2013. július 17., szerda

Biblia és természet

Sokminden van a Szentírásban, amit az Egyház Tanítóhivatala nem szögez le tanításában a KEK-ben, hanem szabad teret enged a hívõknek arra, hogy kutassák, megértsék és kialakítsanak magukban egy világnézetet. Általában, a teológusok óvnak attól, hogy a Szentírást természettudományos szempontból közelítsük meg, de nekem az a személyes véleményem, hogy amint az Úr Jézus egyszerre valóságos Isten és valóságos ember, úgyanúgy a Szentírás is adhat nekünk útmutatást úgy a lelkiek, mint testiek területén.

Amint az Isten Fiának valóságos emberi természete van, ugyanúgy a Szentírás szólhat a testiekrõl is, a természetrõl, az emberiségről, a történelemről, átölelve az emberi élet minden dimenzióját. Ezek szerint azt gondolom, hogy a Szentírás szólhat a tudományos történelem elõtti idõkrõl, a dinozauruszokról, az õsemberekrõl, az emberiség kezdeteiről, a mûvészetekrõl, a tudományokról, a világegyetemrõl, stb...

Az alábbiakban kifejtem meglátásaimat, sejtésemet, véleményemet, bizonyos dolgokkal kapcsolatosan, azzal a figyelmeztetéssel, hogy ezek csakis személyes gondolataim és semmiképpen  sem képviselik  az egyház hivatalos tanítását.

A teremtés

A világ létrejöttével kapcsolatosan, szerintem nincs igazuk sem az evolucionistáknak, sem a kreacionistáknak. Én gyakorlati szempontból közelítem meg a dolgokat. Hinnünk kell a teremtéstörténetben, de ugyanakkor nem józan dolog elvetni az evolucionisták néhány nyilvánvaló érveit sem. A tudományt ma már nem lehet megkerülni... Ugyanakkor, nem lehet bedõlni minden tudománynak feltüntetett ateista maszlagnak sem. 

Az élõvilágban valóban szemmel látható a fajok egyfajta evoluciós rendje. Ugyanakkor, az is biztos, hogy habár minden élõlény képes bizonyos fejlõdésre, alkalmazkodásra, változásra, mégsem képes átlépni önmagától egy másik fajba. A genetikai határok átléphetetlenek... Az élõlények nem képesek önmaguktól más fajjá alakulni. Ezt a genetika mára már bebizonyította. Tehát a repülõ hal semmiképpen sem tud önmagától madár lenni és a madár sem tud önmagától, földön járó emlõs lenni. Ha kereszteznek is bizonyos állatfajolat és kimerákat hozak létre, azok képtelenek szaporodni. 

Az evolucionistáknak is szükségük van az elméletükhöz Isten teremtõ erejére... Csakis Isten tud egy halat madárrá továbbfeljeszteni, genetikailag átformálni, az Õ teremtõ erejével. Tehát lehetséges, hogy az élõlények teremtése, nem közvetlenül mind a föld porából történt, ahogyan a kreacionisták gondolják, hanem fokozatosan, sejtrõl-sejtre, élõlényrõl-élõlényre, fajról-fajra, egyiket a másikból vagy egyiket a másikra, akár elvben, akár lényegben, az evolucionisták által is meglátott sorrendben... 

Ezért, amikor azt mondja a Szentírás, hogy Isten megteremtette Ádámot a föld porából (Ter 2:7), lehetséges, hogy ebben benne van az évmilliók egyfajta "evoluciós-teremtés" sorozata, amelyben az Úr fokozatosan megteremtette az élõlényeket és a fajokat. Ezek éltek és fejlõdtek az évmilliók során és Isten mindig továbbteremthette õket fajról-fajra, egésszen az õsemberi lény megteremtéséig...

Valószínûnek tartom, hogy az a bizonyos õsember nem volt még egy "minõségi ember", azaz nem hordozta magában, az õ lelkében, Isten képét és hasonlatosságát. Feltételezhetõ, hogy ez csak egy alacsonyäbb rendû, egyfajta állati, alacsonyabb tendű lélekkel rendelkezõ, emberalkatú lény volt. Ezek élhettek közösségekben és bizonyos fokig lehetett egy értelmes életük. 

Ebben az értelemben, a teremtés legfontosabb pillanata az lehetett, amikor Isten kiválasztott egy õsember egyedet és belelehelte az Õ lelkét. Ekkor teremthette meg Isten minõségileg az elsõ embert, Ádámot, aki most már Isten lelkével, az Õ képével és hasonlatosságával rendelkezett (Ter 1:26). Számunkra, valójában ez a világ kezdete és minden, ami elõtte volt, ireleváns, mivel nem volt elõtte igazi ember, aki tudatosan megtapasztalhatta volna Istent és az életet...

A tudatra ébredt Ádám elkezdett beszélni és ekkor nevet adott minden élõlénynek (Ter 2:20). Ez idõ alatt, nyilvánvaló lett, hogy az értelemmel, érzelemmel, akarattal és öntudattal rendelkezõ Ádám, magányos volt ebben a világban. Egyedül volt, mint minõségi ember, az egész föld színén és nem volt hozzá hasonló társa (Ter 2:20). Ekkor Isten olyan társat adott Ádámnak, aki támasza lehetett neki lelkiekben is, meg testiekben is. Éva hatalmas ajándék volt Ádám számára, nemcsak azért, mert társa és támasza lett neki, hanem azért is, mert utódokkal ajándékozhatta meg õt (Ter 1:28).

