Az Úr Jézus Krisztus keresztje

Az egész egy lelkigyakorlattal kezdõdött, úgy kb. 20 évvel ezelõtt. A lelkigyakorlaton, a szentgyónásban, lelki életem megjavításáról beszélgettünk a gyónató atyával. Én elmondtam neki sok problémámat, mire õ azt tanácsolta, hogy egyszerre csak egy dolgot próbáljak kijavítani. Ez az egy az lett volna, hogy minden nap korán kelek és reggel 6 órakor elvégzem a reggeli imámat. Ez nagyjából azóta sincs teljesen megvalósítva az életemben, de akkor, az elsõ reggel, amikor felkeltem és hat órakor térdelve imádkoztam a családi feszület elõtt, egyszerre csak, csukott szemmel, egy nagyon tiszta és furcsa látomásom volt...

Látomásomban, ahogy ott térdeltem, magam elõtt, a talaj egy fényesre kopott mészkõszikla volt. Világosan látszottak a sziklán az egyenetlenségek, de azért a szilkapadlózat nagyjából egyenes volt. Azt gondoltam, hogy a sok járkálástól kophatott ilyen szép sima-fényesre a szikla. Amint lehajtott fejjel figyeltem, hogy milyen simára van koptatva a szikla, egyszerre csak valami sötét, vastag folyadék kezdett odafolyni előmbe. Az a sötét folyadék egy zsebkendõnyi tócsát alkotott elõttem, úgy ahogy a szikla mélyedései vezették. Amint néztem ezt a folyadékot, egyszerre csak rádöbbentem, hogy vért látok. Beleborzadtam… Erre felemeltem tekintetemet és láttam, hogy egy picit odébb, a sziklába, egy nényszögletû gerenda van beleállítva. Amint fennebb néztem, hát az Úr Jézust láttam a kereszten, úgy kb. 60 cm magasságban a lábfejével az alaptól. Az Õ Szent Vére folyt ki hirtelen oda elõmbe... Ekkor, egyszerre csak eltünt előlem ez a látomás…

Mielõtt eltünt volna a látomás, néhány dologot azért megfigyelhettem és megmaradtak a szememben. Az Úr Jézus termete nem volt magas... Úgy leginkább egy mai 14-15 éves gyermek mérete lehetett, kb. 1,5-1,6 m magasságú. A teste sovány volt, de szikár és izmos. Ahoz, amit láttam, leginkább a Iasi-i, püspöki körkatedrálisban látható feszület korpusza hasonlít. Ami igencsak megdöbbentett, az volt, hogy az Úr Jézus bokája fölött egy használt, rücskös, vékonyabb lenkötelet láttam lazán rábogozva… A keresztfának vastagsága úgy kb. 12-13 cm lehetett, négyszögletű keresztmetszettel...

Sokáig nem értettem, ezt a látomást. Ma már értem… Szerintem, Szent Brigitta imái is segítettek ennek megértésében… A látomást és más tényezőket is figyelembe véve, az Úr Jézus Szent Keresztjét ma én így látom:

1. Az Úr Jézus test szerint nem volt magas termetű, hanem csak akkora, mint az akkori emberek átlaga, úgy 1,5-1,6 méter magas. Szerintem  a Torinói lepelnek semmi köze az Úr Jézushoz, mert abban egy magas, termetes ember volt eltemetve;

2. Az Úr Jézus keresztje szerintem tölgyfából készült, ami a Mamré tögyesébõl származott és amelynek fája még az Éden kertjében is ott állt, a kezdetektől fogva. Ezek a fák nagyon szívósak és túlélték a Vízözönt;

3. Az Úr Jézus keresztjének méreteit kb. 2,7x1,7 m nagyságúra becsülöm, arányosan keresztbe illesztve és összeszegezve ( nem összekötözve). A gerenda keresztmetszete négyszögû lehetett, kb. 12-13 cm lehetett minden oldalon. Ha vesszük a tölgyfa fajsúlyát, akkor a megbecsült volumenű tölgyfa, a szárazságától függõen, úgy kb. 50-70 kg. súlyú lehetett. Szó se lehet, arról, amit valahol olvastam, hogy a kereszt súlya 120-130 kg-os lehetett... Egy megkorbácsolt ember azt meg sem tudta volna mozdítani;

4. Kizárt dolognak tartom, hogy az Úr Jézus vállára csak egy keresztgerendát köttek volna és úgy vitték volna a Koponyák helyére. Egyészt, János apostol világosan leírja, hogy maga az Úr Jézus vette fel a keresztjét és indult el vele ( Jn 19,17). Néhány száz méter után már kimerült, mert legyengült az ostorozástól és a város kapujánál már nem bírta vinni a keresztjét. Ezért kényszerítették Cirenei Simont, aki éppen akkor jött haza a mezőről, hogy vigye az Úr Jézus keresztjét. Akkor mi van?... Levágták a köteleket Jézus karjáról és egy szimpla gerendát helyeztek Cirenei Simon vállára?...

5. Szerintem a felállított kereszteknek nem volt semmilyen faállványa vagy egyébb tartó szerkezete a Koponyák helyén. Nem kellett gödröt se ásniuk a kereszteknek, hanem méretre vésett, 25-30 cm mélységû négyszögletû lyukak lehettek a sziklában, amibe beleillett a kereszt gerendája. Amikor beleállították a keresztet, valószínüleg két faék segítségével merőlegesre rögzítették a keresztet. Valószínüleg, a római hadseregnek mindig volt készleten standard méretre elõkészített gerendája a logisztikához. Amikor elhangzott a Gabbatában az ítélet, akkor perceken belül, minden elítéltnek egy személyes keresztet szabtak és szegeztek össze. Szerintem minden elítéltnek saját, személyes keresztje volt és egy keresztfát sosem használtak kétszer. Az Úr Jézus is mindenki személyes keresztjérõl beszélt (Mt 10:38)…

6. A Koponyák helyén az elítélteket megfosztották ruháiktól és csak egy ágyékkötőt hagytak rajtuk. Ezután az elítéltet leteperték a kereszfára. Mivel sok elítélt rugkapálózhatott halálfélelmében, ezért rövid kötelekkel odakötözték az elítélt kezét és lábát a keresztfához. Ezután, míg három katona fogta az elítélt két kezét és lábát, addig a negyedik körbejárt és vaskos vasszegekkel odaszegezte az áldozatot a gerendához. Mindig négy katona hajthatta végre az itéletet, amint errõl az Úr Jézus ruháinak a szétosztása is tanuskodik (Jn 19:23);

7. Az áldozat elhelyezése a ketesztfán, pozícionálása, rángatása, kifeszítése, karjainak fesztávolsága és a “sede”-k, vagyis a támaszok elhelyezése, lényegesen meghatározhatták az elítélt szenvedéseinek mértékét. A szegeknek elég nagy fejük lehetett, hogy az áldozat ne szabadulhasson le a gerendáról és a kezekről levették a köteleket, hogy karból mozdulhasson az áldozat a lélegzetvétel miatt;

8. Az Úr Jézusnak háromszor tehették a fejére a töviskoronát. Elõször amikor megfonták a koszorút és bíbor palástba öltöztették Jézust a pretoriumban. Másodszor, amikor újból ráadták ruháit a római katonák, ugyanis a köntöse egybe volt fonva és bele kellett bújtatni (Jn 19:23-24). Harmadszor, amikor megfosztották ruháitól a Golgotán, keresztre szegezték és visszatették a töviskoronát a fejére. Ugyanis ez jelképezte elitélésnek okát: Názáreti Jézus a zsidók királya;

9. Az Úr Jézus megostorozása borzalmas volt, de szerintem nem annyira, mint ahogy azt Mel Gibson megjelenítette a Passió című filmjében. Az evangéliumokból kiviláglik, hogy Pilátus mindenképpen meg akarta menteni az Úr Jézust csak egy fenyítéssel, és még a megostoroztatás után is menteni próbálta. Tehát, ha Pilátus menteni akarta Jézust, akkor nem akarhatta, hogy az ostorozás végzetes legyen. Márpedig, a Passió filmben megjelenített ostorozás egyértelmûen halálos kimenetelűnek látszik;

10. Az Úr Jézus, az elõre meghatározott időben, hamarabb meghalt, mint a jobbjára és a baljára megfeszített gonosztevõk. Mivel a katona lándzsadöfése után vér és víz folyt ki szent oldalsebéből, ezért a halál oka az lehetett, hogy a sorozatos sokkok miatt, amit elszenvedett csütörtök éjszakától péntek délutánig (a kilencedik óráig), a mellhártya meg a szívburok feltelhetett vízzel, ami a vérveszteséggel együttvéve szívstophoz vezethetett. Az Úr Jézus halála a Tábor hegyétől, egésszen a kereszthalálig, pontosan el volt tervezte, Isten akarata szerint, hogy minden egésszen beteljesedjen.

11. A testeket le kellett venni a szombat miatt. A gonosztevők még éltek. A lábszárcsont törés célja az volt, hogy a megfeszített ne tudja tovább magát megemelni lábaival és ne tudjon lélegzetet venni. Ezért, a gonosztevõknél a halál oka a fuladás lehetett. Azoknak, akiknek a testét nem kérte ki senki, valamilyen módon elemészthették és a koponyák, vagy azok maradványai oda lettek összegyûjtve, valami félreesõ helyre. Innen a Koponyák helye elnevezés;

12. A Szent Ilona legenda, miszerint a császárnõ megtalálta volna a három keresztet, nem tartom hitelesnek, mert pont a leglényegesebb bizonyíték hiányzik. Azt írja a legenda, hogy a három keresztet azért hitték az igaziaknak, mert megtalálták mellettük Pilátus tábláját. Utána egy kisérleti gyógyítással beazonosították az Úr Jézus keresztjét. Itt csak két probléma van: hová lett a legfőbb bizonyíték, az INRI feliratos tábla és az akkori történészek, meg Jeruzsálemi Szent Cirill miért nem tesznek említést mindezekről?...

Elmélkedjünk a Szent Keresztről... A Szent Kereszt felmagasztalása nem egy korpusz nélküli kereszt, fátyollal átborítva. Az a feltámadás. Igaz, hogy a legnagyobb örömhír és hitünk sarokpontja a feltámadás. Igaz, hogy a Húsvét a legnagyobb ünnepünk. De a kereszt botránya, amelyről Szent Pál beszél, az a kereszt, amelyen Krisztus felmagasztaltatik és megdicsőül, az a kereszt, amelyen Krisztus mindeneket magához vonz, a szenvedő és meghalt Isten Fiának Szent Keresztje. Ezt a keresztet mi is el kell viseljük egyféleképpen és elkerülhetetlenül, legkésőbb halálunk óráján, mielőtt részesülnénk a feltámadásban.

Ima: Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged, mert Szent Kereszted által megváltottad a világot! Ámen.

A mi Urunk Jézus Krisztus szenvedésének története

Úgy láttam jónak, hogy a négy evangéliumból sorba rakjam a mi Urunk Jézus Krisztus szenvedésének eseményeit, hogy jobban át tudjuk elmélkedni a megváltás nagy mûvét, amit az Úr Jézus véghez vitt, hogy kifizesse adóslevelünket és lemossa a mi bűneinket.

A szenvedéstörténet pontjai:

Júdás elment, hogy megbeszélje a fõpapokkkal meg a templomõrség vezetõivel, hogy miként és mennyiért szolgáltassa ki nekik Jézust ( Mt, MK, Lk);

Az utolsó vacsora ( Mt, MK, Lk, Jn);

A lábmosás szertartása és annak tanítása (Jn);

Jézus vágyva-vágyott az utolsó vacsorára ( Lk);

Az Oltáriszentség alapítása ( Mt, MK, Lk);

Jézus kijelenti, hogy egyvalaki el fogja árulni (Mt, MK, Lk, Jn);

Judásba beleszáll a Sátán az utolsó vacsora alatt, amikor magához veszi a falatot (Jn);

Judás kezelte az apostolok pénzét, tolvaj volt és hamarabb elhagyta az utolsó vacsorát (Jn);

Jézus elbúcsúzik az utolsó vacsorától (Lk);

Jézus elbúcsúzik a bortól, a szõlõtõ gyümölcsétõl (Mt, Mk);

Jézus elbúcsúzik a tanitványoktól (Jn);

Jézus kijelenti, hogy már nem sok ideje van, mert jön e világ fejedelme (Jn);

Jézus új parancsot ad a tanitványoknak és elmondja utolsó tanítását (Jn);

Jézus egy az Atyával, az Atyához megy és helyet készít nekünk (Jn);

Jézus megígéri a Szentlelket (Jn);

Jézus fõpapi imája (Jn);

A hálaadó zsoltár elimádkozása, eléneklése útközben (Mt, Mk);

Jézus és az apostolok elindultak az emeleti terembõl és átkeltek a Kidron patakán (Jn);

Az Olajfák hegyére, a Getszemáni majorba való megérkezés (Mt, MK, Lk, Jn);

Versengés a tanitványok között (Lk);

Jézus kijelenti Simonnak, hogy a Sátán kikérte õket és hogy imádkozott érte (Lk);

Péter tagadásának megjövedölése (Mt, MK, Lk, Jn);

Az erszény és a kard elõkészítésére való felszólítás (Lk);

Jézus gyötrõdése, szomorúsága és háromszori imája (Mt, Mk);

A virrasztásra való figyelmeztetés (Mt, Mk, Lk);

Egy angyal megerõsíti Jézust (Lk);

A halálfélelem és a vérrel való verejtékezés (Lk);

Megérkezik egy felfegyverkezett csapat Judás vezetésével (Mt, Mk, Lk, Jn);

Jézus megkérdezi, hogy kit keresnek. Amikor Jézus azt mondja „Én vagyok”mindenki meghátrál és a földre rogyik (Jn);

Judás csókkal árulja el a Mestert (Mt, Mk, Lk);

Jézust elfogják (Mt, Mk, Lk, Jn);

Péter apostol kardot rántott és levágta a fõpap szolgájának fülét (Mt, Mk, Lk, Jn);

Jézus kéri, hogy tegye el a kardot, ne védjék meg, hanem hagyják beteljesedi az írásokat (Mt, Mk, Jn);

Jézus meggyógyítja a szolga fülét (Lk);

Jézus kéri, hogy az apostolokat engedjék el (Jn);

A tanítványok elszaladnak (Mt, Mk);

Egy ifjú mégis követte (Márk) Jézust. El akarták fogni az ifjút, de az kibújt a gyolcslepelbõl és elszaladt (Mk);

Jézust elõször Annás fõpaphoz viszik (Jn);

Jézust Annástól Kajafáshoz fõpaphoz viszik, ahol már ott voltak az írástudók és a nép vénei (Mt, Mk, Lk, Jn);

Kajafás azt, mondta, hogy jobb ha egy ember hal meg a népért, mindhogy az egész nép elvesszen (Jn);

Péter és egy másik tanitvány (János) követte Jézust (Mt, Mk, Jn);

Péter kint maradt a kapunál (Jn);

A másik tanítvány (János) ismerõs volt a fõpapnál és bevitte Pétert az udvarra (Jn);

A kapunál õködõ lány ( vagy asszony) felismerte Pétert és Péter itt elõször tagadja meg a Mestert (Lk, Jn);

Péter beáll a szolgák közé a tûz mellé (Mt, Mk, Lk, Jn);

Kajafás kikérdezi Jézust, még akkor este, tanitványairól és tanitásáról (Jn);

Jézus válaszára a poroszló arcul üti az Urat (Jn);

Jézus rendre utasítja a poroszlót (Jn);

Sok hamis tanú jelentkezik, de tanuságuk nem egyezik. Tanusítják, hogy azt mondta, három nap alatt felépíti a templomot (Mt, Mk);

A fõpap feláll/középre áll és kényszeríti Jézust, hogy tegyen tanuságot önmagáról (Mt, Mk);

Jézus megvallja, hogy Õ az Isten Fia (Mt, Mk);

A fõpap ekkor megszaggatja ruháját, káromkodással vádol és a tanács halálra ítéli Jézust (Mt, Mk);

Ekkor sokan leköpdösték és arcát letakarva arcul ütötték Jézust. Még az õrség tagjai is arcul verték. Csúfolták, hogy találja el, ki ütötte meg (Mt, Mk, Lk);

Péter kint ül az udvaron és a szolgák vádjára megtagadja a Mestert (Mt, Mk, Lk);

Péter a kakas hangjára sírva fakad (Mt, Mk, Lk, Jn);

Reggel a fõpapok és a vének tanácsot tartottak, halálra ítélték Jézust és megkötözve Pilátushoz vezetik (Mt, Mk, Jn);

Közben Judás megbánja tettét és visszaviszi a pénzt a fõpapoknak és a véneknek. Judást vigasztalanul elküldik a fõpapok és õ erre bedobja a pénzt a templomba. Judás felakasztja magát. A fõpapok felszedték a pénzt, kivitték a templomból és temetõt vásároltak belõle az idegeneknek (Mt);

Pilátus rögtön tudja, hogy Jézust irigységbõl hozták, hogy elítélje (Mt, Mk);

Pilátus nem akarja elítélni Jézust és el akarja utasítani a zsidókat, hogy itélkezzenek õk (Jn);

A zsidók erõsködnek Pilátus elõtt (Mt, Mk, Lk, Jn);

Ekkor Jézust azzal vádolják, hogy megtiltja, hogy adót fizessenek a császárnak és hogy királynak adja ki magát (Lk);

Pilátus megkérdezi Jézust, hogy Õ-e a zsidók királya (Mt, Mk, Lk, Jn);

Jézus és Pilátus párbeszéde a királyságáról és az igazságról (Jn);

A fõpapok és a zsidók vádolják Jézust Pilátus elõtt, de Jézus nem védekezik. Pilátus erre meglepõdik (Mt, Mk);

Pilátus nem találja Jézust bûnösnek (Jn);

Pilátus választás elé állitja a zsidókat: Barabás vagy Krisztus? (Mt, Mk, Lk, Jn);

Pilátust figyelmezteti a felesége, hogy ne legyen köze eme igaz ember dolgához (Mt);

Pilátus megkérdezi a néptõl, hogy mit tegyen Jézussal és hogy mi rosszat tett (Mt, Mk);

A nép követeli Krisztus keresztre feszítését (Mt, Mk, Jn);

Pilátus mossa kezét a nép elõtt. A zsidók magukra és fiaikra vállalják Krisztus vérét (Mt);

Pilátus megostoroztatja Jézust (Mt, Mk, Jn);

Jézus megfosztják ruháitól a pretoriumban, bíborba öltöztetik, töviskoronát tesznek a fejére, nádszálat adnak a jobb kezébe, kigúnyolják, leköpdösik és nádszállal verik a fejét a római katonák (Mt, Mk, Jn);

Pilátus ismét kijelenti, hogy Jézust nem találja bûnösnek (Jn);

Jézust kivezetik és Pilátus rámutat: Íme az ember! (Jn);

Pilátus meghallja, hogy Jézus Isten Fiának vallja magát. Pilátus erre igen megijed. Pilátus meg akarja tudni, hogy ki Jézus és honnan való (Jn);

Ezután Pilátus igyekszik Jézust megmenteni, de a zsidók megfenyegetik, hogy bepanaszolják a császárnál, hogy nem a császár barátja (Jn);

Pilátus kivezetteti Jézust az udvarra és helyet foglal a Gabbatában, azaz az ítélõszékben (Jn);

Pilátus rámutat Jézusra, hogy Õ a zsidók királyára (Jn);

A nép kiáltja, hogy nincsen királyuk, hanem csak császáruk (Jn);

Pilátus átadja Jézust, hogy keresztre feszítsék (Mt, Mk, Lk, Jn);

Jézus maga kezdte el vinni keresztjét a Golgotára, vagyis a Koponyák helyére (Jn);

Amint kifelé vonultak, valószínüleg a város kapujánál, találkoztak Cirenei Simonnal és kényszeritették, hogy vigye a keresztet (Mt, Mk, Lk);

A két gonosztevõt is vittek vele (Lk);

Jézust nagy tömeg követte. Az asszonyok síratták Jézust. Jézus odaszól nekik, hogy magukat és gyermekeiket sirassák (Lk);

Amint felértek a Golgotára, vagyis a Koponyák helyére, epével elegyített borral kínálták Jézust. Miután megízlelte, elutasítja a bort (Mt);

A Koponya-helyen keresztre feszítik Jézust és két oldalára a két gonosztevõt (Lk);

Három óra volt amikor keresztre feszítették Jézust (Mk);

Jézus imádkozik kivégzõiért (Lk);

Jézus feje fölé rögzítik a táblát, az elítélésének okával: INRI (Mt, Mk, Lk, Jn);

A fõpapok követelik Pilátustól, hogy javítsa ki az írást a táblán. Pilátus ezt megtagadja (Jn);

A katonák megosztoznak Jézus ruháin. A köntöse egybe volt szõve, ezért arra sorsot vetettek rá (Jn);

Az õrség leheveredik és õrzik Jézust (Mt);

A kereszt alatt ott állt Mária, a másik Mária és Mária-Magdolna. Jézus végrendelkezik és édesanyját Jánosra bízza (Jn);

Jézust gúnyolják, gyalázzák a zsidók meg a fõpapok, a katonák, sõt még a megfeszített gonosztevõk is (Mt, MK, Lk);

A két lator vitája. Az egyik lator megfeddi a másikat, megvallja bûnét, bízik Jézusban, kegyelmét kéri és elnyeri az üdvösséget: Még ma velem leszel a Paradicsomban (Lk);

A hatodik órától a kilencedik óráig sötétség borul a földre (Mt, MK, Lk);

Kilenc óra tájában Jézus felkiálltott: Eli, Eli, lamma szabaktani? (Mt, Mk);

Jézus tudta, hogy beteljesedett az Ő megváltó mûve, de hogy minden teljesen beteljesedjék, azt mondta: „Szomjazom.” (Jn);

Ott volt egy ecettel teli edény ( valószinűleg az elítéltek vérzésének csillapítására, hogy hosszabban sznvedjenek a kereszten) (Jn);

Egy ember odaszaladt és egy nádszálra (vagy izsopra) tûzött szivaccsal, ecettel itatja meg Jézust (Mt, Mk, Jn);

Jézus az Atya kezébe ajánlja lelkét (Lk);

Jézus kilehelte lelkét (Mt, Mk, Lk, Jn);

+++

Ekkor a templom függönye kettéhasadt (Mt, Mk, Lk);

A föld megrendült és a sziklák megrepedtek (Mt, Mk);

A százados és római õrség a történtekre nagyon megijedt és elismerték, hogy ez valóban Isten fia volt (vagy igaz ember volt) (Mt, Mk, Lk);

Távolról figyelték a történteket Mária Magdolna, Mária, az ifjabb Jakab és József anyja és Szalome (Mk, Lk);

Jézus feltámadása után, a megnyílt sírokból sok régi szent feltámadt és sokaknak megjelentek a városban (Mt);

A zsidók kérték, hogy a szombat miatt vegyék le a testeket a keresztrõl (Jn);

A két másiknak megtörték a lábszáraikat (még éltek). Mivel Jézus már halott volt, nem törték lábszárát (hogy beteljesedjék az írás), hanem az egyik katona oldalába döfte lándzsáját. Vér és víz fakadt ki Jézus oldalából (Jn);

Arimatiai József, a zsidóktól félve, titokban elkérte Pilátustól Jézus testét (Mt, Mk, Jn);

Pilátus elcsodákozott, hogy Jézus már meghalt. Miután kikérdezte a századost, Pilátus kiadta Jézus testét (Mk);

József levette Jézus testét a keresztrõl, gyolcsba göngyölte fűszerekkel és egy szilkába vájt új sírboltba helyezte (Mt, Mk, Lk, Jn);

József a sír bejáratához egy nagy követ hengerített és elment (Mt, Mk);

A sírbolt, a keresztre feszítéshez közel álló kerben volt (Jn);

Mária Magdolna és a másik Mária ott maradtak és a sírral szembe leültek (Mt, Mk, Lk);

Másnap, a készület napja elmúltával, a fõpapok Pilátushoz mentek. A föpapok kérték, hogy legyen a sír õrizve, nehogy ellopják a testet és a feltámadást színleljék. Pilátus elküldi õket, hogy õrizzék a saját õrségükkel. A föpapok lepecsételték a sír bejáratát és odaállították õrségüket (Mt).

Ima: Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged, mert Szent Kereszted által megváltottad a világot. Ámen.