(Gal 6:3) Mert
ha valaki azt gondolja, hogy ő valami, jóllehet semmi, megcsalja önmagát.
2. Ha a tehetségünket, természetes ajándékainkat magunkénak
képezeljük...
(1Kor
4:7) Mert ki tesz téged különbbé? Mid van, amit nem kaptál? Ha
pedig kaptad, miért dicsekszel, mintha nem kaptad volna?
3. Ha elismerésre vágyunk...
(Mt
6:5) …hogy lássák őket az emberek. Bizony mondom néktek:
elvették jutalmukat.
4. Ha soha nem akarunk gondolni semmiségünkre,
elmúlásunkra...
(Sir 10:10) Mit kevélykedik a por és hamu?
5. Ha nem akarunk megemlékezni
bûneinkrõl...
(Zsolt 25:7) Ifjúságomnak vétkeiről és bűneimről ne emlékezzél
meg; kegyelmed szerint emlékezzél meg rólam, a te jóvoltodért, Uram!
6. Ha nem akarunk gondolni halálunk órájára...
(2Kor 5:1) Tudjuk pedig, hogy ha földi sátorunk
összeomlik, van Istentől készített hajlékunk, nem kézzel csinált, hanem
örökkévaló mennyei házunk.
7. Ha nem akarunk gondolni Krisztus ítélõszékére...
(2Kor 5:10) Mert mindnyájunknak leplezetlenül kell
odaállnunk Krisztus ítélőszéke elé, hogy mindenki megkapja, amit megérdemel,
aszerint, amit e testben cselekedett: akár jót, akár gonoszat.
8. Ha nem gyakoroljuk az engedelmesség, önmegtagadás, a
lemondás erényeit...
(Fil
4:8) Egyébként, testvérek, arra irányuljanak gondolataitok,
ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami
dicséretes, ami erényes és magasztos.
9. Ha rendetlenül, szétszórtan és
szószátyárként viselkedünk...
(Ef 5:4) Sem undokság, vagy bolond beszéd, vagy trágárság, melyek nem illenek: hanem
inkább hálaadás.
10. Ha megsértõdünk, amikor nem adnak a
véleményünkre...
(Péld 29:23) Az embert kevélysége megalázza, az
alázatosnak pedig megbecsülés jut.
11. Ha a társalgásban felsõbbrendüséget
igényelünk magunknak...
(ApCsel 8:9) Egy Simon nevű ember pedig már előbb
gyakorolta abban a városban az ördögi tudományt és elámította Samária népét,
magát valami nagynak állítván...
12. Ha a társalgásban mesterkélten
szólunk, csipkelõdünk vagy kétértelmûen tréfálkozunk...
(Ef 5:4) ...sem ocsmányság, sem ostoba vagy kétértelmű
beszéd, ami illetlen, hanem inkább a hálaadás.
13. Ha el akarjuk hitetni másokkal, hogy lelki
emberek vagyunk és tiszteletetet, dicséretet várunk...
(1 Kor 8:2) Ha pedig valaki azt hiszi, hogy tud valamit,
még semmit sem ismer úgy, a mint ismernie kell.
14. Ha a lelki dolgokban kioktató
modorban beszélünk...
(Róm 12:16) Ne legyetek fennhéjázók, hanem
alkalmazkodjatok az egyszerű emberekhez. Ne tartsátok magatokat önmagatoktól
okosaknak.
15. Ha szerfölött kiváncsiak vagyunk...
(Sir 3:24) Ne törd magadat nagyon a felesleges dolgok
után, és ne légy kíváncsi többi művére!
16. Ha nem tiszteljük eléggé az
elõljáróinkat, ha nem vagyunk eléggé udvariasak a velünk egyenrangúakhoz, és ha
nem vagyunk eléggé szeretetteljesek az alattvalókhoz...
(Róm 12:10) Ami a testvéri szeretetet illeti, legyetek
gyöngédek, tiszteletadás dolgában legyetek előzékenyek.
17. Ha törtetünk az elsõ helyre és a megtiszteltetésre...
(Lk 14:10) Ha tehát meghívnak, menj, telepedj le az
utolsó helyre.
18. Ha háborgunk a lelki szárazság
miatt...
(Péld 13:24) Aki kíméli botját, gyűlöli a fiát, de aki szereti, idejében megfenyíti.
19. Ha mások fölött itélkezünk...
(Róm 2:1) Ezért nincs mentséged, te ítélkező ember, mert
amikor más fölött ítélkezel, magadat ítéled el, hiszen magad is ugyanazt
cselekszed, miközben ítélkezel!
20. Ha társalgás közben, bizonytalan űgyben ellenkezünk, vitatkozunk, heveskedünk...
(Péld 29:9) A bölcs ember vitatkozik az ostobával, az
pedig hol háborog, hol nevet: nem marad nyugton.
21. Ha valakinek szántszándékkal
keserûséget okozunk...
(Péld 3:10) Ne rágalmazd a szolgát uránál, hogy meg ne átkozzon, és meg ne bűnhődj!
22. Ha a kellemetlen emberek miatt háborgunk...
(Ef 4:2) ...teljes alázatossággal, szelídséggel és
türelemmel; viseljétek el egymást szeretettel.
23. Ha bármiért könnyen haragra
lobbanunk...
(Préd 7:9) Ne légy hirtelen a lelkedben a haragra; mert a
harag a bolondok kebelében nyugszik.
24. Ha az igazságtalan vádak nagyon
bántanak...
(Kol 3:13) Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg
egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki ellen: ahogyan az Úr is
megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is.
25. Ha háborgunk a gyenge étel vagy a
kényelem hiánya miatt...
(Fil 4:12) Tudok nélkülözni, de tudok bőségben is élni. Mindig mindenhez hozzászoktam:
ahhoz, hogy jóllakjam és éhezzem, hogy bővelkedjem és nélkülözzem.
26. Ha nagyon felháborodunk egy méltatlan
személy igaztalan gáncsolásai, gyalázkodásai miatt...
(Kol 3:13) Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg
egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki ellen: ahogyan az Úr is
megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is.
27. Ha elszomorodunk, mert senki
sem szeret minket...
(Sir 30:7) Aki
kényezteti fiait, saját sebeit kötözheti, és minden kiáltásukra megrendül
bensejében.
28. Ha dolgainkat figyelmetlenül, szétszortan, léhán,
könnyelmûen, elhamarkodottan végezzük...
(1 Tessz 4:11) ...és tartsátok becsületbeli dolognak,
hogy csendesen éljetek, tegyétek a magatok dolgát, és saját kezetekkel
dolgozzatok, ahogyan elrendeltük nektek.
29. Ha a saját véleményünkre sokat
adunk és ahoz minden áron ragaszkodunk...
(Iz 2:12) Mert
jön a Seregek Urának napja minden kevély és magas ellen, mindenki ellen, aki
nagyra tartja magát, de majd meg kell alázkodnia...
30. Ha az alantas szolgálatokat
elutasítjuk...
(Jn 13:14) Ha tehát megmostam a ti lábatokat, én, az Úr
és a Mester, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát.
31. Ha olyan dolgokkal veszõdünk,
amelyek nem tartoznak ránk...
(1Tessz 4:11) ...és tartsátok becsületbeli dolognak,
hogy csendesen éljetek, tegyétek a magatok dolgát, és saját kezetekkel
dolgozzatok, ahogyan elrendeltük nektek.
32. Ha a megpróbáltatások és a megaláztatások
kiborítanak minket...
(Ef 3:13) Kérlek tehát titeket, ne csüggedjetek el az értetek szenvedett
megpróbáltatásaim miatt, hiszen számotokra dicsőség ez.
33. Ha az elkövetett tévedésünk, hibánk nagyon
felháborít minket...
(Mt 23:12) Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik,
és aki megalázza magát, felmagasztaltatik.