Évát, Isten Ádám oldalbordájából teremtette, így Éva csont és hús, Ádám csontjából és húsából (Ter 2:21-23). Ez szerintem egyfajta "genetikai operáció" lehetett, amely által létrejött egy nõi õsember, amely Ádám génjeivel kompatibilis génekkel rendelkezett. 

Gondoljuk meg... Az embernek kb. 206 csontja van. Melyik csontot lehetne még kivenni az emberi csontvázból, annélkül, hogy ne sérülne és nem nyomorodna meg?... Ha kiveszünk valakiból egy alsó oldalbordát, akkor a gyermekének is fog hiányozni az oldalbordája? Nem... Tehát, fizikailag, biológiailag, egy ilyen operáció lehetséges... Ezután, amikor Isten megteremtette Évát is, belelehelte az Õ lelkét, és így Éva is az Õ képmása és hasonlatosságara lett alkotva.  Az így megteremtett emberpár képes volt a minõségi, emberi életre, az Istennel való kapcsolatra, a fennmaradásra és a szaporulatra...

Persze, ugyanennyi erõvel, sõt sokkal könnyebben is, el lehet képzelni a kreacionistak szerint azt is, hogy Isten közvetlenül a földbõl teremtett minden élõlényt és az embert, mert Istennek minden lehetséges. De szerintem ez nem valószínû...

Az Éden kertje

Szerintem az Éden kertje és az elsõ emberpár eredeti szentsége, nem csak egy elvont lelki fogalom, hanem egy fizikailag, térben és idõben jól meghatározott hely és állapot volt, ebben a világban. A Szentírás világosan beszél olyan viszonyítási pontokról, amelyeket ma is megtalálhatunk a térképen. Az Éden kerjében volt egy folyó, amely négy ágra szakadt: a Pison, a Gichon, a Tigris ( másképpen Hiddekel) és az Eufratesz (Ter 2:14). A Tigris és az Eufratesz ma is megtalálhatók Mezopotámiában, a mai Irak területén. A Gichon, amely Khus földjét (Etiópiát) öntözi, lehetett talan a Nilus (fordított irányban?) vagy esetleg a Jordán?... A Pison eltünhetett valahol a Földközi tenger alatt, az Özönvíz idején, de az is lehet, hogy a Jordán folyó volt, amely Kánaán földjének keleti határa... 

Tehát az Éden kertje, valahol a Nílus és az Eufratesz folyók között lehetett, míg az Édentõl keletre esõ hely, ahová a bûnbeesett ember kiûzetett, valahol Mezopotámia, Babilonia és Perzsia területein...

Mi van a Nílus és a Jordán között?... Az ígéret földje, Dávid királysága (1 Kir 5:1). Isten Ábrahám megszólításával kezdte el üdvözítõ tervét. Mit mondott Isten Ábrahámnak? Hogy hagyja el otthonát, mert elvezeti õt arra a földre, amelyet neki és utódainak ad (Ter 12:1). Ábrahám, Izsák és Jákób Istenének központi üzenete, hogy Ábrahámnak és utódaiknak adja az ígéret földjét, a tejjel és mézzel folyó földet.

Kik Ábrahám utódai? Ábrahám atyja a körülmetéteknek is, meg a körülmetéletleneknek is, mert Ábrahám a hit atyja (Rom 4:11). Ha az õsbûn következménye az volt, hogy Ádám és Éva kiûzetett az Édenbõl (Ter 3:24), akkor Isten üdvözítõ terve nem vezethetett azon keresztül, hogy visszavezeti Ábrahámot és utódait a régi Éden helyére? 

Tehát , meglehet, hogy az üdvösség útja testiekben, az evilági Éden területére való visszatéréssel kezdõdhetett, amikor az Úr meglátogatta Ábrahámot a Mamré tölgyesénél (Ter 18). Az üdvösség, Ábrahámon, Izsákon és Jákóbon, azaz Izraelen keresztül, az ígéret földjén jutott el az emberiséghez, Jézus Krisztusban. Gondolom, ezért bír Izrael és Jeruzsálem ekkora fontossággal a megváltásában és a történelemben, mert egykor, valahol ott lehetett az Éden kertje...

Még egy kérdés van az Édennel kapcsolatosan: vajon, ha bûneset nem jön közbe, akkor az emberek örökké éltek volna az Édenben, abban az eredeti szentségi állapotban, amelyben Ádám és Éva volt? Szerintem nem, hanem amikor elérték volna lelki fejlõdésük és az Istennel való járásuk megfelelõ állapotát, akkor elragadtattak volna a mennybe, amint Henoch (Énok) is elragadtatott. T.i. Hénoch nem halt meg, hanem elragadtatott, mert Istennel járt (Ter 5:24). Ez az állapot azonos lett volna azzal megdicsõült állapottal, amelyben a feltámadt régi szentek (Mt 27:52-53) vagy a Szûzanya van a mennyben.

A történelem elõtti idõk

A tudományok, amennyiben tényleg tudományok és nem ateista maszlagok, felfedték elõttünk a régi idõk dolgait. De valójában még a Bábel tornyáig sem tudnak visszanyúlni. Sokmindent felfedeztek a fizika, a kémia, a biológia, a geológia, az arheológia, a paleontológia, stb. által, és sokmindent kifejlesztettek a technikában. Mára már meg tudják határozni a korokat meg az idõket. A tudományos ásatások feltárták és osztályozták a régmúlt korszakokat. Ezek, szerintük, többmillió évre nyúlnak vissza...

Ezekben én azt látom, hogy az élettelen dolgok megteremtése, a több korszakban lezajlott élõvilág "evoluciós-teremtése", mind-mind az emberre mutatnak. Minden az emberért, a teremtés kornájáért lett. Az "evoluciós-teremtés" alatt azt értem, hogy megfigyelve a bibliai teremtéstörténet napjait, sorrendjét, láthatjuk, hogy az élõlények teremtésrendje megfelel valamennyire az evoluciós elmélet rendjével. Elõbb lettek a növények, majd lettek a halak, a hüllõk, a madarak és aztán a szárazföldi emlõsök. A hatodik napon, a teremtés koronájaként, megteremtetett az ember. 

Minden nap végén látta az Úr, hogy mindaz, amit teremtett jó. De mi jelent az, hogy JÓ? Azt jelenti, hogy Isten akarata szerint való, müködõképes, életképes, fennmaradásra és szaporulatra képes. Az, hogy a teremtésnek egy fázisa jó, önmagában hordhatja azt a lehetõséget is, hogy egy köztes állapotban, lehetett valami olyan is, ami nem volt jó. Mit jelenthet az, hogy valami NEM JÓ? Azt jelenti, hogy hosszútávon nem életképes és nem tud fennmaradni. Miért nem tud fennmaradni? Talán azért, mert túl nagyra növekedtek és az energiagazdálkodásuk nem volt eléggé hatékony a hosszútávú fennmaradásra... Ez megmagyarázhatja a dinozauruszok korszakát és azok eltûnését. Ezek talán egy NEM JÓ átmeneti fázist képezhettek a madarak és a szárazföldi emlõsök között. De az is lehetséges, hogy a dinoszauruszok is jók voltak eredetileg, egy bizonyos korszakban és csak az õbûn által elvadult világban (Ter 1:30), meg az Özönvíz által pusztultak ki... Itt megemléthetjük azt a szumér kőtáblát is, amelyen két óriás tart pórazon két hosizúnyakú dinozauruszt...

Az õsbûn

Ádám és Éva meg lettek teremtve, boldogan éltek az Éden kertjében, az eredeti szentség állapotában, de mégsem voltak teljesen készen... Azt hiszem, hiányzott belõlük valami. Hiányzott belőlük a teljes, akarati szabadságra való ébredés, és a teljes szeretetből fakadó önátadás... Mivel Isten kezdettõl fogva feleségének rendelte alkotását, az embert (Iz 62:5; Jel 21:9), ezért szerintem nem elégedhetett meg azzal, hogy az ember egyféle robot legyen, vagy állati módon ragaszkodjon hozzá, hanem azt akarta, hogy isteni módon, szabad akaratból döntsön a Vele való örök kapcsolat mellett. 

Isten azzal kezdte el az ember önmagához való felemelését, hogy kezdetben csak egyetlen egyetlen egy parancsolatot adott neki. Odahelyezte a jó és rossz tudásának fáját és megparancsolta, hogy ne egyenek róla (Ter 2:17). Gyakorlatilag 50% esély volt arra, hogy ne egyenek a fáról, és 50% esély volt arra, hogy egyenek a fáról. De Isten mindentudó és mindent elõre ismer... Azt is tudta, hogy az embert megkísérti majd a kígyó ( Ter 3:5) és azt is tudta, hogy az ember nem fog tudni ellenállni neki. Ha az elsõ emberpár meg is tartotta volna a parancsolatot, de vajon az utódaik nem buktak volna el? Akkor miért helyezte oda Isten a tiltott fát?... 

Hiszem, hogy mindkét lehetõségre Istennek volt egy jó terve, de a második variáns, a rosszabbik, mintha szebb, gyönyörûségesebb és magasztosabb lenne bizonypos szempontból... A második variánsban, habár ott van a halál és a kárhozat tragédiája, mégis, itt Isten a fõszereplõ, mert magára öltve az emberi természetet, egésszen magához ölelhette az embert, meghalhatott érte a kereszten és kimutathatta iránta az Õ végtelen szeretetét. Isten, így kijátszodhatta az Õ nagy szeretetének és irgalmának minden kártyáját, hogy így alkalmassá tegye az embert arra, hogy az Õ hûséges felesége legyen. 

Ezért aztan nézhetjük a dolgot emberileg úgy is, hogy az õsbûnnek "meg kellett történnie", hogy egésszen megismerjük Istent és így megnyilvánulhasson Isten végtelen és elképzelhetetlenül nagy szeretete. Itt egy misztérium van, ami a predesztináció és az ember szabad akarata közötti feszültségben nyilvánul meg...

De mi történhetett a jó és a rossz tudásának fájánál? Amint ettek a gyümölcsbõl, menyílt a szemük, és olyanok lettek, mint Isten: jónak és rossznak ismerõi. Ugyanakkor, szégyenkezni és rejtõzködni kezdtek. Elszakadtak Istentõl (Ter 3:7-10), az élet forrásától és ezért meghaltak (Ter 3:3), elõször lelkileg, aztán testileg is... Mi lehetett annak a fának a gyümölcse Szimbólikusan, lelki értelemben, vagy szó szerint kellene ezt értenünk? Lehetséges, hogy szimbólikusan, lelki értelemben kell értelmezni. Akkor ez azt jelenti, hogy a tudás, az ismeretszerzés, rossz következményekkel járt az emberre nézve. De az írásban nem az áll, hogy a bukott angyalok nyújtották az embernek a gyümölcsöt, hanem annak leszakítására csábítottak őt. Tehát Éva nem a kígyótól vette át a gyümölcsöt, hanem õ maga szakította le a fáról. 

Azt gondolom, hogy itt nem tanulásról, értelmi ismeretszerzésrõl van szó és mégis, a tudás miatt volt csábító a tiltott fa. A tiltott fa gyümölcse egy olyan misztérium, amely által az ember, saját döntése nyomán, szellemi megtapasztalást szerzett Isten nélkül. Egy másik lehetséges értelmezés az, hogy ténylegesen, testi módon ették meg azt a gyümölcsöt és a gyümölcs mégis lelki hatással volt rájuk nézve. Lássuk hat, létezik-e ma a világon olyan táplálék, amelyet a szájunkkal eszünk meg, de a lelkünket formálja? Igen: ez a legméltóságosabb Oltariszentség, az Eucharisztia. Krisztus valóságos testét és vérét a szánkkal vesszük magunkhoz, de a lelkünket táplálja... Fizikailag, testileg esszük meg, de hatásában, a kegyelem által, a lelket szenteli meg. 

Ha az Eucharisztiával való táplálkozás megszentel bennünket, akkor nem létezhetett-e a jó és rossz tudása fájának olyan gyümölcse, amely megnyitotta az ember lelki szemeit? Tehát a tiltott fa gyümölcse nem lehetett-e egyfajta "ellen-Eucharisztia", amely tiltott szellemi megtapasztalást szerzett? 

Mivel a bûneset után, az ember olyan lett, mint Isten, jónak és rossznak ismerõje, ezért többé nem közelíthetett az élet fájához (Ter 3:22). Az élet fája az Eucharisztiára utal és a tõle való elzárás pedig, az élettõl való elzárást...

Az õsbûn elõtt, minden állat füvet evett, míg az emberek magokat (Ter 1:29-30). Vagyis az emberek gabonafélékkel és gyümölcsökkel táplálkoztak. Az õsbûn következménye az lett, hogy Isten megátkozta a földet (Ter 3:17). Mit jelent az, hogy megátkozta? Azt, hogy részben kirekesztette a természetet az Õ éltetõ és szaporító gondviselésébõl. Megvonta a Tőle származó őserőt. Azután a föld már nem teremte meg magától olyan mértékben a hasznos növényeket, a magokat és a gyümölcsöket, hanem inkább a tövis, a bogáncs meg a burján termett többségben. Ettõl kezdve, az ember csakis fáradtságos munkával tudta elõállítani azt, ami korábban magától termet. Ez az élõvilágot éltetõ õserõ megfogyatkozásában keresendõ a fogyatkozás oka, amely a világ alapjaiban van, Isten hathatós szava által...

Milyen érdekes… A gazdálkodó embereknek nem kell ezt magyarázni. A burján magától, százszoros hatékonysággal terjed és nõ, míg a hasznos növények megtermesztéséért fáradságos munkával kell írtani a burjánokat és a kártevőket. A hasznos növények elburjánosodása egy folyamat volt. Azt állítják, hogy az egykori Éden kertje táján, a kánaáni-mezopotámiai termékeny félhodban, még az ókorban is 200-300-szoros volt a búza termése magától.

Az átok beállta után, az állatok is megzavarodtak. Nem találtak elegendõ tápláló füvet, érezték a rosszat a természetben. Sokfajta állat ragadozó lett, mérgezõ és húsevő. Betört a vérontás és az öldöklés általi halál a világba. Az állatok között is, meg az emberek között is (Ter 4:1-15). Az ember is elkezdett állatot ölni és maga Isten tanította meg az embert állatbõrbõl ruhát készíteni (Ter 3:21). Ez az állatbõrbõl készült ruha kb. olyan lehetett, mint amilyent az alpesi gleccserben talált 5000 éves, fagyott múmián találtak. 

A kõkorszaki leletekben pedig milyen tárgyakat találtak? Gabona õrlésére alkalmas kõedényeket és az állatok megölésére, bõrõk kikészítésére alkalmas éles köveket. A gabona õrlése már meglehetett az õsbûn elõtt is, de csak az õsbûn után jött be a bõrruhák készítése meg az állatok húsának fogyasztása. Ezért aztán, az ember keze által pattintott, megmunkált kõ, valahogyan az õsbûnt jelképezi. Talán ezért kérte az Úr Mózestõl, hogy olyan kõbõl emeljen oltárt a Jordán partján, az ígéret földjének határán, amelyet ember keze nem munkált meg és vas nem érintett (MTörv 27:5)...

Angyalok a földön

Vannak a Szentírás kánonjába felvett könyvek és vannak az apokrif könyvek. Az apokrif könyvek nincsenek benne a Szentírásban, de egyes részegyházak használnak néhányat közülük. Az emberek ismerik, tanulmányozzák, de az Egyház nem tartja ezeket Istentõl sugalmazottaknak. Gondolom azért nem ismeri ezeket el, mert az üdvösség szempontjából nem szükségesek. Ezek közé tartozik a Hénoch ( Énok) könyve , amelyet a Qumráni tekercsek között is megtaláltak.

Énok könyvében szó van arról, hogy a bukott angyalok testet öltöttek, a földön éltek és vétkeztek Isten parancsolatai ellen azáltal, hogy asszonyokat vettek maguknak az emberek leányai közül. Énok egyfajta követség szerepét játszotta Isten és a tanácskozó, bukott angyali sereg között. Énok, mivel Istennel járt, nem halt meg, hanem elragadtatott (Ter 5:24)...

Tehát a bukott angyalok, az emberéhez hasonló testet szedtek magukra a levegõbõl és valóságosan itt jártak-keltek a földön. Az lett volna a szerepük, hogy óvják és helyesen tanítsák az embereket, de ehelyett, megszegték a paracsolatokat és elhagyva égi helyüket, méltóságukat, testi, érzéki életre adták a fejüket. Megkívánták az emberek leányait és házasságra léptek velük...

(Ter 6:2) ... az Isten fiai látták, hogy az emberek lányai szépek. Feleségül vették mindazokat, akik tetszettek nekik.

(Júd 1:6 )  Az angyalokat is, akik nem becsülték meg méltóságukat, elhagyták lakóhelyüket, a nagy nap ítéletére örök bilincsekben, sötétségben tartja.

A szentírás szerint, az angyaloknak hatalmukban áll az emberihez hasonló testet ölteni vagy eltünni, tetszésük szerint, de az ember még a saját hajszála fölött sem uralkodik...

(Mt 6:27) Kicsoda pedig az közületek, aki aggodalmaskodásával megnövelheti termetét egy araszszal?

(ApCsel 12:10)  Átmentek az első őrségen, majd a másodikon is, aztán eljutottak a város felé nyíló vaskapuhoz, és ez magától kinyílt előttük. Kint még végigmentek az egyik utcán, aztán az angyal hirtelen eltűnt mellőle.                                 

Az angyalok által felvett test nem valami virtuális test vagy emberi alak, hanem valóságos, élõ, tappintható, de mégis szellemi test volt. Képesek voltak táplálkozni, ételt fogyasztani, de valójában nem fogyasztották el, hanem csak a látszatát keltették...

(Ter 18:9)  Míg ettek, ott állt előttük a fa alatt. Azok megkérdezték: "Hol van a feleséged, Sára?" Ezt válaszolta: "Itt a sátorban."

(Zsid 13:2) - Ne feledkezzetek meg a vendégszeretetről, hisz ilyen módon némelyek tudtuk nélkül angyalokat láttak vendégül.

(Tob 12:19)  Azt hittétek, enni láttok, pedig az csak látszat volt.          

De vajon, valóságos emberi természettel rendelkezõ testük volt az angyaloknak? Nem, csak magukra szedett anyagi és mégis szellemi testük volt, mert nem asszonytól születtek. Csakis a megtestesült Ige, Jézus Krisztus, Aki asszonytól született, csakis Õ valóságos ember. Csak Neki van valóságos emberi természete, mert Mária méhében az emberi természet szerint formálódott. Az Úr Jézus mindenben közösséget vállalt velünk, bûnös emberekkel, különösen a szenvedésben és a halálban. A feltámadt Úr Jézus, az angyalokhoz hasonlóan, megjelenik és eltûnik, majd halat eszik a tanítványok szeme láttára ( Lk 24;41-42), de Ő valóban eszik. Ezzel bizonyította, hogy valóságos testtel rendelkezik. Valóságos emberi természete csak Neki van, az angyaloknak nincs...

Miért nem öltenek ma is testet az angyalok? Szerintem, egyfelõl azért, mert ma már nincs erre szükség, másfelõl azért, mert a bukott angyalok, vagyis az ördögök, ma már nem képesek ezt megtenni. Mivel kitaszíttattak a mennybõl Szent Mihály arkangyal és seregei által (Jel 12:7-9) és Isten megvonta hatalmukat, ezért ma már nem képesek testet ölteni magukra. Az ördögök elvesztették mennyei erejüket és hatalmukat, de az idõk végezetéig, még ideig-óráig hatalommal bírnak itt a földön.

Mitológia, istenek és félistenek

A Szentírás nem csak arról szól, hogy angyalok jártak a földön, hanem arról is, hogy mit tettek. Az angyalok feleségeket vettek maguknak az emberek leányai közül és gyerekeket nemzettek...

(Ter 6:4)  Óriások éltek akkor a földön (és később is), amikor az Isten fiai az emberek lányaival összeházasodtak, és ezek gyermekeket szültek nekik; ezek a régi idők híres hősei.

Mivel az angyalok által felvett test nem volt valóságos emberi test, ezért az angyali, szellemi test sejtjei, keresztezõdve az emberi test sejtjeivel, valami újat eredményeztek. Ezek a leszármazottak nem Isten akarata szerint való teremtmények voltak. A természetük elütött a többi ember természetétõl. Sokkal nagyobbak és erõsebbek voltak, mint az emberek. Így az angyalok gyermekei, az óriások, könnyûszerrel tudtak uralkodni az embereken. Mivel az emberiség már megfertõztetett az õsbûn és a káini tesvérgyilkosság által, ezért könnyen elképzelhetõ, hogy ezek a “superman”-ek folyton háborúztak, erõszakoskodtak és elnyomták az emberiséget.

Megsokasodott a bûn a földön és teljesen megfertõztetett. A bûn, amely miatt Isten megbánta (Ter 6:6), hogy embert teremtett a földre, talán nem is annyira a paráznaság, a gyilkosságok, meg a különféle förtelmességek voltak, hanem inkább az ember természetének megrontása. Isten nem félangyal természettel rendelkezõ embereket, azaz óriásokat akart teremteni. Nem ez volt az Õ akarata. Talán az volt az Özönvíz elsõdleges célja, hogy az ember természetének elfajzását meggátolja és megmentse a teremetés tiszta magját. 

Isten kiválasztotta Noét és családját, aki vele járt és aki tiszta emberi természettel rendelkezõ teremtmény volt. Mivel Noé hûséges volt Istenhez úgy lélekben, mint természetben, kegyelmet talált Istennél, míg a többi teremtmény eltörültetett a föld színérõl...

(Szám 13:33)  Óriásokat is láttunk ott. Enak fiait, az óriások nemzetségéből, úgyhogy olyannak éreztük magunkat mellettük, mint valami szöcskék, és az ő szemükben is épp olyannak látszhattunk.

(Bölcs 14:6) Így keresett már az ősrégi időben, amikor a gőgös óriások vesztüket lelték, tutajon menedéket a világ reménysége, és új nemzedék magvát hagyta a világra, mivel a te kezed kormányozta.

(Bár 3:26) - Itt születtek az óriások, a régi kor hírességei, a daliás és harcos emberek.

Az Özönvíz leginkább az akkor ismert világot érintette, vagyis Egyiptom, a Földközi tenger, Kis-Ázsia, Kanaán, Mezopotámia, Babilónia és Perzsia vidékeit. Az Özönvizet nem föltétlenül kell az egész földbolygóra képzelni és az emberek sem, meg az óriások sem pusztultak ki teljesen a világból, hanem csak ezekben a térségekben. 

Ezt az is bizonyítja, hogy habár az óriásoknak teljesen ki kellett volna veszniük, mégis maradt belõlük Mózes idejére is. Talán az óriások maradéka és az elfajzott emberi természet volt az oka, hogy Árahám nem engedte fiának, Izsáknak, hogy Kanaán földjérõl házasodjon. Talán ez is oka volt annak, hogy Izraelnek ki kellett írtania Kanaán földjérõl a hét elfajzott, bûnös nemzetséget, amelyek nemcsak óriásokkal elegyedtek, hanem állatokkal is...

Szerintem lehet egyfajta összefüggés, folytonosság a teremtéstörténet, a mitológia és az ismert történelem között. Az emberi civilizációt kb. K.e. 4000-re lehet visszavezetni. Ha nagyon utánaszámolunk a Szentírásban feljegyzett idõknek, figyelembe véve az ősatyák, a pátriárkák életkorait, az egyiptomi fogságot, Mózes, Dávid és Herodes korszakait és ha összevetjük azt az Úr Jézus nemzetségi táblázatával (Lk 3:23-38), akkor nem nagy dolog kikövetkezteti, hogy Ádám, valamikor 6000 és néhány éve lett teremtve. És ez nem mond ellen annak, hogy a kutatók 10000 éves neandervögyi ember csontmaradványaira találtak... Azok valószínüleg még nem rendelkeztek isten képére teremtett lélekkel.

Van aki az állítja, hogy az õsatyák életkorát nem lehetett a mai évek szerint számolni. Szerintem ez egyszerűen butaság… Melyik az a primitív nép, amelyik ne tudná megszámolni, hogy hány tavaszt ért meg? Minden ember az idõt, az évszakok járásához méri. Az emberi életet mindenki a lagnagyobb ciklussal, a Nap ciklusaival, azaz az évszakokkal méri. Az ősi egyiptomiak mindent ismertek az időszámításról, meg a bolygókról. Aki azt állítja, hogy Ádám és a többi õsatya nem élhetett közel ezer évet, az csak a hitetlensége miatt teszi. Mit gondol az ilyen ember Istenrõl? Hogy Neki nincs hatalma megtartani az embert 969 évig? Vagy vajon ki számolta meg Ádám életéveit? Ádám, aki azt se tudta mikor lett teremtve vagy hogy meg kellene számolnia életkorát? Vajon nem maga Isten? Csak egy példa: vajon, ha az õsatyák életkoát elosszuk 10-el, akkor õk 6-10 éves korukban nemzettek utódokat?... 

 Végül, a bûn elszaporodása miatt, Isten azt mondta, hogy az ember élete legyen csak 120 év...

(Ter 6:3)  Ekkor az Úr így szólt: "Nem marad éltető lelkem az emberben örökké, mivel test. Életkora csak 120 év legyen."

Ez Járed és Énok idejében történt. Ettõl kezdve megfigyelhetõ, hogy az õsatyák életkora több fokozatban csökkent: kezdetben 900 év fölött volt, majd a vízözön után kb. 450 év, majd a Bábeli zűrzavar után kb. 250 éveket éltek, míg Ábrahám már csak 175 évet. Végül, Mózes pontosan 120 évet élt. Mózesen teljesedett be az ige, hogy az ember élete csak 120 év legyen...

Olvashatjuk, hogy az egyiptomi fáráók az istenek leszármazottainak tartották magukat. Olvashatjuk a görög mitológiában az istenek és gyermekeik, a félistenek, sokat harcoltak és tragikus sorsuk volt. Vajon mindezek csak mesék vagy netán a régmúlt idõk óriásainak, angyali ivadékoknak korszakát idézik. Persze, sok mese is van ezekben, de egy dolog biztos: az angyalok ivadékai, az óriások, léteztek és befolyásuk, hatalmuk kb. 2500 évig tartott a földön...

A történelem

Egyszer odajött hozzám egy fiatalember a közösségben és megkérdezte tõlem, hogy mi a bizonyítéka annak, hogy Jézus Krisztus valóságosan létezett a történelemben és nem csak egy kitalált személy. Ekkor a Szentlélek azonnal megadta nekem a bölcsességet és ezzel a kérdéssel válaszoltam: 
- Mihez viszonyítják a történelemben az idõszámítást?  
– Hát  i.e.-tti és  i.u.-ni évek – válaszolta a fiatalember. 
– Nem – mondtam - az K.e.-i és K.u.-i évek. Azaz, Krisztus elõtti és Krisztus utáni évek... Ha ez nem elég bizonyíték Jézus Krisztus történelmi valóságára, akkor mi az?... Jézus Krisztus a születésével és földi életével, felülírta a zsidó idõszámítást, a római idõszámítást és a kínai idõszámítást ... A világon ma már mindenki, akár keresztény, akár nem, 2016 ír, azaz kb. 2016-ik évet  Krisztus születésétõl...

Manapság szenzációt akarnak csinálni abból, ha valami olyant találnak az ásatások során, ami meg van írva a Szentírásban. Lázasan keresik az Úr Jézus Krisztus sírját. Ugyanakkor, a Szentírásban leírt királyokat és eseményeket, csak tanító meséknek tartják. Ezek mind hitellenes, ateista megnyilvánulások. A Szentírás történelmi feljegyzései valósak és nincs semmi szenzáció abban, ha megtalálják valamelyik pátriárka, próféta vagy király sírját. Az Úr Jézus csontjainak keresésére pedig fölösleges kutatási pénzeket pazarolni, mert Õ feltámadt és felment a mennybe...

A mûvészetek és a tudományok

A mai ember önmagának tulajdonítja tehetségét, alkotását, pedig a Szentírás világosan megmondja, hogy minden jó, amivel az ember rendelkezik, Istentõl származik. Sõt, Szent Pál megkérdezi:
 
(1Kor 4:7) Mid van, amit nem az Úrtól kaptál volna?... Ha pedig az Úrtól kaptad, miért dicsekedsz vele?..

Mózes könyve világosan leírja, hogy Isten, az Õ Lelke által adta meg az embereknek a zenéhez való érzéket, a hangszerek gyártásának tudományát és a játszáshoz, énekléshez való tehetséget. Hasonlóképpen Isten adott az embereknek, a Szentlélek által, készséget és ügyességet mindenféle mesterségre és alkotásra.

(1Kor 4:7) Ki mond különbnek másoknál? Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, miért dicsekszel, mintha nem kaptad volna?

(Ter 4:21)  Öccsét Jubálnak hívták: ez lett a lantosok és a furulyások atyja.

(Kiv 31:3) ... eltöltöttem Isten lelkével, hogy adjon neki ügyességet, értelmet és ismeretet minden mesterségre…

Ezekbõl a kezdeti áldásokból, bomlottak ki a tudományok, a mesterségek sokassága és a mûvészetek minden fajtája: a zene, a festészet, az irodalom, a színészet, a tánc, stb… Ugyanakkor, világos, hogy egyes tudományok, technikák és technológiák, amelyek istentelenségre vezetik az emberiséget, az ördögtõl származnak. Az ördög adja át a tehetséget, a bűnös ismereteket és a hatalmat egyeseknek, hogy megteremtsék a tudomány és a tehnika által a fenevadat, amely szolgaságba fog lancolni minden embert a földön...

A kozmosz

Az utóbbi pár száz év, de fõleg a modern korszak, megnyitotta elõttünk a kozmoszt, az univerzumot. Elõbb azt fedezték fel, hogy nem a Nap forog a Föld körül, hanem a Föld forog a Nap körül. Majd a csillagvizsgálókkal és a matematikával lerajzolták és kiszámították a Naprendszert. Majd, a még nagyobb csillagvizsgálókkal, meglátták a távolabbi csillagrendszereket.

Aztán rakétát építettek és az ember kiment a világûrbe. Gagarin visszajött a világûrbõl és azt mondta, hogy nem találta ott Istent. Aztán, a hatvanas évektõl, elkezdõdött a földökívüliek körüli láz. Itt is, ott is, repülõ csészealjakot véltek látni, sõt azt is állították, hogy találkoztak a földönkívüliekkel. Ezeket, különbözõ, zavaros fotókkal és felvételekkel próbálják igazolni...

Ezután, mint egy bomba, jött a kijelentés a vatikáni csillagvizsgáló jezsuita igazgatójától, miszerint lehetséges a földönkívüliek létezése. Isten annyi bolygót teremtett a világûrbe, miért ne teremthetett volna máshol is értelemes lényeket? Volt aki erre felháborodott, de volt sok olyan teológus is, aki védelmébe vette ezt a meglátást.

Személyes tapasztalatom, hogy az egész földönkívüliek körüli téma az ördögtõl van. Az lehetséges, hogy vannak UFO-k és idegen lények, ez egy kutatási téma lehet, de ezek biztosan nem Isten teremtményei. Aki azt hiszi, hogy Isten máshová is teremtett értelmes lényeket, az nem értette meg a teremtést és az üdvösségtörténet lényegét, még akkor sem, ha pap vagy teológus. Ebbõl a szempontból, a geocentrikus világnézet változatlan maradt. Ma is, a Föld a világmindenség közepe, mert ha nem is kering minden bolygó a Föld körül, de az egész világûr a Földért és a a Földön élõ emberért van...

Szerintem az idõ és a tér nem létezik önmagában, hanem az anyag létezésének, fejlõdésének, változtatási folyamatának mértékei. Minden óra müködése az anyag mozgásában áll. A kakukkórában a fogaskerekek mozognak, míg az atomórában, az anyag elemi részecskéi mozognak. Anyag és annak mozgása nélkül nincs sem óra, sem idõ. A Szentírás világosan kifelyezi, hogy a Nap, a Hold és a csillagok, azért vannak az égen, hogy jelezzék a napokat, az idõket és az ünnepeket ( Ter 1:14-15). Az Egyház ma is a Nap és Hold járásához igazítja ünnepeit.

Higyük el, hogy Isten annyira szerette az embert, hogy megteremtette neki ezt a nagy, élettelen bolygókkal teli univerzumot, azért, hogy világítsanak a feje fölött, hogy mozgásukkal jelezzék az idõt és hogy a kölcsönösen ható erejük által fenntartsák és mozgassák a Földet. Ennyi az egész… Ne higgyünk a nagy, tudományosnak tûnõ meséknek, amelyek egyáltalán nincsenek bizonyítva és amelyek csakis egyfajta áltudományos hiedelemek ( Jel 19:20)...

Miért nem lehetnek teremtett földönkívüliek? Egyszerû… Azért, mert Isten végsõ terve az, hogy feleségül vegye a népét ( Iz 62:5; Jel 21,9). Isten emberré lett, felvette az emberi természetünket, hogy ezt megtehesse. Krisztus és az Egyház, a Võlegény és a Menyasszony viszonya, misztikus és elválaszthatatlan. Ebbe a kapcsolatba nem fér bele másvalaki. János apostol sem látott a mennyben egy földönkívülit sem ( Jelenések könyve). Vagy talán Isten, egy poligám Isten lenne, akinek sok felesége van?... Krisztus nem csak az emberi természetet vette volna magára, hanem a “szürke emberkék” természetét is?... Vagy talán a “szürke emberkék” nem szakítottak volna a jó és rossz tudásának fájáról és õket nem kellene megváltani?... Hát nem azt mondja Szent Pál, hogy az egész természet, az egész világmindenség várja a megváltást (Rom 8:19-23)?... A földönkívüliek valószínüleg egyfajta ördögi "avatarok", amelyek a bukott angyalok elvesztett földi jelenlétét pótolják...

A hívõ ember számára világos, hogy minden földökívüliekrõl szoló dolog ördögi lelkektõl származnak. Azonban, a mai idõkben, sokan ördögi lelkekre hallgatnak (1Tim 4:1). Mi higgyünk Isten szeretetében, hogy Isten értünk emberré lett, megváltott minket és az egész kozmoszt értünk teremtette.




A biblia elsõsorban a lélekrõl és a léleknek szól, mert ez a világ és annak dolgai elmúlnak. De a lélekhez csakis ebben a világban és ezen a természeten keresztül szólhat. Ezért gondolom, hogy jó, ha az Isten teremtõ, megváltó és üdvözítõ mûvét, a természet dolgain keresztül is szemléljük. Mégis, ezek a dolgok mellékesek és arra kell törekedjünk, hogy Isten akaratát keresve, növekedjünk a lelkiekben.

Ima: Uram Jézus, habár keressük műveidet a múltban és a teremtett világban, egy dolog a fontos. Ég és föld elmúlnak, de a Te igéid soha el nem múlnak. Ámen.