2017. február 20., hétfő

Az Õ parancsai nem nehezek – második rész

(1Ján 5:3) Mert az az Isten szeretete, hogy parancsait megtartjuk; és az ő parancsai nem nehezek.

Mi a szeretet? A szeretet a parancsolatok megtartása. Onnan tudjuk, hogy szeretjük Istent, hogy megtartjuk parancsolatait. Ha megtartjuk az Ő parancsolatait, akkor szeretjük az Urat... El és vissza...

(Jn 14:15) Ha szerettek engem, megtartjátok az én parancsolataimat

(Jn 15:10) Ha parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok a szeretetemben, ahogyan én mindig megtartottam az én Atyám parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében.

Isten szeretete könnyen elérhető, mert az Ő parancsolatai nem nehezek... 

Néhány példa a parancsolatok megtartására:

1.  Az Istennek tett fogadalmad tartsd meg

Isten szent színe előtt az ember háromféle fogalamat szokott tenni: a házassági fogadalom (a házasság szentsége), a papság fogadalma (az egyházirend fölvétele meg a cölibátusi fogadalom) és a szerzetesi fogadalom, a megszentelt életre (az engedelmesség, a szegénység és a szüzesség hármas fogadalma). Ezek bizony szent dolgok, és ha megfogadtad ezeket, akkor tartsd is meg, mert majd számonkérik tőled (Préd 5:3). 

Van aki a szentségi házasság után egyet gondol, már nem szereti többé házastársát és elválik. Mit sem gondol az oltár előtt kimondott fogadalmára. Az ilyen vakmerő és álmodozó, aki egy kis testi örömért az örökkévalóságot kockáztatja. Aztán van olyan pap, aki miután pappá lett szentelve és kimondta a cölibátusi fogadalmat, felfedezi, hogy a szentírás sehol sem kötelezi őt cölibátusra, nem írja elő a papi nőtlenséget. Az igaz, hogy a cölibátusnak nincs kötelező szentírási alapja, de az is igaz, hogy ettől függetlenül, őt ílyen feltétellel szentelték pappá, és a cölibátusra tett fogadalmat Isten szent színe előtt. Itt nincs helye a vitának, nem is beszélve a paráznaság bűnéről... Amit megfogadtál, tartsd meg. A szerzetesek, többszöri éves fogadalom után, leteszik az örök fogadalmat. Aztán néhány év után kialszik egyesekben a hivatás lángja, és ki akarnak lépni a szerzetes rendből. És az örök fogadalommal mi lesz? Hát majd valamelyik előljáró felmenti a fogadalom alól... Hát ha két ember házasságát nem lehet felbontani, akkor Krisztus és a szerzetes közötti „jegyességet” hogyan bontják fel?... Igaz, hogy a szerzetesi fogadalom nem szentség, de az is fogadalom, amit meg kell tartani... Elveszítette a lelkületét és már nem találja helyét a szerzetben? Szenved ettõl? Persze, egy rossz házasságban is hasonlóképpen kell szenvedni...

2. Az életszövetségedhez légy hűséges

Van házasember, akinek titokban van viszonya... Van pap, aki távoli üdülőkön, civilben szórakozik a szeretőjével... És van szerzetes, aki titokban kijár a szerelméhez... Azt hiszik, hogy az Úr alszik, és az emberek sem látnak... Az emberek látják, tudják, beszélik és pletykálnak róla. Ez botrány... S a botrány csak akkor dagad igazán nagyra, amikor valamilyen véletlen, valamilyen tragédia vagy szerencsétlen esemény által, mindezek a titkos együttlétek napvilágra kerülnek. Az ilyen hűtlen szolgák nem állhatnak meg az Úr előtt, és jaj azoknak a fehérnépeknek, akik papokra vagy szerzetesekre vetik ki a hálójukat. Ezért aztán légy mindig hűséges az életszövetségedhez, és fogadalmad tartsd meg. Ha netán eddig megcsaltad az Urat, vagy élettársadat, akkor bánd meg, gyónd meg, és többé ne vétkezz...

3. Ne légy oktalanul a gazdagok pártján

Mennyire visszataszító, amikor valaki állandóan a gazdagoknak hízeleg, az ő társaságukat keresi, abban a reményben, hogy profitálhat társaságukból, kapcsolataikból vagy befolyásukból. Ez főleg akkor szomorú, ha egy pap vagy egy szerzetes teszi, az ő sikere, karrierje, előrehaladása érdekében. Szövetségre lép mindenféle dubiózus, kétes erkölcsű, gazdag emberrel, akiknek keresztényi magatartása igencsak megkérdőjelezhető. Az is előfordul nem egyszer, hogy maffiózószerű bűnözők a főszponzorok, hogy Isten szolgája által megvásárolják maguknak az emberek előtt a templomi, vallásos tisztességet. Az ilyen papok fittyet hánynak a szegény, istenfélő emberek hűséges életére (Jak 2:6), és akkor csodálkozunk, hogy gyakran, az úgynevezett „templomi szolgáltatásokért” csillagászti árakat szabnak meg. Hát persze hogy igen, ha már rég elidegenedtek a nyájtól és annak valós életétől. Honnan is tudhatnák, hogy mi az elviselhető anyagi teher az egyszerű szegénynek? Mérjétek magatokat a szegényekhez, a kicsinyekhez és az alázatosokhoz (Róm 12:2;16)...

4. Ne gyűjts vagyont

Egyszer valakit belekényszerítettek egy boldogtalan házasságba. Mivel nem volt más terület, ahol megtalálta volna boldogságát, ezért beleélte magát a szakmájába. Történt aztán, hogy a szakmája igencsak jövedelmező lett. Ekkor aztán beindult a pénzgyártó gépezet, amelynek teljesen rabja lett, és egyúttal, ennek rabjává tette a gyermekeit is. A gyermekei már nem járhatták a saját életútjukat, hanem az ő pénzgyárának munkásai lettek. A végén már sem neki, sem gyermekeinek, nem volt Isten akarata szerinti életük, hanem csak a pénzszerzés, a romokba heverő családi életek, és a boldogságot pótló futó kalandok... A munka, a pénzharácsolás mániája nagy betegség. Aztán van olyan is, aki vett egy lakást és kiadta azt bérbe. Utána vett még egyet és azt is kiadta... Aztán egy idő után már harminc kiadó lakása volt. Mit sem gondol az ilyen ember Krisztus hegyi beszédére, amelyben arra int, hogy ne gyűjtsünk magunknak kincset a földön (Mt 6:19), vagy Izaiás próféta intelmére, hogy jaj azoknak, akik házhoz házat ragasztanak (Iz 5:8). Tartsuk hát meg az Úr Jézus tanítását és akkor lelkünk, életünk, sziklára épült ház lesz (Lk 6:48)...

5. Ne képzeld magad valakinek

Az, hogy a világ fiai nagyok akarnak lenni, nagynak képzelik magukat, az egy „normális” dolog a maga nemében (Lk 16:8)...  De az, hogy a világosság fiai, akik már megtértek és megismerték Krisztus evangéliumát, átmentik megtért életükbe az önmegvalósítást, a karrierizmust és a „kivagyokén” magatartást, az tényleg érdekes. Legyen az pap, szerzetes vagy világi, lelkiségi vezető, egy idő után abba a hibába esik, hogy önmagát kezdi keresni, és valaki akar lenni hivatásában,  vagy a lelkiségen belül. Megvalósításokat, hírnevet, dicsőséget, elismerést és pozíciót akar szerezni magának, mintha egyáltalán létezne ilyen Krisztusban. Nincs más név csak Jézus Krisztus, nincs más dicsőség, csak Isten dicsõsége és nincs más pozíció csak az, amit Isten ajándékoz ingyenesen a szentek hierarhiájában. A többi mind csak hiábavalóság...

6. Ne légy önfejű

Az önfejűség hajtóereje a kevélység. A kevélység a hét főbűn legrosszabbikja, mert ezáltal romlott meg a Sátán, és ezáltal rontotta meg az Sátán az egész emberiséget. Az, hogy nem vagyunk önfejűek, nem jelenti azt, hogy széltől lengedező nádszálak kell legyünk (Mt 11:7), amelyet oda hajlítanak, ahová akarnak. Nem... Az alázatos, engedelmes ember úgy tud szilárd maradni, hogy közben nem lesz sem kevély, sem engedetlen. Az alázatos ember elfogadja a tekintélyt, az intelmet és a jó tanácsot. A kevély ember minden üdvös figyelmeztetést a személye ellen irányuló támadásnak tekinti, és azt gondolja, hogy minél inkább támadják, ő annál inkább a jó úton halad, mert az ellenség (mármint az ördög) támadja ezzel. Az ilyen ember csapdába zárja önmagát, és lassan belemumifikálódik életének téves felfogásaiba. Ez egy sajnálatos és veszedelmes lelki állapot. Legyünk nyitottak a kritikára és az üdvös figyelmeztetésekre, mert az örök sorsunk múlhat ezen...

7. Ne légy se gyáva, se áruló

Jaj annak aki gyáva és aki elárulja embertársát. Az ilyen iskarisóti Júdás nyomdokain jár, és igen gyászos lesz a sorsa. Mindnyájan félünk, mindnyájan izgulunk, remegünk és rettegünk, de ha kérjük a Szentlelket, akkor Ő betölt minket bátorsággal és átsegít a megpróbáltatásokon. Ahogyan Péter apostol is gyáva volt nagycsütörtök éjjelén, de bátor lett Pünkösdkor, a Szentlélek eljövetele után, úgy mi is bátrak tudunk lenni minden félelmünkben a Szentlélek kegyelme által. A bátorság kulcsa a Szentlélek birtoklása, Aki átformálja jellemünket és kitámasztja rogyadozó térdeinket a nehéz pillanatokban. Kérjük a Szentlélek ajándékát, hogy soha fel ne adjuk...

A továbbiakban olvassuk el, és szívleljük meg Szent Pál apostol intelmeit:

(Róm 1:28-32) Nem méltatták az Istent arra, hogy megismerjék, az Isten is romlott eszükre hagyta hát őket, hogy alávaló tetteket vigyenek végbe. Tele is vannak mindenféle gonoszsággal, hitványsággal, kapzsisággal, ravaszsággal, tele irigységgel, gyilkossággal, vetélkedéssel, ármánykodással, rosszindulattal. Megszólók, rágalmazók, istengyűlölők, gyalázkodók, fennhéjázók, kérkedők, agyafúrtak, szüleik iránt engedetlenek, értetlenek, hitszegők, lelketlenek, könyörtelenek. Bár fölismerték Isten rendelkezését, hogy aki effélét művel, méltó a halálra, mégis ilyeneket tesznek, sőt a tetteseknek még helyeselnek is.

(1Kor 6:9-11) Nem tudjátok, hogy a gonoszok nem öröklik Isten országát? Ne ámítsátok magatokat! Sem tisztátalan, sem bálványimádó, sem házasságtörő, sem kéjenc, sem kicsapongó, sem tolvaj, sem kapzsi, sem részeges, sem átkozódó, sem rabló nem örökli Isten országát. Néhányan bizony ilyenek voltatok, de megtisztultatok, szentek lettetek, és megigazultatok Urunk, Jézus Krisztus nevében, Istenünk Lelke által.

(2Tim 3:1-5) Tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők következnek. Az emberek önzők, kapzsik, elbizakodottak, kevélyek, szüleik iránt engedetlenek, hálátlanok, istentelenek, szeretetlenek, összeférhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, kegyetlenek, lelketlenek, árulók, vakmerők és felfuvalkodottak lesznek. Inkább az élvezetet keresik, mint az Istent; a jámborságnak a látszatát még megtartják, de a lényeget megtagadják. Kerüld az ilyen embereket.

Ima: Uram Jézus, kérünk add kegyelmedet, hogy Szentlelked által mindvégig meg tudjunk állni a küzdelemben. Ámen.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése