, de biztosan gyõzelemre vezet és az örök életre.

Ima: Nem vetted be a piros pirulát? Ne tétovázz! Uram Jézus, adj nekünk segítő kegyelmet, hogy be tudjuk venni a piros pirulát. Ámen.

Az én örömöm legyen bennetek

Mi az öröm? Egy érzés?... Kapunk egy ajándékot, és örülünk annak. Sikerül egy vizsgánk, és örülünk a sikernek. Elérjük célkitüzésünket, s örülünk, stb. De vajon ez az igazi öröm? Az igazi öröm az, amit egyes dolgok elnyerése vagy birtoklása ad nekünk? Persze, ezek is örömök, mégpedig nagyon fontos örömök. Nélkülük az életünk szürke, sívár és üres lenne. De hány megszentelt életű ember van, akik sugározzák az örömet, de semmit sem birtokolnak az elõbb felsorolt világi dolgokból?...

Az igazi öröm, az evangéliumi öröm, vagyis Krisztus öröme...

(Mt 25:21) Jól van, te hűséges, derék szolga! – mondta neki ura, mivel kevésben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe.

(Jn 15:11) Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök teljes legyen.

(Jn 17:13) Most pedig hozzád megyek, és ezeket elmondom a világban, hogy az én örömöm teljes legyen bennük.

Ma divat a „vidám vasárnapos” krisztusi közösségekben a dicsõítés alatt örülni. Örülni kell... Muszály, mert ha nem, az annak a jele, hogy baj van veled, azaz „nem vagy az Úrral”... A szomorú keresztény nem jó reklám... A tagok behunyt szemmel, mosolyogva, kitárt karokkal, exaltáltan, majdnemhogy extázisban tárulkoznak a magasba, mintha levitálni akarnának... Ez igen! Nézd mennyire betöltötte õket a Szentlélek! Lehet, hogy egyeseket tényleg betöltötte, de lehet, hogy másokat csak egyfajta öngerjesztõ érzelmi állapot ragadott el, és amint vége a dicsõítésnek és kijönnek a valós életbe, visszazuhannak a kishitüségbe, személyes frusztrációikba, lelki vakságukba és önáltatásaikba.

Az igazi öröm, nem egy külsõ és nem is egy feltétlenül látható öröm. Van aki látszólag folyton örömben van, de tulajdonképpen megjátszodja magát, és az élete tele van sebzettségekkel, frusztrációkkal. Az ilyen nem is tud másokat boldogítani. Aztán van aki látszólag morcos, mogorva, de a lelkében ott van egy megmagyarázhatatlan, ok nélküli öröm, amelyet ugyan nem mutat ki, de ott repes a szívében. Az ilyen kimegy a világba, és örömmel cselekedve a jót, másokat is boldogít...

A második Szentlélek szemináriumon vettem részt. Ekkor már elõ lettem léptetve és egy kiscsoportot vezettem. A bûnbánati liturgiánál felügyelni kellett, mert ilyenkor gyakran volt valamiféle kisértés, felforgatás vagy zûrzavar. A „fickó” soha sem alszik... Ekkor is ez volt. Valahogy elkerültünk egy botrányt és az egyik papunkat megóvtuk egy felgerjedt eszelõstõl. Aztán valahogyan visszatartottunk egy-két olyan embert, akik meg akartak futamodni az életgyónás elõl. Szóval ilyenkor egy szellemi harc zajlik... Az életgyónások vége felé, én is beálltam a sorba gyónni. A gyóntató pap maga a püspök úr volt. Az imakönyv szerint, nem mondhatom, hogy a gyónásom egy jó gyónás volt. Nem készültem fel igazán a szentgyónásra, nem is tudom, hogy tartottam-e egyáltalán bûnbánatot, de amikor a szentgyónás végén a püspök úr megadta a feloldozást, és a kezét fölém emelve imádkozott értem, éreztem, hogy betöltött a Szentlélek. Erõteljesen éreztem, hogy személyesen találkoztam a feltámadt Jézus Krisztussal. Kijöttem a gyóntatófülkébõl és percekig alig tudtam magamhoz térni. Még egy félóra múlva is, odakint az utcán, egy olyan megmagyarázhatatlan, ok nélküli öröm volt bennem, hogy madarat lehetett volna fogatni velem. Vigyorogtam, mint egy fakutya... Amikor kérdezték, hogy minek örülök annyira, csak vonogattam a vállam. Nem tudtam megmagyarázni. Bementem gyónni, imádkoztak értem, megáldottak és olyan öröm lett bennem, hogy legszivesebben szárnyra keltem volna. Azt hiszem, ez az igazi öröm. Ez Krisztus öröme...

Az igazi öröm nem csak egy mulandó érzés, hanem betöltekezés a Szentlélekkel. A krisztusi öröm, akárcsak a krisztusi béke, a Szentléleknek egyik „arca”. Ezért a Szentlélekkel való betöltekezésnek lehetnek különbözõ megnyilvánulásai: érezhet az ember egy nagy örömet vagy érezhet az ember egy nagy csendet és békességet. Láttam olyant is, hogy valakinek kacagógörcse lett, de olyant is, aki földre zuhanva gyönyörületbe esett, mintha szerelmes lenne... A Szentlélek a harmadik isteni személy, Aki cselekszik. Amikor örömet ad, megajándékoz, amikor békét ad, magához ölel, amikor megkacagtat, boldogít, amikor elnyugatat, meggyógyít...

Krisztus örömét az ima által kapjuk meg, leginkább a testvérek szolgálata által. Ez azért van, mert Krisztus testének tagjai vagyunk (1Kor 12:12) és nincs privát krisztuskövetés. És végül, Krisztus öröme felgerjed bennünk, valahányszor önzetlenül cselekedjük a jót, vagy ártatlanul szenvedünk Krisztusért.

Ima: Urunk Jézus Krisztus, tanuságot teszünk, hogy feltámadtál és ma is élsz. Kérünk legyen ez az írás eleven, hogy aki olvassa, az elnyerje a Te örömödet. Ámen.