2014. július 15., kedd

Átok és áldás

Az õsbûn esete óta (Ter 3), amikor minden megromlott és bejött a halál a világba (Róm 5:12), egy sor átok súlytotta a földet. Ezek fokozatosan megváltoztatták az életet a földön és megváltoztatták az emberiség egzisztenciáját...

Ezek az átokok a következõek voltak:

1. Az õszentség állapotának elvesztése és a halál megjelenése;

2. A föld elburjánosodása és az állatok megvadulása;

3. A testvérgyilkoságok elszaporodása;

4. Az emberi életkor korlátozása;

5. Az özönvíz és az óriások civilizációjának eltörlése;

6. A Bábeli zûrzavar;

7. Szodoma és Gomorra esete.

1. Az õsszentség állapotának elvesztése

Az õsbûn által bejött a világba  a bűn és a halál (Róm 5:12). De az õsbûnnek nemcsak a halál volt az egyetlen következménye, hanem az ember õsszentségi állapotának elvesztése is...

Egy alkalommal a feleségemmel elmélkedtem az õsszentség állapotáról, és felvetõdött bennünk a sérülés rizikójínak kérdése az elsõ emberpárral kapcsolatosan. Mi lett volna, ha az elsõ emberpár lezuhan pl. egy szikláról, vagy beleesik egy folyó örvényébe... Erre a feleségem nagyon egyszerûen azt válaszolta: Semmi... Mivel nem volt halál, ezért egyáltalán semmi se történt volna... Én tátott szájjal maradtam. Igen... Ez lehetséges. Valószínüleg, Ádám és Éva, nemcsak halhatalanok voltak, hanem sérthetetlenek is... Ebben az értelemben, az õsszentség állapotában, Ádám és Éva nem volt sérthetők, nem lehetett őket meghorzsolni, megvágni, összezúzni, összetörni, megfulasztani vagy elégetni... Mivel sérthetelenek voltak, ezért meztelenségükben, nemcsak, hogy nem szégyenkeztek (Ter 2:25), de nem is fázhattak, és nem is lehetett melegük. Vajon, létezik a Szentírásban valami ehhez hasonló? Igen, van...

- A tûznek nincs hatalma a három férfiún Dánél könyvében...

(Dán 3:15-27) Nos, hát készen vagytok-e rá, hogy mihelyt meghalljátok a trombita, fuvola és citera, hárfa és lant, duda és a többi zeneszerszám hangját, leboruljatok és imádjátok a szobrot, amelyet készíttettem? Mert ha nem imádjátok, még ebben az órában tüzes kemencébe vettetlek benneteket. S van-e olyan isten, aki megment titeket a kezemtõl?” Sadrak, Mesak és Abednegó így feleltek Nebukadnezár királynak: „Nincs szükség rá, ó király, hogy mi feleljünk parancsodra. Ha a mi Istenünk, akit tisztelünk, meg akar minket menteni, akkor a tüzes kemencébõl és a te kezedbõl is kiszabadít, ó király. De ha nem így történnék is, tudd meg, ó király, hogy isteneidet nem tiszteljük, és az aranyszobrot, amelyet állíttattál, nem imádjuk.” Ekkor Nebukadnezár haragra lobbant, arca lángba borult Sadrak, Mesak és Abednegó miatt, és kiadta a parancsot, hogy a kemencét a szokásosnál hétszerte jobban fûtsék be. Aztán megparancsolta serege legerõsebb vitézeinek, hogy kötözzék meg Sadrakot, Mesakot és Abednegót, és vessék õket a tüzes kemencébe. Azon nyomban meg is kötözték a férfiakat nadrágostul, köpenyestül és süvegestül, és bevetették a tüzes kemencébe. Mivel a király szigorú parancsára a kemencét a szokásosnál is jobban befûtötték, a lobogó tûz megölte azokat a férfiakat is, akik Sadrakot, Mesakot és Abednegót bevetették. A három férfiú, Sadrak, Mesak és Abednegó, megkötözve a tüzes kemence közepére esett.  Ekkor Nebukadnezár király megdöbbent. Izgatottan felállt, és így szólt fõembereihez: „Nemde, három férfiút dobattunk megkötözve a tûzbe?” Ezt felelték a királynak: „Egész biztos, ó király!” Erre így folytatta: „Én négy férfiút látok, akik szabadon járnak-kelnek a lángok közepette anélkül, hogy valami bántódásuk volna. A negyediknek pedig olyan alakja van, mint egynek az istenek fiai közül.” Ekkor Nebukadnezár odament a tüzes kemence ajtajához és bekiáltott: „Sadrak, Mesak és Abednegó, a fölséges Isten szolgái, gyertek ki és jöjjetek ide!” Erre Sadrak, Mesak és Abednegó kijöttek a lángok közül. A satrapák, helytartók, kormányzók és királyi tanácsosok összefutottak. Látták e férfiakon, hogy testükön semmi hatalma nem volt a tûznek, fejüknek egyetlen hajaszála sem perzselõdött meg, ruhájuk sem sérült meg, sõt még a tûz szaga sem járta át õket.

- Írva van, hogy az Isten fiának a lába sem sérülhet meg..

(Lk 4:9-11) Ekkor a sátán Jeruzsálembe vitte, a templom párkányára állította és így szólt: „Ha Isten Fia vagy, vesd le magad innét! Hisz írva van: Angyalainak parancsolta felõled, hogy oltalmazzanak, és: Kezükön hordoznak majd, nehogy kõbe üsd a lábad.

Tehát az ember, az õsbûnnel: 

- Elszakadt Istentõl (ez a lelki halál ); 

- Elveszítette sérthetetlenségét (megölhetõvé vált);

- Meg kellett halnia fizikailag is (az öregedés által, Ter 5:4). 

A õsszentség elvesztése után, az ember nemcsak, hogy szégyenlõs lett ( Ter 3:7), hanem sérthetőis meg fázékonny is. Ezért aztán, Isten állatbõrökbe öltöztette õket (Ter 3:21)...




2. A föld elburjánosodása és az állatok megvadulása

(Ter 3:17-19) Az embernek ezt mondta: „Mivel hallgattál az asszony szavára és ettél a fáról, jóllehet megtiltottam, hogy egyél róla, a föld átkozott lesz miattad. Fáradsággal szerzed meg rajta táplálékodat életed minden napján. Tövist és bojtorjánt terem számodra. A mezõ füvét kell enned. Arcod verítékével eszed kenyeredet, amíg vissza nem térsz a földbe, amibõl lettél. Mert por vagy és a porba térsz vissza.”

Az emberek nem hiszik el, hogy a kezdetben a természet nem ilyen volt, mint ma. Aki mezõgazdasággal foglalkozik, annak nem kell magyarázni, hogy a burján milyen könnyen szaporodik, és mennyire nehéz a tápláló növényeket megtermeszteni. A szántóföldön csodálkozik rá az ember, hogy a burján és a gazember magától terem, a jóért viszont keményen meg kell dolgozni...

Kezdetben a természet szelíd volt és bõségesen, magától adta a táplálékot. Az emberek magokat és gyümölcsöt ettek, míg az állatok a zöld füveket (Ter 1:29-30)...

(Ter 1:29-30) Azután ezt mondta Isten: „Nézzétek, nektek adok minden növényt az egész földön, amely magot terem, és minden fát, amely magot rejtõ gyümölcsöt érlel, hogy táplálékotok legyen. A mezõ vadjainak, az ég madarainak s mindennek, ami a földön mozog és lélegzik, minden zöld növényt táplálékul adok.

Ebben a korban kezdte el az ember zúzni, morzsolni, õrölni a magokat és a gabonaféléket két kõ között, egyféle kõmozsárban. Ezt a kort, és az õsbûn utáni kort nevezik a tudósok kõkorszaknak, amelyból ránk maradtak az õsi kõmalmok vagy pattintott kõszerszámok...

Az õsbûn elõtti korban, valami olyan világ volt, mint amilyenrõl Izajás próféta beszél. Igaz, hogy õ a megváltott, újrateremtett világot akarja szemléltetni ezzel, de ez visszafelé is céloz...

(Iz 11.6-8) Akkor majd együtt lakik a farkas a báránnyal, és a párduc együtt tanyázik a gödölyével. Együtt legelészik majd a borjú s az oroszlán, egy kis gyerek is elterelgetheti õket. Barátságban él a tehén a medvével, a kicsinyeik is együtt pihennek; és szalmát eszik az oroszlán, akárcsak az ökör. A csecsemõ nyugodtan játszhadozhat a viperafészeknél, s az áspiskígyó üregébe is bedughatja a kezét az anyatejtõl elválasztott kisgyerek.

Az õsbûn után az egész természet megváltozott. A füveket és a tápláló növényeket felvette a gyom, felvette a rossz növényzet, a keserû, nem tápláló és tövises növényzet. A táplálék megfogyatkozott és az embernek dolgoznia kellett ahoz, hogy a tápláló növények erõre kapjanak és termést hozzanak. Elkezdõdött a gyomírtás robotja és elkezdõdött a mezõgzadaság...




Az állatok is megsínylették ezt az átkot. Egyrészt, már nem volt elegendõ táplálék a füvekben, másrészt, a felbolydult állati természetük, a bõségesebb táplálék felé vonzotta õket. Így, egyes állatfajok nem elégedtek már meg a fûvekkel, a leveklekkel, hanem elkezdtek más állatokat elejteni és húst fogyasztani. A kígyók és egyébb csúszó-mászók is elkezdtek mérget termelni, állatokat megmarni, hogy elejtsék azokat. Ez a változás hamarosan egy új ökoszisztémába konszolidálódott...

Az óriástestû sárkányok, vagyis a dinozauruszok, szerintem kezdetben mind növényevõk voltak, de lehetséges, hogy késõbb megjelentek közöttük is lettek ragadozók... Gondolom, hogy ezeket az Özönvíz törülte el az óriások civilizációjával együtt. 

Semmiképpen sem hiszem el az évilliók evolúciós meséjét, hanem azt hiszem, hogy a dinozauruszok kb. 4500 éve pusztultak ki az Özönvíz katasztrófájában. Az idõmeghatározásokkal ott tévednek, hogy nem veszik figyelembe az anyag változó tulajdonságait, az özönvíz koloszális erejét, és a talajrétegek kialakulását az évmilliók számlájára írják...

3. A testvérgyilkosságok elszaporodása

A bûnesetet hamarosan követte az elsõ testvérgyilkosság (Ter 4:8). Káin és Ábel esete nemcsak prófétai elõkép, amelyben az igaz Ábel és az õ áldozata az Újszövetségre mutat (Mt 23:35; Zsid 11:4), hanem szemlélteti a fõbûnök berontását is az ember lelkébe és az ő életébe. Miért ölt Káin?... Mert megharagudott. Harag... Miért haragudott meg Káin? Mert irigy lett Ábelre. Irigység... Miért lett irigy?... stb...
Isten kegyesen tekintett Ábel áldozatára, de nem tekintett Káin áldozatára. Káin ezt a megaláztatást nem tudta elfogadni. Kevélység...

Káin esete nemcsak egy véletlen volt, hanem ezzel kezdõdött el a testvérgyikosságok végtelen sorozata...

(Ter 4:23-24) Lámech így szólt feleségeihez: „Ada és Cilla, halljátok szavamat, Lámech feleségei figyeljetek szavamra: Leütöttem egy embert sebemért, egy ifjút sebhelyemért. Ha Kaint hétszer bosszulják meg, Lámechet hetvenhétszer.”

Ádám és Éva gyászával, Ábel meggyászolásával, berontott a gyász a világba...




4. Az emberi élet korlátozása

A bûnbeesett ember tudta, hogy meg kell halnia (Ter 2:17; Ter 3:19), de élete, a mindennapjai, tovább folyatódtak. Ádám és Éva elveszítették halhatatlanságukat, sérthetetlenségüket, már bõrruhákban jártak (Ter 3:21), Ábellel és Káinnal együtt gazdálkodtak (Ter 4:2), de még nem haltak meg, hanem majdnem ezer évig éltek. Káin testvérgyilkossága után, Ádám, 130 éves korában kezdett el újra gyermekeket nemzeni. 800 éven keresztül ki tudja hány fiút és lányt nemzett... Éva lett minden ember anyja (Ter 3:20). Úgy élt Éva a gyermekei között, hogy csecsemõjét együtt szoptatta a szépunokája csecsemõjével. Ezek a dolgok ma felfoghatalanok...

Amikor az emberek elszaporodtak, a bukott angyalok látták, hogy az emberek leányai szépek és kivánatosak. Ekkor, azok leszálltak a földre, feleségeket vettek maguknak az emberek leányai közül és gyermekeket nemzettek (Ter 6:1-2). Azonban az angyal-ember keresztezõdésbõl egy új faj jelent meg, az óriások nemzete (Ter 6:4). A mai világ teljes mértékben ignorálja és szõnyeg alá sepri az óriások létezésének tényét, pedig annak kitörülhetetlen nyomai vannak világszerte. Ott van a rengeteg megalitikus épitmény meg szobor, amelyeknek még a pontos korát sem tudják meghatározni. Ott vannak a nagy kõtömbök és alkotások, amelyeket megmozgatni, kifaragni még ma is nagy gond lenne...

Azokban az idõkben nagyon ritka volt a természetes halál és amikor 900 év után valaki meghalt, lelke elhagyta a testét, akkor ez hatalmas trauma volt az egész közösség számára. Ez lehet a magyarázata a dolmen-eknek. Amikor valaki meghalt, építettek neki egy dolmen-t, ahol elhamvasztották a halottat és azt remélték, hogy a lelke visszatér oda és találkozhatnak vele. Különösen jól meg lehet figyelni ezt a kaukázusi dolmen-eknél, ahol a dolmen teljesen zárt és az elsõ oldalán van egy kerek lyuk. Ez valószínüleg azért van, mert úgy gondolták, hogy a léleknek szüksége van egy lyukra, egy járatra, ahol visszatérhet a dolmen-be. Bizonyos alkalmakkor, évfordulókkor, ünnepekkor, kimentek a hozzátartozók és megpróbáltak kapcsolatba lépni az elhunyt személlyel...




Az angyal-ember keresztezõdésbõl született óriások létrehozták a saját civilizációjukat és kulturájukat. Ez leginkább Egyiptomban fejlõdött ki: óriási paloták, templomok, csarnokok, szobrok, piramisok, gátak, stb. Ezek tele vannak írásokkal és ábrázolásokkal. Ez a civilizáció viszont nagyon energiaigényes volt. A nagy testek, a nagy hatalom, a luxus, a bõ ellátás, mind-mind sok munkát igényelt. 

Az óriások elõször terorral igázták le az embereket, majd létrehoztak egy hierarchikus hatalmi rendszert és kemény rabszolgatársadalmat. Képzeljük el: mennyi vér folyhatott, és mennyit kellett dolgozni, hogy a kis emberek elõteremtsék azt a rengeteg táplálékot, ruházatot, ékszert, csónakot annyi óriásnak és az egész építkezõ társadalomnak. Ez egy nagyon kemény és gonosz kor volt (Ter 6:5).  Ekkor hangzott el a második átok...

(Ter 6:3) Ekkor az Úr így szólt: „Nem marad éltetõ lelkem az emberben örökké, mivel test. Életkora csak 120 év legyen.”

Ettõl kezdve, az emberek életkora 3-4 fokozatban csökkenni kezdett... 

Ha sorbarakjuk az õsatyák életkorait, akkor láthatjuk, hogy Noé után, az életkorok elkezdenek lassan csökkenni, egésszen Ábrahámig, aki már csak 175 évet élt. A 120 éves életkor Mózesen teljesedik be, aki teljesen egészségesen halt meg a Nebo hegyen, Jerikóval szemben, fix 120 éves korában (MTörv 34)...

5. Az Özönvíz és az óriások civilizációjának eltörlése

Habár az Özönvíz eseményét nem vitatják el a tudósok, mégis megpróbálják minimalizálni egy mai tszunami méreteire. Én hiszem, hogy ez volt a harmadik átok, amely gyökeresen megváltoztatta az egész földbolygó felszínét...

(Ter 6:13-14) Isten így szólt Noéhoz: „Elhatároztam, hogy elpusztítok minden lényt a földön, mivel a föld az emberek miatt megtelt gonoszsággal. Ezért eltörlöm õket a föld színérõl.

Az özönvízzel nemcsak, hogy eltöröltetett egy korábbi civilizáció, hanem az egész föld felszíne is gyökeresen megváltozott. Megjelentek a kontinensek, létrejöttek a szigetek, felszakadoztak a felhõk és megjelent a szivárvány. Létrejöttek a nagy jégtakarók, gleccserek és kanyonok. Létrejöttek a szelek és a tengeri áramlatok. Városok és megalitikus építmények kerültek a tenger alá, amelyeket ma, a modern technológia segítségével, felfedeznek, filmeznek vagy emelnek ki. Ekkor alakult ki egy új ökoszisztéma, amelyeben az évszakok követik egymást és a szelek hozzák az esõket...

Az özönvíz után, az ember már szabadon ehette a húst, csak az állat élõ vérét nem ihatta meg (Ter 9:3-4). Az így megerõsödött új emberi nemzetség, most már képes volt uralni a földet és szembeszállni az óriások maradékával. A megmaradt óriások elszigetelõdtek egy-egy helyen, szigeten, mint pl. a Földközi tenger partjain, Máltán vagy Húsvét szigeteken, de az egész Dél-Amerikában is. Az élelem hiánya, az emberek támadásai, de talán a génálomány szegénysége is, lassan az óriások teljes kipusztulásához vezetett. Mára az óriások már csak az írásokban meg a legendákban léteznek. De azért még ma is születnek olyan emberek, akik 2,5 m magasra nõnek. Ezeknék aztán meghatarozzak, hogy a gigantizmus betegségében szenvednek, de hogy honnan kaptak hibas géneket, az rejtély...




6. A bábeli zûrzavar

A vízözön után Szém, Khám és Jáfet utódai benépesítették a földet (Ter 10). Habár külön családonként, külön sátrakban éltek, egy közösséget alkottak, egy volt a nyelvük, és egy volt mindenük. Ebben az idõben, minden ember ugyanazt a nyelvet beszélte (Ter 11:1)... Ez az a nyelv volt, amellyel Ádám nevén nevezte a föld minden állatát (Ter 2:19)...

(Ter 11:1) Az egész földnek ugyanaz volt a nyelve és ugyanazok voltak a szavai.

Ekkor az emberek összebeszéltek, hogy maradjanak együtt, ne széledjenek szét a földön, hanem legyenek mindnyajan egy nagy nemzetség...

(Ter 11:4) Azután így szóltak: „Rajta, építsünk várost és tornyot, amelynek teteje az égig ér. Szerezzünk nevet magunknak, és ne szóródjunk szét a földön!”

Nem nehéz kitalálni, hogy honnan vették ezt a gondolatot, ezt ambiciót: hát a Sátántól és az özönvíz elõtti óriások híres civilizációjának maradványaiból (Ter 6:4)...

Az égig érõ torony jelzi az önistenítést, az önmagasztalást, de jelzi azt az igényt is, hogy az ember, akár önerõbõl is, de valahogy hatoljon fel Istenhez. Ez az út, megintcsak ugyanannak a bûnnek útja, amely az özönvíz elõtt volt. Ezt csak úgy lehetett megakadályozni, hogy elvette Isten az emberektõl az egység és a közös szervezõdés képességét, a kommunikáció megszüntetésével...

(Ter 11:7-8) Ezért szálljunk le és zavarjuk össze nyelvüket, hogy senki ne értse a másik nyelvét!”  Az Úr tehát szétszórta őket onnét az egész földön, s abba kellett hagyniuk a város építését.

A nyelvek széttagolódása valószinűleg sátranként, családokként történt. Ezért a családok, sátraikkal és házuk népével szerte- szét vonultak és megszűnt a földön a vagyonközösség. 

Mikor történt a Bábeli zürzavar? Héber idejében. Honnan tudjuk ezt? Onnan tudjuk, hogy Péleg idejében osztatott el a föld. Péleg pedig Héber fia volt.

(Ter 10:25) Ebernek két fia született. Az egyik neve Peleg, mivel az ő idejében osztották fel a földet. A testvére neve Joktán.

(Ter 11:16-17) Héber 34 éves korában nemzette Peleget. Peleg születése után Héber még 430 évig élt, és fiai meg lányai születtek.

Tehát Héber nyelve lett a szémiták nyelve, az õsi szent nyelv, az Ószövetség nyelve. Héber és kortársai két nyelvet beszéltek az ő életükben: elõbb Ádám õsi nyelvét ( ú. n. madarnyelv), majd a kapott nemzetségük nyelvét, amelyet a bábeli zûrzavar alkalmával kaptak. Mindez kb. K.e. 2450 körül történt, ami kb.1780 AM (Anno Mundi)...

A héber nyelv kb. 2000 évig volt élõ nyelv és így lett az Ószövetség nyelve. K.b. K.e. 400 körül a héber nyelv kiveszett és helyét lassan elfoglalta a görög, mint hivatalos nyelv, és az arámi, mint köznyelv. Az Úr Jézus idejében a hébert már csak az írástudók irmerték és a az arámi volt a köznyelv...

A XIX. század végén Eliézer Ben Jehuda Jeruzsálembe költözött családjával és attól kezdve csak héberül beszéltek otthon. A gyerekeit így nevelte és azok már beszélték az új héber nyelvet. Õ és Eliézer Jichák Perlman cionista nyelvész munkája nyomán, a cionisták az új-hébert választották az új zsidó állam, Izrael, hivatalos nyelvének. 

Mára a héber egy élõ és folyamatosan alakuló, fejlõdõ nyelv, hasonlóan az angolhoz, amely I. Erzsébet királynõ idejétõl, mindmáig folyamatosan alakul. Ma már van héber szinkronos rajzfilm is és héber rockzene is...




7. Sodoma és Gomorra esete

Sodoma és Gomorra esete egy újabb mérföldkõ az emberiség történetében. Ez a csapás azért mérföldkõ, mert ezt maga az Úr hajtotta végre angyalaival, az isteni, égbõl jövõ tûz erejével, és nyoma megmarad a világ végezetéig...

(Ter 19:24-28) Akkor Isten kén és tűzesőt bocsátott az égből Szodomára és Gomorrára. Így pusztította el ezeket a városokat, az egész vidéket, a városok minden lakóját és a mező egész növényzetét. Felesége visszanézett és sóoszloppá változott. Ábrahám korán reggel kiment arra a helyre, ahol Isten színe előtt állt, és körülnézett Szodoma és Gomorra irányában, meg az egész síkságon. Azt látta, hogy a földből füstgomolyag száll fel, amely hasonlított az olvasztókemence füstjéhez.

Vajon, azokban az idõkben, vagy azután, nem volt más gonosz város? Kánaán földjén, Józsué vezetésével, sok bûnös várost írtott ki Izrael népe(Józs 8:20-25)...

Onnan is látszik, hogy közvetlenül Isten ereje pusztította el Sodomát és Gommorát, hogy még az is meghalt, aki odanézett. Lót felesége hátranézett, pedig az angyalok figyelmeztették, hogy ne tekintsen hátra. Meg is halt azonnal és teste azonnal sóbálvánnyá változott. Mózesnek megmondta az Úr, hogy nem maradhat élve senki emberfia aki látja az Õ arcát...

(Ter 19:17) Amikor kivezették őket, ezt mondták: Menekülj, az életedről van szó. Ne tekints hátra, ne állj meg sehol a környéken, hanem menekülj a hegyekbe, nehogy elpusztulj.

(Kiv 33: 18-23) Azután ezt kérte: „Hadd lássam meg dicsőségedet. A válasz ez volt: Megteszem, hogy elvonul előtted egész fényességem, és kimondom előtted a Jahve nevet. Kegyes vagyok ahhoz, akihez akarok, és megkönyörülök azon, aki nekem tetszik. Azután hozzáfűzte: De arcomat nem láthatod, mert nem láthat engem ember úgy, hogy életben maradjon. Az Úr így szólt: „Nézd, itt mellettem van hely, állj ide a sziklára. Ha majd elvonul előtted dicsőségem, a szikla mélyedésébe teszlek és kezemmel befödlek, amíg elvonulok előtted. Ha visszavonom a kezemet, hátulról látni fogsz, arcomat azonban nem láthatod.

A nagy erõhatás, a kénes eső és tûz eredménye az lett, hogy minden anyag elégett és sóvá csapodott ki. Ebbõl sejthetjük, hogy Sodoma és Gomorra helye a Holt tenger lehetett, amely ma is annyira sós, hogy a Jordán vize sem tudja felhígítani...

Sodoma és Gomorra városainak esete, Isten igazságos ítéletének látható mértéke a mai ember számára...

(Mt 10:15) Bizony mondom nektek: Szodoma és Gomorra földjének tûrhetõbb lesz a sorsa az ítélet napján, mint annak a városnak!

(Mt 11:24) De mondom nektek: Szodoma földjének elviselhetõbb lesz a sorsa az ítélet napján, mint neked.”

(Lk 10:12) Bizony mondom nektek: Szodoma sorsa könnyebb lesz azon a napon, mint azé a városé.

(2 Pét 2:6) …vagy amikor Szodoma és Gomorra városát elhamvasztotta, és végpusztulással büntette, hogy példát adjon a késõbbi korok bûnöseinek.

(Júd 1:7) Ugyanígy Szodoma és Gomorra, valamint a szomszédos városok, amelyek hozzájuk hasonlóan kicsapongó életet éltek, és természetellenes gyönyöröket hajhásztak, intõ példák a számunkra: az örök tûz lett a büntetésük.




Az Úr Jézus tanítványai élõ hittel hittek Isten erejében, ami Sodomán és Gomorrán nyilvánult meg...

(Lk 9:54) Ennek láttán a tanítványok, Jakab és János felháborodtak: „Uram, ha akarod, lehívjuk az égbõl a tüzet, hadd pusztítsa el õket!” 

A Holt tenger, amelyben semmi se él, intsen bennünket, hogy jó gyümölcsöket teremjünk életünkben, mert akit Isten végsõ átka sújt, az soha többé nem terem gyümölcsöt (Mt 21:19). Aki pedig visszanéz erre a bûnös világra, amint Lót felesége visszanézett Sodomára, annak a föld sója kell kell legyen (Mt 5:13)...

Következtetések

Ma egy olyan világban élünk, ahol a tudományok területén masszívan folyik a megtévesztés és a manipuláció. Szembeállítják a hitet a rációval, az evolucionizmust a krecionizmussal, stb... 

Sokféle tudományt teljesen átjárt a hazugság szelleme... Egyetlen céljuk azt bizonyítani, azt hangoztatni, hogy a világ, a föld, az élet és az ember, magától lett, fejlõdött ki a világban, és hogy nincs Isten.

Az emberek manapság leginkább a technológiában hisznek. Mivel az ember, a technológia segítségével, nagy dolgokra képes, ezért a technológia mára egyfajta istenné vált. A valós tudományos hátteret az emberek nem képesek átlátni és megérteni. Nem látják át azokat a dolgokat, amelyek messze vannak az idõben, a világûrben vagy az anyag mélységeiben, ezért aztán elhiszik szt, amit az ateista tudósok, a TV adások mondanak. A tudósok, a kutatók, alkották az ûrhajót, az atombombát, a mobiltelefont, stb... Hogy is ne hinnének nekik?...

Lelki vonatkozások

A felsorolt átkok után azt gondolhatnánk, hogy a mi Istenünk egy kegyetlen Isten, aki csak bûntet. De valójában arról van szó, hogy a Sátán, irigységében, elrabolta az embert Istentõl, és az örök halálba akarja taszítani. 

Ebben a helyzetben minden átok valójában áldás, és folyton jön az áldás az égbõl, amely megment minket a haláltól. Abban láthatjuk meg igazán Isten végtelen szeretetét és irgalmasságát, hogy egyszülött Fiát, Jézus Krisztust, adta a világnak, hogy aki benne hisz el ne vesszen, hanem örök élete legyen...

(Jn 3:16) Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen.

(Jn 10:10) A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen és bõségben legyen.

(Jn 11:25) Jézus így folytatta: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog.




Tövist és bogáncsot terem a föld? Ne aggódjunk, mert a mennyei Atya jobban tudja, hogy mire van szükségünk (Mt 6:25). 

Csak 120 év a maximális életkorunk? Ne búsuljunk, mert az Úr Jézus helyet készített számunkra, hogy ahol Ö van, ott legyünk Vele mi is (Jn 14:3). 

Felborult a világ ökoszisztemája, túlnépesedett és fogynak ki a föld tartalékai? Ne búsuljunk, mert Isten olyan szépségre és gazdagságra hívott meg minket, amilyent szem nem látott, fûl nem hallott és emberi szív fel nem foghat (1Kor 2:9)...

Ima: Uram Jézus! Lehet, hogy lehurrognak a tudósok, a szakemberek és kiforgatnak érveikkel meg tudományukkal. Én azonban Téged választalak és a bölcsesség Lelkét. Benned hiszek, az örök Igében, Aki megvilágosítja a múltat, a jelent és a jövõt. Ámen.

2014. július 3., csütörtök

Óriások éltek

(Ter 6:1-6) Amikor az emberek kezdtek elszaporodni a földön és leányaik születtek, az Isten fiai látták, hogy az emberek lányai szépek. Feleségül vették mindazokat, akik tetszettek nekik. Ekkor az Úr így szólt: „Nem marad éltetõ lelkem az emberben örökké, mivel test. Életkora csak 120 év legyen.” Óriások éltek akkor a földön (és késõbb is), amikor az Isten fiai az emberek lányaival összeházasodtak, és ezek gyermekeket szültek nekik; ezek a régi idõk híres hõsei. Amikor az Úr látta, hogy nagy az emberek gonoszsága a földön és szívük állandóan a rosszra irányul, megbánta az Úr, hogy embert teremtett a földön és bánkódott szívében.

Van akinek ez a téma nagyon izgalamas - mert ma divat ezeken fantáziálni - mások viszont megütközhetnek azon, hogy egy hívõ ember ilyeneken töpreng. 

Én azt gondolom, hogy ha végignézzük az óriásokról és a megalitikus épitményekrõl elérhetõ anyagokat, információkat, akkor könnyen rájövünk, hogy egy józan gondolkodású ember nem fogadhatja el azokat a meséket, amelyekkel a tudósok minket etetnek. Itt valami nagyon nem stimmel az õskori történelemmel...

Szerintem, ha ma élne Aquiói Szent Tamás, látva a mai ásatásokat, feltárásokat, végiggondolva mai elérhetõ információkat, nem hagyná ezeket szó nélkül...
 



A téma letisztítása

Az óriások témája és a világszerte létezõ megalitikus építmények állítólagos misztériuma körül, egy rakás tévedés és zûrzavar van, amelyeket elõbb le kellene tisztítani...

Indulásból azt javasolom, hogy fogadjuk el a következõket:

1. A megalitikus épitményeket nem a földönkívüliek építették;

2. Az evoluciós õsember elméletek, amelyek kõkorszakról, bronzkorszakról, meg hasonlókról beszélnek, egyáltalán nem felenek meg a valóságnak;

3. Ez nem jelenti azt, hogy átesünk a kreacionisták merevségébe és a Szentírást csakis szó szerint vesszük...

A téma vizsgálásának eszközei

Ahoz, hogy valamennyire is józanul és módszeresen vizsgáljuk a témát, előbb szükségünk van néhány bíztos eszközre és viszonyítási alapra. 

Ezek a következõek lehetnek:

1. A Szentírás kánonjában található könyvek megbízható és idevágó részei;

2. A Katolikus Egyház Katekizmusába foglalt hitigazságok;

3. A világ különbözõ részein feltárt megalitikus épitmények, õsi leletek tényszerû adatai.

4. Ezek mellé még odavenném az Énok könyvét is, mert azt még egy apostol is idézte (Jud 1:14).

Angyalok a földön

Az Egyház tanítja, hogy az angyalok Isten teremtményei, akárcsak az emberek, de nem rendelkeznek testtel, hanem tisztán szellemi lények (KEK 330). Mégis, azt olvassuk a szentírásban, hogy Isten fiai, vagyis az angyalok, képesek voltak megkívánni az emberek leányait, képesek voltak feleségeket venni maguknak közülük és képesek voltak gyermekeket nemzeni (Ter 6:1-6).

Erre én két lehetõséget látok:

1. Az angyalok szellemi formában környékezték meg az emberek leányait és szellemi erõvel nemzettek gyermekeket;

2. Az angyalok magukra szedett testben környékezték meg az emberek leányait és szexuális kapcsolat által nemzettek gyermekeket.

Az 1.-est nem tartom lehetségesnek, mert azt gondolom, hogy akkor az egy teremtõ aktus lett volna, amelyre egyedül csak Isten képes. Csak a Szûzanya fogant méhében a Szentlélek ereje által. Csakis a Megváltó megtestesülése történhetett így (Iz 7:14; Mt 1:23)...

A 2.-ik esetre több szentírási rész is utal, ami azt bizonyítja, hogy az angyalok képesek voltak az emberihez hasonló anyagi testet szedni magukra a levegõégbõl. Ez a test azonban nem volt valóságos emberi test, mert valóságos ember csakis valóságos asszonytól születhet, természetes módon, a szûlés útján...

Olvashatjuk a szentírásban, hogy Ábrahám megmosatja az égi vendégei lábát és megvendégeli õket (Ter 18:1-8). Hasonlóképpen, Lót is megmosatja az angyalok lábát és megvendégeli õket. Sõt, a szodomai elvetemült férfiak meg akarják erõszakolni az angyalokat (Ter 19.1-8). Rafael arkangyal emberként jelenik meg, de késõbb felfedi angyali mivoltát Tóbiásnak (Tob 12:15-19). A Zsidókhoz írt levélben olvashatjuk, hogy egyesek emberek angyalokat vendégelnek meg tudtukon kívül (Zsid 13:2)... 

Semmi okom azt gondolni, hogy ezek a történetek csakis szimbolikus jelentőséggel bírnak, vagy csak tanító mesék. A dolgok ilyen beállítása rendszerint a hitetlen biblikusoktól származnak, akik összezagyválják az írások értelmét és elidegenítik azokat a valós élettõl, meg a hittõl...

A világirodalom, a világi kultúra, tele van a földre szállt angyalok motívumával. Az örök életû angyal, az égi lény, beleszeret a földi halandóba, egy hajadonba és elhagyja az eget, hogy boldogan éljen vele a földön, mint halandó ( pl. Mihai Eminescu - Luceafãrul). Az örök életet feláldozása egy nagy szerelemért… Ez a Sátán, a Lucifer témája és egyben tragédiája A szentírásban olvashatjuk, hogy a bukott angyalok nem becsülték meg égi fejedelemségüket, méltóságukat, hanem elhagyták az eget a földi örömökért (Júd 1:6).

Ugyancsak olvashatjuk a szentírásban, hogy maga az Úr is egykor valamilyen testet öltött... Leszállt a földre, hogy megtekintse közelrõl a szodomai valóságot és hogy beszéljen Ábrahámmal (Ter 18:21). Hárman jöttek, s míg az Úr Ábrahámmal beszélt, a másik kettõ (az angyalok) továbbmentek Szodomába (Ter 19). Mi okom lenne azt gondolni, hogy Ábrahám nem sétált, nem beszélgetett valamilyen közvetlen módon az Úrral, vagy hogy nem mosatta meg a lábát?... Ha pedig nem valamilyen testben volt ott az Úr, akkor miért kellett volna megmosni a lábát és miért kellett volna megvendégelni?...




Olvassuk el figyelmesen az alábbi szentírási részeket

(Ter 6:1-6) Amikor az emberek kezdtek elszaporodni a földön és leányaik születtek, az Isten fiai látták, hogy az emberek lányai szépek. Feleségül vették mindazokat, akik tetszettek nekik. Ekkor az Úr így szólt: „Nem marad éltetõ lelkem az emberben örökké, mivel test. Életkora csak 120 év legyen.” Óriások éltek akkor a földön (és késõbb is), amikor az Isten fiai az emberek lányaival összeházasodtak, és ezek gyermekeket szültek nekik; ezek a régi idõk híres hõsei. Amikor az Úr látta, hogy nagy az emberek gonoszsága a földön és szívük állandóan a rosszra irányul, megbánta az Úr, hogy embert teremtett a földön és bánkódott szívében.

(Ter 18.1-8) Az Úr megjelent neki Mamre terebintjénél, amikor a meleg napszakban sátra bejáratánál ült. Fölemelte szemét és íme, három férfi állt elõtte. Mihelyt meglátta õket, sátra bejáratától eléjük sietett, földig meghajolt és így szólt: „Uram, ha kegyelmet találtam színed elõtt, ne kerüld el szolgádat. Hoznak vizet, mossátok meg lábatokat és telepedjetek le a fa alatt. Közben én hozok egy falat kenyeret, hogy felüdítsétek magatokat, aztán tovább mehettek. Hiszen ezért ejtettétek útba szolgátokat.” Azok így válaszoltak: „Tedd, amit mondtál.” Ábrahám besietett sátrába Sárához, és így szólt: „Végy gyorsan három adag lisztet, keleszd meg, és süss lepényt.” Azután kiment Ábrahám az állatokhoz, kiválasztott egy fiatal és erõs borjút, s odaadta a szolgának, hogy sietve készítse el. Majd tejet és vajat hozott és meghozta az elkészített borjút is, és eléjük tette.

(Ter 19.1-8) A két angyal este ért Szodomába, amikor Lót éppen a város kapujánál ült. Mikor Lót meglátta õket, felállt, eléjük ment, földig hajolt elõttük, és így szólt: „Kérlek benneteket, uraim, térjetek be szolgátok házába éjszakára és mossátok meg lábatokat. Holnap reggel aztán elindultok és folytatjátok utatokat.” Azok így válaszoltak: „Nem, a szabadban akarunk éjszakázni.” De unszolta õket, azért betértek hozzá és beléptek házába. Õ pedig vacsorát készített nekik, kovásztalan kenyeret süttetett, s azok ettek. Még nem tértek nyugovóra, amikor a város férfiai, fiatalok és öregek, az egész nép az utolsó férfiig körülvették a házat. Kihívták Lótot és így szóltak: „Hol vannak a férfiak, akik ma este érkeztek hozzád? Hozd ki nekünk, hadd ismerjük meg õket.” Lót kiment hozzájuk a bejárat elé, de az ajtót bezárta maga mögött, és így szólt: „Testvéreim, ne kövessetek el ilyen gonoszságot. Itt van a két lányom, még nem voltak együtt férfival, kihozom õket nektek és tegyetek velük, amit akartok. A férfiaknak azonban nem árthattok, mert õk az én tetõm árnyékában vonták meg magukat.”

(Ter 18:21) Lemegyek hát és megnézem, hogy mindenki úgy viselkedett-e vagy sem, ahogy az ellenük szóló panasz szava felhatolt hozzám, tudni akarom.”

(Júd 1:6) Az angyalokat is, akik nem becsülték meg méltóságukat, elhagyták lakóhelyüket, a nagy nap ítéletére örök bilincsekben, sötétségben tartja.

(Júd. 1:6, Károli) És az angyalokat is, a kik nem tartották meg fejedelemségöket, hanem elhagyták az õ lakóhelyöket, a nagy nap ítéletére örök bilincseken, sötétségben tartotta.

(Zsid 13:2) Ne feledkezzetek meg a vendégszeretetrõl, hisz ilyen módon némelyek tudtuk nélkül angyalokat láttak vendégül.

Tehát az emberiség történetének kezdetén volt egy idõszak, amikor a bukott angyalok, vagyis az ördögök, a Sátán serege, az emberi testhez hasonló testet öltöttek és itt éltek a földön az emberek között...

Ezekben az idõkben feleségeket vettek maguknak az emberek leányai közül és gyermekeket nemzettek, akik óriások voltak (híres hősök, titanok). Ezek az óriások, az angyalok szellemi természete és az emberek természtének kereszteződése által, igen magas termetűek lettek. Úgy tûnik (egyes arab források szerint, és a Jub 7:22, apokrif írás szerint), hogy az óriások elsõ generációja kb. 3-4 m magas volt, a második generációja 7-8 m (a Nefilimek), míg a harmadik generációja elérhette a 9-11 métert is (az Elioudok). 

A generációs növekedés tovabbi okát, az óriások összeházasodásában és nagyobb méretû csecsemõikben lehet keresni, de gyanakodni lehet a gigantizmus rendellenességére is... Ez világosan látszik az egyiptomi templomok faragásain és szobrain is. Felejtsük el az istenekrõl szóló meséket, meg mítoszokat, hiszen õk maguk voltak az istenek... Tekintsünk az alkotásokra, a szobrokra, azokban a méretekben, ahogyan vannak...

Miért van az, hogy az óriások jobb lábánál mindig ott áll egy emberméretû asszony? A szolgát nem állítja senki a jobbjára... Nézzük végig Abu Simmel-t, Karnak-ot, Luxor-t, stb. Majdnem mindenhol ott vannak a jobb láb mellett és emberi méretben, az óriások térdéig érnek... Vajon nem azért van ez, mert az a nõ az óriás anyja, aki az istenséggel, a bukott angyal összeházasosott? Hasonlítsuk össze a szóban forgó nõi szobrokat egy mai nõvel, aki az alábbi képen, turistaként ott áll melette... 






Álítólag, az óriások létezésérõl említést tesznek a korai arab vagy muszlim írások (pl. a Korán), de a hindú írások is... Léteznek olyan utalások, hogy az ókori görög írok, korábbi arab tudósok feljegyzéseit idézték ebben a témában...

 
A következő kérdés az, hogy ha a bukott angyalok testet tudtak ölteni magukra, akkor mi lett ezekkel a testekkel? Eltûntek, elillantak a levegőben úgy ahogy megjelentek, vagy talán idõvel elkoptak, élettelené váltak és maradványaik ma is itt vannak a földön?... 

Nem zárható ki, hogy azok a furcsa, hátrafelé elnyújtott koponyák  (video) a testet öltött, bukott angyalok testéből maradtak hátra... Ezek a bukott angyalok nemcsak nagyon okosak voltak, hanem a gyermekeiknél, az óriásoknál, sokkal erõsebbek is... Lehetséges, hogy kihasználva természetfeletti képességeiket, bármilyen súlyt könnyûszerrel meg tudtak mozgatni, köveket tudtak sugárral vágni, olvasztani, formázni és gondolattal, lelki erõvel tudtak gyógyítani vagy ölni... 

Az óriások korszaka

A bevezető szentírási rész világosan kifejti, hogy kezdetben, amikor az emberek elkezdtek szaporodni a földön, Isten fiai, akik égi hatalmasságok és fejedelemségek voltak és akik a világban, a levegõégben röpködnek, megkedvelték az emberek leányait. Ezek visszaélve hatalmukkal, testet öltöttek magukra és bementek az emberek leányaihoz. Tehát ezek a levegõégbõl szálltak alá a földre, amint az a denderai templom mennyezetén ii ábrázolva van...

(Ef 2:2, Károli) Melyekben jártatok egykor e világ folyása szerint, a levegõbeli hatalmasság fejedelme szerint, ama lélek szerint, mely most az engedetlenség fiaiban munkálkodik;

(Ef 6:12, Károli) Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak.

Az áttekinthetõség végett, valahogyan meg kellene nevezni a korszakokat:

1. Az õsszentség korszaka

Ebben a korszakban, Ádám és Éva csak egy rövid ideig élt, egésszen az õsbûn esetéig.

2. Káin korszaka

Ebben a korszakban, a bûnbeesett ember, Édentõl keletre mûvelte a földet (Ter 3:24) és bõrruhát viselt (Ter 3:21). Ez a korszak is rövid lehetett, talán kevesebb, mint 130 év...

3. Séth korszaka

Séth születésével elkezdõdött Ádám és Éva tovabbi gyermekeinek hosszú sora. Éva minden ember anyja lett és megkezdõdtek a testvérházasságok. Azokban az idõkben az emberek több mint 900 évet éltek, mindnyájan egy nyelvet beszéltek (Ter 11:1) és ismerték a vas megmunkálását (Ter 4:22). Hamarosan már Ádám unokái és dédunokái is gyermekeket nemzettek, és az emberek szaporulata igen jelentõs volt...

4. Az angyalok korszaka

Valamikor Ádám ideje alatt, amikor Ádám fiai és leányai már elszaporodtak a földön (kb. 500 A.M. körül, vagyis kb. K.e. 3500), Járed és Énok idejében, a testet öltött angyalok leszálltak a földre, feleségeket vettek maguknak és gyermekeket nemzettek. Ezek lettek az óriások, az õsi idõk híres-neves harcosai (titánjai), a kegyetlen elnyomók...

5. Az óriások korszaka

Az óriások korszakát két részre osztanám:

- Amikor az óriások még együtt éltek a szüleikkel, a bukott angyalokkal - vagyis a dicsõséges korszakuk;

- Amikor az óriások nagy része már elpusztult az Özönvíz-ben. Az óriásoknak egy része, akik megmenekültek a víztõl, még sokáig törzsekben éltek, egymással háborúztak (Énok könyve szerint), majd lassan kipusztultak az élelemhiány miatt, meg az erõre kapott emberiség miatt - vagyis a hanyatlásuk korszaka.

6. A bábeli korszak

Az Özönvíz után, az emberek újra elszaporodtak (Ter 10:11) és erõre kaptak a korábban hatalmaskodó óriásokkal szemben. Az így megerõsödött emberi nem elfoglalta a bukott angyalok és óriások lakhelyét, ismét isteníteni kezdte önmagát és égig érõ tornyot akart építeni (Ter 11:4). Ezt akadályozta meg az Úr a nyelvek összezavarásával, a bábeli zûrzavarral (Ter 11:7). Ez valamikor Héber és Péleg idejében történhetett, mert Péleg idejében osztották el a földet.

7. A ma ismert őskor

A tisztességes tudósok bevallják, hogy biztosat az emberiség történelméről, csakis a Bábel utáni idõkrõl tudnak mondani... A mai tudományok nem tudnak semmit se nyilatkozni az elsõ hat korszakról. Ezért aztán őnáluk, ezek az őskori dolgok, egyfajta tudományba vetett álhitre vannak alapozva. Jómagam, ha már hitről van szó, akkor a Szentírásnak hiszek, és nem valami ateista, evolucionista, istentagadó tudománynak...




Olvassuk el figyelmesen az alábbi szentírási részeket

(Szám 13:33) Óriásokat is láttunk ott. Enak fiait, az óriások nemzetségébõl, úgyhogy olyannak éreztük magunkat mellettük, mint valami szöcskék, és az õ szemükben is épp olyannak látszhattunk.”

(1Sám 17:4-5; 23-24) A filiszteusok soraiból előlépett egy harcos. Góljátnak hívták, és Gátból való volt. Hat könyök és egy arasz volt a magassága, a fejét bronzsisak fedte, és pikkelyes páncélt viselt; a páncél 5000 sékel bronzot nyomott. Míg beszélt velük, a harcos, [a Gátból való Gólját nevû filiszteus] elõlépett a filiszteusok soraiból és ugyanúgy beszélt. Dávid is hallotta. Izrael fiai, amikor meglátták, mind menekültek elõle és nagyon féltek.

(2Sám 21:20) Újabb csatát vívtak Gátnál. Volt ott egy óriás ember, akinek hat ujja volt a kezén is, és hat ujja a lábán is, összesen huszonnégy. Szintén Rafa leszármazottja volt.

(Bölcs 14:6) Így keresett már az õsrégi idõben, amikor a gõgös óriások vesztüket lelték, tutajon menedéket a világ reménysége, és új nemzedék magvát hagyta a világra, mivel a te kezed kormányozta.

(Bár 3:22-28) Semmit sem ismertek fel belõle Kánaánban, és nem értették meg Temánban. Sem Hágár fiai, akik itt lent keresik az értelmet, sem Midián és Temán kereskedõi, ezek a mesemondók és tudni vágyók sem ismerték fel a bölcsesség útját, nem találták meg ösvényeit. Ó, Izrael, milyen nagy az Isten hajléka, milyen messze terjed a birtoka: nagy és határtalan, magas és mérhetetlen! Itt születtek az óriások, a régi kor hírességei, a daliás és harcos emberek. De Isten nem választotta ki õket, nem mutatta meg nekik a tudás útját. Elvesztek, mert nem volt tudományuk, elvesztek esztelenségük miatt

(Ám 2:8-9) Minden oltár közelében zálogba vett ruhákra telepszenek, és Istenük házában az elítéltek borát isszák, noha én söpörtem el elõlük az amoritákat, akik magasak voltak, mint a cédrus, és erõsek, mint a tölgyfa, mégis elpusztítottam felül a gyümölcsüket, alul meg a gyökerüket.

(Jn 8:44) A sátán az atyátok, és atyátok kedvére igyekeztek tenni, aki kezdettõl fogva gyilkos, nem tartott ki az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor hazudik, magából meríti, mert hazug, és a hazugság atyja.

(Jud 16:6, Károli) Hõsük nem fiatalok kezétõl esett el, nem titánok fiai verték meg, nem büszke hõsök terítették le. Merári leánya, Judit fegyverezte le, arcának szépségével.

A megalitikus építmények

Mára már nagyon sok megalitikus komplexumot tártak fel és kutattak át. Ebbõl a szempontból, a mai kor sokkal több információval rendelkezik, mint a középkor. Mára már nemcsak az egyiptomi piramisok gondolkodtatják el az embereket, hanem ott vannak az oroszországi Shoria hegysében található megalitikus struktúrák (Gornaya Shoria), vagy a Szakkarai Szerapeum. A hívõ embernek tudomásul kell vennie, hogy világszerte vannak olyan épitmények, amelyeket nemcsak, hogy a bõrruhás õsemberek nem tudták volna megépíteni, hanem még a mai ember sem, aki rendelkezik a tudomány és a technológia minden vívmányaival.

Keressünk csak rá az interneten (Google, YouTube, stb.) a következõ megalitikus épitményekre:

1. A Gízai nagy piramisok, a Szfinx, az egyiptomi templomok és az nemrég megtalált egyiptomi, tenger alatti város;

2. A Baalbek komplexum Libanonban;

3. A máltai megalitikus templomok;

4. A mexikói piramisok, szobrok és falak;

5. A chilei megalitikus építmények és a Húsvét szigete;


7. A nazcai tereprajzok Peruban;

8. A japán Yonaguni sziget melletti, tengeralatti megalitikus kõtömbök;

9. Az oroszországi, szibériai Shoria hegység megalitikus épitményei;

10. Az idiai Dwarka víz alatti város;

11. A Kuba partjai mellett talált,  600 méter mélységben fekvõ, tenger alatti piramis komplexum.

12. A Stonehange és az angliai, fehér óriásrajzok, Törökország, Korea megalitikus építményei és a rengeteg dolmen világszerte.

13. A Szakkarai Szerapeum, ahol 70 tonnás óriási gránit szarkofágok vannak óriási alagsorokban.

Ki építette ezeket? Hogyan építették ezeket? De főképp, miért építették ezeket? És vajon milyen célt szolgáltak ezek az épitmények?...




Megfigyelve a megalitikus építményeket, a következõ dolgok ragadhatják meg a figyelmüket:

1. A Gízai nagy piramisok és az egyiptomi megalitikus épimények, templomok, szobrok, a világ összes megalitikus alkotásának anyja és õsforrása. Ezek a leghatalmasabbak és a legkifinomultabb alkotások.

2. Habár elméletileg lehetséges megépíteni a megalitikus építmények egy részét, mégis van néhány dolog, ami lehetetlen: 

- A Baalbek templom 1500 tonnás alapköveinek odavivése a származási helyéről; 

- A Shoria hegység építményeiben lévõ 3000 tonnás köveknek a felemelése és elhelyezése;

- Az egyiptomi nagy piramisok millió kőtömbjeinek kifaragása és összerakása;
 
- Az egyiptomi 15 méteres, egytömbû kõkoloszusok odaszállítása, felállítása (az egyik még félig ép, míg a másik ott hever összetörve, házméretû darabokban). 

- A Szakkarai Szerapeum földalatti 100 tonnnás kőládák odaszállítása, megalkotása és járatokba helyezése.

És még hol vannak a hatalmas kőszobrok tökéletes vonalainak, formáinak, szimetriáinak kérdése...

3. Az egyiptomi és a libanoni  megalitikus építmények erõt és virágzó korszakot sugallnak, míg az amerikai megalitikus épitmények inkább alantasságot és hanyatlást. A Húsvét szigeti megalitikus szobrok, kimondottan, egy kihalófélben levõ, óriás nemzettségrõl tanuskodnak...

4. Habár a megalitikus épitmények köveinek faragói, mozgatói az óriások lehettek, mégis, az építményekben emberméretû funcionalitásokat találunk (pl. vannak óriásméretû ajtók, termek, de vannak ember méretű ajtók, járatok, lépcsõk is). Azt gondolom, hogy az épitményeket óriások is, bukott angyalok is, meg emberek is építették és használták...

5. Nem az a nagy kihívás számunkra, hogy miként építették meg a megalitikus építményeket, hanem az, hogy mire használták ezeket. Pl. mire használták a nagy piramisokat, mert biztosan nem sírhelyeknek… Vagy mire használták a dolmeneket? Szerintem, ezeket valamiféle találkozó helyeknek, csatornáknak használták a földiek és a szellemvilágba költözöttek között. Erre utalhatnak azok a lyukak, csatornák, amelyek a nagy piramisban vagy a kaukázusi dolmeneken láthatók...

6. Hogyan viszonyítsuk a megalitikus épitményeket az Özönvízhez? Valószínűleg egyeseket az Özönvíz elõtt alkották és másokat az Özönvíz után. Azt gondolom, hogy az egyiptomi nagy piramisok és a libanoni építmények alapjai az Özönvíz elõttiek, míg az amerikai megalitikus építmények az Özönvíz utániak.

Megfigyelhetjük, hogy a gízai, középső piramis burkolata olyan, mintha víz mosta volna le és csak a víz feletti rész maradt volna meg. Azt állítják, hogy a helyi lakósok hordták el a piramis burkolatát. De ha ők hordták el, akkor nem tudtak volna még 10 métert fennebb menni és az egésszet elhordani? Ugyanakkor, több kutató is megállapította, hogy a Szfinx szobor alja olyan, mintha tengervíz koptatta volna el... Vajon, az nem az özönvíz volt?...

7. Az özönvíz után erõre kapott emberek elfoglalták és kultúrájuk részévé tették a megalitikus épitményeket. Rávésték feljegyzéseiket a már meglévõ feljegyzésekre, kiépítették papjaik által a saját kultuszaikat, az ördög atyjuk sugallata által, stb. Ezért aztán a különböző õsi kulturák nyomai mára már összekeveredtek...






Mindezeket figyelembe véve, jogosan és józanul gondolhatjuk, hogy a megalitikus épitmények a bukott angyalok, az óriások és az emberek közös alkotásai...

Az óriások pusztulása

Igaz, hogy az óriások asszonytól születtek, de egyfajta korcs természettel rendelkeztek, mert az angyali és az emberi test génjeinek keveredése valami újat eredményezett. Így aztán az utódok, az angyali, szellemi erő hatására, nagyra nőttek. Ez valóban megfertõzte a teremtett emberiség génállományát... Mégsem gondolom azt, hogy az óriásoknak csakis ezért kellett volna elpusztulniuk. A szentírás arról beszél, hogy az óriások a kevélységük, gõgjük, hatalmaskodásuk, kegyetlenkedésük és elmonyó uralkodásuk miatt kellett elpusztulniuk (Bölcs 14:6). 

Az egyiptomi szobrokon megfigyelhetjük, hogy az óriások keze mindig ökölbe van szorítva. Az oroszlánt használták, mint a brutális fizikai erõ szimbólumát (Szfinx-ek). Az óriásoknak, az idõk folyamán, egyre nagyobb anyagi szükségleteik lehettek, egy olyan idõben, amikor a táplálékért és a ruházatért keményen meg kellett dolgozni. Képzeljük el, mennyit kellett dolgozni azért, hogy egy 7-8 méteres, köveket mozgató óriás eledelét elõállítsák, vagy hogy egy ekkora embernek ruházatot készítsenek. Szerintem világos, hogy az óriások hozták létre az elsõ rabszolgatartó társadalmat...

Az egyiptomi templomok falain jól lehet látni az óriások és az õket szolgáló emberek közötti arányokat és viszonyokat. Elsõ fázisban az emberek az óriások derekáig értek, majd késõbb csak a térdükig. Az óriások, a kis embereket a hajuktól fogva emelték fel és úgy sújtottak le a fejükre buzogánnyal. Az óriások, a bukott angyalokkal, egy igen kegyetlen társadalmat hozhattak létre, ahol az embereknek keményen kellett robotolniuk és ahol a legkisebb engedetlenségért is halállal lakoltak...

Ugyanakkor, azt gondolom, hogy az emberek sokassága is hasonlóan romlottá vált... Rendszeresek lehettek a förtelmességek, a kegyetlenkedségek és a gyilkosságok. Ebben az általános romlottságban jött az Özönvíz a földre. Az özönvíz megtörte az óriások erejét és Noé családja által, egy új emberi nemzetség jutott hatalomra... Az özönvízet sok óriás élhette túl bárkákon, tutajokon lebegve vagy elszaladva a távoli magaslatok felé...

Gondoljuk csak meg, hogy egy óriás kb. ötször olyan gyorsan tudott közlekedni, mint egy ember. Így hetek alatt kontinensnyi távolságokat tudtak megtenni. Azonban, az özönvíz utáni kopár földön már nem volt sem elegendõ táplálékuk, sem rabszolga, aki élelmet termeljen nekik. Ezért aztán, az özönvíz utáni korban, a megmaradt óriások éhezni keztek és lassan kihaltak. A Húsvét szigete valószinűleg ezt a drámát tanúsítja, ahogyan az óriások szerre kihaltak. Minden meghalt óriásnak egy emlékszobrot állítottak. De a mexikói, bolíviai, perui meg chilei óriási alkotások is kétségbeesetten kiáltanak segitségért az ég felé... Az óriások, valószínűleg minden emészthetõ dolgot megettek, amit csak találtak. Sõt, a végén, dögevők és kanibálok is lettek... Sok helyen maradtak még életben óriások, egésszen Mózes idejéig ( pl. Enak fiai) kánaán földjén, vagy Dávid idejéig, a filiszteusok között (Góliát és testvérei)...
 


Olvassuk el az alábbi igéket is:

(Bölcs 14:6) Így keresett már az õsrégi idõben, amikor a gõgös óriások vesztüket lelték, tutajon menedéket a világ reménysége, és új nemzedék magvát hagyta a világra, mivel a te kezed kormányozta.

(Bár 3:22-28) Semmit sem ismertek fel belõle Kánaánban, és nem értették meg Temánban. Sem Hágár fiai, akik itt lent keresik az értelmet, sem Midián és Temán kereskedõi, ezek a mesemondók és tudni vágyók sem ismerték fel a bölcsesség útját, nem találták meg ösvényeit. Ó, Izrael, milyen nagy az Isten hajléka, milyen messze terjed a birtoka: nagy és határtalan, magas és mérhetetlen! Itt születtek az óriások, a régi kor hírességei, a daliás és harcos emberek. De Isten nem választotta ki õket, nem mutatta meg nekik a tudás útját. Elvesztek, mert nem volt tudományuk, elvesztek esztelenségük miatt.

Egyes források (nem tudom mennyire hitelesek...) arról beszélnek, hogy léteznek feljegyezések óriások csontvázainak megtalálásáról...

Íme néhány ilyen példa:

- K.e. 600 - Sparta megtalálja Orestes óriás-csontjait;

- K.e. 500 - Kimon felfedezi Thescus óriási csontjait;

- K.e. 200 - Euphorion óriás-csontokat talál Samos-ban;

- K.e. 100 - Anteaus óriási csontjait látták Marokkóban;

- K.u. 1 - Augustus óriás-csontok múzeuma Capri-n, Tiberius - Orontes óriás csontjait 
fedezték fel Szíriában;

- K.u. 100 - Ajax óriási csontjait felfedezték Rhoetumnál - Óriási csontokat állítottak ki Nitriában, Egyiptomban;

- K.u. 200 - Solinus óriási csontokat ír le Pallene-ben és Krétán;

- K.u. 500 - Óriás csontokat mutattak be Konstantinápolyban;

- 15 láb (4.5 m) magas emberi csontvázat találtak Dél-Kelet Törökországban az 1950-es évek vége felé az Eufrátesz völgyében útépítés alkalmával. Sok sírt ástak ki itt, amelyek óriásokat tartalmaztak.

- Maximinus Thrax római császár K.u. 235 – 238. Ez egy 8 láb 6 hüvelykes (2 m, 62 cm) csontváz volt;

- Egy 19 láb 6 hüvelykes (5 m, 97 cm) emberi csontvázat találtak i.sz. 1577-ben egy kidőlt tölgyfa alatt a luzerni kantonban;

- 1456-ban egy 23 láb (7 m) magas csontvázat találtak egy folyó mellett a franciaországi Valence-ben.

- Egy 26 láb, 6 hüvelyk (8 m, 10 cm) magas csontvázat találtak i.sz. 1613-ban a franciaországi Chaumont várának közelében;

- 1890-ben egy 11 láb, 6hüvelyk, (3 m, 50 cm) emberi csontvázat találtal Franciaországban, Castelneu-ban.

Állítólag ( ha ez nem hoax), találtak egy óriási ujjat is:





Végül, ha óriások éltek és kihaltak, akkor hová temették õket? Vajon egy olyan helyre, amelyet Apis bikák sirjaiként emlegetnek?... Vajon olyan földalatti sírhelyekbe, mint amilyeneket a Sakkarai Szerapeumba láthatunk? Akkor miért nincsenek ott?... Miért üressek azok a titokzatos óriási gránit szarkofágok? 

Szerintem azért nem találunk óriás csontvázakat, mert ezeket az óriási tetemeket nem lehetett eltemetni a méretük miatt. Ezért aztán ezeket elégették... A pogány kulturákban, a régi hősök példájára, sokáig mágján égették el a hõsöket... 

Aztán volt egy kulturharc a XIX. században amerikában az evolucionisták meg a kreacionisták között, amelyben egész múzeumnyi csontleleteket semmisítettek meg...

Lásd alább a Szakkarai Szerapeum legnagyobb kőládáját, amelyet egy kőtömbből vágtak és faragtak ki. A födele a kőtömb felső részéből lett leszelve. Csak a födele kb. 30 tonna. Az egész kőláda kb. 100 tonna. A kőtömb származási helye Felső-Egyiptom, kb. 1000 km távolságra. Odáig a Níluson 3 vízesés is van...



Azt gondolom, hogy ha lett volna akarat és a kutatási pénzeket erre fordították volna, akkor hamar kiderült volna az igazság. De ez nem lehetséges, mert akkor megbukna az evoluciós elmélet, a materialista, ateista felfogás és sok kutatási programot, az egész történelmet és az egész oktatást át kellene írni. Ezért aztán marad az embereknek továbbra is az evoluciós maszlag, az õsember, a kõkorszak, az évmilliók homálya és a húscafatokat tépõ dinozauruszok. Aki pedig gondolkodik, elkezd utánanézni a dolgoknak...

Sokan, mivel rájönnek, hogy ezeket az alkotásokat földi ember nem hozhatták létre, de nincs Istenbe vetett hitük, egyhamar a földönkívüliek témájánál kötnek ki. És valahol igazuk van, hogy földönkivüliek voltak, csakhogy azok nem a világűrből jöttek, pl. a Szíriuszról, hanem a szellemvilágból ereszkedettek le...

Lelki vonatkozások

Az óriások témájában a következõ lelki vonatkozásokat láthatjuk:
 
1. Az Úr Jézus elénk tárja a sziklára épített ház példázatát...

(Mt 7:24-27) Aki hallgatja szavamat, és tettekre is váltja, az okos emberhez hasonlít, aki sziklára építette a házát. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, és nekizúdult a háznak, de nem dõlt össze, mert szikla volt az alapja. Aki hallgatja ugyan tanításomat, de nem váltja tettekre, a balga emberhez hasonlít, aki házát homokra építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, és nekizúdult a háznak. Az összedõlt és romhalmazzá vált.”

Ezt a példázatot az Úr Jézus vehette a mindennapi életbõl is, emberi természete szerint, de vehette a megalitikus épitményekrõl is (a piramisokról), isteni természete szerint... Ő szemtanuja volt, ahogyan a megalitikus építmények ellenálltak az Özönvíznek. A gízai piramisoknak olyan méretű kőalapja vannak, amelyet a mai ember mégcsak el se tud képzelni...

A mi életünk is, ha Krisztusra épül, olyan lesz, mint a megalitikus épitmények. Semmilyen áradat nem tudja azt romba dönteni...

2. A piramis csúcsa a piramidon. A piramidon alatt van a piramis minden kockaköve és azokon nyugszik. Ez a hierarhikus dominancia szimbóluma. Ez az ördögöt és a világ rendjét szimbolizálja. Krisztus rendje azonban egy fordított piramis, amelyben a nagyobb szolgálja a kisebbet...

(Mk 9:35) Leült, odahívta a tizenkettõt, s így szólt: „Ha valaki elsõ akar lenni, legyen a legutolsó, mindenkinek a szolgája.”

(Mt 18:4) Aki tehát megalázza magát, mint ez a gyerek, az a legnagyobb a mennyek országában.

Ezért van az, hogy Isten országában versengéssel nem lehet érdemeket szerezni, hanem csak a szeretet, a szolgálat és a gyermeki lelkület tesz igazán naggyá...

3. Mi arra vagyunk rendelve, hogy lélekben valjunk megalitikus épitményekké. Beszélünk katedrális méretû szent emberekrõl, de mi is, mindnyájan, arra vagyunk rendelve, hogy Isten kegyelemével közremûködve, megalitikus épitményekké váljunk...

(Jer 31:4) Újra fölépítlek, és te fölépülsz, Izrael szûzi leánya! Ismét fölékesíted magad dobjaiddal, és táncot járva vidáman vonulsz ki.

4. Ha összevetjük az õsi óriásokat a szentekkel, akkor láthatjuk, hogy az elsõknél a rossz gyümölcsök voltak jelen (Gal 5:19-21), míg az utóbbiaknál a Szentlélek gyümölcsei (Gal 5:22-23). Ezért az Úr az elsõket elvetette és az utóbbiakat választotta ki (Bár 3:22-28). Tehát az igazi óriások nem az õsrégi óriások, hanem a szentek, akik lélekben lettek óriások, mert közremüködtek Isten kegyelmével...

5. Nekünk, végül is, nem a múltbeli óriásokra, a megalitikus épíményekre kell tekintenünk, nem a body-building, a testépítés kell szemünk előtt legyen, hanem a lélek építése. A mi megalitikus építményünk lélekben van és az Isten városa (Jel 21:10), ahová mindnyajan vágyódunk...




A tévedés lehetõsége

Az ember bizonytalan és megbízhatatlan... Lehetséges, hogy a meglátásaim részben helytelenek. Ezért hát fenntartom magamnak a tévedés jogát. 

Az a fontos, hogy kezdjünk el hinni és látni lelki szemeinkkel. Minden, ami Krisztus igazságán kívül van és az Egyház megbízható tanításával ellenkezik tévedés...

Ima: Uram Jézus, köszönöm, hogy gyarlóságomban látást adtál Szentleked ajándékai által. Dicsõség és hála legyen Neked mindezért. Ámen.

Óriások éltek - második rész

Óriások éltek - harmadik rész




Egy japánban élõ óriás a XIX. században. Manapság ezt is megpróbálják hitelteleníteni, ezért összemixelték a filmet egy mai, megrendezett filmmel...