Ezek az átokok a következők voltak:
1. Az eredeti szentség állapotának elvesztése és a halál megjelenése;
2. A föld elburjánosodása és az állatok megvadulása;
3. A testvérgyilkoságok elszaporodása;
4. Az emberi életkor korlátozása;
5. Az özönvíz és az óriások civilizációjának eltörlése;
6. A Bábeli zűrzavar;
7. Szodoma és Gomorra esete.
1. Az eredeti szentség állapotának elvesztése
Az eredeti bűn által bejött a világba a bűnre való hajlam és a halál (Róm 5:12). De az eredeti bűnnek nemcsak a halál volt az egyetlen következménye, hanem az ember eredeti szentségi állapotának elvesztése is. A teremtett világ elveszítette a dicsőség köntösét...
Egy alkalommal, a feleségemmel elmélkedtem az eredeti szentség állapotáról, és felvetődött bennünk a sérülés rizikójínak kérdése az első emberpárral kapcsolatosan. Mi lett volna pl. ha az első emberpár lezuhan egy szikláról, vagy beleesik egy folyó örvényébe? Erre a feleségem nagyon egyszerűen azt válaszolta: Semmi... Mivel halhatatlanok voltak, ezért egyáltalán semmi se történt volna... Én ekkor tátott szájjal maradtam. Igen... Ez lehetséges... Valószínűleg, Ádám és Éva nemcsak halhatalanok voltak, hanem sérthetetlenek is... Ebben az értelemben, az eredeti szentség állapotában, Ádám és Éva nem voltak sérthetők, nem lehetett őket meghorzsolni, megvágni, összezúzni, összetörni, megfulasztani, elégetni, stb... Mivel sérthetelenek voltak, ezért meztelenségükben, nemcsak, hogy nem szégyenkeztek (Ter 2:25), de nem is fázhattak, és nem is lehetett túl melegük. Vajon, létezik a szentírásban valami ehhez hasonló dolog? Igen, van...
- A tûznek nem volt hatalma a három férfin Dánél könyvében...
(Dán 3:15-27) Nos, hát készen vagytok-e rá, hogy mihelyt meghalljátok a trombita, fuvola és citera, hárfa és lant, duda és a többi zeneszerszám hangját, leboruljatok és imádjátok a szobrot, amelyet készíttettem? Mert ha nem imádjátok, még ebben az órában tüzes kemencébe vettetlek benneteket. S van-e olyan isten, aki megment titeket a kezemtõl?” Sadrak, Mesak és Abednegó így feleltek Nebukadnezár királynak: „Nincs szükség rá, ó király, hogy mi feleljünk parancsodra. Ha a mi Istenünk, akit tisztelünk, meg akar minket menteni, akkor a tüzes kemencébõl és a te kezedbõl is kiszabadít, ó király. De ha nem így történnék is, tudd meg, ó király, hogy isteneidet nem tiszteljük, és az aranyszobrot, amelyet állíttattál, nem imádjuk.” Ekkor Nebukadnezár haragra lobbant, arca lángba borult Sadrak, Mesak és Abednegó miatt, és kiadta a parancsot, hogy a kemencét a szokásosnál hétszerte jobban fûtsék be. Aztán megparancsolta serege legerõsebb vitézeinek, hogy kötözzék meg Sadrakot, Mesakot és Abednegót, és vessék õket a tüzes kemencébe. Azon nyomban meg is kötözték a férfiakat nadrágostul, köpenyestül és süvegestül, és bevetették a tüzes kemencébe. Mivel a király szigorú parancsára a kemencét a szokásosnál is jobban befûtötték, a lobogó tûz megölte azokat a férfiakat is, akik Sadrakot, Mesakot és Abednegót bevetették. A három férfiú, Sadrak, Mesak és Abednegó, megkötözve a tüzes kemence közepére esett. Ekkor Nebukadnezár király megdöbbent. Izgatottan felállt, és így szólt fõembereihez: „Nemde, három férfiút dobattunk megkötözve a tûzbe?” Ezt felelték a királynak: „Egész biztos, ó király!” Erre így folytatta: „Én négy férfiút látok, akik szabadon járnak-kelnek a lángok közepette anélkül, hogy valami bántódásuk volna. A negyediknek pedig olyan alakja van, mint egynek az istenek fiai közül.” Ekkor Nebukadnezár odament a tüzes kemence ajtajához és bekiáltott: „Sadrak, Mesak és Abednegó, a fölséges Isten szolgái, gyertek ki és jöjjetek ide!” Erre Sadrak, Mesak és Abednegó kijöttek a lángok közül. A satrapák, helytartók, kormányzók és királyi tanácsosok összefutottak. Látták e férfiakon, hogy testükön semmi hatalma nem volt a tûznek, fejüknek egyetlen hajaszála sem perzselõdött meg, ruhájuk sem sérült meg, sõt még a tûz szaga sem járta át õket.
- Írva van, hogy az Isten fiának a lába sem sérülhet meg..
- Írva van, hogy az Isten fiának a lába sem sérülhet meg..
(Lk 4:9-11) Ekkor a sátán Jeruzsálembe vitte, a templom párkányára állította és így szólt: „Ha Isten Fia vagy, vesd le magad innét! Hisz írva van: Angyalainak parancsolta felõled, hogy oltalmazzanak, és: Kezükön hordoznak majd, nehogy kõbe üsd a lábad.”
Tehát az ember, az eredeti bűnnel:
- Elszakadt Istentől (a lelki halál);
- Elveszítette sérthetetlenségét (megölhetővé vált);
- Meg kellett halnia fizikailag is az öregedés által (Ter 5:4).
A eredeti szentség elvesztése után, az ember nemcsak, hogy szégyenlõs lett (Ter 3:7), hanem sérthető is, meg fázékonny is. Ezért aztán, Isten állatbőrökbe öltöztette őket (Ter 3:21)...
2. A föld elburjánosodása és az állatok megvadulása
(Ter 3:17-19) Az embernek ezt mondta: „Mivel hallgattál az asszony szavára és ettél a fáról, jóllehet megtiltottam, hogy egyél róla, a föld átkozott lesz miattad. Fáradsággal szerzed meg rajta táplálékodat életed minden
Az emberek nem hiszik el, hogy a kezdetben a természet nem ilyen volt, mint ma. Aki mezőgazdasággal foglalkozik, annak nem kell magyarázni, hogy a burján milyen könnyen szaporodik, és mennyire nehéz a tápláló növényeket megtermeszteni. A szántóföldön csodálkozik rá az ember, hogy a burján magától terem, a jóért viszont keményen meg kell dolgozni...
Kezdetben a természet szelíd volt és bőségesen, magától adta a táplálékot. Az emberek magokat és gyümölcsöt ettek, míg az állatok a zöld füveket (Ter 1:29-30)...
Ebben a korban kezdte el az ember zúzni, morzsolni, őrölni a magokat és a gabonaféléket két kő között, egyféle kőmozsárban. Ezt a kort, és az eredeti bűn utáni kort nevezik a tudósok kõkorszaknak, amelyból ránk maradtak az ősi kőmalmok, vagy pattintott kőszerszámok...
Az eredeti bűn előtti korban, valami olyan világ volt, mint amilyenrõl Izajás próféta írt. Igaz, hogy ő a megváltott, újjáteremtett világot akarja szemléltetni, de ez visszafelé is céloz...
Az eredeti bűn után az egész természet megváltozott. A füveket és a tápláló növényeket felvette a gyom, a rossz növényzet, a keserű, nem tápláló és tövises növényzet. A táplálék megfogyatkozott, és az embernek dolgoznia kellett, hogy a tápláló növények erőre kapjanak és termést hozzanak. Elkezdődött a gyomírtás robotja és a mezőgzadaság...
Az állatok is megsínylették az átkot. Egyrészt, már nem volt elegendõ táplálék a füvekben, másrészt meg a felbolydult állati természetük, a bőségesebb táplálék felé vonzotta őket. Így egyes állatfajok nem elégedtek meg a füvekkel, a leveklekkel, hanem elkezdtek más állatokat elejteni és húst fogyasztani. A kígyók és egyébb csúszó-mászók is elkezdtek mérget termelni, állatokat megmarni, hogy elejtsék azokat. Ez a változás hamarosan egy új ökoszisztémába konszolidálódott...
Az óriástestű sárkányok, vagyis a dinozauruszok, szerintem kezdetben növényevők voltak, de később megjelentek közöttük is a ragadozók. Gondolom, hogy ezeket az özönvíz törülte el, az óriások civilizációjával együtt.
Semmiképpen sem hiszem el a többszáz évillió éves evolúciós meséket, hanem azt hiszem, hogy a dinozauruszok kb. 4500 éve pusztultak ki az özönvíz katasztrófájában. Az időmeghatározásokkal ott tévednek, hogy nem veszik figyelembe az anyag változó tulajdonságait, az özönvízben kifejtett koloszális erőt, és a talajrétegek kialakulását az évmilliók számlájára írják...
3. A testvérgyilkosságok elszaporodása
A bűnesetet hamarosan követte az első testvérgyilkosság (Ter 4:8). Káin és Ábel esete nemcsak prófétai előkép, amelyben az igaz Ábel és az õ áldozata az újszövetségre utal (Mt 23:35; Zsid 11:4), hanem szemlélteti a főbűnök berontását is az ember lelkébe és életébe. Miért ölt akkor Káin?... Mert megharagudott. Lám a harag... Miért haragudott meg Káin? Mert irigy lett Ábelre. Lám az irigység... És miért lett irigy?... Isten kegyesen tekintett Ábel áldozatára, de nem tekintett Káin áldozatára. Káin ezt a megaláztatást nem tudta elfogadni. Lám a kevélység...
Káin esete nemcsak egy véletlen dolog volt, hanem ezzel kezdődött el a testvérgyikosságok végtelen sorozata...
(Ter 4:23-24) Lámech így szólt feleségeihez: „Ada és Cilla, halljátok szavamat, Lámech feleségei figyeljetek szavamra: Leütöttem egy embert sebemért, egy ifjút sebhelyemért. Ha Kaint hétszer bosszulják meg, Lámechet hetvenhétszer.”
Ádám és Éva gyászával, Ábel meggyászolásával, bejött a gyász a világba.
4. Az emberi élet korlátozása
A bűnbe esett ember tudta, hogy meg kell halnia (Ter 2:17; Ter 3:19), de élete, mindennapjai, tovább folyatódtak. Ádám és Éva elveszítették halhatatlanságukat, sérthetetlenségüket, már bőrruhákban jártak (Ter 3:21), Ábellel és Káinnal együtt gazdálkodtak (Ter 4:2), de még nem haltak meg, hanem majdnem ezer évig éltek.
Káin testvérgyilkossága után, Ádám, 130 éves korában kezdett el újra gyermekeket nemzeni. 800 éven keresztül ki tudja hány fiút és lányt nemzett. Éva lett minden élő, vagyis ember anyja (Ter 3:20). Úgy élt Éva a gyermekei között, hogy csecsemőjét együtt szoptatta a szépunokája csecsemőjével. Ezek a dolgok ma már felfoghatalanok...
Amikor az emberek elszaporodtak, a bukott angyalok látták, hogy az emberek leányai szépek és kivánatosak. Ekkor ezek leszálltak a földre, feleségeket vettek maguknak az emberek leányai közül és gyermekeket nemzettek (Ter 6:1-2). Azonban az angyal-ember kereszteződésből egy új faj jelent meg, az óriások nemzete (Ter 6:4).
A mai világ teljes mértékben ignorálja és szőnyeg alá seperi az óriások létezésének tényét, pedig annak kitörülhetetlen nyomai vannak világszerte. Ott van a rengeteg megalitikus épitmény meg szobor, amelyeknek még a pontos korát sem tudják meghatározni. Ott vannak a nagy kőtömbök és alkotások, amelyeket megmozgatni, vagy kifaragni, ma is nagy feladat lenne.
Azokban az időkben ritka volt a természetes halál, és amikor 900 év után valaki meghalt, lelke elhagyta a testét, akkor ez hatalmas tragédia volt az egész közösség számára. Ez lehet a magyarázata a dolmen-eknek. Amikor valaki meghalt, építettek neki egy dolmen-t, ahol elhamvasztották a halottat, és azt remélték, hogy a lelke visszatér oda és találkozhatnak vele.
Jól megfigyelhető ez a kaukázusi dolmen-eknél, ahol a dolmen teljesen zárt, és az első oldalán van egy kerek lyuk. Ez valószínüleg azért van, mert úgy gondolták, hogy a léleknek szüksége van egy lyukra, egy járatra, ahol visszatérhet a dolmen-be. Bizonyos alkalmakkor, évfordulókkor, ünnepekkor, kimentek a hozzátartozók és megpróbáltak kapcsolatba lépni az elhunyt személlyel...
Az angyal-ember kereszteződésbõl született óriások létrehozták a saját civilizációjukat és kulturájukat. Ez leginkább Egyiptomban fejlődött ki: óriási paloták, templomok, csarnokok, szobrok, piramisok, gátak, stb. Ezek tele vannak írásokkal és ábrázolásokkal. Ez a civilizáció viszont nagyon energiaigényes lehetett. A nagy testek, a hatalom, a luxus, a bőséges ellátás, mind-mind nagyon sok munkát igényelt...
Az óriások először terorral igázták le az embereket, majd létrehoztak egy hierarchikus hatalmi rendszerüket, és egy kemény rabszolgatartó társadalmat. Képzeljük csak el: mennyi vér folyhatott, és mennyit kellett dolgozzanak a kis emberek, hogy előteremtsék azt a rengeteg táplálékot, ruházatot, ékszert, csónakot annyi óriásnak és az egész építkező társadalomnak. Ez egy nagyon kemény és gonosz korszak volt (Ter 6:5). Ekkor hangzott el a második átok...
Ettől kezdve, az emberek életkora 3-4 fokozatban eljezdett csökkenni...
Ha sorbarakjuk az ősatyák életkorait, akkor láthatjuk, hogy Noé után az életkorok elkezdenek lassan csökkenni egésszen Ábrahámig, aki már csak 175 évet élt. A 120 éves életkor Mózesen teljesedett be, aki teljesen egészségesen halt meg a Nebo hegyen, Jerikóval szemben, fix 120 éves korában (MTörv 34).
5. Az özönvíz és az óriások civilizációjának eltörlése
Habár az Özönvíz eseményét nem vitatják a tudósok, mégis megpróbálják minimalizálni egy mai tszunami méreteire. Én hiszem, hogy ez volt a harmadik átok, amely gyökeresen megváltoztatta az egész földbolygó felszínét...
Az özönvízzel nemcsak, hogy eltöröltetett egy korábbi civilizáció, hanem az egész föld felszíne is gyökeresen megváltozott. Megjelentek a kontinensek, létrejöttek a szigetek, felszakadoztak a felhők és megjelent a szivárvány. Létrejöttek a nagy jégtakarók, s gleccserek és kanyonok. Létrejöttek a szelek és a tengeri áramlatok. Városok és megalitikus építmények kerültek a tenger alá, amelyeket ma, a modern technológia segítségével, felfedeznek, filmeznek vagy kiemelnek. Ekkor alakult ki egy új ökoszisztéma, amelyeben az évszakok követik egymást, és a szelek hozzák az esőket.
Az özönvíz után, az ember már ehette a húst, csak az állat élő vérét nem ihatta meg (Ter 9:3-4). Az így megerősödött új emberi nemzetség, már képes volt uralni a földet és szembeszállni az óriások maradékával. A megmaradt óriások elszigetelődtek egy-egy helyen, szigeten, mint pl. a Földközi tenger partjain, Máltán vagy Húsvét szigeteken, de Dél-Amerikában is. Az élelem hiánya, az emberek támadásai, de talán a génálomány szegénysége is, lassan az óriások teljes kipusztulásához vezetett. Mára az óriások már csak az írásokban meg a legendákban léteznek. De azért még ma is születnek olyan emberek, akik 2,5 m magasra nőnek. Ezeknék aztán meghatarozzák, hogy a gigantizmus betegségében szenvednek, de hogy honnan kaptak ezeket hibas géneket, az rejtély...
6. A bábeli zűrzavar
A vízözön után Szém, Khám és Jáfet utódai benépesítették a földet (Ter 10). Habár külön családonként, külön sátrakban éltek, egy közösséget alkottak, egy volt a nyelvük, és egy volt mindenük. Ezekben az időkben, minden ember ugyanazt a nyelvet beszélte (Ter 11:1). Ez az a nyelv volt, amellyel Ádám nevén nevezte a föld minden állatát (Ter 2:19)...
A vízözön után Szém, Khám és Jáfet utódai benépesítették a földet (Ter 10). Habár külön családonként, külön sátrakban éltek, egy közösséget alkottak, egy volt a nyelvük, és egy volt mindenük. Ezekben az időkben, minden ember ugyanazt a nyelvet beszélte (Ter 11:1). Ez az a nyelv volt, amellyel Ádám nevén nevezte a föld minden állatát (Ter 2:19)...
(Ter 11:1) Az egész földnek ugyanaz volt a nyelve és ugyanazok voltak a szavai.
Ekkor az emberek összebeszéltek, hogy együtt maradnak, hogy ne széledjenek szét a földön, hanem legyenek mindnyájan egy nagy nemzetség...
Ekkor az emberek összebeszéltek, hogy együtt maradnak, hogy ne széledjenek szét a földön, hanem legyenek mindnyájan egy nagy nemzetség...
(Ter 11:4) Azután így szóltak: „Rajta, építsünk várost és tornyot, amelynek teteje az égig ér. Szerezzünk nevet magunknak, és ne szóródjunk szét a földön!”
Nem nehéz kitalálni, hogy honnan vették ezt a gondolatot és ambiciót: a Sátántól és az özönvíz előtti óriások híres civilizációjának maradványaiból (Ter 6:4)...
Az égig érő torony jelképezi az önistenítést, az önmagasztalást, de jelzi azt az igényt, hogy az ember, akár önerőből is, de valahogy felhatoljon a mennybe. Ez az út, megint csak ugyanannak a bűnnek az útja, amely az özönvíz előtt volt. Ezt csak úgy lehetett megakadályozni, hogy elvette Isten az emberektől az egység és a közös szerveződés képességét, az egységes kommunikáció megszüntetésével...
(Ter 11:7-8) Ezért szálljunk le és zavarjuk össze nyelvüket, hogy senki ne értse a másik nyelvét!” Az Úr tehát szétszórta őket onnét az egész földön, s abba kellett hagyniuk a város építését.
A nyelvek széttagolódása valószinűleg sátranként, családokként történt. Ezért a családok, sátraikkal és házuk népével szerteszét vonultak, és megszűnt a földön a vagyonközösség.
Mikor történhetett a Bábeli zűrzavar? Héber idejében. Honnan tudjuk ezt? Onnan tudjuk, hogy Péleg idejében osztották fel a földet. Péleg pedig Héber fia volt...
(Ter 10:25) Ebernek két fia született. Az egyik neve Peleg, mivel az ő idejében osztották fel a földet. A testvére neve Joktán.
(Ter 11:16-17) Héber 34 éves korában nemzette Peleget. Peleg születése után Héber még 430 évig élt, és fiai meg lányai születtek.
Tehát Héber nyelve lett a szémiták nyelve, az ősi szent nyelv és az Ószövetség nyelve. Héber kortársai két nyelvet is megértek életükben: előbb Ádám nyelvét ( az ú.n. madárnyelvet), majd a kapott nemzetségük nyelvét, amelyet a Bábeli zűrzavar alkalmával kaptak. Mindez kb. K.e. 2450 körül történt, ami kb.1780 AM (Anno Mundi)...
A héber nyelv kb. 2000 évig volt élő nyelv, és így ez lett az Ószövetség nyelve. K.b. K.e. 400 körül a héber nyelv kiveszett, és csak az írástudók őrizték. Helyét lassan elfoglalta a görög, mint hivatalos nyelv, és az arámi, mint köznyelv. Az Úr Jézus idejében a hébert már csak a farizeusok és az írástudók irmerték, és a az arámi lett a zsidók köznyelve.
A XIX. század végén Eliézer Ben Jehuda Jeruzsálembe költözött családjával, és attól kezdve csak héberül beszéltek otthonukban. A gyerekeit is így nevelte, és azok már jól beszélték az új héber nyelvet. Ő és Eliézer Jichák Perlman cionista nyelvész munkája nyomán, a cionisták az új-hébert választották az új zsidó állam, Izrael hivatalos nyelvének.
Mára az új héber, a jiddis egy élő és folyamatosan alakuló, fejlõdő nyelv, hasonlóan az angolhoz, amely I. Erzsébet királynő idejétől mindmáig folyamatosan alakul. Ma már van új héber szinkronos rajzfilm is, meg új héber rockzene is...
7. Szodoma és Gomorra esete
Szodoma és Gomorra esete egy újabb mérföldkő volt az emberiség történetében. Ez a csapás azért mérföldkő, mert ezt maga az Úr hajtotta végre angyalaival, az isteni, égből jövõ tűz erejével, és nyoma megmarad a világ végezetéig...
7. Szodoma és Gomorra esete
Szodoma és Gomorra esete egy újabb mérföldkő volt az emberiség történetében. Ez a csapás azért mérföldkő, mert ezt maga az Úr hajtotta végre angyalaival, az isteni, égből jövõ tűz erejével, és nyoma megmarad a világ végezetéig...
(Ter 19:24-28) Akkor Isten kén és tűzesőt bocsátott az égből Szodomára és Gomorrára. Így pusztította el ezeket a városokat, az egész vidéket, a városok minden lakóját és a mező egész növényzetét. Felesége visszanézett és sóoszloppá változott. Ábrahám korán reggel kiment arra a helyre, ahol Isten színe előtt állt, és körülnézett Szodoma és Gomorra irányában, meg az egész síkságon. Azt látta, hogy a földből füstgomolyag száll fel, amely hasonlított az olvasztókemence füstjéhez.
Vajon, azokban az időkben, vagy azután is, nem volt más gonosz város? Kánaán földjén, Józsué vezetésével, sok bűnös várost írtott ki Izrael népe (Józs 8:20-25)...
Onnan is látszik, hogy közvetlenül Isten ereje pusztította el Szodomát és Gommorát, hogy még az is meghalt, aki odanézett. Lót felesége hátranézett, pedig az angyalok figyelmeztették, hogy ne tekintsen hátra. Meg is halt azonnal és teste azonnal sóbálvánnyá változott. Mózesnek megmondta az Úr, hogy nem maradhat élve senki emberfia, aki látja az Ő arcát...
(Ter 19:17) Amikor kivezették őket, ezt mondták: Menekülj, az életedről van szó. Ne tekints hátra, ne állj meg sehol a környéken, hanem menekülj a hegyekbe, nehogy elpusztulj.
(Kiv 33: 18-23) Azután ezt kérte: „Hadd lássam meg dicsőségedet. A válasz ez volt: Megteszem, hogy elvonul előtted egész fényességem, és kimondom előtted a Jahve nevet. Kegyes vagyok ahhoz, akihez akarok, és megkönyörülök azon, aki nekem tetszik. Azután hozzáfűzte: De arcomat nem láthatod, mert nem láthat engem ember úgy, hogy életben maradjon. Az Úr így szólt: „Nézd, itt mellettem van hely, állj ide a sziklára. Ha majd elvonul előtted dicsőségem, a szikla mélyedésébe teszlek és kezemmel befödlek, amíg elvonulok előtted. Ha visszavonom a kezemet, hátulról látni fogsz, arcomat azonban nem láthatod.
A nagy erő hatására, a kénes eső és a tűz eredménye az lett, hogy minden anyag elégett és kénes sóvá csapodott ki. Ebből sejthetjük, hogy Szodoma és Gomorra helye a Holt tenger és környéke lehetett, amely ma is annyira sós, hogy még a Jordán vize sem tudja felhígítani.
Szodoma és Gomorra városainak esete, Isten igazságos ítéletének látható mértéke a mai ember számára...
(Mt 10:15) Bizony mondom nektek: Szodoma és Gomorra földjének tûrhetõbb lesz a sorsa az ítélet napján, mint annak a városnak!
(Mt 11:24) De mondom nektek: Szodoma földjének elviselhetõbb lesz a sorsa az ítélet napján, mint neked.”
(Lk 10:12) Bizony mondom nektek: Szodoma sorsa könnyebb lesz azon a napon, mint azé a városé.
(2 Pét 2:6) …vagy amikor Szodoma és Gomorra városát elhamvasztotta, és végpusztulással büntette, hogy példát adjon a késõbbi korok bûnöseinek.
(Júd 1:7) Ugyanígy Szodoma és Gomorra, valamint a szomszédos városok, amelyek hozzájuk hasonlóan kicsapongó életet éltek, és természetellenes gyönyöröket hajhásztak, intõ példák a számunkra: az örök tûz lett a büntetésük.
Az Úr Jézus tanítványai hittek Isten erejében, ami Szodomán és Gomorrán nyilvánult meg...
(Lk 9:54) Ennek láttán a tanítványok, Jakab és János felháborodtak: „Uram, ha akarod, lehívjuk az égbõl a tüzet, hadd pusztítsa el õket!”
A Holt tenger, amelyben semmi sem él, intsen bennünket, hogy jó gyümölcsöket teremjünk életünkben, mert akit Isten végső átka sújt, az soha többé nem terem gyümölcsöt (Mt 21:19). Aki pedig visszanéz erre a bűnös világra és korábbi életére, amint Lót felesége is visszanézett Szodomára, az a föld íztelen sója lesz (Mt 5:13)...
Ma egy olyan világban élünk, ahol a tudományok területén masszívan folyik a megtévesztés és a manipuláció. Szembeállítják a hitet a rációval, az evolucionizmust a krecionizmussal, stb...
Sokféle tudományt teljesen átjárt a hazugság szelleme. Egyetlen céljuk azt bizonyítani, azt hangoztatni, hogy a világ, a föld, az élet és az ember, magától lett, fejlődött ki a világban, és hogy nincs Isten...
Az emberek manapság leginkább a technológiában hisznek. Mivel az ember, a technológia segítségével, nagy dolgokra képes, ezért a technológia mára egyfajta istenné vált. A valós tudományos hátteret az emberek nem képesek átlátni és megérteni. Nem látják át azokat a dolgokat, amelyek messze vannak az időben, a világűrben, vagy az anyag mélységeiben, ezért aztán elhiszik azt, amit az ateista tudósok és a TV adások mondanak. A tudósok, a kutatók, alkották az űrhajót, az atombombát, a mobiltelefont, stb... Hogy is ne hinnének nekik?...
Lelki vonatkozások
A felsorolt átkok után azt gondolhatnánk, hogy a mi Istenünk egy kegyetlen Isten, aki csak büntet. De valójában arról van szó, hogy a Sátán, irigységében, elrabolta az embert és a világot Istentől, és az örök halálba akarja taszítani.
Ebben a helyzetben minden átok valójában áldás számunkra, és folyton jön az áldás az égből, amely megment minket az örök haláltól. Abban láthatjuk meg igazán Isten végtelen szeretetét és irgalmasságát, hogy egyszülött Fiát, az Úr Jézus Krisztust, adta a világnak, hogy, aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen (Jn 3:16)...
(Jn 10:10) A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen és bõségben legyen.
(Jn 11:25) Jézus így folytatta: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog.
Tövist és bogáncsot terem a föld? Ne aggódjunk, mert a mennyei Atya jobban tudja, hogy mire van szükségünk (Mt 6:25).
Csak 120 év a maximális életkor? Ne búsuljunk, mert az Úr Jézus helyet készített számunkra, hogy ahol Ő van, ott legyünk mi is Ővele (Jn 14:3).
Felborult a világ ökoszisztemája, túlnépesedett és fogynak ki a föld tartalékai? Ne búsuljunk, mert Isten olyan szépségre és gazdagságra hívott meg minket, amilyent szem nem látott, fül nem hallott és emberi szív fel nem foghat (1Kor 2:9)...
Uram Jézus! Meglehet, hogy lehurrognak minket a tudósok és kiforgatnak tudományukkal. Mi azonban Téged választunk és a bölcsesség Lelkét. Benned hiszünk, az örök Igében, Aki megvilágosítja a múltat, a jelent és a jövőt. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése